A kudarcok, próbatételek és sikerek
A mai következetes ember rákérdezhet, hogy "mi értelme volt ennek az egy éves kitérőnek"? Nos, nagyon is sok! Mégpedig a hit, a bizalom és a hiszékenység próbája volt, és nem csak a felszínes hívők, de az egyházi személyek számára is! Egyféle "nagy figyelmeztetés" azoknak, akik könnyen "bedőltek", sokaknak, akik könnyen elbizonytalanodtak a Szent Szűz Pompei terveiben, sokaknak, akik egykönnyen rossz ügyért áldozták a pénzüket, vagy azoknak, akik aggódva féltették azt a pompei Szent Ügytől!
És lám-lám megmagyarázhatatlan, hogy az Ostoros Madonna "kultuszhelyének" bezárásával, mintha egy derűs nap hajnala virradt volna fel. Egymást követték a Rózsafüzér Tizenöt Szombatjához kötődő csodák, a hit és az áhítat fellendülése a Szűzanya rózsafüzére iránt. A helyi püspök nem csak teljes tekintélyével állt az építkezés folytatása mellé, hanem több ezres példányban kiadatta ajánló körlevelét a pompei kegyhely támogatására! Ezért az 1878-as esztendő második felének eseményei, mint a hajnal szép sugara, úgy ragyogták be a Pompei Rózsafüzér Királynője templom építésének további történetét!
A Tizenöt Szombati ájtatosság füzete ‒ az ennek kapcsán tapasztalt csodák ‒, olyan népszerűvé tették a kiadványt, hogy külföldi kiadók sorra kérték a fordítás és kiadás engedélyét.
Olyan nagyságrendű pénz gyűlt össze, hogy Bartolo Longo és De Fusco grófnő gyermekmenhelyek és iskola építését is beütemezték, erre azonban csak 1890-től kerülhetett sor.
(A források felsorolását, lásd az első részben!)
