3 perc 20 mp A RÓZSAFÜZÉR HATÉKONY FEGYVER

https://youtu.be/bxIakvE8DHc

     Amikor a Szűzanya Lourdes-ban a kis Bernadettnek szólt: „Fogd a szentolvasódat és nézz rám!” – És íme, ebben rejlik a rózsafüzér ereje –, amely Máriára, Jézus leghűségesebb követőjére fordítja a tekintetünket. Prohászka püspök gondolata, hogy: „szent vízió, amelyben az ember folyton nézi a Boldogságos Szüzet, folyton hajtogatva: Ave Maria!” (vö. Élet igéi 17.)

‒ És kedves Testvérem, Máriára tekintve hajtogatjuk? Merthogy jelen világunkban erre lenne a legnagyobb szükség! Erre vonatkozóan az Úr biztatást ad számunkra a Szeretetláng Lelki Naplóban is: „A nagy lelki szárazság idején elmondott egyetlen Miatyánk vagy Üdvözlégy sokkal gyümölcsözőbb, mint a kegyelmektől duzzadó lélek áradozása. (Szeretetláng Napló I/53 -54) Megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (uo. I/95)

Sajnos, korunkban kevesen vannak tisztában a Szent Rózsafüzér, nem evilági erejével! Hiszen a Szent Szűz – nem csak Lourdes-ban ‒, de minden hiteles jelenésében ennek imádkozást kérte! És nem véletlenül, mert az Üdvözlégyek Isten-ihlette szavaival fékezhetjük meg a gonoszt, és jobbíthatjuk meg életünket. Ezért kérték mindenkor a pápák és a szentek is!

Szent Bernát arra a misztikus kérdésre, hogy – mit tenne, ha csak egy percre visszatérhetne a földre? – ezt válaszolta: – Elimádkoznék egy Üdvözlégyet!

A rózsafüzér a Szeretetláng fohásszal való mondása, a leghatékonyabb sátánt megfékező fegyver. Az Istenanya ígérete szerint: megvakítja a sátánt, miként ezt igazolják az ördögűzők tapasztalatai is! A Lelki Naplóban Jézus szavaként olvashatjuk: „Ez az imádság is eszköz kezetekben, mert (...) ezáltal megvakul a sátán, és világtalansága a lelkeket felszabadítja a bűntől.” (uo. I/63)

Szűzanyánk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! Amen.

A pápák ajánlásai 6

A hatékonyságot fokozza a közös ima

     Ehelyütt két olyan tanácsot akarunk megtárgyalni, melyekre XIII. Leó pápa gyakran visszatér:
– a rózsafüzért lehetőleg többekkel együtt imádkozzuk;
– a rózsafüzért kitartással imádkozzuk.
      1896. szeptember 20-án kiadott enciklikájában a pápa két okot nevez meg a közös imádság nagyobb hatásfokára. Először magának a mi Urunknak ígéretét: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt. 18,19-20). A második okot Aquinói Szent Tamástól veszi: „Lehetetlen, hogy egy csoport imája nem talál meghallgatásra, ha ezen számos ima csak egyetlen egyet képez.”
      XIII. Leó e kijelentést kommentálva, a következőket fűzi hozzá: „A nyilvános imák fölötte állnak a személyeseknek és sokkal nagyobb hatalmuk van; ezért kapta meg a rózsafüzér-közösség Domonkos pátriárka által az Istenanya zászlaja alá rendelt milícia címet. (…) Valóban, folytatja a pápa, Mária rózsafüzére mindazokat összefűzi, akik felvételüket kérik e közösségbe, egy közös kötelék által, mint a testvéreket vagy fegyvertársakat. Ebből egy nagyon erős hadsereg keletkezik, mely szabályszerűen instruált és szervezett ahhoz, hogy a belső és külső ellenség támadásait visszaverje. E jámbor egyesülés tagjainak joguk van Szent Ciprián szavait magukra vonatkoztatni: 'Nyilvános és közös imánk van, és ha imádkozunk, azt nem egyedül egyért tesszük, hanem az egész népért, mert mi mindannyian egyek vagyunk'” (Augustissimae Virginis Mariae – 1897. szeptember 12.). Az imádkozásnak ez a közös módja érte el a rózsafüzér nagy győzelmeit.

3 perc 20 mp-es  VIDEÓ a rózsafüzérről.  https://youtu.be/5pgyc3yrXrs 

A pápák ajánlásai 5

A rózsafüzér, fegyver az antikeresztény erők ellen 2

     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások továbbá, az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon, és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek és az irgalmas Isten szerető átkarolásába siessenek. Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen, és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22.)
      Miután kimerítően igazolta, hogy Máriához fordulhatunk menedékért, XIII. Leó pápa útmutatását két pontra irányítja:
– A rózsafüzér (a szentmise és az isteni offícium után) a leghatásosabb ima, hogy személyes megtérésünket kieszközöljük,
– A rózsafüzér a legerősebb fegyver a katolikus Egyház ellenségei ellen.

A pápák ajánlásai 4

A rózsafüzér, fegyver az antikeresztény erők ellen 1

     Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma, az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)
     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nemcsak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra is.

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése nem csak egy szép népszokás Mária iránt, de tudatos kifejezése és megerősítése kell legyen annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így tiszteljük!

A királynői tisztelet és elismerés pedig nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mely egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek – és fontos tudnunk –, hogy:

    A szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává és országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon, csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt az magyar koronás Apostolok Királynője, és az  Apostoli Kettőskereszt teszi! A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem! Mária, hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket, és mi is kérhetjük!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy újra tudatosítani kell országunk népében Mária királynői fenségét, mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként, Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát, a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint''. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya!

Könyörögj érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre!

Amen

A pápák ajánlásai 3

A rózsafüzér – hatalmas eszköz a személyes üdvözüléshez és a társadalom megjavítására

     Mindenekelőtt a rózsafüzér 15 tizede egyúttal modell mindennapi életünk számára.

„Az örvendetes titkok – mondja XIII. Leó –, az alázat, a munkában való türelem, a felebarát iránti jóakarat, a mindennapi élet szürke kötelességeiben való lelkiismeretesség példái számunkra."

"A fájdalmas titkok a fáradozásban és szenvedésben való türelemre tanítanak bennünket”, hogy a kereszt kincs, mert ez nyeri el számunkra és felebarátunk számára a mennyországot.

És végezetül a dicsőséges titkok arra tanítanak bennünket, hogy szakadjunk el a világ javaitól, mialatt „leleplezik számunkra azt a boldogságot, melyet Isten (…) azok számára készít, akik szeretik őt” (Laetitia sanctae – 1893. szeptember 8.).

     Napunk minden pillanata, életünk minden periódusa megtalálhatja tehát helyét az örvendetes, a fájdalmas vagy a dicsőséges rózsafüzérben, mely ezáltal mindennapi társunkká válik. Egész életünk rózsafüzér lehet, ha Jézus, Mária és József példáját szemléljük, valóban megtanuljuk, hogyan kell egy valóban keresztény életet élni, miként ezt XIII. Leó pápa mondja: „A titkok szemlélete felgyújtja a lelkeket, hogy céljuk az erények legyenek, és arra ösztönzi őket, hogy Jézus és Mária nyomát kövessék.” (Magnae Dei Matris – 1892. szeptember 7.)

A pápák ajánlásai 2

     XIII. Leó. Hosszú pontifikátusa (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon.
XIII. Leó Fidentem piumque kezdetű enciklikájában, 1896.szeptember 20-án ezt írja: «A rózsafüzér áhítatában Krisztus az első helyet foglalja el; a szóbeli imádság által, amelyek alkotják (a rózsafüzért) kifejezhetjük és megvallhatjuk Istenbe, gondviselő Atyánkba, az örök életbe, a bűnök bocsánatába, a Fenséges Szentháromságba, a megtestesült Igébe, az Istenanyaságba és másba vetett hitünket. Tehát senki sem hagyja figyelmen kívül a hit nagy értékét és érdemét.»
     Bámulatos XIII. Leó pápa kijelentése, miszerint a Szentháromság és a Krisztus által véghezvitt megváltás műve állnak a rózsafüzér középpontjában, ezzel hitvallást teremtenek a Katolikus Tanítás központi titkairól. Nagy lelki értéke van annak a hitnek, amelyet az említett imádságban megvallunk és gyakorolunk. Ezért ugyanez a pápa − Szent Pál szavaival − azt mondja: «Tehát a hitet ahhoz, hogy méltó és tökéletes legyen, külsőleg gyakorolni kell, mert a "szívbeli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál" (Róm 10,10). Ezért a rózsafüzér alkalmat ad, hogy nyilvánosan is megvalljuk hitünket.«
     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent  Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.

   Az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét (a márciusi törvények szentesítését) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.
     Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a „tisztelt” szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak. Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék, magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média!

Míg e nemzet él a Kárpát-medencében, senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjaira! (folyt.)

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 168 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot, aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.

A pápák ajánlásai 1
      Az összes egyházfő ajánlotta a rózsafüzért, akik az elmúlt századokban szolgálták az egyházat.
A pápák mindig is a “rendes”, a domonkos rózsafüzér imádkozását szorgalmazták, (és látták el búcsúkkal) melyet maguk naponta végeztek. Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki.

      Szent V. Pius pápa (aki maga is domonkos volt) hagyta jóvá a rózsafüzért 1568-ban. A Consueverunt romani Pontifices bullájában (1569), méltatja a Szent Rózsafüzér érdemeit és körmenetek tartására buzdította a Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel kiharcolják a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett. A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantói győzelmet a túlerőben lévő török haddal szemben (1571. X. 7). Ezt követően bevezette a  „Győzedelmes Nagyasszonyunk” ünnepét 1572. október 7-én. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa változtatta meg a „Rózsafüzér Királynője” címére, 1573-ban. XIII. Gergely, aki a Monete Apostolos kezdetű bullájában a Szentséges Szűz zsoltároskönyvének nevezi a rózsafüzért, melyet azért imádkozunk, hogy csillapítsa le Isten haragját a Szentséges Szűz közbenjárásával. (1573. április 1.)

V. Szixtusz pápa a Dum inetfabilis kezdetű bullájában, 1586. január 30-án a rózsafüzért "a dicsőséges és mindig Szűz Mária, Isten Anyja zsoltároskönyvének nevezi, amelyet a Szentlélek sugallt".                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához (éjszakai imaórához), miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent  Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség lehessen az eretnekségek és a bűnök ellen”.     

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              
XIV. Benedek (1675-1758), megvédte a rózsafüzér Szent Domonkostól való eredeztetését (amiként olvashattuk a IV. részben)!

 IX. Piusz pápa halálos ágyán így szólt a körülötte állókhoz: "A rózsafüzér az evangélium összefoglalása s a békének olyan forrását jelenti, amiről a Szentírás szól; ez a legszebb áhítat, a leginkább bővelkedik a kegyelemben s a legkedvesebb Mária Szívének. Ez legyen, fiaim a végrendeletem, hogy emlékezzetek rám a földön" (1878 február). Csodálatos, ahogy a nagy pápa a rózsafüzért Mária Szeplőtelen Szívével kapcsolta össze. Nem csoda, hiszen ő volt az a pápa, aki 1854-ben az Inetfabilis Deus kezdető bullában kihirdette Mária Szeplőtelen Fogantatásának tanítását.

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Hálaadás (Kilencedik napra)

     (Ha lehet, gyújts két gyertyát a Pompei Szűzanya képe előtt. Vedd kezedbe a rózsafüzért és mondd:)
Istenem, jöjj segítségemre! ‒ Uram, siess megsegíteni engem!

     I. Íme, lábadhoz borulok Jézus szeplőtelen Anyja, akit Valle di Pompeiben a Rózsafüzér Királynőjeként tisztelünk. Örvendező szívvel és igen hálás lélekkel térek vissza hozzád, jótevőm, édes úrnőm, szívem királynője, aki megmutattad, hogy valóban anyám vagy, nagyon szerető anyám vagy. Meghallgattad sóhajaimat, megvigasztaltál szomorúságomban és visszaadtad a békét szorongatásaimban. Fájdalom és halálfélelem vette körül a szívemet, és te, ó anyám, pompei trónodról egyetlen jóságos pillantásoddal elnyugtattál. Lehetett-e valaha is hallani, hogy valaki bizalommal hozzád folyamodott és nem nyert meghallgatást? Ha az egész világ megtudná, milyen jóságos vagy, mennyire együtt érzel a szenvedővel, minden teremtmény hozzád folyamodna. Hadd áldjalak mindig, ó, Pompei szűz királynője, és áldjanak velem együtt mind az emberek és az angyalok, a föld és az ég. Amen. Dicsőség az Atyának...

     (Salve Regina:) Üdvöz légy Királynőnk, Irgalom Anyja, életünk, édességünk és reményünk, üdvöz légy! Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk, fohászkodván és könnyezvén e siralom völgyében. Tehát mi szószólónk, a te irgalmas szemeidet fordítsd ránk, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Ó Irgalmas, ó kegyes, édes Szűz Mária. Amen

     II. Hálát adok neked, Istenem, és hála neked Isten Anyja, az új jótéteményekért, melyeket kegyelemből és irgalomból adtatok nekem. Mi lett volna belőlem, ha te elutasítod sóhajaimat és könnyeimet? Mondjanak helyettem hálát a paradicsomi angyalok, apostolok, vértanúk, szüzek, hitvallók kórusai. Mondjanak helyettem hálát neked azok a bűnösök, akiknek lelkét megmentetted s most az égben a te halhatatlan szépséged látásának örvendenek. Szeretném, ha velem együtt minden teremtmény szeretne téged és az egész világ visszhangozná hálámat. Mit adhatnék viszonzásul neked, ó jóságos és csodálatos királynő? Hátralévő életemet neked és tiszteleted terjesztésének szentelem mindenütt, ó Rózsafüzér Pompei Királynője, kinek segítségül hívására az Úr kegyelme meglátogatott engem. Terjeszteni fogom rózsafüzéred ájtatosságát és elmondom mindenkinek az irgalmasságot, amit velem cselekedtél; hirdetni fogom, milyen jó voltál hozzám, hogy a hozzám hasonló méltatlanok és bűnösök is bizalommal forduljanak hozzád. Amen. Dicsőség az Atyának...

Salve Regina...

     III. Milyen neveken szólítsalak téged, ó, békesség hófehér galambja? Milyen néven hívjalak segítségül téged, akit a szent egyháztanítók így szólítottak: teremtés úrnője, élet kapuja, Isten temploma, fénynek palotája, egek dicsősége, szentek szentje, csodák csodája, Magasságbeli paradicsoma? Te vagy a kegyelmek kincstartója, a megkérlelhető mindenhatóság, sőt Isten irgalmassága vagy, mely kiárad a szerencsétlenekre. De azt is tudom, hogy kedves a szívednek, ha úgy szólítanak: Rózsafüzér Királynője Pompei völgyében. S amikor így szólítunk, titokzatos neved édességét érzem, ó paradicsomi Rózsa, akit átültettek a könnyek völgyébe, hogy édesítsd Éva száműzött fiainak keserűségét; szeretet pirosló Rózsája, illatosabb Libanon minden illatánál, aki mennyei kedvességed illatával völgyedbe vonzod azoknak szívét, akik megbántották Isten Szívét. Az örökké friss Rózsa vagy, aki a mennyei vizek patakjából öntözött gyökereidet a tűzesőtől fölégetett földbe bocsátottad; érintetlen szépségű Rózsa vagy, aki a pusztaságban megtelepítetted az Úr gyönyörűségeinek kertjét. Magasztaljuk Istent, aki ily csodálatossá tette a nevedet. Áldjátok, ó népek a Pompeji Szűzanya nevét, mert az egész föld telve van az ő irgalmasságával. Amen. Dicsőség az Atyának... 

Salve Regina...

     IV. Háborgó hullámokból emeltem a szememet hozzád, reménynek új Csillaga, aki napjainkban a romlás völgyében megjelentél nekünk. A keserűség mélyéből emeltem hozzád szavamat Rózsafüzér Pompei Királynője és tapasztaltam e számodra oly kedves név hatalmát. Üdvöz légy! – fogom kiáltani mindig. – Üdvözlégy, ó, jóságos Anya, kegyelmek mérhetetlen tengere, jóság és együttérzés óceánja! Ki énekelheti méltón rózsafüzéred dicsőségét, a te rózsafüzéred győzelmeit? A világnak, mely kitépi magát Jézus karjaiból, hogy a sátán karmaiba kerüljön, menedéket készítettél e völgyben, ahol a sátán elnyelte a lelkeket. Győzelmesen megtiportad a pogány templomok maradványait, és a bálványimádás romjait hatalmad zsámolyává tetted. A halál földjét a föltámadás és az élet völgyévé változtattad, és az ellenséged uralta földön fölépítetted a menedék várát, ahova üdvözülni gyűjtöd össze a népeket. Íme, szerte a világban élő gyermekeid trónust emeltek neked irgalmasságaid diadalmi jelvényeként, hogy tanúskodjanak csodatetteidről. E trónusról hívtál engem szeretett gyermekeid közé: irgalmas tekinteted rajtam, bűnösön is megpihent. Örökké áldottak legyenek a te műveid, ó Úrnőm; áldottak legyenek a romlás és a pusztulás völgyében végbevitt csodatetteid. Amen. Dicsőség az Atyának...

Salve Regina...

     V. Minden nyelv visszhangozza dicsőségedet, ó Úrnőm, és az este adja át hálaadásunk énekét a következő napnak. Mondjanak boldognak téged minden nemzetek és hirdesse boldogságodat a föld minden határa és minden égi kórus. Én is háromszor boldognak mondalak téged az angyalokkal, a főangyalokkal és a fejedelemségekkel; háromszor boldognak mondalak a hatalmasságokkal, az égi erősségekkel és az uralmakkal. A legboldogabbnak hirdetlek a trónusokkal, a kerubokkal és a szeráfokkal. Ó, megmentő Úrnő, irgalmas szemedet ne fordítsd el e családról, e nemzetről, az egész Egyházról. Mindenekfölött ne tagadd meg tőlem a legnagyobb kegyelmet: esendőségem soha el ne szakítson tőled. Ebben a hitben és ebben a szerelemben, melytől most lángol a lelkem, add, hogy utolsó leheletemig megmaradjak. És add, hogy mindnyájan, akik a te pompei kegyhelyed ékességéhez s karitatív műveinek gyarapodásához hozzájárulunk, választottaid közé számláltassunk.
Ó anyám rózsafüzére, a szívemhez szorítalak és tisztelettel megcsókollak. Te vagy az út, mely minden erényhez elvezet, a mennyországot kiérdemlő kincsek tárháza. Üdvösségre rendeltségem záloga, az ellenséget megkötöző, erős lánc, béke forrása azoknak, akik életükben tisztelnek téged, a győzelem reménye annak, aki halálakor megcsókol téged.
Végső órámban téged várlak, ó anyám, megjelenésed lesz üdvösségem jele, és a te rózsafüzéred nyitja meg nekem a mennyország kapuját. Amen. Dicsőség az Atyának...

Salve Regina...

     V: Imádkozzál érettünk Rózsafüzér Királynője!
     R: Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

     Könyörgés. Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megtanítottál minket arra, hogy bizalommal forduljunk hozzád és így szólítsunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy; jóságos Urunk, aki mindig irgalmas vagy és a szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására megbocsátasz, hallgass meg minket, akik a rózsafüzér gyermekei lehetünk; fogadd el alázatos hálaadásunkat a kapott jókért, és a trónust, melyet a pompei kegyhelyen fölállítottál, tedd mindennap dicsőségesebbé és maradandóvá, a mi Urunk, Jézus Krisztus érdemeiért. Amen.

És mondjuk el az öttizedes rózsafüzért!

https://youtu.be/8x1Rv5e_dho

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő szent nevéről

A szentistváni felajánlás államjogilag örök királynőnkké emelte Szűz Máriát.

A szentolvasó csodálatos hatásai
      Az Ég Királynője, Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött az emberekhez a Megváltó, s az emberek Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!”
Egy Alexandra nevű nemes úrhölgy, akit megtérése után maga Szent Domonkos vett fel a Rózsafüzér Társulatba, halála után megjelent a Szentnek, kérve Őt, hogy a Rózsafüzér Társulatában imádkozzanak érte, mert a Tisztítótűzben 700 év alatt tudná csak levezekelni azon bűnei és könnyelműségei ideig tartó büntetését, melyeket még világias életében követett el.
      A Társulat buzgón imádkozott is érte. 14 nap múltán Alexandra újra megjelent Szent Domonkosnak ragyogva, mint a Nap és boldogan újságolta, hogy a jó rózsafüzérezők imái, mily gyorsan kihalászták őt a Tisztítótűz lángjaiból! Egyben átadta a szenvedő lelkek üzenetét is, hogy Domonkos atya mindenfelé, még többet prédikáljon a szentolvasóról, hogy minél hamarabb és minél több Tisztítóhelyen szenvedő részesülhessen a Szent Rózsafüzér búcsúiban. Ők ezeket a kiesdett kegyelmeket százszorosan és ezerszeresen is visszafizetik az imádkozóknak amint kiszabadultak, s bejutottak a Mennyországba. (Grignon)
A fentiek magukért beszélnek és ezt még inkább erősíteni látszik az a kinyilatkoztatás, melyet a Szűzanya adott Boldog Alánnak, melyből ugyancsak kitűnik, hogy a Mária-tisztelet és az e lelkületből fakadó imák mily hatékonyak.  Ezt a magánkinyilatkoztatást Boldog Alán de Rupe, egyházi eskü alatt is megerősítette!  

A rózsafüzér imádkozása a keresztény családokban hatékony segítséget kínál a korunkat jellemző krízis pusztító hatásainak megfékezésére. Fogjátok tehát újra kézbe a rózsafüzért és fedezzétek fel az ima erejét a Szentírás fényében, a mindennapi élet körülményei között.

Kilenced Rózsafüzér Pompei Királynőjéhez 

(Ez az imasor 8 napon át azonos, míg a 9. napra külön HÁLAADÓ imádság következik. Ezt holnap olvashatják!

KEZDÉS:     (Kiemelt helyre tedd a Rózsafüzér Pompei Királynőjének csodatévő képét, esetleg gyújts mellette két gyertyát, a szívedben élő hit jeleként. A kilenced megkezdése előtt vedd kezedbe a rózsafüzért, majd imádkozz Sziénai Szent Katalinhoz, hogy méltasson arra, hogy veled végezze a kilencedet:)

     Ó, Sziénai Szent Katalin, oltalmazóm és tanítóm, aki az égből ott vagy tisztelőid mellett, amikor imádkozzák a rózsafüzért, jöjj most mellém, és imádkozd velem együtt e kilencedet a Rózsafüzér Királynőjéhez, aki fölállította kegyelmeinek trónusát Valle de Pompeiben, hogy közbenjárásodra elnyerhessem a kért kegyelmet. Amen. Dicsőség az Atyának...

Napi ima
     I. Ó, Szeplőtelen Szűz és a Rózsafüzér Királynője, te ezekben az időkben, amikor kihalt a hit és diadalmaskodott a gonoszság, királynői és anyai trónusodat a halott pogányok területén, az ókori Pompei földjén akartad fölállítani. A helyről, ahol régen bálványokat és ördögöket imádtak, te, isteni kegyelem anyja, ma az isteni irgalmasság kincseit szórod mindenfelé. Trónusodról, melyen jóságosan uralkodol, fordítsd felém is, ó, Mária, jóságos szemeidet, és könyörülj rajtam, akinek annyira szükségem van segítségedre. Mutasd meg nekem is, mint annyi másnak megmutattad már, hogy valóban az irgalmasság anyja vagy: én pedig teljes szívemmel köszöntelek, s mint úrnőmet és a Rózsafüzér Királynőjét hívlak segítségül.

     (Salve Regina:) Üdvöz légy Királynőnk, Irgalomnak Anyja, életünk, édességünk és reményünk, üdvöz légy. Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk, fohászkodván és könnyezvén e siralom völgyében. Tehát mi szószólónk, a te irgalmas szemeidet fordítsd ránk, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét. Ó irgalmas, ó kegyes, édes Szűz Mária. Amen

     II. Trónusod előtt leborulva, ó, nagyságos és dicsőséges Úrnő, a lelkem nyomasztó gondok közepette csodál téged. Szorongatásaim és gondjaim közepette bizalommal tekintek rád, aki lakóhelyedül szegény és nyomorult parasztok földjét választottad, s a romos és néma várossal és amfiteátrummal szemben Győzelmes Királynéként emelted föl hatalmas hangodat, hogy Itália és a katolikus világ minden részéből hívjad téged tisztelő gyermekeidet, hogy templomot építsenek neked. Indulj könyörületre porig alázkodott lelkem iránt. Könyörülj rajtam, ó, Úrnő, könyörülj rajtam, aki módfelett nyomorult és megalázott vagyok! Te, aki a gonosz lelkek réme vagy, oltalmazz szorongató ellenségeimtől: te, aki a keresztények segítsége vagy, ments ki szorongatásaimból. Te, aki életünk vagy, győzd le a halált, mely lelkemet a jelen veszedelemben fenyegeti; add vissza nekem a békét és a nyugalmat, a szeretetet és az üdvösséget. Amen.    Salve Regina...

     III. Tudom, hogy oly sokan részesültek jótéteményeidben, csak azért, mert hittel folyamodtak hozzád, Ezért merészellek én is segítségül hívni téged. Egykor megígérted Szent Domonkosnak, hogy akinek kegyelemre van szüksége, rózsafüzéreddel elnyeri; én most a rózsafüzérrel a kezemben emlékeztetni merlek téged, ó, anyám, szent ígéreteidre. Sőt, te magad napjainkban folyamatosan műveled a csodákat, hogy gyermekeidet a pompei templomba hívjad, hogy ott tiszteljenek. Le akarod tehát törölni könnyeinket, orvosolni akarod bajainkat! Én pedig a szívemből szólva, élő hittel szólítalak és hívlak segítségül: Anyám!... Drága Anyám!... Szépséges Anyám! Édes Anyám, segíts rajtam! Pompei Rózsafüzér Királynője és Anyja, ne késlekedj kinyújtani hatalmas kezedet megsegítésemre, mert késlekedésed, mint látod, vesztemet okozhatja. Amen.    Salve Regina...

     IV. Ki máshoz folyamodhatnék, ha nem hozzád, aki a nyomorultak megsegítője, az elhagyottak támasza, a szomorúak vigasztalója vagy? Megvallom neked, hogy nyomorult az én lelkem: igen nagy bűnök terhelik, megérdemli a pokol tüzét, s méltatlan a kegyelmek elnyerésére! De nem te vagy a reménytelenek reménysége, Jézusnak – ember és Isten között az egyetlen közvetítőnek – az Anyja, hatalmas szószólónk a Magasságbeli trónusánál, a bűnösök menedéke? Csak egyetlen szót szólj mellettem Fiadnál, és Ő meg fog hallgatni téged. Kérjed tehát Tőle, ó anyám, azt a kegyelmet, amelyre annyira szükségem van. (És most fogalmazd meg kérésedet.) Egyedül te nyerheted el ezt számomra: aki egyetlen reményem, egyetlen vigasztalásom, édességem és életem vagy. Így remélem. Amen.      Salve Regina...

     V. Ó, Szent Szűz és a Rózsafüzér Királynője, ki a mennyei Atya leánya, a Fiúisten anyja, a Szentlélek jegyese vagy, aki mindenre képes vagy a Szentháromságnál, esdd ki számomra ezt az annyira szükséges kegyelmet, föltéve, hogy nem akadályozza örök üdvösségemet (és most mondd el megint a kérésedet). Szeplőtelen fogantatásodért, istenanyaságodért, örömeidért, fájdalmaidért, győzelmeidért kérem ezt tőled. Szerelmes Jézusod szívéért, a kilenc hónapért, míg méhedben hordoztad Őt, az Ő fáradalmaiért, keserves kínszenvedéséért, kereszthaláláért, az Ő szentséges nevéért, drágalátos véréért kérem ezt tőled. Végül a te édes szívedért kérem, a te dicsőséges nevedben, Ó, Mária, aki a tenger csillaga, hatalmas úrnő, a fájdalom tengere, a Paradicsom kapuja, és minden kegyelmek anyja vagy. Bízom benned, tőled remélek mindent, segítened kell rajtam. Amen.     Salve Regina...     

     Előimádkozó: Imádkozzál érettünk Rózsafüzér Királynője!
     Válasz:          Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

     Könyörgés. Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és föltámadásával megszerezte nekünk az örök üdvösség javait: engedd nekünk, hogy a Boldogságos Szűz Mária rózsafüzérének e titkait tisztelve kövessük, amit bennük szemlélünk, és elnyerjük, amit ígérnek, Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

Imádság Szent Domonkoshoz és Sziénai Szent Katalinhoz a Pompei Szűzanyától kért kegyelem elnyeréséért.
Ó, Istennek szent papja és dicsőséges pátriárka, Szent Domonkos, aki a mennyország Királynőjének barátja, szeretett fia és bizalmasa voltál, és annyi csodát tettél a rózsafüzér erejével; és te, Sziénai Szent Katalin, a rózsafüzér rendjének első leánya és hatalmas közvetítő Mária trónusánál és Jézus szívénél, akivel szívet cseréltél: ti, drága szentjeim, lássátok meg szükségeimet és könyörüljetek jelen helyzetemen. Míg a földön éltetek, szívetek nyitva volt mások minden nyomorúsága iránt, és hatalmas kézzel segítettetek: most az égben nem csökkent sem szeretetetek, sem hatalmatok. Kérjétek értem a Rózsafüzér Anyját és Isten Fiát, mert igen nagy a bizalmam, hogy általatok elnyerhetem a kegyelmet, amit annyira kérek. Amen.

     Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen.
     Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen.
     Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Amen.

     És elimádkozzuk az öttizedes domonkos rózsafüzért.

Három videó a Quitói jelenés történetéről

QUITO 1 https://youtu.be/Dwy4dSNMBBA

QUITO 2 https://youtu.be/hkUnBJ5lX7Y

QUITO 3 https://youtu.be/iEl4WrbEH9Y

Hogyan imádkozzuk? 2
      Amikor a Szűzanya Lourdes-ban a kis Bernadettnek szótlanul intett: „Fogd meg a szentolvasót és nézz rám!” – És íme, ebben rejlik a rózsafüzér ereje –, amely Máriára, Jézus leghűségesebb követőjére fordítja a tekintetünket. Prohászka püspök gondolata, hogy: „szent vízió, melyben az ember folyton nézi a Boldogságos Szüzet, folyton hajtogatva: Ave Maria! És mikor abból kifogyott, hálával fohászkodik fel az Istenhez a Gloriában. Hála neked Szent Isten, hogy nekünk adtad Szűz Máriát, az Úr Jézust szerető, gondozó és örömeiben és fájdalmaiban osztozó szívet!” (vö. Élet igéi 17.)
      Ha a szentolvasót imádkozod, szedd össze minden kérésedet, saját és szeretteid fájdalmát, szívednek minden óhaját és foglald be a Miatyánkba és az Üdvözlégybe! Erre vonatkozóan az Úr biztatást ad számunkra a Szeretetláng Lelki Naplóban is: „A nagy lelki szárazság idején elmondott egyetlen Miatyánk vagy Üdvözlégy sokkal gyümölcsözőbb, mint a kegyelmektől duzzadó lélek áradozása. (Szeretetláng Napló I/53 -54) Megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (uo. I/95)

Szent Bernát, arra a misztikus kérdésre, hogy – mit tenne először, ha visszatérne a földre? – ezt válaszolta: – Elimádkoznék egy Üdvözlégyet!

      A rózsafüzér Szeretetláng fohásszal (áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre) való imádkozása a leghatékonyabb Sátán elleni fegyver. Az Istenanya ígérete szerint: megvakítja a sátánt, miként ezt igazolják az exorcista (ördögűző) tapasztalatok is!

      A Lelki Naplóban Jézus szavaként olvashatjuk: „Ez az imádság is eszköz kezetekben, mert (...) ezáltal megvakul a sátán, és világtalansága a lelkeket felszabadítja a bűntől.” (uo. I/63)

     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
„Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa. „Az biztos, hogy Krisztuson kívül senkinek nem jár ki a tökéletes közbenjáró szerep és cím. (…) Kire vonatkozna ez a meghatározás találóbban, ha nem a Boldogságos Szűzre? „Hiszen lehetetlen valakit elképzelni, aki ugyanolyan hatásosan tudná az embereket Istennél kiengesztelni, mint ahogy ő tette ezt a múltban, vagy ahogy ő tenné a jövőben” (Fidentem piumque).

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egymillio-gyermek-imadkozik-bekeert-oktober-18-an

Amit a Rózsafüzér Kilencedről tudni kell

   A  Pompei rózsafüzér kilenceddel lehetetlennek látszó kegyelmeket is elnyerhetünk, különösen, ha a kilenced alatt minden nap szentmisére is járunk, és felajánljuk a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. Egy kegyelem biztos: nagyon megszeretjük Istent, Máriát és felebarátainkat. Fatimában, 1917. október 13-án, e napon történt a híres fatimai napcsoda, a Szent Szűz elmondta kívánságát: ,,Szeretném, ha itt kápolnát építenének tiszteletemre. A Rózsafüzér Királynője vagyok. Imádkozzátok továbbra is mindennap a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz, és a katonák hamarosan hazatérnek.” Utolsó szavai ezek voltak: ,,ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották!”

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

     Az Őrzőangyalok ünnepét a XVI. században kezdték megülni Spanyolországban. Liturgikus ünnepük a XVII. században vált általánossá; X. Piusz intézkedésére került Mihály arkangyal nyolcadába, október 2-ára.

     A katekizmus a következőket tanítja: a gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen. Szent Bernát tanítása szerint tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.

     Majdnem hittétel, hogy minden hívőnek, (és bizonyos, hogy egyáltalán) minden embernek van őrzőangyala. Az Egyháznak erre vonatkozó hite elég világosan kifejezésre jut az őrzőangyalokhoz intézett imádságokban, a nekik szentelt oltárokban és ünnepekben.
     Az Üdvözítő azt mondja: «Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kicsinyek közül; mert mondom nektek, hogy azok angyalai az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben vagyon».
     Szent Jeromos: „Az ember ritka nagy méltóságára mutat, hogy születéstől fogva mindegyiknek angyal van az őrizetére rendelve.”
     Az állandó angyali őrzés és vezetés tapasztalással általában nem igazolható, ám nem homályosítja el magát a tényt. Az őrzőangyal működése az Isten gondviselésének egy tényezője. 
Egyetemes nézet, hogy az egyes népek és egyházmegyék élén egy vagy több angyal áll. 

(Ld. alul!)

„Isten, ki irántunk való kimondhatatlan gondoskodásodból
szent angyalaidat méltóztatol őrizetünkre küldeni,
add meg a hozzád folyamodóknak,
hogy azoknak pártfogása szüntelen oltalmazza őket
és egykor örökké tartó társaságuknak örvendhessenek.”

MAGYARORSZÁG ŐRZŐANGYALA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Források: 1) Schütz Antal: Dogmatika,  Szent István Társ 1937. 502-503. old
                      2) Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-orangyalok-liturgikus-emleknapja/#lightbox/0/

Zárszó

     „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” nemcsak gyengéd Anya, de Győzelmes Királynő is. Az Ő szeretetteljes tekintete biztosít minket a Két Szentséges Szív végső győzelméről, a „boldog újjáépítésről”, amikor mint Király és Királynő fognak uralkodni.

Édesanyai tekintetével lelkesít minket, hogy bár az utunk nehéz, de biztos út. Bíztat minket, hogy vegyük komolyan katolikus hitünket, bátran imádkozzunk és harcoljunk, hogy megújuljon az Egyház és eljöjjön Krisztus Békéje még a mi időnkben. Hív minket, hogy teljesítsük keresztségi fogadalmunkat és apostolkodjunk „akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2Tim 4,2) Mert nem csak a magunk és szeretteink lelki üdvéért vagyunk felelősek, hanem embertársaink üdvösségéért is!

Maga Miasszonyunk figyelmeztetett, hogy a Mariana de Jesus Torres anyának mondott próféciái, évszázadokig többé-kevésbé csak a koncepcionista nővérek közösségeiben lesz ismert, ám a 20. század végén már tudomást szereznek róla az emberek. A Tisztulás nagy Eseményének Asszonyaként megígérte, hogy akik a 20. században elősegítik az ő tiszteletét, azokat a lelkeket megőrzi és vigasztalni fogja.

Az Ő és Isteni Fiának kívánsága, hogy Ő ismert legyen, mint a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya, mely megnevezés reményt adó ígéreteket sejtet.

És a 17. században elhangzott reményt adó ígéret: Mária Szeplőtelen Szívének győzelme, Szeretetlángjának kegyelmi hatása által fog megtörténni!

Mindazok, akik áldozatosan munkálkodnak a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya végső győzelméért, azok megtapasztalják az Ő anyai jóságát, és megélik a Nagy Eseményeket, Krisztus teljes diadalát a világban!

Tisztulás nagy Eseményének Asszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (Vége!)

     XIII. Leó pápa arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra.

     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást.               Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek és az irgalmas Isten szerető átkarolásába siessenek.

Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22.) 

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egymillio-gyermek-imadkozik-bekeert-oktober-18-an

Egy érdemszerző élet műve

     Boldog Bartolo Longo életműve által a romváros Pompei hamarosan világhírű kegyhely lett.
     Tekintve, hogy a kegytemplom pápai Bazilika, nem plébános, hanem pápai legátus vezeti, akit egy igazgatótanács segít. A háromhajós, latin kereszt alaprajzú templom fölött 57 méter magas kupola emelkedik. A szentélyt kápolna-koszorú veszi körül.
     Az itáliai hagyományoknak megfelelően a templomtól elkülönítve áll a négyszintes, 80 m magas harangtorony, amely 1912. májusától 1925. májusáig épült. Nyolc harangját első világháborús ágyúkból öntötték.
A bazilikát öt alkalommal bővítették, utoljára 1939-ben; az 1980-as földrengés után 1986-88-ban helyreállították és megerősítették.
A kegyhelyet évente 4 millió zarándok keresi fel. E sorok írója is ‒ Isten kegyelméből ‒ kétszer látogatta meg a Pompei Rózsafüzér Királynője Bazilikát.

Imádság Boldog Bartolo Longo szenttéavatásáért
     Istenünk, aki Boldog Bartolo Longo szolgádat a Rózsafüzér Királynője iránti különleges szeretettel ajándékoztad meg, eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies felebaráti szeretettel, kérünk engedd a Te dicsőségedre és a mi segítségünkre őt oltárra emelni, és add meg a kegyelmet, amit közbenjárására Tőled kérünk. Amen

     Egy Üdvözlégy a Pompeihez kapcsolódó hívőkért, és egy Üdvözlégy Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére a bűnösök megtéréséért.

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A rózsafüzér lényege 2
      A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemei sűrítve tartalmazzák az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az Ő örök magnifikátja, a megváltói megtestesülés művéért, mely az Ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezetődjék Krisztus szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.

      Különösen igényli az imádságot korunk kritikus területe: a család, a társadalom legkisebb alapsejtje, melyet egyre erősebben támadnak bomlasztó erők. Holott e mással nem helyettesíthető intézmény lerombolása az egész társadalom vesztét jelentheti. A rózsafüzér imádkozásának sürgetése a keresztény családokban hatékony segítség a korunkat jellemző krízis pusztító hatásainak megfékezésére. Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását, melyre a szeretett tanítvány személyében a haldokló Megváltó az Egyház minden gyermekét rábízta: „Asszony, íme, a te Fiad!” (Jn 19,26) Ismerjük azokat a körülményeket, melyek közepette a 19. és 20. század folyamán Krisztus Anyja éreztette jelenlétét, s hallatta hangját, hogy buzdítsa Isten népét a szemlélődő imádság e formájára. (vö RVM 7)

      Lehetetlen volna megszámlálni a szentek seregét, akik a Szent Szűz példájában és az Ő rózsafüzérében találták meg a megszentelődés hiteles útját. Legyen elég emlékezni Grignon Szent Lajos értékes írásaira, vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” E sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. (vö RVM 8)

Az erőszakos kormányváltás következményei

     A tisztelt Olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy szép-szép, de az évszázadokkal később élt Gabriel Garcia Moreno ecuadori elnök (1820-1875), miként került bele a 17. századi Tiszteletreméltó Mariana de Jesús de Torres anya csodás történetébe, próféciájába?

Nos, épp a prófécia által! Miszerint a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya, előre jelezte az Ecuadori Köztársaság létrejöttét (1830) és egy kiváló keresztény államfő megjelenését, akinek az ország felemelkedését lehet majd köszönni! Ő tette Quitót fővárossá. Másfelől Moreno elnök rendkívüli tisztelője volt a Tisztulás nagy Eseménye Asszonyának, és neki is köszönhető, hogy a tisztelete és a szobormásolatok elterjedtek!

Harmadsorban, a Szűzanya Moreno elnököt, mintegy követendő példaként állította be a 20. század számára! Vagyis, csak a keresztény kultúrájú állam-vezetés lesz képes biztosítani a túlélést népe és országa számára a világban várható nagy események megrázkódtatásaiban! Erről tesz említést a Szeretetláng Lelki Napló is: „Ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett.” (II/93-94)

Sajnos a Gabriel Garcia Moreno halálát követő, a magukat szocialistának mondó liberális elnökök kevéssé támogatták az egyházat és intézményeit, sőt, az évek során a kormány lefoglalta a kolostor egyes részeit. A koncepcionista nővérek állandó küzdelemre kényszerültek tulajdonaik megtartása és egyáltalán a működésük érdekében és lám, Ecuadorban romlott a közbiztonság és az ország súlyos gazdasági válságba került!

Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy a gonosz lélek csatlósai bár kevesen vannak, de nagyon aktívak, hátterükben a sátánnal! Isten gyermekei viszont, bár többszörösen-többen vannak, de nem, vagy keveset imádkozzák a rózsafüzért, pedig a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya valóságos Édesanyjuk!

Imádkozzatok tehát és ne halogassátok!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897) kármelita szerzetesnő eredeti neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Magyar nyelvterületen Kis Szent Teréznek is nevezik, megkülönböztetve őt a Kármelita Rend 16. századi nagy alakjától, Avilai (Nagy) Szent Teréztől.
X. Piusz pápa „a modern idők legnagyobb szentje” névvel illette.

XI. Pius pápa 1923. április 29-én boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta.
XII. Pius pápa 1944-ben, Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt.
Kis Szent Teréz 24 évet élt, de a hit és a Krisztus-követés olyan "kis útját" élte és írta meg, hogy Szent II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette, amit rajta kívül három nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin, Avilai Szent Teréz és Edith Stein Szent Benedicta.
1956-ban adták ki Teréz írásának fotokópiáját.

Rövid film: https://www.youtube.com/watch?v=4klIw1PuMJQ

     Sajnos, korunkban kevesen vannak tisztában a Szent Rózsafüzér kegyelmi hatásaival és „fegyver” nagyságrendű, nem evilági erejével! Nem csak a pápák, a szentek, de az Istenanya is ajánlotta minden hiteles jelenésében a rózsafüzér imádságot!

1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben   kihirdette, hogy  

„Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 

     XIII. Leó, hosszú pontifikátusa (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma, az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egymillio-gyermek-imadkozik-bekeert-oktober-18-an

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Pápák imádkoztak a Pompei Mária-kegyhelyen
     Szent II. János Pál kétszer kereste fel a pompei szentélyt, 1979-ben és 2003-ban. XVI. Benedek pápa 2008-ban, Ferenc pápa pedig 2015-ben. Mindhárom pápai látogatás a Rózsafüzér Királynője hónapjában, októberben történt.

      A pompei kegykép előtt a pápák elimádkozták azt a rövid imádságot, melyet a szentély alapítója, Boldog Bartolo Longo hagyott ránk lelki örökségként:

„Rózsafüzér Szűzanyja, a Megváltó Anyja, a mi földünk Édesanyja, az Úr alázatos szolgálóleánya, akit a világ királynőjének neveznek, nyomorúságaink mélyéből folyamodunk hozzád. A gyermekek bizalmával tekintünk a te édes arcodra.

Tizenkét csillagos koronáddal az Atya titkába viszel minket, Szentlélektől tündöklő, aki nekünk adod isteni Gyermekedet, a mi reménységünket, a világ egyetlen Üdvösségét. Te megnyitod nekünk az ő szívét, az örömnek és a fájdalomnak, a fénynek és a dicsőségnek, az érettünk emberré lett Isten Fia titkának a mélységét. A te lábaidnál, a szentek nyomain haladva, Isten családjának érezzük magunkat.

Az egyház Anyja és mintaképe, te vagy a mi vezetőnk és biztos támaszunk. Tégy bennünket egy szívvé és egy lélekké, a mennyei haza felé haladó erős néppé! Átadjuk neked nyomorúságainkat, a gyűlölet és a vér megannyi útját, ezernyi régi és új szegénységünket és főként a bűneinket. Rád hagyatkozunk, irgalmasság Anyja: esdd ki számunkra az Isten bocsánatát, segíts minket, hogy a szíved szerint való országot építsünk!

Ó, áldott szűzmáriás rózsafüzér, édes lánc, mely Istenbe fon bennünket, szeretet lánca, mely testvérré tesz bennünket, soha többé nem hagyunk el Téged! A kezükben Te leszel a béke és a megbocsátás fegyvere, útjaink csillaga. Utolsó leheletünk neked adott csókja belemerít minket egy fényhullámba, a szeretett Anya és az isteni Fia látomásába, aki a mi szívünk vágya és öröme, az Atyával és a Szentlélekkel együtt. Ámen”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatikáni Rádió, Famiglia Cristiana - Magyar Kurír

A rózsafüzér lényege 1

     A rózsafüzér nem csak egy ima, de fegyver a gonosz ellen, a benső léleképítés eszköze, az egységnyi idő Istennek ajánlása, az önfegyelem és a szabad akarat szép megnyilvánulása is. Egyben elmélkedés a Megváltás misztériumáról, részesedés Mária Igen-jéből és titkos értékű ajándék égi Édesanyánknak.

    Mindazáltal a szentolvasó nem liturgikus imádság, hanem a krisztusközpontú Mária-tisztelet magánájtatossága. Nem imák unalmas ismételgetése, hanem szóbeli, elmélkedő, végül pedig szemlélődő imamód.

      A szentolvasó mitől oly hatékony? Mert Máriáé! „A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten (…) hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti, (…) mint Istennek a végtelen hatalma. Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának egyetlen sóhajától – melyet egy lélekért bocsát Isten elé – jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. TMT 52)
      A rózsafüzérezésbe való belemélyülés lényege, hogy Máriával „egy szívvel-lélekkel kitartva az imádságban” (vö. Apcs 1,14) végig elmélkedjük Jézus életének szent titkait: a Megtestesülést, a Kínszenvedést és a Feltámadást. Senki nem élte át ezeket az eseményeket úgy, mint a Szűzanya, aki segít nekünk Szent Fia engesztelésében és követésében, mely az üdvösség egyetlen útja!

Egy hiteles keresztény államfő meggyilkolása

     Idézet Marian T. Horvat, Ph.D.: „The Last Day of Gabriel Garcia Moreno” cikkéből. „A felbőszült szocialisták és szbdkmvesek, akik hivatalukat vesztették, amikor Garcia Moreno elnök lett, mohó kampányokat folytattak ellene. De semmivel sem sikerült az embereket jelentős mértékben ellene fordítani, ehelyett „a nép atyjának” hívták. Vezetése alatt katolikus iskolák és egyetemek gyarapodtak, felszámolta az államadósságot, autópályákat és infrastruktúrát építettek, a bűnözőket rács mögé helyezték vagy felakasztották, s az utcák biztonságban voltak. Az ország gazdasága és az életszínvonal egyre emelkedett! Minél jobban szerették az emberek, annál nagyobb volt a szbdkmvesek gyűlölete.”

(https://www.traditioninaction.org/OLGS/A011olgsQuito_Garcia_1.htm)

Több bizalmas figyelmeztetés után Gabriel Garcia Moreno elnököt 1875. augusztus 6-án meggyilkolták az Elnöki Palota előtt. „Dios no muere” (Isten nem hal meg) – írta saját véres ujjával a porba. Még élt, és a közeli székesegyházba vitték s ott részesült a Szentségekben, majd meghalt a Fájdalmas Szűzanya oltárának lábánál.

Boldoggá avatásának kezdeményezése csaknem száz évet várakozott, ám ezt akadályozta, hogy földi maradványait nem találták. Végül 1939-ben elkezdődött, de máig sem fejeződött be.

Megjegyzendő, hogy titokban és rejtve kellett eltemetni, mert ellenségei még ott is meggyalázták volna! Sírhelyét hosszas kutatások eredményeként találtak csak meg 1975-ben egy templom szerszám-kamrája padlózata alatt!

Imádkozzatok és ne halogassátok!

(Kép: 1) Garcia Moreno elnök a húsvéti körmenetben. 2) Eredeti fotó a gyilkosságról.)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A Dicsőség Koronájának utolsó ékkövei

     Bartolo Longo Egyetemes Rózsafüzér Társulatot alapított, mellyel elindította a rózsafüzér egész világon történő együtt-imádkozását. Az új pápa, Szent X. Piusz (1903-14) jóváhagyta a Társulatot, melybe maga is belépett.
1906-ban Bartolo Longo minden alapítását odaajándékozta a Szentszéknek és végre elültek a viharok.
     Bartolo nemcsak összeállította a Tizenöt Szombati ájtatosságot, hanem könyvet írt a rózsafüzérről, a pompei templomépítés történetéről, Szent Domonkos és az inkvizícióról, a Szentek életéről, valamint kilencedet szerkesztett és egy imakönyvet.
     A házaspár közösen folytatta jótékony munkáját a bárónő 1924-ben bekövetkezett haláláig.
     Bartolo Longo 1925. május 30-án a Szentsír Lovagrend tagja lett.
     1926. május 8-án Msgr. Carlo Cremonesi lett a pápai delegátus és a prelatura nullius első prelátusa, azaz Pompei közvetlenül a Szentszék joghatósága alá került.
     Bartolo Longo 1926. október 5-én elhunyt Pompeiben.
     1948. augusztus 15-én lépett hivatalába az új pápai legátus, Msgr. Roberto Ronca. Az ő idejében új intézmények alakultak: a Rózsafüzér Háza, az új Árvaház és a Grafikai Intézet.
     1958-tól 1978-ig épült egy szeminárium, a Marianna De Fusco Otthon és Kolostor, más épületeket pedig felújítottak.

     Az 1926-ban elhunyt Longót 1980-ban avatta boldoggá II. János Pál, aki először 1979-ben, majd a rózsafüzérnek szentelt év lezárásakor, 2003 októberében kereste fel a kegyhelyet. Sőt, 2002. október 16-án a Vatikánba vitetett pompei kegykép előtt írta alá a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelet.
XVI. Benedek pápa 2008. október 19-én zarándokolt Pompeibe és aranyrózsát ajándékozott a Szűzanyának.

Ferenc pápánk 2015. május 21-én látogatta meg a Pompei Rózsafüzér Királynője Bazilikát. Ennek részleteit, lásd a holnapi, 31. posztban! 

(Az alsó képek a három pápai látogatásról készültek!) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vat. Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.
     Itt most leközlöm az egyszerű nép által is napjában többször mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben!

A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!

Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet,

kik a lelkek vesztére körül járnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.

Amen. 

Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola 2

     Az életét meg-határozó (az előzőkben említett) sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. Imameghallgatások bizonyságai után, 1876. május 9-én Longo letette egy nagy kegytemplom alapkövét, mely feltűnően rövid idő alatt elkészült, s a  Győzelmes Boldogasszony tiszteletére szentelték. Később világhírűvé vált, mint a Pompeji Rózsafüzér Királynője Bazilika.                     A főoltárán elhelyezték a szépen kijavított, keretbe foglalt és megkoronázott kegyképet. A templom körül Longo leányárvaházat nyitott, s a szintén általa alapított Rózsafüzér Leányaira bízta. Megalapította és a Keresztény Iskolatestvérekre bízta a Bebörtönzöttek Gyermekeinek Intézetét a Lombroso-elmélet cáfolatául (mely szerint a bűnözés készsége öröklődik). Ezeknek a fiataloknak szakmunkás műhelyt és iskolát létesített.
Közben folyóirataival (Il Rosario és Nuova Pompei) és cikkeivel is hirdette és terjesztette a kegyhely Győzelmes Boldogasszonyának dicsőségét. Ezáltal a korábbi nyomor- és  romváros Pompei világhírű kegyhely lett. Bartolo Longo egész életművével, de különösen a „Tizenöt szombat” ájtatosságával a rózsafüzér krisztológiai és kontemplatív lelkületét tárta elénk, s ehhez nagy bátorítást és támaszt kapott „a rózsafüzér pápájának” nevezett XIII. Leóban.

      Boldogunk így méltatta a rózsafüzért: „Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján....”
      

        Bartolo Longo 1926. október 5-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. október 26-án boldoggá avatta.

Kattints IDE!     (17 perc 50 mp)

Egy kiváló keresztény államfő, mely ritkán adatik a népeknek

     Amiként a Szűzanya előre jelezte Marianának,1830-ban megalakult az Ecuadori Köztársaság, melynek három nagyobb városa volt Quito, Guayaquil és Cuenca.

Gabriel Garcia Moreno elnök (1820-1875) Quitót fővárossá tette utak, vasutak, iskolák és egyetemek építésével, valamint egy csillagászati obszervatórium alapításával. Hatalomra kerülése előtt országa a gazdasági csőd szélén és a polgárháború határán állt.

Garcia Moreno napi szentáldozóként, nagy tisztelője volt a „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” Szűzanyának. Nem csoda, hogy a katolicizmust államvallássá tette, és Ecuadort felajánlotta Jézus Szent Szívének.

Egyik életrajzírója szerint ezen cselekedete után a német szbdkmvesek halált mondtak ki a fejére. Tulajdonképpen sejtette ezt, sőt maga is kimondta egyszer, hogy: „Az Isten és az egyház ellenségei megölhetnek, de Isten nem hal meg.” Nem sokkal halála előtt, mintegy felkészülésként, levélben kérte IX. Piusz áldását, és imáit.

Mellesleg Ecuador volt az első nemzet, amely magát a Szentséges Szívnek szentelte. Ne feledjük, hogy valamely politikust, államfőt nem az ígéretei vagy a propaganda tesz igazzá, hanem az országáért és népéért folytatott cselekedetei, amiként az Evangélium is írja: „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában”. (Jak 2,24)

Ellenfelei „kígyó-békát” hordtak össze ellene, hazugsággal és lopással vádolták, minden eszközzel megpróbálták hitelteleníteni! Sajnos a nép körében sokan felültek a híreszteléseknek, hiszen az „újság is megírta”!

(Kép: 1) Pénz Moreno elnök képével 2) Quito)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A Világegyházat fenyegető veszély és a Magyar Szentkorona

     1901-ben, az alapkő letételének 25. évfordulóján a templom bazilika rangot kapott.

XIII. Leó pápa a Szentév meghirdetésénél, a következő kijelentést tette: "Menjetek el Pompeibe, menjetek és imádkozzatok a pápáért a kegytemplomban".

     Az 1903-as esztendő nehéz időszak kezdete volt az Egyház életében, főleg a modernizmus miatt.

       XIII. Leó halálával a szbdkmves Tindaro Rampolla bíborost választották pápává, ám beiktatását Ferencz József a Magyar Szentkorona privilégiumával sikeresen megvétózta. Így másodjára már Giuseppe Melechior Sartót választották meg X. Piusz néven, akit később a szentek sorába emelt az Egyház!

     A kegyhely és az intézményeinek látványos fejlődése miatti féltékenység egyeseket, még szerzeteseket is téves és rosszindulatú értelmezésekre indította. Ezek a rágalmak X. Piusz pápáig is elhallatszottak. Ám ő, hogy kifejezze a Pompei Kegyhely iránti támogatását, 1903. november 24-én fogadta az alapítókat, akik meg is jelentek néhány nevelő és nevelt gyermek társaságában. (Lásd alsó kép!)

     Bartolo Longo nagyon szenvedett a rágalmak miatt és így nyilatkozott: "A feleségem, De Fusco grófnő és az én 33 éves munkámnak egyetlen célja a saját lelkünk-, a felebarátaink üdvösségének elősegítése, miként a börtönben lévők gyermekeinek és a Pompei Szűzanya árva leányainak felkarolása és neveltetése volt, mindezt a Szent Rózsafüzér terjesztésével!"

 (A források felsorolását, lásd az első részben!)

Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola 1

     B. Bartolo Longo Itáliában, a Brindis-i melletti Latianóban született 1841. február 11-én. 1863-ban beiratkozott a nápolyi egyetemre, ahol erős liberális, egyházellenes hatásra hitbeli kételyei támadtak, és a spiritiszták közé sodródott, akiknek ekkor "templomaik" is voltak arra felé. 1864-ben doktorált, hazatért családjához, s ügyvédként kezdett dolgozni.
      Jóbarátja, Vincenzo Pepe professzor és Alberto Radente domonkos atya hatására megtért, fölhagyott az ügyvédi munkával és szülővárosában, majd Nápolyban egészen Isten és a rászorulók szolgálatába állt. A Szűzanya hangját hallotta a szíve mélyén: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” Nagyon kedvező házasodási lehetőségeket visszautasítva, tisztasági fogadalmat tett.
      Megismerkedett a Pompei környékén birtokos Marianna De Fusco grófnővel és Bartolo Longo lett a grófnő gyermekeinek a nevelője és birtokainak jószágkormányzója. A jótékonykodásban viszont teljesen lelki társak lettek.
      XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta őket, s tanácsára a félreértések és rágalmak elkerülése végett 1885 áprilisában házasságot kötöttek, de József-házasságban éltek.
      Bartolo Longo, látva a Pompei környékén élő nép vallási tudatlanságát, tanítani kezdte őket a katekizmusra és a rózsafüzérre. Szentképek tömegét nyomatta, melyeket ingyen osztogatott. Mivel Longo úgy tekintette a szentolvasót, mint láncot, mely Istenhez és Máriához kapcsolja az embert, ingyen osztogatta a népnek a szentolvasókat is, megtanítva őket az imádkozására. Tekintve, hogy a Pompei-környéki nép szerette a mulatságokat, ezért népünnepélyeket szervezett, ahol tombolát húzatott mindenkivel és a nyeremény természetesen szentképek és rózsafüzér volt!
      Egy kedvesnővértől ajándékba kapott egy vászonra festett, nagyon rossz állapotban lévő Rózsafüzér Királynője képet. Restauráltatta, s 1875. november 13-án a birtok egy kicsi kápolnájának oltárára helyezte.

(Lásd alább, mely a Pompeji Rózsafüzér Királynőjét ábrázolja Szent Domonkossal és Szienai Szent Katalinnal!)

A Tisztulás nagy Eseménye, a Szeretetláng kiáradása? 3

     Azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a magyar Szeretetláng üzenete minden elképzelést felülmúló mértékben terjedt el Dél- Amerikában és egyik legjelentősebb központja Quito!

Ez még akkor is csodálkozó kérdést vet fel, hogyha ismerjük a Szűzanya naplóbeli kijelentését, miszerint: „Ő velünk lesz, hogy a láng – szívről-szívre (I/39) – elterjedjen, mint a futótűz. (I/59; I/140) Az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is! (I/85)

Mi lehet ennek a magyarázata? Elsőként értelemszerűen a kivonatos Szeretetláng Naplónak P. Róna Gábor (1929-2015) jezsuita atya általi spanyol nyelvi fordítását kell érteni, mely amellett, hogy a legmagasabb egyházilag jóváhagyást kapta, valóban futótűzként terjedt el az amerikai kontinensen és a spanyol nyelvű országokban!

Másodikként említhető a Dél-amerikai népek vallásossága, és bensőséges Mária-tisztelete, mely legfőképp a Guadalupei Szűzanyának, és nem kevésbé a quitói Tisztulás Nagy Eseménye Asszonyának köszönhető! Harmadikként megemlítendő, hogy a Dél-amerikai népek körében, valami ősi és megmagyarázhatatlan szimpátia érződik a Magyar Szentek és Magyarország iránt és ez mind összegződött számukra is a Szeretetláng lelkiségében!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

(Képek: 1) Egy Szeretetláng Találkozó papsága. 2) Utcai óriásplakát. 3) Imádkozók.)

A "szocialista-mentes" szocializmus
     1891. május 24-én Bartolo Longo felhívást tett közzé a Szűzanyát tisztelő hívők, és az egész világ jóakaratú emberei felé, hogy segítsék a Börtönben Lévők Fiainak Intézetének létrehozását. Sok-sok nehézség leküzdése után végül már egy évre rá, 1892-ben fogadhatta egy bebörtönzött fiát – aki mellesleg –, később pap lett. Az intézményt a Keresztény Iskolatestvérekre bízta.
     Ezt követően Bartolo Longo és felesége a Pompei Rózsafüzér Domonkos Leányainak helyi kongregációját alapította meg, hogy a két intézetben dolgozó leányok számára nevelők legyenek.
Iskolákat és műhelyeket nyitott a szakoktatásra, hogy a felnövő fiataloknak, megélhetést adjon a kezükbe. Külön foglalkozott a szenvedélybetegekkel, valamint jelentős sikereket ért el a gyermek- és ifjúsági zenekarok szervezésében is.
     A gyermekeken keresztül a szülőket is sikerült megtéríteni – ami persze nem mindenkinek volt ínyére –, ennek folytán különféle támadásokkal kellett szembesülnie. A kegyhelyet és az alapításokat is megtámadták a liberális hatóságok, merthogy "sértik" a plébánia és az egyházmegye illetékességét, mi több a pénzek kezelése tekintetében is igyekeztek gyanút kelteni!  Ám a liberálisok és szocialisták, "mindent jobban tudnak és jobban csinálnának". Összeültek, hogy Bartolo Longo "kleriális, pénz-síboló ügyeskedéseinek" véget vessenek.
     Az akkor divatos "Lombroso-elmélet" előítélete alapján, leginkább a Börtönben Lévők Fiainak Intézetének fenntartását tartották pénzkidobásnak – mivel úm. "a bűnözési hajlam öröklődik" –, ezért az efféle gyermekek nevelhetetlenek. Persze, a rágalmak eljutottak Rómáig, de az alapos  kivizsgálásokat követően a pápák mindig Longo mellé álltak.
     1894-ben a szegény parasztok által megkezdett templom egyetemes jelentőségű lett, mert XIII. Leó pápai templommá, a világ kegyhelyévé, Szent Péter tulajdonává nyilvánította mindörökre!

A tiszteletreméltó Marie-Pauline Jaricot és az Élő Rózsafüzér 2

     Ez a rózsafüzér azért élő, mert a 15 tag, akik közül mindegyik naponta csak egy tizedet imádkozik, bár láthatatlanul, de mégis egymással összefonódva, együtt, mindenki javára az egész zsolozsmát elimádkozza. Ez a horizontális rózsafüzér. És közülük mindegyik 15 napon belül maga is elimádkozza az egész zsolozsmát: ez a vertikális rózsafüzér.
     Mint minden jó kezdeményezés, a kezdeti nehézségektől kipróbálva az Élő Rózsafüzér is, csakúgy mint a hit terjesztésére alakult egyesület és a jó könyvek műve, kimagasló sikert ért el. 1831-től átlépte Franciaország határát és Itáliában, Svájcban, Belgiumban, Angliában, sőt még Amerikában és Ázsiában is tovább terjedt. Az Élő Rózsafüzérnek 1834-ben Franciaországban már egymillió követője volt. XVI. Gergely pápa 1832-től approbálta az Élő Rózsafüzért, míg 1877. augusztus 17-én IX. Pius pápa a Quod jure haereditario kezdetű bullával a domonkosrend mesterének közvetlen jurisdictioja alá rendelte. Számtalan búcsúval ellátva az Élő Rózsafüzér úgymond noviciátusa lett a rózsafüzér-társulatoknak, melyhez tagjait természetszerűleg elvezeti. Ez az áhítati forma minden közegben elterjedhet, különösen a gyermekek (mint a rózsafüzérhez vezető út) és az elkülönülten élő személyek (például katonák) körében, akik számára nagy szellemi segítséget jelent.

     És ezzel még a Nagy Eseményről, a Szeretetláng kegyelmi hatásának majdani kiáradásáról még nem is szóltam, mely új világot teremt! És hogy mit mond erről a Nagy Eseményről a Szeretetláng Napló?

„Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 

A Szűzanya által ígért nagy Kegyelmi Kiáradás, mint a fentiekben hangsúlyos, nagy megrázkódtatással fog járni, mert ez lesz a Szent Szűz és a sátán közti végső összecsapás! Ezért mondja az Úr és Édesanyja hétszer is a Lelki Naplóban, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”! (I/84; I/109; II/ 94; II/109; III/129; III/140; III/152.)

A Szűzanya ígérete: „a sátánt megvakítom és a világot a kárhozattól megmentem.” (III/126) „Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet veletek teszek!” (II/18) Ez lesz Krisztus Békéjének végső győzelme, Édesanyja Szívének Szeretetlángja által!

(Vissza az előző részhez!) (folyt.)

A szentolvasó imádságai 3

AZ ANGYALI ÜDVÜZLET 2
      Az Angyali Üdvözlet tartalmazza a pátriárkák, próféták és apostolok hitét. A vértanúk kitartást és erőt merítettek belőle, a tudósok tudományt, a hitvallók állhatatosságot, a szerzetesek pedig lelki életet. A kegyelem újszövetségének a himnusza az angyalok és emberek öröme, az ördögöknek pedig rettegése és megszégyenülése. /46/
      „Ezen szó által: AVE – ami az ÉVA fordítottja – megtudtam, hogy Isten mindenhatósága megőrzött engem a bűntől és minden nyomorúságtól.” (– mondta a Szűzanya).
    Hackeborni  Szent Mechtild egy alkalommal tudni szerette volna, hogy mivel kedveskedhetünk a leginkább Égi Anyánknak. A Szent elragadtatásba esett és megjelent neki a Szent Szűz. Az Angyali Üdvözlet szavai, arany betűkkel ragyogtak a keblén és így szólott: „Leányom! Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot!”
Ugyan ennek a szentnek mondta egyszer Mária: „Az köszönt engem legédesebben, aki az Atyaisten üdvözletével köszönt: AVE MARIA!”
      Hogy mily hatékony is volt az első Üdvözlégy, arról az Evangélium tanúskodik. – A mi üdvözlégyünk is ilyen legyen!
      Nem csak ajkunkkal, de szívünkkel és tetteinkkel is kell a Szent Szüzet üdvözölnünk, nehogy joggal mondja felénk: „Ez a nép csak szájával tisztel engem, de a szíve, az távol van Tőlem!”

   A  Tiszteletreméltó Mariana Torres anya élettörténetének, de legfőképp a „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” üzenetének megismerése a 20. században hatalmas népszerűségre tett szert, legalábbis Dél-Amerikában.

Így szinte melegágyra talált a magyar Szeretetláng üzenete, elsősorban a 20. századi súlyos quitói próféciák enyhítésének „megoldásaként”! Persze ebben jelentős szerepet játszott az, hogy az egyház magas szinten felkarolta a Szeretetláng ügyét ‒ olyannyira ‒, hogy több helyütt bevonták a lelkipásztori gyakorlatba.

Összességében azonban a Szeretetláng lelkisége mégsem a Mária-tiszteletet növelte Ecuadorban ‒ hiszen ehhez a quitóin kívül ott voltak pl. a Virgen del Gauyco-i, a Virgen de la Nube-i Mária-szentélyek is ‒, hanem az aktív szentségi életre irányította a lelkek figyelmét.

Ez azzal is magyarázható, hogy a 17. századi Quitóban elhangzott, korunknak szóló üzenetek súlyossága óhatatlanul felvetette a sürgető „mit tehetünk?” kérdését! És hála Istennek, nem csupán az egyszerű hívek számára, de a magasabb klérus köreiben is felismerést nyert, hogy ez ‒ az Istenanya által felkínált Szeretetláng ‒ kegyelmi hatás ígéretétől remélhető!

Alaptézis, hogy valamely (hiteles) magánkinyilatkoztatás üdvtörténeti jelentősége nem a fenyegető üzeneteiben, hanem a bűn következményeinek elkerülésére kínált kegyelmi eszközeiben, a kiút megjelölésében ítélhető meg!

Kérdés, hogy a Szeretetláng üzenete, mennyiben felel meg egy ilyen kritériumnak? Nos, ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a Lelki Naplót, az egyértelmű választ kaphat! Példa (Jézus): „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

És bizony ebben rejlik a Szeretetláng egyedi lelkisége! Tehát nem csak az esdeklő imádságban, hanem a tisztítótűzből kiszabadított lelkek közbenjárásának kieszközlésében is!

(Vissza az előző részhez! (folyt.)

A rendkívüli csodák egyike 2

(A Szent Szűz álmában szólította meg a halálán lévő beteget)
‒ Marianna! Élni szeretnél vagy meghalni?
Én egyszerűen válaszoltam:
‒ Ahogy Önnek tetszik! ‒ válaszoltam. Ő pedig szólt hozzám:
‒ Én vagyok a Pompei Rózsafüzér Madonnája. Ha meg akarsz gyógyulni, el kell jönnöd a pompei templomba. Mielőtt belépsz, le kell venned a cipődet és négy lépéssel oltárom előtt le kell térdelned.
Én ezt válaszoltam Neki:
‒ Ezt képtelen vagyok megtenni, inkább mennék itt helyben a Domonkos-templomba, melynek Rózsafüzér a titulusa.
‒ Nem ‒ ismételte a Madonna ‒, tedd meg amit mondtam és bizonyosan meggyógyulsz! A 11. napról a 12-re virradóan megszűnik minden bajod, és a tizenötödik napra tökéletesen jól leszel. Orvosod fog tanúságot tenni erről. Így el tudsz majd jönni Pompeibe. A gyógyulásodtól számított egy hónapon belül tedd meg, ahogy mondtam neked.
Ezek után eltűnt, de a fényesség három napon át a szememben maradt a Szent Szűz képével együtt. Ezután ezt elmeséltem a testvéreimnek, anyámnak és az orvosomnak. Volt aki elhitte, volt aki erősen kételkedett a történetemben. És végre eljött az annyira várt szombat, a 11. nap. A kétkedők még jobban kételkedtek, az orvosom egyenesen a halálomat várta. Valóban rossz állapotban voltam, csak a rózsafüzért imádkozó édesanyám nem vesztette el a reményét.
És íme napnyugtakor úgy éreztem, hogy visszatér belém az élet, a baj, amely évek óta gyötört elszállt, ereimben újra lüktetett a vér, arcomról eltűnt minden folt és a betegség minden jele.
Az orvosért kiáltottam, aki az orvoslás minden szabályával ellenkező esemény miatt szinte magán kívül volt. Egész családom és minden jelenlévő leborult, hogy hálát adjon a Szűzanya irgalmasságáért.
Ezután hétfőn, 13-án a torkom nyelőcsőgörcs következtében annyira elzáródott, hogy három napig nem tudtam lenyelni semmit. Aztán 15-én reggel az orvos már a nyelőcsőszondát várta, hogy valami ételt juttasson a gyomromba. Szerdai nap volt és a szobám megint megtelt fényességgel és megjelent a Madonna. Amint megláttam, azonnal felkiáltottam:
‒ Rosszabbul vagyok, mint valaha!
Ő azonban ezt válaszolta:
‒ Megígértem, hogy meggyógyulsz, bízzál! – és kinyújtotta kezét, a mellemre helyezte és ezt mondta:
‒ Kelj föl és egyél, amit kívánsz! Öltözz fel, mint régebben, de feltétlen tedd meg majd amit kértem tőled, azaz menj el Pompeibe! ‒ És eltűnt.
Tökéletesen meggyógyultam.

/A Tanúk aláírásai: Giuditta D'Electis (az anya), Nicola, Vincenzo, Giacinto, PasQuale és Giuseppe Martini a testvérei, Tomaso Corrado doktor (a család orvosa), Oronzo Biasi doktor (nápolyi lakos) Da Bono úr, az oriai missziós atyák elöljárója./

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A tiszteletreméltó Marie-Pauline Jaricot és az Élő Rózsafüzér 1

     A 19. században Marie-Pauline Jaricot (1799-1862), a domonkosok harmadrendjének tagja, Lyonban 1826-ban megalapította az Élő Rózsafüzért. A francia forradalom általi lelki összeomlás után Marie-Pauline Jaricot-nak az az ötlete támadt, hogy az ima, az áldozat és a tett univerzális apostolságát életre hívja, hogy ezzel az Evangélium világosságát és a megváltás kegyelmét átadja azoknak az embereknek, akik ezt még nem kapták meg vagy visszaadja azoknak, akik az idők során elvesztették. Ez volt az a gondolat, amely arra késztette Marie-Pauline Jaricot kisasszonyt, hogy a Gondviselés segítségével két művet alapítson: a hit terjesztésére szolgáló egyesületet (a missziók segítségére) és az Élő Rózsafüzért (a régi kereszténységnek a francia forradalom eszmei fertőjében elsivárosodott országai számára).
      Ezt a szép áhítatot – a kollektív rózsafüzérezés gyakorlatát – Marie-Pauline Jaricot 1826-ban így írta elő: általában a jámborok késztetésére kell bízni, különösen ha már idősek és semmi mást nem tudnak tenni. Tizenöt fős közösségeket kell szervezni, hol minden tag csupán egy tizednyi (10 Üdvözlégy) rózsafüzérre kötelezi el magát. A tizedre vonatkozó titkokat – mely az elmélkedés tárgya –, havonta kell sorsolni. 

Ez az Élő Rózsafüzér-szövetség futótűzként terjedt el, és hamarosan világméretű szerveződéssé vált! 

Quito egyik lilioma sem hervadt el véletlenül!

     Mariana de Jesus Parades temetésén Alonso de Rojas atya prédikált. Beszédében mint a nemzet hősnőjéről tett bizonyságot a lány szentségéről, és hogy Isten elfogadta az áldozatát a város bűneiért, melyet feltétlen meg kell tartaniuk!

A szent leány sírján egy liliom nőtt ki, mely véres volt, amiként testi kínjai átvérezték a ruháját. Ezért kapta a „Quito lilioma” nevet.

Kanonizálási eljárása már 25 évvel halála után megkezdődött ugyan, de végül csak 1959-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.
„Quito két liliomának” élete nem maradt érdemtelenül sem az ecuadori-, sem a Dél-amerikai népek lelkében, hiszen a mexikói Guadalupe kegyhely után az ecuadori Quito lett Amerika második leglátogatottabb zarándokhelye!

El kell mondani, hogy a Szeplőtelen Fogantatás Kolostorához, Tiszteletreméltó Mariana Torres anyához, és legfőképp a „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonyának” szobrához kötődő kegyelmek a 20. századdal hatalmas népszerűségre tettek szert. És ebben bizony jelentős szerepet játszik az üzenetek megismerése és megértése! Valamit nagyon megismertek, mert fellendült a bensőséges Mária-tiszteletet és vele a magyar Szeretetláng kegyelmi hatásának imára késztető evangelizációs sikere! Hiszen a quitói üzenetek próféciáira, szinte egyedüli megoldást kínál a Szeretetláng figyelmeztetése: (Jézus) „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

És ez a többlet-imára késztetés stabilizálta Ecuadorban a katolicizmust, visszaszorítva a liberalizmus erőszakos térnyerését, példájaként Mária Országának is!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A rendkívüli csodák egyike 1

     Október 9-én, már halálára készült Marianna Martini kisasszony, akit hat hosszú esztendő alatt sem sikerült az orvosoknak sem meggyógyítani, sem a szenvedéseit enyhíteni. Ezen a napon csak azt ismételgette: "Érzem, hogy elfogy az életem!"
     A rendkívüli eseményről később a nolai püspökségen, eskü alatt tett vallomást, kezelőorvosa, a püspök és néhány családtagja jelenlétében. Az alábbiakban ebből idézünk:
"Amikor annak a napnak a hajnalán teljesen kimerülten, nyitott szemmel a hátamon feküdtem, mert egyik oldalamra sem tudtam már fordulni, egyszer csak láttam, hogy a szobámat fényesség önti el, és az ágyam jobb oldalán megjelenik egy szépséges Úrnő, akit azonnal felismertem, hogy a Madonna az. Elámultam a jelenésben.
Középmagas termetű volt, arca nemes és enyhén piros, két szeme úgy ragyogott, mint a csillagok. Kibontott sötét haja volt a fején fehér rózsakoszorú. A ruhája ragyogó fehér, kezei összekulcsolva, a jobb kezén tizenöttizedes rózsafüzér, mintha aranyból lett volna.
A szemeimmel élesen láttam, holott az utóbbi napokban sokat romlott a látásom. Láttam, hogy a Madonna tekintete fenséges, kedves és szeretetteljes, ugyanakkor kissé szomorú.
Mindjárt szólni kezdett hozzám, olyan kedves, édes hangon, hogy nincs az a hangszer, amelyhez hasonlítani tudnám.

/folytatódik!/  (A források felsorolását, lásd az első részben!)

A szentolvasó imádságai 2

      AZ ANGYALI ÜDVÜZLET 1
      Az Üdvözlégy a legnagyobb tömörséggel foglalja össze a Máriáról szóló egész hittudományt: a köszöntést, a Dicséretet és a felszólítást. A köszöntést maga a Szentháromság nyilatkoztatta ki és Erzsébet a Szentlélektől ihletve tovább szőtte az első mondatokat. A dicséret magába foglalja mindazt, ami Szűz Máriát naggyá teszi. A felszólítás viszont azt tartalmazza, amit Tőle kell kérnünk – és amiként remélhetjük – jósága meg is ad.
      Miután az Anyaszentegyház 431-ben az I. Efezusi Zsinaton elítélte Nestorius tévtanait, elővételezte az Üdvözlégy második részét, végérvényessé téve, hogy a Szent Szűz valóban Istenanya és Őt így kell tisztelnünk. Ezen kiegészítést azonban csak VI. Sándor pápa (1492-1503) általánosította. Végül a „most és halálunk óráján” záró mondat 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben. A több szövegváltozatot V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette a breviáriumba (ez a mai formája)!
      Az Üdvözlégy által lett az Isten emberré, s egy Szűz Istenanyává. Az igazak lelkei kiszabadultak a pokol tornácáról, az Ég örömei újra megnyíltak, s az üres trónok megteltek, bűneink bocsánatot nyertek, a kegyelmet újra megkaptuk.
      Az Üdvözlégy által betegek meggyógyultak, halottak feltámadtak, a szomorúak megvigasztalódtak, s az emberek elnyerték az örök üdvösséget.
      Végezetül, az Üdvözlégy szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott.
      Az új dicshimnuszt a keresztények éneklik a megtestesülés és a megváltás nagy jótéteményeiért. Dicsérjük benne Istent, az Atyát, mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte megváltóul. Magasztaljuk Istent, a Fiút, mert az égből leszállt a földre, emberré lett és Szent Vérével megváltotta az emberiséget. Áldjuk Istent, a Szentlelket, mert a Legszentebb Szűz méhében a legtisztább testet alkotta; az Áldozati Bárányt bűneinkért. – Ilyen szellemben mondjuk az Üdvözlégyeket!

A feledékeny nép lelkiismeretét egy újabb szentnek kellett felébresztenie!

     Csupán tíz év telt el Mariana koncepcionista anya halála óta, és a nép elhagyta a rózsafüzér napi imádkozását, s a templomok egyre üresedtek. Ezzel párhuzamosan növekedtek a pogány kultuszok, újra szabadjára engedve a démonok működését, pedig írva van: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27).

Földrengések és súlyos járványok, kanyaró, diftéria és pestis pusztítottak Quitóban 14 ezer áldozattal! És még egy közeli vulkánkitöréstől is tartaniuk kellett!

1645-öt írtak, amikor P. Alonso de Rojas atya, a quitói jezsuita templom lelkipásztora prédikációjában nyilvánosan felajánlotta életét Istennek a bajok és veszélyek elmúlásáért. Ekkor azonban felállt egy fiatal lány, aki a következőket mondta: „Rojas atya jó pap, nagy szükség van rá, tehát nem halhat meg. Helyette a katasztrófák sorának megfékezésére és Isten megbántásának kiengesztelésére áldozatul a saját életemet ajánlom fel az országért, honfitársaimért és az Egyházért!”

Isten elfogadta áldozatát. Hamarosan súlyosan megbetegedett, és két hónappal halála előtt teljesen megszűntek a csapások.

‒ Miért?

‒ Mert Isten elfogadta a bűnbánatot és az imákat is, melyek a fiatal lány felajánlása és halála nyomán beindultak az emberek körében! Valahogy észhez tértek, belátva hűtlenségüket, bűneiket, és hogy milyen nagy áldozatot vállalt ez a fiatal lány őértük, a városért és az ország gyógyulásáért könyörögve.

Sőt egyszeriben elterjedt a nép körében, hogy „van egy új ügyvédünk a mennyben, mert Mariana (Parades) már ott van.” Mintha Mariana de Jesús de Torres y Berriochoa anya nem is létezett volna!

Mariana de Jesus Parades

„Quito két liliomának” életei nem maradtak érdemtelenül sem az ecuadori-, sem a Dél-amerikai népek lelkében, hiszen a mexikói Guadalupe kegyhely után az ecuadori Quito lett Amerika második leglátogatottabb zarándokhelye! 

(Kép: Quito és hegyei)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

Veszteség, a győzelmek közepette

    Az 1885-ös esztendő igen rosszul kezdődött Bartolo számára. Január 6-án Istenhez költözött Alberto  Radente domonkos rendi atya, aki lelki és dologi jótanácsaival mindig támogatta őt. Longo így ír lelkivezetőjéről: "Radente atyának van még egy nagy érdeme: a számomra, nagyon nehéz pillanatban arra bátorított, hogy indítsam útjára az Il Rosario e la Nuova Pompei c. folyóiratunkat, mely gondviselésszerűen egyik leghatásosabb eszközünk lett arra, hogy terjeszteni tudjuk Mária, e kiválasztott földjének történéseit. A Gondviselés ennyit bízott reá, mert alig érte meg a folyóirat az első évet, az Úr megkoronázta hűséges szolgáját az örök boldogság koronájával."

     Bartolo Longo a magára maradottság keserűségével küzdött, melyhez még hozzájárultak a rosszindulatú pletykák is, így teljesítette a Leó pápa ajánlatát és feleségül vette De Fusco grófnőt 1885. április 7-én, Bartolo cölibátusi fogadalmának megtartásával. 

(Kép: a Rózsafüzér Királynője Bazilika építése 1877-ben)

     Ekkor már kilenc éve folyt az építkezés. Eközben a Szent Szűz, számtalan csodával bizonyította, hogy kitart szándéka mellett. Némely csodás gyógyulás – melyben halálos betegek gyógyultak egyik napról a másikra ‒, még a racionalista orvosi köröket is gondolkodóba ejtette. Egyet elmesélünk ezek közül, mely 1879-ben történt Oriában. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A szentolvasó imádságai 1

      A HISZEKEGY változatai: A szentmisében rendszerint (a „nagy”) Nicea-konstatinápolyi hitvallást, a rózsafüzérezés-nél (a „kisebb”) Apostoli Hitvallást, ritkán az „ökume-nikus verziót” imádkozzuk. Csak közbevetőleg említjük meg, hogy eredendően nem tartozott a "Domonkos-féle" rózsafüzérhez a Hiszekegy-Miatyánk-3 Üdvözlégy bevezetés. Ezt Montforti Grignon Szent Lajos illesztette hozzá!
   

AZ ÚR IMÁJA
      A Miatyánk az Úrtól kapta a nevét. Nem ember, nem is angyal a szerzője ennek a fönséges imának, hanem az emberek és az angyalok királya: Jézus Krisztus. Isten fia tetteiben mindig az Atyát dicsőítette és azért jött erre a világra, hogy általa az emberek is megdicsőítsék az Atyát. Ezért tanított meg bennünket arra az imamódra, mellyel a legjobban magasztalhatjuk Istent: megtanított bennünket a Miatyánkra, amelynek Ő a szerzője.
      Imádkozzuk tehát gyakran ezt az imádságot olyan érzülettel, ahogyan Krisztus tanította!
      Tertulliánus szerint a Miatyánk az evangélium rövid kivonata.
      Kempis Tamás annyira csodálja, hogy azt állítja: a Miatyánk kívánságai túlszárnyalják a szentek legmerészebb vágyait is.
      Aranyszájú Szent János viszont arra figyelmeztet; aki nem úgy imádkozik, ahogy az Úr tanított bennünket, az nem az Úr Jézus tanítványa.
      Végül Szent Ágoston arról biztosít mindnyájunkat, hogy a szívből végzett Miatyánk kiírtja a bocsánatos bűnöket is.
      Amikor ezt az isteni imádságot áhítattal mondjuk, akkor a legkiválóbb erényeket indíthatjuk fel magunkban; mivel a Miatyánk minden egyes fohásza egy-egy erénynek felel meg.
      Ha szentolvasónk tizedei előtt a Miatyánkot mondjuk, akkor emlékezzünk a fenti gondolatokra! Akkor rózsafüzérezésünk közben nagy erőkkel töltekezhetünk, s lelkünket friss forrásvízzel üdíthetjük. A rózsafüzér kezünkben olyan hatalom, amelyen nem vehet erőt az alvilág minden incselkedése sem.

A kiválasztott földi halála

     Mariana de Jesús de Torres anya 1634. végén súlyosan megbetegedett. Néhány hétig tartó intenzív fájdalmak közt is mindig megőrizte a lelki nyugalmát.

Ő, aki háromszor is meghalt földi életében, 1635. január 16-án az Egyház Szentségeinek vétele után, véglegesen elköltözött Isten Országába!

Halálát követően 300 évig csend volt a próféciákról, ám amikor 1906-ban Mariana de Jesús de Torrest exumálták, és testét teljesen épségben találták (ld lenn!), sőt valamennyi alapító nővérét is, ez ráirányította az Egyház figyelmét a próféciákra!

Carlos María de la Torre bíboros kinevezett egy teológiai bizottságot, akik a történelemben is jártasak, hogy tanulmányozzák a leírtakat! A Bizottság teljes körű gondossággal, pártatlansággal és az egyházi hagyomány iránti hűséggel hajtotta végre küldetését. Megállapítva, hogy a prófetikus tartalom "a kiváltságolt Mariana de Jesús de Torres emberi ismereteiből nem származhat, a leírtak visszafogottak, és nincsenek ellentétben az Egyház tanításával!". Salvador Rivera quitói püspök már 1611-ben jóváhagyta a jelenések tényét és az üzenetek tartalmát!

Mariana de Jesús de Torres boldoggáavatási ügyét az egyházi hatóság elindította és hősi erényeinek kivizsgálása után megkapta a „tiszteletreméltó” címet. 

Sajnos zavart kelt, hogy a Quitó-i történetben két Mariana de Jesús érintett, az egyik a kiválasztott személy: Mariana de Jesús Torres y Berriochoa. A másik személy egy fiatal lány Mariana de Jesús Parades, aki kiválasztottunk halálát követő tíz év múlva 1645-ben bukkant fel engesztelő életfelajánlásával és 1959-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

Három közös vonásuk van. Mindketten quitóiak, mindketten – ha különböző életkorral is –, de az életszentségben haltak meg, és mindkettejükre mondják „Quitó Lilioma”!

Szent Mariana de Jesus Parades története röviden:

     A Szeplőtelen Fogantatás Kolostora és lakói, élükön Tiszteletreméltó Mariana de Jesús de Torres anyával, minden példamutató engesztelő életük ellenére, nem hagytak maradandó nyomot a vegyes etnikumú ecuadori néplélekben. Ennek oka talán a fennmaradt üzenetek érthetetlenségével is magyarázható, hiszen ez a 20-21. századnak szólt!

(Lásd a következő részt!)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.) 

Szent Pio atya!

Te nagy reményeket fűztél Mária Országának jövőjéhez,

könyörögj érettünk Királynőnknél,

mert nagy veszedelemben vagyunk!

Monforti Grignon Szent Lajos, a szentolvasó apostola

     A rózsafüzér iránti lelkesedés lendülete a protestantizmus, majd a janzenizmus alatt jelentősen megtört. Bár az ellenállás számtalan szigete őrizte az áhítatnak eme formáját, a régi tüzet mégis csak Grignon de Monfort Szent Lajosnak (1673-1716) sikerült újra lángra lobbantania.
      A máriás kegyelem arra ösztönözte Grignon Szent Lajost, hogy csatlakozzon a prédikáló rendhez és belépett a domonkosok harmadrendjébe. Ez lehetővé tette számára, hogy rózsafüzér-társulatokat szervezhessen, amihez a domonkosok rendi főnökétől kapott engedélyt.
      Több művében is kimutatkozik, hogy Szent Lajos sokat merített a domonkos hagyományból, különösen Boldog Alanus de Rupe írásaiból. Grignon azonban nem elégedett meg a másolással, hozzáadta a maga hasonlíthatatlan zsenialitását is.
      Hogy a tudatlan és felületes népnek Jézus és Mária titkait könnyebben hozzáférhetővé tegye, szent keresztutakat is építtetett, mint például Pontchâteau-ban, azonkívül körmenetei számára zászlókat tervezett, melyek a titkokat ábrázolták. Több mint százezer tagot vett fel a rózsafüzér-közösségekbe. Az ő és az általa alapított Mária Társulat misszionáriusainak buzgósága újra kereszténnyé tette Nyugat-Franciaországot, és ezzel megalapozta azt a csodálatraméltó ellenállást, melyet ez a vidék a francia forradalommal szemben tanúsított.
      Az is Grignon Szent Lajos volt, aki a rózsafüzérhez – bizonyos fokig bevezetőként – hozzáfűzte a Hiszekegyet, a Miatyánkot és a három Üdvözlégy Máriát, melyek nem a domonkos hagyományból származnak és ezért nem szükségesek a rózsafüzérhez kötődő búcsúk elnyeréséhez. Grignon ezen toldaléka azonban az idők folyamán általánosan elterjedt.

(Alsó kép: Montforti Grignon Szent Lajos rózsafüzére)

A próféciák és a várható Nagy Csoda

     „Mivel a világ utat engedett mindenféle gonoszságnak, sokfajta büntetésen kell keresztülmennie: katasztrófákon, éhínségeken, háborúkon, hitehagyáson és számtalan lélek elvesztésén, miközben papok és hívők vére fog folyni. Az égen soha nem látott tüzes villámok keletkeznek, melyek az emberi történelem során soha nem tapasztalt, szűnni nem akaró tűzviharokat keltenek. Ez a nagy csapás hetven órán át fog tartani, és a makacs, bűnbánat nélküli istentelenek elpusztulnak a föld színén. Egyes nemzetek megtisztulnak, míg mások teljesen el fognak tűnni. És ezután látható lesz a világosság hatalma a sötétség felett. Ez a sötétség ideje olyan szörnyű lesz, hogy az emberek már azt hiszik, minden elveszett! S amikor úgy tűnik, a gonoszság végleg győzedelmeskedett, akkor a számtalan ima és áldozat egységes segélykérésére, mint a hajnal sugara, úgy oszlatom szét az Egyház szabadságát beárnyékoló fekete felhőket, és a Nap egy új világot fog beragyogni! Ez lesz az én beígért Eseményem, mellyel meghökkentő módon fogom a Sátán büszkeségét megsemmisíteni! Talpam alá vetem őt, és a pokol mélységébe láncolom, s így végre megszabadul az Egyház és a világ a sátán kegyetlen zsarnokságától.”

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr ezt mondja: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! Akkor majd minden ima és fohász, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján, mint eggyé olvadt segélykéréssé válik, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, s ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. A hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (Vö. II/93-94; 109.)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A kudarcok, próbatételek és sikerek

     A mai következetes ember rákérdezhet, hogy "mi értelme volt ennek az egy éves kitérőnek"? Nos, nagyon is sok! Mégpedig a hit, a bizalom és a hiszékenység próbája volt, és nem csak a felszínes hívők, de az egyházi személyek számára is! Egyféle "nagy figyelmeztetés" azoknak, akik könnyen "bedőltek", sokaknak, akik könnyen elbizonytalanodtak a Szent Szűz Pompei terveiben, sokaknak, akik egykönnyen rossz ügyért áldozták a pénzüket, vagy azoknak, akik aggódva féltették azt a pompei Szent Ügytől!
     És lám-lám megmagyarázhatatlan, hogy az Ostoros Madonna "kultuszhelyének" bezárásával, mintha egy derűs nap hajnala virradt volna fel. Egymást követték a Rózsafüzér Tizenöt Szombatjához kötődő csodák, a hit és az áhítat fellendülése a Szűzanya rózsafüzére iránt. A helyi püspök nem csak teljes tekintélyével állt az építkezés folytatása mellé, hanem több ezres példányban kiadatta ajánló körlevelét a pompei kegyhely támogatására! Ezért az 1878-as esztendő második felének eseményei, mint a hajnal szép sugara, úgy ragyogták be a Pompei Rózsafüzér Királynője templom építésének további történetét!
     A Tizenöt Szombati ájtatosság füzete ‒ az ennek kapcsán tapasztalt csodák ‒, olyan népszerűvé tették a kiadványt, hogy külföldi kiadók sorra kérték a fordítás és kiadás engedélyét.
     Olyan nagyságrendű pénz gyűlt össze, hogy Bartolo Longo és De Fusco grófnő gyermekmenhelyek és iskola építését is beütemezték, erre azonban csak 1890-től kerülhetett sor. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Az Örök Rózsafüzér Mozgalma

     1634-ben egy olasz domonkos pap, Timotheus Ricci (1579-1643) Bolognában megalapította az „Örök Rózsafüzért”, melynek alapszabálya kimondta, hogy a rózsafüzért éjjel és nappal, az év minden órájában imádkoznia kell valakinek.
     Ez nagyon megfelelt a híveknek, mivel ez azt jelentette, hogy az évnek csak egy órájára kellett elkötelezniük magukat, melyben az egész zsolozsmát elimádkozták. A hívek elmentek a domonkos kolostorba és egy kazettából kihúztak egy papírt, melyen valamely, a nap rájuk osztott órájának időpontja volt felírva. A siker nagy volt. Egyedül Bolognában 16-szor kellett a kazettát újratölteni, és még VIII. Orbán pápa is magához rendelt a Vatikánba egy kazettát, melyből a maga óráját kihúzta. A pápa haláláig hű maradt ehhez az önként vállalt kötelezettséghez. Az óra, amit kihúzott, az este 11 és éjfél közötti volt.
      Az Örök Rózsafüzér gyorsan elterjedt az egész kereszténységben, és a pápák gazdagon ellátták búcsúkkal.

A megvalósult próféciák

     A papszentelés szentségét nevetségessé teszik és megvetik. A démon szüntelenül azon fog munkálkodni, hogy a papságot természetellenességgel vádolja, részben meg is rontsa, és ezek „a megrontott papok, botránkoztatni fogják a Isten népét, és ösztönözik a széthúzást. A Sátán ezen látszólagos győzelme nagyon nagy fájdalmat fog okozni az Egyház jó pásztorainak”.

A Házasság Szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyházának egységét szimbolizálja, a Szent Szűz ezt mondta: „A szbdkmvesség, amely mindenütt arra törekszik, hogy hatalomra kerüljön! Gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse a Szentségeket, és hogy könnyűvé tegye a bűnben élést mindenki számára. A keresztény lelkiség gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános romlása bekövetkezik.”

„Olyan divatok jönnek majd, melyek nagyon sérteni fogják a Mi Urunkat. Az Isten gyermekei és szolgái nem szabad, hogy kövessék ezeket. Az egyházi életben nem lehetnek divatok! A Mi Urunk Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké. (Zsid 13,8)”.

„Azokban a boldogtalan időkben féktelen fényűzés terjed el, mely rabul ejti a lelkek sokaságát, akik el fognak veszni. Amiként az ártatlanság hiányzik majd a gyermekekből, úgy a szemérmesség is hiányozni fog a nőknél. Az Egyház súlyos helyzetének idején azok, akiknek beszélni kellene, hallgatni fognak.”

„Eljön az idő, amikor a Sátán átveszi a hatalmat a Földön, épp a sok megtévesztett és hitetlen ember tévedése által, és az ördög fekete felhőként fogja elsötétíteni a Szent Fiam Legszentebb Szívének szentelt világ egét.”

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

A tiszta igyekezetek és a megtévesztő szellem igazi céljai

     A Szűzanya nem késett a gondoskodásával és többet tett, mint ami emberileg remélhető lett volna. Itália másik végében egy torinói, országosan elterjedt újság a L'Unitá Cattolica jelentetett meg cikksorozatot a pompeji Rózsafüzér Királynője templom építkezéséről! Így már nem csak Nápoly és környékén terjedt el a híre a Szent Helynek, hanem országosan is, és bizony ez megmutatkozott az adományok halmozódásaiban is!
     A pompeji kegyhely építésével kapcsolatos elpártolás időszaka 1877. május 8-án kezdődött és 1878. május 8-ig tartott. Ekkor ugyanis Msgr. Formisano nolai püspök, az Ostoros Madonna kápolnájával kapcsolatban, néhány "sajátos" rendetlenségre, engedetlenségre és manipulációra lett figyelmes és attól félve, hogy már a határozatát sem hajtják végre, a kápolnát hatósági segítséggel záratta be!
     És íme megmutatkozott, hogy a Megtévesztő Szellem keze volt az Ostoros Madonna kultuszának fellendítésében!
Nem a Mária-tisztelet vagy a népek ájtatossága volt hamis, hanem azon anyagi érdekeltségű hamiskodások, melyekkel kegyhellyé tettek egy fészert, és majdnem nagy faluvá tettek egy tanyát. A megtévesztő szellem nem más céllal "imádkoztatta" szebbnél-szebb új imádságokkal a népet, minthogy elterelje a figyelmet a Szűzanya igazi és fontosnak tartott terveiről ‒ na meg a szent rózsafüzérről! (Sajnos, ez napjaink tipikus tünete is! És sokak, mennyire nem veszik észre!) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 3

     Aki beiratkozott egy rózsafüzérrendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Az a "céhtag", aki szobájában egyedül imádkozta az Üdvözlégy Máriákat, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette. Ez volt Alanus de Rupe természetfeletti zsenijének fő műve. Sőt, még azt is hozzáfűzte ehhez, hogy a rend minden tagja a többiek ájtatosságának minden művében és minden érdemében részesedik, méghozzá a vezeklő elégtétel szokása szerint.
      A rendi szabályzat második fejezetében Alanus de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”. És egyik tanítványa, Michel Francois de Lille, ugyanilyen értelemben egyfajta kommentárként még ezt tette hozzá: „Mivel az imák vagy minden jámbor mű csak akkor válik hasznára, ha ez az imádkozó azon akarata szerint történjék, hogy mindenkinek, aki a Szűz Mária zsolozsmát imádkozza, ezt akár egy, akár ismételt aktusok által, tudatosan az összes tag (élők és holtak) javára kell ajánlania”.
      Ez az univerzális imalánc jelentős sikert ért el a keresztény népnél, s nagy buzgalommal vett részt benne. Rövid időn belül szoros hálóként fonta össze a kereszténység államait, hogy pajzsként védelmezze őket.
Az első ilyen rózsafüzér-közösség 1470-ben alakult Douai-ban. Ezen ájtatossági forma iránti lelkesedés vezetett oda, hogy az emberek elkezdték a Szűz Mária zsolozsmát naponta imádkozni.

Miért aludt ki a tabernákulum lámpája? 2

5) „Az örökmécs kialvásának ötödik oka, a hanyagságnak és azok közömbösségének köszönhető, akik nagy jólétükben érdektelenül szemlélik az Egyház elnyomását, az erények nevetségessé tételét és a démon általános térnyerését. Az ilyenekben nincs Isten- és emberszeretet, hogy vagyonukkal támogatnák azok harcát, akik csekély lehetőségeik mellett, szüntelenül apostolkodnak a gonosz legyőzésére és a katolikus hit tisztaságáért.” Sőt! Hiedelmeikben hajlanak hamis üzenetek és ördögi praktikák követésére, kiszolgáltatva magukat a bűnöknek és szenvedélyeiknek!

Miasszonyunk azzal folytatta, hogy leírta azokat a visszaéléseket, melyek a 20. század második felétől, minden szentséget meg fognak támadni: „Jaj azon idők gyermekeinek, mivel nehezen fognak hozzájutni a Keresztség és a Bérmálás Szentségéhez.” Figyelmeztetett, hogy nemcsak a fiatalok papi hivatása bizonytalanodik el, de magában a klérus egy részében is elhalványul a hit. A szabadosság lehetőségeivel kecsegtetik a fiatalokat, melyet sokak örömmel fogadnak, míg rá nem ébrednek, hogy a megtévesztő szellem béklyóiba estek. Az ördög kitartóan próbálja majd elpusztítani a Szentségeket, különösen a Bűnbánat- és az Oltáriszentséget! Mindennapos lesz az imádási gesztusok elhagyása, a szentségtörés és mindenféle hanyagság! Az Utolsó Kenet (Betegek) szentségét kevéssé fogják becsülni, és sok ember hal meg nélküle. Ők maguk a haldoklók fogják visszautasítani azt a segítséget, amely „az örökkévalóságba való nagy ugráshoz” szükséges.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Léteznek szent álmok is

     Súlyos és nehéz hónapok teltek el kemény megpróbáltatásokban, nem utolsó sorban a hit és bizalom próbájaként. Egy neves asszony azt ajánlotta, hogy folytasson nagyobb propagandát a pompeji templom építése ügyében és forduljon a nápolyi katolikus újságokhoz! Az ötlet jónak tűnt, ám elkeserítő volt a főszerkesztő hozzáállása, aki végighallgatva a szándékot, a cikk megjelenéséért 100 lírát kért. Bartolo Longót hidegzuhanyként érte ez a "készséges" hozzáállás!
     Ezt követően még ez évben (1877) kinyomatta A Rózsafüzér Tizenöt Szombatja c. könyvet, mely augusztus 15-én jelent meg.
     "Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg!"‒ ebben az ima-mondatban bízott, és harmadnapra a dolgok visszájára fordultak egy grófnő álomlátása által!
     "Történt, hogy Mária Mennybevétele ünnepének másnapján (augusztus 16), az említett úrnő elzarándokolt az Ostoros Madonna kis kápolnájához. Miután félig kíváncsian, félig áhítattal kegyelmet kért önmaga és gyermekei számára. Adományokat adott, szentmisét fizetett be és nem mulasztotta el, hogy a Szűzanyának ajánlja a születőben lévő pompeji mű gondjait.
És íme, a rákövetkező éjszakán a következő szépséges álmot látta:Úgy tűnt neki, hogy már nem az Ostoros kápolnában van, ahol előző nap imádkozott, hanem az új és teljesen elkészült pompeji templomban, amely hatalmas volt és szép, s  kívülről meg volt világítva, mintha nagy ünnepre készülnének. Belül domonkos harmadrendi férfiak és nők sokaságát látta, miközben leereszkedett közéjük a Mennyország Királynője, de nem az Ostoros Madonna képben, hanem emberfeletti sugárzó szépségben. Oldalánál egy szépséges ifjú állt, kezében egy nagyon szép kötésű könyvvel, amelybe bele volt írva mindazon adományozók neve, akik Rózsafüzéres Anyjuk templomának építéséhez hozzájárultak. Amikor ámulattal meglátta a saját nevét is, bátorságot merített, hogy elébe tárja minden gondját. A Madonna pedig szeretetteljes tekintettel ezt mondta:
‒ Végezzétek el a Tizenöt Szombatot és kegyelmet nyertek!
És amikor a grófnő változatlanul tovább sürgette a Szűzanyát, sorolva a félelmeit és szorongásait, Mária anyai tekintettel oldalra fordult, s megmutatta neki a pokol nyitott kapuját, megismételve szelíd intelmét:
‒ Látod ezt? Végezd el tehát a Tizenöt Szombatot és elegendő kegyelmet fogsz nyerni!"
Ezzel az álombéli látomás véget ért.

(A források felsorolását lásd az első részben!)

Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 2

     Az előzőkben említett Boldog Alanus de Rupe, a Lille-i konvent szerzetese feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak az Istenanyához az Üdvözlégy Mária recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. És ez volt a rózsafüzér, melyet tízes csoportokba osztott és egy-egy Miatyánkkal egymástól elválasztott 150 Üdvözlégy Máriából állt.
      Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta. Az elmélkedés − minden egyes személy szükségletének megfelelően −, a vallást érintő kérdésekben: a titkok hármas szériája mellett a Hét Szentségről, a mennyei udvar dicsőségéről, boldogságáról vagy hasonlókról szólt. Ez az ájtatosság nagy szabadsággal bírt. A rózsafüzér privát elmélkedésekor még ma is megengedett ez a szabadság. (De a búcsúkat azonban csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni!)
      De Alanus de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz Mária zsolozsma-rendjének (a rózsafüzérezésnek) visszaállítása volt. Szent Domonkos óta léteztek már a híveknek olyan közösségei, kik összegyűltek, hogy a rózsafüzért együtt imádkozzák. Ezért tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. Miből is állt ez a visszaállítás? Alanus de Rupe hozzájárulása két újdonságot hozott.
      Először: a rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette. Míg a papok breviáriumukban egy héten a 150 zsoltárt recitálták, addig a rózsafüzér a minden héten elimádkozott 150 Üdvözlégy Máriájával a laikusok breviáriuma lett.
      Másodszor: a híveket a céhek mintájára szervezte csoportokba, imaközösségekbe. Alanus de Rupe elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak, azzal a különbséggel, hogy az ima ezen céhei univerzálisak voltak és nem csak egy provinciára vagy egy királyságra korlátozódtak, hanem az egész világra kiterjedtek, és a kereszténység összes közösségét képes volt összekötni.

Szent Januáriusz, Benevento püspöke 305. szeptember 19-én szenvedett vértanúságot! Egy bátor asszony felfogta a vérét, melyet fiolákban őriznek a nápolyi San Gennaró dómban (lentebb)! Ez a beszáradt vér évente háromszor is folyékonnyá válik, majd újra megdermed! A tudomány nem tud magyarázatot találni a jelenségre! A Szent Vértanú megújuló vére a feltámadás és az örök élet bizonysága!

Szent Januáriusz ünnepén Nápolyban, hatalmas körmenetben viszik köbe az utcákon fej-ereklyéjét.

Szent Januáriusz könyörögj érettünk, hogy nemzetünk soha meg ne rendüljön Üdvözítő Krisztusunk tanításában!

Miért aludt ki a tabernákulum lámpája? 1

2) „A tabernákulum-lámpa kioltásának második jelentése szimbolizálja a világi- és a szerzetespapság krízisét. Sok hivatás el fog veszni, igazság-talanság és egyenetlenség tör be a kolostorokba, a hamis emberszeretet hirdető lelkek megjelenésével. A világi papság viselkedése – mondta a Szűz – sok kívánnivalót hagy maga után, mivel gondatlanok lesznek kötelességeik teljesítésében, az egészséges életvitelhez és a gazdagsághoz kötődnek. Az Egyház szenvedni fog e sötétség idején! Fiam Helytartója a Vatikán fogja lesz és keserű könnyeket hullat. A Isten Népét senki sem vezeti majd atyai szeretettel, erővel és bölcsességgel! Sok pap elveszti maradék lelkierejét is, nagy veszélynek kitéve a saját és mások lelkét.”

3) „A tisztátalanság szinte mindent áthat, és alig lesznek szűzi lelkek a világban!”

Szent Pál evangéliumából: "Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. A vallásosság látszatát viselik ugyan magukon, de megtagadják annak erejét." (2Tim 3,2-5)

4) „A szbdkmves szekták, melyek minden társadalmi osztályba beszivárognak, lassan bevezetik saját tanításukat az iskolai tanításba és a családi környezetbe azért, hogy megrontsák a gyermekeket” – figyelmeztetett a Szent Szűz. Ez a liberális humanizmusnak és a kommunizmus eltévelyedéseinek az inváziója lesz. Azonban Miasszonyunk megígérte, hogy lesznek „vallásos közösségek és személyek, akik bátran és önzetlen buzgósággal fognak dolgozni a lelkekért, s ezek ellen az istentelenek kegyetlen háborúkat fognak viselni”. (Kép: "Érzékenyítés")

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (Folyt.)

https://youtu.be/M1OwF4J0D4A

VIDEÓ

Az ál-próféták, hamis jelenései

     Az építkezés kezdetét követő egy év múlva azonban soha nem várt zavar bontakozott ki. Erről Bartolo így ír: "Miközben a szent művel haladtunk előre, telve azzal a bizalommal, hogy isteni támogatást kapunk, 1877 májusában történt valami, ami feldúlta lelkem nyugalmát és olyan bizonytalanságba taszított, amit korábban nem tapasztaltam.
Pontosan május 8-án, a pompeji templom alapkőletételének első évfordulóján híre jött egy csodának, amely Pompejitől 4 km-re lévő, Boscoreale faluban történt. A csodát egy Madonna dei Flagelli (Ostoros Madonna) nevet viselő képnek tulajdonították, mely egy elhagyatott tanya karámjában volt. A csoda híre bejárta a környéket, a szomszédos városokat, s egyre csak az Ostoros Madonna újabb és újabb csodáiról beszéltek, olyannyira, hogy mindenki ezt a képet akarta látni és imáival tisztelni. Láttuk, amint százak vonultak el énekelve a Rózsafüzér Királynője szentélyének építkezése mellett úgy, hogy egy pillantást sem vetettek feléje.
Ez a jó nép, amikor odaért a boscorealei tanyán emelt kis kápolnához, letették a Szűzanya képe elé a legértékesebb dolgaikat, az asszonyok a fülbevalóikat, a férfiak a náluk levő pénzt, úgyhogy rövid idő alatt valóságos kincstár halmozódott fel. Nem értettük a dolgot!
Az első évben a Szűzanya annyi kegyelmet adott az égből, hogy templom épüljön Pompejiben, és most 4 km-re innen más csodákat kezdene művelni, hogy odahívja a hívek sokaságát?
Oda akar templomot vagy Pompejibe?"

     Ezek a kérdések kavarodtak Bartolo fejében és bizony meg kellett tapasztalnia az adományok csökkenését, de még a nolai püspök elpártolását is! Sajnos azonban, az addigi Rózsafüzér Királynőjéhez kapcsolódó csodák elmaradását is meg kellett tapasztalnia! Szinte elviselhetetlenül nagy megpróbáltatás volt ez Bartolo Longónak, ő azonban cseppet sem lanyhult a rózsafüzér napi elimádkozásában!

 (A források felsorolását lásd az első részben!)

https://youtu.be/gDNJvl3bmSM

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő végidős küzdelmeiről

Különösen az utolsó időkben, mikor az ördög már tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait.

A szentély örökmécse kialudt

     A „Tisztulás nagy Eseménye Asszonya” Mariana de Jesus Torres-nek tett legfontosabb próféciája, egy évvel az anya halála előtt 1634. február 2-án történt. Ekkor Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott, a szentély lámpája önmagától kialudt, sötétben hagyva az oltárt, Miasszonyunk pedig elmagyarázta az örökmécs kihunytának öt jelentését.

1) „A 19. század végén és a 20. század elején teret hódít a modernizmus, és ennek folytán különböző eretnekségek fognak terjedni, s ezek kioltják a hit drága fényét a lelkekben, miáltal az erkölcsök majdnem teljes megromlanak. Ezen időszak alatt nagy csapások lesznek a természetben, a társadalomban és a magánéletben.”

    És valóban! X. Piusz pápa 1907. szeptember 8-án kiadott „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű apostoli körlevelében elítélte a modernisták tévedéseit. Azt a tévtant, melyet Szent X. Pius pápa „modernizmusnak” nevezett, az egyháztörténelem legveszélyesebb „comulatio omnium haeresium” – minden eretnekség gyűjtőmedencéjeként – ítélte el, ma is él. („Egyházi Közlöny” 1907. évi 38–46. szám) És ez sajnos ma is él és virágzik! Terjesztői, a felvizezett katolicizmus hívei, és ugyanazokat a tévtanokat hirdetik, amelyeket a szent pápa haláláig nem szűnt meg minden eszközzel irtani.

(A quitói Szűzanya:) „Az Istenben való hitnek nagyon erősnek kell lennie, mert a fájdalmas események azért történnek, hogy az igazak hitét és magabiztosságát próbára tegyék. Olyan helyzetek lesznek, melyekben úgy látszik, hogy már minden elveszett – ámde ez lesz akkor a teljes helyreállítás boldog kezdete.”

Akik helyreállítják az Egyház igazhitűségét, nagyon hasonlóak lesznek azokhoz, melyekről Montforti Grignon Szent Lajos írt: „az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek az Úr megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein.” (TMT 58)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 1

     Sajnálatosan a 15. században alábbhagyott a szentolvasó imádkozása, úgy a szerzetesrendek, mint a nép körében. Ezt tanúsítja Alexander Forl-i püspök pápai legátus levele: „A Szent Domonkos által prédikált rózsafüzér az idő múltával és az emberek hanyagsága miatt hanyatlásnak indult és csaknem teljesen eltűnt” (1476. március 10-én a Köln-i rózsafüzér-közösséghez).
     Ál-kérdés feltenni, hogy az ima-buzgalom csökkenése a 14. század közepén kitört pestisjárványnak tudható be, vagy maga a fekete-pestis volt egyenes folyománya az imádságos emberek csökkenésének. A járványban a koldulórendek tagjainak többsége meghalt. Ezután a nagy szkizma (egyházbomlasztó eretnekség) rontotta tovább a helyzetet, mely a lelkeket azzal zavarta össze, hogy a papságot és a híveket elidegenítette egymástól. (Ez sajnos napjaink tünete is!) Mindez az összevisszaság, vagyis a szentolvasó imádság elhanyagolása vezetett végül is a protestantizmushoz!
      Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a rózsafüzér prédikálása kijött a gyakorlatból. Végülis csak a 15. század utolsó negyedében − nem sokkal a protestantizmus vihara előtt − kezdte eredménnyel újraszervezni az egyéni és közösségi rózsafüzérezést a breton származású domonkos, Alanus de Rupe (1428-1475). Egy eredetileg tőle származó dokumentumra hivatkozó írásban ez áll: „A Szűzanya többször megjelent neki gyermekével a karján; a fájdalmas passió nevében mindketten lelkére kötötték, hogy hirdesse a rózsafüzér hatékonyságát az isteni harag következményeinek elkerülésére. Mindezt azokért a kimondhatatlan bajokért, melyek Isten Egyházára és a világra zúdulni fognak. Ezen vészterhes időkben − a kereszténység legnagyobb megpróbáltatása idején Mária − az Ő zsolozsmája által akarta megújítani a föld arculatát és az embereket az isteni törvények megtartásához visszavezetni”.
     Abban az időben, amikor ezeket a sorokat egy kis kötetben németül leírták, akkor született Luther Márton és bizony már 10 éves lehetett, mire végre ki is lett nyomtatva. (Sajnos, nem kapkodták el, pedig az emberiség sorsa fordulhatott volna kedvezőbbre.) Akiknek lett volna pénze – a Gondviselés adományaként –, azok szűkmarkúak voltak a máriás ügyek iránt. Vajon, az "elszámoltatásnál", milyen jutalomban részesülhetnek? – Lásd Mt 25,28-30!)

(folyt.)

https://youtu.be/9afIHuxQrf4

VIDEO

Mindannyian felelősséggel tartozunk!

     Ámde sajnos, akiknek hivatásuk lett volna fáradatlanul felhívni Isten Népének figyelmét a számtalan segítő kegyelemre, azok hallgattak. Hallgattak az engesztelésről, a napi áldozatok és a szenvedések felajánlásáról (a bűnösök megtéréséért), a Szent Rózsafüzér kegyelmeiről, ez első-péntekek és első-szombatok megtartásáról, az egyéni és közösségi bűnbánattartásról. Amiként hallgattak a tisztítótűz szenvedéseiről, vagy a kárhozat iszonytató veszélyéről is! Egyébként a Szűzanya is említette Mariana anyának, hogy „akiknek beszélniük kellene, hallgatni fognak”.

Mariana de Jesus Torres egész életét rendkívüli látomások és találkozások töltötték el Urunkkal, a Boldogságos Szűz Máriával, a Szentekkel és még az arkangyalokkal is.

Ezen ismertető blog-sorozatom azonban nem az a hely – és nem is kompetenciám –, hogy részletesen ismertessem Tiszteletreméltó Mariana de Jesus Torres anya különleges életét! Különösen nem az, hogy kiértékeljem a quitói próféciákat, azt meg végképp nem, hogy valóban a mi korunknak szólnak-e azon üzenetek, melyeket a mindenkori quitói püspökök sorra megerősítettek! Ámde, Keresztségi Fogadalmam kötelez ezen ügyben is arra, hogy megtegyem ami megtehető, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2) – melyet a magam szerény módján, de meg kellett tennem!

Amellett, hogy minden kornak a szenvedése az adott kor baja, a Quitó-i események azonban, mintha a jó és rossz mindenkori harcát példáznák! Ennél fogva óhatatlan figyelmeztetnek napjaink hitbeli-, politikai-, természetellenes harcainak és az egyházi berkeken belüli válságok veszélyeire! Ezt később a La Salette-i és a Fatima-i próféciák ‒ ha nem is hitelesítik ‒, de mindenképp nyomatékozzák! Amiként a II. Vatikáni Zsinat is hangsúlyozta: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...” (GS 37)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

https://youtu.be/XytO7K0vm3w

Elmélkedések a Szűzanyáról, mint a mi utolsó segítségünkről

Lúcia nővér: A Boldogságos Szűz Mária a végső időkben a világnak két utolsó üdvösségre vezető eszközt tartogat: a rózsafüzért és a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságot.

A prédikáció a népszerűsítés módszere

     Szent Domonkos Miasszonyunk ajánlására a hit titkait prédikálta, és hallgatóival egyúttal a Miatyánkot és az Angyali Üdvözletet imádkoztatta. Azért tette ezt, mert a beszéd akármilyen briliáns is, nem elégséges az emberek megtérítésére. Egyedül Isten kegyelme képes a lelkek rejtett ellenállását megtörni, és ezt a kegyelmet csak az ima segítségével lehet megszerezni.
      Aquinói Szent Tamás így ír: „előfordul, hogy a felebarátért mondott ima nem hoz eredményt (…) a személy oldalán meglévő akadály miatt, akiért az ima szól”. Ha viszont maga a bűnös kezd el imádkozni, akkor az ő imája megszüntetheti ezt az akadályt. Valóban „négy feltétel van, melyeknek együttes megléte biztosítja, hogy biztosan megkapjuk azt, amiért imádkozunk: szükséges, hogy magunk számára kérjünk, hogy azt kérjük, ami ahhoz kell, hogy az örök üdvösséget elérjük, és hogy ezt alázattal és kitartással kérjük”. Ezért lesz a rózsafüzér-apostol különlegesen inspirált és természetfeletti műve, ha ilyen módon prédikációs tevékenységét annak az imájával egyesíti, akit tanítani akar.
      Miért volt ez a prédikáló módszer alkalmas arra, hogy a katarok eretnekségét eltörölje? A katarok számára ugyanis az érzékelhető anyagi világ az ördög műve volt. Szerintük, Isten ezért nem vehetett föl emberi testet egy szűz méhéből, és nem is halhatott meg a kereszten a mi megmentésünkre. Ezzel az emberré válás és a megváltás titkait tagadták, a Boldogságos Szűz Máriát becsmérelték, és csak egyetlen imádságot, a Miatyánkot ismerték el, melyhez babonásan ragaszkodtak.
       Míg a katolikus prédikációk hiánya egyenes arányban segítette elő az eretnekségek terjedését, ezzel szemben a rózsafüzér titkainak népies prédikációja hatékony ellenszerként bontakozott ki. Nagy számú szerzetes járta a vidéket és szavaikkal hatékonyan megerősítették az emberek hithűségét. Ennek folytán a szóbeli ima, Krisztus és Miasszonyunk titkainak szemléletében oly gyorsan elterjedt, hogy már 1236-ban említést tesznek róla a Gand-i beginák zsoltároskönyvben.

A tervező nélküli tervek

     A munkálatok folytak. Építészt nem kerestek, az ajánlkozó és "ingyenes" kőművesek viszont még soha nem építettek ilyen méretű épületet, úgyhogy amikor arra járt a szentéletű Antonio Cua – a híres építész –, magától felajánlotta, hogy rendesen és díjazás nélkül megtervezi az épületet és levezeti az építkezést. Ez természetesen tetszett Bartolónak, ám el is keserítette, hiszen az eddigi munkálatok és költségek szinte hiábavalónak bizonyultak, de a meggyőző mérnöki érvelések meggyőzték. Újra kezdték az egész építkezést! Az alapok nem voltak elegendőek egy hatalmas épület megtartására. Hatalmas gödör éktelenkedett szükségtelenül, miközben ott nem folytak földmunkák, ahol kellett volna. Még félkész falakat is le kellett bontatni! Cua mérnök azonban igyekezett bekalkulálni azt, ami ténylegesen elkészült, ám azokat meg kellett erősíttetnie.
     Bartolo és a grófnő szinte éjt nappallá téve igyekezett jóvátenni és megvalósíttatni az építkezés szakszerű módosításait. Együtt munkálkodásuk azonban alapot adott az irigyeknek, hogy gonosz pletykákat terjesszenek az özvegy és a jóképű, fiatal jogász kapcsolatáról. Ez önmagában elviselhető kereszt lett volna, ámde veszélyeztette azt a kitűzött célt, amelyet mindketten a Rózsafüzér Királynőjének felajánlottak! 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

https://youtu.be/WmxlrEdT4Cw

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy túlzás-e a katolikus Mária-kultusz?

Bangha Béla tanítása nyomán állíthatjuk, hogy a Jézus Krisztus iránti imádatot és dicsőítést, kifejezetten elősegíti a bensőséges Mária-tisztelet!

A szentolvasó, mint fegyver

     Egy történelmi dokumentum az egyik, eretnekek elleni híres csatában Szent Domonkost, rózsafüzért imádkozva mutatja. E csata 1213. szeptember 12-én a Toulouse közelében fekvő Muret-nál olyan győzelemmel járt, melyet Szent Domonkos a rózsafüzér segítségével aratott.
     A III. Ince pápa felhívására összegyűlt 800 katolikus lovag állt szemben körülbelül 34 000 katonával (katarokkal), kiket Aragóniai II. Péter király Spanyolországból érkezett csapatai erősítettek. Domonkos a papsággal és a néppel felvonult a Muret-i templomhoz és eközben mindenkivel a rózsafüzért imádkoztatta.
A katolikus lovagok győzelme – Montforti Simon vezetésével – egyszerűen elsöprő és csodálatos volt (a katolikusok vesztesége 8, az ellenségé 10 000 fő volt). A krónikák szerint, a hit ellenségei úgy estek el sorban, mint az erdő fái a fejszecsapások alatt. Ez a győzelem visszaállította a politikai békét, így mindenek előtt a rózsafüzér prédikálása volt az, mely a szíveket megtérítette és ennek a régiónak végérvényesen a békét meghozta.
      Öt hónappal ezen esemény után egy dél-franciaországi jegyző ezt írta: „Domonkos rózsát víve [Miasszonyunknak], alázatosan jelenik meg. Ha imádkozni kezd; Domonkos csokrokat fon, [az imában] melyben jártasnak tűnik.”

      A jegyző megemlíti Domonkos alázatosságát, aki nem tétovázik a rózsafüzér imát, mint hatékony fegyvert használni.

Üdvösségre szóló vállalkozás

     Bartolo Longo és a grófnő elhatározták, hogy vállalkozást hoznak létre az építkezés lebonyolítására. A püspök azonban így szólt hozzájuk: "Templomot akartok építeni? Készek vagytok-e arra, hogy csalóknak és tolvajoknak fognak nevezni benneteket? Mert ha erre készek vagytok, akkor sikerülni fog a tervetek én támogatom és Isten megáldja szándékotokat!"
     Kettejük minden kapcsolatát megmozgatva, adományokat gyűjtöttek a templom építéséhez. És a gazdagok adakoztak is, a szegények pedig segítettek a munkálatokban.
     Az egymást követő csodák hatására maga Giuseppe Formisano püspök tette le a templom alapkövét 1876. május 8-án, Szent Mihály Főangyal Monte Garganói jelenésének ünnepén.
     "Még nem telt el hat hónap, hogy megszenteltük és letettük az új templom alapkövét és az Úr házának alapjai teljesen készen voltak. Október közepén a vastag földalatti falak már fehéren körvonalazták a szent hely területét és távolról úgy látszott, mintha bevehetetlen erődítményt vennének körül.
Az ünnep időpontját október utolsó vasárnapjára tűztük ki, ami akkor 29-ére esett. Édes és emlékezetes volt az a délelőtt, amelyen a Rózsafüzér Királynőjét első alkalommal ünnepelték gyermekei azon a helyen, melyet ő maga választott lakóhelyéül és irgalmasságának trónusául.
Az épülő szentély területén, azon a földön, ahol egykor az ördögöt tisztelték, most egy szerény sátor alatt az első alkalommal ajánlottuk föl a vérontás nélküli Áldozatot az élő és Igaz Isten iránti szeretetből és engesztelésül.
Akit erre a szokatlan és a környezete miatt költőien szent szertartásra meghívtam, az az Altavilla-i páter volt, aki Nápolyban meggyújtotta a lelkesedés lángját, amely hamarosan futótűzzé harapózott a Pompeji Ügy iránti. A szónok a szeretet és hit szavaival emlékeztetett a Kereszt győzelmére a barbárság, eretnekségek és pogányság feletti győzelmére és megmutatta, hogy mindig, minden győzelemben a társ: Mária volt! Ő az, aki egy elhagyatott helyet választott, hogy dicsőítsék Szent Fiát!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A sejtelmes jövő kiviláglik

      A Szent Szűz a 16-17. században indította el lélekmentő starégiáját és érdekes, hogy az Újvilágból! 1531-ben a mexikói Gaudalupe-i jelenésének hatására 10 millió azték indián megkeresztelkedett! Quitóban pedig „a Tisztulás nagy Eseménye Asszonyaként” elindította a világ tisztulásának folyamatát!

Ha tudomásul vesszük, ha nem, a megváltás örömhírének győzelemre vitele elindult és közelegnek a „végső idők”! Amint az Úr mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot". (Jn 16,33) Márpedig az emberiség érdeke, hogy a megpróbáltatások ideje megrövidüljön és az Istenanya lélekújító „nagy Eseménye” mielőbb megvalósuljon! Ezért égi Anyánk megerősíti az Istennek szentelt élethivatásokat, és új harcosokat toboroz Szent Fia zászlaja alá. Erre szólít fel Jézus a Szeretetláng naplóban: „Vegyetek részt mindannyian a lélekmentő munkámban! (Vö. III/164) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása!” (II/106)

Ezekről ‒ a sajnos kevesekről ‒ írja Grignon Szent Lajos „akik mint valami láng (Zsid 1,7), mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek az Úr megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Az Istenhez vezető keskeny utat hirdetik, az Evangélium tiszta igazságát, és nem a világ tévelygő elméleteit fogják tanítani, anélkül, hogy bárkitől félnének”. (Vö. Grignon TMT 56-59)

Még a modernizmus követőinek is tudniuk kéne, hogy elsötétedő világunkban előbb-utóbb felragyog a „Hajnali Szép Csillag” (Stella Matutina, - ld. Lorettói litánia), hiszen „az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: 'Béke és biztonság', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai vagytok, nem az éjszakáé, sem a sötétségé.” (1Tessz 5,2-5) ‒ Ebben pedig mindenkinek tudatosan részt kellene vállalnia!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Mi már sejtjük!

     Minden esetre az üzenet helyes értelme (értelmezése), a Szűzanya sokatmondó és a sejtelmes elnevezése – véletlenül vagy szándékosan –, de rejtve volt a 20. századig, amikoris a különös bemutatkozás értelemszerűen aktuálissá vált!

Eljön az idő, amikor a sátán már nem sugallva kísért, hanem pontról-pontra, világosan kifejti elvárásait! Nos, ha az elhallgatás szándékos volt – akkor bizony ez –, a próféciák konkrét és sokak számára zavarba ejtő megfogalmazásai miatt történhetett!

Gondoljunk bele, hogy például a La Salette-i üzenetben a Szent Szűz a következőket mondta: „1864-ben számtalan ördög szabadul ki a pokolból, hogy pusztulásba vigye a világot"! ‒ Nos, 1864-ben volt az I. Internacionálé! Hasonlóképp Fatimában is félreérthetetlenül jelezte a lehetséges jövőt, ha kéréseit nem teljesítik és nem ajánlják fel időben a világot és Oroszországot Szeplőtelen Szívének! És bizony, ha kérései meghallgatást találtak volna az Egyház és a lelkek részéről, akkor a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonyaként” véghez vitte volna az egész emberiség lelki megújulását!

Csak közbevetőleg kérdem, hogy a kedves Olvasó teljesítette a Szűzanya fatimai kéréseit? A személyes és családi felajánlást Szeplőtelen Szívének? Az engesztelésben való egyéni vagy közösségi részvételt? A napi áldozataink felajánlását a bűnösök megtéréséért? Végezi-e, elvégezte-e az öt elsőszombat felajánlását (gyónás, áldozás és 15 percig elmélkedett-e a templomban a Szűzanyáról)? Mondja-e naponta a rózsafüzért? ‒ Mert ha nem, akkor ne tekintsen majd vádlón az égre!

Ám nincs még veszve semmi, hiszen a hiteles Mária-jelenések során a Szent Szűz nem csak Quitóban, de Amszterdamban (a Minden Népek Asszonyaként) és a Szeretetláng üzenetében is sejtető „műveltető névvel” mutatkozott be, utóbbi esetben, mint a Hajnal Szép Sugara. (Mely nemcsak eloszlatja a sötétséget, de megvakítja a sátánt!)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)