A pápák ajánlásai 12
Ahogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumát olvasom − írja Lúcia nővér −, azt hiszem, hogy semmilyen jószándékú ember nem tagadhatja, hogy a rózsafüzér egyike a Mária-tisztelet legfőbb szokásainak és ájtatosságainak, amely akkor a zsinati atyák lelkében és gondolataiban jelen volt. Ugyanígy az sem tagadható, hogy egy ilyen imádság egyike azon legfőbb szokásoknak és ájtatosságoknak, amelyeket az egyház tanítása tanácsol és jóváhagy. 
VI. Pál pápa 1974. február 2-án «Marialis cultus» című apostoli buzdítás (42.- 55. szakaszig) így vall a rózsafüzérről: «Mi magunk, pápaságunk első általános kihallgatása, 1963. július 13-ika óta kifejeztük nagyrabecsülésünket a rózsafüzér ájtatosságának gyakorlása iránt» (no. 42).
Megerősíti, hogy figyelmes lélekkel követte a számos találkozót és vizsgálódást, amelyek a Mária-tisztelet jegyében történtek.
«A modern gondolkodásnak eredményeképpen a liturgia és a rózsafüzér közötti viszonyt világosabban értelmezhetjük. (...) Nem sok évvel ezelőtt néhányan kifejezték vágyukat, hogy a rózsafüzért foglaljuk be a liturgiába, míg mások − el akarván kerülni korábbi pasztorális hibák ismételt elkövetését − igazságtalanul figyelmen kívül hagyták a rózsafüzért. A problémát ma egyszerűen megoldhatjuk a "Sacrosanctum Concilium" kezdetű Konstitúció elveinek fényében. A liturgikus ünneplés és a rózsafüzér áhítatos mondása nem állítható ellentétbe egymással, de nem is tekinthető egyenjogúnak».
«Egy imádság minél inkább megőrzi valódi természetét és egyéni jellegét, annál gyümölcsözőbbé válik. (...) Valójában, ahogy a liturgia, a rózsafüzér is természetében a Szentírás által sugalmazott ima és Krisztus misztériuma felé irányul. Mind a liturgiai emlékezés, mind a rózsafüzérre jellemző elmélkedő megemlékezés tárgya. (...) Miután ezt a lényegi különbséget tisztáztuk, nem nehéz megérteni, hogy a rózsafüzér olyan ájtatossági gyakorlat, amely motiváló erejét a liturgiából meríti és természetszerűen oda vezet vissza, ha eredeti rendeltetésével összhangban gyakoroljuk. Valójában a rózsafüzér titkain való elmélkedés, azáltal, hogy a szívhez és az elméhez közel hozza Krisztus misztériumait, kitűnő felkészülést jelent ugyanazoknak a misztériumoknak az ünneplésére a liturgia cselekedetén belül, és egyúttal annak folytatólagos visszhangja is lehet. Bár nem helyes a rózsafüzért a liturgia alatt mondani.» (no. 48)
