Királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon. Édesapja II. Endre király, édesanyja az Andechs-Meráni családból származó Gertrtúd királyné. Gyermeküket a bensőséges hitre nevelték.
1211-ben Türingiába vitték, hogy az akkori idők szokása szerint együtt nevelkedjen kiválasztott férjével, Lajos őrgróffal.
A kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett Pozsonyból a wartburgi várba. A hozomány közt volt egy ezüst fürdőkád is, melyről új családja nem is tudta mire való! Környezetében mindenkinek feltűnt, hogy ez a kicsiny gyermek mennyire vallásos, dolgos, Isten- és emberszerető. Lajos édesanyja, Zsófia őrgrófné egyenesen rosszallta, hogy a leányka mindenkivel egyformán viselkedik, nem sokat adva az udvari etikettre, sőt megtanult lovagolni.
1221-ben megtörtént a házasságkötés, a két fiatal boldogsága teljes volt. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, de ez a szív Isten felé is elkötelezett volt. Krisztusban szerették egymást. A csodálatosan szép, kiegyensúlyozott házasságukból három gyermek született.
Lajos elfogadta Erzsébet különös figyelmét, érzékenységét a szegények és betegek iránt. Ezt mutatja, hogy az 1226-os nagy éhínség idején megnyitotta a birtok összes gabonatárolóját, kenyereket süttetett az éhezőknek. A házaspár két kórházat alapított, melyekben Erzsébet maga is ápolta a betegeket. Nem csoda, ha messze földre híre ment a fiatal grófné emberszerető irgalmasságának, sőt a jótettei az udvar embereit is meghökkentették, jóllehet olykor ez még férjétől is nagy megértést kívánt. Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ura ágyába fektette. Mikor váratlanul hazaért férje, az udvar nyomban jelentette neki, és bizony Lajos szívében rosszallás ébredt. Ámde amikor belépett a szobába (az Úr megnyitva belső szemeit), s az ágyában a megfeszített Krisztust látta.
(folyt. holnap!)