Veszélyben a kolostor
A Szűzanya ezután elárulta Mariana anyának, hogy hosszú és szenvedéssel teli élete lesz ugyan, de soha ne veszítse el a bátorságát, s ekkor a Kisded Jézust Mariana karjába tette. Ő a szívéhez szorítva, érezte azt a kegyelmi hatást, mely a Szentséges Szívből áradt, mely által képessé vált, hogy állhatatosan vállalja az áldozatot, az imádságot és a szenvedést Isten dicsőségéért és a lelkek javára.
Szüksége is volt erre Marianának, mert a választáson az új priorissza az addigi rakoncátlankodók egyike lett. Nem is vesztegette az idejét, neki is fogott lázongó elképzeléseinek megvalósításába. Ez a nővér nem volt romlott lelkű, de mivel gyenge volt, gyakran nem tudta megkülönböztetni a saját lelkiismerete és a megtévesztő szellem sugallatait!
Első lépése az volt, hogy kolostorukat leválasztotta a ferencesek lelki vezetéséről, és a konvent irányítását átadta Quito püspökének. Mariana anya és az összes engedelmes apáca vigasztalhatatlanul sírt, de engedelmesen alávetették magukat az új hatóságnak.
Sajnos az új főnökasszonnyal az élen a szabályok betartása hirtelen hanyatlani kezdett.
Mariana anya aggódva és szívében, alázatosan kérte új felettesét ‒ mint alapító és ex-prior ‒, hogy a szabálysértéseket a közösség érdekében javítsák ki.
Az elöljáró meghallgatta ugyan, de rakoncátlan frakciótársai javaslatára Mariana anyát három napos börtönbüntetésre ítélte a kolostor földalatti részébe. Azt is elrendelte, hogy csak térdelve étkezhessen.
Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)
(folyt.)