Egy kiváló keresztény államfő, mely ritkán adatik a népeknek

     Amiként a Szűzanya előre jelezte Marianának,1830-ban megalakult az Ecuadori Köztársaság, melynek három nagyobb városa volt Quito, Guayaquil és Cuenca.

Gabriel Garcia Moreno elnök (1820-1875) Quitót fővárossá tette utak, vasutak, iskolák és egyetemek építésével, valamint egy csillagászati obszervatórium alapításával. Hatalomra kerülése előtt országa a gazdasági csőd szélén és a polgárháború határán állt.

Garcia Moreno napi szentáldozóként, nagy tisztelője volt a „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” Szűzanyának. Nem csoda, hogy a katolicizmust államvallássá tette, és Ecuadort felajánlotta Jézus Szent Szívének.

Egyik életrajzírója szerint ezen cselekedete után a német szbdkmvesek halált mondtak ki a fejére. Tulajdonképpen sejtette ezt, sőt maga is kimondta egyszer, hogy: „Az Isten és az egyház ellenségei megölhetnek, de Isten nem hal meg.” Nem sokkal halála előtt, mintegy felkészülésként, levélben kérte IX. Piusz áldását, és imáit.

Mellesleg Ecuador volt az első nemzet, amely magát a Szentséges Szívnek szentelte. Ne feledjük, hogy valamely politikust, államfőt nem az ígéretei vagy a propaganda tesz igazzá, hanem az országáért és népéért folytatott cselekedetei, amiként az Evangélium is írja: „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában”. (Jak 2,24)

Ellenfelei „kígyó-békát” hordtak össze ellene, hazugsággal és lopással vádolták, minden eszközzel megpróbálták hitelteleníteni! Sajnos a nép körében sokan felültek a híreszteléseknek, hiszen az „újság is megírta”!

(Kép: 1) Pénz Moreno elnök képével 2) Quito)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A Világegyházat fenyegető veszély és a Magyar Szentkorona

     1901-ben, az alapkő letételének 25. évfordulóján a templom bazilika rangot kapott.

XIII. Leó pápa a Szentév meghirdetésénél, a következő kijelentést tette: "Menjetek el Pompeibe, menjetek és imádkozzatok a pápáért a kegytemplomban".

     Az 1903-as esztendő nehéz időszak kezdete volt az Egyház életében, főleg a modernizmus miatt.

       XIII. Leó halálával a szbdkmves Tindaro Rampolla bíborost választották pápává, ám beiktatását Ferencz József a Magyar Szentkorona privilégiumával sikeresen megvétózta. Így másodjára már Giuseppe Melechior Sartót választották meg X. Piusz néven, akit később a szentek sorába emelt az Egyház!

     A kegyhely és az intézményeinek látványos fejlődése miatti féltékenység egyeseket, még szerzeteseket is téves és rosszindulatú értelmezésekre indította. Ezek a rágalmak X. Piusz pápáig is elhallatszottak. Ám ő, hogy kifejezze a Pompei Kegyhely iránti támogatását, 1903. november 24-én fogadta az alapítókat, akik meg is jelentek néhány nevelő és nevelt gyermek társaságában. (Lásd alsó kép!)

     Bartolo Longo nagyon szenvedett a rágalmak miatt és így nyilatkozott: "A feleségem, De Fusco grófnő és az én 33 éves munkámnak egyetlen célja a saját lelkünk-, a felebarátaink üdvösségének elősegítése, miként a börtönben lévők gyermekeinek és a Pompei Szűzanya árva leányainak felkarolása és neveltetése volt, mindezt a Szent Rózsafüzér terjesztésével!"

 (A források felsorolását, lásd az első részben!)

Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola 1

     B. Bartolo Longo Itáliában, a Brindis-i melletti Latianóban született 1841. február 11-én. 1863-ban beiratkozott a nápolyi egyetemre, ahol erős liberális, egyházellenes hatásra hitbeli kételyei támadtak, és a spiritiszták közé sodródott, akiknek ekkor "templomaik" is voltak arra felé. 1864-ben doktorált, hazatért családjához, s ügyvédként kezdett dolgozni.
      Jóbarátja, Vincenzo Pepe professzor és Alberto Radente domonkos atya hatására megtért, fölhagyott az ügyvédi munkával és szülővárosában, majd Nápolyban egészen Isten és a rászorulók szolgálatába állt. A Szűzanya hangját hallotta a szíve mélyén: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” Nagyon kedvező házasodási lehetőségeket visszautasítva, tisztasági fogadalmat tett.
      Megismerkedett a Pompei környékén birtokos Marianna De Fusco grófnővel és Bartolo Longo lett a grófnő gyermekeinek a nevelője és birtokainak jószágkormányzója. A jótékonykodásban viszont teljesen lelki társak lettek.
      XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta őket, s tanácsára a félreértések és rágalmak elkerülése végett 1885 áprilisában házasságot kötöttek, de József-házasságban éltek.
      Bartolo Longo, látva a Pompei környékén élő nép vallási tudatlanságát, tanítani kezdte őket a katekizmusra és a rózsafüzérre. Szentképek tömegét nyomatta, melyeket ingyen osztogatott. Mivel Longo úgy tekintette a szentolvasót, mint láncot, mely Istenhez és Máriához kapcsolja az embert, ingyen osztogatta a népnek a szentolvasókat is, megtanítva őket az imádkozására. Tekintve, hogy a Pompei-környéki nép szerette a mulatságokat, ezért népünnepélyeket szervezett, ahol tombolát húzatott mindenkivel és a nyeremény természetesen szentképek és rózsafüzér volt!
      Egy kedvesnővértől ajándékba kapott egy vászonra festett, nagyon rossz állapotban lévő Rózsafüzér Királynője képet. Restauráltatta, s 1875. november 13-án a birtok egy kicsi kápolnájának oltárára helyezte.

(Lásd alább, mely a Pompeji Rózsafüzér Királynőjét ábrázolja Szent Domonkossal és Szienai Szent Katalinnal!)

A Tisztulás nagy Eseménye, a Szeretetláng kiáradása? 3

     Azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a magyar Szeretetláng üzenete minden elképzelést felülmúló mértékben terjedt el Dél- Amerikában és egyik legjelentősebb központja Quito!

Ez még akkor is csodálkozó kérdést vet fel, hogyha ismerjük a Szűzanya naplóbeli kijelentését, miszerint: „Ő velünk lesz, hogy a láng – szívről-szívre (I/39) – elterjedjen, mint a futótűz. (I/59; I/140) Az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is! (I/85)

Mi lehet ennek a magyarázata? Elsőként értelemszerűen a kivonatos Szeretetláng Naplónak P. Róna Gábor (1929-2015) jezsuita atya általi spanyol nyelvi fordítását kell érteni, mely amellett, hogy a legmagasabb egyházilag jóváhagyást kapta, valóban futótűzként terjedt el az amerikai kontinensen és a spanyol nyelvű országokban!

Másodikként említhető a Dél-amerikai népek vallásossága, és bensőséges Mária-tisztelete, mely legfőképp a Guadalupei Szűzanyának, és nem kevésbé a quitói Tisztulás Nagy Eseménye Asszonyának köszönhető! Harmadikként megemlítendő, hogy a Dél-amerikai népek körében, valami ősi és megmagyarázhatatlan szimpátia érződik a Magyar Szentek és Magyarország iránt és ez mind összegződött számukra is a Szeretetláng lelkiségében!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

(Képek: 1) Egy Szeretetláng Találkozó papsága. 2) Utcai óriásplakát. 3) Imádkozók.)

A "szocialista-mentes" szocializmus
     1891. május 24-én Bartolo Longo felhívást tett közzé a Szűzanyát tisztelő hívők, és az egész világ jóakaratú emberei felé, hogy segítsék a Börtönben Lévők Fiainak Intézetének létrehozását. Sok-sok nehézség leküzdése után végül már egy évre rá, 1892-ben fogadhatta egy bebörtönzött fiát – aki mellesleg –, később pap lett. Az intézményt a Keresztény Iskolatestvérekre bízta.
     Ezt követően Bartolo Longo és felesége a Pompei Rózsafüzér Domonkos Leányainak helyi kongregációját alapította meg, hogy a két intézetben dolgozó leányok számára nevelők legyenek.
Iskolákat és műhelyeket nyitott a szakoktatásra, hogy a felnövő fiataloknak, megélhetést adjon a kezükbe. Külön foglalkozott a szenvedélybetegekkel, valamint jelentős sikereket ért el a gyermek- és ifjúsági zenekarok szervezésében is.
     A gyermekeken keresztül a szülőket is sikerült megtéríteni – ami persze nem mindenkinek volt ínyére –, ennek folytán különféle támadásokkal kellett szembesülnie. A kegyhelyet és az alapításokat is megtámadták a liberális hatóságok, merthogy "sértik" a plébánia és az egyházmegye illetékességét, mi több a pénzek kezelése tekintetében is igyekeztek gyanút kelteni!  Ám a liberálisok és szocialisták, "mindent jobban tudnak és jobban csinálnának". Összeültek, hogy Bartolo Longo "kleriális, pénz-síboló ügyeskedéseinek" véget vessenek.
     Az akkor divatos "Lombroso-elmélet" előítélete alapján, leginkább a Börtönben Lévők Fiainak Intézetének fenntartását tartották pénzkidobásnak – mivel úm. "a bűnözési hajlam öröklődik" –, ezért az efféle gyermekek nevelhetetlenek. Persze, a rágalmak eljutottak Rómáig, de az alapos  kivizsgálásokat követően a pápák mindig Longo mellé álltak.
     1894-ben a szegény parasztok által megkezdett templom egyetemes jelentőségű lett, mert XIII. Leó pápai templommá, a világ kegyhelyévé, Szent Péter tulajdonává nyilvánította mindörökre!

A tiszteletreméltó Marie-Pauline Jaricot és az Élő Rózsafüzér 2

     Ez a rózsafüzér azért élő, mert a 15 tag, akik közül mindegyik naponta csak egy tizedet imádkozik, bár láthatatlanul, de mégis egymással összefonódva, együtt, mindenki javára az egész zsolozsmát elimádkozza. Ez a horizontális rózsafüzér. És közülük mindegyik 15 napon belül maga is elimádkozza az egész zsolozsmát: ez a vertikális rózsafüzér.
     Mint minden jó kezdeményezés, a kezdeti nehézségektől kipróbálva az Élő Rózsafüzér is, csakúgy mint a hit terjesztésére alakult egyesület és a jó könyvek műve, kimagasló sikert ért el. 1831-től átlépte Franciaország határát és Itáliában, Svájcban, Belgiumban, Angliában, sőt még Amerikában és Ázsiában is tovább terjedt. Az Élő Rózsafüzérnek 1834-ben Franciaországban már egymillió követője volt. XVI. Gergely pápa 1832-től approbálta az Élő Rózsafüzért, míg 1877. augusztus 17-én IX. Pius pápa a Quod jure haereditario kezdetű bullával a domonkosrend mesterének közvetlen jurisdictioja alá rendelte. Számtalan búcsúval ellátva az Élő Rózsafüzér úgymond noviciátusa lett a rózsafüzér-társulatoknak, melyhez tagjait természetszerűleg elvezeti. Ez az áhítati forma minden közegben elterjedhet, különösen a gyermekek (mint a rózsafüzérhez vezető út) és az elkülönülten élő személyek (például katonák) körében, akik számára nagy szellemi segítséget jelent.

     És ezzel még a Nagy Eseményről, a Szeretetláng kegyelmi hatásának majdani kiáradásáról még nem is szóltam, mely új világot teremt! És hogy mit mond erről a Nagy Eseményről a Szeretetláng Napló?

„Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 

A Szűzanya által ígért nagy Kegyelmi Kiáradás, mint a fentiekben hangsúlyos, nagy megrázkódtatással fog járni, mert ez lesz a Szent Szűz és a sátán közti végső összecsapás! Ezért mondja az Úr és Édesanyja hétszer is a Lelki Naplóban, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”! (I/84; I/109; II/ 94; II/109; III/129; III/140; III/152.)

A Szűzanya ígérete: „a sátánt megvakítom és a világot a kárhozattól megmentem.” (III/126) „Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet veletek teszek!” (II/18) Ez lesz Krisztus Békéjének végső győzelme, Édesanyja Szívének Szeretetlángja által!

(Vissza az előző részhez!) (folyt.)

A szentolvasó imádságai 3

AZ ANGYALI ÜDVÜZLET 2
      Az Angyali Üdvözlet tartalmazza a pátriárkák, próféták és apostolok hitét. A vértanúk kitartást és erőt merítettek belőle, a tudósok tudományt, a hitvallók állhatatosságot, a szerzetesek pedig lelki életet. A kegyelem újszövetségének a himnusza az angyalok és emberek öröme, az ördögöknek pedig rettegése és megszégyenülése. /46/
      „Ezen szó által: AVE – ami az ÉVA fordítottja – megtudtam, hogy Isten mindenhatósága megőrzött engem a bűntől és minden nyomorúságtól.” (– mondta a Szűzanya).
    Hackeborni  Szent Mechtild egy alkalommal tudni szerette volna, hogy mivel kedveskedhetünk a leginkább Égi Anyánknak. A Szent elragadtatásba esett és megjelent neki a Szent Szűz. Az Angyali Üdvözlet szavai, arany betűkkel ragyogtak a keblén és így szólott: „Leányom! Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot!”
Ugyan ennek a szentnek mondta egyszer Mária: „Az köszönt engem legédesebben, aki az Atyaisten üdvözletével köszönt: AVE MARIA!”
      Hogy mily hatékony is volt az első Üdvözlégy, arról az Evangélium tanúskodik. – A mi üdvözlégyünk is ilyen legyen!
      Nem csak ajkunkkal, de szívünkkel és tetteinkkel is kell a Szent Szüzet üdvözölnünk, nehogy joggal mondja felénk: „Ez a nép csak szájával tisztel engem, de a szíve, az távol van Tőlem!”

   A  Tiszteletreméltó Mariana Torres anya élettörténetének, de legfőképp a „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” üzenetének megismerése a 20. században hatalmas népszerűségre tett szert, legalábbis Dél-Amerikában.

Így szinte melegágyra talált a magyar Szeretetláng üzenete, elsősorban a 20. századi súlyos quitói próféciák enyhítésének „megoldásaként”! Persze ebben jelentős szerepet játszott az, hogy az egyház magas szinten felkarolta a Szeretetláng ügyét ‒ olyannyira ‒, hogy több helyütt bevonták a lelkipásztori gyakorlatba.

Összességében azonban a Szeretetláng lelkisége mégsem a Mária-tiszteletet növelte Ecuadorban ‒ hiszen ehhez a quitóin kívül ott voltak pl. a Virgen del Gauyco-i, a Virgen de la Nube-i Mária-szentélyek is ‒, hanem az aktív szentségi életre irányította a lelkek figyelmét.

Ez azzal is magyarázható, hogy a 17. századi Quitóban elhangzott, korunknak szóló üzenetek súlyossága óhatatlanul felvetette a sürgető „mit tehetünk?” kérdését! És hála Istennek, nem csupán az egyszerű hívek számára, de a magasabb klérus köreiben is felismerést nyert, hogy ez ‒ az Istenanya által felkínált Szeretetláng ‒ kegyelmi hatás ígéretétől remélhető!

Alaptézis, hogy valamely (hiteles) magánkinyilatkoztatás üdvtörténeti jelentősége nem a fenyegető üzeneteiben, hanem a bűn következményeinek elkerülésére kínált kegyelmi eszközeiben, a kiút megjelölésében ítélhető meg!

Kérdés, hogy a Szeretetláng üzenete, mennyiben felel meg egy ilyen kritériumnak? Nos, ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a Lelki Naplót, az egyértelmű választ kaphat! Példa (Jézus): „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

És bizony ebben rejlik a Szeretetláng egyedi lelkisége! Tehát nem csak az esdeklő imádságban, hanem a tisztítótűzből kiszabadított lelkek közbenjárásának kieszközlésében is!

(Vissza az előző részhez! (folyt.)

A rendkívüli csodák egyike 2

(A Szent Szűz álmában szólította meg a halálán lévő beteget)
‒ Marianna! Élni szeretnél vagy meghalni?
Én egyszerűen válaszoltam:
‒ Ahogy Önnek tetszik! ‒ válaszoltam. Ő pedig szólt hozzám:
‒ Én vagyok a Pompei Rózsafüzér Madonnája. Ha meg akarsz gyógyulni, el kell jönnöd a pompei templomba. Mielőtt belépsz, le kell venned a cipődet és négy lépéssel oltárom előtt le kell térdelned.
Én ezt válaszoltam Neki:
‒ Ezt képtelen vagyok megtenni, inkább mennék itt helyben a Domonkos-templomba, melynek Rózsafüzér a titulusa.
‒ Nem ‒ ismételte a Madonna ‒, tedd meg amit mondtam és bizonyosan meggyógyulsz! A 11. napról a 12-re virradóan megszűnik minden bajod, és a tizenötödik napra tökéletesen jól leszel. Orvosod fog tanúságot tenni erről. Így el tudsz majd jönni Pompeibe. A gyógyulásodtól számított egy hónapon belül tedd meg, ahogy mondtam neked.
Ezek után eltűnt, de a fényesség három napon át a szememben maradt a Szent Szűz képével együtt. Ezután ezt elmeséltem a testvéreimnek, anyámnak és az orvosomnak. Volt aki elhitte, volt aki erősen kételkedett a történetemben. És végre eljött az annyira várt szombat, a 11. nap. A kétkedők még jobban kételkedtek, az orvosom egyenesen a halálomat várta. Valóban rossz állapotban voltam, csak a rózsafüzért imádkozó édesanyám nem vesztette el a reményét.
És íme napnyugtakor úgy éreztem, hogy visszatér belém az élet, a baj, amely évek óta gyötört elszállt, ereimben újra lüktetett a vér, arcomról eltűnt minden folt és a betegség minden jele.
Az orvosért kiáltottam, aki az orvoslás minden szabályával ellenkező esemény miatt szinte magán kívül volt. Egész családom és minden jelenlévő leborult, hogy hálát adjon a Szűzanya irgalmasságáért.
Ezután hétfőn, 13-án a torkom nyelőcsőgörcs következtében annyira elzáródott, hogy három napig nem tudtam lenyelni semmit. Aztán 15-én reggel az orvos már a nyelőcsőszondát várta, hogy valami ételt juttasson a gyomromba. Szerdai nap volt és a szobám megint megtelt fényességgel és megjelent a Madonna. Amint megláttam, azonnal felkiáltottam:
‒ Rosszabbul vagyok, mint valaha!
Ő azonban ezt válaszolta:
‒ Megígértem, hogy meggyógyulsz, bízzál! – és kinyújtotta kezét, a mellemre helyezte és ezt mondta:
‒ Kelj föl és egyél, amit kívánsz! Öltözz fel, mint régebben, de feltétlen tedd meg majd amit kértem tőled, azaz menj el Pompeibe! ‒ És eltűnt.
Tökéletesen meggyógyultam.

/A Tanúk aláírásai: Giuditta D'Electis (az anya), Nicola, Vincenzo, Giacinto, PasQuale és Giuseppe Martini a testvérei, Tomaso Corrado doktor (a család orvosa), Oronzo Biasi doktor (nápolyi lakos) Da Bono úr, az oriai missziós atyák elöljárója./

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A tiszteletreméltó Marie-Pauline Jaricot és az Élő Rózsafüzér 1

     A 19. században Marie-Pauline Jaricot (1799-1862), a domonkosok harmadrendjének tagja, Lyonban 1826-ban megalapította az Élő Rózsafüzért. A francia forradalom általi lelki összeomlás után Marie-Pauline Jaricot-nak az az ötlete támadt, hogy az ima, az áldozat és a tett univerzális apostolságát életre hívja, hogy ezzel az Evangélium világosságát és a megváltás kegyelmét átadja azoknak az embereknek, akik ezt még nem kapták meg vagy visszaadja azoknak, akik az idők során elvesztették. Ez volt az a gondolat, amely arra késztette Marie-Pauline Jaricot kisasszonyt, hogy a Gondviselés segítségével két művet alapítson: a hit terjesztésére szolgáló egyesületet (a missziók segítségére) és az Élő Rózsafüzért (a régi kereszténységnek a francia forradalom eszmei fertőjében elsivárosodott országai számára).
      Ezt a szép áhítatot – a kollektív rózsafüzérezés gyakorlatát – Marie-Pauline Jaricot 1826-ban így írta elő: általában a jámborok késztetésére kell bízni, különösen ha már idősek és semmi mást nem tudnak tenni. Tizenöt fős közösségeket kell szervezni, hol minden tag csupán egy tizednyi (10 Üdvözlégy) rózsafüzérre kötelezi el magát. A tizedre vonatkozó titkokat – mely az elmélkedés tárgya –, havonta kell sorsolni. 

Ez az Élő Rózsafüzér-szövetség futótűzként terjedt el, és hamarosan világméretű szerveződéssé vált! 

Quito egyik lilioma sem hervadt el véletlenül!

     Mariana de Jesus Parades temetésén Alonso de Rojas atya prédikált. Beszédében mint a nemzet hősnőjéről tett bizonyságot a lány szentségéről, és hogy Isten elfogadta az áldozatát a város bűneiért, melyet feltétlen meg kell tartaniuk!

A szent leány sírján egy liliom nőtt ki, mely véres volt, amiként testi kínjai átvérezték a ruháját. Ezért kapta a „Quito lilioma” nevet.

Kanonizálási eljárása már 25 évvel halála után megkezdődött ugyan, de végül csak 1959-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.
„Quito két liliomának” élete nem maradt érdemtelenül sem az ecuadori-, sem a Dél-amerikai népek lelkében, hiszen a mexikói Guadalupe kegyhely után az ecuadori Quito lett Amerika második leglátogatottabb zarándokhelye!

El kell mondani, hogy a Szeplőtelen Fogantatás Kolostorához, Tiszteletreméltó Mariana Torres anyához, és legfőképp a „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonyának” szobrához kötődő kegyelmek a 20. századdal hatalmas népszerűségre tettek szert. És ebben bizony jelentős szerepet játszik az üzenetek megismerése és megértése! Valamit nagyon megismertek, mert fellendült a bensőséges Mária-tiszteletet és vele a magyar Szeretetláng kegyelmi hatásának imára késztető evangelizációs sikere! Hiszen a quitói üzenetek próféciáira, szinte egyedüli megoldást kínál a Szeretetláng figyelmeztetése: (Jézus) „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

És ez a többlet-imára késztetés stabilizálta Ecuadorban a katolicizmust, visszaszorítva a liberalizmus erőszakos térnyerését, példájaként Mária Országának is!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A rendkívüli csodák egyike 1

     Október 9-én, már halálára készült Marianna Martini kisasszony, akit hat hosszú esztendő alatt sem sikerült az orvosoknak sem meggyógyítani, sem a szenvedéseit enyhíteni. Ezen a napon csak azt ismételgette: "Érzem, hogy elfogy az életem!"
     A rendkívüli eseményről később a nolai püspökségen, eskü alatt tett vallomást, kezelőorvosa, a püspök és néhány családtagja jelenlétében. Az alábbiakban ebből idézünk:
"Amikor annak a napnak a hajnalán teljesen kimerülten, nyitott szemmel a hátamon feküdtem, mert egyik oldalamra sem tudtam már fordulni, egyszer csak láttam, hogy a szobámat fényesség önti el, és az ágyam jobb oldalán megjelenik egy szépséges Úrnő, akit azonnal felismertem, hogy a Madonna az. Elámultam a jelenésben.
Középmagas termetű volt, arca nemes és enyhén piros, két szeme úgy ragyogott, mint a csillagok. Kibontott sötét haja volt a fején fehér rózsakoszorú. A ruhája ragyogó fehér, kezei összekulcsolva, a jobb kezén tizenöttizedes rózsafüzér, mintha aranyból lett volna.
A szemeimmel élesen láttam, holott az utóbbi napokban sokat romlott a látásom. Láttam, hogy a Madonna tekintete fenséges, kedves és szeretetteljes, ugyanakkor kissé szomorú.
Mindjárt szólni kezdett hozzám, olyan kedves, édes hangon, hogy nincs az a hangszer, amelyhez hasonlítani tudnám.

/folytatódik!/  (A források felsorolását, lásd az első részben!)

A szentolvasó imádságai 2

      AZ ANGYALI ÜDVÜZLET 1
      Az Üdvözlégy a legnagyobb tömörséggel foglalja össze a Máriáról szóló egész hittudományt: a köszöntést, a Dicséretet és a felszólítást. A köszöntést maga a Szentháromság nyilatkoztatta ki és Erzsébet a Szentlélektől ihletve tovább szőtte az első mondatokat. A dicséret magába foglalja mindazt, ami Szűz Máriát naggyá teszi. A felszólítás viszont azt tartalmazza, amit Tőle kell kérnünk – és amiként remélhetjük – jósága meg is ad.
      Miután az Anyaszentegyház 431-ben az I. Efezusi Zsinaton elítélte Nestorius tévtanait, elővételezte az Üdvözlégy második részét, végérvényessé téve, hogy a Szent Szűz valóban Istenanya és Őt így kell tisztelnünk. Ezen kiegészítést azonban csak VI. Sándor pápa (1492-1503) általánosította. Végül a „most és halálunk óráján” záró mondat 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben. A több szövegváltozatot V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette a breviáriumba (ez a mai formája)!
      Az Üdvözlégy által lett az Isten emberré, s egy Szűz Istenanyává. Az igazak lelkei kiszabadultak a pokol tornácáról, az Ég örömei újra megnyíltak, s az üres trónok megteltek, bűneink bocsánatot nyertek, a kegyelmet újra megkaptuk.
      Az Üdvözlégy által betegek meggyógyultak, halottak feltámadtak, a szomorúak megvigasztalódtak, s az emberek elnyerték az örök üdvösséget.
      Végezetül, az Üdvözlégy szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott.
      Az új dicshimnuszt a keresztények éneklik a megtestesülés és a megváltás nagy jótéteményeiért. Dicsérjük benne Istent, az Atyát, mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte megváltóul. Magasztaljuk Istent, a Fiút, mert az égből leszállt a földre, emberré lett és Szent Vérével megváltotta az emberiséget. Áldjuk Istent, a Szentlelket, mert a Legszentebb Szűz méhében a legtisztább testet alkotta; az Áldozati Bárányt bűneinkért. – Ilyen szellemben mondjuk az Üdvözlégyeket!

A feledékeny nép lelkiismeretét egy újabb szentnek kellett felébresztenie!

     Csupán tíz év telt el Mariana koncepcionista anya halála óta, és a nép elhagyta a rózsafüzér napi imádkozását, s a templomok egyre üresedtek. Ezzel párhuzamosan növekedtek a pogány kultuszok, újra szabadjára engedve a démonok működését, pedig írva van: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27).

Földrengések és súlyos járványok, kanyaró, diftéria és pestis pusztítottak Quitóban 14 ezer áldozattal! És még egy közeli vulkánkitöréstől is tartaniuk kellett!

1645-öt írtak, amikor P. Alonso de Rojas atya, a quitói jezsuita templom lelkipásztora prédikációjában nyilvánosan felajánlotta életét Istennek a bajok és veszélyek elmúlásáért. Ekkor azonban felállt egy fiatal lány, aki a következőket mondta: „Rojas atya jó pap, nagy szükség van rá, tehát nem halhat meg. Helyette a katasztrófák sorának megfékezésére és Isten megbántásának kiengesztelésére áldozatul a saját életemet ajánlom fel az országért, honfitársaimért és az Egyházért!”

Isten elfogadta áldozatát. Hamarosan súlyosan megbetegedett, és két hónappal halála előtt teljesen megszűntek a csapások.

‒ Miért?

‒ Mert Isten elfogadta a bűnbánatot és az imákat is, melyek a fiatal lány felajánlása és halála nyomán beindultak az emberek körében! Valahogy észhez tértek, belátva hűtlenségüket, bűneiket, és hogy milyen nagy áldozatot vállalt ez a fiatal lány őértük, a városért és az ország gyógyulásáért könyörögve.

Sőt egyszeriben elterjedt a nép körében, hogy „van egy új ügyvédünk a mennyben, mert Mariana (Parades) már ott van.” Mintha Mariana de Jesús de Torres y Berriochoa anya nem is létezett volna!

Mariana de Jesus Parades

„Quito két liliomának” életei nem maradtak érdemtelenül sem az ecuadori-, sem a Dél-amerikai népek lelkében, hiszen a mexikói Guadalupe kegyhely után az ecuadori Quito lett Amerika második leglátogatottabb zarándokhelye! 

(Kép: Quito és hegyei)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

Veszteség, a győzelmek közepette

    Az 1885-ös esztendő igen rosszul kezdődött Bartolo számára. Január 6-án Istenhez költözött Alberto  Radente domonkos rendi atya, aki lelki és dologi jótanácsaival mindig támogatta őt. Longo így ír lelkivezetőjéről: "Radente atyának van még egy nagy érdeme: a számomra, nagyon nehéz pillanatban arra bátorított, hogy indítsam útjára az Il Rosario e la Nuova Pompei c. folyóiratunkat, mely gondviselésszerűen egyik leghatásosabb eszközünk lett arra, hogy terjeszteni tudjuk Mária, e kiválasztott földjének történéseit. A Gondviselés ennyit bízott reá, mert alig érte meg a folyóirat az első évet, az Úr megkoronázta hűséges szolgáját az örök boldogság koronájával."

     Bartolo Longo a magára maradottság keserűségével küzdött, melyhez még hozzájárultak a rosszindulatú pletykák is, így teljesítette a Leó pápa ajánlatát és feleségül vette De Fusco grófnőt 1885. április 7-én, Bartolo cölibátusi fogadalmának megtartásával. 

(Kép: a Rózsafüzér Királynője Bazilika építése 1877-ben)

     Ekkor már kilenc éve folyt az építkezés. Eközben a Szent Szűz, számtalan csodával bizonyította, hogy kitart szándéka mellett. Némely csodás gyógyulás – melyben halálos betegek gyógyultak egyik napról a másikra ‒, még a racionalista orvosi köröket is gondolkodóba ejtette. Egyet elmesélünk ezek közül, mely 1879-ben történt Oriában. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A szentolvasó imádságai 1

      A HISZEKEGY változatai: A szentmisében rendszerint (a „nagy”) Nicea-konstatinápolyi hitvallást, a rózsafüzérezés-nél (a „kisebb”) Apostoli Hitvallást, ritkán az „ökume-nikus verziót” imádkozzuk. Csak közbevetőleg említjük meg, hogy eredendően nem tartozott a "Domonkos-féle" rózsafüzérhez a Hiszekegy-Miatyánk-3 Üdvözlégy bevezetés. Ezt Montforti Grignon Szent Lajos illesztette hozzá!
   

AZ ÚR IMÁJA
      A Miatyánk az Úrtól kapta a nevét. Nem ember, nem is angyal a szerzője ennek a fönséges imának, hanem az emberek és az angyalok királya: Jézus Krisztus. Isten fia tetteiben mindig az Atyát dicsőítette és azért jött erre a világra, hogy általa az emberek is megdicsőítsék az Atyát. Ezért tanított meg bennünket arra az imamódra, mellyel a legjobban magasztalhatjuk Istent: megtanított bennünket a Miatyánkra, amelynek Ő a szerzője.
      Imádkozzuk tehát gyakran ezt az imádságot olyan érzülettel, ahogyan Krisztus tanította!
      Tertulliánus szerint a Miatyánk az evangélium rövid kivonata.
      Kempis Tamás annyira csodálja, hogy azt állítja: a Miatyánk kívánságai túlszárnyalják a szentek legmerészebb vágyait is.
      Aranyszájú Szent János viszont arra figyelmeztet; aki nem úgy imádkozik, ahogy az Úr tanított bennünket, az nem az Úr Jézus tanítványa.
      Végül Szent Ágoston arról biztosít mindnyájunkat, hogy a szívből végzett Miatyánk kiírtja a bocsánatos bűnöket is.
      Amikor ezt az isteni imádságot áhítattal mondjuk, akkor a legkiválóbb erényeket indíthatjuk fel magunkban; mivel a Miatyánk minden egyes fohásza egy-egy erénynek felel meg.
      Ha szentolvasónk tizedei előtt a Miatyánkot mondjuk, akkor emlékezzünk a fenti gondolatokra! Akkor rózsafüzérezésünk közben nagy erőkkel töltekezhetünk, s lelkünket friss forrásvízzel üdíthetjük. A rózsafüzér kezünkben olyan hatalom, amelyen nem vehet erőt az alvilág minden incselkedése sem.

A kiválasztott földi halála

     Mariana de Jesús de Torres anya 1634. végén súlyosan megbetegedett. Néhány hétig tartó intenzív fájdalmak közt is mindig megőrizte a lelki nyugalmát.

Ő, aki háromszor is meghalt földi életében, 1635. január 16-án az Egyház Szentségeinek vétele után, véglegesen elköltözött Isten Országába!

Halálát követően 300 évig csend volt a próféciákról, ám amikor 1906-ban Mariana de Jesús de Torrest exumálták, és testét teljesen épségben találták (ld lenn!), sőt valamennyi alapító nővérét is, ez ráirányította az Egyház figyelmét a próféciákra!

Carlos María de la Torre bíboros kinevezett egy teológiai bizottságot, akik a történelemben is jártasak, hogy tanulmányozzák a leírtakat! A Bizottság teljes körű gondossággal, pártatlansággal és az egyházi hagyomány iránti hűséggel hajtotta végre küldetését. Megállapítva, hogy a prófetikus tartalom "a kiváltságolt Mariana de Jesús de Torres emberi ismereteiből nem származhat, a leírtak visszafogottak, és nincsenek ellentétben az Egyház tanításával!". Salvador Rivera quitói püspök már 1611-ben jóváhagyta a jelenések tényét és az üzenetek tartalmát!

Mariana de Jesús de Torres boldoggáavatási ügyét az egyházi hatóság elindította és hősi erényeinek kivizsgálása után megkapta a „tiszteletreméltó” címet. 

Sajnos zavart kelt, hogy a Quitó-i történetben két Mariana de Jesús érintett, az egyik a kiválasztott személy: Mariana de Jesús Torres y Berriochoa. A másik személy egy fiatal lány Mariana de Jesús Parades, aki kiválasztottunk halálát követő tíz év múlva 1645-ben bukkant fel engesztelő életfelajánlásával és 1959-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

Három közös vonásuk van. Mindketten quitóiak, mindketten – ha különböző életkorral is –, de az életszentségben haltak meg, és mindkettejükre mondják „Quitó Lilioma”!

Szent Mariana de Jesus Parades története röviden:

     A Szeplőtelen Fogantatás Kolostora és lakói, élükön Tiszteletreméltó Mariana de Jesús de Torres anyával, minden példamutató engesztelő életük ellenére, nem hagytak maradandó nyomot a vegyes etnikumú ecuadori néplélekben. Ennek oka talán a fennmaradt üzenetek érthetetlenségével is magyarázható, hiszen ez a 20-21. századnak szólt!

(Lásd a következő részt!)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.) 

Szent Pio atya!

Te nagy reményeket fűztél Mária Országának jövőjéhez,

könyörögj érettünk Királynőnknél,

mert nagy veszedelemben vagyunk!

Monforti Grignon Szent Lajos, a szentolvasó apostola

     A rózsafüzér iránti lelkesedés lendülete a protestantizmus, majd a janzenizmus alatt jelentősen megtört. Bár az ellenállás számtalan szigete őrizte az áhítatnak eme formáját, a régi tüzet mégis csak Grignon de Monfort Szent Lajosnak (1673-1716) sikerült újra lángra lobbantania.
      A máriás kegyelem arra ösztönözte Grignon Szent Lajost, hogy csatlakozzon a prédikáló rendhez és belépett a domonkosok harmadrendjébe. Ez lehetővé tette számára, hogy rózsafüzér-társulatokat szervezhessen, amihez a domonkosok rendi főnökétől kapott engedélyt.
      Több művében is kimutatkozik, hogy Szent Lajos sokat merített a domonkos hagyományból, különösen Boldog Alanus de Rupe írásaiból. Grignon azonban nem elégedett meg a másolással, hozzáadta a maga hasonlíthatatlan zsenialitását is.
      Hogy a tudatlan és felületes népnek Jézus és Mária titkait könnyebben hozzáférhetővé tegye, szent keresztutakat is építtetett, mint például Pontchâteau-ban, azonkívül körmenetei számára zászlókat tervezett, melyek a titkokat ábrázolták. Több mint százezer tagot vett fel a rózsafüzér-közösségekbe. Az ő és az általa alapított Mária Társulat misszionáriusainak buzgósága újra kereszténnyé tette Nyugat-Franciaországot, és ezzel megalapozta azt a csodálatraméltó ellenállást, melyet ez a vidék a francia forradalommal szemben tanúsított.
      Az is Grignon Szent Lajos volt, aki a rózsafüzérhez – bizonyos fokig bevezetőként – hozzáfűzte a Hiszekegyet, a Miatyánkot és a három Üdvözlégy Máriát, melyek nem a domonkos hagyományból származnak és ezért nem szükségesek a rózsafüzérhez kötődő búcsúk elnyeréséhez. Grignon ezen toldaléka azonban az idők folyamán általánosan elterjedt.

(Alsó kép: Montforti Grignon Szent Lajos rózsafüzére)

A próféciák és a várható Nagy Csoda

     „Mivel a világ utat engedett mindenféle gonoszságnak, sokfajta büntetésen kell keresztülmennie: katasztrófákon, éhínségeken, háborúkon, hitehagyáson és számtalan lélek elvesztésén, miközben papok és hívők vére fog folyni. Az égen soha nem látott tüzes villámok keletkeznek, melyek az emberi történelem során soha nem tapasztalt, szűnni nem akaró tűzviharokat keltenek. Ez a nagy csapás hetven órán át fog tartani, és a makacs, bűnbánat nélküli istentelenek elpusztulnak a föld színén. Egyes nemzetek megtisztulnak, míg mások teljesen el fognak tűnni. És ezután látható lesz a világosság hatalma a sötétség felett. Ez a sötétség ideje olyan szörnyű lesz, hogy az emberek már azt hiszik, minden elveszett! S amikor úgy tűnik, a gonoszság végleg győzedelmeskedett, akkor a számtalan ima és áldozat egységes segélykérésére, mint a hajnal sugara, úgy oszlatom szét az Egyház szabadságát beárnyékoló fekete felhőket, és a Nap egy új világot fog beragyogni! Ez lesz az én beígért Eseményem, mellyel meghökkentő módon fogom a Sátán büszkeségét megsemmisíteni! Talpam alá vetem őt, és a pokol mélységébe láncolom, s így végre megszabadul az Egyház és a világ a sátán kegyetlen zsarnokságától.”

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr ezt mondja: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! Akkor majd minden ima és fohász, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján, mint eggyé olvadt segélykéréssé válik, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, s ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. A hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (Vö. II/93-94; 109.)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A kudarcok, próbatételek és sikerek

     A mai következetes ember rákérdezhet, hogy "mi értelme volt ennek az egy éves kitérőnek"? Nos, nagyon is sok! Mégpedig a hit, a bizalom és a hiszékenység próbája volt, és nem csak a felszínes hívők, de az egyházi személyek számára is! Egyféle "nagy figyelmeztetés" azoknak, akik könnyen "bedőltek", sokaknak, akik könnyen elbizonytalanodtak a Szent Szűz Pompei terveiben, sokaknak, akik egykönnyen rossz ügyért áldozták a pénzüket, vagy azoknak, akik aggódva féltették azt a pompei Szent Ügytől!
     És lám-lám megmagyarázhatatlan, hogy az Ostoros Madonna "kultuszhelyének" bezárásával, mintha egy derűs nap hajnala virradt volna fel. Egymást követték a Rózsafüzér Tizenöt Szombatjához kötődő csodák, a hit és az áhítat fellendülése a Szűzanya rózsafüzére iránt. A helyi püspök nem csak teljes tekintélyével állt az építkezés folytatása mellé, hanem több ezres példányban kiadatta ajánló körlevelét a pompei kegyhely támogatására! Ezért az 1878-as esztendő második felének eseményei, mint a hajnal szép sugara, úgy ragyogták be a Pompei Rózsafüzér Királynője templom építésének további történetét!
     A Tizenöt Szombati ájtatosság füzete ‒ az ennek kapcsán tapasztalt csodák ‒, olyan népszerűvé tették a kiadványt, hogy külföldi kiadók sorra kérték a fordítás és kiadás engedélyét.
     Olyan nagyságrendű pénz gyűlt össze, hogy Bartolo Longo és De Fusco grófnő gyermekmenhelyek és iskola építését is beütemezték, erre azonban csak 1890-től kerülhetett sor. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Az Örök Rózsafüzér Mozgalma

     1634-ben egy olasz domonkos pap, Timotheus Ricci (1579-1643) Bolognában megalapította az „Örök Rózsafüzért”, melynek alapszabálya kimondta, hogy a rózsafüzért éjjel és nappal, az év minden órájában imádkoznia kell valakinek.
     Ez nagyon megfelelt a híveknek, mivel ez azt jelentette, hogy az évnek csak egy órájára kellett elkötelezniük magukat, melyben az egész zsolozsmát elimádkozták. A hívek elmentek a domonkos kolostorba és egy kazettából kihúztak egy papírt, melyen valamely, a nap rájuk osztott órájának időpontja volt felírva. A siker nagy volt. Egyedül Bolognában 16-szor kellett a kazettát újratölteni, és még VIII. Orbán pápa is magához rendelt a Vatikánba egy kazettát, melyből a maga óráját kihúzta. A pápa haláláig hű maradt ehhez az önként vállalt kötelezettséghez. Az óra, amit kihúzott, az este 11 és éjfél közötti volt.
      Az Örök Rózsafüzér gyorsan elterjedt az egész kereszténységben, és a pápák gazdagon ellátták búcsúkkal.

A megvalósult próféciák

     A papszentelés szentségét nevetségessé teszik és megvetik. A démon szüntelenül azon fog munkálkodni, hogy a papságot természetellenességgel vádolja, részben meg is rontsa, és ezek „a megrontott papok, botránkoztatni fogják a Isten népét, és ösztönözik a széthúzást. A Sátán ezen látszólagos győzelme nagyon nagy fájdalmat fog okozni az Egyház jó pásztorainak”.

A Házasság Szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyházának egységét szimbolizálja, a Szent Szűz ezt mondta: „A szbdkmvesség, amely mindenütt arra törekszik, hogy hatalomra kerüljön! Gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse a Szentségeket, és hogy könnyűvé tegye a bűnben élést mindenki számára. A keresztény lelkiség gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános romlása bekövetkezik.”

„Olyan divatok jönnek majd, melyek nagyon sérteni fogják a Mi Urunkat. Az Isten gyermekei és szolgái nem szabad, hogy kövessék ezeket. Az egyházi életben nem lehetnek divatok! A Mi Urunk Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké. (Zsid 13,8)”.

„Azokban a boldogtalan időkben féktelen fényűzés terjed el, mely rabul ejti a lelkek sokaságát, akik el fognak veszni. Amiként az ártatlanság hiányzik majd a gyermekekből, úgy a szemérmesség is hiányozni fog a nőknél. Az Egyház súlyos helyzetének idején azok, akiknek beszélni kellene, hallgatni fognak.”

„Eljön az idő, amikor a Sátán átveszi a hatalmat a Földön, épp a sok megtévesztett és hitetlen ember tévedése által, és az ördög fekete felhőként fogja elsötétíteni a Szent Fiam Legszentebb Szívének szentelt világ egét.”

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

A tiszta igyekezetek és a megtévesztő szellem igazi céljai

     A Szűzanya nem késett a gondoskodásával és többet tett, mint ami emberileg remélhető lett volna. Itália másik végében egy torinói, országosan elterjedt újság a L'Unitá Cattolica jelentetett meg cikksorozatot a pompeji Rózsafüzér Királynője templom építkezéséről! Így már nem csak Nápoly és környékén terjedt el a híre a Szent Helynek, hanem országosan is, és bizony ez megmutatkozott az adományok halmozódásaiban is!
     A pompeji kegyhely építésével kapcsolatos elpártolás időszaka 1877. május 8-án kezdődött és 1878. május 8-ig tartott. Ekkor ugyanis Msgr. Formisano nolai püspök, az Ostoros Madonna kápolnájával kapcsolatban, néhány "sajátos" rendetlenségre, engedetlenségre és manipulációra lett figyelmes és attól félve, hogy már a határozatát sem hajtják végre, a kápolnát hatósági segítséggel záratta be!
     És íme megmutatkozott, hogy a Megtévesztő Szellem keze volt az Ostoros Madonna kultuszának fellendítésében!
Nem a Mária-tisztelet vagy a népek ájtatossága volt hamis, hanem azon anyagi érdekeltségű hamiskodások, melyekkel kegyhellyé tettek egy fészert, és majdnem nagy faluvá tettek egy tanyát. A megtévesztő szellem nem más céllal "imádkoztatta" szebbnél-szebb új imádságokkal a népet, minthogy elterelje a figyelmet a Szűzanya igazi és fontosnak tartott terveiről ‒ na meg a szent rózsafüzérről! (Sajnos, ez napjaink tipikus tünete is! És sokak, mennyire nem veszik észre!) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 3

     Aki beiratkozott egy rózsafüzérrendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Az a "céhtag", aki szobájában egyedül imádkozta az Üdvözlégy Máriákat, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette. Ez volt Alanus de Rupe természetfeletti zsenijének fő műve. Sőt, még azt is hozzáfűzte ehhez, hogy a rend minden tagja a többiek ájtatosságának minden művében és minden érdemében részesedik, méghozzá a vezeklő elégtétel szokása szerint.
      A rendi szabályzat második fejezetében Alanus de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”. És egyik tanítványa, Michel Francois de Lille, ugyanilyen értelemben egyfajta kommentárként még ezt tette hozzá: „Mivel az imák vagy minden jámbor mű csak akkor válik hasznára, ha ez az imádkozó azon akarata szerint történjék, hogy mindenkinek, aki a Szűz Mária zsolozsmát imádkozza, ezt akár egy, akár ismételt aktusok által, tudatosan az összes tag (élők és holtak) javára kell ajánlania”.
      Ez az univerzális imalánc jelentős sikert ért el a keresztény népnél, s nagy buzgalommal vett részt benne. Rövid időn belül szoros hálóként fonta össze a kereszténység államait, hogy pajzsként védelmezze őket.
Az első ilyen rózsafüzér-közösség 1470-ben alakult Douai-ban. Ezen ájtatossági forma iránti lelkesedés vezetett oda, hogy az emberek elkezdték a Szűz Mária zsolozsmát naponta imádkozni.

Miért aludt ki a tabernákulum lámpája? 2

5) „Az örökmécs kialvásának ötödik oka, a hanyagságnak és azok közömbösségének köszönhető, akik nagy jólétükben érdektelenül szemlélik az Egyház elnyomását, az erények nevetségessé tételét és a démon általános térnyerését. Az ilyenekben nincs Isten- és emberszeretet, hogy vagyonukkal támogatnák azok harcát, akik csekély lehetőségeik mellett, szüntelenül apostolkodnak a gonosz legyőzésére és a katolikus hit tisztaságáért.” Sőt! Hiedelmeikben hajlanak hamis üzenetek és ördögi praktikák követésére, kiszolgáltatva magukat a bűnöknek és szenvedélyeiknek!

Miasszonyunk azzal folytatta, hogy leírta azokat a visszaéléseket, melyek a 20. század második felétől, minden szentséget meg fognak támadni: „Jaj azon idők gyermekeinek, mivel nehezen fognak hozzájutni a Keresztség és a Bérmálás Szentségéhez.” Figyelmeztetett, hogy nemcsak a fiatalok papi hivatása bizonytalanodik el, de magában a klérus egy részében is elhalványul a hit. A szabadosság lehetőségeivel kecsegtetik a fiatalokat, melyet sokak örömmel fogadnak, míg rá nem ébrednek, hogy a megtévesztő szellem béklyóiba estek. Az ördög kitartóan próbálja majd elpusztítani a Szentségeket, különösen a Bűnbánat- és az Oltáriszentséget! Mindennapos lesz az imádási gesztusok elhagyása, a szentségtörés és mindenféle hanyagság! Az Utolsó Kenet (Betegek) szentségét kevéssé fogják becsülni, és sok ember hal meg nélküle. Ők maguk a haldoklók fogják visszautasítani azt a segítséget, amely „az örökkévalóságba való nagy ugráshoz” szükséges.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Léteznek szent álmok is

     Súlyos és nehéz hónapok teltek el kemény megpróbáltatásokban, nem utolsó sorban a hit és bizalom próbájaként. Egy neves asszony azt ajánlotta, hogy folytasson nagyobb propagandát a pompeji templom építése ügyében és forduljon a nápolyi katolikus újságokhoz! Az ötlet jónak tűnt, ám elkeserítő volt a főszerkesztő hozzáállása, aki végighallgatva a szándékot, a cikk megjelenéséért 100 lírát kért. Bartolo Longót hidegzuhanyként érte ez a "készséges" hozzáállás!
     Ezt követően még ez évben (1877) kinyomatta A Rózsafüzér Tizenöt Szombatja c. könyvet, mely augusztus 15-én jelent meg.
     "Hol már ember nem segíthet, a Te erőd nem törik meg!"‒ ebben az ima-mondatban bízott, és harmadnapra a dolgok visszájára fordultak egy grófnő álomlátása által!
     "Történt, hogy Mária Mennybevétele ünnepének másnapján (augusztus 16), az említett úrnő elzarándokolt az Ostoros Madonna kis kápolnájához. Miután félig kíváncsian, félig áhítattal kegyelmet kért önmaga és gyermekei számára. Adományokat adott, szentmisét fizetett be és nem mulasztotta el, hogy a Szűzanyának ajánlja a születőben lévő pompeji mű gondjait.
És íme, a rákövetkező éjszakán a következő szépséges álmot látta:Úgy tűnt neki, hogy már nem az Ostoros kápolnában van, ahol előző nap imádkozott, hanem az új és teljesen elkészült pompeji templomban, amely hatalmas volt és szép, s  kívülről meg volt világítva, mintha nagy ünnepre készülnének. Belül domonkos harmadrendi férfiak és nők sokaságát látta, miközben leereszkedett közéjük a Mennyország Királynője, de nem az Ostoros Madonna képben, hanem emberfeletti sugárzó szépségben. Oldalánál egy szépséges ifjú állt, kezében egy nagyon szép kötésű könyvvel, amelybe bele volt írva mindazon adományozók neve, akik Rózsafüzéres Anyjuk templomának építéséhez hozzájárultak. Amikor ámulattal meglátta a saját nevét is, bátorságot merített, hogy elébe tárja minden gondját. A Madonna pedig szeretetteljes tekintettel ezt mondta:
‒ Végezzétek el a Tizenöt Szombatot és kegyelmet nyertek!
És amikor a grófnő változatlanul tovább sürgette a Szűzanyát, sorolva a félelmeit és szorongásait, Mária anyai tekintettel oldalra fordult, s megmutatta neki a pokol nyitott kapuját, megismételve szelíd intelmét:
‒ Látod ezt? Végezd el tehát a Tizenöt Szombatot és elegendő kegyelmet fogsz nyerni!"
Ezzel az álombéli látomás véget ért.

(A források felsorolását lásd az első részben!)

Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 2

     Az előzőkben említett Boldog Alanus de Rupe, a Lille-i konvent szerzetese feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak az Istenanyához az Üdvözlégy Mária recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. És ez volt a rózsafüzér, melyet tízes csoportokba osztott és egy-egy Miatyánkkal egymástól elválasztott 150 Üdvözlégy Máriából állt.
      Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta. Az elmélkedés − minden egyes személy szükségletének megfelelően −, a vallást érintő kérdésekben: a titkok hármas szériája mellett a Hét Szentségről, a mennyei udvar dicsőségéről, boldogságáról vagy hasonlókról szólt. Ez az ájtatosság nagy szabadsággal bírt. A rózsafüzér privát elmélkedésekor még ma is megengedett ez a szabadság. (De a búcsúkat azonban csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni!)
      De Alanus de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz Mária zsolozsma-rendjének (a rózsafüzérezésnek) visszaállítása volt. Szent Domonkos óta léteztek már a híveknek olyan közösségei, kik összegyűltek, hogy a rózsafüzért együtt imádkozzák. Ezért tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. Miből is állt ez a visszaállítás? Alanus de Rupe hozzájárulása két újdonságot hozott.
      Először: a rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette. Míg a papok breviáriumukban egy héten a 150 zsoltárt recitálták, addig a rózsafüzér a minden héten elimádkozott 150 Üdvözlégy Máriájával a laikusok breviáriuma lett.
      Másodszor: a híveket a céhek mintájára szervezte csoportokba, imaközösségekbe. Alanus de Rupe elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak, azzal a különbséggel, hogy az ima ezen céhei univerzálisak voltak és nem csak egy provinciára vagy egy királyságra korlátozódtak, hanem az egész világra kiterjedtek, és a kereszténység összes közösségét képes volt összekötni.

Szent Januáriusz, Benevento püspöke 305. szeptember 19-én szenvedett vértanúságot! Egy bátor asszony felfogta a vérét, melyet fiolákban őriznek a nápolyi San Gennaró dómban (lentebb)! Ez a beszáradt vér évente háromszor is folyékonnyá válik, majd újra megdermed! A tudomány nem tud magyarázatot találni a jelenségre! A Szent Vértanú megújuló vére a feltámadás és az örök élet bizonysága!

Szent Januáriusz ünnepén Nápolyban, hatalmas körmenetben viszik köbe az utcákon fej-ereklyéjét.

Szent Januáriusz könyörögj érettünk, hogy nemzetünk soha meg ne rendüljön Üdvözítő Krisztusunk tanításában!

Miért aludt ki a tabernákulum lámpája? 1

2) „A tabernákulum-lámpa kioltásának második jelentése szimbolizálja a világi- és a szerzetespapság krízisét. Sok hivatás el fog veszni, igazság-talanság és egyenetlenség tör be a kolostorokba, a hamis emberszeretet hirdető lelkek megjelenésével. A világi papság viselkedése – mondta a Szűz – sok kívánnivalót hagy maga után, mivel gondatlanok lesznek kötelességeik teljesítésében, az egészséges életvitelhez és a gazdagsághoz kötődnek. Az Egyház szenvedni fog e sötétség idején! Fiam Helytartója a Vatikán fogja lesz és keserű könnyeket hullat. A Isten Népét senki sem vezeti majd atyai szeretettel, erővel és bölcsességgel! Sok pap elveszti maradék lelkierejét is, nagy veszélynek kitéve a saját és mások lelkét.”

3) „A tisztátalanság szinte mindent áthat, és alig lesznek szűzi lelkek a világban!”

Szent Pál evangéliumából: "Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. A vallásosság látszatát viselik ugyan magukon, de megtagadják annak erejét." (2Tim 3,2-5)

4) „A szbdkmves szekták, melyek minden társadalmi osztályba beszivárognak, lassan bevezetik saját tanításukat az iskolai tanításba és a családi környezetbe azért, hogy megrontsák a gyermekeket” – figyelmeztetett a Szent Szűz. Ez a liberális humanizmusnak és a kommunizmus eltévelyedéseinek az inváziója lesz. Azonban Miasszonyunk megígérte, hogy lesznek „vallásos közösségek és személyek, akik bátran és önzetlen buzgósággal fognak dolgozni a lelkekért, s ezek ellen az istentelenek kegyetlen háborúkat fognak viselni”. (Kép: "Érzékenyítés")

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (Folyt.)

https://youtu.be/M1OwF4J0D4A

VIDEÓ

Az ál-próféták, hamis jelenései

     Az építkezés kezdetét követő egy év múlva azonban soha nem várt zavar bontakozott ki. Erről Bartolo így ír: "Miközben a szent művel haladtunk előre, telve azzal a bizalommal, hogy isteni támogatást kapunk, 1877 májusában történt valami, ami feldúlta lelkem nyugalmát és olyan bizonytalanságba taszított, amit korábban nem tapasztaltam.
Pontosan május 8-án, a pompeji templom alapkőletételének első évfordulóján híre jött egy csodának, amely Pompejitől 4 km-re lévő, Boscoreale faluban történt. A csodát egy Madonna dei Flagelli (Ostoros Madonna) nevet viselő képnek tulajdonították, mely egy elhagyatott tanya karámjában volt. A csoda híre bejárta a környéket, a szomszédos városokat, s egyre csak az Ostoros Madonna újabb és újabb csodáiról beszéltek, olyannyira, hogy mindenki ezt a képet akarta látni és imáival tisztelni. Láttuk, amint százak vonultak el énekelve a Rózsafüzér Királynője szentélyének építkezése mellett úgy, hogy egy pillantást sem vetettek feléje.
Ez a jó nép, amikor odaért a boscorealei tanyán emelt kis kápolnához, letették a Szűzanya képe elé a legértékesebb dolgaikat, az asszonyok a fülbevalóikat, a férfiak a náluk levő pénzt, úgyhogy rövid idő alatt valóságos kincstár halmozódott fel. Nem értettük a dolgot!
Az első évben a Szűzanya annyi kegyelmet adott az égből, hogy templom épüljön Pompejiben, és most 4 km-re innen más csodákat kezdene művelni, hogy odahívja a hívek sokaságát?
Oda akar templomot vagy Pompejibe?"

     Ezek a kérdések kavarodtak Bartolo fejében és bizony meg kellett tapasztalnia az adományok csökkenését, de még a nolai püspök elpártolását is! Sajnos azonban, az addigi Rózsafüzér Királynőjéhez kapcsolódó csodák elmaradását is meg kellett tapasztalnia! Szinte elviselhetetlenül nagy megpróbáltatás volt ez Bartolo Longónak, ő azonban cseppet sem lanyhult a rózsafüzér napi elimádkozásában!

 (A források felsorolását lásd az első részben!)

https://youtu.be/gDNJvl3bmSM

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő végidős küzdelmeiről

Különösen az utolsó időkben, mikor az ördög már tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait.

A szentély örökmécse kialudt

     A „Tisztulás nagy Eseménye Asszonya” Mariana de Jesus Torres-nek tett legfontosabb próféciája, egy évvel az anya halála előtt 1634. február 2-án történt. Ekkor Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott, a szentély lámpája önmagától kialudt, sötétben hagyva az oltárt, Miasszonyunk pedig elmagyarázta az örökmécs kihunytának öt jelentését.

1) „A 19. század végén és a 20. század elején teret hódít a modernizmus, és ennek folytán különböző eretnekségek fognak terjedni, s ezek kioltják a hit drága fényét a lelkekben, miáltal az erkölcsök majdnem teljes megromlanak. Ezen időszak alatt nagy csapások lesznek a természetben, a társadalomban és a magánéletben.”

    És valóban! X. Piusz pápa 1907. szeptember 8-án kiadott „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű apostoli körlevelében elítélte a modernisták tévedéseit. Azt a tévtant, melyet Szent X. Pius pápa „modernizmusnak” nevezett, az egyháztörténelem legveszélyesebb „comulatio omnium haeresium” – minden eretnekség gyűjtőmedencéjeként – ítélte el, ma is él. („Egyházi Közlöny” 1907. évi 38–46. szám) És ez sajnos ma is él és virágzik! Terjesztői, a felvizezett katolicizmus hívei, és ugyanazokat a tévtanokat hirdetik, amelyeket a szent pápa haláláig nem szűnt meg minden eszközzel irtani.

(A quitói Szűzanya:) „Az Istenben való hitnek nagyon erősnek kell lennie, mert a fájdalmas események azért történnek, hogy az igazak hitét és magabiztosságát próbára tegyék. Olyan helyzetek lesznek, melyekben úgy látszik, hogy már minden elveszett – ámde ez lesz akkor a teljes helyreállítás boldog kezdete.”

Akik helyreállítják az Egyház igazhitűségét, nagyon hasonlóak lesznek azokhoz, melyekről Montforti Grignon Szent Lajos írt: „az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek az Úr megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein.” (TMT 58)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Boldog Alanus de Rupe szervező szerepe 1

     Sajnálatosan a 15. században alábbhagyott a szentolvasó imádkozása, úgy a szerzetesrendek, mint a nép körében. Ezt tanúsítja Alexander Forl-i püspök pápai legátus levele: „A Szent Domonkos által prédikált rózsafüzér az idő múltával és az emberek hanyagsága miatt hanyatlásnak indult és csaknem teljesen eltűnt” (1476. március 10-én a Köln-i rózsafüzér-közösséghez).
     Ál-kérdés feltenni, hogy az ima-buzgalom csökkenése a 14. század közepén kitört pestisjárványnak tudható be, vagy maga a fekete-pestis volt egyenes folyománya az imádságos emberek csökkenésének. A járványban a koldulórendek tagjainak többsége meghalt. Ezután a nagy szkizma (egyházbomlasztó eretnekség) rontotta tovább a helyzetet, mely a lelkeket azzal zavarta össze, hogy a papságot és a híveket elidegenítette egymástól. (Ez sajnos napjaink tünete is!) Mindez az összevisszaság, vagyis a szentolvasó imádság elhanyagolása vezetett végül is a protestantizmushoz!
      Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a rózsafüzér prédikálása kijött a gyakorlatból. Végülis csak a 15. század utolsó negyedében − nem sokkal a protestantizmus vihara előtt − kezdte eredménnyel újraszervezni az egyéni és közösségi rózsafüzérezést a breton származású domonkos, Alanus de Rupe (1428-1475). Egy eredetileg tőle származó dokumentumra hivatkozó írásban ez áll: „A Szűzanya többször megjelent neki gyermekével a karján; a fájdalmas passió nevében mindketten lelkére kötötték, hogy hirdesse a rózsafüzér hatékonyságát az isteni harag következményeinek elkerülésére. Mindezt azokért a kimondhatatlan bajokért, melyek Isten Egyházára és a világra zúdulni fognak. Ezen vészterhes időkben − a kereszténység legnagyobb megpróbáltatása idején Mária − az Ő zsolozsmája által akarta megújítani a föld arculatát és az embereket az isteni törvények megtartásához visszavezetni”.
     Abban az időben, amikor ezeket a sorokat egy kis kötetben németül leírták, akkor született Luther Márton és bizony már 10 éves lehetett, mire végre ki is lett nyomtatva. (Sajnos, nem kapkodták el, pedig az emberiség sorsa fordulhatott volna kedvezőbbre.) Akiknek lett volna pénze – a Gondviselés adományaként –, azok szűkmarkúak voltak a máriás ügyek iránt. Vajon, az "elszámoltatásnál", milyen jutalomban részesülhetnek? – Lásd Mt 25,28-30!)

(folyt.)

https://youtu.be/9afIHuxQrf4

VIDEO

Mindannyian felelősséggel tartozunk!

     Ámde sajnos, akiknek hivatásuk lett volna fáradatlanul felhívni Isten Népének figyelmét a számtalan segítő kegyelemre, azok hallgattak. Hallgattak az engesztelésről, a napi áldozatok és a szenvedések felajánlásáról (a bűnösök megtéréséért), a Szent Rózsafüzér kegyelmeiről, ez első-péntekek és első-szombatok megtartásáról, az egyéni és közösségi bűnbánattartásról. Amiként hallgattak a tisztítótűz szenvedéseiről, vagy a kárhozat iszonytató veszélyéről is! Egyébként a Szűzanya is említette Mariana anyának, hogy „akiknek beszélniük kellene, hallgatni fognak”.

Mariana de Jesus Torres egész életét rendkívüli látomások és találkozások töltötték el Urunkkal, a Boldogságos Szűz Máriával, a Szentekkel és még az arkangyalokkal is.

Ezen ismertető blog-sorozatom azonban nem az a hely – és nem is kompetenciám –, hogy részletesen ismertessem Tiszteletreméltó Mariana de Jesus Torres anya különleges életét! Különösen nem az, hogy kiértékeljem a quitói próféciákat, azt meg végképp nem, hogy valóban a mi korunknak szólnak-e azon üzenetek, melyeket a mindenkori quitói püspökök sorra megerősítettek! Ámde, Keresztségi Fogadalmam kötelez ezen ügyben is arra, hogy megtegyem ami megtehető, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2) – melyet a magam szerény módján, de meg kellett tennem!

Amellett, hogy minden kornak a szenvedése az adott kor baja, a Quitó-i események azonban, mintha a jó és rossz mindenkori harcát példáznák! Ennél fogva óhatatlan figyelmeztetnek napjaink hitbeli-, politikai-, természetellenes harcainak és az egyházi berkeken belüli válságok veszélyeire! Ezt később a La Salette-i és a Fatima-i próféciák ‒ ha nem is hitelesítik ‒, de mindenképp nyomatékozzák! Amiként a II. Vatikáni Zsinat is hangsúlyozta: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...” (GS 37)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

https://youtu.be/XytO7K0vm3w

Elmélkedések a Szűzanyáról, mint a mi utolsó segítségünkről

Lúcia nővér: A Boldogságos Szűz Mária a végső időkben a világnak két utolsó üdvösségre vezető eszközt tartogat: a rózsafüzért és a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságot.

A prédikáció a népszerűsítés módszere

     Szent Domonkos Miasszonyunk ajánlására a hit titkait prédikálta, és hallgatóival egyúttal a Miatyánkot és az Angyali Üdvözletet imádkoztatta. Azért tette ezt, mert a beszéd akármilyen briliáns is, nem elégséges az emberek megtérítésére. Egyedül Isten kegyelme képes a lelkek rejtett ellenállását megtörni, és ezt a kegyelmet csak az ima segítségével lehet megszerezni.
      Aquinói Szent Tamás így ír: „előfordul, hogy a felebarátért mondott ima nem hoz eredményt (…) a személy oldalán meglévő akadály miatt, akiért az ima szól”. Ha viszont maga a bűnös kezd el imádkozni, akkor az ő imája megszüntetheti ezt az akadályt. Valóban „négy feltétel van, melyeknek együttes megléte biztosítja, hogy biztosan megkapjuk azt, amiért imádkozunk: szükséges, hogy magunk számára kérjünk, hogy azt kérjük, ami ahhoz kell, hogy az örök üdvösséget elérjük, és hogy ezt alázattal és kitartással kérjük”. Ezért lesz a rózsafüzér-apostol különlegesen inspirált és természetfeletti műve, ha ilyen módon prédikációs tevékenységét annak az imájával egyesíti, akit tanítani akar.
      Miért volt ez a prédikáló módszer alkalmas arra, hogy a katarok eretnekségét eltörölje? A katarok számára ugyanis az érzékelhető anyagi világ az ördög műve volt. Szerintük, Isten ezért nem vehetett föl emberi testet egy szűz méhéből, és nem is halhatott meg a kereszten a mi megmentésünkre. Ezzel az emberré válás és a megváltás titkait tagadták, a Boldogságos Szűz Máriát becsmérelték, és csak egyetlen imádságot, a Miatyánkot ismerték el, melyhez babonásan ragaszkodtak.
       Míg a katolikus prédikációk hiánya egyenes arányban segítette elő az eretnekségek terjedését, ezzel szemben a rózsafüzér titkainak népies prédikációja hatékony ellenszerként bontakozott ki. Nagy számú szerzetes járta a vidéket és szavaikkal hatékonyan megerősítették az emberek hithűségét. Ennek folytán a szóbeli ima, Krisztus és Miasszonyunk titkainak szemléletében oly gyorsan elterjedt, hogy már 1236-ban említést tesznek róla a Gand-i beginák zsoltároskönyvben.

A tervező nélküli tervek

     A munkálatok folytak. Építészt nem kerestek, az ajánlkozó és "ingyenes" kőművesek viszont még soha nem építettek ilyen méretű épületet, úgyhogy amikor arra járt a szentéletű Antonio Cua – a híres építész –, magától felajánlotta, hogy rendesen és díjazás nélkül megtervezi az épületet és levezeti az építkezést. Ez természetesen tetszett Bartolónak, ám el is keserítette, hiszen az eddigi munkálatok és költségek szinte hiábavalónak bizonyultak, de a meggyőző mérnöki érvelések meggyőzték. Újra kezdték az egész építkezést! Az alapok nem voltak elegendőek egy hatalmas épület megtartására. Hatalmas gödör éktelenkedett szükségtelenül, miközben ott nem folytak földmunkák, ahol kellett volna. Még félkész falakat is le kellett bontatni! Cua mérnök azonban igyekezett bekalkulálni azt, ami ténylegesen elkészült, ám azokat meg kellett erősíttetnie.
     Bartolo és a grófnő szinte éjt nappallá téve igyekezett jóvátenni és megvalósíttatni az építkezés szakszerű módosításait. Együtt munkálkodásuk azonban alapot adott az irigyeknek, hogy gonosz pletykákat terjesszenek az özvegy és a jóképű, fiatal jogász kapcsolatáról. Ez önmagában elviselhető kereszt lett volna, ámde veszélyeztette azt a kitűzött célt, amelyet mindketten a Rózsafüzér Királynőjének felajánlottak! 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

https://youtu.be/WmxlrEdT4Cw

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy túlzás-e a katolikus Mária-kultusz?

Bangha Béla tanítása nyomán állíthatjuk, hogy a Jézus Krisztus iránti imádatot és dicsőítést, kifejezetten elősegíti a bensőséges Mária-tisztelet!

A szentolvasó, mint fegyver

     Egy történelmi dokumentum az egyik, eretnekek elleni híres csatában Szent Domonkost, rózsafüzért imádkozva mutatja. E csata 1213. szeptember 12-én a Toulouse közelében fekvő Muret-nál olyan győzelemmel járt, melyet Szent Domonkos a rózsafüzér segítségével aratott.
     A III. Ince pápa felhívására összegyűlt 800 katolikus lovag állt szemben körülbelül 34 000 katonával (katarokkal), kiket Aragóniai II. Péter király Spanyolországból érkezett csapatai erősítettek. Domonkos a papsággal és a néppel felvonult a Muret-i templomhoz és eközben mindenkivel a rózsafüzért imádkoztatta.
A katolikus lovagok győzelme – Montforti Simon vezetésével – egyszerűen elsöprő és csodálatos volt (a katolikusok vesztesége 8, az ellenségé 10 000 fő volt). A krónikák szerint, a hit ellenségei úgy estek el sorban, mint az erdő fái a fejszecsapások alatt. Ez a győzelem visszaállította a politikai békét, így mindenek előtt a rózsafüzér prédikálása volt az, mely a szíveket megtérítette és ennek a régiónak végérvényesen a békét meghozta.
      Öt hónappal ezen esemény után egy dél-franciaországi jegyző ezt írta: „Domonkos rózsát víve [Miasszonyunknak], alázatosan jelenik meg. Ha imádkozni kezd; Domonkos csokrokat fon, [az imában] melyben jártasnak tűnik.”

      A jegyző megemlíti Domonkos alázatosságát, aki nem tétovázik a rózsafüzér imát, mint hatékony fegyvert használni.

Üdvösségre szóló vállalkozás

     Bartolo Longo és a grófnő elhatározták, hogy vállalkozást hoznak létre az építkezés lebonyolítására. A püspök azonban így szólt hozzájuk: "Templomot akartok építeni? Készek vagytok-e arra, hogy csalóknak és tolvajoknak fognak nevezni benneteket? Mert ha erre készek vagytok, akkor sikerülni fog a tervetek én támogatom és Isten megáldja szándékotokat!"
     Kettejük minden kapcsolatát megmozgatva, adományokat gyűjtöttek a templom építéséhez. És a gazdagok adakoztak is, a szegények pedig segítettek a munkálatokban.
     Az egymást követő csodák hatására maga Giuseppe Formisano püspök tette le a templom alapkövét 1876. május 8-án, Szent Mihály Főangyal Monte Garganói jelenésének ünnepén.
     "Még nem telt el hat hónap, hogy megszenteltük és letettük az új templom alapkövét és az Úr házának alapjai teljesen készen voltak. Október közepén a vastag földalatti falak már fehéren körvonalazták a szent hely területét és távolról úgy látszott, mintha bevehetetlen erődítményt vennének körül.
Az ünnep időpontját október utolsó vasárnapjára tűztük ki, ami akkor 29-ére esett. Édes és emlékezetes volt az a délelőtt, amelyen a Rózsafüzér Királynőjét első alkalommal ünnepelték gyermekei azon a helyen, melyet ő maga választott lakóhelyéül és irgalmasságának trónusául.
Az épülő szentély területén, azon a földön, ahol egykor az ördögöt tisztelték, most egy szerény sátor alatt az első alkalommal ajánlottuk föl a vérontás nélküli Áldozatot az élő és Igaz Isten iránti szeretetből és engesztelésül.
Akit erre a szokatlan és a környezete miatt költőien szent szertartásra meghívtam, az az Altavilla-i páter volt, aki Nápolyban meggyújtotta a lelkesedés lángját, amely hamarosan futótűzzé harapózott a Pompeji Ügy iránti. A szónok a szeretet és hit szavaival emlékeztetett a Kereszt győzelmére a barbárság, eretnekségek és pogányság feletti győzelmére és megmutatta, hogy mindig, minden győzelemben a társ: Mária volt! Ő az, aki egy elhagyatott helyet választott, hogy dicsőítsék Szent Fiát!"

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A sejtelmes jövő kiviláglik

      A Szent Szűz a 16-17. században indította el lélekmentő starégiáját és érdekes, hogy az Újvilágból! 1531-ben a mexikói Gaudalupe-i jelenésének hatására 10 millió azték indián megkeresztelkedett! Quitóban pedig „a Tisztulás nagy Eseménye Asszonyaként” elindította a világ tisztulásának folyamatát!

Ha tudomásul vesszük, ha nem, a megváltás örömhírének győzelemre vitele elindult és közelegnek a „végső idők”! Amint az Úr mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot". (Jn 16,33) Márpedig az emberiség érdeke, hogy a megpróbáltatások ideje megrövidüljön és az Istenanya lélekújító „nagy Eseménye” mielőbb megvalósuljon! Ezért égi Anyánk megerősíti az Istennek szentelt élethivatásokat, és új harcosokat toboroz Szent Fia zászlaja alá. Erre szólít fel Jézus a Szeretetláng naplóban: „Vegyetek részt mindannyian a lélekmentő munkámban! (Vö. III/164) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása!” (II/106)

Ezekről ‒ a sajnos kevesekről ‒ írja Grignon Szent Lajos „akik mint valami láng (Zsid 1,7), mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek az Úr megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Az Istenhez vezető keskeny utat hirdetik, az Evangélium tiszta igazságát, és nem a világ tévelygő elméleteit fogják tanítani, anélkül, hogy bárkitől félnének”. (Vö. Grignon TMT 56-59)

Még a modernizmus követőinek is tudniuk kéne, hogy elsötétedő világunkban előbb-utóbb felragyog a „Hajnali Szép Csillag” (Stella Matutina, - ld. Lorettói litánia), hiszen „az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: 'Béke és biztonság', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai vagytok, nem az éjszakáé, sem a sötétségé.” (1Tessz 5,2-5) ‒ Ebben pedig mindenkinek tudatosan részt kellene vállalnia!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Mi már sejtjük!

     Minden esetre az üzenet helyes értelme (értelmezése), a Szűzanya sokatmondó és a sejtelmes elnevezése – véletlenül vagy szándékosan –, de rejtve volt a 20. századig, amikoris a különös bemutatkozás értelemszerűen aktuálissá vált!

Eljön az idő, amikor a sátán már nem sugallva kísért, hanem pontról-pontra, világosan kifejti elvárásait! Nos, ha az elhallgatás szándékos volt – akkor bizony ez –, a próféciák konkrét és sokak számára zavarba ejtő megfogalmazásai miatt történhetett!

Gondoljunk bele, hogy például a La Salette-i üzenetben a Szent Szűz a következőket mondta: „1864-ben számtalan ördög szabadul ki a pokolból, hogy pusztulásba vigye a világot"! ‒ Nos, 1864-ben volt az I. Internacionálé! Hasonlóképp Fatimában is félreérthetetlenül jelezte a lehetséges jövőt, ha kéréseit nem teljesítik és nem ajánlják fel időben a világot és Oroszországot Szeplőtelen Szívének! És bizony, ha kérései meghallgatást találtak volna az Egyház és a lelkek részéről, akkor a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonyaként” véghez vitte volna az egész emberiség lelki megújulását!

Csak közbevetőleg kérdem, hogy a kedves Olvasó teljesítette a Szűzanya fatimai kéréseit? A személyes és családi felajánlást Szeplőtelen Szívének? Az engesztelésben való egyéni vagy közösségi részvételt? A napi áldozataink felajánlását a bűnösök megtéréséért? Végezi-e, elvégezte-e az öt elsőszombat felajánlását (gyónás, áldozás és 15 percig elmélkedett-e a templomban a Szűzanyáról)? Mondja-e naponta a rózsafüzért? ‒ Mert ha nem, akkor ne tekintsen majd vádlón az égre!

Ám nincs még veszve semmi, hiszen a hiteles Mária-jelenések során a Szent Szűz nem csak Quitóban, de Amszterdamban (a Minden Népek Asszonyaként) és a Szeretetláng üzenetében is sejtető „műveltető névvel” mutatkozott be, utóbbi esetben, mint a Hajnal Szép Sugara. (Mely nemcsak eloszlatja a sötétséget, de megvakítja a sátánt!)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Egy új szokás felbukkanása

     A Boldogságos Szűz köszöntéseiben, bizonyos számú Ave Mária imádkozása Szent Domonkos idejében nem volt ismert, pláne nem elterjedt. Egyszóval, ez a szokás nem létezhetett akkor, mert erről egyetlen imakönyv, dokumentum vagy hagyomány sem tesz említést.
      Meghökkentő azonban – és ez bizonyítható megállapítás –, hogy Szent Domonkos óta ezen ájtatossági forma – minden társadalmi rétegben –, nagyhirtelen terjedni kezdett, úgy a műveltek, mint az egyszerű emberek között, és az erről szóló bizonyítékok száma a kor okirataiban megsokszorozódott.
    Így az 50 és 150 Ave Mária imádkozásáról szóló beszámolók megtalálhatók e kor okirataiban, mégpedig jelentőségteljes kontextusban: „Túlcsordul a száma azon dokumentumoknak, melyek tanúsítják, hogy a domonkos rend konventjeiben és kolostoraiban a 13. századtól kezdve Ave Mária-sorozatokat imádkoztak, 50, 150 vagy akár ezret is egymás után (…) a kérdés, hogy ki adta a domonkos szerzeteseknek ezt az ájtatossági formát? Nyilván az, aki a rendet is alapította: Dominik de Guzman!”
     Idézünk Szent Lajos királyról egy szép tanúságtételt: „A szent király minden este 50-szer letérdelt, majd rögtön felállt, hogy újra letérdeljen, és miközben letérdelt elmondott egy Ave Máriát.”
És ugyanebben az időben terjedt el a gyöngysorok alkalmazása is. Párizsban nem kevesebb, mint három műhely foglalkozott e gyöngyfüzérek készítésével. Az Ave Mariák számolására hamarosan elterjedt ezek használata.
     Szó mi szó, a domonkosok az egész kereszténységben szétszóródva, döntő hatással voltak, a rózsafüzér-imádság elterjesztésében. R. P. Mortier OP, a domonkos rend kimagasló történésze, nyomatékosan ezt írja: „A Szent Domonkos által alapított szerzetesrend működése kezdeteitől fogva különleges módon fejlesztette ki az Ave Máriák iránti odaadást. Ez vitathatatlan tény.”
      Mindazonáltal a rózsafüzér imádság nem csak egy új és szép szokássá vált, hanem Szent Domonkos ideje óta ez lett az Egyház egyik leghatékonyabb fegyvere, ellenségeivel szemben.

(És ebben nem az imaforma, hanem az Angyali Köszöntés szavai képezik a természetfeletti erőt, ne akarjunk tehát mi más "rózsafüzéreket" imádkozni!)

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy a hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

Ez az a hely

     Ez már sok volt Bartolónak, de ekkor nem várt dolog történt, melyről maga így ír:
"A nolai püspök Msgr. Giuseppe Formisano, váratlanul – amikor már majdnem föladtam a reményt ‒, megadta a felhatalmazást három szent papjának, hogy kezdjék meg a szent misszót 1875. november hónapban.
Én magam mentem eléjük, hogy fogadjam a három szerencsés szolgát, akik arra voltak hivatva, hogy elsőként hozzák a világosságot a népnek, mely sötétségben élt. Személyük, nem csak az én emlékezetembe, hanem Mária anyai szívébe is beleíródott.
A felújított vallei fogadóban szállásoltuk el őket.
Micsoda megindító látvány volt, hogy férfiak, asszonyok, öregek, gyermekek jöttek hallgatni, és nem csak a helybéliek, hanem a szomszédos településekről is. Könnybelábadt a szemem, amikor láttam, hogy akik nem fértek be a templomba, azok kint ültek-álltak, kitéve magukat a novemberi hidegnek! A prédikációk után az emberek mindannyiszor a rózsafüzért imádkozva, énekelve mentek hazafelé. Éreztem, hogy a Rózsafüzér Királynője megmutatta hatalmát!"
     A nolai püspök, annyira megrendült a sikeres evangelizáció hallatán, hogy személyesen látogatott Pompeji Vallé-ba. Bartolo Longo és De Fusco grófnő előadhatták a főpapnak tervüket, hogy egy szabadtéri Rózsafüzér-oltárt szeretnének építeni. A püspök szemében könnyek jelentek meg és annak a vágyának adott hangot, hogy nem szabadtéri oltárt, hanem egy nagyobb templomot építtet a Rózsafüzér királynője tiszteletére. Hogy a népesség is részt vehessen ebben a szándékban, mindenki járuljon hozzá havi egy soldóval és akkor ő a püspök, kiegészíti azt 500 Lírával! (Megj.: 20 soldo volt 1 Líra. Tehát aki adakozott a templom javára, az 20 hónap alatt adott 1 lírát!)
A püspök kinézve az ablakon, prófétai hangon így kiáltott: "Ez az a hely, ahol templomot kell építeni!" 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A név pontos jelentése

     A „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” szobor, királynői megjelenésével és méltóságteljes fenségével nem egy szokásos szobor, hiszen úgy a kinyilatkoztatott szándékával, mint elkészültével is misztikus. De nem csak a szobor keletkezési körülményei sajátosak, hanem a Szűzanya elnevezése is! Nézetem szerint még spanyol nyelven sem értelmezhető tisztán ‒ különösen nem a 17-19. században ‒ a név sokatmondó és sokat sejtető értelme!

Az évszázadok során próbálták a „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” nevet lefordítani a „Jó szerencse Asszonyának”, a „Jó esemény Asszonyának”, vagy akár a „kedvező Siker Anyjának” is, holott a név legpontosabb körülírása: „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya". Éspedig azért, mert ez az elnevezés a jövőnek szólt, és az Istenanyának az „utolsó idők” megtisztító Nagy Eseményében várható szerepét vetíti előre! És pont ez az, amit vár a hívő világ!

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr ezt mondja: „Minden ima és fohász, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) ‒ És mikor? ‒ A „Tisztulás Nagy Eseményekor", amikor „megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. Megújul a Föld színe” (II/93-94)!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

https://youtu.be/pPQDmLq25eoh

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy túlzás-e a katolikus Mária-tisztelet?

Bangha Béla SJ: Mi indította Istent arra, hogy egy teremtményt, egy asszonyt, egy szűz leányt állítson be a megváltás kozmikus nagyságrendű isteni művébe?

A pápák határozott állásfoglalásai

     A pápák egész sora Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér imaforma forrásának. Idézzük elsőnek Szent V. Pius 1569-ben kelt bulláját a Consueverunt romani Pontifices-t. Ebben nagyon világosan le van írva, hogy Szent Domonkos kialakított egy új imamódot – melyet rózsafüzérnek vagy a Boldogságos Szűz Mária zsoltárának neveznek –, melyet ezután az egész római Egyház magáévá tett. Ez az imamód abból áll, hogy a Boldogságos Szűz Máriát 150 Ave Mária – Dávid zsoltárai számának megfelelően – felmondásával tiszteljük, miközben minden 10 Ave Mária után egy Miatyánkot toldunk be, valamint a mi Urunk Jézus Krisztus élete titkainak szemlélését.                       Hozzá kell tennünk, hogy Szent V. Piusz 1571-ben az egész egyházban elrendelte a rózsafüzér imádkozását a Szent Szűz oltalmának kiesdésére a muszlimok európai térhódítása ellen! Amikor a keresztény hajóhadak Lepantónál fényes győzelmet arattak az Oszmán török túlerővel szemben, a pápa ezt egyértelműen a rózsafüzér kegyelmeinek tulajdonította!

      A Monet Apostolus bullában (1573), mellyel a rózsafüzér-ünnep bevezetésre került, XIII. Gergely pápa arra emlékeztet, hogy Szent Domonkos „azért vezette be ezt az igen ájtatos gyakorlatot, melyet rózsafüzérnek vagy Mária-zsoltárnak neveznek, hogy Isten haragját elterelje és a Boldogságos Szűz segítségét kieszközölje”.
      Amikor 1724-ben kétségbe kezdték vonni a szentolvasó domonkosi eredetét, XIII. Benedek megbízta a rítus-kongregációt, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Prospero Lambertini hittudós, a későbbi XIV. Benedek, a szolid római hagyományra támaszkodva cáfolta meg az ellenkező állításokat.
      1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta (Szent Domonkosnak), hogy prédikálja a népnek a rózsafüzért, és értésére adva, hogy ez az ima különösen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.
      XIV. Benedek, aki ismerte ezeket az ellenvéleményeket, kijelentette, hogy a római hagyomány szolid bázisán alapszik és így válaszolt az ellenfeleknek: „Azt kérdik tőlünk, vajon valóban Szent Domonkos volt-e az, aki a rózsafüzért bevezette és kétségeik vannak e kérdésben. De mit mondanak azokhoz a határozott ítéletekhez, melyeket a pápák, X. Leó, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek és még sokan mások hoztak, kik egyértelműen Szent Domonkost tartották a rózsafüzér bevezetőjének?”

A nép hitét a legnehezebb tartósan "helyreállítani"

     A jobb módúak körében már-már presztizs számba ment, hogy ki miben segíthet, úgyhogy akadt egy-két restaurátor is, akik a képet így-úgy rendbe hozták.
     Az első restaurálás elég gyengén sikerült és így is volt mindaddig, amíg nem jött Federico Maldarelli a Nápolyi Akadémiáról, aki szintén ellenszolgáltatás nélkül, Francesco Chiarello segítségével átfestette a képet. Szent Rózából Szienai Szent Katalin lett és a Szent Szűz arca is szebbé vált. Ráadásul, "amikor 1881. december 8-án kihozták a képet a düledező régi templomból és elhelyezték a kápolnába, a Mennyország Királynőjének arca megváltozott, és olyan szépség, fenség és biztató kedvesség áradt el rajta, amit korábban nem lehetett látni. Meg vagyok róla győződve, hogy csoda szépítette meg a Szűzanya képét" ‒ írja Bartolo Longo.
Ma is így látható! Az elkészült képhez hamarosan számtalan csoda fűződött.
     Második éve, hogy Bartolo Longo intéző elkezdte a lelkek mentését "intézni", ám keservesen kellett szembesülnie azzal, hogy "minden csoda három napig tart". A nép októberi lelkesedése hamar alább hagyott és napirendre tértek az átélt örömök felett.
     Egyre kevesebben jártak a Rózsafüzér Társulatba, miként a Szentmisékre is. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A rózsafüzér eredetét homály fedi?

     A 13. és 14. század íróitól hiába várjuk, hogy megemlítsék azt a tényt, hogy a rózsafüzért Szent Domonkos vezette be. Az ilyesmi egyszerűen nem tartozott a kor irodalmi zsáneréhez. Ezek az írók fontosabbnak tartották az adatközlésnél, hogy olvasóik épülését előmozdítsák. A rózsafüzér eredetét ezért a kutatás számára homály fedi. Valószínűleg a Gondviselés így akarta – még akkor is –, ha ez a racionalistáknak nem tetszik. Ez a Szűzanya és szolgájának, Szent Domonkosnak a titka marad.
     Mindazonáltal nagy aljasság és a józan ész meghökkentő hiányának jele, ha valaki ezt a homályt arra akarja felhasználni, hogy ezen ima bevezetését Szent Domonkostól elvitassa, amiként ezt a modernisták teszik:
     Egyfelől azért aljasság, mert a rózsafüzér Szent Domonkos által való bevezetése a biztos hagyományok körébe tartozik, nemcsak a domonkos rendben, hanem a római katolikus Egyházban is. És ez a fő érv!
     Másfelől a kifogásoló józan eszének hiánya, mivel a 13. és 14. századi dokumentumok − ha áttételesen is −, de sok és meggyőző adatot szolgáltatnak, melyek elégségesek arra, hogy a rózsafüzér bevezetését időben be lehessen határolni! Ennek a behatárolásnak az időpontja pedig, se a Szent Domonkos előtti, se az utána jövő időre nem illik. Vizsgáljuk meg egy kissé ezt a két pontot, melyet a modern kritika teljesen figyelmen kívül hagy. 

A Szent Angyalok segítsége

     A Szűzanya szobrával való csodás eseménynek egyedül Mariana anya volt tanúja 1611. január 16-án hajnali 3-kor. Elmondása szerint ekkor a szobor és az egész templom mennyei fényben ragyogott, angyali ének hallatszott, miközben Michael, Gabriel és Rafael arkangyalok közeledtek a szoborhoz. Az arkangyalok lehajoltak Mária előtt, és imádságot énekeltek:

"Üdvözlégy Mária, az Atya Isten legszentebb Lánya! (Szent Mihály)

Üdvözlégy Mária, a Fiú Isten Legszentebb Anyja! (Szent Gábriel)

Üdvözlégy Mária, a Szentlélek legtisztább Jegyese!” (Szent Rafael)

Majd hárman együtt: „Üdvözlégy Mária a Legszentebb Temploma és a Szentháromság Szentségtára!” Amikor a köszöntő éneküket befejezték, a szobor egyszeriben megváltozott és megszépült!

Ekkor maga a Szent Szűz énekelte a Magnificatot, majd őutána a Mennyei Seregek kórusa hallatszott a „Salve Sancta Parens”-t énekelve. Ez felébresztette a kolostori nővéreket is, akik kórusra rohanva látták, hogy a gyönyörű szobor égi fényt sugároz.

1611. február 2-én a szobrot a püspök hivatalosan megáldotta a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” titulussal, és a Szűzanya kérése szerint az apáti szék fölé helyezték jelzésül, hogy ő az, aki a kolostort irányítja és felügyeli.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Isten háza szűkösnek bizonyul

     És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
     A sikeres "evangelizáció" felrázta a környékbeli városok papságát és tehetősebb polgárait.
     Hamarosan innen-onnan a tehetősebb családok is hozzájárultak anyagilag a költségekhez, melyből rendbehozták a templomot és oltárát. Ám ekkor már látható volt, hogy ez az Isten Háza szűkösnek bizonyul!
Ekkor merült fel Bartolo Longóban, egy nagyobb szabadtéri Rózsafüzér oltár létesítése, melyhez azonban kellett egy oltárkép is a Rózsafüzér Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott.
     1876-ban a Porta Medina-i rózsafüzér kolostor apácája felajánlott neki egy töredezett festményt, de ennél a Nápolyból Valléba való szállítás gondja merült fel. Ezt a két hely között ingázó Angelo Tortora nevű fuvaros, nagylelkűen elvállalta, de arra senki sem számított, hogy az oktondi ember a Rózsafüzér Királynője képet egyszerűen feldobja a megrakott trágyás szekerére! Ám, a lényeg a lényeg! Megérkezett a kép, mely valóban a Rózsafüzér Királynőjét ábrázolta igen előnytelen arccal, Szent Domonkossal és Szent Rózával, bár ez utóbbi "kakukktojás" volt a képen. 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A "rózsakert telepítésének" ideje

     Ritkán fordul elő, hogy egy ájtatossági forma ilyen hirtelenséggel bukkan fel a történelemben és hatja át az egész Egyházat. Az isteni pedagógia gyakran évszázadokig készíti fel a lelkeket ilyesmire. Általánosságban kijelenthető, hogy a rózsafüzér a keresztények azon korai szokásából ered, miszerint az első hívek Szűz Máriának köszönetet mondtak mindazokért a kegyelmekért, melyeket Ő az egész emberiségnek hozott.
Nyilvánvaló, hogy a rózsafüzér ájtatossági forma a középkorban fellendült általános Mária-tiszteletnek köszönheti különleges elterjedését, és nincs ez ma sem másként!
     Szűz Mária saját kegyelmi érdemeinek és azon kegyelmeknek a szemlélését, melyeket ő gyermekeinek kiesdett, olyan örömnek tekintették, mely minden más örömet felülmúl. Valójában, a Boldogságos Szűz köszöntésének ezen öröméből származik a rózsafüzér név. A középkorban ugyanis a rózsa az öröm szimbóluma volt. Sőt, Szűz Máriát még „rózsakertnek” is nevezték, mivel a középkori latin nyelvben a rózsakert neve rosarium volt (ami rózsafüzért is jelent).
      Egyesek arról is meg vannak győződve, hogy a Szent Szűznek minden általunk való egyes köszöntésével az angyal köszöntésekor érzett öröm új visszhangját érzi. Tehát azért ismételjük az angyal szavait, mert Mária Szívét meg akarjuk örvendeztetni. A Boldogságos Szűzhöz szóló köszöntések tehát spirituális rózsákként értendők, melyeket Máriának átnyújtunk, melyekből rózsakoronát fonunk. Ellenszolgáltatásként a Boldogságos Szűz rózsából font láthatatlan diadémot (lelki kegyelmeket) helyez gyermekeinek fejére.

A szobor csodája

     A „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” 1610. február 2-án visszatért az életnagyságú szoborral kapcsolatos régi kérésére, határozottan azt is megismételve, hogy az alkotást „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación”-nak nevezzék.

Mint elmondta, ezt azért kéri, hogy „Hadd jöjjenek az emberek hozzám, és én Jézushoz vezetem őket” Hosszútávon pedig azért, hogy majdan a szoborral hirdesse közbenjárását az Egyház és a társadalmak nagy krízise idején, amely be fog következni a 20. században.

Mariana anya elgondolkozott azon, hogyan tudja megszerezni a Mennyei Királynő pontos méreteit. A Szűzanya észrevette zavarát, és levette derekáról a zsinórját. Aztán kecsesen az egyik végét a homlokánál tartotta, amíg Mariana anya a másik végét a Szűzanya lábához érintette. Érdekes, hogy az egyébként túl rövid zsinór a szükséges hosszúságúnak mutatkozott.

Mariana anya végül február 5-én bízta meg Francisco del Castillo szobrászt, hogy következő év február 2-ra készítse el.

1611. január 10-én az alkotás már végső befejezése előtt állt, de egy bizonyos festékért a művésznek Kolumbiába kellett utaznia.

Amikor azonban 16-án visszatért, látva a szobor megszépülését, ámulatában térdre esett és sírva mondta, hogy csoda történt! Nyilatkozatot tett a festett szobor azon gyönyörű változásáról, mely „nem az én kezem munkája". A levelet továbbították Salvador Rivera püspöknek, aki nyomban meglátogatta és ő is könnyek közt borult térdre a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” előtt. Nyomban „ad aeternum”-ot rendelt el, miszerint ezentúl minden január 24-vel kezdődően Szent Kilenceddel kell megünnepelni Miasszonyunk Gyertyaszentelő ünnepét, február 2-át!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

     A Boldogasszony-kultusz népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadás is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mára-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna stb). Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attributuma is.

Mindent előre ki kell imádkozni!

     A 1874-es októberi Rózsafüzér Királynője ünnepet már jóval előtte és sokkal alaposabban előkészítette. Egyfelől a helyi nyelvet beszélő atyákat verbuválta össze, másfelől személyesen járta végig a házakat, kunyhókat és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Ünnep szép lebonyolításáért! Ennek nyomatékaként adott egy-egy emlékeztető Szűzanya képet és szentolvasót is az októberi Ünnepre.
     A környéken szokás volt, hogy kikiáltó járta körbe az utcákat, ha valami hirdetnivaló akadt. Ezúttal is így volt, de már nyolc nappal előtte hirdetve lett a "máriás ünnep"!
     Maga Bartolo is 3 nappal előtte végigjárta a népeket és adományokat gyűjtött, kukoricát, gyapotot stb. Ennek nem csak az eladási jövedelme volt a lényege, hanem az emberek személyes áldozathozatala, részvétele, érdekeltsége az ünnep megrendezésében.

     Bartolo a saját ágya fölötti Rózsafüzér Királynője képét hozta el a templomba, melyet szépen körbe rakott a rózsafüzér titkainak litografált képeivel.

 (A források felsorolását, lásd az első részben!)

https://youtu.be/ujeB1jAmzJo

Elmélkedések a Szűzanyáról arról, hogy valóban figyelünk-e az Égi Anya kéréseire?

Teljesítettük-e a Szűzanya fatimai kéréseit?

A szerkesztő bevezetője

      Korunk Istenhez imádkozni hajlandó embere, ha tisztában is van hálaadó és kérő imájának párbeszédi lényegével, azzal már kevésbé, hogy melyik szóbeli ima a leginkább tetszőbb és érdem-szerzőbb Isten előtt.
      Sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közül egyedül a Szent Domonkos-féle és az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva! Meglehet, hogyha valaki a szándékára nem az ilyen-olyan rózsafüzért imádkozná, hanem a "rendeset" – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől! A kínált "választékot" a megtévesztő szellem cselvetésének is tulajdoníthatjuk azért, hogy az eredeti "Domonkos" rózsafüzért ne mondjuk! Ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére, ki találhat szebbet, jobbat, Isten ihlette érdem-szerzőbbet? Nincs ugyanis egyetlen ima sem, mely ennyire áthatotta volna a katolicizmust, mely lényegileg meghatározta üdvtörténetünket és amely a Szentlélek szavaival ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák és szentek ajánlásait.
      Sorozatomban a "rendes" rózsafüzér (más néven szentolvasó) történetét is áttekintve, elsősorban a rendkívüli kiváltságait szeretném szemléltetni.

Források:
Grignon L. − P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, (Stephaneum,1944)
LÚCIA nővér: A FATIMAI ÜZENET FELHÍVÁSAI (Secretarido dos Pastorinhos, Fátima)
A SZENTOLVASÓ, szerkesztette: Begyik Tibor OCDS Harmadik, javított és bővített magánkiadás.
Grignon L.: − A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET. (magánkiadás)
ROSARIUM VIRGINIS MARIAE, II. János Pál apostoli levele (Szent István Társulat)
SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ (Szent István Társulat 2010)
PROHÁSZKA O. − Élet igéi (Szent István Társulat 1929)
Br. MARIE-DOMINIQUE OP: A rózsafüzér története és hitbeli alapjai (Megjelent a Szent Margit Lap 71-75. számában)

A pokol kínjainak megélése

     Másnap, szentáldozásakor valóban teljesen Istentől eltaszítottnak érezte magát! Az Isteni Színek feloldódását követően olyan szörnyű fájdalmat érzett, mintha a szíve kiszakadt volna a mellkasából.

Őt évig egy átkozott lélek állapotában kellett szenvedni úgy, hogy meg volt győződve, ez a végtelenségig tart. Fenséges szeretete Isten és legszentebb Anyja iránt most az undor és kétségbeesés érzésévé vált.

A teste olyan volt, mintha egy izzó parázson égne anélkül, hogy a kimondhatatlan fájdalmak a halállal véget érnének. A szeme a legszörnyűbb pokoli jeleneteket látta, miközben a legszörnyűbb istenkáromlások bántották a fülét. Szaglását az emberiség minden bűzös szennye sújtotta, tapintását pedig testébe hatoló éles pontok kínozták. Szájízét borzalmas, ismeretlen ízek kínozták, miközben a démonok olvadt ként kényszerítettek a torkára. Ezzel együtt a démonok addig verik a fejét, hogy kiborult az agya, hogy ezáltal őt is kétségbeesésre és istenkáromlásra ösztönözzék.

Mindezt úgy szenvedte, hogy mindennapjait a kolostorban élte. Soha nem nyitotta ki ajkát egyetlen panasszal sem a közösség felé. Inkább az alázat és az engedelmesség tökéletes példája maradt. Csak az őt irányító ferences pap és a többi alapító nővér tudta, hogy mit szenved és miért, úgyhogy szüntelenül imádkoztak érte.

Az elszenvedett pokoli szenvedés egyetlen külső jele az volt, hogy arca elvesztette normálisan rózsás és egészséges, természetes szépségét és lesoványodott.

Amikor letelt az öt év, Mariana anya felkiáltott és elesett, mintha meghalt volna. Bár sokáig eszméletlen volt, végül mélyet sóhajtva kinyitotta a megkönnyebbülés könnyeivel telt szemét. Fokozatosan visszanyerte színét és egészségét. Nem sokkal később a lázadó főnökasszony ismét megbetegedett, minden bűnét bevallotta, és az Egyház Szentségeivel megerősítve nyugodtan meghalt. Hamarosan üdvözült, sokat segítve utána a kolostor életének rendeződésében. (Kép: Mariana)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!)  (folyt.)

Az első októberi Rózsafüzér Ünnep, az első látványos kudarc

     Bartolo úgy tervezte, hogy az ünnep fénypontja egy nagy szerencsejáték lesz, amelyen minden tombolajegy egy soldóba kerül. Az első öt nyeremény "Napóleon aranynak" becézett csekély értékű csillogó pénzérme volt, továbbá egy gyűrű, egy pár fülbevaló, melltű és egyéb csecse-becsék. A többi 800 (!) nyeremény, feszületek, rózsafüzérek, érmék és a Rózsafüzér Királynője képek lesznek, azaz csak lettek volna! Aznap ugyanis esős, szeles és viharos idő szakadt a környékre, ijesztő villámlásokkal. Az eső és megáradt patakok miatt nem csak a rendelt zenészek nem tudtak eljönni, de még a helyi lakosok sem jelenhettek meg a templomban. A plébános, a meghívott papokkal és a néhány hívővel csak tébláboltak és az orrukat sem merték kidugni az Isten házából.
     Bartolo elkeseredettsége azonban tovább nőtt, amikor a jelenlévőknek a domonkos Albeto Radente atya mondott beszédet, mivel a nép szinte nem is értette a prédikációját. Ez komoly figyelmeztetés volt. A vallei lakosok ugyanis a plébános beszédéhez szoktak, aki mindig a helyi nyelvjárásban szólt hozzájuk.
     Bartolón csüggedettség vett erőt, mert úgy érezte, hogy a Szűzanyának vagy nem tetszik az ő elképzelése, vagy valamit nagyon rosszul készített elő. És ekkor, mintha a lelkiismerete szólt volna erőteljesebben, a következő felismerésre jutott: nem elég csupán a formai körülményeket előkészíteni, hanem hathatós lelki előkészületek is kellenek, kiimádkoztatva az alkalmat!
     Ez a felismerés egészen mellbe vágta! És csakugyan, amint belegondolt, előző nap még gyönyörű napos volt az idő és csak késő este érkezett meg a vihar első szele. Valóban, időben ki kell imádkozni az alkalomnak megfelelő időt, a körülményeket és azt, hogy mindezek a lelkek javára is váljanak! 

(A források felsorolását, lásd az első részben!) 

(Lenti kép: A Szűzanya mondja neked!)

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)

                                                                                                                              Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

A keserűség olykor hátráltat

     Három nap után felvitték egy magányos szobába, ám a spanyol alapítónők meglátogatták. A főnökasszony erre elrendelte, hogy Mariana anyával együtt őket is bebörtönözzék egy hónapra.

A nagy sötétségben Mariana anya egy kis keresztet festett a falra, mely nyomban erősen ragyogni kezdett a börtönlakók nagy vigaszára, és a többi nővér csodálkozására.

A börtönbüntetés még le sem telt, és a vezetőnő súlyosan megbetegedett.

Bár a Szűzanya már 1599. január 16-án említést tett, hogy egy szobrot szeretne, Mariana anya azonban valamiképp ezt tíz évig teljesen figyelmen kívül hagyta, egyfelől azért, mert attól félt, hogy a püspök kétségbe vonja őt, és akadályokat állít egy ilyen szobor felállítására. Másfelől félő, hogy az indián lakosság, mely még mindig hajlamos a bálványimádásra, helytelen tiszteletet fog tanúsítani Isten Anyja iránt. Harmadsorban azért, mert 1605-1610. között fokozott felfordulás volt a kolostorban. És ez elkerülte a figyelmét.

A lázadó főnökasszonyról Mariana anya megtudta Jézustól, hogy a nővér a cselekedeteiért ezer évig fog a tisztítótűzben szenvedni! (Egyes fordításban a nővér esetében kárhozat veszélye állt fenn!) Mariana azonban könyörületből megegyezett Szentségi Jegyesével, hogy a nővér megváltására öt éven át magára vállalja a pokol fájdalmait.

Ez a felajánlás Mariana nővér részéről egybecseng a Fatimai Szűz 1917. augusztus 19-i kérésével (ha nem is ilyen elképesztő vonatkozásban): "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!"

Nem sokkal később Urunk megjelent Mariana anyának. Emlékeztetett rá, hogy eljött az ideje, hogy megfizesse az elhunyt priorissza lelke üdvösségének árát. Tudatta vele, hogy másnap, amikor szentáldozáshoz járul, amint a Szentségi Színek feloldódnak benne, a pokolba lép.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Nem minden megy "karikacsapásra"

     Szép lassan rendszeressé váltak az összejövetelek, melyeket a romos templomban tartottak a plébános úr engedélyével és legnagyobb csodálkozására! Úgyhogy hamarosan rendszeres Szentmise is volt a faluban és a résztvevők száma egyre nőtt, mi több már ismerték az egyházi énekeket is!
     De lássuk, hogy mit ír erről "apostolunk" maga:
"Nápolyban felkerestem az ismerős jámbor úri hölgyeket, akiktől érmeket, rózsafüzéreket, skapulárékat és szentképeket kéregettem. Természetesen vásárolnom is kellett efféléket, bár a leginkább nem ezekre volt szüksége a vallei lakosoknak, hanem falra akasztható feszületekre! Ilyet csak elvétve láttam náluk! Vásárolnom kellett tehát néhány százat az ágy fölé akasztható feszületekből és így, jelentős rakománnyal tértem vissza 1873 októberében. Azt akartam, hogy az októberi Rózsafüzér-népünnepély ne múljék el úgy nyomtalanul a lelkekben, mint a tűzijátékok füstje."

(A források felsorolását lásd az első részben!)

Veszélyben a kolostor

     A Szűzanya ezután elárulta Mariana anyának, hogy hosszú és szenvedéssel teli élete lesz ugyan, de soha ne veszítse el a bátorságát, s ekkor a Kisded Jézust Mariana karjába tette. Ő a szívéhez szorítva, érezte azt a kegyelmi hatást, mely a Szentséges Szívből áradt, mely által képessé vált, hogy állhatatosan vállalja az áldozatot, az imádságot és a szenvedést Isten dicsőségéért és a lelkek javára.

Szüksége is volt erre Marianának, mert a választáson az új priorissza az addigi rakoncátlankodók egyike lett. Nem is vesztegette az idejét, neki is fogott lázongó elképzeléseinek megvalósításába. Ez a nővér nem volt romlott lelkű, de mivel gyenge volt, gyakran nem tudta megkülönböztetni a saját lelkiismerete és a megtévesztő szellem sugallatait!

Első lépése az volt, hogy kolostorukat leválasztotta a ferencesek lelki vezetéséről, és a konvent irányítását átadta Quito püspökének. Mariana anya és az összes engedelmes apáca vigasztalhatatlanul sírt, de engedelmesen alávetették magukat az új hatóságnak.

Sajnos az új főnökasszonnyal az élen a szabályok betartása hirtelen hanyatlani kezdett.

Mariana anya aggódva és szívében, alázatosan kérte új felettesét ‒ mint alapító és ex-prior ‒, hogy a szabálysértéseket a közösség érdekében javítsák ki.

Az elöljáró meghallgatta ugyan, de rakoncátlan frakciótársai javaslatára Mariana anyát három napos börtönbüntetésre ítélte a kolostor földalatti részébe. Azt is elrendelte, hogy csak térdelve étkezhessen.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

A terv és kivitelezés

     Bartolo Longo nagy tettrekészséggel fogott az "apostoli munka" előkészítéséhez.
     Először is megkereste a vallei illetőségű plébánost és ismertette vele a terveit, miszerint rózsafüzér közösségeket akar szervezni a faluban. Az atya meglehetős fenntartásokkal fogadta a tervet és annyit válaszolt, hogy ezt a népet inkább érdeklik a csinnadrattás, mulatós népünnepélyek tombolával, semmint az imádságok!
Ám ez a borúlátó vélemény, nagyon is szöget ütött Bartolo fejébe. Ha ez kell nekik – gondolta ‒, hát megkapják! Lesz népünnepély meg tombola is, de a nyeremények szentképek, rózsafüzér és érmecskék lesznek – tervezte el magában.
     Felmérte tehát az adottságokat és a saját lehetőségeit, és évi jövedelmének jelentős részét – 500 lírát ‒, ennek költségeire szánta (ez akkor komoly összeg volt!). A legnagyobb problémát azonban nem a külsőségek jelentették, hanem az, hogy szinte senki nem ismerte az imádságokat, a rózsafüzért meg a legkevésbé.
Nem volt mit tennie, mint házról-házra járni és ajándékozgatni a rózsafüzéreket, melyet – tekintve, hogy ingyen volt –, szívesen fogadtak. Képecskéket is osztogatott, de mivel olvasni sem tudtak, így személyesen tanította az imádságokat.
     Eleinte kisebb csoportok alakultak asszonyokból, majd férfiak is el-eljöttek, mert az összejövetel után mindenki kapott érmecskét. Különös módon ezt azért tekintették nagy értéknek, mert fémből volt! A férfiak egyéb-
iránt azért is jöttek, hogy az asszonynak vagy az eladó lányuknak vihessenek valami ajándékot! 

(A források felsorolása az első részben!)

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31). 

A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.

     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban.

Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.

     Zakariás nevelése alatt a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünkre földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában.

     A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre.

Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja!

Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

Kétségek és bizalom közt

     Bartolo Longo 33 éves volt és egyre csak azon töprengett, hogy miként lehetne ezzel a néppel megismertetni Krisztus Örömhírét és életüket az üdvösség útjára terelni. Emellett, minden lelki biztatás ellenére rá-rátört a kétségek özöne, a reménytelenség, még az öngyilkosság gondolata is, hiszen – amiként a kísértő sugallta neki ‒, hogyan is merészel ő lélekmentésre gondolni, amikor a sajátját sem tudja már megmenteni, istentagadó ifjúkori tévelygései miatt.
     Egy napon már sem az imában, sem a könyvekben való elmélyülés nem nyugtatta meg. Ellenállhatatlan nyugtalanságtól hajtva kisietett a Fusco házból és erős léptekkel ment Valle felé céltalanul. Egy bozótos mezőre érve – amit Arpaiának, majdhogy nem "Hárpiának" neveztek – megállt és szinte rázuhant a környék csöndje. Közel s távol sehol egy lélek nem volt.
     Némely életrajzírója ekkor Mária-jelenést tételez fel a végtelennek tűnő percekben, ám ő maga ezt soha nem állította! Életelbeszélésben így ír:
»Amint váratlanul megálltam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem. Lelkem sötétségében mintha egy baráti hang suttogott volna néhány szót, melyet magam is olvastam valamikor, és a lelkem szent barátja a néhai Radente domonkos atya is számtalanszor hangsúlyozott nekem:
‒ Ha üdvözülni akarsz, terjeszd a Rózsafüzért! A Szűzanya ígérete ez: 'aki terjeszti rózsafüzéremet, annak kiesdem Szent Fiamnál az üdvösséget!'
Ez a gondolat, mint villámfény ‒ mely belehasít a viharos éjszakába ‒, úgy világította meg a lelkemet. A Sátán, aki már prédájának tekintette, előre látván a vereségét, ezért fojtogatott az alvilági sugallataival, hogy megakadályozzon! Ám, ez volt az utolsó elkeseredett harca ellenem, mert a Rózsafüzér Királynője megerősített engem. Lánglelkű szívvel tekintettem az égre és karjaimat széttárva, hangosan így tettem fogadalmat a Szűzanya szolgálatára:
‒ Ha igaz, amit Szent Domonkosnak ígértél, hogy a Rózsafüzér terjesztője üdvözül, akkor én üdvözülni fogok, mert nem hagyom el Pompeji földjét, amíg el nem terjesztem a Te szent Rózsafüzéredet az emberek között! –
Ám, csak síri csönd vett körül továbbra is, minden válasz nélkül. Mégis az a nyugalom, ami eltöltötte a lelkemet azt sugallta, hogy segélykiáltásom egyszer meghallgatásra talál! Amint ez a meggyőződés megfogalmazódott bennem, távolról a déli harangszó ütötte meg a fülemet. Én ekkor a földre borultam és lassan tagolva elmondtam az Úrangyalát. Amikor felálltam, éreztem, hogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon hosszan...«

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A Tisztulás nagy Eseményének Asszonya

     1594. február 2-án kora reggel Mariana anya homlokát a padlóhoz érintve imádkozott a magas kóruson. A Szűzanya segítségét kérte a közösség lelki egységéért, és Isten irgalmát a bűnös világért.

Ekkor édes hangon a nevét hallotta. Felkelve a Szent Szüzet látta fénylő aurában. Bal karján a gyermek Jézust tartotta, jobbjával pedig egy arany apáti botot, amelyet olyan drágakövek díszítettek, amilyenek a földön nem is léteznek.

Mariana anya kérdőn nézett a Szűzanyára, aki megszólalt: „Én a 'Tisztulás nagy Eseményének Asszonya vagyok' (Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación), a Menny Királynője. Azért jöttem a mennyből, hogy megnyugtassam terhelt szívedet. A Szűzanya bejelentette, hogy egyszer ez a föld Ecuador néven szabad köztársaság lesz, és hogy a 19. században egy hithű keresztény elnökük lesz, egy karakteres ember, akinek a mi Urunk a vértanúság pálmáját fogja adni. A köztársaságot a legszentebb Fiam Isteni Szívének szenteli”.

Ezt követően Isten Anyja megmutatta neki, hogy imádságai és vezeklései hogyan tetszettek Istennek. Elmagyarázta, hogy a jobb kézben tartott arany apáti bottal maga akarja irányítani a kolostort, mert az ördög néhány hálátlan nővér felhasználásával mindent megtesz a kolostort elpusztítására. „Sátáni célját azonban nem fogja elérni, mert én vagyok a Győzelmek Királynője és a Tisztulás nagy eseményének Asszonya. Az a szándékom, hogy az elkövetkező évszázadokban, ha kell csodák által is mindent megtegyek e kolostorom és lakóinak megőrzésére, s felemelésükre a dicsőség trónjára.”

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

MÁRIAPÓCS 7 perc I. rész https://youtu.be/kOGUvoOh2R4

MÁRIAPÓCS 7 perc II. rész https://youtu.be/NfoTNW28re8

Az alábbi válaszos-imát, tiszteletreméltó kármelita Marton Boldizsár 
– Marcell atya kézirata nyomán készítette a szerkesztő!

Ave Maria! Sis benedictus!

Kis Szűzanya, Szeplőtelen Fogantatás                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Ajándéka            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyájában az Üdvösség Reménye              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki kezecskéjével az Ég Urát fogva tartja         – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyában is a mindenséget igazgatja          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit a Szeretet magának teremtett és megőrzött                                                                                                                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság tündöklő Boldogsága            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Szeretet Leánya                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentlélek Választottja                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten egyetlen Kedvese                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Mátkája              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akivel a Szeretet frigyet kötött                           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Istentől megáldott Szűz Ara                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az üdvösség ruhájában ékes Menyasszony      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben Istennek kedve telik                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben az Örök Szeretet gyönyörködik             – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit az Ég és Föld csodál                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Szerelem Zsengéje                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki a Szép-szeretet Anyja lettél                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a völgyek tövisei közt érintetlen Liliom           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, harmatos fehér Rózsa                                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az istenszeretők Erőssége                                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Kármel Ékessége és Fénye                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a tündöklő hajnal legszebb Sugara                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, ránk sugárzó tiszta Fénysugár                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a lepecsételt mennyei Forrás                              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a paradicsomkert legszebb Lilioma                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a túláradó kegyelem Árja                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit körülvesz az imádság Illata                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, kicsiny lelkek mennyei Mannája                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Világosság Ragyogása                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Béke Szentélye                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Kegyelem Tükre                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akinek Szíve az isteni Szeretet Lángoló Tűzhelye                                                                                                                                  – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Isten Jóságának Hasonmása                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, minden malaszttal teljes                                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten átható Áldása                                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Újszövetség Szűzi Papja                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten Bárányának áldozati Oltára                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a legragyogóbb Tabernákulum                            – Üdvözlégy! Kis Szűzanya, a mi leghűbb Szerelmünk                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, örökre Tiéd a szívünk                                            – Üdvözlégy!

Üdvözlégy Kis Szűzanya, az Isteni Irgalom Reménye, életünk,
édességünk üdvözlégy! Hozzád kiáltunk e siralom völgyében,
ahol előttünk jártál csendben, szép-szeretetben.
Fordítsd felénk irgalmas szemedet és plántáld belénk erényeidet,
hogy teljesen krisztusivá váljunk!
Üdvözlégy Kis Szűzanya, üdvösségünk Reménycsillaga, üdvözlégy,
mindörökkön örökké hű, édes kis szerelmünk!

Az alábbi történetet egy nő osztotta meg a neten, és mára milliókat gondolkodtatott el.

Viselkedj szeretettel, mert nem tudhatod...
     Azon a nyáron nagyon magam alatt voltam. Kiköltöztem a tengerpartra, és megpróbáltam rendbe tenni az életemet. Sok volt a gondom, depressziós voltam, anyám haldoklott. Szóval semmi másra nem vágytam, mint magányra.
     Egy nap lesétáltam a tengerpartra. Egy kislány ült a homokban. „Mit építesz?” - kérdeztem. – Ó, nem is tudom, csak olyan jól esik a homok érintése – válaszolta.       Ez jól hangzott, úgyhogy leültem mellé. Aztán megláttunk elszállni egy madarat a fejünk fölött. „Ez gyönyörű” – mondtam én, ő pedig hozzátette: – Anyukám szerint a madarak hozzák a boldogságot.
     „Hogy hívnak?” – kérdeztem én.
    – Wendynek. Hat éves vagyok. És te? – kérdezett vissza.
     „Ruth vagyok. Ruth Petersen.” – válaszoltam én.
     Együtt üldögéltünk egész délután, aztán amikor elváltunk, Wendy megjegyezte: – Ez egy boldog nap volt. Gyere el máskor is!                    Nekem nem igazán volt hozzá kedvem, de bólintottam.
     Eltelt néhány hét, rengeteget dolgoztam, anyám is egyre rosszabbul volt. Egyre depressziósabb lettem. Végül kirohantam a partra. – Szia, Mrs. P! – köszönt rám Wendy.                                                                           Egyáltalán nem örültem neki, mert egyedül akartam lenni. De nem adta fel, jött mögöttem és csacsogott. Kérdeztem tőle, miért nincs soha iskolában. Azt válaszolta: – Nekem nem kell iskolába járnom, anyukámmal most nyaralunk.                                                                              Megmelegedett tőle a szívem, olyan kedves volt. Végül együtt sétálgattunk a parton, néztük a madarakat. Boldog nap volt, elfelejtkeztem a bajaimról.
     Néhány nappal később viszont minden szörnyen rosszra fordult. Zokogva rohantam ki a partra. Wendy persze ott volt. És egyből kérdezett: – Mi a baj?                                                                                                         „Hagyj most békén, nem akarok veled beszélni” – vágtam rá én. – Akkor ez ma nem egy boldog nap? – kérdezte Wendy. „Nem!” – üvöltöttem rá én. „Ma meghalt az anyám! – És szomorú vagy? – kérdezte ő.                     „Hát persze, hogy az vagyok” – kiabáltam. Elfordultam és faképnél hagytam.
     Egy hónappal később, amikor jobban lettem, elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem így egy hat éves kislánnyal? Elhatároztam, hogy kiengesztelem. Rohantam a partra, de nem volt ott. Tudtam merre lakik, mert megmutatta korábban a házat. Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy Wendyhez jöttem látogatóba. „Jöjjön be” – mondta és becsukta mögöttem az ajtót.
     „Wendy egy héttel ezelőtt meghalt” – mondta. Sokkot kaptam, szóhoz se jutottam. „Leukémiás volt, azért jöttünk ide, hogy az utolsó napjai boldogok legyenek. Sokat mesélt magáról is. Hogy boldog napokat töltöttek együtt. Írt önnek egy levelet is, várjon, megkeresem” – mondta.                 Én pedig csak álltam és szégyenemben nyeltem a könnyeimet. Bántott, hogy utoljára haraggal váltam el tőle, pedig mindig kedves és barátságos volt velem, sosem panaszkodott, mindig vidám volt, amikor pedig haldoklott, akkor is. Beszélhettem volna neki a Jézuskáról, Isten csodás országáról, az őrangyalainkról... Én meg, végül el sem tudtam köszönni tőle. Amikor visszatért az anya, kezében egy boríték volt, rajta: „Mrs. P-nek”. Kibontottam, és a girbegurba gyerekrajzot találtam benne, a mi tengerpartunkat ábrázolta: a sárga homokot, a kék hegyet és egy madarat, ami a felhők felé tör.
    – Hogy legyenek boldog napjaid! – írta nekem Wendy.
     A kép azóta is kint van a falamon és állandóan arra emlékeztet, hogy embertársainkkal mindig viselkedjünk szeretettel és tanúságtevőn, mert soha sem tudhatjuk mikor veszítünk el valakit, akinek jelenthettek volna valamit a mi szavaink.

Nem elcsüggedni!

     A De Fusco grófnővel való ismeretségből mély küzdőtársi barátság szövődött és a jótékonykodásukat együtt szervezték.
     Amikor 1872. októberében Bartolo megérkezett Pompeji-közeli vasútállomásra, a legnagyobb csodálkozására, két felfegyverzett férfi ajánlkozott, hogy elkíséri Valléba. Kérdésére azt kapta válaszul, hogy az útonálló banditák miatt van rájuk szükség, és igazat beszéltek!
     A környék a felderítetlen és értelmetlen gyilkosságokról, rablásokról volt hírhedt, mivel sem rendőrőrs, sem csendőrség nem volt Valléban.
     A mintegy 300 főre tehető lakosság jelentős része, olyan elképzelhetetlen nyomorban, babonaságban és emberhez méltatlan körülmények közt élt, ami leírhatatlan. A családok gyakorta egyetlen helyiségben laktak egymás hegyén-hátán az állatokkal. Az általános tudatlanság és a primitív körülmények táptalajt adtak a legelképesztőbb babonáknak, hiszen sem orvost, sem papot nem-igen ismertek. Volt ugyan egy romos templomuk a Szentséges Üdvözítőről nevezve, de oda is csak időnként járt távolról pap. A lakosok ugyanis sem a Keresztség-, sem a Házasság Szentségét, sem a temetés egyházi szertartását nem igényelték!
Ennek persze több oka is volt. A hitismeretek teljes hiánya, a nincstelenség, az igénytelenség, ezen kívül pedig a terület sajátos státusztalansága, mivel három kormányzati tartomány határán feküdt. Nem volt iskolájuk és nem volt egy használható templomuk sem, ahová összegyűlhettek volna Isten segítségét kérni, megbeszélni önmaguk közt, a közös teendőket.

     Nemhogy a Szentségeket, de még az imádságot sem ismerték, és bizony olyan mélységig megkötözöttek voltak a babonasággal és boszorkánykodással, hogyha valakinek netán volt egy kecskéje vagy tehene, azt soha ki nem vitte a napvilágra (legfeljebb csak éjjel) nehogy szemmelverés érje.                                                                                               Az új intézőt mélységesen megrázta az emberi tudatlanságból fakadó számtalan istenkáromló bűn, amelyek teljesen megszokottak voltak a lakosság körében.

Bartolo Longo a Szűzanya segítségét kérte ebben a siralmas helyzetben, hiszen nagy lelki szomorúság és majdhogy nem a kétségbeesés vihara háborgatta a szívét. Ekkor jöttek jól a lelkiatyák, akik szóval és alkalmas olvasmányokkal nyújtottak biztatást és reményt Bartolónak. 

(Alábbi kép, Ribera atya egy könyvet ad Bartolo Longónak) 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)

A 30 éves főnöknő (Miután megkapta Krisztus stigmáit.)

     Ezek után rettenetesen megbetegedett és testének egyetlen tagját sem tudta mozgatni. Ráadásul az ördög azzal gyötörte, hogy hiábavaló az élete és minden szenvedése, s legjobb, ha feladja áldozatos szándékait! A sátán, kígyó formájában ott tekerőzött az ágya körül, és Marianát ennek puszta látványa is irtózattal töltötte el! Ez öt hónapja tartott, amikor már úgy érezte, hogy nem képes tovább elviselni e megpróbáltatást, s ekkor a Legszebb Szűzhöz fordult. Tisztán érezte, hogy egy kéz megsimogatja a fejét, és amikor nagy nehezen felnézett, a Mennyország Királynőjét látta, aki gyönyörű fenségében tekintett rá.

Ezt követően már tudott mozogni és a förtelmes kígyó is eltűnt. Az általános állapota azonban rosszabbodott, és a közösség azt hitte, hogy meghal. Nagyszombaton testét szorongó szívvel helyezték el az alacsony kórusban. Többen jajongtak, hogy meghalt! Mégis másnap reggel, imádkozás közben találták! Mert lám, Húsvét reggelén feltámadt, és még egyszer visszatért az életbe, hogy továbbra is szenvedjen a lelkekért és a világért.

1593-ban főnökasszony nagynénje meghalt és ő, akit mindenki elismert 30 éves korában apátnő lett, sőt kétszer még újraválasztották. Ez önmagában is csoda, mivel a kolostorban nagy volt a széthúzás, elsősorban a regula szigorúsága miatt, melyhez persze elsősorban az alapító (spanyol) nővérek ragaszkodtak!

(Kép: Mariana lett a főnöknő, hogy vezesse és oltalmazza a nővéreket!)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

Visszatérés a Földre (A szörnyűségek látása miatt sokkot kapott, és holtan esett össze!)

     A mennyben találta magát, s Jézus két koronát mutatott neki: az egyik liliommal átfont tövises-, a másik pedig a dicsőség koronája volt. Az Úr kérte, hogy válasszon, megértetve vele, hogy a tövises a földre való visszatérést, míg a dicsőség koronájának választása a mennyben maradását jelenti. A Boldogságos Szűzanya is megszólalt: „Lányom, én otthagytam a menny dicsőségét, hogy segítsem földi gyermekeimet. Szeretném, ha utánoznál engem ebben, mert az embereknek nagy szükségük van a Szeplőtelen Fogantatás Rendjére! Jaj a huszadik században élőknek! Ha akkor nem lesznek áldozatos lelkek, akik csillapítják az isteni igazságosságot, akkor a mennyből tűz jön a Földre, elpusztítva a közömbös hitűeket és Isten ellenségeit.”

Ezt hallva Mariana beleegyezett, hogy visszatér a földi életbe, hosszú és hihetetlen szenvedéseket is vállalva a mi romlott századaink bűneinek engesztelésére.

Hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy ez a szentéletű anya 1582-ben valóban meghalt, de két nappal később feltámadt!

Hat évvel később 1588. szeptember 17-én éjjel Mariana imádság közben, kezén és lábán is megkapta Jézus Urunk Szent Sebeit, oldalán vöröses-lila seb jelezte, a már megkapott szívsebzést.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

https://youtu.be/-HAZmjT0PXw

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy nincs hiteles kereszténység a bensőséges Mária-tisztelet nélkül, nincs Mária-tisztelet a rózsafüzér imádkozása nélkül, és nincs béke a kereszténység nélkül!

CSATKA 7 perc https://youtu.be/O-hK1IvvxrI

Az irgalmasság irgalmasságot szül

     Bartolo Longo boldog volt és kiegyensúlyozott, aggodalom csak aziránt volt benne, hogy miként is tudja súlyos tévelygéseiért kiengesztelni az ő üdvösségéért is kínhalált szenvedő Üdvözítőt!
     Vidékre költözött, de a jogi pályát semmiképp nem akarta folytatni, hanem karitatív munkára szánta az életét.   Közben jelentős családi örökséghez jutott, melyből jószolgálatait kezdte finanszírozni, ehhez azonban alkalmasabb volt, ha újból Nápolyba teszi át tevékenységének színterét.
     Az Angyali Üdvözlet ünnepén, 1871. március 25-én lépett be a domonkos harmadrendbe, és napi buzgó imája után a "Rózsafüzér Testvér" nevet kapta.
     Lelkiismeretét azonban nem hagyta nyugodni, hogy mennyit ártott másoknak előző, egyházromboló megnyilvánulásaival. Elhatározta tehát, hogy meglátogatja régi társaságát és tanúságot tesz megtalált hitéről és az okkult dolgokkal való játszadozás kárhozatos veszélyéről.
     Mária-éremmel a nyakában és rózsafüzérrel a kezében hangosan odakiáltotta: "Végleg felhagytam a spiritizmussal, mely nem csak totálisan téves út, de egyenesen a pokolba vezet!"
Diák-összejövetelekre és kávézókba is elment és mindenhol nyilvánosan felfedte hitbeli váltását, és dicsőítette a Katolikus Anyaszentegyházat. Ez abban az időben igen nagy bátorság volt, mert a liberális kormányzat üldözte a templomokon kívüli hittérítő tevékenységet és könnyen börtönbe kerülhetett volna, amiként ez gyakori volt akkoriban! (A kormányzat kitiltotta Nápolyból az összes szerzetesi közösséget is, így azok csak rejtett "kisközösségekben" munkálkodhattak a városban!)
     Az viszont, hogy mennyire ok-okozati "építmény" lehet a felebaráti szeretet és az Irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása, azt Bartolo Longo élete is bizonyítja! Így emlékszik vissza: "Vincenzo Pepe sokkal idősebb volt nálam, ő is Latianóban született, valamikor még előkelő-, ám később súlyosan elszegényedett, de példás keresztény szülőktől. Édesanyja olyan keresztényi erővel és derűs Istenre hagyatkozással viselte a szegénységet, hogy amikor pl. megszólalt a déli harangszó és házában nem volt egyetlen falat kenyér sem, akkor is a terített asztalhoz ültette éhes gyermekeit. Mire elmondták az Úrangyalát és az asztali áldást, zörgettek a ház kapuján, s a küszöbön kenyér és egyéb eledelek voltak, amelyet ismeretlen kezek helyeztek oda. Az egyik ilyen ismeretlen kéz volt édesanyám keze is, aki később a saját gyermekeiben százszorosan visszakapta adományait, mert az Isten úgy rendelkezett, hogy e megajándékozott szent asszonynak egyik gyermeke legyen az üdvösség eszköze az én életem döntő pillanatában. (...) Pepe professzornak nem csak az a páratlan érdeme volt az Úr előtt, hogy része volt a spiritizmusból való megtérésemnek azáltal, hogy felkutatta a két szent szerzetest és megismertetett velük, hanem ő volt az első, aki atyai módon vezetett megváltozott életmódomban. Neki köszönhetem, hogy módomban volt megismerni a Nápolyban élő szenteket", (akik közül már többeket boldoggá vagy szentté avattak)! 

(A források felsorolását, lásd az első részben!)