Királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon. Édesapja II. Endre király, édesanyja az Andechs-Meráni családból származó Gertrtúd királyné. Gyermeküket a bensőséges hitre nevelték.

1211-ben Türingiába vitték, hogy az akkori idők szokása szerint együtt nevelkedjen kiválasztott férjével, Lajos őrgróffal.

A kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett Pozsonyból a wartburgi várba. A hozomány közt volt egy ezüst fürdőkád is, melyről új családja nem is tudta mire való! Környezetében mindenkinek feltűnt, hogy ez a kicsiny gyermek mennyire vallásos, dolgos, Isten- és emberszerető. Lajos édesanyja, Zsófia őrgrófné egyenesen rosszallta, hogy a leányka mindenkivel egyformán viselkedik, nem sokat adva az udvari etikettre, sőt megtanult lovagolni.

1221-ben megtörtént a házasságkötés, a két fiatal boldogsága teljes volt. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, de ez a szív Isten felé is elkötelezett volt. Krisztusban szerették egymást. A csodálatosan szép, kiegyensúlyozott házasságukból három gyermek született.

Lajos elfogadta Erzsébet különös figyelmét, érzékenységét a szegények és betegek iránt. Ezt mutatja, hogy az 1226-os nagy éhínség idején megnyitotta a birtok összes gabonatárolóját, kenyereket süttetett az éhezőknek. A házaspár két kórházat alapított, melyekben Erzsébet maga is ápolta a betegeket. Nem csoda, ha messze földre híre ment a fiatal grófné emberszerető irgalmasságának, sőt a jótettei az udvar embereit is meghökkentették, jóllehet olykor ez még férjétől is nagy megértést kívánt. Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ura ágyába fektette. Mikor váratlanul hazaért férje, az udvar nyomban jelentette neki, és bizony Lajos szívében rosszallás ébredt. Ámde amikor belépett a szobába (az Úr megnyitva belső szemeit), s az ágyában a megfeszített Krisztust látta.

(folyt. holnap!)

Az Ég Királynője Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött el a Megváltó az emberekhez, amiként Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!”

Ebből következően a szentolvasó imát, mely a Miatyánkok és Üdvözlégyek ismétlése, különösen igényli korunk kritikus területe: a család, a társadalom legkisebb alapsejtje! Nem véletlen, hogy épp ezt az „alapsejtet” támadják a legerősebben a bomlasztó erők. Holott a család, mint mással nem helyettesíthető intézménynek a lerombolása az egész társadalom vesztét jelentheti. Ennek okán a rózsafüzér-imádság népszerűsítése a keresztény családokban hatékony segítség korunk krízisei pusztító hatásának megfékezésére. Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását, melyre Szent Fia adott megbízást a Kereszten: „Asszony, íme, a te Fiad!” (Jn 19,26) Ismerjük azokat a körülményeket, melyben a századok folyamán Krisztus Anyja éreztette jelenlétét, hallatta hangját és kért bennünket a rózsafüzér imádkozására!

Lehetetlen volna megszámlálni a szentek seregét, akik a Szent Szűz példájában és az Ő rózsafüzérében találták meg a megszentelődés hiteles útját. Legyen elég emlékezni Grignon Szent Lajos értékes írásaira, vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” E sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. (vö RVM 8)

Szűzanyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre! Amen

     Mindannyiunk tapasztalhatja, hogy valami nagyon nincs rendben a világban. És kétségeinkben nem ad biztonságot a jézusi ígéret, miszerint a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházon (Mt 16,8), hiszen azt is Ő mondta kérdőn, hogyha újra eljön, talál-e még hitet a földön (Lk 18,8)? És lám az Egyház áll, miközben a világ, mintha következetesen a hitetlenség felé haladna.

Manapság a kereszténynek mondott világban olyan elvek, eszmék és törvények érvényesülnek, amelyek mellőzik a Tízparancsolatot, sőt tudatosan szembe mennek vele! Szodoma és Gomorra bűnei kisebbek voltak, mivel ők nem ismerték az Igaz Istent és nem részesültek a Keresztség lélekújító Szentségében. Ezért a mi üdvös felelősségünk ezerszer és ezerszer nagyobb, annál is inkább, mert a keresztséggel nem csak a küzdő Egyház tagja és új emberré lettünk, de küldetést is kaptunk az apostolkodásra, hogy az összes ember a hit, a keresztség, valamint a parancsolatok teljesítése által elnyerje az üdvösséget. (vö. LG 24.)

A keresztség előtt az ördög rabszolgái voltunk, ám Jézus Krisztus irántunk való végtelen szeretetében megváltott bennünket az örök haláltól, Szent Vére árán! Következésképp, nem a magunkéi vagyunk, hanem egészen az Övéi, sőt a keresztség által Isten gyermekei és Jézussal társörökösök lettünk!

A Szent Keresztség Szentsége által mindenki prófétai küldetésben részesül (ld. 1Pét 2,9) és meghívást kap: a világ, a test és az ördög elleni szüntelen harcra. Ennek tudatában kell tehát élnünk és meghalnunk, mentve a lelkeket, megdicsőítve Megváltónkat.

A katolikus keresztény élete tehát a szentségi élet gyakorlása, a keresztségi fogadalom állandó megújítása a Hiszekegy tudatosításával, az apostolkodás, a bensőséges Mária-tisztelet megélése és a napi rózsafüzér imádkozása. Röviden, az Isten és emberszeretet!

Ó Megváltó Urunk Istenünk!

Könyörülj rajtunk, mert könnyen elveszünk!

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol a  „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres, vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.

Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és regensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor.

Rendi főiskolákat alapított, és professzora volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó? Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"! Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

Kizárt dolog, hogy erre az ilyen-olyan, jó-rossz, de röpke életre születtünk!

Az élet célja épp a CÉL felismerése!

Ennek érdekében használnunk kell az Istentől kapott értelmünket és

mindent megtennünk szabad-akaratunk tudatában! 

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált!

Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért!

A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve! 

Ma ünnepeljük továbbá Szent Asztrik emlékét is, lásd alább! 

Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi bencés kolostor apátja lett. 999-ben a magyarok őt küldték a pápához Rómába, hogy hozza vissza a Szent Koronát és a keresztet Istvánnak, apostoli áldással! A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellett kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.  ( Forrás)   

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyerekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez: meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban halt meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére.

Forrás1 ; Forrás2 

     Az Ég Királynője, Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött el a Megváltó az emberekhez, amiként Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!”

Ebből következően a szentolvasó imát, mely a Miatyánkok és Üdvözlégyek ismétlése, különösen igényli korunk kritikus területe: a család, a társadalom legkisebb alapsejtje! Nem véletlen, hogy épp ezt az „alapsejtet” támadják a legerősebben a bomlasztó erők. Holott a család, mint mással nem helyettesíthető intézménynek a lerombolása az egész társadalom vesztét jelentheti. Ennek okán a rózsafüzér-imádság népszerűsítése a keresztény családokban hatékony segítség korunk krízisei pusztító hatásának megfékezésére. Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását, melyre Szent Fia adott megbízást a Kereszten: „Asszony, íme, a te Fiad!” (Jn 19,26) Ismerjük azokat a körülményeket, melyben a századok folyamán Krisztus Anyja éreztette jelenlétét, hallatta hangját és kért bennünket a rózsafüzér imádkozására!

Lehetetlen volna megszámlálni a szentek seregét, akik a Szent Szűz példájában és az Ő rózsafüzérében találták meg a megszentelődés hiteles útját. Legyen elég emlékezni Grignon Szent Lajos értékes írásaira, vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” E sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. (vö RVM 8)

Szűzanyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

(Kemény beszéd!)

Tisztelt Corvin-köziek!
Pesti Srácok és pesti Lányok!
Tisztelt emlékezők!

Nem ünnepelni jöttem a Corvin-közbe. Nincs okunk az ünneplésre. Emlékezni és emlékeztetni jöttem el e szent helyre. 
Emlékezni a magyarok legújabb kori aprószentjeire, akik életüket adták a Nemzetért, a Hazáért, a Becsületért és a Tisztességért.
Életüket adták a Szakrális Magyarországért.
A Corvin-közi srácok és lányok gyújtópontok voltak és példaképek. A fegyveres ellenállás bátor harcosai. Példájukat követték munkások, parasztok, fiatal értelmiségiek. Nem az elősző rendszer haszonélvezői, grófok, bárók, bankárok, nagytőkések. A lázadók sem szocializmust, sem kapitalizmust nem akartak.
Harmadik úton akartak járni. Igazságos, a Nemzet hagyományait őrző és tiszteletben tartó harmadik úton. A magyar úton.
A szabadságharc a szovjet birodalom ellen bontakozott ki, de nem kívánták visszaállítani azt a rendszert sem, amely évszázados hagyományai alapján az embereket kirabolta és szegénységbe taszította.
12 nap alatt bebizonyították a világnak, hogy a Magyar Nép államalapító, nemzetformáló ereje ott szunnyadt a magyar emberek szívében, lelkében. Mértéktartó, igazságos, becsületes, egymást szerető emberek fogtak fegyvert, vagy emelték fel szavukat a gonosz ellen.
Az ön- és közösségszervező erő csodákat művelt. A betört kirakatokban, a közösségi tereken papírdobozokba összegyűjtött forintokhoz, az üresen maradt lakásokhoz rabló, pusztító kéz nem akadt. Mert még a tolvajok is érezték a mámorító érzést, a szabadságot. Érezték és tudták, hogy nem a gazdagokat, a bankárokat, hanem a hasonló sorsúakat lopnák meg.
Isten mindannyiunk lelkébe beleoltotta a lelkiismeretet.
'56 bebizonyította, hogy a magyarság ősi erényei: becsület, testvéri szeretet, hazaszeretet, kiolthatatlan értékek.
A tiszták és becsületesek könnyen becsaphatók. Ezért hihették el a szabadságharcosok, hogy Nyugatról bármiféle támogatást kaphatunk. A lélek győzött az értelem felett. Hiszen tudhattuk, hogy nyugatról sem a tatárjárás, sem a törökdúlás, sem a Rákóczi szabadságharc, sem 1848 szabadságharca során segítséget nem kaptunk. Csak ígéretet.
'56 gyalázata abban állt, hogy nemcsak a vezetőkkel, hanem a néppel is elhitették, hogy jön a segítség. Rádión keresztül naponta küldték biztató, támogató üzeneteiket, miközben már régen a világ két nagyhatalma kiegyezett. 
Kiegyeztek, mert érdekük közös volt: pusztuljon a magyar élet, pusztuljon a magyar szellem, pusztuljon az évezredek óta magyarságot összetartó szellemi-lelki kapcsolat.
Az '56-os szabadságharc alatt a Corvin-közben, a Kossuth téren, Mosonmagyaróvárott, Salgótarjánban és számos más helyen fegyverrel bizonyították könyörtelenségüket, gonoszságukat a világ gonoszai. Nem csak a fegyveres lázadókat, hanem az ünnepelni vágyó, szabadságukat örömmel megélő, a szabadság mámorába merülő sok száz fegyvertelen magyart, nőt, férfit, gyermeket is meggyilkoltak.
Ezért emlékeztetni szeretnék mindenkit. A gonosz lételeme a pusztítás. Az ősgonosz elvét vallják: pusztítsd el mindenáron akár fegyverrel, vagy más eszközzel! Ha nem tudod elpusztítani, akkor épülj be, rombold belülről! Ha így sem érsz célhoz, állj az élére!
Ezt tette Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Gyurcsány Ferenc. Rákosi zseniális kis gonosz törpe elszívta a levegőt, elvette az élelmet a magyar emberektől. Gerő Ernő ott folytatta, ahol Spanyolországban 1937-ben abbahagyta. Ő és eszmetársai 1937 júniusától szeptemberéig több mint 5500 papot, 12 püspököt, több mint 500 apácát végeztek ki. Gonoszságukra jellemző, hogy a holttesteket elföldelték, majd kiásták, hogy levizelhessék őket.
Kádár János ugyanezen gyalázatos módon járt el '56 hőseivel. Jelöletlen sírgödörbe lökték őket, dróttal összekötött kezekkel és lábakkal. 
A földbe lököttek testét ugyan megölték, de lelküket, szellemüket elpusztítani nem tudták.
56-tól 89-ig a rabtartók az emberek lelkét, szellemét gyilkolták.
89-ben azt hittem, hogy '56 a legnagyobb ünnepünk lesz. Megbüntetik a gyilkosokat és megjutalmazzák a hősöket. Tudjuk, nem ez történt. A rabtartók színt, ruhát, izmust váltottak. Szocializmus helyett, kapitalizmust építettek. Az 56-os hősöket eszközként használták, közöttük ellentéteket szítottak. Lelki, anyagi megaláztatásukat 56 hőseinek öregkorukban is el kellett szenvedniük.
2006-ban a rabtartók utódai megmutatták, hogy nem változtak. Tömegbe lőni, tömeget verni a Magyar Nemzetet megalázni, a magyar nemzeti lobogót meggyalázni... csak az alkalmat keresték.
A rabtartók elfelejtették, hogy a Magyar Nemzet soha le nem győzhető. Gyilkolható, gyalázható, de le nem győzhető!
Ezért innét üzenem a világ hatalmasainak és azok hazai helytartóinak, hogy a Magyar Lélek él, teremtő Istenünk működik bennünk és általunk.
Szakrális Magyarországot akarok!
Nem felejtünk el benneteket pesti srácok, 56-osok.
56 szelleme ma is él bennünk és mindörökké élni fog. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan magyar gyermekek, nők és férfiak, akik hajlandóak életüket a Hazáért áldozni.
Kérem a mai korban élő magyar politikai, gazdasági, szellemi, egyházi vezetőket, ne feledjék, minél magasabb pozícióba kerülnek, annál nagyobb a felelősségük, és így annál nagyobb a bűnük, ha a magyar ősiség ellen vétenek.
Herodotos görög bölcselő lejegyezte: a magyar szkíták a törvényeket nem kőbe vésik, hanem szívükben hordják.
Kérek mindenkit, hogy a szívükkel lássanak! Ne engedjék, hogy a sátán szép szavakkal elméjüket elhomályosítsa.
Életem alkonyán itt és most Dsida Jenő Magyar Zsoltár című gyönyörű versének örökérvényű soraival teszek tanúságot:
"Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanúk, ti hősök,
üljetek mellém!"
(...)
"ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,"
(...)
"dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!"

"Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele!"
(..)
"Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!"

Papp Lajos professzor

2012. október 23-án a Corvin-közben elhangzott  beszéde nyomán

     A rózsafüzér nem liturgikus imádság, hanem a Krisztus-központú Mária-tisztelet magánájtatossága. Nem imák unalmas ismételgetése, hanem szóbeli, elmélkedő, végül pedig szemlélődő imamód.

Alkotóelemei sűrítve tartalmazzák az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária örök magnifikátja, a megváltói megtestesülés művéért, mely az Ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzér beiratkozás Mária iskolájába, melyben megtanulható Krisztus szemlélése, isteni szeretetének mélységes megtapasztalásába.

A rózsafüzér nem csak egy ima, de fegyver a gonosz ellen, a benső léleképítés eszköze, az egységnyi idő Istennek ajánlása, az önfegyelem és a szabad akarat szép megnyilvánulása. Elmélkedés a Megváltás misztériumáról, részesedés Mária Igen-jéből és titkos értékű ajándék égi Édesanyánknak.

A szentolvasó mitől oly hatékony? Mert Máriáé! „A gonosz nem azért retteg annyira, mintha Isten hatalma ne volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűznél – akiben a tökéletesség korlátozott –, hanem egyfelől azért, mert a Sátán – ez a büszke szellem –, végtelenül többet szenved, ha Isten kicsiny és alázatos szolgálóleánya győzi le őt és bünteti. Másfelől, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Máriának valamely lélekért való egyetlen sóhajától jobban fél, mint az összes Szent imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól...” ( vö. TMT 52)

A rózsafüzérezésbe való belemélyülés lényege, hogy Máriával „egy szívvel-lélekkel kitartva az imádságban” (vö. Apcs 1,14) végig elmélkedjük Jézus életének szent titkait: a Megtestesülést, a Kínszenvedést és a Feltámadást. Senki nem élte át ezeket az eseményeket úgy, mint a Szűzanya, aki segít nekünk Szent Fia engesztelésében és követésében, mely az üdvösség egyetlen útja!

Szűzanyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

     Amikor a Szűzanya Lourdes-ban a kis Bernadettnek szólt: „Fogd a szentolvasódat és nézz rám!” – És íme, ebben rejlik a rózsafüzér ereje –, amely Máriára, Jézus leghűségesebb követőjére fordítja a tekintetünket. Prohászka püspök gondolata, hogy: „szent vízió, amelyben az ember folyton nézi a Boldogságos Szüzet, folyton hajtogatva: Ave Maria!” (vö. Élet igéi 17.)

‒ És kedves Testvérem, Máriára tekintve hajtogatjuk? Merthogy jelen világunkban erre lenne a legnagyobb szükség! Erre vonatkozóan az Úr biztatást ad számunkra a Szeretetláng Lelki Naplóban is: „A nagy lelki szárazság idején elmondott egyetlen Miatyánk vagy Üdvözlégy sokkal gyümölcsözőbb, mint a kegyelmektől duzzadó lélek áradozása. (Szeretetláng Napló I/53 -54) Megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (uo. I/95)

Sajnos, korunkban kevesen vannak tisztában a Szent Rózsafüzér nem evilági erejével! Hiszen a Szent Szűz – nem csak Lourdes-ban ‒, de minden hiteles jelenésében ennek imádkozását kérte! És nem véletlenül, mert az Üdvözlégyek Isten-ihlette szavaival fékezhetjük meg a gonoszt és jobbíthatjuk meg életünket. Ezért kérték mindenkor a pápák és a szentek is!

Szent Bernát arra a misztikus kérdésre, hogy – mit tenne, ha csak egy percre visszatérhetne a földre? – ezt válaszolta: – Elimádkoznék egy Üdvözlégyet!

A rózsafüzér a Szeretetláng fohásszal való mondása a leghatékonyabb sátánt megfékező fegyver. Az Istenanya ígérete szerint: megvakítja a sátánt, miként ezt igazolják az ördögűzők tapasztalatai is! A Lelki Naplóban Jézus szavaként olvashatjuk: „Ez az imádság is eszköz kezetekben, mert (...) ezáltal megvakul a sátán és világtalansága a lelkeket felszabadítja a bűntől.” (uo. I/63)

Szűzanyánk!

Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

     Nagy Szent Leo (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) volt a 45. pápaként uralkodó az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leonak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leo egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is!

   Leo kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leo pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leo!

Könyörögj érettünk,

mert példádat elfeledtük és

már nagyon önteltek lettünk!

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert  Ny-Európa és az USA  megszegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadságtörekvését! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadságtörekvését! Az Egyesült államok, még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11.) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világháborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"!

 Forrás felhasználásával 

     A hit nem csak a felismerésből vagy a lélek készségéből ered, hanem elsősorban az Isten kegyelméből. Jóllehet a hit tanítása világos afelől, akiben hisz, a hitét gyakorló ember olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ amiben élünk úgy tűnik, igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Márpedig ha nem az isteni parancsok szerint alakítjuk életünket, akkor könnyen, minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö ÚK 164)
Márai Sándor szerint: az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „én más vagyok, mint a tenger.” Holott az ember testi mivoltában pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, viszont a lelkünk mindezeknél is - és maradandóbb. Ez az erő az emberi lélek. (Vö. Füveskönyv 9.f.)

Azáltal, hogy a Második Isteni Személy emberként megtestesült, megszentelte az emberi nemet testi mivoltában is, mely a Szentlélek temploma! Ennél fogva nem csak óvni kell, de szentté kell tenni!
Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44)

Sokak számára valószerűtlennek, távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, Isten hallgat és rejtőzik, holott ők rejtették el magukat az isteni kegyelmek elől, és találó elméleteikben nincs helye, s emiatt felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak.

Minden erőnkkel kerülnünk kell e bűnt, mely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet és meghamisítja a nemzettudatot.

Urunk, Istenünk légy hozzánk irgalmas!

    Szent Imre herceg, Szent István királyunk fiaként, a magyar trón várományosa volt. Ifjú korában tisztasági fogadalmat tett és életét felajánlotta a Boldogságos Szent Szűznek. Vadászbalesetnek álcázott galád merénylet áldozata lett, ám férfiúi erényeinek példája a világ egyik legnépszerűbb szentjévé tette, különösen a keresztény ifjúság körében. Róla nevezték el az Újvilágot Amerikát. 

SZENT IMRE KÖNYÖRÖGJ A MAGYAR IFJÚSÁGÉRT,

NÉPÜNKÉRT ÉS ÉDES HAZÁNKÉRT!

https://youtu.be/ISZFaqZ0sSY

Elmélkedések a Szűzanyáról. Teljesítettük-e a Szűzanya fatimai kéréseit?

Most, amikor az Antikrisztus szövetségesei tocsognak a keresztény vérben, ideje lenne végre elgondolkodni a Szűzanya szavain!

     Egy fiatal magyar anya, rákos beteg, már otthon morfiumot kap. Kérem a kedves Olvasót, hogy minél többen imádkozzanak a fiatalasszony felépüléséért a Szeretetláng kegyelmi hatása által, Erzsébet asszony közbenjárására!

    Az imáink eredményességét különösen elősegítheti a Szeretetláng üzenetének novemberi ígérete, miszerint "a halottak hónapjában, egyetlen Üdvözlégy elimádkozása által tömegesen szabadulnak ki a szenvedő lelkek a tisztítótűzből", akik segíthetik küzdelmeinket – ezt is!

     A fentiek hitelességéért és komolyságáért e blog szerkesztőjeként vállalom a felelősséget!

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.

     Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!

     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a megholtakért november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).

A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy).

     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

   Mindenszentek Napja – a Diadalmas Egyház ünnepe – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindazonáltal Mindenszentek Napja estéjét a Halottak Napja előestéjének (vigíliájának) is nevezik Régen ilyenkor sok helyütt akár 1-2 órán át is szóltak a harangok a halottak emlékezetére. 
Ma is élő szokás, hogy ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök Világosság fényeskedjen nekik! Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen   

     November 1-jén amikor az összes ismert és ismeretlen égi szentet ünnepeljük, arra is emlékezzünk, hogy mindannyian hivatottak vagyunk a szentségre.

A Mindenszentek ünneplése történetileg kapcsolatban áll a római Pantheon "minden istennek" szentelt, pogány körtemplomával, melyet IV. Bonifác (608-615) pápa szentelt 'Szűz Mária és a Vértanúk' templomává.

Végül III. Gergely pápa (690-741) szentelte a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, vagyis a Mindenszenteknek templomává.        Egészen 835-ig május 13-án ünnepelték a Húsvét és Pünkösd közelében. E két ünnephez való eredeti kötődés, némi fényt vet a Mindenszentek ünnep jelentőségére – mintegy meghívást arra –, hogy már földi életünkben részesüljünk azok örömében, akik Krisztust életük középpontjába helyezték! IV. Gergely pápa (790-844) tette egyetemes ünneppé november 1-re.
     A Mindenszenteket – vagyis a Diadalmas Egyházat – (amit a Hiszekegyben említünk), a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az ún. "egész emberiség" összefogására alapoz!), miként a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

      A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter) és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk

(Forrás nyomán!)

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

Zárszó

     Nos, e poszt-sorozat felsorakoztatott érvei ismeretében ráérezhetünk az Üdvözlégyek és a rózsafüzér imádság titokzatos értékeire. Ám ha továbbra is fenntartásaink vannak, félő hogy az Úr előtt majd keserűen tekinthetünk mulasztásainkra, mert értetlenkedtünk a szentolvasó felett, vagy kevésszer imádkoztuk! Majd látjuk, hogy életünkben hányszor éreztünk indíttatást, de halogattuk, bele is kezdtünk volna, de az időből kifutottunk és el is mondtuk, de hadarva! Pedig, lelkünk mélyén egész életünkben mennyire kerestük az édesanyai kezet, aztán nagy „felnőttségünkben” halogatni kezdtük a gyermeki alázatot! Pedig nemcsak földi boldogulásunkat, de üdvösségünket is egyengethettük volna, ha Reménycsillagunkra tekintünk. Szentünk is ezt tanácsolja:

„Aki megtalálja Szűzanyát, megtalálja az életet, Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találja meg az, aki nem keresi, és nem keresheti az, aki nem ismeri. Megtalálni s ragaszkodni Hozzá különösen ezekben az időkben igen üdvös, mert az ördög jól tudja, hogy kevesebb ideje van már a lelkek rontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi tehát erőlködését és támadásait.” (vö. TMT 50.e,g)

     Ne feledjük, ha segítséget várunk az Úrtól, akkor imában szólítjuk meg Őt – és eredményesebb –, ha Édesanyja viszi elé kéréseinket. A pápák és a szentek ezt tanácsolják és szerintük is erre legalkalmasabb az Üdvözlégyek áhítatos mondása! A Mária-jelenések évszázados tanúsága szerint is, az egyik legnagyobb gát a sötétség fejedelme ellen a rendszeres rózsafüzérezés  – mely a Szeretetláng fohásszal még hatékonyabb!

     Ez az imamód a fatimai ígéret záloga is: „Szeplőtelen Szívem végül győzedelmeskedni fog!”

Montforti Grignon Szent Lajos szavai: "Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254)

     Az pedig, miszerint a rózsafüzér – mint fegyver – a mai világban már korszerűtlen volna, nos hatalmas tévedés! Épp a Szeretetláng többlet-kegyelme az, amely kozmikus méretű hatékonysággal "újraélesítette" ezt a
máriás fegyvert! Higgye el a kedves Olvasó, hogy ma, amikor ádáz harc folyik már minden egyes lélekért, materiális és metafizikai szinten, a védekezés és ellentámadás természetfeletti "csodafegyvereként" forgathatjuk a Szűzanya szentolvasóját, a Szeretetláng könyörgés hozzáfűzésével (áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre)!

https://youtu.be/XeWOwTg6RHM

Elmélkedések a Szűzanyáról, mint a Jótanács Anyjáról

„Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet!  Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok!" (I/72)

Az én szentolvasóm
     Gabriele Amorth atya (†2016) talán a legismertebb ördögűző a világon. "Il mio Rosario" c. legújabb könyve előszavában ezt írta: "Hiszem, hogy a rózsafüzér a legerősebb ima." A Szent Rózsafüzér a gonosz elleni hatékony fegyver!
     Amorth atya több könyvet szentelt az ördögűzésről témakörének. A már nyugdíjas, 90 éves pap úgy döntött, hogy felfedi benső lelki erejének forrását, mégpedig a napi teljes rózsafüzérezést a titkokon elmélkedve. Ez volt az a hathatós ima, mely neki minden nap erőt adott a sátán elleni harcban és amellyel képes volt érzékelni a gonosz finomabb megnyilvánulásait is sok éves római szolgálata alatt. A neves exorcista atya fizikai ereje megfogyatkozott ugyan, de teljes lelki erővel imádkozta a Szentolvasót 2016. szept. 16-ig, haláláig!
     Amorth atya hangsúlyozza, hogy Szűz Máriának központi szerepe van a gonosz elleni küzdelemben és Ő személyesen is részt vesz a kíméletlen harcban, mely az egész emberiséget fenyegeti! Könyvének lapjairól Krisztus Fénye Mária Szíve által sugárzik, aki a Hozzá intézett rózsafüzérimákat, mint "titkos fegyvert" veti be a gonosz mesterkedései ellen!
     Ezt a könyvét az emberiség reménységének, Mária Szeplőtelen Szívének szentelte, akin a jövő világa múlik, hogy mihamarabb beteljesedjék fatimai ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme.

https://youtu.be/TaIFQetHngU

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy mi is a Szeretetláng?

"Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus"

A rózsafüzér ellenségei

 Montforti Grignon Szent Lajos, "A Szentolvasó" c. értekezésében így ír:

   „Először: Az örök elveszettségnek valószínű jele az, ha valaki az Angyali Üdvözletet – melyet az egész világ visszhangoz – megveti, lekicsinyli vagy kigúnyolja!
     Másodszor: Azok viszont, akik tisztelettel veszik ajkukra, valószínűleg a kiválasztottak közé tartoznak!
     Harmadszor: Azoknak, akik megkapták a kegyelmet az égből, hogy a Boldogságos Szűzanyát szerethetik és gyermeki odaadással viselkednek iránta, folyton-folyvást haladniok kell az Ő szeretetében és szolgálatában, míg ez a jó Anya, Szent Fia által az égbe nem viszi őket a dicsőség azon fokára, mely érdemeiknek megfelel!” /48-49/
A tévtanítók, akik mind az ördög gyermekei, irtóznak az Üdvözlégytől, s inkább kígyót melengetnének a keblükön, semmint rózsafüzért hordoznának magukkal. Napjaink eretnekségei is elvetik a rózsafüzér imát.
     (Végezetül) Testvérem, ha kész vagy Jézus és Mária naponkénti rózsafüzéres szolgálatára, akkor övezd fel magad a kísértések ellen is. Hiszen ellened támadnak majd a tévtanítók, a szabad szellemek, a nyárspolgárok, a világfiak, a félig jámborok, az álpróféták, de még saját romlott természeted és az egész pokol is (mindezt azért), hogy erőnek erejével elszakítsanak ettől az ájtatosságtól! /116/
     Nem lehet jó katolikus az, aki a szentolvasó kegyelmeit megveti!
     Nem lehet jó katolikus az, aki a Rózsafüzér Társulatokat támadja!
     A lélekmentés nagy ellensége az, aki bárkit is lebeszél arról, hogy naponként imádkozzák a szentolvasót, ami az igazi jámborság útjára térítené őket és megmentené lelküket a kárhozattól.
     Ha igaza van Szent Bonaventúrának, aki állítja, hogy mindaz, aki nem tiszteli a Szűzanyát, bűnben fog meghalni és (könnyen) a kárhozatra juthat!
     Mert, (– kérdi Szent Lajos) milyen büntetésben is részesülhetnek azok, akik másokat eltérítenek a Szűzanyától és az Ő kedves ájtatosságától?! /32/

https://youtu.be/IbBNnwCUpc4

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

Rendkívüli kegyelmi adomány, melyet az Istenanya esdett ki a mennyei Atyától, az emberiség megmentésére!

Lúcia nővér tanúsága 5

     Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, világi vagy mindenekelőtt lelki, saját személyes életünkre, családunkéra, a világ vagy a szerzetesrendek családjaira vagy a népek és nemzetek életére vonatkozó probléma − melyről még egyszer mondom –, bármily nehéz is, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani. A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni” (Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lúcia nővérrel)
     Lúcia nővér e megjegyzése minden bizonnyal a rózsafüzér legszebb apológiája. Természetesen a leghatásosabb ima, mellyel Isten szívét meghathatjuk, kétségen kívül a liturgikus ima: a szentmise, körülvéve a szent officiummal (breviárium, papi és szerzetesi zsolozsma). A rózsafüzér soha nem akarta a liturgiát helyettesíteni. „Mindazonáltal a liturgia sem harcol a rózsafüzér ellen, melynek sajátos és nem lebecsülendő karaktere van.” A rózsafüzér számba veszi Urunk életének azon titkait, melyeket a liturgia a karácsonyi és húsvéti ciklusban ünnepel, és a maga módján szemléli őket, „mialatt figyelmét explicit arra a szerepre tereli, melyet a Boldogságos Szűzanya ezekben a történésekben játszott”.

https://youtu.be/fdv6cGvMxq0

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

A Szeretetláng célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!

Lúcia nővér tanúsága 4

     Végül arra is gondolva, hogy az Egyházi Tanítóhivatal mit mondott nekünk az évek során és mi az, amit Isten, üzenetén keresztül annyira javasol nekünk, azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a formája, amely általában a leginkább megfelel nekünk, amelyet a leginkább értékelnünk kell, és mindent meg kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle. Mert Isten és a Szűzanya mindenkinél jobban tudják, mire van szükségünk és mi felel meg nekünk a leginkább. Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában.

     Még azok számára is, akik nem tudnak vagy nem képesek elmélkedni, már a rózsafüzér kézbevételének egyszerű mozdulata is azt jelenti, hogy Istenre figyelnek. S amikor minden tizedben megemlítik Krisztus életének egy-egy titkát, már emlékeznek is rá, és ebben az emlékezésben a hit halvány fénye gyúl ki, amely nem hagyja elaludni a pislákoló lángot, s így nem alhat ki a tűz.

     Másfelől pedig azokat, akik nem imádkozzák a rózsafüzért és nem vesznek részt minden nap a Szentmisén, nincs ami táplálja lelküket és könnyen elvesznek a földi élet anyagiasságában. Így a rózsafüzér Isten imádsága, amelyet Egyházán és a Szűzanyán keresztül javasolt mindannyiunknak a legnagyobb állhatatossággal, mint az üdvösségre vezető utat és az üdvösség kapuját:

"Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért" (A Szűzanya, 1917. május 13-án).

https://youtu.be/7F0IRSoAcnU

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról  2

A Szeretetláng jóváhagyása

Lúcia nővér tanúsága 3

     Nem tudom biztosan, de amennyire az emberekkel való általános érintkezésből látom, nagyon kevés, valóban elmélkedő lélek van, aki Istennel bensőséges kapcsolatot tart fenn és őriz, amely felkészíti őket Krisztus befogadására az Eucharisztiában. így nekik is szükségük van a szóbeli imádságra, a lehető legjobban átelmélkedve, meditálva és gondolkozva, amilyennek a rózsafüzérnek is kell lennie.

     Sok szép imádság van, amely felkészülésül szolgálhat Krisztus befogadására az Eucharisztiában és arra, hogy Istennel való bensőséges egységünket fenntartsuk. De nem tudom, találunk-e még olyan imát, amely alkalmasabb arra, hogy mindenki általános imádsága legyen. Például, a zsolozsma imádkozása csodálatos, de nem hiszem, hogy mindenki számára hozzáférhető lenne, sem azt, hogy az idézett zsoltárokat általában mindenki jól értené. Ez olyan mértékű tudást és felkészülést igényel, amelyre sokaknak nincs lehetőségük.

     Talán ezen és egyéb, számunkra ismeretlen okok miatt, Isten − Aki Atya és jobban érti nálunk, hogy gyermekeinek mire van szüksége − azt kérte, hogy naponta imádkozzuk a rózsafüzért s így érjünk el arra az egyszerű és általános szintre, amely könnyebbé teszi számunkra a Hozzá vezető utat. 

https://youtu.be/YqtNiS0TOCI

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

A Szeretetláng jóváhagyása

Lúcia nővér tanúsága 2

     Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.
     A rózsafüzér imádkozása, amelyet ugyanúgy lehet imádkozni közösen, mint egyénileg, ugyanúgy a templomban az Oltáriszentség előtt, mint otthon a családban, vagy egyedül, ugyanúgy amikor úton vagyunk, mint amikor egy réten sétálunk. A családanya imádkozhat, miközben a gyermeke bölcsőjét ringatja, vagy takarít. Napunk huszonnégy órából áll... nem sok, ha egy negyed órát lelki életünknek, az Istennel való bensőséges és családias beszélgetésnek szentelünk!
     Másrészről, a szentmise liturgikus imádsága után a rózsafüzér − eredete, az azt alkotó imák magasztossága, és a Megváltás titkai által, amelyekre emlékezünk és amelyekről minden tizedben elmélkedünk − a legalkalmasabb imádság, amelyet felajánlhatunk Istennek és a leginkább hasznos lelkünknek. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérte volna olyan állhatatosan.
     Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Istennek biztosan nincs erre szüksége: Őbenne minden jelen van! Nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, amely biztos abban, amit teszünk. Azért, hogy világosan tudjuk, mindennap teljesítettük-e Istennek szóló felajánlásunkat vagy sem. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.
     Sőt, azt is mondanám, hogy még azok is, akiknek lehetőségük van naponta részt venni a szentmisén, imádkozzák napi rendszerességgel a rózsafüzért. Az az idő, amit a rózsafüzérnek szentelnek, nyilván nem ugyanaz, mint amit a szentmisén való részvételre fordítanak. Ezeknek az embereknek a rózsafüzér imádkozása lehetőséget jelent, hogy jobban felkészülhessenek az Eucharisztiára, vagy egy szentmise utáni hálaadásra.

https://youtu.be/7F0IRSoAcnU

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

A lelkeket nagyon veszélyezteti az elvilágiasodás.

Lúcia nővér tanúsága 1

     1917. május 13-án a Szűzanya ezzel zárja üzenetét: «Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!».
     Miért kérte tőlünk azt a Szűzanya, hogy rózsafüzért imádkozzunk, s miért nem azt, hogy menjünk mindennap misére?
Ez egy olyan kérdés, amelyet már sokan feltettek nekem, és most szeretnék választ adni rá. Nem tudok teljes biztonsággal nyilatkozni róla, mert a Szűzanya nem magyarázta meg, s nekem nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Tőle. Ezért egyszerűen azt mondom, amit gondolok, illetve ezzel kapcsolatban megértettem. Valójában az üzenet értelmének magyarázatát teljes egészében a Szent Egyházra hagyom, mert ez az Ő kompetenciájába tartozik; s ezért alázatosan és jó szándékkal alávetem magam mindannak, amit az Egyház mond, korrigál, javít vagy kimond.
     Az előbb feltett kérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy Isten Atya és Atyaként figyelembe veszi gyermekeinek szükségleteit, lehetőségeit. Tehát, ha Isten a Szűzanyán keresztül azt kérte volna tőlünk, hogy mindennap menjünk misére és áldozzunk, minden bizonnyal sokan mondták volna, valós indokokkal alátámasztva, hogy ez számukra lehetetlen. Egyesek azért, mert nincs a közelben templom, ahol szentmisét mutatnak be, mások pedig teendőik, állapotbeli kötelességeik, egészségi állapotuk miatt stb. Ezzel szemben, a rózsafüzér imádkozása mindenki számára lehetséges, szegényeknek és gazdagoknak, bölcseknek és tudatlanoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
     Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja és kell is imádkoznia a rózsafüzért. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle.

https://youtu.be/lXI_SxcApV8

Elmélkedések a Szűzanyáról. A Szeretetláng üzenetének kérése és ígérete

A Szűzanya minden jelenésében a szentolvasó imádkozását kérte. Hogyan mondjuk a rózsafüzért a Szeretetláng betéttel?

Miért pont a rózsafüzér? 4

     Térjünk vissza most a rózsafüzér bibliai és liturgikus vonásához, s vegyük szemügyre a könyörgést, amelyet az üzenet tanított, hogy minden tized végén mondjuk el. Ilyen könyörgéssel a szentmisén is találkozunk, mivel a liturgia szabályai szerint a szent áldozatot a bűneinkért való bocsánatkéréssel kezdjük, s az az imádság, amelyet a Szűzanya tanított - megfogalmazza ezt a kérést:
     «Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra» (1917. július 13-i jelenés).
     "Akik legjobban rászorulnak": azt hiszem, ezek azok az emberek, akiket a leginkább fenyeget az elkárhozás veszélye. Ebben az imádságban arra kérjük Istent, hadd részesüljünk mi is a szentmiseáldozat gyümölcsében, amely a lelkek üdvözülése és bűneink bocsánata.
     Ezért azt hiszem, hogy a szentmiseáldozat liturgikus imádsága után a rózsafüzér − az azt alkotó imák magasztossága és eredete, és megváltásunk titkai miatt, amelyről minden tizedben megemlékezünk és elmélkedünk − a legkedvesebb imádság Isten előtt, amit felajánlhatunk Neki, s amely leginkább lelkünk javára válik. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem ajánlotta volna ezt az imát olyan állhatatosan.

https://youtu.be/GqyMIrIEcKQ

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy úm. időtálló-e a Szeretetláng üzenete?

Gamáliel rabbi evangéliumi szavai: "ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le." (Apcsel 5,38-39)

Miért pont a rózsafüzér? 3

     Az «Ember Jézus Krisztus» a mi Közvetítőnk természet szerint − az emberi természet szerint, amelyet Szűz Mária méhében öltött magára. Ám Krisztus nem azért lett ember, hogy az emberiségnek egyetlen megmaradt túlélője legyen, hanem hogy «elsőszülött [legyen] a sok testvér között" (Róm 8,29), akiket megmentett, s helyrehozta azt az állapotot, amelyben Isten jelenlétében és a Vele való bensőséges kapcsolatban élhetünk, mint a földi paradicsomban. Valójában ennél is többet tett: Magához kötött bennünket, mint Titokzatos Testének részeit, ami az Egyház, Jézus megváltó jelenléte az idők végezetéig és a világ végéig, s megosztja velünk kegyelem és meghívás által a Megváltó hármas küldetésére, amely a prófétáé, a papé és a királyé.
     Ezért csak egy Közvetítő van: Jézus Krisztus; de van, aki közbenjár és könyörög értünk, mint Mária, a szentek és mindannyian azzá válhatunk, ha akarjuk. Maga Szent Pál kéri leveleinek különböző szakaszaiban, hogy a hívek imádkozzanak érte és egymásért: «Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem» (Ef 6, 18-20).
     Tehát ha az apostol azt mondja, hogy imádkozzunk egymásért, van okunk rá, hogy Máriát arra kérjük imádkozzon értünk, hiszen az Ő könyörgése sokkal kedvesebb lesz Isten előtt, tekintve istenanyai méltóságát. Különös tekintettel az Istenanya Krisztussal való szorosabb egységére – aki valóságos Isten és valóságos ember –, s hogy Fiának társa a megváltásban, és kiemelkedően szentéletű.

https://youtu.be/sXzRQ8ZJEqU

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

Ezt XII. Piusz és Szent II. János Pál pápák is megválaszolták!

Miért pont a rózsafüzér? 2

     A Miatyánkot, amelyet minden tizedben elmondunk, Jézus Krisztus tanította nekünk, amikor tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9). Ezzel ez az ima – amellyel minden tizedben Istenhez fordulunk –, biblikus imádság és része a liturgiának is, hiszen mindennap imádkozzuk a szentmisében és a zsolozsmában is.
     Az "Üdvözlégy Mária" imádság, amelyet tízszer ismételünk, szintén biblikus imádság, hiszen Gábriel arkangyal Máriához intézett szavaival kezdődik, akit Isten küldött, hogy kihirdesse az Ige megtestesülését és Erzsébet szavait is Istentől származónak kell tekintenünk, a Szentlélek sugallatára.
Ezután az Egyház, amelyet a Szentlélek irányít, aki megvilágosítja és segíti az Egyházat, ezeket a sorokat tette hozzá ehhez az imádsághoz: «Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen".
     Ez a könyörgés, amellyel Máriához fordulunk, hogy járjon közben értünk Istennél, egyáltalán nem ellenkezik azzal az igazsággal, amelyet Szent Pál tanított nekünk: «Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5). Egyetlen közvetítő van csupán, akinek isteni természete van, s általa közvetlen kapcsolatot alakíthat ki Istennel: ez Jézus Krisztus.

https://youtu.be/MyD_SfWWTik

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

Talán azért, mert egyre kevesebb tiszteletet tanúsítunk Fiának a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, és egyre inkább elhagyjuk az egykor még kötelező "imádás gesztusait"!

Miért pont a rózsafüzér? 1

     A Szűzanya rögtön az 1917. május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megújította.
     Ha felidézzük, Isten milyen állhatatosan ajánlja a fatimai üzenet által a rózsafüzér imádkozását és mindazt, amit az Egyházi Tanítóhivatal nyilatkozott erről az évek során, akkor azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a fajtája, amely általában a leginkább megfelel mindenkinek, amely iránt a legnagyobb tisztelettel kell lennünk, s amelyért a legtöbb erőfeszítést kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle.
     Sajnos a mai eltévedt időkben sokan odáig merészkednek, hogy a rózsafüzérről elítélőleg beszélnek s azt mondják, hogy az nem liturgikus imádság. Egyszer kezembe került egy ilyen cikk és nagyon elszomorított. Valaki megkérdezte a szerzőt, hogyan mert ilyet leírni és ilyen értelmetlenséget közölni, amelyre így válaszolt:
Kényszerítettek, hogy megtegyem! De nem tudta ez az ember, hogy a világban nem létezik olyan tekintély, amely arra kötelezhetne, hogy saját lelkiismeretünk ellenére cselekedjünk?! Ez az emberi gyengeség, mely azért, hogy mások kedvében járjon, nem törődik azzal, hogy kiteszi magát Isten haragjának és büntetésének.

BÍZZÁL A RÓZSAFÜZÉR EREJÉBEN https://youtu.be/UG1uYRU1JQE

3 perc 20 mp

https://youtu.be/SB8D-44ieUI

Elmélkedések a Szűzanyáról és a rózsafüzér imádságról

A rózsafüzér a feszületre irányul, Tőle indul és Hozzá érkezik, hiszen Krisztusban összpontosul a hívek imádsága.

 A pápák ajánlásai 15

     Talán olyan is van, aki attól fél, hogy hangsúlyozott máriás jellege miatt a rózsafüzér kevésbé ökumenikus. Valójában a rózsafüzér Isten Anyja tiszteletének azt a tiszta formáját képviseli, melyet a Zsinat hangsúlyozott: a keresztény hit krisztológiai központjára irányuló kultusz, oly módon, hogy „amikor az Anyát tiszteljük,  kellő módon ismerjük meg, szeretjük és dicsőítjük a Fiút”. Ha megfelelő módon fedezzük föl újra, a rózsafüzér segítség és nem akadály az ökumenizmus útján!
     Amikor a tanítványok arra kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus megtanította nekik a szép «Miatyánk» kezdetű imádságot, mikor így szólt: «Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!» (Lk 11,2). Az Úr azt parancsolta, hogy így imádkozzunk, s nem tette hozzá, hogy bizonyos idő eltelte után találjunk ki egy új imádságot, mert ez addigra elavult és monoton lesz.
     Amikor a szerelmesek találkoznak, órákig ugyanazt ismételgetik: «szeretlek!». A Szeretet hiányzik azokból, akik azt állítják, hogy a rózsafüzér unalmas, mert semminek sincs értéke, ha nem szeretetből tesszük. Ezért a Katekizmus azt tanítja, hogy a Tízparancsolat összefoglalható egy parancsolatban, vagyis hogy szeressük Istent mindenek felett és embertársainkat, ahogy saját magunkat.
     Akik naponta imádkozzák a rózsafüzért, olyanok, mint a gyermekek, akik mindennap találnak időt arra, hogy odamenjenek édesapjukhoz, hogy vele legyenek, kimutassák hálájukat, szolgáljanak neki, meghallgassák tanácsait és áldását fogadják. így áramlik a szeretet a gyermektől az apa felé és az apától a gyermek felé, kölcsönös odaadásban.

https://youtu.be/5EaIhupSLHM

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír?

A néma anyai könnyek a legbeszédesebbek.

A pápák ajánlásai 14

     Azoktól, akik azt mondják, hogy a rózsafüzér elavult és monoton imádság, azt kérdezem: van-e élő dolog, amely nem ugyanazoknak a cselekedeteknek az ismétlése által él?
Isten teremtett mindent, ami létezik, de úgy, hogy fennmaradásuk érdekében ugyanazok a cselekedetek történjenek meg folyamatosan, megszakítás nélkül. Ahhoz tehát, hogy fenntartsuk a természetes életet, ugyanúgy lélegzünk be és ki, a szívünk ugyanazt a ritmust követve ver.
     A csillagok, a bolygók, a Nap, a Hold, a Föld ugyanazt a pályát követik, amelyet Isten kijelölt nekik. Az éjszakát felváltja a nappal, évre év következik, mindig ugyanúgy. A napfény ugyanúgy ad fényt és meleget. A sok növény új leveleket bont tavasszal, azután mind virágba borulnak, gyümölcsöt hoznak s ősszel vagy télen elvesztik leveleiket.
Így minden azt a törvényt követi, amelyet Isten megszabott a számára s még senkinek sem jutott eszébe, hogy monotonnak mondja ezt, ezért nem is mondja, hiszen mindezek szükségesek az élethez!

   Tehát a lelki életben is szükségünk van arra, hogy ugyanazokat az imádságokat ismételjük, ugyanazokat a cselekedeteket hajtsuk végre a hit, a remény és a szeretet jegyében, hogy életünk legyen, hiszen életünk Isten életében való állandó részesedés.

https://youtu.be/XpPOvla0CQg

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját?

Napjainkban, a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a "gyümölcseit" szenvedhetjük, amelyek mind a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének voltak előkészítői!

A pápák ajánlásai 13

    1978. október 28-án őszentsége II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fejezte ki legbensőbb érzelmeit s azt, ahogy átéli a rózsafüzér imádságát: «Ez az imádság csodálatos, egyszerűségében és mélységében egyaránt! Ebben az imában újra és újra elismételjük azokat a szavakat, amelyeket Szűz Mária hallott az Angyaltól és Erzsébettől. Az egész egyház egyesül ezekben a szavakban. (...) Ugyanakkor szívünk belefoglalja a rózsafüzér tizedeibe mindazokat az eseményeket, amelyek az egyén, a család, a nemzet, az egyház és az egész emberiség életét építik fel. Események, amelyek személyesen bennünket vagy szomszédunkat érintik, vagy különös úton azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, akiket szívünkben őrzünk.
Így a rózsafüzér egyszerű imádsága megadja az emberi élet ritmusát. Egy imádság, amely ennyire egyszerű és ilyen gazdag! Szívemből ajánlom mindenkinek, hogy ezt imádkozza».

     Hogy lezárjuk a rózsafüzérről szóló ajánló és értékelő idézetek sorát, két egyházi személy tanúságát írom még le. 1) A Colombói (Srí Lanka) érsek, Őeminenciája Cooray bíboros 1967. augusztus 12-én tartott szentbeszédéből idézek, amelyben az ottani Szentélyben zajló vallásos életről beszélt a Fatimai Szűzanya tiszteletére: "Törekvésünk célja, hogy a Szentélyünkben megnyilatkozó áhítatot a fatimai üzenet folytonos ismétlésévé tegyük, vagyis bűnbánattá és imádsággá. Ebből a célból két intézményt hoztunk létre. A Szentély egyik oldalán klarissza nővérek rendháza áll, akiknek élete a bűnbánatra és az imádságra épül. A másik oldalon az egyházmegyei kongregáció háza áll, amelyet a bennszülött nővérek, a rózsafüzérről nevezett nővérek alapítottak: napi böjt és önmegtartóztatás, kemény kétkezi munkával együtt − ebből áll bűnbánatra épülő életük. Különleges imádságuk a rózsafüzér, éjjel-nappal, kivéve a szentmise és a zsolozsma imádsága alatt. A nővérek kettesével váltják egymást az átelmélkedett rózsafüzér közben, az Oltáriszentség előtt, karjukat kitárva.
A nővérek jelmondata a fatimai üzenet hiteles megszemélyesítése, ami bűnbánat és imádság, főleg a rózsafüzér».

2) Pietrelcinai Szent Pio atya egyszer ezt mondta: "A sátánnak az a célja, hogy lerombolja ezt az imát, de soha nem fog sikerülni: ez az az ima ugyanis, amely minden és mindenki fölött diadalmaskodni fog!"

https://youtu.be/V4PHX0kCxiI

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját?

A Mária-korszak kezdetével egyidőben 1830-tól, tucatszámra születtek új fogalmak, vagy erősödtek meg, melyekkel sajnos a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük.

A pápák ajánlásai 12

     Ahogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumát olvasom − írja Lúcia nővér −, azt hiszem, hogy semmilyen jószándékú ember nem tagadhatja, hogy a rózsafüzér egyike a Mária-tisztelet legfőbb szokásainak és ájtatosságainak, amely akkor a zsinati atyák lelkében és gondolataiban jelen volt. Ugyanígy az sem tagadható, hogy egy ilyen imádság egyike azon legfőbb szokásoknak és ájtatosságoknak, amelyeket az egyház tanítása tanácsol és jóváhagy.
VI. Pál pápa 1974. február 2-án «Marialis cultus» című apostoli buzdítás (42.- 55. szakaszig) így vall a rózsafüzérről: «Mi magunk, pápaságunk első általános kihallgatása, 1963. július 13-ika óta kifejeztük nagyrabecsülésünket a rózsafüzér ájtatosságának gyakorlása iránt» (no. 42).
Megerősíti, hogy figyelmes lélekkel követte a számos találkozót és vizsgálódást, amelyek a Mária-tisztelet jegyében történtek.
     «A modern gondolkodásnak eredményeképpen a liturgia és a rózsafüzér közötti viszonyt világosabban értelmezhetjük. (...) Nem sok évvel ezelőtt néhányan kifejezték vágyukat, hogy a rózsafüzért foglaljuk be a liturgiába, míg mások − el akarván kerülni korábbi pasztorális hibák ismételt elkövetését − igazságtalanul figyelmen kívül hagyták a rózsafüzért. A problémát ma egyszerűen megoldhatjuk a "Sacrosanctum Concilium" kezdetű Konstitúció elveinek fényében. A liturgikus ünneplés és a rózsafüzér áhítatos mondása nem állítható ellentétbe egymással, de nem is tekinthető egyenjogúnak».
     «Egy imádság minél inkább megőrzi valódi természetét és egyéni jellegét, annál gyümölcsözőbbé válik. (...) Valójában, ahogy a liturgia, a rózsafüzér is természetében a Szentírás által sugalmazott ima és Krisztus misztériuma felé irányul. Mind a liturgiai emlékezés, mind a rózsafüzérre jellemző elmélkedő megemlékezés tárgya. (...) Miután ezt a lényegi különbséget tisztáztuk, nem nehéz megérteni, hogy a rózsafüzér olyan ájtatossági gyakorlat, amely motiváló erejét a liturgiából meríti és természetszerűen oda vezet vissza, ha eredeti rendeltetésével összhangban gyakoroljuk. Valójában a rózsafüzér titkain való elmélkedés, azáltal, hogy a szívhez és az elméhez közel hozza Krisztus misztériumait, kitűnő felkészülést jelent ugyanazoknak a misztériumoknak az ünneplésére a liturgia cselekedetén belül, és egyúttal annak folytatólagos visszhangja is lehet. Bár nem helyes a rózsafüzért a liturgia alatt mondani.» (no. 48)

https://youtu.be/ql9FOJKntk0

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel elérte-e a lelkek megtérését?

Fájdalmas, hogy míg Mária egyházilag hiteles kérései hidegen hagyják az emberek többségét, addig a "naprakész" üzenetek sokakat képes felvillanyozni!

A pápák ajánlásai 11

   Szent VI. Pál: Szentolvasó a legkiválóbb és leghathatósabb családi közös ima. Hőn óhajtjuk, hogy a családban gyakran imádkozzák együtt a rózsafüzért.
„Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz, s ez ellentmond Jézus intelmének: 'amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy a bőbeszédűségükért találnak meghallgatást' (Mt 6,7). A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.” (VI. Pál: Marialis cultus apostoli buzdítás 1974. II. 2-án. 47.)
    Szent II. János Pál pápa, a 2002-es Rosarium Virginis Mariae (RVM) apostoli levelében így írt: "Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kiesz-közlőjét" (RVM 39)  „A Boldogságos Szűz rózsafüzére (…) olyan imádság, melyet sok szent szeretett, és a Tanítóhivatal buzdít imádkozására. A maga egyszerűségében (...) az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje.” (RVM 1)
     Őszentsége VI. Pál pápa 1964. november 21-én írta alá a «Lumen gentium» dogmatikai konstitúciót az egyházról, ahol ezt írja: «A Szentséges Zsinat jól átgondoltan adja elő ezt a katolikus tanítást, s egyúttal inti az Egyház minden gyermekét, hogy nagylelkűen ápolja a Boldogságos Szűz tiszteletét, különösen liturgikus kultuszát, becsülje nagyra azokat a Máriát tisztelő szokásokat és ájtatosságokat, melyeket a Tanítóhivatal ajánlott a századok folyamán. Vallásos lelkülettel tartsák meg a régebbi korokban kelt határozatokat Krisztus, a Boldogságos Szűz és a szentek képeinek tiszteletéről» (LG 67).

https://youtu.be/OVehO1_J31Y

Elmélkedések a Szűzanyáról és arról, hogy az ő próféciái mikor fognak bekövetkezni?

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hagyományos lelkipásztori ráhatás nem képes megállítani a veszélyes lelki hanyatlást ‒ jóllehet ‒, erre kínált módszertant a Szűzanya Fatimában!

Szent Terézia

könyörögj népünk megtéréséért 

és fiataljaink hivatásáért!

A pápák ajánlásai 10

     XII. Piusz pápa Ingruentium malorum [Kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: "Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel".
     Másutt ezt tanította: "Imádkozzátok a szentolvasót, mert az „az egész evangélium összefoglalása”! Az ifjú házasoknak 1941. okt. 8-án e szavakkal ajánlja a rózsafüzérezést: Ezen a módon a legtisztább és leghatalmasabb Szűz védelme alá helyezik magukat, aki a szeretet és az irgalom anyja, kinek örömei, fájdalma és dicsősége lelki szemeik előtt vonulnak el a tíz Ave Maria ritmusában, és Önöknek a legszentebb család példáját emlékezetbe idézik.
     Szent XXIII. János pápa a rózsafüzérről szóló apostoli levelében 1961. szeptember 29-én így nyilatkozott: «Tehát ez jellemzi a szentmise és a breviárium liturgikus imádságát: minden egyes részükben megtaláljuk a "Könyörögjünk" motívumát, amely sok embert, tömeget feltételez azok között, akik imádkoznak, akik meghallgatásra várnak, s akikért imádkozunk. A tömeg imádkozik, egyesülve a könyörgésben az emberiség egészéért, vallásos vagy civil közösségekért. Mária rózsafüzére ezért nagy értékű imádsággá válik, nyilvános és egyetemes szinten, a Szent Egyház természetes és rendkívüli szükségeiért, a nemzetekért és az egész világért való könyörgésben». A Szentatya itt felismerte a rózsafüzérnek azt a többletét és egyetemességét, amely a szentmisére és a zsolozsmára jellemző, hogy «hordozza a Szentmise és a Breviárium liturgikus imádságra vonatkozó jegyeit». Azt is mondja, hogy a rózsafüzér a sokaság imádsága, akik szent egyházuk és a népek hétköznapi és különleges szükségeiért könyörögnek.

https://youtu.be/eUtTcQyjzKw

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy az ő próféciái mikor fognak bekövetkezni?

A Mária-jelenéseket egységében kell néznünk, tehát nem sorrendi kérdés, hogy mikor milyen üzenet hangzott el, mert az Istenanya egyetlen szava sem vesztette aktualitását!

La Salette üzenete

A pápák ajánlásai 9

     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára.  Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségei, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.  

     Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt, aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. A Szűzanya rózsafüzére az evangéliumi erényeket is ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben újraéled s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatás igazságába. (...) Mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hova napi fáradalmaik után megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért. (…) (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Teljesítettük-e a Szűzanya fatimai kéréseit? https://youtu.be/H3YXPHuCnz4