Mi a keresztényi szolidaritás?
Segítő együttérzés nélkülöző felebarátainkkal és szolidaritás a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel.A földön élő emberiség (a Küzdő Egyházban élők) alapvető kötelessége a szeretet parancsa által megkövetelt egymás iránti együttérzés, nem csak az élő embertársak, hanem az elhunytak irányában is!
Senki ne gondolja, hogy a szegények azért vannak szűkében a földi javaknak, mert Isten megveti őket, sőt inkább annyira szereti valamennyit, hogy jobb módú gyermekeinek érdemszerző gondjaiba bízta őket.
Isten tehát a Küzdő Egyházra bízta a Szenvedő Egyházat, vagyis a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Ők nem tudják a saját szenvedéseiket csökkenteni. Mi azonban megtehetjük, imáinkkal, felajánlott Szentmisékkel, az Egyház búcsúival.
A tisztítótűz mibenlétéről szólva, kevéssé szolgál magyarázatra, hogy az emberek többsége halála pillanatában nincs abban az állapotban, hogy közvetlenül beléphessen a Szentháromságos Isten szeretetközösségébe. Ehhez tisztulnia kell, ez pedig fájdalmas. (Lásd: "A TISZTÍTÓTŰZ TITKAI"-37. részét november 6-án!)
A szentek közösségének erejében a földön élő hívők segíthetik a tisztítóhelyen lévő lelkeket azáltal, hogy fölajánlják értük közbenjáró imáikat, különösen az eucharisztikus áldozatot, valamint alamizsnákat, búcsúkat és bűnbánati cselekményeket. (Vö. KEK 1032)
A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer önmaga vagy a megholtak számára az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít. (Vö. KEK 1471-1479. 1498)
Azt a tisztuló lelket, aki elnyeri a búcsút, Isten azonnal eljuttatja a tisztaságnak abba az állapotába, hogy beléphet a Szentháromság közösségébe.
Nem érdemes az eleve megoldhatatlan időproblémával birkóznunk, mert a földi idő és az örökkévalóság össze nem hasonlítható! Elég azt látni, hogy a Szentségek, a Szentelmények, az egyéni imák és áldozatok, egyesítve Krisztus és a Szentek érdemeivel, túlvilági nagyságrendű eszközök, melyekkel a Küzdő- és a Szenvedő Egyházat segíthetjük! S ettől kezdve csak az a kérdés, fontos-e számunkra, hogy mások szenvedését csökkentsük vagy megszüntessük, jóllehet kötelességünk és felelősségünk! (Lásd: itt!)
