A keserűség olykor hátráltat
Három nap után felvitték egy magányos szobába, ám a spanyol alapítónők meglátogatták. A főnökasszony erre elrendelte, hogy Mariana anyával együtt őket is bebörtönözzék egy hónapra.
A nagy sötétségben Mariana anya egy kis keresztet festett a falra, mely nyomban erősen ragyogni kezdett a börtönlakók nagy vigaszára, és a többi nővér csodálkozására.
A börtönbüntetés még le sem telt, és a vezetőnő súlyosan megbetegedett.
Bár a Szűzanya már 1599. január 16-án említést tett, hogy egy szobrot szeretne, Mariana anya azonban valamiképp ezt tíz évig teljesen figyelmen kívül hagyta, egyfelől azért, mert attól félt, hogy a püspök kétségbe vonja őt, és akadályokat állít egy ilyen szobor felállítására. Másfelől félő, hogy az indián lakosság, mely még mindig hajlamos a bálványimádásra, helytelen tiszteletet fog tanúsítani Isten Anyja iránt. Harmadsorban azért, mert 1605-1610. között fokozott felfordulás volt a kolostorban. És ez elkerülte a figyelmét.
A lázadó főnökasszonyról Mariana anya megtudta Jézustól, hogy a nővér a cselekedeteiért ezer évig fog a tisztítótűzben szenvedni! (Egyes fordításban a nővér esetében kárhozat veszélye állt fenn!) Mariana azonban könyörületből megegyezett Szentségi Jegyesével, hogy a nővér megváltására öt éven át magára vállalja a pokol fájdalmait.
Ez a felajánlás Mariana nővér részéről egybecseng a Fatimai Szűz 1917. augusztus 19-i kérésével (ha nem is ilyen elképesztő vonatkozásban): "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!"
Nem sokkal később Urunk megjelent Mariana anyának. Emlékeztetett rá, hogy eljött az ideje, hogy megfizesse az elhunyt priorissza lelke üdvösségének árát. Tudatta vele, hogy másnap, amikor szentáldozáshoz járul, amint a Szentségi Színek feloldódnak benne, a pokolba lép.
Vissza az előző részhez!
(Források az első részben!) (folyt.)
