A nagy utazás
Amikor a spanyol II. Felipe király, elfogadta amerikai alattvalóinak kérését egy Quitó-i női kolostor alapítására, a fent említett, de már felserdült Mariana Francisca unokanővérét, María de Jesús Taboada anyát bízta meg az expedíció és alapítvány megszervezésével.
Maria Taboada anya úgy döntött, hogy az Újvilágban a ferencesek felügyelete alá helyezve alapítja meg a kolostort Szeplőtelen Fogantatás titulussal, és ebben számított tizenéves unokahúgára is, akinek addig is szellemi formálója volt.
És Mariana de Jesus Torres 13 éves posztuláns, csatlakozott a hét főből álló alapítók csoportjához.
1576. A tengeri út szörnyű volt, nem csak azért mert többször kegyetlen vihar tört ki és az ég komor éjszakává sötétedett, de azért is, mert többüket szörnyű álmok és látomások gyötörtek. Egy alkalommal Mariana felkiáltott és ezt követően eszméletlenül esett össze. Amikor magához tért, bizalmasan elmesélte María de Jesús anyának: „Nem tudom, milyen világban voltam, de láttam egy hatalmas tengeri sárkányt, mely el akarta süllyeszteni a hajót. Ekkor egy csillagokkal koronázott Napba Öltözött Hölgy, aki egyik kezével a mellén levő sugárzó monstranciára mutatott, a másik kezében pedig aranymarkolatú kétélű kardot tartott. Az Oltáriszentségből áradó sugárral annyira megütötte a szörnyeteget, hogy az betörte a fejét, ennek ellenére a démon mégis borzalmasan üvöltötte, hogy minden módon megakadályozza a kolostoralapítást! Ekkor elvonult szemem előtt a számtalan nehézség és szenvedés, amelyet a sátán és csatlósai fognak okozni a kolostor életében, de az is, hogy mindenkor lesznek olyan szent apácák, akik megdicsőítik Istent és Szent Anyját, miáltal számtalan kegyelmet vonzanak rendünkre! ‒Mariana a történetét azzal fejezte be, hogy ‒ egyszer a Mennyek Királynője és Szent Fia beszélgetni fognak velem.” Így is történt!
Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)
(folyt.)