Magyarországon 1956. november 1. szombati nap volt. Az országban lényegében kezdett helyreállni a rend. Egyfelől a kormány részéről folytak a tárgyalások az orosz csapatok kivonulásáról. Másfelől a háttérben, a kommunisták provokációkkal próbálták indokolttá tenni a szovjet beavatkozást (Köztársaság tér). A "nyugatinak" mondott országok kormányai nem szűntek meg folyvást biztatni hazánkat a vörös iga végleges lerázására.
.jpg)
Tény, hogy elsejére béke honolt az országban, talán a vihar előtti csend békéje, melyet akkor még sokan nem sejtettek. A temetővé vált pesti utcákon, közparkokban és a köztemetőben, gyertyagyújtással és virágokkal emlékeztek az elesett hősökre. Az emberek készültek a hétfőn kezdődő munkára, az ország vérkeringésének beindítására, miközben a világ egyik legerősebb hadereje, a szovjet hadsereg színlelt kivonulással szemben aljas módon készült a főváros és Édes Magyar Hazánk totális lerohanására. Azt azonban maguk sem hitték, hogy világáruló győzelmük ellenére, olyan végzetes sebet szenvednek el, mely a Szovjet Birodalom pusztulását okozza majd!
„Lánctalpakon, egyenruhában jött a HALÁL értetek. /Szerelem, munka, remény, jó és rossz már tőletek elvétetett /De már emléketektől is veszik el a becsületet.” (Benjámin László Irodalmi Újság, nov. 2.)
A Magyar Függetlenség című lapban (1956. november 2., 4. oldal) Velvárt Richárd „Halottak napján – Az ifjú hősökhöz” című cikkében ezt írja:„Temetünk. In Memoriam. Hősöket temetünk ma, egy nép, egy nemzet, egy világ hőseit. (...) Óh, ti tizenöt évesek, kik a fegyver súlyától meg-megroggyanó térdekkel indultatok a harcba. A ti utolsó harcotokba.”
Történelmi jelentőségű beszédet közvetített a Kossuth Rádió november 1-jén az esti órákban. Nagy Imre miniszterelnök ezekben a napokban folyamatosan értesült, hogy szovjet csapatok áramlanak az országba. Jurij Andropov szovjet nagykövet szerint a beáramló csapatok csak a megállapodások értelmében kivonuló szovjet alakulatokat biztosítják. Ugyanezzel indokolta, hogy szovjet részről megkezdték a repterek körülzárását. A kormány ekkor úgy döntött, hogy kinyilvánítja Magyarország függetlenségét és az ENSZ BT négy állandó tagját kéri fel hazánk semlegességének biztosítására. Minden bizonnyal nem értett vele egyet a mindaddig színleg Nagy Imrével tartó Kádár János: aznap már a szovjet nagykövetségre, majd páncélkocsin Tökölre távozott, hogy onnan Moszkvába repüljön. Hirtelen utazásáról „elmulasztotta” értesíteni a kormánytagokat és Nagy Imrét.
A Szabad Kossuth Rádióban 1956. november 1-jén 19 óra 53 perckor a következő szónoklat hangzott el: „Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép, a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék. A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét! Ez a hősi küzdelem tette lehetővé, hogy népünk államközi kapcsolataiban érvényesítse alapvető nemzeti érdekét, a semlegességet. Felhívással fordulunk szomszédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartsák tiszteletben népünk megmásíthatatlan elhatározását. Most valóban igaz az a szó, hogy népünk olyan egységes ebben az elhatározásban, mint történelme során még talán soha. Magyarország dolgozó milliói! Védjétek és erősítsétek forradalmi elszántsággal, önfeláldozó munkával, a rend megszilárdításával hazánkat, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot!”
Ma, 60 évvel a magyar szabadság vérbetiprása után, imában emlékezzünk a hősökre, akik életüket áldozták azért, hogy Édes Magyar Hazánkat és a világot megmentsék "a Tűzvörös Sárkánytól" (Jel.12,3), gyilkos kommunizmus térhódításától! Erre figyelmeztetett az Istenanya már 1917-ben, ám a világ akkor sem hallgatta meg, (miként nem hallotta meg a Magyar Nemzet 1956-os segélykiáltását sem) és nem teljesítették a Szeplőtelen Szív feltételeit, Oroszország felajánlását a világ püspökeivel! A korabeli figyelmeztetés így hangzik: "Ha nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz pápasága alatt másik, még szörnyűbb háború kezdődik. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok feltűnni, akkor tudjátok meg, hogy ez az a nagy jel, amit Isten ad, hogy a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével megbüntesse. Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok, és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad." (Fatimáról beszél Lúcia nővér, 2006. 119.)
Adj Uram örök nyugodalmat '56-os hőseinknek – akik segítsék meg Édes Magyar Hazánkat –, az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében! Amen. 
