A Hajnal Szép Sugara

Egy új szokás felbukkanása

     A Boldogságos Szűz köszöntéseiben, bizonyos számú Ave Mária imádkozása Szent Domonkos idejében nem volt ismert, pláne nem elterjedt. Egyszóval, ez a szokás nem létezhetett akkor, mert erről egyetlen imakönyv, dokumentum vagy hagyomány sem tesz említést.
      Meghökkentő azonban – és ez bizonyítható megállapítás –, hogy Szent Domonkos óta ezen ájtatossági forma – minden társadalmi rétegben –, nagyhirtelen terjedni kezdett, úgy a műveltek, mint az egyszerű emberek között, és az erről szóló bizonyítékok száma a kor okirataiban megsokszorozódott.
    Így az 50 és 150 Ave Mária imádkozásáról szóló beszámolók megtalálhatók e kor okirataiban, mégpedig jelentőségteljes kontextusban: „Túlcsordul a száma azon dokumentumoknak, melyek tanúsítják, hogy a domonkos rend konventjeiben és kolostoraiban a 13. századtól kezdve Ave Mária-sorozatokat imádkoztak, 50, 150 vagy akár ezret is egymás után (…) a kérdés, hogy ki adta a domonkos szerzeteseknek ezt az ájtatossági formát? Nyilván az, aki a rendet is alapította: Dominik de Guzman!”
     Idézünk Szent Lajos királyról egy szép tanúságtételt: „A szent király minden este 50-szer letérdelt, majd rögtön felállt, hogy újra letérdeljen, és miközben letérdelt elmondott egy Ave Máriát.”
És ugyanebben az időben terjedt el a gyöngysorok alkalmazása is. Párizsban nem kevesebb, mint három műhely foglalkozott e gyöngyfüzérek készítésével. Az Ave Mariák számolására hamarosan elterjedt ezek használata.
     Szó mi szó, a domonkosok az egész kereszténységben szétszóródva, döntő hatással voltak, a rózsafüzér-imádság elterjesztésében. R. P. Mortier OP, a domonkos rend kimagasló történésze, nyomatékosan ezt írja: „A Szent Domonkos által alapított szerzetesrend működése kezdeteitől fogva különleges módon fejlesztette ki az Ave Máriák iránti odaadást. Ez vitathatatlan tény.”
      Mindazonáltal a rózsafüzér imádság nem csak egy új és szép szokássá vált, hanem Szent Domonkos ideje óta ez lett az Egyház egyik leghatékonyabb fegyvere, ellenségeivel szemben.

(És ebben nem az imaforma, hanem az Angyali Köszöntés szavai képezik a természetfeletti erőt, ne akarjunk tehát mi más "rózsafüzéreket" imádkozni!)

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy a hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

Ez az a hely

     Ez már sok volt Bartolónak, de ekkor nem várt dolog történt, melyről maga így ír:
"A nolai püspök Msgr. Giuseppe Formisano, váratlanul – amikor már majdnem föladtam a reményt ‒, megadta a felhatalmazást három szent papjának, hogy kezdjék meg a szent misszót 1875. november hónapban.
Én magam mentem eléjük, hogy fogadjam a három szerencsés szolgát, akik arra voltak hivatva, hogy elsőként hozzák a világosságot a népnek, mely sötétségben élt. Személyük, nem csak az én emlékezetembe, hanem Mária anyai szívébe is beleíródott.
A felújított vallei fogadóban szállásoltuk el őket.
Micsoda megindító látvány volt, hogy férfiak, asszonyok, öregek, gyermekek jöttek hallgatni, és nem csak a helybéliek, hanem a szomszédos településekről is. Könnybelábadt a szemem, amikor láttam, hogy akik nem fértek be a templomba, azok kint ültek-álltak, kitéve magukat a novemberi hidegnek! A prédikációk után az emberek mindannyiszor a rózsafüzért imádkozva, énekelve mentek hazafelé. Éreztem, hogy a Rózsafüzér Királynője megmutatta hatalmát!"
     A nolai püspök, annyira megrendült a sikeres evangelizáció hallatán, hogy személyesen látogatott Pompeji Vallé-ba. Bartolo Longo és De Fusco grófnő előadhatták a főpapnak tervüket, hogy egy szabadtéri Rózsafüzér-oltárt szeretnének építeni. A püspök szemében könnyek jelentek meg és annak a vágyának adott hangot, hogy nem szabadtéri oltárt, hanem egy nagyobb templomot építtet a Rózsafüzér királynője tiszteletére. Hogy a népesség is részt vehessen ebben a szándékban, mindenki járuljon hozzá havi egy soldóval és akkor ő a püspök, kiegészíti azt 500 Lírával! (Megj.: 20 soldo volt 1 Líra. Tehát aki adakozott a templom javára, az 20 hónap alatt adott 1 lírát!)
A püspök kinézve az ablakon, prófétai hangon így kiáltott: "Ez az a hely, ahol templomot kell építeni!" 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A név pontos jelentése

     A „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” szobor, királynői megjelenésével és méltóságteljes fenségével nem egy szokásos szobor, hiszen úgy a kinyilatkoztatott szándékával, mint elkészültével is misztikus. De nem csak a szobor keletkezési körülményei sajátosak, hanem a Szűzanya elnevezése is! Nézetem szerint még spanyol nyelven sem értelmezhető tisztán ‒ különösen nem a 17-19. században ‒ a név sokatmondó és sokat sejtető értelme!

Az évszázadok során próbálták a „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” nevet lefordítani a „Jó szerencse Asszonyának”, a „Jó esemény Asszonyának”, vagy akár a „kedvező Siker Anyjának” is, holott a név legpontosabb körülírása: „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya". Éspedig azért, mert ez az elnevezés a jövőnek szólt, és az Istenanyának az „utolsó idők” megtisztító Nagy Eseményében várható szerepét vetíti előre! És pont ez az, amit vár a hívő világ!

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr ezt mondja: „Minden ima és fohász, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) ‒ És mikor? ‒ A „Tisztulás Nagy Eseményekor", amikor „megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. Megújul a Föld színe” (II/93-94)!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

https://youtu.be/pPQDmLq25eoh

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy túlzás-e a katolikus Mária-tisztelet?

Bangha Béla SJ: Mi indította Istent arra, hogy egy teremtményt, egy asszonyt, egy szűz leányt állítson be a megváltás kozmikus nagyságrendű isteni művébe?

A pápák határozott állásfoglalásai

     A pápák egész sora Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér imaforma forrásának. Idézzük elsőnek Szent V. Pius 1569-ben kelt bulláját a Consueverunt romani Pontifices-t. Ebben nagyon világosan le van írva, hogy Szent Domonkos kialakított egy új imamódot – melyet rózsafüzérnek vagy a Boldogságos Szűz Mária zsoltárának neveznek –, melyet ezután az egész római Egyház magáévá tett. Ez az imamód abból áll, hogy a Boldogságos Szűz Máriát 150 Ave Mária – Dávid zsoltárai számának megfelelően – felmondásával tiszteljük, miközben minden 10 Ave Mária után egy Miatyánkot toldunk be, valamint a mi Urunk Jézus Krisztus élete titkainak szemlélését.                       Hozzá kell tennünk, hogy Szent V. Piusz 1571-ben az egész egyházban elrendelte a rózsafüzér imádkozását a Szent Szűz oltalmának kiesdésére a muszlimok európai térhódítása ellen! Amikor a keresztény hajóhadak Lepantónál fényes győzelmet arattak az Oszmán török túlerővel szemben, a pápa ezt egyértelműen a rózsafüzér kegyelmeinek tulajdonította!

      A Monet Apostolus bullában (1573), mellyel a rózsafüzér-ünnep bevezetésre került, XIII. Gergely pápa arra emlékeztet, hogy Szent Domonkos „azért vezette be ezt az igen ájtatos gyakorlatot, melyet rózsafüzérnek vagy Mária-zsoltárnak neveznek, hogy Isten haragját elterelje és a Boldogságos Szűz segítségét kieszközölje”.
      Amikor 1724-ben kétségbe kezdték vonni a szentolvasó domonkosi eredetét, XIII. Benedek megbízta a rítus-kongregációt, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Prospero Lambertini hittudós, a későbbi XIV. Benedek, a szolid római hagyományra támaszkodva cáfolta meg az ellenkező állításokat.
      1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta (Szent Domonkosnak), hogy prédikálja a népnek a rózsafüzért, és értésére adva, hogy ez az ima különösen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.
      XIV. Benedek, aki ismerte ezeket az ellenvéleményeket, kijelentette, hogy a római hagyomány szolid bázisán alapszik és így válaszolt az ellenfeleknek: „Azt kérdik tőlünk, vajon valóban Szent Domonkos volt-e az, aki a rózsafüzért bevezette és kétségeik vannak e kérdésben. De mit mondanak azokhoz a határozott ítéletekhez, melyeket a pápák, X. Leó, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek és még sokan mások hoztak, kik egyértelműen Szent Domonkost tartották a rózsafüzér bevezetőjének?”

A nép hitét a legnehezebb tartósan "helyreállítani"

     A jobb módúak körében már-már presztizs számba ment, hogy ki miben segíthet, úgyhogy akadt egy-két restaurátor is, akik a képet így-úgy rendbe hozták.
     Az első restaurálás elég gyengén sikerült és így is volt mindaddig, amíg nem jött Federico Maldarelli a Nápolyi Akadémiáról, aki szintén ellenszolgáltatás nélkül, Francesco Chiarello segítségével átfestette a képet. Szent Rózából Szienai Szent Katalin lett és a Szent Szűz arca is szebbé vált. Ráadásul, "amikor 1881. december 8-án kihozták a képet a düledező régi templomból és elhelyezték a kápolnába, a Mennyország Királynőjének arca megváltozott, és olyan szépség, fenség és biztató kedvesség áradt el rajta, amit korábban nem lehetett látni. Meg vagyok róla győződve, hogy csoda szépítette meg a Szűzanya képét" ‒ írja Bartolo Longo.
Ma is így látható! Az elkészült képhez hamarosan számtalan csoda fűződött.
     Második éve, hogy Bartolo Longo intéző elkezdte a lelkek mentését "intézni", ám keservesen kellett szembesülnie azzal, hogy "minden csoda három napig tart". A nép októberi lelkesedése hamar alább hagyott és napirendre tértek az átélt örömök felett.
     Egyre kevesebben jártak a Rózsafüzér Társulatba, miként a Szentmisékre is. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A rózsafüzér eredetét homály fedi?

     A 13. és 14. század íróitól hiába várjuk, hogy megemlítsék azt a tényt, hogy a rózsafüzért Szent Domonkos vezette be. Az ilyesmi egyszerűen nem tartozott a kor irodalmi zsáneréhez. Ezek az írók fontosabbnak tartották az adatközlésnél, hogy olvasóik épülését előmozdítsák. A rózsafüzér eredetét ezért a kutatás számára homály fedi. Valószínűleg a Gondviselés így akarta – még akkor is –, ha ez a racionalistáknak nem tetszik. Ez a Szűzanya és szolgájának, Szent Domonkosnak a titka marad.
     Mindazonáltal nagy aljasság és a józan ész meghökkentő hiányának jele, ha valaki ezt a homályt arra akarja felhasználni, hogy ezen ima bevezetését Szent Domonkostól elvitassa, amiként ezt a modernisták teszik:
     Egyfelől azért aljasság, mert a rózsafüzér Szent Domonkos által való bevezetése a biztos hagyományok körébe tartozik, nemcsak a domonkos rendben, hanem a római katolikus Egyházban is. És ez a fő érv!
     Másfelől a kifogásoló józan eszének hiánya, mivel a 13. és 14. századi dokumentumok − ha áttételesen is −, de sok és meggyőző adatot szolgáltatnak, melyek elégségesek arra, hogy a rózsafüzér bevezetését időben be lehessen határolni! Ennek a behatárolásnak az időpontja pedig, se a Szent Domonkos előtti, se az utána jövő időre nem illik. Vizsgáljuk meg egy kissé ezt a két pontot, melyet a modern kritika teljesen figyelmen kívül hagy. 

A Szent Angyalok segítsége

     A Szűzanya szobrával való csodás eseménynek egyedül Mariana anya volt tanúja 1611. január 16-án hajnali 3-kor. Elmondása szerint ekkor a szobor és az egész templom mennyei fényben ragyogott, angyali ének hallatszott, miközben Michael, Gabriel és Rafael arkangyalok közeledtek a szoborhoz. Az arkangyalok lehajoltak Mária előtt, és imádságot énekeltek:

"Üdvözlégy Mária, az Atya Isten legszentebb Lánya! (Szent Mihály)

Üdvözlégy Mária, a Fiú Isten Legszentebb Anyja! (Szent Gábriel)

Üdvözlégy Mária, a Szentlélek legtisztább Jegyese!” (Szent Rafael)

Majd hárman együtt: „Üdvözlégy Mária a Legszentebb Temploma és a Szentháromság Szentségtára!” Amikor a köszöntő éneküket befejezték, a szobor egyszeriben megváltozott és megszépült!

Ekkor maga a Szent Szűz énekelte a Magnificatot, majd őutána a Mennyei Seregek kórusa hallatszott a „Salve Sancta Parens”-t énekelve. Ez felébresztette a kolostori nővéreket is, akik kórusra rohanva látták, hogy a gyönyörű szobor égi fényt sugároz.

1611. február 2-én a szobrot a püspök hivatalosan megáldotta a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” titulussal, és a Szűzanya kérése szerint az apáti szék fölé helyezték jelzésül, hogy ő az, aki a kolostort irányítja és felügyeli.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Isten háza szűkösnek bizonyul

     És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
     A sikeres "evangelizáció" felrázta a környékbeli városok papságát és tehetősebb polgárait.
     Hamarosan innen-onnan a tehetősebb családok is hozzájárultak anyagilag a költségekhez, melyből rendbehozták a templomot és oltárát. Ám ekkor már látható volt, hogy ez az Isten Háza szűkösnek bizonyul!
Ekkor merült fel Bartolo Longóban, egy nagyobb szabadtéri Rózsafüzér oltár létesítése, melyhez azonban kellett egy oltárkép is a Rózsafüzér Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott.
     1876-ban a Porta Medina-i rózsafüzér kolostor apácája felajánlott neki egy töredezett festményt, de ennél a Nápolyból Valléba való szállítás gondja merült fel. Ezt a két hely között ingázó Angelo Tortora nevű fuvaros, nagylelkűen elvállalta, de arra senki sem számított, hogy az oktondi ember a Rózsafüzér Királynője képet egyszerűen feldobja a megrakott trágyás szekerére! Ám, a lényeg a lényeg! Megérkezett a kép, mely valóban a Rózsafüzér Királynőjét ábrázolta igen előnytelen arccal, Szent Domonkossal és Szent Rózával, bár ez utóbbi "kakukktojás" volt a képen. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A "rózsakert telepítésének" ideje

     Ritkán fordul elő, hogy egy ájtatossági forma ilyen hirtelenséggel bukkan fel a történelemben és hatja át az egész Egyházat. Az isteni pedagógia gyakran évszázadokig készíti fel a lelkeket ilyesmire. Általánosságban kijelenthető, hogy a rózsafüzér a keresztények azon korai szokásából ered, miszerint az első hívek Szűz Máriának köszönetet mondtak mindazokért a kegyelmekért, melyeket Ő az egész emberiségnek hozott.
Nyilvánvaló, hogy a rózsafüzér ájtatossági forma a középkorban fellendült általános Mária-tiszteletnek köszönheti különleges elterjedését, és nincs ez ma sem másként!
     Szűz Mária saját kegyelmi érdemeinek és azon kegyelmeknek a szemlélését, melyeket ő gyermekeinek kiesdett, olyan örömnek tekintették, mely minden más örömet felülmúl. Valójában, a Boldogságos Szűz köszöntésének ezen öröméből származik a rózsafüzér név. A középkorban ugyanis a rózsa az öröm szimbóluma volt. Sőt, Szűz Máriát még „rózsakertnek” is nevezték, mivel a középkori latin nyelvben a rózsakert neve rosarium volt (ami rózsafüzért is jelent).
      Egyesek arról is meg vannak győződve, hogy a Szent Szűznek minden általunk való egyes köszöntésével az angyal köszöntésekor érzett öröm új visszhangját érzi. Tehát azért ismételjük az angyal szavait, mert Mária Szívét meg akarjuk örvendeztetni. A Boldogságos Szűzhöz szóló köszöntések tehát spirituális rózsákként értendők, melyeket Máriának átnyújtunk, melyekből rózsakoronát fonunk. Ellenszolgáltatásként a Boldogságos Szűz rózsából font láthatatlan diadémot (lelki kegyelmeket) helyez gyermekeinek fejére.

A szobor csodája

     A „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” 1610. február 2-án visszatért az életnagyságú szoborral kapcsolatos régi kérésére, határozottan azt is megismételve, hogy az alkotást „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación”-nak nevezzék.

Mint elmondta, ezt azért kéri, hogy „Hadd jöjjenek az emberek hozzám, és én Jézushoz vezetem őket” Hosszútávon pedig azért, hogy majdan a szoborral hirdesse közbenjárását az Egyház és a társadalmak nagy krízise idején, amely be fog következni a 20. században.

Mariana anya elgondolkozott azon, hogyan tudja megszerezni a Mennyei Királynő pontos méreteit. A Szűzanya észrevette zavarát, és levette derekáról a zsinórját. Aztán kecsesen az egyik végét a homlokánál tartotta, amíg Mariana anya a másik végét a Szűzanya lábához érintette. Érdekes, hogy az egyébként túl rövid zsinór a szükséges hosszúságúnak mutatkozott.

Mariana anya végül február 5-én bízta meg Francisco del Castillo szobrászt, hogy következő év február 2-ra készítse el.

1611. január 10-én az alkotás már végső befejezése előtt állt, de egy bizonyos festékért a művésznek Kolumbiába kellett utaznia.

Amikor azonban 16-án visszatért, látva a szobor megszépülését, ámulatában térdre esett és sírva mondta, hogy csoda történt! Nyilatkozatot tett a festett szobor azon gyönyörű változásáról, mely „nem az én kezem munkája". A levelet továbbították Salvador Rivera püspöknek, aki nyomban meglátogatta és ő is könnyek közt borult térdre a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” előtt. Nyomban „ad aeternum”-ot rendelt el, miszerint ezentúl minden január 24-vel kezdődően Szent Kilenceddel kell megünnepelni Miasszonyunk Gyertyaszentelő ünnepét, február 2-át!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

     A Boldogasszony-kultusz népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadás is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mára-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna stb). Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attributuma is.

Mindent előre ki kell imádkozni!

     A 1874-es októberi Rózsafüzér Királynője ünnepet már jóval előtte és sokkal alaposabban előkészítette. Egyfelől a helyi nyelvet beszélő atyákat verbuválta össze, másfelől személyesen járta végig a házakat, kunyhókat és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Ünnep szép lebonyolításáért! Ennek nyomatékaként adott egy-egy emlékeztető Szűzanya képet és szentolvasót is az októberi Ünnepre.
     A környéken szokás volt, hogy kikiáltó járta körbe az utcákat, ha valami hirdetnivaló akadt. Ezúttal is így volt, de már nyolc nappal előtte hirdetve lett a "máriás ünnep"!
     Maga Bartolo is 3 nappal előtte végigjárta a népeket és adományokat gyűjtött, kukoricát, gyapotot stb. Ennek nem csak az eladási jövedelme volt a lényege, hanem az emberek személyes áldozathozatala, részvétele, érdekeltsége az ünnep megrendezésében.

     Bartolo a saját ágya fölötti Rózsafüzér Királynője képét hozta el a templomba, melyet szépen körbe rakott a rózsafüzér titkainak litografált képeivel.

 (A források felsorolását, lásd az első részben!)

https://youtu.be/ujeB1jAmzJo

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy valóban figyelünk-e az Égi Anya kéréseire?

Teljesítettük-e a Szűzanya fatimai kéréseit?

A szerkesztő bevezetője

      Korunk Istenhez imádkozni hajlandó embere, ha tisztában is van hálaadó és kérő imájának párbeszédi lényegével, azzal már kevésbé, hogy melyik szóbeli ima a leginkább tetszőbb és érdem-szerzőbb Isten előtt.
      Sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közül egyedül a Szent Domonkos-féle és az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva! Meglehet, hogyha valaki a szándékára nem az ilyen-olyan rózsafüzért imádkozná, hanem a "rendeset" – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől! A kínált "választékot" a megtévesztő szellem cselvetésének is tulajdoníthatjuk azért, hogy az eredeti "Domonkos" rózsafüzért ne mondjuk! Ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére, ki találhat szebbet, jobbat, Isten ihlette érdem-szerzőbbet? Nincs ugyanis egyetlen ima sem, mely ennyire áthatotta volna a katolicizmust, mely lényegileg meghatározta üdvtörténetünket és amely a Szentlélek szavaival ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák és szentek ajánlásait.
      Sorozatomban a "rendes" rózsafüzér (más néven szentolvasó) történetét is áttekintve, elsősorban a rendkívüli kiváltságait szeretném szemléltetni.

Források:
Grignon L. − P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, (Stephaneum,1944)
LÚCIA nővér: A FATIMAI ÜZENET FELHÍVÁSAI (Secretarido dos Pastorinhos, Fátima)
A SZENTOLVASÓ, szerkesztette: Begyik Tibor OCDS Harmadik, javított és bővített magánkiadás.
Grignon L.: − A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET. (magánkiadás)
ROSARIUM VIRGINIS MARIAE, II. János Pál apostoli levele (Szent István Társulat)
SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ (Szent István Társulat 2010)
PROHÁSZKA O. − Élet igéi (Szent István Társulat 1929)
Br. MARIE-DOMINIQUE OP: A rózsafüzér története és hitbeli alapjai (Megjelent a Szent Margit Lap 71-75. számában)

A pokol kínjainak megélése

     Másnap, szentáldozásakor valóban teljesen Istentől eltaszítottnak érezte magát! Az Isteni Színek feloldódását követően olyan szörnyű fájdalmat érzett, mintha a szíve kiszakadt volna a mellkasából.

Őt évig egy átkozott lélek állapotában kellett szenvedni úgy, hogy meg volt győződve, ez a végtelenségig tart. Fenséges szeretete Isten és legszentebb Anyja iránt most az undor és kétségbeesés érzésévé vált.

A teste olyan volt, mintha egy izzó parázson égne anélkül, hogy a kimondhatatlan fájdalmak a halállal véget érnének. A szeme a legszörnyűbb pokoli jeleneteket látta, miközben a legszörnyűbb istenkáromlások bántották a fülét. Szaglását az emberiség minden bűzös szennye sújtotta, tapintását pedig testébe hatoló éles pontok kínozták. Szájízét borzalmas, ismeretlen ízek kínozták, miközben a démonok olvadt ként kényszerítettek a torkára. Ezzel együtt a démonok addig verik a fejét, hogy kiborult az agya, hogy ezáltal őt is kétségbeesésre és istenkáromlásra ösztönözzék.

Mindezt úgy szenvedte, hogy mindennapjait a kolostorban élte. Soha nem nyitotta ki ajkát egyetlen panasszal sem a közösség felé. Inkább az alázat és az engedelmesség tökéletes példája maradt. Csak az őt irányító ferences pap és a többi alapító nővér tudta, hogy mit szenved és miért, úgyhogy szüntelenül imádkoztak érte.

Az elszenvedett pokoli szenvedés egyetlen külső jele az volt, hogy arca elvesztette normálisan rózsás és egészséges, természetes szépségét és lesoványodott.

Amikor letelt az öt év, Mariana anya felkiáltott és elesett, mintha meghalt volna. Bár sokáig eszméletlen volt, végül mélyet sóhajtva kinyitotta a megkönnyebbülés könnyeivel telt szemét. Fokozatosan visszanyerte színét és egészségét. Nem sokkal később a lázadó főnökasszony ismét megbetegedett, minden bűnét bevallotta, és az Egyház Szentségeivel megerősítve nyugodtan meghalt. Hamarosan üdvözült, sokat segítve utána a kolostor életének rendeződésében. (Kép: Mariana)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!)  (folyt.)

Az első októberi Rózsafüzér Ünnep, az első látványos kudarc

     Bartolo úgy tervezte, hogy az ünnep fénypontja egy nagy szerencsejáték lesz, amelyen minden tombolajegy egy soldóba kerül. Az első öt nyeremény "Napóleon aranynak" becézett csekély értékű csillogó pénzérme volt, továbbá egy gyűrű, egy pár fülbevaló, melltű és egyéb csecse-becsék. A többi 800 (!) nyeremény, feszületek, rózsafüzérek, érmék és a Rózsafüzér Királynője képek lesznek, azaz csak lettek volna! Aznap ugyanis esős, szeles és viharos idő szakadt a környékre, ijesztő villámlásokkal. Az eső és megáradt patakok miatt nem csak a rendelt zenészek nem tudtak eljönni, de még a helyi lakosok sem jelenhettek meg a templomban. A plébános, a meghívott papokkal és a néhány hívővel csak tébláboltak és az orrukat sem merték kidugni az Isten házából.
     Bartolo elkeseredettsége azonban tovább nőtt, amikor a jelenlévőknek a domonkos Albeto Radente atya mondott beszédet, mivel a nép szinte nem is értette a prédikációját. Ez komoly figyelmeztetés volt. A vallei lakosok ugyanis a plébános beszédéhez szoktak, aki mindig a helyi nyelvjárásban szólt hozzájuk.
     Bartolón csüggedettség vett erőt, mert úgy érezte, hogy a Szűzanyának vagy nem tetszik az ő elképzelése, vagy valamit nagyon rosszul készített elő. És ekkor, mintha a lelkiismerete szólt volna erőteljesebben, a következő felismerésre jutott: nem elég csupán a formai körülményeket előkészíteni, hanem hathatós lelki előkészületek is kellenek, kiimádkoztatva az alkalmat!
     Ez a felismerés egészen mellbe vágta! És csakugyan, amint belegondolt, előző nap még gyönyörű napos volt az idő és csak késő este érkezett meg a vihar első szele. Valóban, időben ki kell imádkozni az alkalomnak megfelelő időt, a körülményeket és azt, hogy mindezek a lelkek javára is váljanak! 

(A források felsorolását, lásd az első részben!) 

(Lenti kép: A Szűzanya mondja neked!)

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)

                                                                                                                              Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

A keserűség olykor hátráltat

     Három nap után felvitték egy magányos szobába, ám a spanyol alapítónők meglátogatták. A főnökasszony erre elrendelte, hogy Mariana anyával együtt őket is bebörtönözzék egy hónapra.

A nagy sötétségben Mariana anya egy kis keresztet festett a falra, mely nyomban erősen ragyogni kezdett a börtönlakók nagy vigaszára, és a többi nővér csodálkozására.

A börtönbüntetés még le sem telt, és a vezetőnő súlyosan megbetegedett.

Bár a Szűzanya már 1599. január 16-án említést tett, hogy egy szobrot szeretne, Mariana anya azonban valamiképp ezt tíz évig teljesen figyelmen kívül hagyta, egyfelől azért, mert attól félt, hogy a püspök kétségbe vonja őt, és akadályokat állít egy ilyen szobor felállítására. Másfelől félő, hogy az indián lakosság, mely még mindig hajlamos a bálványimádásra, helytelen tiszteletet fog tanúsítani Isten Anyja iránt. Harmadsorban azért, mert 1605-1610. között fokozott felfordulás volt a kolostorban. És ez elkerülte a figyelmét.

A lázadó főnökasszonyról Mariana anya megtudta Jézustól, hogy a nővér a cselekedeteiért ezer évig fog a tisztítótűzben szenvedni! (Egyes fordításban a nővér esetében kárhozat veszélye állt fenn!) Mariana azonban könyörületből megegyezett Szentségi Jegyesével, hogy a nővér megváltására öt éven át magára vállalja a pokol fájdalmait.

Ez a felajánlás Mariana nővér részéről egybecseng a Fatimai Szűz 1917. augusztus 19-i kérésével (ha nem is ilyen elképesztő vonatkozásban): "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!"

Nem sokkal később Urunk megjelent Mariana anyának. Emlékeztetett rá, hogy eljött az ideje, hogy megfizesse az elhunyt priorissza lelke üdvösségének árát. Tudatta vele, hogy másnap, amikor szentáldozáshoz járul, amint a Szentségi Színek feloldódnak benne, a pokolba lép.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Nem minden megy "karikacsapásra"

     Szép lassan rendszeressé váltak az összejövetelek, melyeket a romos templomban tartottak a plébános úr engedélyével és legnagyobb csodálkozására! Úgyhogy hamarosan rendszeres Szentmise is volt a faluban és a résztvevők száma egyre nőtt, mi több már ismerték az egyházi énekeket is!
     De lássuk, hogy mit ír erről "apostolunk" maga:
"Nápolyban felkerestem az ismerős jámbor úri hölgyeket, akiktől érmeket, rózsafüzéreket, skapulárékat és szentképeket kéregettem. Természetesen vásárolnom is kellett efféléket, bár a leginkább nem ezekre volt szüksége a vallei lakosoknak, hanem falra akasztható feszületekre! Ilyet csak elvétve láttam náluk! Vásárolnom kellett tehát néhány százat az ágy fölé akasztható feszületekből és így, jelentős rakománnyal tértem vissza 1873 októberében. Azt akartam, hogy az októberi Rózsafüzér-népünnepély ne múljék el úgy nyomtalanul a lelkekben, mint a tűzijátékok füstje."

(A források felsorolását lásd az első részben!)

Veszélyben a kolostor

     A Szűzanya ezután elárulta Mariana anyának, hogy hosszú és szenvedéssel teli élete lesz ugyan, de soha ne veszítse el a bátorságát, s ekkor a Kisded Jézust Mariana karjába tette. Ő a szívéhez szorítva, érezte azt a kegyelmi hatást, mely a Szentséges Szívből áradt, mely által képessé vált, hogy állhatatosan vállalja az áldozatot, az imádságot és a szenvedést Isten dicsőségéért és a lelkek javára.

Szüksége is volt erre Marianának, mert a választáson az új priorissza az addigi rakoncátlankodók egyike lett. Nem is vesztegette az idejét, neki is fogott lázongó elképzeléseinek megvalósításába. Ez a nővér nem volt romlott lelkű, de mivel gyenge volt, gyakran nem tudta megkülönböztetni a saját lelkiismerete és a megtévesztő szellem sugallatait!

Első lépése az volt, hogy kolostorukat leválasztotta a ferencesek lelki vezetéséről, és a konvent irányítását átadta Quito püspökének. Mariana anya és az összes engedelmes apáca vigasztalhatatlanul sírt, de engedelmesen alávetették magukat az új hatóságnak.

Sajnos az új főnökasszonnyal az élen a szabályok betartása hirtelen hanyatlani kezdett.

Mariana anya aggódva és szívében, alázatosan kérte új felettesét ‒ mint alapító és ex-prior ‒, hogy a szabálysértéseket a közösség érdekében javítsák ki.

Az elöljáró meghallgatta ugyan, de rakoncátlan frakciótársai javaslatára Mariana anyát három napos börtönbüntetésre ítélte a kolostor földalatti részébe. Azt is elrendelte, hogy csak térdelve étkezhessen.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

A terv és kivitelezés

     Bartolo Longo nagy tettrekészséggel fogott az "apostoli munka" előkészítéséhez.
     Először is megkereste a vallei illetőségű plébánost és ismertette vele a terveit, miszerint rózsafüzér közösségeket akar szervezni a faluban. Az atya meglehetős fenntartásokkal fogadta a tervet és annyit válaszolt, hogy ezt a népet inkább érdeklik a csinnadrattás, mulatós népünnepélyek tombolával, semmint az imádságok!
Ám ez a borúlátó vélemény, nagyon is szöget ütött Bartolo fejébe. Ha ez kell nekik – gondolta ‒, hát megkapják! Lesz népünnepély meg tombola is, de a nyeremények szentképek, rózsafüzér és érmecskék lesznek – tervezte el magában.
     Felmérte tehát az adottságokat és a saját lehetőségeit, és évi jövedelmének jelentős részét – 500 lírát ‒, ennek költségeire szánta (ez akkor komoly összeg volt!). A legnagyobb problémát azonban nem a külsőségek jelentették, hanem az, hogy szinte senki nem ismerte az imádságokat, a rózsafüzért meg a legkevésbé.
Nem volt mit tennie, mint házról-házra járni és ajándékozgatni a rózsafüzéreket, melyet – tekintve, hogy ingyen volt –, szívesen fogadtak. Képecskéket is osztogatott, de mivel olvasni sem tudtak, így személyesen tanította az imádságokat.
     Eleinte kisebb csoportok alakultak asszonyokból, majd férfiak is el-eljöttek, mert az összejövetel után mindenki kapott érmecskét. Különös módon ezt azért tekintették nagy értéknek, mert fémből volt! A férfiak egyéb-
iránt azért is jöttek, hogy az asszonynak vagy az eladó lányuknak vihessenek valami ajándékot! 

(A források felsorolása az első részben!)

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31). 

A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.

     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban.

Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.

     Zakariás nevelése alatt a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünkre földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában.

     A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre.

Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja!

Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

Kétségek és bizalom közt

     Bartolo Longo 33 éves volt és egyre csak azon töprengett, hogy miként lehetne ezzel a néppel megismertetni Krisztus Örömhírét és életüket az üdvösség útjára terelni. Emellett, minden lelki biztatás ellenére rá-rátört a kétségek özöne, a reménytelenség, még az öngyilkosság gondolata is, hiszen – amiként a kísértő sugallta neki ‒, hogyan is merészel ő lélekmentésre gondolni, amikor a sajátját sem tudja már megmenteni, istentagadó ifjúkori tévelygései miatt.
     Egy napon már sem az imában, sem a könyvekben való elmélyülés nem nyugtatta meg. Ellenállhatatlan nyugtalanságtól hajtva kisietett a Fusco házból és erős léptekkel ment Valle felé céltalanul. Egy bozótos mezőre érve – amit Arpaiának, majdhogy nem "Hárpiának" neveztek – megállt és szinte rázuhant a környék csöndje. Közel s távol sehol egy lélek nem volt.
     Némely életrajzírója ekkor Mária-jelenést tételez fel a végtelennek tűnő percekben, ám ő maga ezt soha nem állította! Életelbeszélésben így ír:
»Amint váratlanul megálltam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem. Lelkem sötétségében mintha egy baráti hang suttogott volna néhány szót, melyet magam is olvastam valamikor, és a lelkem szent barátja a néhai Radente domonkos atya is számtalanszor hangsúlyozott nekem:
‒ Ha üdvözülni akarsz, terjeszd a Rózsafüzért! A Szűzanya ígérete ez: 'aki terjeszti rózsafüzéremet, annak kiesdem Szent Fiamnál az üdvösséget!'
Ez a gondolat, mint villámfény ‒ mely belehasít a viharos éjszakába ‒, úgy világította meg a lelkemet. A Sátán, aki már prédájának tekintette, előre látván a vereségét, ezért fojtogatott az alvilági sugallataival, hogy megakadályozzon! Ám, ez volt az utolsó elkeseredett harca ellenem, mert a Rózsafüzér Királynője megerősített engem. Lánglelkű szívvel tekintettem az égre és karjaimat széttárva, hangosan így tettem fogadalmat a Szűzanya szolgálatára:
‒ Ha igaz, amit Szent Domonkosnak ígértél, hogy a Rózsafüzér terjesztője üdvözül, akkor én üdvözülni fogok, mert nem hagyom el Pompeji földjét, amíg el nem terjesztem a Te szent Rózsafüzéredet az emberek között! –
Ám, csak síri csönd vett körül továbbra is, minden válasz nélkül. Mégis az a nyugalom, ami eltöltötte a lelkemet azt sugallta, hogy segélykiáltásom egyszer meghallgatásra talál! Amint ez a meggyőződés megfogalmazódott bennem, távolról a déli harangszó ütötte meg a fülemet. Én ekkor a földre borultam és lassan tagolva elmondtam az Úrangyalát. Amikor felálltam, éreztem, hogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon hosszan...«

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A Tisztulás nagy Eseményének Asszonya

     1594. február 2-án kora reggel Mariana anya homlokát a padlóhoz érintve imádkozott a magas kóruson. A Szűzanya segítségét kérte a közösség lelki egységéért, és Isten irgalmát a bűnös világért.

Ekkor édes hangon a nevét hallotta. Felkelve a Szent Szüzet látta fénylő aurában. Bal karján a gyermek Jézust tartotta, jobbjával pedig egy arany apáti botot, amelyet olyan drágakövek díszítettek, amilyenek a földön nem is léteznek.

Mariana anya kérdőn nézett a Szűzanyára, aki megszólalt: „Én a 'Tisztulás nagy Eseményének Asszonya vagyok' (Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación), a Menny Királynője. Azért jöttem a mennyből, hogy megnyugtassam terhelt szívedet. A Szűzanya bejelentette, hogy egyszer ez a föld Ecuador néven szabad köztársaság lesz, és hogy a 19. században egy hithű keresztény elnökük lesz, egy karakteres ember, akinek a mi Urunk a vértanúság pálmáját fogja adni. A köztársaságot a legszentebb Fiam Isteni Szívének szenteli”.

Ezt követően Isten Anyja megmutatta neki, hogy imádságai és vezeklései hogyan tetszettek Istennek. Elmagyarázta, hogy a jobb kézben tartott arany apáti bottal maga akarja irányítani a kolostort, mert az ördög néhány hálátlan nővér felhasználásával mindent megtesz a kolostort elpusztítására. „Sátáni célját azonban nem fogja elérni, mert én vagyok a Győzelmek Királynője és a Tisztulás nagy eseményének Asszonya. Az a szándékom, hogy az elkövetkező évszázadokban, ha kell csodák által is mindent megtegyek e kolostorom és lakóinak megőrzésére, s felemelésükre a dicsőség trónjára.”

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

MÁRIAPÓCS 7 perc I. rész https://youtu.be/kOGUvoOh2R4

MÁRIAPÓCS 7 perc II. rész https://youtu.be/NfoTNW28re8

Az alábbi válaszos-imát, tiszteletreméltó kármelita Marton Boldizsár 
– Marcell atya kézirata nyomán készítette a szerkesztő!

Ave Maria! Sis benedictus!

Kis Szűzanya, Szeplőtelen Fogantatás                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Ajándéka            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyájában az Üdvösség Reménye              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki kezecskéjével az Ég Urát fogva tartja         – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyában is a mindenséget igazgatja          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit a Szeretet magának teremtett és megőrzött                                                                                                                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság tündöklő Boldogsága            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Szeretet Leánya                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentlélek Választottja                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten egyetlen Kedvese                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Mátkája              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akivel a Szeretet frigyet kötött                           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Istentől megáldott Szűz Ara                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az üdvösség ruhájában ékes Menyasszony      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben Istennek kedve telik                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben az Örök Szeretet gyönyörködik             – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit az Ég és Föld csodál                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Szerelem Zsengéje                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki a Szép-szeretet Anyja lettél                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a völgyek tövisei közt érintetlen Liliom           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, harmatos fehér Rózsa                                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az istenszeretők Erőssége                                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Kármel Ékessége és Fénye                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a tündöklő hajnal legszebb Sugara                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, ránk sugárzó tiszta Fénysugár                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a lepecsételt mennyei Forrás                              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a paradicsomkert legszebb Lilioma                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a túláradó kegyelem Árja                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit körülvesz az imádság Illata                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, kicsiny lelkek mennyei Mannája                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Világosság Ragyogása                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Béke Szentélye                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Kegyelem Tükre                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akinek Szíve az isteni Szeretet Lángoló Tűzhelye                                                                                                                                  – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Isten Jóságának Hasonmása                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, minden malaszttal teljes                                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten átható Áldása                                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Újszövetség Szűzi Papja                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten Bárányának áldozati Oltára                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a legragyogóbb Tabernákulum                            – Üdvözlégy! Kis Szűzanya, a mi leghűbb Szerelmünk                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, örökre Tiéd a szívünk                                            – Üdvözlégy!

Üdvözlégy Kis Szűzanya, az Isteni Irgalom Reménye, életünk,
édességünk üdvözlégy! Hozzád kiáltunk e siralom völgyében,
ahol előttünk jártál csendben, szép-szeretetben.
Fordítsd felénk irgalmas szemedet és plántáld belénk erényeidet,
hogy teljesen krisztusivá váljunk!
Üdvözlégy Kis Szűzanya, üdvösségünk Reménycsillaga, üdvözlégy,
mindörökkön örökké hű, édes kis szerelmünk!

Az alábbi történetet egy nő osztotta meg a neten, és mára milliókat gondolkodtatott el.

Viselkedj szeretettel, mert nem tudhatod...
     Azon a nyáron nagyon magam alatt voltam. Kiköltöztem a tengerpartra, és megpróbáltam rendbe tenni az életemet. Sok volt a gondom, depressziós voltam, anyám haldoklott. Szóval semmi másra nem vágytam, mint magányra.
     Egy nap lesétáltam a tengerpartra. Egy kislány ült a homokban. „Mit építesz?” - kérdeztem. – Ó, nem is tudom, csak olyan jól esik a homok érintése – válaszolta.       Ez jól hangzott, úgyhogy leültem mellé. Aztán megláttunk elszállni egy madarat a fejünk fölött. „Ez gyönyörű” – mondtam én, ő pedig hozzátette: – Anyukám szerint a madarak hozzák a boldogságot.
     „Hogy hívnak?” – kérdeztem én.
    – Wendynek. Hat éves vagyok. És te? – kérdezett vissza.
     „Ruth vagyok. Ruth Petersen.” – válaszoltam én.
     Együtt üldögéltünk egész délután, aztán amikor elváltunk, Wendy megjegyezte: – Ez egy boldog nap volt. Gyere el máskor is!                    Nekem nem igazán volt hozzá kedvem, de bólintottam.
     Eltelt néhány hét, rengeteget dolgoztam, anyám is egyre rosszabbul volt. Egyre depressziósabb lettem. Végül kirohantam a partra. – Szia, Mrs. P! – köszönt rám Wendy.                                                                           Egyáltalán nem örültem neki, mert egyedül akartam lenni. De nem adta fel, jött mögöttem és csacsogott. Kérdeztem tőle, miért nincs soha iskolában. Azt válaszolta: – Nekem nem kell iskolába járnom, anyukámmal most nyaralunk.                                                                              Megmelegedett tőle a szívem, olyan kedves volt. Végül együtt sétálgattunk a parton, néztük a madarakat. Boldog nap volt, elfelejtkeztem a bajaimról.
     Néhány nappal később viszont minden szörnyen rosszra fordult. Zokogva rohantam ki a partra. Wendy persze ott volt. És egyből kérdezett: – Mi a baj?                                                                                                         „Hagyj most békén, nem akarok veled beszélni” – vágtam rá én. – Akkor ez ma nem egy boldog nap? – kérdezte Wendy. „Nem!” – üvöltöttem rá én. „Ma meghalt az anyám! – És szomorú vagy? – kérdezte ő.                     „Hát persze, hogy az vagyok” – kiabáltam. Elfordultam és faképnél hagytam.
     Egy hónappal később, amikor jobban lettem, elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem így egy hat éves kislánnyal? Elhatároztam, hogy kiengesztelem. Rohantam a partra, de nem volt ott. Tudtam merre lakik, mert megmutatta korábban a házat. Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy Wendyhez jöttem látogatóba. „Jöjjön be” – mondta és becsukta mögöttem az ajtót.
     „Wendy egy héttel ezelőtt meghalt” – mondta. Sokkot kaptam, szóhoz se jutottam. „Leukémiás volt, azért jöttünk ide, hogy az utolsó napjai boldogok legyenek. Sokat mesélt magáról is. Hogy boldog napokat töltöttek együtt. Írt önnek egy levelet is, várjon, megkeresem” – mondta.                 Én pedig csak álltam és szégyenemben nyeltem a könnyeimet. Bántott, hogy utoljára haraggal váltam el tőle, pedig mindig kedves és barátságos volt velem, sosem panaszkodott, mindig vidám volt, amikor pedig haldoklott, akkor is. Beszélhettem volna neki a Jézuskáról, Isten csodás országáról, az őrangyalainkról... Én meg, végül el sem tudtam köszönni tőle. Amikor visszatért az anya, kezében egy boríték volt, rajta: „Mrs. P-nek”. Kibontottam, és a girbegurba gyerekrajzot találtam benne, a mi tengerpartunkat ábrázolta: a sárga homokot, a kék hegyet és egy madarat, ami a felhők felé tör.
    – Hogy legyenek boldog napjaid! – írta nekem Wendy.
     A kép azóta is kint van a falamon és állandóan arra emlékeztet, hogy embertársainkkal mindig viselkedjünk szeretettel és tanúságtevőn, mert soha sem tudhatjuk mikor veszítünk el valakit, akinek jelenthettek volna valamit a mi szavaink.

Nem elcsüggedni!

     A De Fusco grófnővel való ismeretségből mély küzdőtársi barátság szövődött és a jótékonykodásukat együtt szervezték.
     Amikor 1872. októberében Bartolo megérkezett Pompeji-közeli vasútállomásra, a legnagyobb csodálkozására, két felfegyverzett férfi ajánlkozott, hogy elkíséri Valléba. Kérdésére azt kapta válaszul, hogy az útonálló banditák miatt van rájuk szükség, és igazat beszéltek!
     A környék a felderítetlen és értelmetlen gyilkosságokról, rablásokról volt hírhedt, mivel sem rendőrőrs, sem csendőrség nem volt Valléban.
     A mintegy 300 főre tehető lakosság jelentős része, olyan elképzelhetetlen nyomorban, babonaságban és emberhez méltatlan körülmények közt élt, ami leírhatatlan. A családok gyakorta egyetlen helyiségben laktak egymás hegyén-hátán az állatokkal. Az általános tudatlanság és a primitív körülmények táptalajt adtak a legelképesztőbb babonáknak, hiszen sem orvost, sem papot nem-igen ismertek. Volt ugyan egy romos templomuk a Szentséges Üdvözítőről nevezve, de oda is csak időnként járt távolról pap. A lakosok ugyanis sem a Keresztség-, sem a Házasság Szentségét, sem a temetés egyházi szertartását nem igényelték!
Ennek persze több oka is volt. A hitismeretek teljes hiánya, a nincstelenség, az igénytelenség, ezen kívül pedig a terület sajátos státusztalansága, mivel három kormányzati tartomány határán feküdt. Nem volt iskolájuk és nem volt egy használható templomuk sem, ahová összegyűlhettek volna Isten segítségét kérni, megbeszélni önmaguk közt, a közös teendőket.

     Nemhogy a Szentségeket, de még az imádságot sem ismerték, és bizony olyan mélységig megkötözöttek voltak a babonasággal és boszorkánykodással, hogyha valakinek netán volt egy kecskéje vagy tehene, azt soha ki nem vitte a napvilágra (legfeljebb csak éjjel) nehogy szemmelverés érje.                                                                                               Az új intézőt mélységesen megrázta az emberi tudatlanságból fakadó számtalan istenkáromló bűn, amelyek teljesen megszokottak voltak a lakosság körében.

Bartolo Longo a Szűzanya segítségét kérte ebben a siralmas helyzetben, hiszen nagy lelki szomorúság és majdhogy nem a kétségbeesés vihara háborgatta a szívét. Ekkor jöttek jól a lelkiatyák, akik szóval és alkalmas olvasmányokkal nyújtottak biztatást és reményt Bartolónak. 

(Alábbi kép, Ribera atya egy könyvet ad Bartolo Longónak) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A 30 éves főnöknő (Miután megkapta Krisztus stigmáit.)

     Ezek után rettenetesen megbetegedett és testének egyetlen tagját sem tudta mozgatni. Ráadásul az ördög azzal gyötörte, hogy hiábavaló az élete és minden szenvedése, s legjobb, ha feladja áldozatos szándékait! A sátán, kígyó formájában ott tekerőzött az ágya körül, és Marianát ennek puszta látványa is irtózattal töltötte el! Ez öt hónapja tartott, amikor már úgy érezte, hogy nem képes tovább elviselni e megpróbáltatást, s ekkor a Legszebb Szűzhöz fordult. Tisztán érezte, hogy egy kéz megsimogatja a fejét, és amikor nagy nehezen felnézett, a Mennyország Királynőjét látta, aki gyönyörű fenségében tekintett rá.

Ezt követően már tudott mozogni és a förtelmes kígyó is eltűnt. Az általános állapota azonban rosszabbodott, és a közösség azt hitte, hogy meghal. Nagyszombaton testét szorongó szívvel helyezték el az alacsony kórusban. Többen jajongtak, hogy meghalt! Mégis másnap reggel, imádkozás közben találták! Mert lám, Húsvét reggelén feltámadt, és még egyszer visszatért az életbe, hogy továbbra is szenvedjen a lelkekért és a világért.

1593-ban főnökasszony nagynénje meghalt és ő, akit mindenki elismert 30 éves korában apátnő lett, sőt kétszer még újraválasztották. Ez önmagában is csoda, mivel a kolostorban nagy volt a széthúzás, elsősorban a regula szigorúsága miatt, melyhez persze elsősorban az alapító (spanyol) nővérek ragaszkodtak!

(Kép: Mariana lett a főnöknő, hogy vezesse és oltalmazza a nővéreket!)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

Visszatérés a Földre (A szörnyűségek látása miatt sokkot kapott, és holtan esett össze!)

     A mennyben találta magát, s Jézus két koronát mutatott neki: az egyik liliommal átfont tövises-, a másik pedig a dicsőség koronája volt. Az Úr kérte, hogy válasszon, megértetve vele, hogy a tövises a földre való visszatérést, míg a dicsőség koronájának választása a mennyben maradását jelenti. A Boldogságos Szűzanya is megszólalt: „Lányom, én otthagytam a menny dicsőségét, hogy segítsem földi gyermekeimet. Szeretném, ha utánoznál engem ebben, mert az embereknek nagy szükségük van a Szeplőtelen Fogantatás Rendjére! Jaj a huszadik században élőknek! Ha akkor nem lesznek áldozatos lelkek, akik csillapítják az isteni igazságosságot, akkor a mennyből tűz jön a Földre, elpusztítva a közömbös hitűeket és Isten ellenségeit.”

Ezt hallva Mariana beleegyezett, hogy visszatér a földi életbe, hosszú és hihetetlen szenvedéseket is vállalva a mi romlott századaink bűneinek engesztelésére.

Hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy ez a szentéletű anya 1582-ben valóban meghalt, de két nappal később feltámadt!

Hat évvel később 1588. szeptember 17-én éjjel Mariana imádság közben, kezén és lábán is megkapta Jézus Urunk Szent Sebeit, oldalán vöröses-lila seb jelezte, a már megkapott szívsebzést.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

https://youtu.be/-HAZmjT0PXw

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy nincs hiteles kereszténység a bensőséges Mária-tisztelet nélkül, nincs Mária-tisztelet a rózsafüzér imádkozása nélkül, és nincs béke a kereszténység nélkül!

CSATKA 7 perc https://youtu.be/O-hK1IvvxrI

Az irgalmasság irgalmasságot szül

     Bartolo Longo boldog volt és kiegyensúlyozott, aggodalom csak aziránt volt benne, hogy miként is tudja súlyos tévelygéseiért kiengesztelni az ő üdvösségéért is kínhalált szenvedő Üdvözítőt!
     Vidékre költözött, de a jogi pályát semmiképp nem akarta folytatni, hanem karitatív munkára szánta az életét.   Közben jelentős családi örökséghez jutott, melyből jószolgálatait kezdte finanszírozni, ehhez azonban alkalmasabb volt, ha újból Nápolyba teszi át tevékenységének színterét.
     Az Angyali Üdvözlet ünnepén, 1871. március 25-én lépett be a domonkos harmadrendbe, és napi buzgó imája után a "Rózsafüzér Testvér" nevet kapta.
     Lelkiismeretét azonban nem hagyta nyugodni, hogy mennyit ártott másoknak előző, egyházromboló megnyilvánulásaival. Elhatározta tehát, hogy meglátogatja régi társaságát és tanúságot tesz megtalált hitéről és az okkult dolgokkal való játszadozás kárhozatos veszélyéről.
     Mária-éremmel a nyakában és rózsafüzérrel a kezében hangosan odakiáltotta: "Végleg felhagytam a spiritizmussal, mely nem csak totálisan téves út, de egyenesen a pokolba vezet!"
Diák-összejövetelekre és kávézókba is elment és mindenhol nyilvánosan felfedte hitbeli váltását, és dicsőítette a Katolikus Anyaszentegyházat. Ez abban az időben igen nagy bátorság volt, mert a liberális kormányzat üldözte a templomokon kívüli hittérítő tevékenységet és könnyen börtönbe kerülhetett volna, amiként ez gyakori volt akkoriban! (A kormányzat kitiltotta Nápolyból az összes szerzetesi közösséget is, így azok csak rejtett "kisközösségekben" munkálkodhattak a városban!)
     Az viszont, hogy mennyire ok-okozati "építmény" lehet a felebaráti szeretet és az Irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása, azt Bartolo Longo élete is bizonyítja! Így emlékszik vissza: "Vincenzo Pepe sokkal idősebb volt nálam, ő is Latianóban született, valamikor még előkelő-, ám később súlyosan elszegényedett, de példás keresztény szülőktől. Édesanyja olyan keresztényi erővel és derűs Istenre hagyatkozással viselte a szegénységet, hogy amikor pl. megszólalt a déli harangszó és házában nem volt egyetlen falat kenyér sem, akkor is a terített asztalhoz ültette éhes gyermekeit. Mire elmondták az Úrangyalát és az asztali áldást, zörgettek a ház kapuján, s a küszöbön kenyér és egyéb eledelek voltak, amelyet ismeretlen kezek helyeztek oda. Az egyik ilyen ismeretlen kéz volt édesanyám keze is, aki később a saját gyermekeiben százszorosan visszakapta adományait, mert az Isten úgy rendelkezett, hogy e megajándékozott szent asszonynak egyik gyermeke legyen az üdvösség eszköze az én életem döntő pillanatában. (...) Pepe professzornak nem csak az a páratlan érdeme volt az Úr előtt, hogy része volt a spiritizmusból való megtérésemnek azáltal, hogy felkutatta a két szent szerzetest és megismertetett velük, hanem ő volt az első, aki atyai módon vezetett megváltozott életmódomban. Neki köszönhetem, hogy módomban volt megismerni a Nápolyban élő szenteket", (akik közül már többeket boldoggá vagy szentté avattak)! 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Nem véletlen dátum február 2-a!

     Érdekes, hogy február 2-a különösen kedvelt dátuma lehet a Szent Szűzanyának, mert többnyire ez alkalmakkor jelent meg Mariana de Jesus Torres anyának.

1582. február 2-án Mariana az Oltáriszentség előtt imádkozott, hirtelen rettenetes hangot hallott és azt látta, hogy a templom nemcsak sötétségbe borul, de mintha füst öntené el. Csak a főoltár ragyogott, mint a Nap. A tabernákulum ajtaja kinyílt és kilépett belőle a keresztre szögezett agonizáló Jézus, életnagyságban. Édesanyja Mária, János evangélista és Mária Magdolna álltak mellette.

„Ez a büntetés a huszadik századnak szól” – hallotta a hangot. Majd három kardot látott, melyeken feliratok voltak.

Az elsőn: „Az eretnekséget fogom büntetni!”

A másodikon: „Büntetem az istenkáromlást!”

A harmadikon pedig: „Büntetni fogom a tisztátalanságot!”

Szűz Mária megkérdezte Marianától: „Lányom, akarod-e feláldozni magadat azokért az emberekért, akik ezeket a bűnöket elkövetik?”

„Kész vagyok rá!” – felelte az apáca. Abban a pillanatban a három kard a szívébe fúródott. Mélyen extázisba esett és megadatott neki, hogy lássa mindazt az eretnekséget, istenkáromlást szentségtörést és erkölcstelenséget, amely a 20. századi világot büntetésként fogja elárasztani. A szörnyűségek látása miatt sokkot kapott, és holtan esett össze!

Alább Mariana de Jesus Torres hiteles képe!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

Fények és remények

     1576. december 30-án szálltak partra. Megérkeztek és Marianának valami elkezdődött!

1577. január 13-án hivatalosan megalapították a Szeplőtelen Fogantatás Királyi Kolostorát, ám Mariana a szertartás alatt extázisba esett és csak fizikailag volt jelen. A lelke a mennyben járt, ahol az isteni Jegyes nászajándékként a keresztjét adta neki! Szűz Mária és Szent József keresztszülőként liliomot tettek a mellére, hogy megerősítsék őt a tisztaság erényében. Ekkor rejtélyeket, megpróbáltatásokat, küzdelmeket és hatalmas kegyelmeket ismert meg.

Ettől kezdve egyre jobban szaporodtak az extázisai és a Vőlegényével folytatott beszélgetései.

18 évesen tette le örökfogadalmát.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

https://youtu.be/uhTvV8-aJFo

Elmélkedés a Szűzanyáról és megváltásunkban betöltött szerepéről

Lélekveszélyes utakon

     Részint a szülői otthon megváltozása, másrészt a kamaszkori útkeresés eltávolította a hittől. Így kezdett a nápolyi jogi egyetemen, amely liberalizmusáról és antiklerikalizmusáról volt hírhedt. Itt adták kezébe a kor legpusztítóbb írását, Ernest Renan: Jézus élete c. könyvét. Ez, szinte sokkolta az érzékeny lelkű és útkereső Bartolot! 

(Kamaszkori képe)
     

Miközben önálló életstílust keresett, úgy vélelmezte, hogy átlát az Egyház "manipulációin" és külön utakon igyekezett kifürkészni a "valódi" természetfeletti titkokat.                          1864. május 29-én, egy spiritiszta szeánszon Bartolo megkérdőjelezte a "szellemet":
- Jézus Krisztus Isten?
- Igen - válaszolta a médium.
- Igazak a Tízparancsolat szabályai?
- Igen, kivéve a hatodikat!
- Melyik az igazabb hitvallás, a katolikus vagy protestáns?
- Mindkettő hamis! - felelte a médium.                                           

 Kollégiumi társaival együtt egyre jobban belemerült korának meghatározó spiritiszta, szbdkmves és politikai irányzataiba.
Végül Nápoly Egyetemén fejezte be tanulmányait és 1864-ben doktorált.

     Rendkívül érdekelte az okkultizmus, az ezoteria és az akkoriban divatos spiritiszta szeánszok (melyeknek "templomaik" voltak), egészen ezek lényegéig, a sátánizmusig.
     Egyre mélyebbre merült ezekbe a lélekveszejtő "ismeretekbe". Érzékenysége folytán a vezető spiritiszták alkalmasnak találták, hogy főmédium legyen, és már-már sátánista pappá akarták avatni. Ezirányú fogékonysága fokozása érdekében hosszú böjtre fogták. Ez majdnem az életébe került, gyomorfekélyt kapott, mellyel egész életében küszködnie kellett. Egy démon állandóan a lelkét kérte tőle, de az egyik sátánista szeánszon olyan hátborzongató élményben volt része, hogy Bartolo elájult a félelemtől és depressziós idegkimerültséggel ágynak esett.
     Ebben a végkimerült és ágyhoz kötött állapotában, amelyben minden éjjel rémálmok gyötörték, már az öngyilkosság gondolatát forgatta fejében.
     Bartolo félresiklott életének mintegy másfél zord éve alatt, az egész Longo család az eget ostromolta imáival a hitevesztett fiú megtéréséért! Most, hogy beteg volt, az imát csak fokozták érte.
     Lassan javulni kezdett a fizikai állapota és egy napon édesanyjának figyelmeztető hangját vélte hallani, mely megmozgatta ugyan a lelkiismeretét, de még inkább össze is zavarta. Egy kívülálló tanácsára volt szüksége ‒ egy barátéra, aki kifejtené ‒, miként is látja az ő jelen helyzetét. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A nagy utazás

     Amikor a spanyol II. Felipe király, elfogadta amerikai alattvalóinak kérését egy Quitó-i női kolostor alapítására, a fent említett, de már felserdült Mariana Francisca unokanővérét, María de Jesús Taboada anyát bízta meg az expedíció és alapítvány megszervezésével.

Maria Taboada anya úgy döntött, hogy az Újvilágban a ferencesek felügyelete alá helyezve alapítja meg a kolostort Szeplőtelen Fogantatás titulussal, és ebben számított tizenéves unokahúgára is, akinek addig is szellemi formálója volt.

És Mariana de Jesus Torres 13 éves posztuláns, csatlakozott a hét főből álló alapítók csoportjához.

1576. A tengeri út szörnyű volt, nem csak azért mert többször kegyetlen vihar tört ki és az ég komor éjszakává sötétedett, de azért is, mert többüket szörnyű álmok és látomások gyötörtek. Egy alkalommal Mariana felkiáltott és ezt követően eszméletlenül esett össze. Amikor magához tért, bizalmasan elmesélte María de Jesús anyának: „Nem tudom, milyen világban voltam, de láttam egy hatalmas tengeri sárkányt, mely el akarta süllyeszteni a hajót. Ekkor egy csillagokkal koronázott Napba Öltözött Hölgy, aki egyik kezével a mellén levő sugárzó monstranciára mutatott, a másik kezében pedig aranymarkolatú kétélű kardot tartott. Az Oltáriszentségből áradó sugárral annyira megütötte a szörnyeteget, hogy az betörte a fejét, ennek ellenére a démon mégis borzalmasan üvöltötte, hogy minden módon megakadályozza a kolostoralapítást! Ekkor elvonult szemem előtt a számtalan nehézség és szenvedés, amelyet a sátán és csatlósai fognak okozni a kolostor életében, de az is, hogy mindenkor lesznek olyan szent apácák, akik megdicsőítik Istent és Szent Anyját, miáltal számtalan kegyelmet vonzanak rendünkre! ‒Mariana a történetét azzal fejezte be, hogy ‒ egyszer a Mennyek Királynője és Szent Fia beszélgetni fognak velem.” Így is történt!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

https://youtu.be/8Lp4wp8B1G0

Elmélkedés a Szűzanya tisztaságáról

Egy kiválasztott lélek

     Quito inka város az egyike volt az első dél-amerikai spanyol hódításoknak. A mintegy kétszáz spanyol katona több mint tízezer inka harcossal szemben csodás módon győzött, ugyanis a támadással egyidőben kitört a közeli Cotopaxi vulkán is. (Lásd alul 1!)

1534. december 6-án vonultak be a városba, ám ezt előzőleg az inkák felgyújtották. (Lásd alul 2!) A hódítás mindjárt hatalmas építkezéssel járt, Assisi Szent Ferencnek szentelve a várost, így lett a neve San Francisco de Quito. Nem csoda, ha kezdetektől fogva a ferences szellem érvényesült, akik hamarosan három templomot, négy kolostort és egy főiskolát építettek. Így az ősi pogányság városa a kereszténység bölcsőjévé vált, az El Sagrario templomot például oda építették, ahol az inkák Naptemploma volt.

Quito első apácakolostorának alapítása – melyhez történetünk kötődik –, 1577-ben a Szeplőtelen Fogantatás titulussal megtörtént ugyan, de csak 1625-ben készült el.

A Gondviselés azonban már előbb elkezdte a csodás történet bontakoztatását! 1563-ban a spanyolországi Vizcaya tartományban egy nemes és buzgó katolikus házaspárnak angyali szépségű kislánya született, aki a családnevén túl Mariana Francisca nevet kapta.

Piciny kora óta mindig elbűvölte az Oltáriszentségben rejtett Jézus, aki előtt hat éves korára már órákon át térdelt. Lelki érettsége miatt gyóntatója megengedte, hogy már kilenc évesen Szentáldozáshoz járuljon. A Szentségi Jézussal való első találkozáskor elájult, és ezalatt kisfiúként látta Jézus Urunkat, aki kérő tekintettel gyönyörű gyűrűt húzott az ujjára. Mariana készségesen fogadta az „eljegyzést”, melynek tanújaként a Boldogságos Szűz és Szent József is jelen voltak, akik biztatóan mosolyogtak.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!)

(folyt.)

Bevezető

     A 17. századi Quitóban történt Jézus- és Mária-jelenés egyedülállósága, az üzenetek tartalma, mely egyenesen és kifejezetten a 20. (21.) századi világnak szól!

Nyilvánvaló, hogy a saját korában ezt kevéssé értették, bár azt, hogy a jövőnek szól - nem volt kétséges, hiszen a Szent Szűz többször hangsúlyozta! Mindazáltal az üzenetek világos kifejtése elnyerte az egyházi jóváhagyást, úgy a 17., mint a 20. században! A Quitó-i Szűzanya történetének megírása kapcsán  nem kívánom érzékeltetni, hogy mekkora „fába vágtam a fejszémet” és mégis, magyar nyelven egyedülálló összeállítást sikerült blogra szerkesztenem! Ebben persze – Istennek hála –, kaptam segítséget Dr. Magyary István barátomtól, aki a „Fatima 100” Quitóval kapcsolatos előadásának szöveganyagát rendelkezésemre bocsátotta! (Video itt)

Szerkesztésemben megpróbáltam az általam fellelhető idegennyelvű publikációk nyomán pontosan idézni, ámde egy magyar nyelvű kritikai szövegközlés hiányában ez – már a hihetetlen tartalma miatt is (!) – kétségeket ébreszthet az Olvasóban. Ne tegye! Az eredeti üzenetből idézett részletek ugyanis nem „utólagos beleérzések”, hanem az Úr és Édesanyjának 300 évvel ezelőtt elhangzott figyelmeztetései, melyek mára szóról-szóra beigazolódnak!

E feldolgozást annak reményében teszem közzé, hogy ezzel ismertté teszem a Tisztulás Nagy Eseményének Asszonya csodás történetét és mának szóló főbb üzeneteit ‒ különös tekintettel ‒ nemzetünk lelki tisztulásának szükségességére, hogy a „Nagy Események” ne érjenek bennünket megrázkódtatásként!

Mit kell tehát tennünk? Tartsunk bűnbánatot, és teljesítsük végre a Szent Szűz fatimai kéréseit, még mielőtt a Tisztulás Nagy Eseménye bekövetkezik!

Fogadják szeretettel!

A szerkesztő

Felhasznált főbb internetes cikkek és videók:

Dr. Magyary István a "Fatima 100" előadás-sorozatának Quitóval kapcsolatos szöveganyaga
https://gloria.tv/post/3QHgJmYPTdY6CNDSdJhu1xKMu
Franco Adessa: Our Lady of Good Success, megjelent a „Chiesa Viva” c. fi. angol kiad. XXXIX – No. 413, 2009. februári szám.
https://www.youtube.com/watch?v=ZZFT1nETRsU
https://www.youtube.com/watch?v=pw4GgohD2ic
https://www.youtube.com/watch?v=8qlXqWfXX8E&t=782s
https://www.youtube.com/watch?v=yXbKe_PZiX0
https://gloria.tv/post/B3cvPnnv3EHW1NPQhjH6eu9de
https://gloria.tv/post/p9rN6a98SbQi2TQXgxUiFPYTM
http://quitoimiasszonyunk.blogspot.com/
http://www.katolikus-honlap.hu/1202/quito2.htm
https://ultimostiempos.tripod.com/buen_suceso.htm
http://www.divinemysteries.info/our-lady-of-good-success-madrid-spain-quito-ecuador-1610/
https://www.traditioninaction.org/OLGS/A011olgsQuito_Garcia_1.htm
és további spanyol- és angolnyelvű internetes felületek.

Egy életpálya kezdete

     Sorozatomban, Boldog Bartolo Longo életét és életművét szeretném bemutatni, egy apostoli életet, melyre magam is példaként tekintek és (lényegében) ezen indíttatás működteti e blogomat!
     Csodálatra méltó az a "világi apostolság", melynek eredménye a Rózsafüzér és Királynőjének pompeji győzelme. Az Őt tisztelő Kilenced kezdő imájának részlete (melyet Bartolo állított össze), így hangzik:
"Ó, Szeplőtelen Szűz és a Rózsafüzér Királynője, te ezekben az időkben, amikor kihalt a hit és diadalmaskodott a gonoszság, királynői és anyai trónusodat a halott pogányok területén, az ókori Pompeji földjén akartad fölállítani. A helyről, ahol régen bálványokat és ördögöket imádtak, te, isteni kegyelem anyja, ma az isteni irgalmasság kincseit szórod mindenfelé."
     Nos ez a hely, amely a 19. századtól olyan jelentőségre tett szert, amilyennel Pompeji sem az első századi virágkorában, sem az azt követő tizenhét évszázadban "összesen" nem rendelkezett. Mára évente 4 millió zarándok keresi fel a Rózsafüzér Királynőjének Bazilikáját, és mindez Boldog Bartolo Longo áldozatos, világi apostoli áldozatának a gyümölcse.

     II. János Pál pápa annyira tisztelte Bartolo Longót, hogy az ő munkássága nyomán írta meg a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelét, miként boldoggá is avatta 1980-ban.

   Kíváncsian kérdezhetjük, hogy Valle di Pompeji lakói a 79-es pusztulás előtt keresztények voltak-e? Nos a válasz: a feltárások a kereszténységnek legkisebb nyomát sem találták, annál inkább az elszabadult pogány erkölcstelenség bizonyítékait! Jelentek meg ugyan szenzációs újságcikkek, miszerint a régészek keresztet találtak az ókori terepszinten, ám erről hamar kiderült, hogy jóval későbbi készítésű, és feltehetőleg véletlenül eshetett egy üregbe, vagy újkori temetkezés relikviája, esetleg a sírrablóktól maradhatott hátra.
   

  Magam két alkalommal jártam a Szűzanya Pompeji Kegyhelyén és tanúsíthatom a "hely kegyelmi érintését"! Számos forrásmunkát használtam fel e sorozat minél pontosabb és olvasmányosabb összeállításához, melyeket az adott textusoknál külön nem jelölök! 

Források:
1) B. Bartolo Longo: A Pompeji Rózsafüzér Királynője kegytemplom története, Szent István Társulat 2008
2) Madeline Pecora Nugent SFO: Boldog Bartolo Longo, A Rózsafüzér Modern Szentje (internet)
3) A Pompei Legszentebb Rózsafüzér Királynéja – Imák és ájtatosságok – Vatikáni Nyomda 1947
4) Rosarium Virginis Mariae, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a hívőknek a szent rózsafüzérről. (internet)
5) A Rózsafüzér imakönyve, Szent István Társulat – Új Ember Kiadó 2003
6) http://it.wikipedia.org/wiki/Bartolo_Longo
7) http://www.preghiereagesuemaria.it/rosari/rosario%20meditato%20con%20bartolo%20longo.htm
8) http://www.magyarkurir.hu/hirek/budapestre-keruel-boldog-bartolo-longo-ereklyeje

https://youtu.be/lXI_SxcApV8

Elmélkedések a Szűzanyáról. A Szeretetláng üzenetének kérése és ígérete

A Szűzanya, minden jelenésében a szentolvasó imádkozását kérte. Hogyan mondjuk a rózsafüzért a SZL betéttel?

https://youtu.be/GqyMIrIEcKQ

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy úm. időtálló-e a Szeretetláng üzenete?

Gamáliel rabbi evangéliumi szavai: "ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le." (Apcsel 5,38-39)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

https://youtu.be/sXzRQ8ZJEqU

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

Ezt XII. Piusz és Szent II. János Pál pápák is megválaszolták!

https://youtu.be/MyD_SfWWTik

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

Talán azért, mert egyre kevesebb tiszteletet tanúsítunk Fiának a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, és egyre inkább elhagyjuk az egykor még kötelező "imádás gesztusait"!

https://youtu.be/5EaIhupSLHM

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

A néma anyai könnyek a legbeszédesebbek.

https://youtu.be/XpPOvla0CQg

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját?

Napjainkban a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a "gyümölcseit" szenvedhetjük, amelyek mind a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének voltak előkészítői!

https://youtu.be/XpPOvla0CQg

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját?

Napjainkban, a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a "gyümölcseit" szenvedhetjük, amelyek mind a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének voltak előkészítői!

https://youtu.be/V4PHX0kCxiI

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját?

Mária-korszak kezdetével egyidőben 1830-tól, tucatszámra születtek új fogalmak, vagy erősödtek meg, melyekkel sajnos a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük.

https://youtu.be/ql9FOJKntk0

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel elérte-e a lelkek megtérését?

Fájdalmas, hogy míg Mária egyházilag hiteles kérései hidegen hagyják az emberek többségét, addig a "naprakész" üzenetek, sokakat képes felvillanyozni!

https://youtu.be/hO-j3faWhCw

Elmélkedés a Szűzanyáról, aki a Világ Győzelmes Királynője

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesítette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .

     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója.

A Szent Korona tan, a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelése és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)
     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

 https://youtu.be/jPRy2zfaTNw

Elmélkedés a Szűzanyáról, aki a Világ Királynője