Lélekveszélyes utakon
Részint a szülői otthon megváltozása, másrészt a kamaszkori útkeresés eltávolította a hittől. Így kezdett a nápolyi jogi egyetemen, amely liberalizmusáról és antiklerikalizmusáról volt hírhedt. Itt adták kezébe a kor legpusztítóbb írását, Ernest Renan: Jézus élete c. könyvét. Ez, szinte sokkolta az érzékeny lelkű és útkereső Bartolot!
(Kamaszkori képe)
Miközben önálló életstílust keresett, úgy vélelmezte, hogy átlát az Egyház "manipulációin" és külön utakon igyekezett kifürkészni a "valódi" természetfeletti titkokat. 1864. május 29-én, egy spiritiszta szeánszon Bartolo megkérdőjelezte a "szellemet":
- Jézus Krisztus Isten?
- Igen - válaszolta a médium.
- Igazak a Tízparancsolat szabályai?
- Igen, kivéve a hatodikat!
- Melyik az igazabb hitvallás, a katolikus vagy protestáns?
- Mindkettő hamis! - felelte a médium.
Kollégiumi társaival együtt egyre jobban belemerült korának meghatározó spiritiszta, szbdkmves és politikai irányzataiba.
Végül Nápoly Egyetemén fejezte be tanulmányait és 1864-ben doktorált.
Rendkívül érdekelte az okkultizmus, az ezoteria és az akkoriban divatos spiritiszta szeánszok (melyeknek "templomaik" voltak), egészen ezek lényegéig, a sátánizmusig.
Egyre mélyebbre merült ezekbe a lélekveszejtő "ismeretekbe". Érzékenysége folytán a vezető spiritiszták alkalmasnak találták, hogy főmédium legyen, és már-már sátánista pappá akarták avatni. Ezirányú fogékonysága fokozása érdekében hosszú böjtre fogták. Ez majdnem az életébe került, gyomorfekélyt kapott, mellyel egész életében küszködnie kellett. Egy démon állandóan a lelkét kérte tőle, de az egyik sátánista szeánszon olyan hátborzongató élményben volt része, hogy Bartolo elájult a félelemtől és depressziós idegkimerültséggel ágynak esett.
Ebben a végkimerült és ágyhoz kötött állapotában, amelyben minden éjjel rémálmok gyötörték, már az öngyilkosság gondolatát forgatta fejében.
Bartolo félresiklott életének mintegy másfél zord éve alatt, az egész Longo család az eget ostromolta imáival a hitevesztett fiú megtéréséért! Most, hogy beteg volt, az imát csak fokozták érte.
Lassan javulni kezdett a fizikai állapota és egy napon édesanyjának figyelmeztető hangját vélte hallani, mely megmozgatta ugyan a lelkiismeretét, de még inkább össze is zavarta. Egy kívülálló tanácsára volt szüksége ‒ egy barátéra, aki kifejtené ‒, miként is látja az ő jelen helyzetét.
(A források felsorolását, lásd az első részben!)