A pápák ajánlásai 10
XII. Piusz pápa Ingruentium malorum [Kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: "Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel".
Másutt ezt tanította: "Imádkozzátok a szentolvasót, mert az „az egész evangélium összefoglalása”! Az ifjú házasoknak 1941. okt. 8-án e szavakkal ajánlja a rózsafüzérezést: Ezen a módon a legtisztább és leghatalmasabb Szűz védelme alá helyezik magukat, aki a szeretet és az irgalom anyja, kinek örömei, fájdalma és dicsősége lelki szemeik előtt vonulnak el a tíz Ave Maria ritmusában, és Önöknek a legszentebb család példáját emlékezetbe idézik.
Szent XXIII. János pápa a rózsafüzérről szóló apostoli levelében 1961. szeptember 29-én így nyilatkozott: «Tehát ez jellemzi a szentmise és a breviárium liturgikus imádságát: minden egyes részükben megtaláljuk a "Könyörögjünk" motívumát, amely sok embert, tömeget feltételez azok között, akik imádkoznak, akik meghallgatásra várnak, s akikért imádkozunk. A tömeg imádkozik, egyesülve a könyörgésben az emberiség egészéért, vallásos vagy civil közösségekért. Mária rózsafüzére ezért nagy értékű imádsággá válik, nyilvános és egyetemes szinten, a Szent Egyház természetes és rendkívüli szükségeiért, a nemzetekért és az egész világért való könyörgésben». A Szentatya itt felismerte a rózsafüzérnek azt a többletét és egyetemességét, amely a szentmisére és a zsolozsmára jellemző, hogy «hordozza a Szentmise és a Breviárium liturgikus imádságra vonatkozó jegyeit». Azt is mondja, hogy a rózsafüzér a sokaság imádsága, akik szent egyházuk és a népek hétköznapi és különleges szükségeiért könyörögnek.
