Egy kiválasztott lélek
Quito inka város az egyike volt az első dél-amerikai spanyol hódításoknak. A mintegy kétszáz spanyol katona több mint tízezer inka harcossal szemben csodás módon győzött, ugyanis a támadással egyidőben kitört a közeli Cotopaxi vulkán is. (Lásd alul 1!)
1534. december 6-án vonultak be a városba, ám ezt előzőleg az inkák felgyújtották. (Lásd alul 2!) A hódítás mindjárt hatalmas építkezéssel járt, Assisi Szent Ferencnek szentelve a várost, így lett a neve San Francisco de Quito. Nem csoda, ha kezdetektől fogva a ferences szellem érvényesült, akik hamarosan három templomot, négy kolostort és egy főiskolát építettek. Így az ősi pogányság városa a kereszténység bölcsőjévé vált, az El Sagrario templomot például oda építették, ahol az inkák Naptemploma volt.
Quito első apácakolostorának alapítása – melyhez történetünk kötődik –, 1577-ben a Szeplőtelen Fogantatás titulussal megtörtént ugyan, de csak 1625-ben készült el.
A Gondviselés azonban már előbb elkezdte a csodás történet bontakoztatását! 1563-ban a spanyolországi Vizcaya tartományban egy nemes és buzgó katolikus házaspárnak angyali szépségű kislánya született, aki a családnevén túl Mariana Francisca nevet kapta.
Piciny kora óta mindig elbűvölte az Oltáriszentségben rejtett Jézus, aki előtt hat éves korára már órákon át térdelt. Lelki érettsége miatt gyóntatója megengedte, hogy már kilenc évesen Szentáldozáshoz járuljon. A Szentségi Jézussal való első találkozáskor elájult, és ezalatt kisfiúként látta Jézus Urunkat, aki kérő tekintettel gyönyörű gyűrűt húzott az ujjára. Mariana készségesen fogadta az „eljegyzést”, melynek tanújaként a Boldogságos Szűz és Szent József is jelen voltak, akik biztatóan mosolyogtak.
Vissza az előző részhez!
(Források az első részben!)
(folyt.)
