A szentolvasó mitől oly hatékony? Mert Máriáé! „A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti, mint Istennek a végtelen hatalma. Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának egyetlen sóhajától – melyet egy lélekért bocsát Isten elé –  jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. Grignon, TMT 52) 

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

Hálaadás (Kilencedik napra)

     (Ha lehet, gyújts két gyertyát a Pompei Szűzanya képe előtt. Vedd kezedbe a rózsafüzért és mondd:)
Istenem, jöjj segítségemre! ‒ Uram, siess megsegíteni engem!

     I. Íme, lábadhoz borulok, Jézus szeplőtelen Anyja, akit Valle di Pompeiben a Rózsafüzér Királynőjeként tisztelünk. Örvendező szívvel és igen hálás lélekkel térek vissza hozzád, jótevőm, édes úrnőm, szívem királynője, aki megmutattad, hogy valóban anyám vagy, nagyon szerető anyám vagy. Meghallgattad sóhajaimat, megvigasztaltál szomorúságomban, és visszaadtad a békét szorongatásaimban. Fájdalom és halálfélelem vette körül a szívemet, és te, ó, anyám, pompei trónodról egyetlen jóságos pillantásoddal elnyugtattál. Lehetett-e valaha is hallani, hogy valaki bizalommal hozzád folyamodott, és nem nyert meghallgatást? Ha az egész világ megtudná, milyen jóságos vagy, mennyire együtt érzel a szenvedővel, minden teremtmény hozzád folyamodna. Hadd áldjalak mindig, ó, Pompei szűz királynője, és áldjanak velem együtt mind az emberek és az angyalok, a föld és az ég. Amen. Dicsőség az Atyának...
     (Salve Regina:) Üdvözlégy Királynőnk, Irgalom Anyja, életünk, édességünk és reményünk, üdvözlégy! Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk, fohászkodván és könnyezvén e siralom völgyében. Tehát mi szószólónk, a te irgalmas szemeidet fordítsd ránk, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Ó Irgalmas, ó kegyes, édes Szűz Mária. Amen
     II. Hálát adok neked, Istenem, és hála neked, Isten Anyja, az új jótéteményekért, melyeket kegyelemből és irgalomból adtatok nekem. Mi lett volna belőlem, ha te elutasítod sóhajaimat és könnyeimet? Mondjanak helyettem hálát a paradicsomi angyalok, apostolok, vértanúk, szüzek, hitvallók kórusai. Mondjanak helyettem hálát neked azok a bűnösök, akiknek lelkét megmentetted, s most az égben a te halhatatlan szépséged látásának örvendenek. Szeretném, ha velem együtt minden teremtmény szeretne téged, és az egész világ visszhangozná hálámat. Mit adhatnék viszonzásul neked, ó, jóságos és csodálatos királynő? Hátralévő életemet neked és tiszteleted terjesztésének szentelem mindenütt, ó, Rózsafüzér Pompei Királynője, kinek segítségül hívására az Úr kegyelme meglátogatott engem. Terjeszteni fogom rózsafüzéred ájtatosságát, és elmondom mindenkinek az irgalmasságot, amit velem cselekedtél; hirdetni fogom, milyen jó voltál hozzám, hogy a hozzám hasonló méltatlanok és bűnösök is bizalommal forduljanak hozzád. Amen. Dicsőség az Atyának... Salve Regina...
     III. Milyen neveken szólítsalak téged, ó, békesség hófehér galambja? Milyen néven hívjalak segítségül téged, akit a szent egyháztanítók így szólítottak: teremtés úrnője, élet kapuja, Isten temploma, fénynek palotája, egek dicsősége, szentek szentje, csodák csodája, Magasságbeli paradicsoma? Te vagy a kegyelmek kincstartója, a megkérlelhető mindenhatóság, sőt, Isten irgalmassága vagy, mely kiárad a szerencsétlenekre. De azt is tudom, hogy kedves a szívednek, ha úgy szólítanak: Rózsafüzér Királynője Pompei völgyében. S amikor így szólítunk, titokzatos neved édességét érzem, ó, paradicsomi Rózsa, akit átültettek a könnyek völgyébe, hogy édesítsd Éva száműzött fiainak keserűségét; szeretet pirosló Rózsája, illatosabb Libanon minden illatánál, aki mennyei kedvességed illatával völgyedbe vonzod azoknak szívét, akik megbántották Isten Szívét. Az örökké friss Rózsa vagy, aki a mennyei vizek patakjából öntözött gyökereidet a tűzesőtől fölégetett földbe bocsátottad; érintetlen szépségű Rózsa vagy, aki a pusztaságban megtelepítetted az Úr gyönyörűségeinek kertjét. Magasztaljuk Istent, aki ily csodálatossá tette a nevedet. Áldjátok, ó, népek a Pompeji Szűzanya nevét, mert az egész föld telve van az ő irgalmasságával. Amen. Dicsőség az Atyának... Salve Regina...
     IV. Háborgó hullámokból emeltem a szememet hozzád, reménynek új Csillaga, aki napjainkban a romlás völgyében megjelentél nekünk. A keserűség mélyéből emeltem hozzád szavamat, Rózsafüzér Pompei Királynője, és tapasztaltam e számodra oly kedves név hatalmát. Üdvöz légy! – fogom kiáltani mindig. – Üdvözlégy, ó, jóságos Anya, kegyelmek mérhetetlen tengere, jóság és együttérzés óceánja! Ki énekelheti méltón rózsafüzéred dicsőségét, a te rózsafüzéred győzelmeit? A világnak, mely kitépi magát Jézus karjaiból, hogy a sátán karmaiba kerüljön, menedéket készítettél e völgyben, ahol a sátán elnyelte a lelkeket. Győzelmesen megtiportad a pogány templomok maradványait, és a bálványimádás romjait hatalmad zsámolyává tetted. A halál földjét a föltámadás és az élet völgyévé változtattad, és az ellenséged uralta földön fölépítetted a menedék várát, ahova üdvözülni gyűjtöd össze a népeket. Íme, szerte a világban élő gyermekeid trónust emeltek neked irgalmasságaid diadalmi jelvényeként, hogy tanúskodjanak csodatetteidről. E trónusról hívtál engem szeretett gyermekeid közé: irgalmas tekinteted rajtam, bűnösön is megpihent. Örökké áldottak legyenek a te műveid, ó, Úrnőm; áldottak legyenek a romlás és a pusztulás völgyében végbevitt csodatetteid. Amen. Dicsőség az Atyának... Salve Regina...
     V. Minden nyelv visszhangozza dicsőségedet, ó, Úrnőm, és az este adja át hálaadásunk énekét a következő napnak. Mondjanak boldognak téged minden nemzetek, és hirdesse boldogságodat a föld minden határa és minden égi kórus. Én is háromszor boldognak mondalak téged az angyalokkal, a főangyalokkal és a fejedelemségekkel; háromszor boldognak mondalak a hatalmasságokkal, az égi erősségekkel és az uralmakkal. A legboldogabbnak hirdetlek a trónusokkal, a kerubokkal és a szeráfokkal. Ó, megmentő Úrnő, irgalmas szemedet ne fordítsd el e családról, e nemzetről, az egész Egyházról. Mindenekfölött ne tagadd meg tőlem a legnagyobb kegyelmet: esendőségem soha el ne szakítson tőled. Ebben a hitben és ebben a szerelemben, melytől most lángol a lelkem, add, hogy utolsó leheletemig megmaradjak. És add, hogy mindnyájan, akik a te pompei kegyhelyed ékességéhez s karitatív műveinek gyarapodásához hozzájárulunk, választottaid közé számláltassunk.
Ó, anyám rózsafüzére, a szívemhez szorítalak, és tisztelettel megcsókollak. Te vagy az út, mely minden erényhez elvezet, a mennyországot kiérdemlő kincsek tárháza. Üdvösségre rendeltségem záloga, az ellenséget megkötöző, erős lánc, béke forrása azoknak, akik életükben tisztelnek téged, a győzelem reménye annak, aki halálakor megcsókol téged.
Végső órámban téged várlak, ó, anyám, megjelenésed lesz üdvösségem jele, és a te rózsafüzéred nyitja meg nekem a mennyország kapuját. Amen. Dicsőség az Atyának... Salve Regina...

     V: Imádkozzál érettünk, Rózsafüzér Királynője!
     R: Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

     Könyörgés. Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megtanítottál minket arra, hogy bizalommal forduljunk hozzád és így szólítsunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy; jóságos Urunk, aki mindig irgalmas vagy és a szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására megbocsátasz, hallgass meg minket, akik a rózsafüzér gyermekei lehetünk; fogadd el alázatos hálaadásunkat a kapott jókért, és a trónust, melyet a pompei kegyhelyen fölállítottál, tedd mindennap dicsőségesebbé és maradandóvá, a mi Urunk, Jézus Krisztus érdemeiért. Amen.

És mondjuk el az öttizedes rózsafüzért!

     A titok harmadik részében mi az, amely csak 1960 után vált „érthetőbbé”, hiszen Lúcia nővér is a nyilvánosságra hozatal dátumát 1960 utánra jelölte meg?
     VÁLASZ: Az 1956-tól 68-ig eltelt 12 esztendő, olyan nagyságrendű választóvonal az emberiség történetében, mint a Véres Francia Forradalom volt a lélekrombolás tekintetében! A 12 évnyi időszak egy döntési lehetőség volt az emberiség számára a jó vagy rossz irányú kibontakozásra.
És a hatalmon lévők a rosszat választották! Szinte a szemük láttára hagyták vérbe fojtani az 1956-os Magyar Szabadságharcot, a magyarországi sortüzeket és hagyták a Természeti Törvények (mi több a Tízparancsolat) lábbal tiprását az erkölcsi szabadosság, a magzatgyilkosság és a fogamzásgátlás korlátlan elburjánzását, és ezekkel párhuzamosan sorra levetették a kereszteket az iskolákban! Márpedig a Harmadik Fatimai Titok értelmezésének kulcsa: ‒ az emberiség válasza ‒ a Szűzanya bűnbánatra és megtérésre való felszólítására.
Szemmel látható, hogy az emberiség a 60-as években egyre inkább eltávolodott a hit és erkölcs útjáról, és a közömbösség, az élvhajhászat és önzés útjára lépett. És ha ez volt a VÁLASZA, akkor ez volt a közzététel akadálya is!
Ezt is a marxizmus-leninizmus ‒ vagyis ‒ Oroszország tévtanainak és hazugságainak a gyümölcseként értelmezhetjük, melyet a Dicsőséges Magyar Forradalom irtóztatón kegyetlen vérbefojtásával "koronáztak meg" – végtére is a saját kárukra –, hiszen alapjaiban rendítették meg a marxizmus-, a kommunizmus- és a Szovjetunió iránti bizalmat.
De ennek felismerése akkor már nem volt elég, mert az un. "gyümölcsök" már szétszórták mérgező magvaikat szerte a világban, és ezek már önálló hajtásokat hoztak. És ezek eredményezték a világon lényegében egységes anarchikus-, maoista- és nihilista mozgalmakat, a "drogkultúrát" és a "szexuális forradalom" berobbanását, lényegében a Krisztus Egyházától való elidegenedést! Elég csupán az 1968-as kultúrforradalmakat megneveznünk, mely a Sorbonne egyetemről indult el és az egész világon elterjedt. Ez sajnos, a természetéből adódóan többé-kevésbé magába foglalta és foglalja Istennek, a kinyilatkoztatásnak és az Egyház tanításának az elutasítását. Sajnos ez a válság a kereszténység nagy részét megkísértette és érinti napjainkban is!
Nos, ez a zűrzavar vált nyilvánvalóvá a 60-as évek közepén és akkor, azokban az években a Harmadik Titok rettenetére való rámutatás, korántsem lett volna enyhítő, üdvös hatással a világra, sőt az Istentől való eltávolodást eredményezte volna! Márpedig ez akkor is így van, hogyha a korabeli hippik ‒ akik mára már kioktató kozmopoliták lettek ‒, csak egy laza vállrándítással szabadkoznak.
Nem véletlen a hatvanas évek vonatkozásában három "kulcsváros" nevének említése: FATIMA, RÓMA, MOSZKVA. (Ha a kedves Olvasóban felmerülne, hogy: "és a nagyhatalmak; Párizs, London, Washington hol maradnak?" ‒ Nos, az "ő" feladatuk A VÁLASZ lett volna, a fatimai vagy a római felhívásra! Ehelyett, segédkeztek Moszkvának /vagy tétlenkedtek/ '56-ban és '68-ban, miközben TUDVA ÉS AKARVA szabadjára engedték a felvilágosodás szabados Szellemét!)

Ámbár a Szentolvasó égi eredetű és pápai bullák számtalanszor jóváhagyták, mégis akadnak úgynevezett „felvilágosultak” (protestálók), akik alvilági befolyás hatására teljes erejükkel hadakoznak a Rózsafüzér ellen. Támadásuk azonban nemcsak egy Mária-ájtatosság ellen irányul, hanem maga a jó Isten ellen, hiszen a rózsafüzér nem más, mint a Miatyánkok és Üdvözlégyek rózsakoszorúja, márpedig ezek az imák égi eredetűek!

(Montforti Grignon Szent Lajos) 

Kilenced a Rózsafüzér Pompei Királynőjéhez

(Ez az imasor 8 napon át azonos, míg a 9. napra külön HÁLAADÓ imádság következik. Ezt holnap olvashatják!)

KEZDÉS:     (Kiemelt helyre tedd a Rózsafüzér Pompei Királynőjének csodatévő képét, esetleg gyújts mellette két gyertyát, a szívedben élő hit jeleként. A kilenced megkezdése előtt vedd kezedbe a rózsafüzért, majd imádkozz Sziénai Szent Katalinhoz, hogy méltasson arra, hogy veled végezze a kilencedet:)

     Ó, Sziénai Szent Katalin, oltalmazóm és tanítóm, aki az égből ott vagy tisztelőid mellett, amikor imádkozzák a rózsafüzért, jöjj most mellém, és imádkozd velem együtt e kilencedet a Rózsafüzér Királynőjéhez, aki fölállította kegyelmeinek trónusát Valle de Pompeiben, hogy közbenjárásodra elnyerhessem a kért kegyelmet. Amen. Dicsőség az Atyának...

Napi ima
     I. Ó, Szeplőtelen Szűz és a Rózsafüzér Királynője, te ezekben az időkben, amikor kihalt a hit és diadalmaskodott a gonoszság, királynői és anyai trónusodat a halott pogányok területén, az ókori Pompeji földjén akartad fölállítani. A helyről, ahol régen bálványokat és ördögöket imádtak, te, isteni kegyelem anyja, ma az isteni irgalmasság kincseit szórod mindenfelé. Trónusodról, melyen jóságosan uralkodol, fordítsd felém is, ó, Mária, jóságos szemeidet, és könyörülj rajtam, akinek annyira szükségem van segítségedre. Mutasd meg nekem is, mint annyi másnak megmutattad már, hogy valóban az irgalmasság anyja vagy: én pedig teljes szívemmel köszöntelek, s mint úrnőmet és a Rózsafüzér Királynőjét hívlak segítségül.
     (Salve Regina:) Üdvöz légy Királynőnk, Irgalomnak Anyja, életünk, édességünk és reményünk, üdvöz légy. Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk, fohászkodván és könnyezvén e siralom völgyében. Tehát mi szószólónk, a te irgalmas szemeidet fordítsd ránk, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Ó irgalmas, ó kegyes, édes Szűz Mária. Amen
     II. Trónusod előtt leborulva, ó, nagyságos és dicsőséges Úrnő, a lelkem nyomasztó gondok közepette csodál téged. Szorongatásaim és gondjaim közepette bizalommal tekintek rád, aki lakóhelyedül szegény és nyomorult parasztok földjét választottad, s a romos és néma várossal és amfiteátrummal szemben Győzelmes Királynéként emelted föl hatalmas hangodat, hogy Itália és a katolikus világ minden részéből hívjad téged tisztelő gyermekeidet, hogy templomot építsenek neked. Indulj könyörületre porig alázkodott lelkem iránt. Könyörülj rajtam, ó, Úrnő, könyörülj rajtam, aki módfelett nyomorult és megalázott vagyok! Te, aki a gonosz lelkek réme vagy, oltalmazz szorongató ellenségeimtől: te, aki a keresztények segítsége vagy, ments ki szorongatásaimból. Te, aki életünk vagy, győzd le a halált, mely lelkemet a jelen veszedelemben fenyegeti; add vissza nekem a békét és a nyugalmat, a szeretetet és az üdvösséget. Amen. Salve Regina...
     III. Tudom, hogy oly sokan részesültek jótéteményeidben, csak azért, mert hittel folyamodtak hozzád, Ezért merészellek én is segítségül hívni téged. Egykor megígérted Szent Domonkosnak, hogy akinek kegyelemre van szüksége, rózsafüzéreddel elnyeri; én most a rózsafüzérrel a kezemben emlékeztetni merlek téged, ó, anyám, szent ígéreteidre. Sőt, te magad napjainkban folyamatosan műveled a csodákat, hogy gyermekeidet a pompeji templomba hívjad, hogy ott tiszteljenek. Le akarod tehát törölni könnyeinket, orvosolni akarod bajainkat! Én pedig a szívemből szólva, élő hittel szólítalak és hívlak segítségül: Anyám!... Drága Anyám!... Szépséges Anyám! Édes Anyám, segíts rajtam! Pompeji Rózsafüzér Királynője és Anyja, ne késlekedj kinyújtani hatalmas kezedet megsegítésemre, mert késlekedésed, mint látod, vesztemet okozhatja. Amen. Salve Regina...
     IV. Ki máshoz folyamodhatnék, ha nem hozzád, aki a nyomorultak megsegítője, az elhagyottak támasza, a szomorúak vigasztalója vagy? Megvallom neked, hogy nyomorult az én lelkem: igen nagy bűnök terhelik, megérdemli a pokol tüzét, s méltatlan a kegyelmek elnyerésére! De nem te vagy a reménytelenek reménysége, Jézusnak – ember és Isten között az egyetlen közvetítőnek – az Anyja, hatalmas szószólónk a Magasságbeli trónusánál, a bűnösök menedéke? Csak egyetlen szót szólj mellettem Fiadnál, és Ő meg fog hallgatni téged. Kérjed tehát Tőle, ó, anyám, azt a kegyelmet, amelyre annyira szükségem van. (És most fogalmazd meg kérésedet.) Egyedül te nyerheted el ezt számomra: aki egyetlen reményem, egyetlen vigasztalásom, édességem és életem vagy. Így remélem. Amen. Salve Regina...
     V. Ó, Szent Szűz és a Rózsafüzér Királynője, ki a mennyei Atya leánya, a Fiúisten anyja, a Szentlélek jegyese vagy, aki mindenre képes vagy a Szentháromságnál, esdd ki számomra ezt az annyira szükséges kegyelmet, föltéve, hogy nem akadályozza örök üdvösségemet (és most mondd el megint a kérésedet). Szeplőtelen fogantatásodért, istenanyaságodért, örömeidért, fájdalmaidért, győzelmeidért kérem ezt tőled. Szerelmes Jézusod szívéért, a kilenc hónapért, míg méhedben hordoztad Őt, az Ő fáradalmaiért, keserves kínszenvedéséért, kereszthaláláért, az Ő szentséges nevéért, drágalátos véréért kérem ezt tőled. Végül a te édes szívedért kérem, a te dicsőséges nevedben, Ó, Mária, aki a tenger csillaga, hatalmas úrnő, a fájdalom tengere, a Paradicsom kapuja, és minden kegyelmek anyja vagy. Bízom benned, tőled remélek mindent, segítened kell rajtam. Amen. Salve Regina...     

     Előimádkozó: Imádkozzál érettünk, Rózsafüzér Királynője!
     Válasz:          Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

     Könyörgés. Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és föltámadásával megszerezte nekünk az örök üdvösség javait: engedd nekünk, hogy a Boldogságos Szűz Mária rózsafüzérének e titkait tisztelve kövessük, amit bennük szemlélünk, és elnyerjük, amit ígérnek, Krisztus, a mi Urunk által. Amen.
Imádság Szent Domonkoshoz és Sziénai Szent Katalinhoz a Pompei Szűzanyától kért kegyelem elnyeréséért.
Ó, Istennek szent papja és dicsőséges pátriárka, Szent Domonkos, aki a mennyország Királynőjének barátja, szeretett fia és bizalmasa voltál, és annyi csodát tettél a rózsafüzér erejével; és te, Sziénai Szent Katalin, a rózsafüzér rendjének első leánya és hatalmas közvetítő Mária trónusánál és Jézus szívénél, akivel szívet cseréltél: ti, drága szentjeim, lássátok meg szükségeimet és könyörüljetek jelen helyzetemen. Míg a földön éltetek, szívetek nyitva volt mások minden nyomorúsága iránt, és hatalmas kézzel segítettetek: most az égben nem csökkent sem szeretetetek, sem hatalmatok. Kérjétek értem a Rózsafüzér Anyját és Isten Fiát, mert igen nagy a bizalmam, hogy általatok elnyerhetem a kegyelmet, amit annyira kérek. Amen.
     Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen.
     Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen.
     Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen.
     És elimádkozzuk az öttizedes domonkos rózsafüzért.

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/IVD2sft_5zo

Elmélkedések a Szűzanyáról, akinek jelenései Isten segítő ajándékai

A Mária-jelenések, veszélyes helyzetünkből kiutat jelölnek meg és ehhez eszközöket is ajánlanak. Ilyen pl. a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem, az Engesztelés, az Öt elsőszombat, a Szeplőtelen Szívnek való felajánlás, valamint a Szeretetláng

.

Kérve kérlek benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért...

Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!                

(Grignon TMT 254.) 

     Kedves Olvasóim! Tekintve, hogy itt-ott hallható bizonyos kétkedés a III. Fatimai Titok teljessége és az Egyház ez ügybeni igaz magatartását illetően, ezért hiteles források nyomán megkísérlem az aggályokat megválaszolni!

1. KÉRDÉS: Ha a titok „csupán" ennyiből állt, miért kellett ilyen sokat várni arra, hogy a Szentszék nyilvánosságra hozza Lúcia nővér levelét?
VÁLASZ: Ha valaki a nyilvánosságra hozott Harmadik Titkot túl rövidnek tartja, bizonyos lehet benne, hogy ő a titok metaforáinak mély és titkos értelmét nem fogta fel. Mi több, nem lát az orránál tovább! Ez nem meglepő, hiszen Ratzinger bíboros is hangsúlyozza Teológiai Kommentárjának elején, hogy „egy nehezen megfejthető, szimbolikus nyelven leírt jelenetről” van szó, amit persze sokak megértenek mások pedig félreértenek! Mindenesetre a leírtak szerint a pápának és oly sok püspöknek, valamint különböző társadalmi osztályból és állásból származó embernek megjövendölt tömeges halála elég okot ad arra, hogy ezt a 'Demoklész kardot' ne lengessük meg abban a világban, ahol a túl ideologizált hatalmak vagy már megtették, vagy inspirációt kaptak volna a megjövendölt események teljesítésére"! Ne feledjük, hogy a tömegsírok fogalma sem a Szovjetunióban, sem Kambodzsában, sem Ruandában, sem Észak-Koreában, de még a közvetlen déli térségünkben sem ismeretlen! Ezért döntöttek tehát  XXIII. János és VI. Pál pápák a titok zárolása mellett, mert nézetük szerint a titok ismeretében a feszültség nyugat és kelet között csak erősödött volna, mely a vasfüggönnyel elzárt országokban az egyházüldözés további erősödésében csúcsosodott volna ki! (A Szeplőtelen Szív végső győzelmének ígérete ugyanis, nem csak a politikai, hanem a féltékeny vallási indulatokat is felfokozhatta volna, amiként ez napjainkban is képes gyűlöletes ellenszenvet kiváltani, még a keresztény felekezetek közt is!)
Ezen előrelátással gondolkozott Szent II. János Pál pápa is, amikor németországi tartózkodásakor tett interjújában ezt nyilatkozta: "A közzététel esetén a vallásüldözés helyenként elállatiasodott volna"!
A pápa az említett interjúban még hozzátette: A tudás: felelősség, és felmutatta a rózsafüzérét, mint biztos védelmi fegyvert!
(Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a rózsafüzér imádkozását az Isten Anyja minden jelenésében hangsúlyozottan kérte – Ő tudja miért! Nagyon úgy néz ki azonban, hogy valóban ajánlatos – mi több NÉLKÜLÖZHETETLEN –, hogy a szentolvasó körülölelje a földet!)
A Harmadik Fatimai Titok teljes értelmét és értelmezését, csakis a történelmi fejlődés egy nyugvópontja teszi majd lehetővé, akkor ugyanis már higgadtan szemlélhetjük az eseményeket anélkül, hogy heves és szenvedélyes vitákat váltanánk ki. A jelen időnkben pedig azok, akik az egyházi tisztségviselők állandó kritizálása folytán azt sem hiszik el, ami igaz, magukra vessenek! Mi több magukra vetessék az első követ...!

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/VmHPOK574n8

Elmélkedések a Szűzanyáról és a rózsafüzér imádságról

Isten az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta, ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem!

     A kellő óvatosságot fontos hangsúlyoznunk akkor, amikor a hamis üzeneteket dömpingszerűen terjesztik, a valódiakat pedig megpróbáltatják kétségbe vonatni! Ennek folytán, nem csak a 2005-ben elhunyt Lúcia nővér egyszemélyi voltát kérdőjelezik meg, de a közzétett III. Fatimai titok valódiságát is!
     Márpedig ha a fatimai üzenetben manipuláció van, akkor a Szent Szűznek tulajdonított egész üzenet hamisítványnak tekinthető! Tehát ezekkel a vádakkal az Egyházi Tanítóhivatalt támadják! Az pedig nem lehet kétséges, hogy az antikrisztusi erőknek ez a bomlasztás a célja: elhinteni a kétkedést, valamennyi hiteles dolgot megkérdőjelezni, miközben a zavarkeltőt és hamisat minden szinten terjeszteni!
     Kifejezetten szembetűnő, hogy az "összeesküvés-elméletbe" illő háttér-erőknek mindig a fatimai üzenet volt a legérzékenyebb pontja, hiszen világosan és keményen meg van jövendölve benne a pusztulásuk! Fáradatlanul igyekeztek tehát elpusztítani, megakadályozni mindent, mely jövendő sorsukra emlékeztetheti őket, és ez már kezdettől fogva így volt Fatimával kapcsolatosan!
     1917. október 22-én elvitték az egyszerű állványt, amely a jelenés pontos helyére figyelmeztette a zarándokokat.
     Ennek ellenére, hamarosan ezután 1918. augusztus 6-án a plébános engedélyével elkezdték a kis kápolna építését, amiként a Szűzanya kívánta utolsó jelenése alkalmával.
És lám, az elkészültét követően 1919-ben ismeretlenek dinamittal felrobbantották a kicsinyke kápolnát, ám az öt bomba közül csak négy robbant fel és a hívek égi kegynek tulajdonították, hogy pont az mondott csütörtököt, amely a jelenési tölgyfa gyökerei közé volt rejtve.
     Az is jellemző, hogy a Szovjetunióban például ki sem lehetett ejteni a Fatima szót, mint portugál kegyhely nevét! Ám ennek ellenére, mégsem Sztálin szobra jutott el Cova da Iria főterére, hanem a fatimai Szent Szűz szobra a moszkvai Vörös térre 1996. december 7-én, 15 órakor! Az ott sétálók rácsodálkoztak, majd amikor megtudták, hogy Ő a Fatimai Szűzanya, akinek mindent köszönhetnek, akkor többen térdet hajtottak és együtt imádkozták a rózsafüzért a szobrot odaszállító atyákkal! (Lásd lenn!)

Fatimai Szűzanya, Világ Győzelmes Királynője könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Köszönöm figyelmüket!

Amit a Rózsafüzér Kilencedről tudni kell

   A  Pompei rózsafüzér kilenceddel lehetetlennek látszó kegyelmeket is elnyerhetünk, különösen, ha a kilenced alatt minden nap szentmisére is járunk, és felajánljuk a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. Egy kegyelem biztos: nagyon megszeretjük Istent, Máriát és felebarátainkat.

   Fatimában, 1917. október 13-án, e napon történt a híres fatimai napcsoda, a Szent Szűz elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz, és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!”

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/TkgM9rip10s

Elmélkedések a Szűzanyáról és a rózsafüzér imádságról

A szentolvasó a legalkalmasabb imádság, melyet felajánlhatunk Istennek, ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérné olyan állhatatosan!

Egy érdemszerző élet műve

     Boldog Bartolo Longo életműve által a romváros Pompei hamarosan világhírű kegyhely lett.
     Tekintve, hogy a kegytemplom pápai Bazilika, nem plébános, hanem pápai legátus vezeti, akit egy igazgatótanács segít. A háromhajós, latin kereszt alaprajzú templom fölött 57 méter magas kupola emelkedik. A szentélyt kápolna-koszorú veszi körül.
     Az itáliai hagyományoknak megfelelően a templomtól elkülönítve áll a négyszintes, 80 m magas harangtorony, amely 1912. májusától 1925. májusáig épült. Nyolc harangját első világháborús ágyúkból öntötték.
A bazilikát öt alkalommal bővítették, utoljára 1939-ben; az 1980-as földrengés után 1986-88-ban helyreállították és megerősítették.
A kegyhelyet évente 4 millió zarándok keresi fel. E sorok írója is ‒ Isten kegyelméből ‒ kétszer látogatta meg a Pompei Rózsafüzér Királynője Bazilikát.

Imádság Boldog Bartolo Longo szenttéavatásáért
     Istenünk, aki Boldog Bartolo Longo szolgádat a Rózsafüzér Királynője iránti különleges szeretettel ajándékoztad meg, eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies felebaráti szeretettel, kérünk engedd a Te dicsőségedre és a mi segítségünkre őt oltárra emelni, és add meg a kegyelmet, amit közbenjárására Tőled kérünk. Amen

     Egy Üdvözlégy a Pompejhez kapcsolódó hívőkért, és egy Üdvözlégy, Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére a bűnösök megtéréséért.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a FÉNYCSÓVÁT, mely Szívem Szeretetlángja." (III/144)
A kedves Olvasó, jól olvasta FÉNY-CSÓVÁT említ a Szeretetláng Lelki Napló, azt, amellyel a Szűzanya eltérítette a III. Fatimai Titok Angyalának, emberiséget büntető sugarait! És mi ez a "fénycsóva"? Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja, mely tüzet, tűzzel olt!
     Aki figyelmesen olvassa az úgynevezett III. fatimai titok szövegét, az a sok korábbi találgatás után valószínűleg csalódik vagy elcsodálkozik. Hiszen semmiféle „titok” nem lepleződött le; a függönyt nem vonták fel a jövő elől, mert a "titok" sajnos a világ sok pontján napi valóság! Az elmúlt évszázad (és talán a jövő) vértanúinak Egyházát látjuk e képies leírásban, mely azonban világos és egyértelmű: az emberiségnek bűnbánatot kell tartania és visszatérnie Istenhez!
     Nos, ennek megértésében való előbbre jutás az Úr búcsúbeszéde Szent Jánostól, amikor a búcsúzó Krisztus tanítványainak mondja: „Még sok mondanivalóm volna, de most nem tudjátok elviselni. Amikor azonban eljön az igazság Lelke, bevezet titeket a teljes igazságba. Mert nem magától fog beszélni, hanem megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek." (Jn 16,12-14)
     Az idők folyamán – miként napjainkban is –, akadnak olyanok, akik (nem egyszer tudva, nem tudva, de sátáni inspirációra) igyekszenek kiegészíteni az Úr és a Szent Szűz „mondanivalóját” ‒ az üzenetek folytatását mímelve ‒ amiként ez még Fatima és a Szeretetláng esetében is megtörtént!
     A mai időnkben felkapott számtalan (még látszatra pozitív gyümölcsöket is hozó) jelenésről és üzenetről, óhatatlanul feltételezhető azon ördögi ravaszság, hogy ezáltal akarja elterelni az emberek figyelmét az Istenanya fatimai kéréseinek teljesítéséről és az elmaradás súlyos következményeire való istenanyai figyelmeztetésről! Ezért kell a szellemek megkülönböztetésével bíró Egyház jóváhagyása szerint cselekednünk!
Mert amiként Fatima apostola Kondor Lajos atya mondta: Fatima, századunk reménycsillaga! Megtérésünk kulcsa tehát a fatimai kérések teljesítése, nem pedig az újabb és újabb üzenetek elvárásainak követése!

     Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet erre: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Egy-egy magán-kinyilatkoztatás hiteles voltáról és valós evangelizációs célját illetően tiszta képet, csak az egyházi tekintély általi elismerés adhat. Ilyen hiteles tájékozódási pont számunkra a fatimai üzenet is!

Lelki szárazságban, a kétségek örvényében és az elhagyatottság sötétségében szentolvasód legkisebb részét se hanyagold el, mert ez a gőg és hűtlenség jele lenne.

Ne légy gyerek, aki mindig édességet szeretne kenyere mellé, hanem megpróbáltatásaid idején szeresd még forróbban rózsafüzéredet, mellyel minden kegyelmet elnyerhetsz!

(Montforti Grignon Szent Lajos)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett, a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16, a bizánci és szír rítusban december 26.
     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.
     Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/V_OLpJVOJw0

Elmélkedések a Szűzanyáról, és a rózsafüzér imádságról

Különösen igényli az imát a család, mint a társadalom alapsejtje, melyet elméletileg és gyakorlatilag egyre támadnak a bomlasztó erők.

Pápák imádkoztak a Pompei Mária-kegyhelyen
     Szent II. János Pál kétszer kereste fel pompeji szentélyt, 1979-ben és 2003-ban. XVI. Benedek pápa 2008-ban, Ferenc pápa pedig 2015-ben. Mindhárom pápai látogatás a Rózsafüzér Királynője hónapjában, októberben történt.

      A pompei kegykép előtt a pápák elimádkozták azt a rövid imádságot, melyet a szentély alapítója, Boldog Bartolo Longo hagyott ránk lelki örökség-ként:

„Rózsafüzér Szűzanya, a Megváltó Anyja, a mi földünk Édesanyja, az Úr alázatos szolgálóleánya, akit a világ királynőjének neveznek, nyomorúságaink mélyéből folyamodunk hozzád. A gyermekek bizalmával tekintünk a te édes arcodra.

Tizenkét csillagos koronáddal az Atya titkába viszel minket, Szentlélektől tündöklő, aki nekünk adod isteni Gyermekedet, a mi reménységünket, a világ egyetlen Üdvösségét. Te megnyitod nekünk az ő szívét, az örömnek és a fájdalomnak, a fénynek és a dicsőségnek, az érettünk emberré lett Isten Fia titkának a mélységét. A te lábaidnál, a szentek nyomain haladva, Isten családjának érezzük magunkat.

Az egyház Anyja és mintaképe, te vagy a mi vezetőnk és biztos támaszunk. Tégy bennünket egy szívvé és egy lélekké, a mennyei haza felé haladó erős néppé! Átadjuk neked nyomorúságainkat, a gyűlölet és a vér megannyi útját, ezernyi régi és új szegénységünket és főként a bűneinket. Rád hagyatkozunk, irgalmasság Anyja: esdd ki számunkra az Isten bocsánatát, segíts minket, hogy a szíved szerint való országot építsünk!

Ó, áldott szűzmáriás rózsafüzér, édes lánc, mely Istenbe fon bennünket, szeretet lánca, mely testvérré tesz bennünket, soha többé nem hagyunk el Téged! A kezükben Te leszel a béke és a megbocsátás fegyvere, útjaink csillaga. Utolsó leheletünk neked adott csókja belemerít minket egy fényhullámba, a szeretett Anya és az isteni Fia látomásába, aki a mi szívünk vágya és öröme, az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Ámen”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatikáni Rádió, Famiglia Cristiana - Magyar Kurír

 
    Kedves Olvasóimban is kérdésként merülhet fel, hogy a
Szűzanya fatimai kérései teljesültek-e a megjövendölt büntetés elkerülésére?
     A Világfelajánlás a Szűzanya akaratával egyező módon teljesült ugyan, de maradt még egy második feltétel is, az öt elsőszombati engesztelő szentáldozás gyakorlatának elterjesztése és megvalósítása. Nem túlzó az a benyomásunk, hogy ez az ájtatossági gyakorlat sajnos nem terjedt el a Szűzanya által kívánt mértékben a katolikus világban.
     De van még egy további közvetett feltétel is, amely hasonlóképp elhagyhatatlan: a világ győzelme az istentelenség és tisztátalanság ezer fajtája felett, melyek a világot uralják, és ennek kivitelezéséhez fegyvert kaptunk a kezünkbe, a Szent Rózsafüzért!
     Ezzel szemben, mindennapi tapasztalat, hogy még messze állunk a győzelemtől, sőt egyre erőtlenebbek vagyunk és az emberiség megtérése egyre inkább kilátástalannak látszik, miáltal az általános kárhozat veszélye fokozódik! Tudom, hogy súlyos kijelentés ez utóbbi, de gondoljunk a szekularizáció, az elvilágiasodás már több mint száz éves sikerére, és a napjainkban pusztító erkölcsi liberalizmus eluralkodására az emberek gondolkodásmódjában. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet. Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmi "segítő hatást" Istennél a Szeretetláng ajándékával.

     Megeshet, sőt most már valószínű, hogy a világ nagy pusztulás előtt áll, melynek esélyét egyre többen fel fogják ismerni. És amikor már mindenki úgy érzi, hogy elérkezett a vég, az Istenanyához fog fordulni esdeklőn az egész emberiség! Erre vonatkozóan, szintén a Szeretetláng Naplóban van utalás: "Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)
Na ez az a győzelem, melyet a Szűzanya Fatimában megígért!

A szentolvasó nem csupán a Miatyánkok és Üdvözlégyek élettelen szövedéke, hanem Jézus és Mária, a két legszentebb élet titkainak kimeríthetetlen kincsestára.

Ez az imádság a fentieken kívül oly sok és nagy búcsúkat eredményezhet, melyeket az Istenanya és az Egyház ígér azoknak, akik egyénileg vagy közösségben elimádkozzák! 

 (Montforti Grignon Szent Lajos)

     A következőkben, hallgassuk meg Ratzinger bíboros kommentárját, Lúcia nővér III. Titokról szóló leírásához (részletek).
„A kereszt szárai alatt angyalok fogják fel a vértanúk vérét és az Istenhez igyekvő lelkekre öntözik. Krisztus vére és a vértanúk vére a látomásban eggyé válik: a vértanúk vére a kereszt száraiból folyik.
Vértanúságuk összetartozik Krisztus szenvedéseivel, eggyé vált vele. Kiegészítik, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő teste, az Egyház javára (vö. Kol 1,24). Életük Eucharisztia lett, belépett a meghalt búzaszem misztériumába és részesednek annak termékenységében. A vértanúk vére a kereszténység magvetése, mondta Tertullianus. Miként Krisztus halálából, az ő megnyitott oldalából fakadt az Egyház, úgy termékeny a vértanúk halála az egyház további életében.
A riasztóan kezdődő titok tehát a REMÉNY képével fejeződik be: nincs hiábavaló szenvedés, s főként a szenvedő Egyház, a vértanúk Egyháza útmutató az Istent kereső emberek számára. Nemcsak az olyan szenvedők vannak Isten jóságos kezében mint a koldus Lázár, aki igen nagy vigasztalást talált, és titokzatosan Krisztust jelképezi, aki értünk szegény Lázárrá lett, hanem a vértanúk szenvedéséből erő fakad a tisztuláshoz és a megújuláshoz, mert szenvedésük megjeleníti Krisztus szenvedését és a jelenre is kiterjeszti üdvözítő hatását.
A titok három része így harmonikus egészet alkot, melynek a középpontja Isten dicsősége, az Anyaszentegyház dicsérete, valamint a lelkek evilági és túlvilági java. Mindez annak az eredménye, hogy Mária Szeplőtelen Szíve közbenjár Isten Fiának Szentséges Szívénél." – eddig az idézet.

     Fontos tudnivaló, hogy Josef Ratzinger, már XVI. Benedek pápaként 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: "Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.” ‒ Nos, minden félelmünk ellenére, biztosak lehetünk a második titok Nagy Ígéretében: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.”

A Dicsőség Koronájának utolsó ékkövei

     Bartolo Longo Egyetemes Rózsafüzér Társulatot alapított, mellyel elindította a rózsafüzér egész világon történő együtt-imádkozását. Az új pápa, Szent X. Piusz (1903-14) jóváhagyta a Társulatot, melybe maga is belépett.
1906-ban Bartolo Longo minden alapítását odaajándékozta a Szentszéknek és végre elültek a viharok.
     Bartolo nemcsak összeállította a Tizenöt Szombati ájtatosságot, hanem könyvet írt a rózsafüzérről, a pompei templomépítés történetéről, Szent Domonkos és az inkvizícióról, a Szentek életéről, valamint kilencedet szerkesztett és egy imakönyvet.
     A házaspár közösen folytatta jótékony munkáját a bárónő 1924-ben bekövetkezett haláláig.
     Bartolo Longo 1925. május 30-án a Szentsír Lovagrend tagja lett.
     1926. május 8-án Msgr. Carlo Cremonesi lett a pápai delegátus és a prelatura nullius első prelátusa, azaz Pompei közvetlenül a Szentszék joghatósága alá került.
     Bartolo Longo 1926. október 5-én elhunyt Pompeiben.
     1948. augusztus 15-én lépett hivatalába az új pápai legátus, Msgr. Roberto Ronca. Az ő idejében új intézmények alakultak: a Rózsafüzér Háza, az új Árvaház és a Grafikai Intézet.
     1958-tól 1978-ig épült egy szeminárium, a Marianna De Fusco Otthon és Kolostor, más épületeket pedig felújítottak.
     Az 1926-ban elhunyt Longót 1980-ban avatta boldoggá II. János Pál, aki először 1979-ben, majd a rózsafüzérnek szentelt év lezárásakor, 2003 októberében kereste fel a kegyhelyet. Sőt, 2002. október 16-án a Vatikánba vitetett pompei kegykép előtt írta alá a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelet.
XVI. Benedek pápa 2008. október 19-én zarándokolt Pompeibe és aranyrózsát ajándékozott a Szűzanyának.

Ferenc pápánk 2015. május 21-én látogatta meg a Pompei Rózsafüzér Királynője Bazilikát. Ennek részleteit, lásd a holnapi, 31. posztban! (Az alsó képek a három pápai látogatásról készültek!) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/O28sWSlacDQ

Elmélkedések a Szűzanyáról és a rózsafüzér imádságról

Sajnos, sokan lekicsinylik a szentolvasó imádságot, pedig pápák és szentek sora ajánlotta!

Pedig a rózsafüzér imádsága nem csak a szóbeli, de az elmélkedő ima elvárásainak is megfelel, a titkokon való szemlélődése révén.

A Világegyházat fenyegető veszély és a Magyar Szentkorona

     1901-ben, az alapkő letételének 25. évfordulóján a templom bazilika rangot kapott. XIII. Leó pápa a Szentév meghirdetésénél, a következő kijelentést tette: "Menjetek el Pompeibe, menjetek és imádkozzatok a pápáért a kegytemplomban".

     Az 1903-as esztendő nehéz időszak kezdete volt az Egyház életében, főleg a modernizmus miatt.

       XIII. Leó halálával a szbdkmves Tindaro Rampolla bíborost választották pápává, ám beiktatását Ferencz József a Magyar Szentkorona privilégiumával sikeresen megvétózta. Így másodjára már Giuseppe Melechior Sartót választották meg X. Piusz néven, akit később a szentek sorába emelt az Egyház!
     A kegyhely és az intézményeinek látványos fejlődése miatti féltékenység egyeseket, még szerzeteseket is téves és rosszindulatú értelmezésekre indította. Ezek a rágalmak X. Piusz pápáig is elhallatszottak. Ám ő, hogy kifejezze a Pompei Kegyhely iránti támogatását, 1903. november 24-én fogadta az alapítókat, akik meg is jelentek néhány nevelő és nevelt gyermek társaságában. (Lásd alsó kép!)
     Bartolo Longo nagyon szenvedett a rágalmak miatt és így nyilatkozott: "A feleségem, De Fusco grófnő és az én 33 éves munkámnak egyetlen célja a saját lelkünk-, a felebarátaink üdvösségének elősegítése, miként a börtönben lévők gyermekeinek és a Pompei Szűzanya árva leányainak felkarolása és neveltetése volt, mindezt a Szent Rózsafüzér terjesztésével!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Nos kedves Olvasók, ennyi a III. Fatimai Titok! Vannak, akik borzalmasabbat vártak és vannak akik világkatasztrófát, és vannak akik egyáltalán csak jóval hosszabbat! Éppen ezért, beszélni kell a Titok magyarázatairól!
     Márpedig a III. Fatimai Titok képi jelentéseit értelmezve valóban hosszú. Figyelemre méltó például az angyal lángpallosa, mellyel tűztengert bocsáthat a földre, a Szűzanya azonban közbelép és eléri Istennél, hogy az angyal ne pusztítsa el a világot. Az angyal lángpallosának lángjai „kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással” – írja Lúcia nővér. Kondor Lajos verbita atya személyes beszélgetésben elmondta, hogy Lúcia nővér neki azt mondta, hogy a Szűzanya lángoló Szeplőtelen Szívét tartotta az angyal lángpallosa elé. Ezt a részletet annak idején Lúcia azért nem tartotta fontosnak külön leírni, mivel Fatima ígérete a lelkek megmentése, mindenben és mindenhol a Szeplőtelen Szív győzelmének van alárendelve. A Szűzanya tehát segít, hogy Szent Fia irgalmasságterve megvalósuljon és meg akarja adni a világnak a lehetőséget a megmenekülésre.
     Ehhez azonban az emberiségnek bűnbánatot kell tartania. Ezért mutat az angyal jobb kezével a Földre, hangos szóval kiáltva: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!
     Az a tény, hogy az angyal „hangos szóval” és háromszor kiáltja a bűnbánatra való felszólítást, megint csak az emberiség Istentől való eltávolodását mutatja.
     A Szeretetláng Lelki Napló is így tanúskodik: „Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét.” (III/198) Tehát nem felszínes bűnbánatról van szó, hanem egészen komoly, a szívet-lelket átjáró bűnbánat és megtérés szükségességéről!
     Az a profétikus kép, miszerint az angyal pallosának pusztító lángsugarát a Szent Szűz szintén lángoló Szeplőtelen Szívével oltja ki, párhuzamot ébreszthet bennünk Mária Szíve Szeretetlángjának szintén profétikus ígéretével: "Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet (vagyis a pusztítás) tüzét a Szeretet Tüzével. (...) Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203) Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. (...) Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő." (vö. III/130)
     Ez az emberiségmentő tűz, a Szeretetláng Napló szavai szerint: "Szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség!" (II/93)
     Ezzel összecseng Lukács 12,49: Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon? Az Üdvözítő szavai nyilván nem a büntetés tüzére utal, hanem a Szeretet és irgalmasság Tüzére, melyet Édesanyja Szíve által kíván a földre bocsátani, megmentésünkre!

Aulich Lajos

(1793-1849)német
honvéd tábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

 Damjanich János

(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

 Dessewffy Arisztid

(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

 Kiss Ernő

(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

 Knézics Károly

(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

 Láhner György

(1795-1849)német
honvéd tábornok
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

 Lázár Vilmos

(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Nagysándor József

(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Schweidel József

(1796-1849)magyar
honvéd tábornok
"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 

 Török Ignác

(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." 

Vécsey Károly

(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/SB8D-44ieUI

Elmélkedések a Szűzanyáról, és a rózsafüzér imádságról

A rózsafüzér a feszületre irányul, Tőle indul és Hozzá érkezik, hiszen Krisztusban összpontosul a hívek imádsága.

     II. János Pál pápa elküldte megbízottját, excellenciája Msgr. Tarcisio Bertonét, a Hittani Kongregáció titkárát Lúcia nővérhez. A találkozó Msgr. Serafim de Sousa Ferreira de Silva leiria-fatimai püspök jelenlétében történt Coimbrában, a Szent Terézről nevezett Kármelben, 2000. április 27-én.
Bemutatták Lúcia nővérnek az 1957 óta őrzött kéziratot, melyet saját kézírásaként ismert el. Az irat a bevezetőket követően az alábbiakat tartalmazza:
„Az 1917. július 13-án, a fatimai Cova da Iriában kinyilatkoztatott titok harmadik része: A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal. Szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással.
Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval így szólt: «bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!» Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk «valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek», láttunk egy fehérbe öltözött püspököt «akiről úgy éreztük, hogy a Szentatya». Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.
A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket. – Kelt Tuyban, 1944. január 3-án”.

A "szocialista-mentes" szocializmus
     1891. május 24-én Bartolo Longo felhívást tett közzé a Szűzanyát tisztelő hívők, és az egész világ jóakaratú emberei felé, hogy segítsék a Börtönben Lévők Fiainak Intézetének létrehozását. Sok-sok nehézség leküzdése után végül már egy évre rá, 1892-ben fogadhatta egy bebörtönzött fiát – aki mellesleg –, később pap lett. Az intézményt a Keresztény Iskolatestvérekre bízta.
     Ezt követően Bartolo Longo és felesége a Pompei Rózsafüzér Domonkos Leányainak helyi kongregációját alapította meg, hogy a két intézetben dolgozó leányok számára nevelők legyenek.
Iskolákat és műhelyeket nyitott a szakoktatásra, hogy a felnövő fiataloknak, megélhetést adjon a kezükbe. Külön foglalkozott a szenvedélybetegekkel, valamint jelentős sikereket ért el a gyermek- és ifjúsági zenekarok szervezésében is.
     A gyermekeken keresztül a szülőket is sikerült megtéríteni – ami persze nem mindenkinek volt ínyére –, ennek folytán különféle támadásokkal kellett szembesülnie. A kegyhelyet és az alapításokat is megtámadták a liberális hatóságok, merthogy "sértik" a plébánia és az egyházmegye illetékességét, mi több a pénzek kezelése tekintetében is igyekeztek gyanút kelteni!  Ám a liberálisok és szocialisták, "mindent jobban tudnak és jobban csinálnának". Összeültek, hogy Bartolo Longo "kleriális, pénz-síboló ügyeskedéseinek" véget vessenek.
     Az akkor divatos "Lombroso-elmélet" előítélete alapján, leginkább a Börtönben Lévők Fiainak Intézetének fenntartását tartották pénzkidobásnak – mivel úm. "a bűnözési hajlam öröklődik" –, ezért az efféle gyermekek nevelhetetlenek. Persze, a rágalmak eljutottak Rómáig, de az alapos  kivizsgálásokat követően a pápák mindig Longo mellé álltak.
     1894-ben a szegény parasztok által megkezdett templom egyetemes jelentőségű lett, mert XIII. Leó pápai templommá, a világ kegyhelyévé, Szent Péter tulajdonává nyilvánította mindörökre!

https://youtu.be/7O1RyXrb8-M

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy melyik imádság a legkedvesebb neki?

Kerüljük az ima-fogalmazványokat és csak az egyházilag jóváhagyott imákat mondjuk, legfőképp a rózsafüzért!

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

      Kedves Hallgatóim! Elérkeztünk a Fatimai Titok harmadik részéhez, melyet a köznyelv III. Titokként nevez.
Nos, a második fatimai titok utolsó mondata így hangzik: "Portugáliában a hitigazság mindvégig megmarad". Ezért gondoltak egyes magyarázók arra, hogy a harmadik titok ennek a mondatnak a folytatása vagy kifejtése lesz. Mint kiderült nem így van és a Harmadik Titok nem magyarázat, ha-nem jelképekkel leírt látomás, amelyet azonban a második titok zárómondatával együtt kell újraolvasni.
     Gyakorlatilag a Fatima szakértők mindannyian arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez a mondat az egész világra kiterjedő, a hitre, a hitigazságokra vonatkozó válságra utal, amely szükségszerűen az egyház válságához fog vezetni, ennek pedig végzetes következményei lehetnek az általános erkölcsre, az emberi magatartásokra és a kereszténységhez még ragaszkodók üldözésébe torkollik! Erről szólnak a Harmadik Titok prófétai képei! És mint tapasztalhatjuk, ennek gyakorlati megvalósítása folyik a közel-keleten és formális előkészületeit tapasztalhatjuk Európában! Fr. Michel de la Sainte Trinité biztos abban, hogy a harmadik fatimai titokban különféle nemzetek és földrészek válságáról van szó,
mely a Bibliában említett nagy hitehagyás és aposztázia következménye. (Fr. Michel de la Sainte Trinité: El Misterio del Tercer Secreto de Fatima (II), L.A.U.T., Toledo, 4-9-1997)

     Az 1997-ben elhunyt Mario Luigi Ciappi kardinális közölte, hogy neki mint személyes és közeli barátjának azt mondta XII. Pius: "A nagy hitehagyás az egyház legmagasabb köreiből fog kiindulni!" (Egy német apokalipszis szakértõ, Dr. G., kézírásos közlése az ETIKA c. internetes portálnak, 1998.2.5.)

     A II. vatikáni Zsinat idején, 510 érsek és püspök (78 országból) Krisztus Helytartójának címzett dokumentumot írt alá, melyben azt kérték, hogy a pápa ajánlja fel az egész világot Mária Szeplőtelen Szívének, de különösen és kifejezetten Oroszországot, a többi a kommunizmus által uralt nemzettel. Rendelje el, hogy ugyanígy ővele együtt, egyazon napon a katolikus világ összes püspöke tegye ezt meg. Az iratot, VI. Pál pápának 1964. február 3-án egy magánkihallgatáson a brazíliai msgr. Geraldo de Proenca Sigaud érsek személyesen nyújtotta át. (A dokumentum teljes szövegét a Catolicismo 159. száma, 1964. március 15-én közölte).
    VI. Pál pápa azév november 21-én, a II. Vatikáni Zsinat 3. ülésszakának végén Mária Szeplőtelen Szívére bízta az emberiséget (Oroszország külön említése nélkül!) és ünnepélyesen a Szent Szüzet az „Egyház Anyjává” (Mater Ecclesiae) nyilvánította. A zsinati atyák felállva tapsoltak. (vö. Insegnamenti di Paolo VI, II. kötet, 1964. 678. o.)
     1967. május 13-án, VI. Pál megismételte a felajánlást, de ekkor sem a Fatimai Szent Szűz kérésének megfelelően!
     II. János Pál pápa kétszer ajánlotta fel a világot és az Egyházat Mária Szeplőtelen Szívének. Egyszer 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984. március 25-én Rómában, a fatimai kegyszobor előtt. A Szeplőtelen Szívnek való felajánlást a világ püspökeivel, ill. azok egyetértésével tette meg, végre Oroszország megemlítésével. Ezzel teljesítette a Szűzanyának Lúcia nővéren keresztül megismételt kérését, és elindította azt a történelmi folyamatot, aminek szemtanúivá lehettünk, a szovjet birodalom felbomlását!
     Lúcia szerint a Szent Szűz a megelőző felajánlásokat nem, az 1984-est viszont elfogadta. (Alonso, J. M. - A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41.)
     Hozzá kell tennünk, hogy sajnos nem kevesen akadnak olyanok, akik felülve a megtévesztő szellem dezinformációinak, az 1984-es pápai felajánlást sem fogadják el a fatimai kérés teljesítéseként! Holott a Szent Szűz fatimai kérései nem csak a pápákhoz és a világ püspökeihez szólnak, hanem minden egyes emberhez, melyet persze a kétkedők sem teljesítettek!
     Fölreppentek olyan összeesküvés elméletek is, miszerint VI. Pál pápa személyét, de még Lúcia nővért is lecserélték volna – valakik – egy hasonmásra, sőt az efféle elméletgyártók, találgatásaikban odáig merészkedtek, miszerint az Egyházi Tanítóhivatal nem a teljes Harmadik Titkot, hanem csak egy részét tette volna közre! Az ilyenek észre sem veszik, hogy ezzel súlyos bűn nehezedik rájuk, hiszen nem kevesebbet, mint a krisztusi Egyházat vádolják hazugsággal! Az ilyenek "mindent jobban tudása" azonban igen szelektív, hiszen azt is tudniuk kéne, hogy Isten egyáltalán nem a létező vagy nem létező színfalak mögött zajló titkok ismeretét kéri majd számon, hanem azt a hithű szeretetet, mellyel odaadón követték a Megváltó Krisztus által letéteményes Anyaszentegyházat!
     Az említett kifogásokat épp azok hirdetik fennhangon, akiknek fogalmuk sincs az engesztelés mibenlétéről és céljáról, akik nem végzik az elsőszombati engesztelést a 15 perces elmélkedéssel, akik magukat és családjukat sem ajánlották fel Mária Szeplőtlen Szívének, ráadásul nem, vagy csak félvállról imádkozzák a rózsafüzért a Fatimai Fohásszal! Nos, sokan máig halogatják a bensőséges hitélet megvalósítását életükben, családjukban – és tán meg is fogják tenni, mint XVI. Lajos a börtönben ‒, de lehet hogy akkor már számukra és a világ számára is késő lesz!
Van azonban örömteli fejlemény is, miszerint Ferenc pápa 2013. október 13-án megismételte a Világfelajánlást!

     Kedves Hallgatóim! Fatima Nagy Ígérete, a megszenvedett késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint Mária Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Az emberi logika azonban azt diktálja, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy MIKOR!
Így aztán, ne aggályoskodjunk tovább, hanem tegyünk meg mindent a Szeplőtelen Szív végső győzelméért, a magunk részéről maradéktalanul teljesítve a Szűzanya kéréseit! 

Ó, Szeplőtelen Szívű Fatimai Szűzanya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 163 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/AYZ37QMwdTw

Elmélkedések a Szűzanyáról. Mit tanítottak a pápák a szentolvasóról?

A gonoszok irtóznak a rózsafüzér puszta jelenlététől is!

Rózsákból füzér az Úr Szent Oltárára

     1887. május 8-án szentelték föl az új főoltárt és elhelyezték a Kegyképet. Ugyanezen a napon Bartolo megalapította a Leányárvaházat. Az első növendéke egy velencei kis árva volt, akit Máriának hívtak, de hamarosan öten, majd tizenöten lettek, végül alig lehetett őket megszámlálni.

     1890-ben XIII. Leó pápa, Monaco La Valetta bíborost nevezte ki a kegy-hely protektorává.
     1891 elején a készülő templomnak már világhíre volt, és a majdnem kész templom főoltára fölé elhelyezték az említett Rózsafüzér Királynője képet. Egy pápai legátus, Monaco La Valetta bíboros ünnepélyesen fölszentelte a templomot.
     Még 1887-ben Bartolo Longo egy rózsakertet létesíttetett a templom mellé, hogy az oltáron mindig friss virág pompázhasson. Ezt az ország különféle kertészetei ajánlották fel adományként a Pompei Rózsafüzér Királynőjének.                     1891-re már pompázott a virágoktól. A gyönyörű kertben aztán mi más valósulhatott meg Bartolo ötlete nyomán, mint az Élő Rózsafüzér elrendezése, mely formai párhuzama volt annak a világmozgalomnak, melyet Pauline Jaricot, a domonkosok harmadrendjének tagja alapított ugyanezen a néven.                               

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A SOROZAT 8-án FOLYTATÓDIK!

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

     Kedves Hallgatóim! Amiként a 17. században Jézus kérte Franciaország felajánlását Szentséges Szívének, akként kérte a 20. században a Szűzanya     Oroszország felajánlását az ő Szeplőtelen Szívének. Mindkét kérés még időben hangzott el, ám teljesítése súlyos késedelmet szenvedett és ezért az oltalmat kínáló ígéreteik nem valósulhattak meg! Utólag már világosan látható, hogy mindkét esetben milyen hatalmas testi-lelki pusztítástól menekülhetett volna meg a világ!
     1942. október 31-én őszentsége XII. Piusz megtette a felajánlást, de nem említette meg külön Oroszországot.
A háború menete megfordult ugyan, de a pusztítása még három évig tartott, nem beszélve a Szűzanya figyelmeztetésének tragikus folytatódásáról, miszerint Oroszország tovább terjeszthette tévtanait az egész világon, mint "mintaideológiát"!(Gondoljunk a szovjet kényszermunkatáborokra, Mao Kínájára, Pol Pot Kambodzsájára, Enver Hodzsa Albániájára és az afrikai tirannusok rémtetteire stb.!) Pedig – Lúcia nővér emlékezése szerint –, az Úr különféle belső közlések útján, újra és újra megerősítette a kérést és megígérte, hogy lerövidíti azoknak a megpróbáltatásoknak az idejét, melyekkel a nemzetek bűneikért bűnhődnek, ha Őszentsége a világ összes püspökével egyidejűleg felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének a világot, Oroszország külön megemlítésével.
    1952. július 7-én XII. Piusz pápa Sacro Vergente Anno kezdetű apostoli levelében felajánlotta Oroszország népét Mária Legtisztább Szívének. A levél szövegét közölte a Catolicismo nevű újság 21. száma 1952. szeptemberében, de ekkorra már Oroszország félelemben és rettegésben tartotta az egész világot, ami óvatosságra késztetett minden kormányt megnyilatkozásaiban! Az óvatosság, elsősorban az oroszországi egyház és a kommunista uralom alatt álló népek miatt volt szükséges – tekintve –, hogy egy ilyen felajánló gesztus, tomboló sátáni dühkitörést válthatott volna ki a kereszténység ellen!

A rendkívüli csodák egyike 2

(A Szent Szűz álmában szólította meg a halálán lévő beteget)
‒ Marianna! Élni szeretnél vagy meghalni?
Én egyszerűen válaszoltam:
‒ Ahogy Önnek tetszik! ‒ válaszoltam. Ő pedig szólt hozzám:
‒ Én vagyok a Pompei Rózsafüzér Madonnája. Ha meg akarsz gyógyulni, el kell jönnöd a pompei templomba. Mielőtt belépsz, le kell venned a cipődet és négy lépéssel oltárom előtt le kell térdelned.
Én ezt válaszoltam Neki:
‒ Ezt képtelen vagyok megtenni, inkább mennék itt helyben a Domonkos-templomba, melynek Rózsafüzér a titulusa.
‒ Nem ‒ ismételte a Madonna ‒, tedd meg amit mondtam és bizonyosan meggyógyulsz! A 11. napról a 12-re virradóan megszűnik minden bajod, és a tizenötödik napra tökéletesen jól leszel. Orvosod fog tanúságot tenni erről. Így el tudsz majd jönni Pompeibe. A gyógyulásodtól számított egy hónapon belül tedd meg, ahogy mondtam neked.
Ezek után eltűnt, de a fényesség három napon át a szememben maradt a Szent Szűz képével együtt. Ezután ezt elmeséltem a testvéreimnek, anyámnak és az orvosomnak. Volt aki elhitte, volt aki erősen kételkedett a történetemben. És végre eljött az annyira várt szombat, a 11. nap. A kétkedők még jobban kételkedtek, az orvosom egyenesen a halálomat várta. Valóban rossz állapotban voltam, csak a rózsafüzért imádkozó édesanyám nem vesztette el a reményét.
És íme napnyugtakor úgy éreztem, hogy visszatér belém az élet, a baj, amely évek óta gyötört elszállt, ereimben újra lüktetett a vér, arcomról eltűnt minden folt és a betegség minden jele.
Az orvosért kiáltottam, aki az orvoslás minden szabályával ellenkező esemény miatt szinte magán kívül volt. Egész családom és minden jelenlévő leborult, hogy hálát adjon a Szűzanya irgalmasságáért.
Ezután hétfőn, 13-án a torkomon nyelőcsőgörcs következtében annyira elzáródott, hogy három napig nem tudtam lenyelni semmit. Aztán 15-én reggel az orvos már a nyelőcsőszondát várta, hogy valami ételt juttasson a gyomromba. Szerdai nap volt és a szobám megint megtelt fényességgel és megjelent a Madonna. Amint megláttam, azonnal felkiáltottam:
‒ Rosszabbul vagyok, mint valaha!
Ő azonban ezt válaszolta:
‒ Megígértem, hogy meggyógyulsz, bízzál! – és kinyújtotta kezét, a mellemre helyezte és ezt mondta:
‒ Kelj föl és egyél, amit kívánsz! Öltözz fel, mint régebben, de feltétlen tedd meg majd amit kértem tőled, azaz menj el Pompeibe! ‒ És eltűnt.
Tökéletesen meggyógyultam.
/A Tanúk aláírásai: Giuditta D'Electis (az anya), Nicola, Vincenzo, Giacinto, PasQuale és Giuseppe Martini a testvérei, Tomaso Corrado doktor (a család orvosa), Oronzo Biasi doktor (nápolyi lakos) Da Bono úr, az oriai missziós atyák elöljárója./

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

3 p. 20 mp. https://youtu.be/GIIDsTSzdzw

3 p. 20. mp. https://youtu.be/bxIakvE8DHc

     Az 1929-es Tuy-i jelenés mondanivalóját és ígéretét a nővér így írja le könyvében:
     Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és a gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam a kápolnában, ahol a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, ezért állva, kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt Szeplőtelen Szívével, melyen nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».
Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál! Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya.
     Nos, kedves Hallgatóim, a Szűzanya szomorúan panaszolta Lúciának, hogy: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” – És szó szerint így történt!
     Gyóntatója engedélyével, Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusz pápának:
,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy kéri, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...
                                                                           Lúcia nővér könyvében lábjegyzetként találhatjuk még a következőket:
Alaquoce Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kiesz-közölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt Margit minden igyekezete és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

(Ld. lent)

A rendkívüli csodák egyike 1

     Október 9-én, már halálára készült Marianna Martini kisasszony, akit hat hosszú esztendő alatt sem sikerült az orvosoknak sem meggyógyítani, sem a szenvedéseit enyhíteni. Ezen a napon csak azt ismételgette: "Érzem, hogy elfogy az életem!"
     A rendkívüli eseményről később a nolai püspökségen, eskü alatt tett vallomást, kezelőorvosa, a püspök és néhány családtagja jelenlétében. Az alábbiakban ebből idézünk:
"Amikor annak a napnak a hajnalán teljesen kimerülten, nyitott szemmel a hátamon feküdtem, mert egyik oldalamra sem tudtam már fordulni, egyszer csak láttam, hogy a szobámat fényesség önti el, és az ágyam jobb oldalán megjelenik egy szépséges Úrnő, akit azonnal felismertem, hogy a Madonna az. Elámultam a jelenésben.
Középmagas termetű volt, arca nemes és enyhén piros, két szeme úgy ragyogott, mint a csillagok. Kibontott sötét haja volt a fején fehér rózsakoszorú. A ruhája ragyogó fehér, kezei összekulcsolva, a jobb kezén tizenöttizedes rózsafüzér, mintha aranyból lett volna.
A szemeimmel élesen láttam, holott az utóbbi napokban sokat romlott a látásom. Láttam, hogy a Madonna tekintete fenséges, kedves és szeretetteljes, ugyanakkor kissé szomorú.
Mindjárt szólni kezdett hozzám, olyan kedves, édes hangon, hogy nincs az a hangszer, amelyhez hasonlítani tudnám.

/folytatódik!/ (A források felsorolását, lásd az első részben!)

3 p. 20 mp https://youtu.be/1jOTKirkfyw

     Assisi Szent Ferenc 1182. július 5-én született Assisi-ben, gazdag posztókereskedő fiaként.
     A ferences rend megalapítója; az állatok, a kereskedők, a természet és Itália védőszentje.
Minden idők egyik legnépszerűbb szentje, már életében legendák születtek róla, alakja számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg.
     Szent Ferenc misztikus volt, zarándok és nagy engesztelő, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával.
     1208-ig remeteként élt, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. Ő azonban nem mert a saját elgondolása szerint életszabályt adni társainak, ezért valamennyien bementek egy templomba, ahol az oltáron ki volt téve az evangéliumos könyv. Ferenc találomra felütötte és ezt olvastatta föl: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,21). Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát, és tegyétek meg, amit hallottatok!” Mindez 1209. április 15-én történt. Ez a nap a ferences rend születésnapja.
     Néhány év alatt a testvérek száma elérte az ötezret. Ferenc ezért Rómába ment, és III. Ince pápa jóváhagyását kérte életformájukra. A pápa érezte, hogy ezt az egyszerű csuhást az Isten világosította meg és indította el útján.
     Ferenc elvonult Verna hegyére, ahol Szent Kereszt felmagasztalásának napján megjelent előtte egy angyal, és utána Ferenc testén láthatóvá váltak Krisztus sebei, a stigmák. Testben megtörten érkezett vissza Assisi-be. Súlyos gyomor és májbántalmaktól szenvedett, a lábai megdagadtak, a szeme is felmondta a szolgálatot. Minden szenvedését felajánlotta Istennek, kiegészítendő Krisztus szenvedését.
Jöttek az orvosok, de ahelyett, hogy meggyógyították volna, csak növelték a kínjait: izzó vassal égették a halántékát, fölszúrták a fülét. Éjszaka álmatlanul feküdt sárkunyhójában, vak volt, vérzett, és láztól reszkető testén patkányok szaladgáltak. Ám a következő reggelen vidám lélekkel énekelte az Istent és a teremtést dicsérő Naphimnuszt. Mikor megtudta, hogy az orvosok véleménye szerint október elején meg fog halni, így kiáltott: ,,Isten hozott, halál testvér!''
     1226. október 3-án megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Majd megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre; azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. Énekelve adta vissza lelkét az Úrnak.
     Az Egyház és a világ együtt térdelt a ravatala mellett. 1228. július 16-án Hugó bíboros, aki közben IX. Gergely néven pápa lett, Ferenc halálát követően két éven belül szentté avatta nagy barátját. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, október 4-i dátummal.
     II. János Pál pápa 1979-ben az ökológiával foglalkozók védőszentjévé nyilvánította.
     XVI. Benedek pápa az „életszentség óriásá”-nak nevezte.
     A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.

Assisi Szent Ferenc könyörögj érettünk!

Források:
1) http://www.magyarkurir.hu/hirek/assisi-szent-ferenc-64448
2) https://hu.wikipedia.org/wiki/Assisi_Szent_Ferenc
3) http://www.katolikus.hu/szentek/szent156.html

Veszteség, a győzelmek közepette

    Az 1885-ös esztendő igen rosszul kezdődött Bartolo számára. Január 6-án Istenhez költözött Alberto  Radente domonkos rendi atya, aki lelki és dologi jótanácsaival mindig támogatta őt. Longo így ír lelkivezetőjéről: "Radente atyának van még egy nagy érdeme: a számomra nagyon nehéz pillanatban arra bátorított, hogy indítsam útjára az Il Rosario e la Nuova Pompei c. folyóiratunkat, mely gondviselésszerűen egyik leghatásosabb eszközünk lett arra, hogy terjeszteni tudjuk Mária, e kiválasztott földjének történéseit. A Gondviselés ennyit bízott reá, mert alig érte meg a folyóirat az első évet, az Úr megkoronázta hűséges szolgáját az örök boldogság koronájával."
     Bartolo Longo a magára maradottság keserűségével küzdött, melyhez még hozzájárultak a rosszindulatú pletykák is, így teljesítette a Leó pápa ajánlatát és feleségül vette De Fusco grófnőt 1885. április 7-én, Bartolo cölibátusi fogadalmának megtartásával.

(Kép: a Rózsafüzér Királynője Bazilika építése 1877-ben)

     Ekkor már kilenc éve folyt az építkezés. Eközben a Szent Szűz számtalan csodával bizonyította, hogy kitart szándéka mellett. Némely csodás gyógyulás – melyben halálos betegek gyógyultak egyik napról a másikra ‒, még a racionalista orvosi köröket is gondolkodóba ejtette. Egyet elmesélünk ezek közül, mely 1879-ben történt Oriában.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A SZENT RÓZSAFÜZÉR ÉRTÉKE és ÍGÉRETEI
     Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon)!
     Végül is Boldog Alánnal együtt csak annyit mondok, hogy a Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
 1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
 2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
 3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
 4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
 5). A szomorkodókat örömre deríti.
 6). A szegényektől elűzi a szükséget.
 7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
 8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
 9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.
(Montforti Grignon Szent Lajos)

A Rózsafüzér ígéretei:

 1. Aki a rózsafüzér imádkozásával hűségesen szolgál, jelentős kegyelmekben fog részesülni.
 2. Különleges védelmem és legnagyobb kegyelmeket ígérem azoknak, akik a rózsafüzért imádkozzák.
 3. A rózsafüzér erőteljes védelem lesz a pokollal szemben. Felőrli az erkölcstelenséget, csökkenti a bűnt és legyőzi az eretnekséget.
 4. Erényességet és jó munkát nyújt a gyarapodáshoz; a lélek bőséges isteni irgalomban fog részesülni; az emberek szívét visszahúzza a világ hiúságainak szeretetétől, és örökkévaló dolgok iránti vágyakozásra emeli. A lelkek ezáltal megtisztulnak.
 5. Az a lélek, amelyik a rózsafüzér imádkozásával rám bízza magát, nem fog elveszni.
 6. Aki őszintén imádkozza a rózsafüzért, fontolóra veszi és alkalmazza magára a szent hittitkokat, azt sosem győzi le a szerencsétlenség. Isten nem fogja büntetni az igazságszolgáltatásakor, nem fognak elveszni egy felkészületlen halállal; ha igazságosak, akkor Isten kegyelmében maradnak és méltók lesznek az örök életre.
 7. Aki igaz áhítattal imádkozza a rózsafüzért, nem fog az Egyház oltáriszentsége nélkül meghalni.
 8. Akik hűen imádkozzák a rózsafüzért, azok életükben és halálukban Isten világosságában és bőséges kegyelmében lesznek; haláluk pillanatában pedig a paradicsomban a szentek érdemében részesülnek.
 9. A tisztítótűztől megszabadítom azokat, akik hűek voltak a rózsafüzérhez.
10. A rózsafüzér hűséges gyermekei nagy dicsőségben fognak részesülni a mennyben.
11. Mindent meg fogsz kapni, amit a rózsafüzér imádkozásakor kérsz tőlem.
12. Akik terjesztik a szent rózsafüzért, azokat szükségükben segíteni fogom.
13. Isteni fiamnál elértem, hogy a rózsafüzér pártolóinak életükben és haláluk órájában közbenjárójuk lesz a teljes égi törvényszéken.
14. Akik imádkozzák a rózsafüzért, azok gyermekeim és egyetlen fiamnak, Jézus Krisztusnak testvérei.
15. A rózsafüzér imádkozása a kiválasztottság csalhatatlan jele.

A rosszak gyakran rendeznek összejöveteleket, hogy ármánykodjanak és gonoszkodjanak; sőt az ördöggel is egyesülnek, hogy elpusztíthassanak bennünket.

Miért ne fognánk össze hát mi is keresztények, Krisztus jogainak és az Isten országának hathatós védelmében!? Ezért tömörüljünk a Rózsafüzér Társulatokba!

(Montforti Grignon Szent Lajos) 

3 p. 20 mp. https://youtu.be/cQ9lG_CS8HQ

     A második fatimai titok világtörténelmi fontosságát nyomatékozza az 1925-ös pontevedrai jelenés, melynek kifejtését folytatom.
    December 10-én megjelent a Szűzanya, és mellette fénylő felhőben egy gyermek. A Szent Szűz Lúcia vállára tette a kezét, a másik kezében pedig egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki. A Gyermek ezt mondta:
– Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét, melyet a hálátlan emberek állandóan megsebeznek és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná.
     Ezután mondta el a Szűzanya az Öt Elsőszombatra vonatkozó feltételeit és ígéretét. Az elsőszombatok kérdéséhez hozzá kell fűznöm, hogy Égi Anyánk nem rendkívüli, nem kemény aszkézist kér, hanem csupán Szentmise látogatást gyónással és szentáldozással, valamint tizenöt percnyi elmélkedést Szeplőtelen Szívéről, ill. a Rózsafüzérről!

    Hangsúlyozni kívánom, hogy nem 15 órás utazást kért egy távoli kegyhelyre, hanem 15 percnyi Vele töltött időt az öt elsőszombati engesztelés alkalmával! Erre a könnyen megvalósítható engesztelésünkre vonatkozik az 1917-es második jelenése alkalmával tett gyönyörű ígérete:
– Jézus, meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék.
     A fenti kérések egyszerűek és megvalósíthatók, mégsem valósították meg az emberek, jóllehet az első évtizedekben kevéssé tudtak róla. Ezért a Tuy-ban történt 1929. június 13-i jelenés során újabb, rendkívüli jelentőségű figyelmeztetést kapott Lúcia nővér.

A Nagy Lelkek közös küzdelme

     XIII. Leó pápa megválasztásával (1878), újabb segítséget kapott a rózsafüzér ájtatosság, miként a Rózsafüzér Királynője Templom építése is Pompei-ben. Hosszú pontifikátusa ( † 1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként a rózsafüzér-ima összes erejét mozgósítani akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen.
     Bartolo Longo, mint aki ráérzett a pápa szándékára a Rózsafüzér Királynőjéhez 1883-ban megfogalmazott egy könyörgést, amelyet évente kétszer, májusban és októberben ünnepélyesen imádkoztak. Ezzel XIII. Leó pápa fölhívásának tett eleget, mellyel a pápa a rózsafüzérről szóló enciklikájában (Supremi apostolatus 1883) fordult a katolikusokhoz, hogy hatékony spirituális segítséget nyújtsanak a társadalom bajaira. Az enciklika Szent Domonkosra utal, aki „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon."
     XIII. Leó pápa azzal fejezte ki tetszését Bartolo Longo apostolkodása iránt, hogy 1884-ben magánkihallgatáson fogadta őt és De Fusco grófnőt. A Szentatya elragadtatással hallgatta a Rózsafüzér Királynője tiszteletének hathatós terjesztését és támogatásáról biztosította a templomépítést. Gondjaik elbeszélésekor a ‒ mit tehetnének a rossz nyelvek ellen ‒ kérdésre a Pápa a következőt válaszolta: "Jogász, te szabad vagy, bárónő, te özvegy vagy, házasodjatok össze, és senki nem szólhat egy szót sem ellenetek."

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

3 p. 20 mp. https://youtu.be/6aotyjwRHA0

     A fatimai titok második részében a Szűzanya megjövendölte Szeplőtelen Szívének győzelmét, mely azután jön el, miután Isten megbüntette a világot gonoszságaiért. Ebben a dokumentumban Lúcia nővér a világnak Istenhez való „nagy visszatéréséről” beszél. Mindez csodálatos módon kapcsolódik ahhoz, amit Grignon Szent Lajos 'A tökéletes Mária-tisztelet' című híres művének 217-es pontjában mondott azzal, hogy előre jelezte Szűz Mária királynői uralmát.
"Ó, mikor jön el az a boldog idő, amikor Szűz Mária, mint Úrnő és Királynő fog uralkodni a szíveken, hogy azokat Jézusa uralmának teljesen alávesse? Mikor fogják a lelkek Szűz Máriát lélegzeni, mint a levegőt? Akkor majd csodálatos dolgok történnek, amikor a Szentlélek a lelkekben mintegy újraalkotva találja szeretett Jegyesét, és azért teljességének bőségével száll majd reájuk és elárasztja őket adományaival, főleg a bölcsesség adományával, hogy a kegyelem csodáit műveljék. Kedves Testvérem! ‒ írja Grignon Szent Lajos ‒ Mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!" ‒ írta Grignon Szent Lajos a 18. században.
A Szeretetláng Lelki Naplóban olvashatjuk: "Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett (a Szűzanyához) az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli felj. 1971. VII. 26)

Az elhangzott szavak el kell, hogy gondolkoztassanak bennünket! Mert egyértelmű, hogy az Anyaszentegyház és a keresztény kultúra újra felvirágzásának ígéretéről szól a fatimai üzenet, mely Szűz Mária győzelme által fog beteljesedni!

      Úr Jézus Krisztus, Istenünk és Megváltónk, Te vagy az Egyház, Misztikus Tested feje. Tekints irgalmasan a mélységes nyomorúságra, amelynek Szent Anyaszentegyházunk ki van téve. A tanításbeli zűrzavar, az erkölcsi förtelem és a liturgikus visszaélések napjainkban soha nem látott méreteket öltöttek. “Pogányok foglalták el örökségedet, meggyalázták szent templomodat, és romba döntötték Jeruzsálemet” (Zsolt 79,1).

Az egyháziak akik elvesztették az igaz hitet, egy világi globalista napirend támogatóivá váltak, meg akarják változtatni a Te igazságaidat és parancsolataidat, az Egyház Isteni Konstitúcióit és az Apostoli Hagyományt!

Urunk, alázatos lélekkel és megtört szívvel kérünk téged, a Te Szeplőtelen Édesanyád érdemeiért, akadályozd meg, hogy az Egyház ellenségei a hiteles Katolikus Egyház felett aratott győzelmükön ujjongjanak, amelyet a “szinodalitás” álcája alatt bevezetett hamis egyházzal érnének el!

Mutasd meg hatalmadat Uram, és jöjj Egyházad segítségére mindenható erőddel. Mert ahol az Egyházban sok a bűn és a hitehagyás, ott a Te kegyelmed győzelme annál inkább bőséges lesz.

Szilárdan hisszük, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt Egyházad felett. Ebben az órában, amikor szeretett Anyaszentegyházunk a Golgotát szenvedi megígérjük, hogy vele maradunk. Fogadd kegyesen belső és külső szenvedéseinket, amelyeket alázatosan ajánlunk fel Mária Szeplőtelen Szívével, az Egyház Anyjával egyesülve, saját bűneinkért és az Egyházon belüli szentségtörés és hitehagyás bűneiért való jóvátételként.

Uram, küldd el szent angyalaidat Szent Mihály arkangyal vezetésével, hogy hozzák el mennyei fényedet a pápának és a szinódus résztvevőinek, és hiúsítsák meg ellenségeid terveit!

Ó, Uram, tekints irgalmasan az Egyházban élő kicsinyekre, tekints a rejtekben lévő lelkekre, akik feláldozzák magukat az Egyházért, tekints az Egyház igaz gyermekeinek minden könnyére, sóhajára, könyörgésére, és Szűzanyád Szeplőtelen Szívének érdemei miatt kelj fel Uram, és adj nekünk szent papokat, akik Isten emberei! Könyörögve kérünk, add meg ezt nekünk!

Urunk bízunk benned! Adassék Neked minden tisztelet és dicsőség Szent Egyházadban! Te élsz és uralkodol az Atyával a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

2023. szeptember 29. (Szent Mihály arkangyal ünnepén)

+ Athanasius Schneider nyomán

A kudarcok, próbatételek és sikerek

     A mai következetes ember rákérdezhet, hogy "mi értelme volt ennek az egy éves kitérőnek"? Nos, nagyon is sok! Mégpedig a hit, a bizalom és a hiszékenység próbája volt, és nem csak a felszínes hívők-, de az egyházi személyek számára is! Egyféle "nagy figyelmeztetés" azoknak, akik könnyen "bedőltek", sokaknak, akik könnyen elbizonytalanodtak a Szent Szűz Pompei terveiben, sokaknak, akik egykönnyen rossz ügyért áldozták a pénzüket, vagy azoknak, akik aggódva féltették azt a pompei Szent Ügytől!
     És lám-lám megmagyarázhatatlan, hogy az Ostoros Madonna "kultuszhelyének" bezárásával, mintha egy derűs nap hajnala virradt volna fel. Egymást követték a Rózsafüzér Tizenöt Szombatjához kötődő csodák, a hit és az áhítat fellendülése a Szűzanya rózsafüzére iránt. A helyi püspök nem csak teljes tekintélyével állt az építkezés folytatása mellé, hanem több ezres példányban kiadatta ajánló körlevelét a pompei kegyhely támogatására! Ezért az 1878-as esztendő második felének eseményei, mint a hajnal szép sugara, úgy ragyogták be a Pompei Rózsafüzér Királynője templom építésének további történetét!
     A Tizenöt Szombati ájtatosság füzete ‒ az ennek kapcsán tapasztalt csodák ‒, olyan népszerűvé tették a kiadványt, hogy külföldi kiadók sorra kérték a fordítás és kiadás engedélyét.
     Olyan nagyságrendű pénz gyűlt össze, hogy Bartolo Longo és De Fusco grófnő gyermekmenhelyek és iskola építését is beütemezték, erre azonban csak 1890-től kerülhetett sor.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A SZERETETLÁNG KÖNYÖRGÉSSEL IMÁDKOZZUK A RÓZSAFÜZÉRT,

HOGY ELNYERHESSÜK AZ ÍGÉRT KEGYELMEKET!

     Szűzanya: »Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)
     Úr Jézus: »Ez szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! (II/93) Mindannyiotokat meghívtalak megváltó munkámhoz. Az apákat, anyákat művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket! Értem mindenki dolgozhat a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos. (II/102) Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor, mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!« (II/108-109) (Részletek a Szeretetláng Lelki Naplóból) 

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egymillio-gyermek-imadkozik-bekeert-oktober-18-an

3 p. 20 mp https://youtu.be/aDBjQmaIicI

A Fatimai Mária-jelenés (a rádióműsor ötödik része)

    Kedves Hallgatóim! A három fatimai titokról kell még szólnom! Az elsőt, a pokol látomását már részleteztem, most a II. Titkot, a Szeplőtelen Szív ígéretét és a világfelajánlást szeretném kifejteni!
     A fatimai titok második részében a Szent Szűz rámutat a pokoltól való megmenekülés leghatékonyabb módjára, az emberi lélek "biztonságba helyezésére", a Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlás által.
A Szeplőtelen Szívvel kapcsolatos fatimai titkot (a felajánlást, az öt elsőszombatot és Mária Szívének nagy ígéretét) a Szűzanya, 1925. december 10-én Pontevedrában történt jelenése alkalmával fejtette ki teljesen, ahol Lúcia a dorottyás nővérek körében élt Spanyolországban:
– Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal megsebzik. Legalább te vigasztalj és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első-szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet Szeplőtelen Szívemről, illetve a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.
     1926. február 15-én Lúcia nővérnek megjelent a gyermek Jézus (ennek helye Pontevedrában, fent) és megkérdezte tőle, hogy elterjesztette-e már Édesanyja tiszteletét. Lúcia megemlítette a gyóntató részéről felhozott nehézségeket és beszámolt arról, hogy bár a főnöknő kész terjeszteni a tiszteletet, a gyóntató atyának azonban fenntartásai voltak, miszerint a főnöknő egyedül nem sokra megy. Jézus erre a következőt válaszolta:
– Az igaz, hogy főnöknőd egyedül nem sokra megy, de kegyelmem segítségével mindent megtehet.
Lúcia nővér előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségét a szombati gyónással kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:
– Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges. Feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.
     Lúcia megkérdezte: Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?
Jézus ezt válaszolta: – Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják a leendő első gyónási alkalmat.

A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897) kármelita szerzetesnő eredeti neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Magyar nyelvterületen Kis Szent Teréznek is nevezik, megkülönböztetve őt a Kármelita Rend 16. századi nagy alakjától, Avilai (Nagy) Szent Teréztől.
X. Piusz pápa „a modern idők legnagyobb szentje” névvel illette.
XI. Pius pápa 1923. április 29-én boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta.
XII. Pius pápa 1944-ben, Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt.
Kis Szent Teréz 24 évet élt, de a hit és a Krisztus-követés olyan "kis útját" élte és írta meg, hogy II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette, amit rajta kívül három nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin, Avilai Szent Teréz és Edith Stein Szent Benedicta.
1956-ban adták ki Teréz írásának fotokópiáját.

Rövid film: https://www.youtube.com/watch?v=4klIw1PuMJQ

A tiszta igyekezetek és a megtévesztő szellem igazi céljai

     A Szűzanya nem késett a gondoskodásával és többet tett, mint ami emberileg remélhető lett volna. Itália másik végében egy torinói, országosan elterjedt újság a L'Unitá Cattolica jelentetett meg cikksorozatot a pompeji Rózsafüzér Királynője templom építkezéséről! Így már nem csak Nápoly és környékén terjedt el a híre a Szent Helynek, hanem országosan is, és bizony ez megmutatkozott az adományok halmozódásaiban is!
     A pompeji kegyhely építésével kapcsolatos elpártolás időszaka 1877. május 8-án kezdődött és 1878. május 8-ig tartott. Ekkor ugyanis Msgr. Formisano nolai püspök, az Ostoros Madonna kápolnájával kapcsolatban, néhány "sajátos" rendetlenségre, engedetlenségre és manipulációra lett figyelmes és attól félve, hogy már a határozatát sem hajtják végre, a kápolnát hatósági segítséggel záratta be!
     És íme megmutatkozott, hogy a Megtévesztő Szellem keze volt az Ostoros Madonna kultuszának fellendítésében!
Nem a Mária-tisztelet vagy a népek ájtatossága volt hamis, hanem azon anyagi érdekeltségű hamiskodások, melyekkel kegyhellyé tettek egy fészert, és majdnem nagy faluvá tettek egy tanyát. A megtévesztő szellem nem más céllal "imádkoztatta" szebbnél-szebb új imádságokkal a népet, minthogy elterelje a figyelmet a Szűzanya igazi és fontosnak tartott terveiről ‒ na meg a szent rózsafüzérről! (Sajnos, ez napjaink tipikus tünete is! És sokak, mennyire nem veszik észre!)

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Az Isten október 13-án igazolta a látnokokat. A napcsoda rendkívüli látványa, a hit felelőseit és a híveket egyaránt meggyőzhette, ám sajnálatosan az emberek ennek ellenére felülbírálták a Szent Szüzet és éveken keresztül halogatták aprócska kéréseinek teljesítését.
Sőt, a népek újabb és újabb "üzenetek" feltételeit kezdték és kezdik megvalósítani, anélkül, hogy az Istenanya az Egyház által is hitelesített fatimai kérései már teljesültek volna részükről! Ugyan bizony, a napi gondjaikat-bajaikat felajánlják-e Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére? Mindenki naponta imádkozza-e a rózsafüzért? A hívő emberek felajánlották-e magukat és szeretteiket a Szeplőtelen Szívnek és megvalósultak-e az Elsőszombati engesztelő szentáldozások a szentmise utáni 15 percnyi máriás elmélkedéssel? Ezek elmulasztása vagy részleges volta természetesen nem maradt és nem maradhat következmények nélkül, amiként tapasztalhatjuk!
     Tudnunk kell, hogy a hiteles Mária-jelenések, egységes egészet képeznek, és a Szűzanya egyetlen újabb jelenésében sem írja felül megelőző felhívásait, különösen nem Szeplőtelen Szívének fatimai kéréseit!

Fatima ugyanis nem egy a Mária-jelenések közül, hanem a Mária-korszak engesztelő akcióprogramja, az eltévelyedett emberiség egyetlen Reménycsillaga!

A probléma abban áll, hogy sokak el vannak telve a legújabb üzenetektől, félreértve a Szeretetláng lényegét is, mely utóbbi épp a hitében elerőtlenedett és lanyha szívek engesztelésének hatékonyságát erősíti fel "kegyelmi hatásával"!

(Képen P. Kondor Lajos SVD könyve)

     Leszögezhetjük, hogy a fatimai kérések megvalósítása nem annyira Mária-tiszteleti gyakorlat, hanem egy tényleges és eredményt ígérő akcióprogram teljesítése a megtérés és az egész emberiség élhető jövője érdekében!
     E kérdésben annyi az egyházi tisztségviselők felelőssége, hogy a Szűzanya fatimai üzenetét kevéssé használták, használják fel az evangelizációban, olyannyira, hogy az első szombatokon máig is, alig történik említés Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, az elsőszombati engesztelés ígéreteiről!

     XII. Piusz pápa kiadatlan, kézzel írt beszámolója bizonyítja, hogy 1950. október 30-án és ezt követően még háromszor látott Napcsodát.
     A pápa megjegyzi, hogy a vatikáni kertben azokban a napokban látta a jelenséget, amikor Mária mennybevételének dogmáját készült kihirdetni és megerősítő jelnek tekintette.
     XII. Piusz adta meg a fatimai jelenések pápai jóváhagyását 1940-ben, majd 1942-ben az egész világot felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének, jóllehet, nem a világ összes püspökeivel és Oroszország külön megemlítése nélkül.
     Ez ugyan NEM a Fatimai Szűzanya pontos kérése szerint való volt, de kétségkívül megfordult a háború sora, melynek persze meg se lett volna szabad történnie, ha 1917-et követően, de legalább 1937 előtt teljesítették volna kérését!
‒ Húsz év volt rá!

Fatimai Szűzanya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     1931. május 13-án a teljes portói püspöki kar elzarándokolt Fatimába és fölajánlották az országot Mária Szeplőtelen Szívének. E felajánlás a Szűzanya különleges oltalmának köszönhetően megmentette Portugáliát a II. világháború borzalmaitól. Hálából a portugál lányok és asszonyok arany ékszereikből és kb. 3000 drágakőből koronát készíttettek, amellyel XII. Pius pápa 1946: Masella bíboros-legátus által megkoronázta a kegyszobrot és elrendelte Máriának, mint a Világ Királynőjének ünnepét.
     1936 májusában a Fatimában összejött portugál püspökök ígéretet tettek arra, hogy ezen a helyen újra ülést tartanak, ha az ország megmenekül a fenyegetően közeli vörös veszélytől. (A spanyolországi kommunista forradalom és polgárháború ugyanis könnyen átterjedhetett volna a szomszédos országra.) Amikor a veszély meglepő módon elmúlt, a portugál püspökök 1938. május 13-án összejöttek Cova da Iriában és teljesítették ígéretüket, ünnepélyes hálaadó Szentmisét tartottak, ezáltal kifejezetten elismerték, hogy hazájuk megmenekülését a Szent Szűz csodálatos védelmének köszönhetik.
     Ekkor Portugáliát újból Mária Szeplőtelen Szívének ajánlották, amint azt már hét évvel korábban is tették.
Cova da Iriában Mons. Correia da Silva püspök megvásárolt egy kétszer akkora területet, mint a római Szent Péter tér (ennek közepén fakadt egy forrás, mely biztosította az építkezés vízellátását), és felépülhetett Portugália legnagyobb temploma. A Szent Szűz hívja és várja a zarándokokat. Mennek is sok millióan évről évre. Fatima joggal nevezhető a világ legnagyobb lelki központjának. Az Egyház Anyja azonban nem csupán hívja és várja az embereket, de küldi is valamennyit apostoli munkára. Megrendítő, hogy a Szent Szűz az emberi üdvösség és a világ jobb sorsa érdekében egészen kis dolgokat kér csupán, s ennek fejében olyan ígéretekkel ajándékoz meg, amelyek minden képzeletet felülmúlnak.

Léteznek szent álmok is

     Súlyos és nehéz hónapok teltek el kemény megpróbáltatásokban, nem utolsó sorban a hit és bizalom próbájaként. Egy neves asszony azt ajánlotta, hogy folytasson nagyobb propagandát a pompeji templom építése ügyében és forduljon a nápolyi katolikus újságokhoz! Az ötlet jónak tűnt, ám elkeserítő volt a főszerkesztő hozzáállása, aki végighallgatva a szándékot, a cikk megjelenéséért 100 lírát kért. Bartolo Longót hidegzuhanyként érte ez a "készséges" hozzáállás!
     Ezt követően még ez évben (1877) kinyomatta A Rózsafüzér Tizenöt Szombatja c. könyvet, mely augusztus 15-én jelent meg.
     "Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg!"‒ ebben az ima-mondatban bízott, és harmadnapra a dolgok visszájára fordultak egy grófnő álomlátása által!
     "Történt, hogy Mária Mennybevétele ünnepének másnapján (augusztus 16), az említett úrnő elzarándokolt az Ostoros Madonna kis kápolnájához. Miután félig kíváncsian, félig áhítattal kegyelmet kért önmaga és gyermekei számára. Adományokat adott, szentmisét fizetett be és nem mulasztotta el, hogy a Szűzanyának ajánlja a születőben lévő pompeji mű gondjait.
És íme, a rákövetkező éjszakán a következő szépséges álmot látta:Úgy tűnt neki, hogy már nem az Ostoros kápolnában van, ahol előző nap imádkozott, hanem az új és teljesen elkészült pompeji templomban, amely hatalmas volt és szép, s  kívülről meg volt világítva, mintha nagy ünnepre készülnének. Belül domonkos harmadrendi férfiak és nők sokaságát látta, miközben leereszkedett közéjük a Mennyország Királynője, de nem az Ostoros Madonna képben, hanem emberfeletti sugárzó szépségben. Oldalánál egy szépséges ifjú állt, kezében egy nagyon szép kötésű könyvvel, amelybe bele volt írva mindazon adományozók neve, akik rózsafüzéres Anyjuk templomának építéséhez hozzájárultak. Amikor ámulattal meglátta a saját nevét is, bátorságot merített, hogy elébe tárja minden gondját. A Madonna pedig szeretetteljes tekintettel ezt mondta:
‒ Végezzétek el a Tizenöt Szombatot és kegyelmet nyertek!
És amikor a grófnő változatlanul tovább sürgette a Szűzanyát, sorolva a félelmeit és szorongásait, Mária anyai tekintettel oldalra fordult, s megmutatta neki a pokol nyitott kapuját, megismételve szelíd intelmét:
‒ Látod ezt? Végezd el tehát a Tizenöt Szombatot és elegendő kegyelmet fogsz nyerni!"
Ezzel az álombéli látomás véget ért.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.”

 A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vatikáni Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.

     Itt most közlöm az egyszerű nép által is napjában többször mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós!  Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik!

 FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben!

A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!

Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet,

kik a lelkek vesztére körül járnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Amen. 

Az ál-próféták hamis jelenései

     Az építkezés kezdetét követő egy év múlva azonban soha nem várt zavar bontakozott ki. Erről Bartolo így ír: "Miközben a szent művel haladtunk előre, telve azzal a bizalommal, hogy isteni támogatást kapunk, 1877 májusában történt valami, ami feldúlta lelkem nyugalmát és olyan bizonytalanságba taszított, amit korábban nem tapasztaltam.
Pontosan május 8-án a pompeji templom alapkőletételének első évfordulóján, híre jött egy csodának, amely Pompejitől 4 km-re lévő, Boscoreale faluban történt. A csodát egy Madonna dei Flagelli (Ostoros Madonna) nevet viselő képnek tulajdonították, mely egy elhagyatott tanya karámjában volt. A csoda híre bejárta a környéket, a szomszédos városokat, s egyre csak az Ostoros Madonna újabb és újabb csodáiról beszéltek, olyannyira, hogy mindenki ezt a képet akarta látni és imáival tisztelni. Láttuk, amint százak vonultak el énekelve a Rózsafüzér Királynője szentélyének építkezése mellett úgy, hogy egy pillantást sem vetettek feléje.
Ez a jó nép, amikor odaért a boscorealei tanyán emelt kis kápolnához, letették a Szűzanya képe elé a legértékesebb dolgaikat, az asszonyok a fülbevalóikat, a férfiak a náluk levő pénzt, úgyhogy rövid idő alatt valóságos kincstár halmozódott fel. Nem értettük a dolgot!
Az első évben a Szűzanya annyi kegyelmet adott az égből, hogy templom épüljön Pompejiben, és most 4 km-re innen más csodákat kezdene művelni, hogy odahívja a hívek sokaságát?
Oda akar templomot vagy Pompejibe?"
     Ezek a kérdések kavarodtak Bartolo fejében és bizony meg kellett tapasztalnia az adományok csökkenését, de még a nolai püspök elpártolását is! Sajnos azonban, az addigi Rózsafüzér Királynőjéhez kapcsolódó csodák elmaradását is meg kellett tapasztalnia! Szinte elviselhetetlenül nagy megpróbáltatás volt ez Bartolo Longónak, ő azonban cseppet sem lanyhult a rózsafüzér napi elimádkozásában!

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Amikor 1917-ben a fatimai események lezajlottak, még nem lehetett sejteni sem az üzenetek világtörténelmi jelentőségét, sem azt, hogy a helyszín a világ egyik legnagyobb szentélye lesz, annak ellenére, hogy a hatóságok mindenféle módon, tűzzel-vassal és robbantással is próbálta megakadályozni!
     A szabadgondolkodást és demokráciát hangoztató portugál liberális államhatalom – költséget nem kímélve –, 1920. május 13-án katonaságot, tüzérséget és lovasságot vezényelt Cova da Iriába és tömegbelövetés fenyegetésével próbálta elzavarni a zarándokokat.
Isten ügyét azonban nem lehet meg-akadályozni! Az Egyház részéről héttagú vizsgálóbizottság alakult, mely 1929. április 14-re fejezte be munkáját.
     A fatimai jelenések és a Napcsoda hiteles voltának elismerése nyolc évet vett igénybe és ennek során Lúcia nő-vért többször kihallgatták. Végeredményként a jelenéseket hitelesnek fogadták el. A leiriai püspök, José Alves Correia da Silva, 1930. október 13-i pásztorlevelében a következőket tette közzé:
     „Az itt bemutatott és további vizsgálatok tekintetében, melyekre itt hely szűke miatt tovább nem térünk ki, a Szentlélek segítségül hívásával és az Istenanya oltalmában bízva, valamint egyházmegyénk tiszteletreméltó tanácsadóinak meghallgatása után így határoztunk:
a) hitelesnek nyilvánítjuk a gyermekek látomásait, melyek május 13. és október 13. között egyházmegyénk területén, Fatimában, a Cova da Iriában történtek;
b) hivatalosan jóváhagyjuk a fatimai Szűz tiszteletét.“
     Csak halkan jegyezzük meg, hogy a fatimai üzenetet nem csupán elis-merni kellett volna, hanem rövid időn belül TELJESÍTENI!!!
     A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye...

A tervező nélküli tervek

     A munkálatok folytak. Építészt nem kerestek, az ajánlkozó és "ingyenes" kőművesek viszont még soha nem építettek ilyen méretű épületet, úgyhogy amikor arra járt a szentéletű Antonio Cua – a híres építész –, magától felajánlotta, hogy rendesen és díjazás nélkül megtervezi az épületet és levezeti az építkezést. Ez természetesen tetszett Bartolónak, ám el is keserítette, hiszen az eddigi munkálatok és költségek szinte hiábavalónak bizonyultak, de a meggyőző mérnöki érvelések meggyőzték. Újra kezdték az egész építkezést! Az alapok nem voltak elegendőek egy hatalmas épület megtartására. Hatalmas gödör éktelenkedett szükségtelenül, miközben ott nem folytak földmunkák, ahol kellett volna. Még félkész falakat is le kellett bontatni! Cua mérnök azonban igyekezett bekalkulálni azt, ami ténylegesen elkészült, ám azokat meg kellett erősíttetnie.
     Bartolo és a grófnő szinte éjt nappallá téve igyekezett jóvátenni és megvalósíttatni az építkezés szakszerű módosításait. Együtt munkálkodásuk azonban alapot adott az irigyeknek, hogy gonosz pletykákat terjesszenek az özvegy és a jóképű, fiatal jogász kapcsolatáról. Ez önmagában elviselhető kereszt lett volna, ámde veszélyeztette azt a kitűzött célt, amelyet mindketten a Rózsafüzér Királynőjének felajánlottak!

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     De valójában, hogyan is fejeződtek be az október 13-i rendkívüli történések? Nos, néhány tekintetben a népre jellemző módon! Az események végére ugyanis Lúciának alaposan lenyirbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát egy katonának kellett kimentenie a tömegből!
     Amikor a rendkívüli jelenségek megszűntek, a tömeg lelkesedése leírhatatlan módon fokozódott. Mindenki a látnokokhoz törtetett, akikről most kiderült, hogy igazat mondtak. Mindenki látni, érinteni, kérdezni akarta őket...
Jácinta a félelemtől és az élmények hatására sírni kezdett. Egy derék katona a karjába vette és a szüleihez vitte. Ferenc vidám volt, bátran utat tört magának a tömegben. Lúcia a figyelem középpontjába került és azon vette észre magát, hogy valakinek a vállán ül, ám az illető nem látva hova lép, megbotlott és elesett, ám a kislányt máris más karok kapták fel.
     Végre valahogy hazakerültek. „Jól emlékszem – írta Lúcia –, hogy aznap hosszú copfom nélkül értem haza, amiért Anyám haragos volt, látva hogy rövidebb a hajam, mint Ferencé, plusz a kendőm is eltűnt.”
Százak zaklatták őket a következő napokban, még éjfél után is. A kéréseknek és kérdéseknek nem akart vége szakadni. Ez így ment hetekig, hónapokig.
     A számtalan és olykor nem is jószándékú látogató már terhére volt a gyermekeknek és a családnak. Visconde de Montelo újságíró csak igen nehezen jutott be Martóék házába, hogy még aznap este kikérdezze a gyermekeket. Ez a Feljegyzés hála Istennek, fennmaradt!

Üdvösségre szóló vállalkozás

     Bartolo Longo és a grófnő elhatározták, hogy vállalkozást hoznak létre az építkezés lebonyolítására. A püspök azonban így szólt hozzájuk: "Templomot akartok építeni? Készek vagytok-e arra, hogy csalóknak és tolvajoknak fognak nevezni benneteket? Mert ha erre készek vagytok, akkor sikerülni fog a tervetek én támogatom és Isten megáldja szándékotokat!"
     Kettejük minden kapcsolatát megmozgatva, adományokat gyűjtöttek a templom építéséhez. És a gazdagok adakoztak is, a szegények pedig segítettek a munkálatokban.
     Az egymást követő csodák hatására maga Giuseppe Formisano püspök tette le a templom alapkövét 1876. május 8-án, Szent Mihály Főangyal Monte Garganói jelenésének ünnepén.
     "Még nem telt el hat hónap, hogy megszenteltük és letettük az új templom alapkövét és az Úr házának alapjai teljesen készen voltak. Október közepén a vastag földalatti falak már fehéren körvonalazták a szent hely területét és távolról úgy látszott, mintha bevehetetlen erődítményt vennének körül.
Az ünnep időpontját október utolsó vasárnapjára tűztük ki, ami akkor 29-ére esett. Édes és emlékezetes volt az a délelőtt, amelyen a Rózsafüzér Királynőjét első alkalommal ünnepelték gyermekei azon a helyen, melyet ő maga választott lakóhelyéül és irgalmasságának trónusául.
Az épülő szentély területén, azon a földön, ahol egykor az ördögöt tisztelték, most egy szerény sátor alatt az első alkalommal ajánlottuk föl a vérontás nélküli Áldozatot az élő és Igaz Isten iránti szeretetből és engesztelésül.
Akit erre a szokatlan és a környezete miatt költőien szent szertartásra meghívtam, az az Altavilla-i páter volt, aki Nápolyban meggyújtotta a lelkesedés lángját, amely hamarosan futótűzzé harapózott a Pompeji Ügy iránt. A szónok a szeretet és hit szavaival emlékeztetett a Kereszt győzelmére a barbárság, eretnekségek és pogányság feletti győzelmére és megmutatta, hogy mindig, minden győzelemben a társ: Mária volt! Ő az, aki egy elhagyatott helyet választott, hogy dicsőítsék Szent Fiát!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

 Légy te az első!

     A zuhogó eső és a csúszós sártenger ellenére óriási tömeg gyülekezett esernyőkkel a tölgybokor helyén augusztusban állított díszkapu körül. (Csak megjegyzem, hogy a tölgybokrot ugyanis addigra már széthordták az emberek, relikviaként!) Tekintve, hogy a csoda eseménye meg volt hirdetve, igen sok újságíró is jelen volt, nem másért, hogy a csúfos kudarcról fényképes beszámolót adhassanak lapjaiknak!)
     Amikor a három kis pásztor érzékelte a Szűzanya jövetelének jeleit, Lúcia odaszólt a tömegnek, hogy csukják be az ernyőket. Mindezt annak ellenére, hogy az eső – addig legalább is – reménytelenül zuhogott, ekkor azonban hirtelen elállt.
     A Szent Szűz ekkor elmondta kívánságát:
– Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz és a katonák hamarosan hazatérnek.
     Utolsó szavai ezek voltak:
– Ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották! 
     Ezt követően a Boldogasszony kitárta karjait és mintegy szétszórta velük a nap sugarait, s ekkor kezdődött a tíz percig tartó napcsoda.
     Egy szemtanú tanúsága (részlet):
„Nem vagyok képes leírni, amit akkor láttam és átéltem. A Napra meredtem, sápadtnak tűnt, megszokott vakító fénye nélkül, olyan volt, mint egy forgó hógömb, majd hirtelen úgy látszott, hogy cikk-cakkban lefelé tart és azzal fenyeget, hogy a Földre zuhan. Rémületemben szaladtam és el akartam bújni az emberek mögött. Mindenki sírt és a világ végét várta – írja a szemtanú. Mellettem egy ateista állt, aki délelőtt még gúnyolta azokat az embereket, akik azért mennek Fatimába, hogy három gyermeket lássanak. Amikor a csoda alatt ránéztem: mereven, tágra nyílt, csodálkozó szemmel figyelte a Napot; azután láttam, hogy tetőtől talpig reszket; végül karját az ég felé tárva térdre borult, mit sem törődve a sárral és felkiáltott: A Madonna! A Madonna! Mást nem tudott mondani, mert fohászokat nem ismert. Közben az emberek tovább kiabáltak és siratták bűneiket...
A napjelenség hosszú percei alatt a tárgyak a szivárvány színeiben tündököltek... Ahogy láttuk egymást, mindenkinek más színe volt: kék, sárga, piros és így tovább. Mindezek a különös események fokozták a nép félelmét. Kb. 10 perc múlva a Nap visszatért helyére, olyan módon, ahogy elhagyta azt, sápadtan és ragyogás nélkül. Amikor az emberek felfogták, hogy elmúlt a veszély, ragyogtak az örömtől. Egy szívvel és egy lélekkel kiabálták: Csoda, csoda! Dicsértessék a Miasszonyunk, Szent Fiával!”

(Mangalore, Szent József Szeminárium Ignacio Lourenro Pereira szemtanú 1931. július 13.)

     A korabeli liberális sajtó hosszas cikkekben foglalkozott a fatimai csoda részleteivel, reális tudósításokban. Többen fényképeket is közöltek az eseményről, az imádkozó tömegről, jóllehet néhány tanúságtevő újságíró és főszerkesztő az állását vesztette ezért!
     De halljunk néhány beszámoló-részletet a korabeli újságokból:
„Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors és hihetetlen mozgásba kezdett, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon egyszerre csak a Nap zuhanni kezdett a Föld felé, úgyhogy néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen – írta az O Sécolo-ban Avelino de Almeida, az az újságíró, aki Portugália akkori legnagyobb kormánypárti és egyházellenes újságában addig gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről. ‒ Majd így folytatja: Az eső elállt. Legalább 70 ezren voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket és a hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett és a katolikus imádságokat mondta mindenki. Az öröm, a hála és bűnbánat könnyei folytak a szemekből. A tömeg döbbenten észlelte, hogy ruházatuk, amely addig vizes és sáros volt, teljesen száraz lett és a sárnyomok is eltűntek róla.”
     A fatimai Mária-jelenés megdöbbentő igazolása volt a több tízezer ember – köztük fotósok, újságírók, szkeptikusok, szocialisták és ateisták – szeme láttára történt napcsoda, de halljunk még egy idézetet az Ordem című lapból:
„A Nap, amelyet hol bíbor, hol sárga vagy mélyvörös láng övezett, hihetetlen gyors, forgó mozgást végzett, s közben időnként úgy látszott, mintha leesne az égről és a Föld felé zuhanna, hatalmas hőséget sugározva” – tudósított a lapban Dr. Domingos Pinto Coelho. És ami nyomatékos súllyal bírt, hasonlóképp írta le az eseményt Dr. Almeida Garrett, a Coimbrai Egyetem természettudós professzora is.
     Mint rendszerint minden csodánál, természetesen itt sem maradtak el az eseményt természetes okokkal magyarázó vagy eljelentékteleníteni próbáló, „tudományos” ellenvetések.
Előre kell bocsátani, hogy a tömegpszichózis lehetősége kizárt (melyet valószínűtlenebbé tesz pl., hogy a napcsodának a Cova da Iriától 18 km-re is voltak szemtanúi). Másrészt kizárható a szoláris vagy meteorológiai jelenség is, mert ezesetben az egész ország területén mutatkozott volna, mi több, hogyan kerülte el számtalan obszervatórium és csillagász figyelmét? Nem állja meg a helyét a szemészeti retinális káprázat magyarázata sem, hiszen ez egyszerre több tízezer ember esetében és azonos tünetekkel, teljesen kizártnak mondható!
Ráadásul a szemtanúk egyöntetűen kiemelték, hogy a Nap fénye nem volt erős. A leírások szerint is „bágyadtan világított és nem bántotta a szemet, halványszürkés fény ölelte körül, és különféle színű fénycsóvákat lövellt". Márpedig, káprázatot és retinális utóképeket csak az erős fényhatás idéz elő, de az se mindenkinél ugyanazt! Az előzőknél vadabb teória volt a "szaharai eredetű porfelhő" magyarázata, amely érdekesmód sehol máshol, csak ott mutatkozott volna meg!
     Kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a Napcsoda eseménye természetfeletti volt, amellyel Isten rányomta a hitelesség bélyegét a fatimai eseményekre!
Érdekes, hogy miközben a nép a napcsodát szemlélte, a látnokoknak a Szentcsalád, a Fájdalmas Anya, majd végül a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg.
     Elgondolkodtató, hogy a Kármelhegyi Szűzanya, vagy a reá való utalás több Mária-jelenésben is "végső" hangsúlyt kap. Így például Lourdesben július 16-án, kármel ünnepén volt az utolsó jelenés! A Szeretetláng üzenetében 1981-82-ben azt kérte a Szűzanya Erzsébet asszonytól, hogy újuljon meg a Kármelita Rend Magyarországon ‒ akkor, az Egyház elnyomása miatt ‒ egyenlőre a harmadrendi formájában! A fenti sorrendiségek, feltételezhetően az idők végének sorrendiségét jelölik.

Ez az a hely

     Ez már sok volt Bartolónak, de ekkor nem várt dolog történt, melyről maga így ír:
"A nolai püspök Msgr. Giuseppe Formisano, váratlanul – amikor már majdnem föladtam a reményt ‒, megadta a felhatalmazást három szent papjának, hogy kezdjék meg a szent missziót 1875. november hónapban.
Én magam mentem eléjük, hogy fogadjam a három szerencsés szolgát, akik arra voltak hivatva, hogy elsőként hozzák a világosságot a népnek, mely sötétségben élt. Személyük, nem csak az én emlékezetembe, hanem Mária anyai szívébe is beleíródott.
A felújított vallei fogadóban szállásoltuk el őket.
Micsoda megindító látvány volt, hogy férfiak, asszonyok, öregek, gyermekek jöttek hallgatni, és nem csak a helybéliek, hanem a szomszédos településekről is. Könnybelábadt a szemem, amikor láttam, hogy akik nem fértek be a templomba, azok kint ültek-álltak, kitéve magukat a novemberi hidegnek! A prédikációk után az emberek mindannyiszor a rózsafüzért imádkozva, énekelve mentek hazafelé. Éreztem, hogy a Rózsafüzér Királynője megmutatta hatalmát!"
     A nolai püspök, annyira megrendült a sikeres evangelizáció hallatán, hogy személyesen látogatott Pompeji Vallé-ba. Bartolo Longo és De Fusco grófnő előadhatták a főpapnak tervüket, hogy egy szabadtéri Rózsafüzér-oltárt szeretnének építeni. A püspök szemében könnyek jelentek meg és annak a vágyának adott hangot, hogy nem szabadtéri oltárt, hanem egy nagyobb templomot építtet a Rózsafüzér királynője tiszteletére. Hogy a népesség is részt vehessen ebben a szándékban, mindenki járuljon hozzá havi egy soldóval és akkor ő a püspök, kiegészíti azt 500 Lírával! (Megj.: 20 soldo volt 1 Líra. Tehát aki adakozott a templom javára, az 20 hónap alatt adott 1 lírát!)
A püspök kinézve az ablakon prófétai hangon így kiáltott: "Ez az a hely, ahol templomot kell építeni!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A Fatimai Mária-jelenés (a rádióadásban a 4. rész)

     Kedves Hallgatóim! A Szűzanya hatodik fatimai jelenését az irodalom 'OKTÓBER 13' címszó alatt írja le. Ekkor történt ugyanis a híres Fatimai

Napcsoda. Aznap igen borús, esős volt az idő. A helyi plébános (José Aparicio +1966), akinek még mindig erős fenntartásai voltak az események valódiságát illetően, utoljára még kihallgatta Lúciát. Paposan egyre csak hajtogatta, hogy – miért megy annyi ember arra a magányos helyre imádkozni, amikor az Élő Isten, oltáraink lakója az Oltáriszentségben magára marad a tabernákulumban? Mire való a sok pénz, amelyet minden rendeltetés nélkül egy tölgybokornál hagynak, amikor az építkezés alatt álló templomát pénzhiány miatt nem tudja befejezni? ‒ És tegyük hozzá, hogy teljesen igaza volt!
Két dolgot hagyott figyelmen kívül: azt, hogy a Szentlélek szele ott fú, ahol akar, és hogy esetleg az Egyház Anyja most kivételesen nem egy kicsiny templom időbeli rendbehozását tűzte ki  céljául ‒ mely később világhírűvé válhatott ‒, hanem a Világegyház oltalmazását, megakadályozandó a lelkek tömeges elkárhozását!

(Alább lásd a régi fatimai és az új Cova da Iria-i templomot!)

A jelet pedig – melyet, mint plébános joggal elvárhatott ‒, ezen a napon minden kétséget kizáróan megkapta!

Szeptember 24. Szent Gellért, Szent Imre nevelője, a vértanúhalált halt (1046) első csanádi püspök emlékünnepe.

SZENT GELLÉRT Velencében született előkelő patrícius családból 980 körül. A születése napja miatt György névre keresztelték. Ötévesen halálos beteg lett, a velencei bencés kolostorban gondos ápolásban részesült, sokat imádkoztak a gyógyulásáért, a boldog szülők Istennek ajánlották.
A bencés rendbe lépett, szépen sajátította el a tudományokat és a szentek tudományát. Szerzetesi kötelességeit pontosan teljesítette, sokat vezekelt. Amikor atyja szentföldi zarándoklaton vértanúhalált szenvedett, felvette apja nevét, a Gellért nevet. Nemsokára édesanyja is meghalt, ettől kezdve még lelkesebben tanult, böjtölt. Gyorsan haladt a rendi ranglétrán is, ami nagyon nehezére esett. Szeretett volna egyszerű szerzetes maradni, nem szívesen vállalta a vezetéssel járó kötelezettségeket, de rendtársai meggyőzték.
1015 táján szentföldi látogatásra indult. Vihar miatt csaknem hajótörést szenvedtek, végül is a bóra nevű adriai vihar Szent András szigetére sodorta őket. Itt, ezen a dalmáciai szigeten találkozott Razin (Gaudenciusz) pannonhalmi apáttal. Az apát biztatta, jöjjön Magyarországra, hithirdetőnek. Székesfehérvárra érkezve István király elé vezették, aki azonnal felismerte csodálatos képességeit, a nyolc éves Imre herceg nevelését bízta Gellértre. Hét évig foglalkozott Gellért a herceggel, utána Bakonybélre vonult vissza, imádság, böjt, tanulás következett.
1028 táján István megszervezte a csanádi püspökséget, ennek vezetését Gellértre bízta. Az új püspök sokat utazott, nem lovon hanem szekéren, a szekéren is dolgozott.
István halála után háborúskodások kezdődtek országunk nemzetközi – a római pápa vagy a Salzburgi érsek iránti – elkötelezettsége tekintetében. Ezeket a késői történelemszemlélet esetenként "pogánylázadásnak" állítja be. Így történt ez a Vata-féle hatalomátvételi kísérlet esetében is. A király-jelöltek próbáltak rendet teremteni, Endre és Levente is. 1046-ban a mai Diósdon misézett és onnan jött több püspök kíséretében a pesti révhez a hercegek elé, a mai Erzsébet-híd tájékára. Itt lázongók kiragadták kocsijából, a Gellért-hegy tetejéről egy kétkerekű kordéval letaszították, kíséretével együtt. A zuhanás ugyan végzetes volt, de lenn még a tomboló pogányok átszúrták. Ideiglenesen Pesten a Boldogasszony-templomban temették el, pár év múlva a marosvári székesegyházba szállították. 1083-ban avatták szentté Csanádon, Szent László szorgalmazására. Ünnepét már 1092-óta szeretettel ünnepeljük.

Példája: hogy mindig állapotbeli kötelességedre összpontosíts!

( Forrás )

     Történetünkben eljutottunk az ötödik jelenés dátumához, szeptember 13-ához.
     Lúcia visszaemlékezéséből: Amikor közeledett az óra, Jácintával és Ferenccel keresztül mentünk a nagy tömegen. Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni.
Nem volt bennük tartózkodás. Sok ember, még előkelő hölgyek és urak is, keresztülfurakodtak a tömegen, térdre estek előttünk és kértek, hogy ajánljuk szándékukat a Szűzanyának. Mások, akik nem tudtak közel kerülni hozzánk, messziről kiáltották: «Az Isten szerelmére, kérjétek a Szűzanyát, gyógyítsa meg nyomorék fiamat!» Egy másik: «Gyógyítsa meg a vak gyermekemet!» Ismét másik: «És az enyémet is, aki süket!» «Segítse haza férjemet és fiamat a háborúból!» stb. Ott megmutatkozott a szegény emberiség minden nyomorúsága. Néhány férfi segítségével folytathattuk utunkat tovább, akik a tömegen keresztül utat nyitottak.
     A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg. A tömeg számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; közben, valamiféle csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt.

     Szokásos módon a látnokok először a fényjelet, majd a Szűzanyát pillantották meg a tölgybokor felett:
– Mit kíván? ‒ kérdezte Lúcia.
– Azt kívánom, hogy gyertek ide október 13-án és továbbra is imádkozzátok a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a háború végét! Az utolsó napon eljön Szent József is a Gyermek Jézussal, hogy békét adjon a világnak és a mi Urunk megáldja a népet. Isten meg van elégedve áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak napközben viseljétek!
– Többen kértek, hogy tolmácsoljam kérésüket: néhány beteg és egy süketnéma meggyógyítását.
– Igen, egyesek meg fognak gyógyulni, mások nem. Októberben fogom művelni a csodát, hogy mindenki higgyen – és szokás szerint fölemelkedett és eltűnt.

     (Megjegyzés: A pokol víziójának rettenetes élménye még súlyosabb vezeklésre indította a három gyermeket. Az élmény különösen a kis Jácintára volt nagy hatással, aki csaknem halálra vezekelte magát a ,,szegény bűnösök” megmentéséért. A látnokok olykor napokig nem ettek, nem ittak.
Mindehhez hozzájárult az emberek értetlen kíváncsiskodása, a gyermekek zaklatása, fenyegetése, üldözése, börtönbe zárása. Megrendítő volt, hogy maga a Szent Szűz tiltotta meg a gyermekeknek, hogy éjszakára is vastag kötelet viseljenek vezeklésként, amitől gyakran nem tudtak aludni, így olykor egész éjszaka ébren maradtak. A Szűzanya legfeljebb nappalra engedte a viselését.)

Fatimai Szűzanya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

A nép hitét a legnehezebb tartósan "helyreállítani"

     A jobb módúak körében már-már presztizs számba ment, hogy ki miben segíthet, úgyhogy akadt egy-két restaurátor is, akik a képet így-úgy rendbe hozták.
     Az első restaurálás elég gyengén sikerült és így is volt mindaddig, amíg nem jött Federico Maldarelli a Nápolyi Akadémiáról, aki szintén ellenszolgáltatás nélkül, Francesco Chiarello segítségével átfestette a képet. Szent Rózából Szienai Szent Katalin lett és a Szent Szűz arca is szebbé vált. Ráadásul, "amikor 1881. december 8-án kihozták a képet a düledező régi templomból és elhelyezték a kápolnába, a Mennyország Királynőjének arca megváltozott, és olyan szépség, fenség és biztató kedvesség áradt el rajta, amit korábban nem lehetett látni. Meg vagyok róla győződve, hogy csoda szépítette meg a Szűzanya képét" ‒ írja Bartolo Longo.
Ma is így látható! Az elkészült képhez hamarosan számtalan csoda fűződött.
     Második éve, hogy Bartolo Longo intéző elkezdte a lelkek mentését "intézni", ám keservesen kellett szembesülnie azzal, hogy "minden csoda három napig tart". A nép októberi lelkesedése hamar alább hagyott és napirendre tértek az átélt örömök felett.
     Egyre kevesebben jártak a Rózsafüzér Társulatba, miként a Szentmisékre is.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

2023. 09. 24 - Vasárnap

0.00 Ismétlések, Képújság 7.20 Belső Gerinctorna – Benvin Sebastian atyával 7.40 Életvezetés – A nevelés az élet szolgálata – Uzsalyné Dr. Pécsi Rita előadása (ism.) 9.30 Imaszándék-fogadás – élő – 06-1-704-4444 10.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 11.30 Zsolozsma 12.00 Ferenc pápa üzenete Rómából 12.20 Budai hét 12.35 Imamaraton - Lourdes-i Szűzanya kegyhely – Mianmar 13.20 Szentségimádás 14.00 Lélekemelő Károly atyával 15.00 Irgalmasság órája 15.30 Gyereksarok 16.00 Élet az egyházban – Általános kihallgatás Rómából (ism.) 17.00 Szentmise – Gazdagrét, Szent Angyalok-templom 18.30 Zsolozsma 19.00 Beszéljük meg! (ism.) 20.30 Szeretetláng (ism.) 20.45 Budai hét 21.00 Mária köszöntő 21.30 Lelkesít-Ő (ism.) 22.30 Zsolozsma 22.45 Montserrat jezsuita beszélgetések (ism.) 23.15 Szeretetláng (ism.) 23.30 Képújság

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a hétköznap reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Rövidebb videóim (külön nem jelzett időpontokban) napközben is adásba kerülnek! A műsorújságban "Szeretetláng" cím alatt a legalább 15 perces műsoraimat jelölik!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

A negyedik jelenés, augusztus 19-én
     A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A látnokokat ugyanis a Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönbe szállíttatta, ahol fenyegetésével ki akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. (A képen a körzetvezető Artur de Oliveira Santos)
     A három egyszerű pásztorgyermeket e szavakkal fogadta a rendőrparancsnok:
"Na gyerekek, mondjátok el a titkot és már haza is szállíttatlak bennetek a szüleitekhez. Ha azonban makacskodtok, akkor a szomszéd szobában fortyogó üst, tűzforró olajában sütnek meg benneteket egyenként!"

– Tehát akkor tőled, mint a legidősebbtől, halljam azt a titkot, amit az a Hölgy rátok bízott! Lúcia azonban így felelt: Inkább a halált választom, mintsem megszegjem az ígéretemet!

– Na akkor vigyék és dobják az üstbe – szólt a parancsnok a beosztottjának.
     Jácinta utána szólt nénjének: "Találkozunk a mennyben Lúcia!"
    Most következett a két kisebb, azonban ők is hősiesen vállalták a kínszenvedés borzalmát is, de a Szűzanyának tett ígéretüket meg nem szegték!
Egyenként átvitték őket is a másik szobába, ahol nagy örömmel ölelték át egymást!
Ezzel azonban nem ért véget a megpróbáltatásuk, mert lekísérték őket a börtönbe, belökve őket mogorva férfi rabok közé.
     Jácinta egy idő után az ablakhoz ment és csendben folytak a könnyei,
annyira vágyódott édesanyja után. Lúcia odament, megvigasztalta és azt javasolta, hogy imádkozzák a rózsafüzért!
– Jaj de jó – mondta Jácinta – ezt is felajánlhatjuk az Elrejtőzött Jézusnak a bűnösök megtéréséért!
Ekkor egy fali szögre akasztották egyikük rózsafüzérét és letérdelve, hangosan imádkozták. A körülöttük lévő rabok szép sorjában szintén letérdeltek és ők is együtt imádkoztak a kis mártírokkal!
     De aznap 13-a lévén, mi történt eközben a Cova da Iriában?
A helyszínre gyűltek tanúsága szerint a szokott időben az Iria-i tölgybokornál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek. (Alábbi kép, az azóta már lebontott börtön épülete)

     (Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés másnap, augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra, 19-re teszi. Én azt a dátumot jegyzem, amelyik kőbe van vésve az emlékhelyen, vagyis az augusztus 19-ét!)
     Tehát, augusztus 19-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz – akinek jöttét ugyanúgy, mint máskor – fényjel jelezte.
– Mit kíván? – kérdezte Lúcia.
– Azt, hogy a következő hónap 13-án is gyertek Cova da Iriába és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hord-állványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehér ruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
     Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül néhány praktikus útmutatás után ezeket mondta:
,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
     Megrendítő szavak! Nagyon fontos lenne tudatosítani MINDEN EMBERBEN, hogy a Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse gyermekeit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.

     Az augusztus 19-i jelenés helyén (Valinhos) egy kis máriás-kápolna épült, melynek alapkövébe el van helyezve Szent István királyunk felajánlása!

(Ezt az információt, Kondor Lajos SVD atya mondta személyesen!)

Szeptember 23.
     Szent Pio atya stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) nevéhez számos különleges esemény fűződik. 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.
Magam, mint e blog szerkesztője könyvet is írtam róla "Az üdvözítő szeretet megsebzettje" címmel, mely kis példányban két kiadásban megjelent (ld. lent). Van benne egy rész (Magyarország egy kalitka...), melyet már minden fórumon idéznek (a Magyar Kurír is), sőt már a kávézó falára is kitesznek, de sehol sem hivatkoznak a forrásra, mely egyedül az én könyvem!
     Az alábbiakban részletet közlök a II. kiadás kéziratából, melyet anyagi forrás hiányában nem tudok kiadni!
     ...De mit tudhatott Pio atya Magyarországról? Hihetjük, hogy talán a múltat és jövendőt!
Ezt példázza egy magyar főpappal történt elgondolkoztató eset is. Miután az eminenciásnak sikerült rövid beszélgetésbe keveredni páter Pioval, még egy utolsó kérdést akart feltenni neki, de az atya nem engedte neki kimondani, ám a fel nem tett kérdésre mégis válaszolt! Elkérte a főpap szentolvasóját és az asztalon, minden szó nélkül kirajzolta a rózsafüzérrel Nagy-Magyarország körvonalát.
Egy alkalommal állítólag azt nyilatkozta Szent Pio atyánk, hogy „irigyli a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre!" Mástól még azt is hallottam, miszerint „kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak s bizony helyes lenne fokozottabban kérniük hathatós oltalmát országukra!” ‒ Nem hihetetlen, vagy mégis?!
Az viszont igazolt valóság, hogy Pio atya bilokációban meglátogatta börtönében Mindszenty hercegprímásunkat! De hogyan is?
Padre Pio szenttéavatási eljárásának aktáit tartalmazó ún. 'Positio' második kötetében a szent szerzetes életének különleges epizódját tárta fel civil munkatársa, Angelo Battisti, aki a boldoggáavatási eljárásban tanúvallomást tett a szent kapucinus életszentségének különböző megnyilvánulásairól: „Pio atya mindent tudott mindenkiről, számára nem léteztek fizikai távolságok; mindent Istenben látott” – áll a tanúvallomásában. A 'Positio' 2. kötetének 1638. oldalán olvasható tanúságtételben szó esik Pio atya többek által leírt különleges isteni ajándékáról, a bilokációról is, vagyis hogy egyszerre két helyen is jelen tudott lenni.
A visszaemlékezésben az áll, hogy amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, Pio atya egy reggel a szentmise kellékeivel együtt megjelent a bíboros cellájában. A két pap együtt bemutatta a Szentmisét, utána együtt imádkoztak és beszélgettek egymással, majd Pio atya ahogyan érkezett, el is távozott. Angelo Battisti évekig nem merte megkérdezni Pio atyától, valóban megtörtént-e az eset.
Végül 1965 márciusában egy este, miután befejezte beszámolóját a kórház aznapi munkájáról, mégis rákérdezett: Atyám, Mindszenty bíboros felismerte önt? – „Mit képzelsz, láttuk egymást, beszélgettünk és gondolod, hogy nem ismert föl?” – felelte Pio atya, aki letartóztatásától kezdve segítette Mindszenty bíborost és így figyelmeztette munkatársát: „Ne feledkezz el imádkozni ezért a nagy hitvallóért, aki annyit szenvedett az Egyházért” – idézi a vatikáni dokumentum. (Magyar Kurír 2009. 06. 22.)
P. Pio bizonyára tudhatott népünk különleges meghívásáról és arról, hogy az emberiség történelmének nem volt egyetlen más olyan királyi dinasztiája sem ‒ mint az Árpád-ház ‒, amely annyi kiváló szentet adott volna a Világegyháznak! Köztük Szent Erzsébetet – a szolgáló szeretet szentjét ‒, akinek színes üvegablaka ma is a kapucinus öregtemplom szentélyére néz. A híveknek jobbra, ott ahol Pio atya ötven évig misézett. Hányszor nézhetett rá és hányszor néztek egymásra?! Az pedig, hogy imádkozott-e Pio atya hazánkért, aligha kétséges, hiszen nem csak mélységes Mária-tisztelő volt, de ő említette azt a „Madárkát”, amely ezernyi „kelepce” ellenére is készül világraszóló röptére! Így, remélhetőleg az „istentelenség jeges kövületéből” hazánk – MÁRIA ORSZÁGA –, újra a szívet-lelket melengető isteni kegyelmek továbbítója lesz ‒ Királynője ‒ Szűz Mária által, az egész emberiség javára!
Szent Pio atya fentebb sorolt megnyilatkozásainak egy része dokumentált, más kijelentései viszont csak a szájhagyomány alapján maradtak fenn. Ez a bizonyos „Magyarország egy kalitka” jó hasonlat lehet a magyar „géniuszra”, de hitelessége kérdőjeles – olyannyira –, hogy a magyar kapucinusok írásban kérdezték meg a San Giovanni Rotondó-i levéltárukat a kijelentés felől. A válasz egyértelmű volt: szentünk ilyet soha nem írt le és erre való utalást sem találtak! Ehhez persze hozzá tehetjük, hogy amit nem írt le, azt még mondhatta, sőt tehette is, hiszen a fennen említett Mindszenty látogatás sincs Padre Pio által lejegyezve! ‒ A forrás? ‒ Nos, e könyv szerkesztője személyesen ismerte a kiváltságolt Thirring Éva asszonyt, akinek megbízhatóságához nem fér kétség! Sokat fordított Rómában a magyar látogatók beadványainak ügyében, a szentszéki magyar ügyvivő Mester István pápai prelátus megbízásából.

Szent Pio atya, könyörögj érettünk és Édes Magyar Hazánkért!

Isten háza szűkösnek bizonyul

     És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
     A sikeres "evangelizáció" felrázta a környékbeli városok papságát és tehetősebb polgárait.
     Hamarosan innen-onnan a tehetősebb családok is hozzájárultak anyagilag a költségekhez, melyből rendbehozták a templomot és oltárát. Ám ekkor már látható volt, hogy ez az Isten Háza szűkösnek bizonyul!
Ekkor merült fel Bartolo Longóban, egy nagyobb szabadtéri Rózsafüzér oltár létesítése, melyhez azonban kellett egy oltárkép is a Rózsafüzér Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott.
     1876-ban a Porta Medina-i rózsafüzér kolostor apácája felajánlott neki egy töredezett festményt, de ennél a Nápolyból Valléba való szállítás gondja merült fel. Ezt a két hely között ingázó Angelo Tortora nevű fuvaros, nagylelkűen elvállalta, de arra senki sem számított, hogy az oktondi ember a Rózsafüzér Királynője képet egyszerűen feldobja a megrakott trágyás szekerére! Ám, a lényeg a lényeg! Megérkezett a kép, mely valóban a Rózsafüzér Királynőjét ábrázolta igen előnytelen arccal, Szent Domonkossal és Szent Rózával, bár ez utóbbi "kakukktojás" volt a képen.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Kedves Olvasóim! Legyen figyelmeztetés számunkra, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Faustyna Kowalska esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenet jellege van. A Szűzanya a pokol víziójával figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, ELVESZTÉSÉHEZ, vagyis a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, ha hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, abbahagyja az imádságot és nem járul a szentségekhez.
     Sajnos, korunkban divatossá vált az a nézet, miszerint a Szeretet Istene nem teremthetett poklot, nincs kárhozat, mert Isten Irgalmassága ezt nem engedi meg! Nos, ez egyike a legveszélyesebb tévedéseknek és önámításnak! Maga az Újszövetség közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. A következő, amit az Evangélium figyelmünk-be ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony, sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9).
     Szükséges ehelyütt tisztázni, hogy a gonosz, a gonoszság, a fájdalom, az ártalmas férgek, a halál és a pokol nem Isten művei, hanem a mindent eltorzító bűn következményei. Gabriele Amorth „Egy exorcista meséli" c. könyvében leír egy esetet, amikor a démon ezt válaszolta: „Te semmit nem tudsz. Nem Isten csinálta a poklot, hanem mi tettük és mind részt vettünk benne. Ő még csak nem is gondolt rá!”
Nos, ezek a poklot alkotó bukott angyalok, a földön is poklot akarnak csinálni követőik által! Azon mesterkednek – ami a legsikeresebb igyekvésük –, hogy megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy ők és a pokol nem is létezik!
     Márpedig az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó sodródik, aki elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha Isten nem létezne. E tekintetben komoly figyelmeztetés számunkra az imént ismertetett Első Fatimai Titok, miként a Szent Fausztina nővér leírása is a pokol valóságáról: „Isten parancsára jártam a pokol mélységeiben azért, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol és nem járt ott senki. Én Fausztina nővér voltam ott, hogy elmondhassam, valóban van pokol. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (vö. Irgalmasság Napló 741)
     Ha a Fatimai Jelenés és az Isteni Irgalmasság üzenete igaz, akkor bizony, nem árt megszívlelnünk az általuk látottakat!