A szobor csodája
A „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” 1610. február 2-án visszatért az életnagyságú szoborral kapcsolatos régi kérésére, határozottan azt is megismételve, hogy az alkotást „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación”-nak nevezzék.
Mint elmondta, ezt azért kéri, hogy „Hadd jöjjenek az emberek hozzám, és én Jézushoz vezetem őket” Hosszútávon pedig azért, hogy majdan a szoborral hirdesse közbenjárását az Egyház és a társadalmak nagy krízise idején, amely be fog következni a 20. században.
Mariana anya elgondolkozott azon, hogyan tudja megszerezni a Mennyei Királynő pontos méreteit. A Szűzanya észrevette zavarát, és levette derekáról a zsinórját. Aztán kecsesen az egyik végét a homlokánál tartotta, amíg Mariana anya a másik végét a Szűzanya lábához érintette. Érdekes, hogy az egyébként túl rövid zsinór a szükséges hosszúságúnak mutatkozott.
Mariana anya végül február 5-én bízta meg Francisco del Castillo szobrászt, hogy következő év február 2-ra készítse el.
1611. január 10-én az alkotás már végső befejezése előtt állt, de egy bizonyos festékért a művésznek Kolumbiába kellett utaznia.
Amikor azonban 16-án visszatért, látva a szobor megszépülését, ámulatában térdre esett és sírva mondta, hogy csoda történt! Nyilatkozatot tett a festett szobor azon gyönyörű változásáról, mely „nem az én kezem munkája". A levelet továbbították Salvador Rivera püspöknek, aki nyomban meglátogatta és ő is könnyek közt borult térdre a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” előtt. Nyomban „ad aeternum”-ot rendelt el, miszerint ezentúl minden január 24-vel kezdődően Szent Kilenceddel kell megünnepelni Miasszonyunk Gyertyaszentelő ünnepét, február 2-át!
Vissza az előző részhez!
(Források az első részben!) (folyt.)
