Isten háza szűkösnek bizonyul
És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
A sikeres "evangelizáció" felrázta a környékbeli városok papságát és tehetősebb polgárait.
Hamarosan innen-onnan a tehetősebb családok is hozzájárultak anyagilag a költségekhez, melyből rendbehozták a templomot és oltárát. Ám ekkor már látható volt, hogy ez az Isten Háza szűkösnek bizonyul!
Ekkor merült fel Bartolo Longóban, egy nagyobb szabadtéri Rózsafüzér oltár létesítése, melyhez azonban kellett egy oltárkép is a Rózsafüzér 
Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott.
1876-ban a Porta Medina-i rózsafüzér kolostor apácája felajánlott neki egy töredezett festményt, de ennél a Nápolyból Valléba való szállítás gondja merült fel. Ezt a két hely között ingázó Angelo Tortora nevű fuvaros, nagylelkűen elvállalta, de arra senki sem számított, hogy az oktondi ember a Rózsafüzér Királynője képet egyszerűen feldobja a megrakott trágyás szekerére! Ám, a lényeg a lényeg! Megérkezett a kép, mely valóban a Rózsafüzér Királynőjét ábrázolta igen előnytelen arccal, Szent Domonkossal és Szent Rózával, bár ez utóbbi "kakukktojás" volt a képen.
(A források felsorolását, lásd az első részben!)
