Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 85-87. oldal nyomán. (Részletek), 1997. május 8.

...A fatimai üzenet most van beteljesedőben. (...)
     Mindenkit meghívtam, (...) és kértem a Szeplőtelen Szívemnek szóló fölajánlást mint biztos eszközt a szív és az élet megváltozásának elnyerésére, hogy az emberiséget végleg visszavezesse az Úrhoz.
Kicsi gyermekeimből így tudtam kialakítani seregemet, amellyel véghezviszem legnagyobb győzelmemet.
A fatimai üzenet az, ami az egész világon beteljesedik a cönákulumok elterjedésével, amit tőled kértem, hogy gyűljetek össze a velem és általam mondott imádságban.
Nagy örömmel fogadom (...) azt a hódolatot, amit bemutatsz nekem a cönákulumok nevében, melyek mindenütt megsokasodtak a papok és a hívek, a gyermekek, a fiatalok és főleg a családok körében. E cönákulumok révén sok szegény bűnös számára nyerhetitek el a megtérést, különösen azok számára, akik legjobban rászorulnak az isteni irgalmasságra.
     E cönákulumokkal a közbenjárás és a jóvátétel nagy erejét kínáljátok fel égi Édesanyátoknak, aki rendkívüli módon többször közbelépett, hogy a nagy tisztító megpróbáltatás fájdalmas idejét lerövidítse.
     E cönákulumokkal a második pünkösd ajándékát kéritek, ami immár közeledik, mert Szeplőtelen Szívem lett az új lelki cönákulum, amelyben megvalósul az Egyház és az egész emberiség számára ez az isteni csoda.
     A fatimai üzenet valósul meg fölajánlástok teljesítésében, amennyiben a pápát és a vele egyesült Egyházat szeretitek, imátokba foglaljátok és egységben maradtok velük.
     A kis gyermekeknek, akiknek megjelentem, itt jövendöltem meg és mutattam meg látomásban a pápa szenvedéseit, a vele való szembeszegülést és véres megpróbáltatásait.
     E jövendöléseim elsősorban II. János Pál pápámban valósultak meg, aki az én Szeplőtelen Szívemben nevelkedett remekművem.
     Szeretet- és imakapcsolatotok révén (...), a készséges engedelmességetekkel ti váltok legerősebb
segítőivé, hogy Tanítóhivatalát mindenütt elfogadják, meghallgassák és kövessék.
     Az Egyházzal való egység által bizonyosak lehettek abban, hogy megmaradtok az igaz hitben az általam megjövendölt időkben, amikor sok fiam veszti el hitét a tévedések miatt, amelyeket tanítanak és egyre inkább terjesztenek.
     Az üzenet beteljesedésére nektek van szükségetek, veszélyben lévő és bántalmazott fiaim, hogy eljuthassatok az üdvösségre. Az üzenet beteljesedésére szüksége van a megsebzett és keresztrefeszített Egyháznak, hogy égi Édesanyjához hasonlóan egészen szép, szeplő és ránc nélküli legyen, amikor véget ér fájdalmas és véres megpróbáltatása.
     Az üzenet beteljesedésére szüksége van az egész emberiségnek, hogy vissza tudjon térni Atyja karjába és megismerje az Istenével és Urával való teljes szeretet- és életközösséget.
E tervem immár megvalósulóban van Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadala által.
     Megáldalak szeretettel és örömmel (...), annak az Édesanyának hálájával, akit meghallgattál, követtél, megvigasztaltál és megdicsőítettél."

     Mint ,,Szent Ferenc hűséges fia'' és az assisibeli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. Szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: ,,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.'' IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
     Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
     Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációival és vitáival. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
     1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónok-ként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzé-seiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtaní-tók ellen.
     1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszé-dei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más go-nosztevők bűnbánatot tartottak.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
     Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következ-ményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
     XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk. /Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)

Született: Lisszabon, 1195. augusztusában, † Arcella (Padova mellett), 1231. június 13.
     A 13. század a sok szent ellenére, ko-moly bajokkal küszködött. Felső-Itáliá-ban és Dél-Franciaországban már a 12. században támadtak olyan vallásos moz-galmak, amelyek Jézus és apostolai vándor, tanító életét utánozva, új életet akartak vinni koruk megkövült keresz-ténységébe. Ezzel azonban áttörték az Egyház fennálló rendjét: akkoriban ugyanis a prédikálás a fölszentelt papság, a szegénység vállalása pedig a kolostorok feladata volt. Az Egyház vezető emberei tehát e mozgalomban csak veszélyt láttak, amelyet el kellett nyomni.
     Mivel az Egyház szembefordult az ilyen kezdeményezésekkel, ezek az emberek szektákba tömörültek, és hamarosan tév-tanok áldozataivá lettek. Közösségeikben laikusok tanítottak, gyóntattak és az Egyház szentmiseáldozatát utánozták. A legszigorúbb intézkedések – köztük az eretnek égetések – éppen úgy nem segítettek, mint a dörge-delmes prédikációk sem. Még Clairvaux-i Szent Bernát is eredménytele-nül prédikált, és hiába ébresztgette az egyházi és világi nagyságok lelkiis-meretét. Végül a keresztes háborúk miatt többen látogatták e mozgalom összejöveteleit, mint a templomokat. A szentségek vétele oly ijesztően csökkent, hogy az 1215. évi Lateráni Zsinat kiadta a negyedik és ötödik egyházi parancsot, amely minden keresztény hívőnek kötelességévé tette az évenként egyszeri gyónást és a húsvéti időbeni szentáldozást.
     III. Ince pápa azonban fölismerte a jót ebben az új mozgalomban. Ezért kettős célként kitűzte, hogy az új eszméket is erőket haszno-sítani kell a vallásos életben, s az elidegenülteket vissza kell vezetni az Egyházba. Ezzel szabaddá tette az utat többek között Assisi Szent Ferenc előtt, aki önmaga és első társai számára a sze-génység és vándor apostol-kodás jóváhagyását kérte: katolikus szegénységi moz-galmat teremtett, amely nemcsak hű maradt az Egy-házhoz, hanem sok eltéve-lyedettet is visszavezetett.
     Padovai Antal 1195-ben előkelő és vallásos szülők gyermekeként született Lisszabonban. Fernando (Ferdinánd) névre keresztelték. Szüleitől mély vallásosságot és egyeneslelkűséget örökölt. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának Sao Vincente de Fora nevű ágostonos kanonokrendi kolostorába. Elhatározta, hogy meghal a világnak és csak Istennek él. Amikor azonban kolostora belesodródott a II. Alfonz portugál király és a portói püspök közti viszályba, már két év után elhagyta szülővárosát, és áttelepült a coimbrai Santa Cruz kanonoki kolostorba, hogy teológiai tanulmányainak és a papi élet felkészülésének szentelhesse magát.
     Ez a kolostor azonban nagyon gazdag volt. Priorja 1220-ban nagyravá-gyása miatt belekerült Alfonz király és III. Honorius pápa konfliktusába. Ezzel szakadást idézett elő a rendi közösségben.
Fernando ekkor találkozott az első ferences vértanúk holttestével. Meg-született benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen. Még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztnevét Remete Szent Antal nevére cserélte. Telve a vértanúság vágyával, enge-délyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdethesse az evangé-liumot. Szerencsésen el is jutott oda, Isten azonban más feladatot szánt neki. Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt hazatérni. Egy heves vihar azonban Szicília partjaira sodorta. Onnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje egye-temes káptalanjára. Az összegyűlt háromezer franciskánus előtt ismeret-len volt, senki sem tudott származásáról és képzettségéről. Ezért amikor a testvéreket az egyes rendtartományokba sorolták, ő ott maradt egyedül. Megkérte tehát Észak-Itália tartományfőnökét, hogy vigye magával, és oktassa a rendi életre, a provinciális pedig Montepaolo remeteségébe küldte, hogy ott szemlélődő életet éljen, és legyen a testvérek segítségére.
Így jött el 1222 nyara, amikor a mécsest, amely addig rejtekben volt, maga Isten emelte lámpatartóra, hogy másoknak is világítson. Történt ugyanis, hogy tartományfőnöke néhány társával együtt Forliba küldte, hogy pappá szenteljék őket. Ott az ünnep alkalmából váratlanul valakinek beszédet kellett volna mondania, mert megbetegedett, akinek ez lett volna a dolga. Készületlenül senki sem merte vállalni, s akkor megparancsolták Antal-nak, hogy beszéljen.
     A csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig méltatott Antal megmondta, hogy gyakorlottabb a konyhai edények mosogatá-sában, mint Isten igéjének hirdetésében. A püspök azonban bátorította, míg végül mégis beszélni kezdett, nagyon egyszerűen. Minél tovább beszélt azonban, szavai annál élénkebbek és áthatóbbak lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze. Hallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelték.   Nem tudós értekezést hallottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint mélységes megtapasztalásokat a szív bőségéből. Beszéde után társai örömmel vették körül, Grácián testvér pedig áldotta a napot, amikor ez a vándor, rongyos barát segélykérően a köpenyébe kapaszkodott.
     Minthogy elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkí-vüli felkészültségéről, nem is sejtett Szentírás-ismeretéről, Felső-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Ez szerencsés lépésnek bizonyult. /Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)

+!

New York-i plébániák körében pályázatot hirdettek olyan egyperces videókra, amelyek a Bűnbánat Szentségét közelebb hozzák a fiatalokhoz. A 25 ezer dolláros fődíjat az alábbi, szöveg nélküli videó nyerte. Címe: „Tisztulj meg!” A lány arcán megjelenő szavak: irigység, félelem, hiúság, hazugság, harag, kétségbeesés, paráznaság, gyűlölet... (Forrás: Magyar Kurir)

Jellemző, hogy már több helyütt kitörölték a Youtube felületről (így a fenti mk. is), ezért próbálkozni kell a cím szerinti kereséssel, ill az alább megadott linkek egyikének a próbálásával! Egyeseknek még 58 másodperc is sok !? Most akkor mi van???

https://www.youtube.com/watch?v=iQznk4Kn-uA

https://www.youtube.com/watch?v=V08d0LEimZo

     A Szentháromság ünnepe (Festum ss. Trinitatis), a Katolikus Egyházban a Háromszemélyű Egy Isten tiszteletére rendelt külön ünnep, mely a pünkösd után való első vasárnapon tartatik meg. Főleg székelyföldön "kicsipünkösd" néven is ismert. Lüttichben kezdték először ünnepelni a X. sz. elején. Hazánkban már Könyves Kálmán király elrendelte épp a mai időpontban a Szentháromság ünnepének megülését. XXII. János pápa (+1334) az egész nyugati egyházban kötelezően elrendelte. Népszerűségének köszönhetően több protestáns egyház is átvette. A keleti egyház ez ünnepet külön nem ismeri, pünkösdkor tartja meg.  Szentháromságos Egy Isten, ragyogtasd be életutunk, hogy mindig szilárdan kitartsunk a hitben és a szeretetben, mások tanúságára is!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 20-21. oldal (Részletek) 1996. február 22.

     Jézus Péternek adta a megbízást, hogy legyen az Egyház alapja és védelmezze igazságát. Jézus imádkozott Péterért, hogy sértetlen maradjon hite az emberiség történelme folyamán. (...)
‒ A pokol kapui nem vesznek erőt rajta annak ellenére sem, hogy a Sátán elszabadult, megosztottságot és szakadást, mély hasadásokat kelt, amelyek részekre bontják Fiam, Jézus titokzatos Testét, az Egyház egységét. A különböző keresztény vallások, amelyek a századok folyamán elváltak a katolikus Egyháztól, az Ellenfél győzelmét jelentik az Egyház egysége felett, amit pedig Krisztus akar és az Atya lelkesen kíván.
Ma igyekeznek jóvátenni ezeket a tévedéseket előrehaladva a kiengesztelődés és az ökumenizmus útján, de a keresztény felekezetek visszatérése a katolikus Egyházba csak Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott győzelmével együtt következik be. (...) ...terjednek a tévedések, amelyek sokakat eltávolítanak az igaz hittől, és jelentkeznek a szekták, amelyek az Egyház sok fiát megnyerik maguknak. A szekták soha nem látott elterjedése (...) a pokoli hatalmak győzelmét jelenti és úgy tűnik, hogy fölényben vannak. Én azonban minden fiamat a katolikus Egyházhoz való legnagyobb hűségre szólítom; eltöltöm őket az Egyház iránti szeretettel, az egységéért való buzgósággal, a szentségéért való szenvedéllyel, és evangelizációjáért való erővel. És így azokon keresztül, akik Szeplőtelen Szívemnek szentelték magukat, meghiúsítom a Sátán minden erőfeszítését, hogy ne tudja oly sok gyermekemet elvinni az egyetlen Egyházból, melyet Fiam, Jézus alapított. Anyai és rendkívüli közbelépésem miatt most sem fognak erőt venni rajta a pokol kapui.
     Krisztus hatalma akkor fog megnyilvánulni, amikor majd kiterjeszti az Egyházra dicsőséges uralmát. Akkor a pokol minden hatalma meg lesz fékezve, hogy többé ne árthasson a világnak. Akkor Isten Szentegyháza képes lesz a Föld minden nemzetére kiárasztani igazsága és szentsége egész ragyogását."
     Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe viszem a fiatalokat, hogy megvédjem és oltalmazzam őket minden veszedelemtől, hogy a szeretet és a szentség, az önmegtagadás és a tisztaság, a bűnbánat és az imádság útján neveljem és vezessem őket. Így alakítom ki fiataljaim seregét, akik arra hivatottak, hogy belépjenek az új időkbe, amelyet az égi Édesanya készít az Egyház és az egész emberiség számára.
‒ Rád bíztam a feladatot, hogy Szeplőtelen Szívem fénylő kertjébe vidd a keresztény családokat, hogy segítsek nekik egységben és hűségben, imádságban és szeretetben élni, hogy készen álljanak az élet ajándékára, amit mindenkor fogadni, oltalmazni és féltékenyen őrizni kell.
‒ Rád bíztam a feladatot, hogy Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe vidd a papokat, akik megkülönböztetett anyai szeretetem fiai, hogy vigasztaljam és bátorítsam őket, hogy segítsek nekik Jézus buzgó szolgáivá válni, mert Őt kell életükkel bemutatniuk és Evangéliumában hűségesen hirdetniük.

ORSZÁGOM NEM PUSZTUL, HANEM TISZTUL!

Tudatában vagyunk-e, hogy Isten Szentséges Anyja, Magyarország örökös Királynője?

     Az emberek alig hallanak valamit Fatimáról, az "újabb jelenések" és a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorította az ott történteket, pedig a Szűzanya fatimai kérései máig sem teljesültek, holott megszabhatják a világ sorsát! De sokunk feledni látszik őseink példás Mária-tiszteletét is, mely nemcsak valamiféle szép ájtatosság, hanem számunkra az egyedüli nemzetmegtartó erő és nemzettudat! Sajnos hasonlóképp kikerült a magyarság napi szóhasználatából a "Regnum Marianum" fogalma, mely korántsem csak "latin elnevezésű ifjúsági mozgalom", hanem írd és mondd Mária Országának "polgári" öntudata!
     Amiként a Szent Szűz Fatimában világosan kinyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet, úgy népünk bukása és felemelkedése is mindenkor a máriás nemzettudaton múlik.
Szűz Mária ugyanis egyedül nekünk, magyaroknak a királynője. Nem csupán "patrónája", pártfogója országunknak, hanem a Királynője, vagyis a birtokosa is! Ez annak az állami szintű felajánlásnak köszönhető, melyben Szent István királyunk 1038-ban az ország nagyjaival Szűz Máriának ajánlotta a Szent Koronát, országával, földjeivel és népeivel (és ehhez a Trianonban elszakított országrészek és népei is bele- tartoznak)! Mert a trianoni diktátum ezt a Királynői Birtokot rajzolta át földi asztalon – jóllehet –, ez semmit sem változtatott az Égi Atlaszon!
     Jellemző, hogy az 1945-ös kommunista hatalomátvételt követően (ördögi terveik ellenére) nem sok templomot romboltak le, de a budapesti Regnum Marianum templomot, mindenekelőtt! (Képen a felrobbantott 'Regnum' 1951 szeptemberében) Az ezt követő időkben még említeni sem lehetett Máriát Magyarország Királynőjeként, ehelyett a Patrona Hungariae nevet adtak minden szentkoronás Szűzanya szobornak, ábrázolásnak!
     Illő és üdvös tehát újra tudatosítani magunkban, hogy a Mennynek Királyné Asszonya, a Világ Győzelmes Királynője bizony, egyedülálló módon, a Szent Korona Kárpát-medencei Országának nagyhatalmú Királynője és ennek jogi letéteményese a Magyar Szentkorona!

Örökös Királynőnk, nemzetünk reménye!
Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk,
veszni indult István öröksége,
Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,
mint anyánkat!
Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.
Fordítsd felénk könnyes tekinteted,
mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved!
Hevítse át szívünket Szeretetlángod,
hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Ámen.

Az alábbiakban Szent Klára, Ágneshez írt négy levele közül idézünk: (Acta Sanctorum I. kötet, 506., ill. 508. o.)
     "Méltóságos és tisztelendő Ágnes szűznek, Csehország hatalmas és mindig legyőzhetetlen királya leányának, Klára, Jézus Krisztus méltatlan szolgálóleánya és az Istennek szentelt szüzek szolgálója a San Damiano kolostorban, aki lélekben meghajlik előtted, és alázatos tisztelettel kívánja örök boldogságodat.
     Szent magaviseleted és feddhetetlen életed dicsőséges hírét hallván, mely nemcsak hozzánk jutott el, hanem szinte az egész világon közismert, nagyon örvendek és ujjongok az Úrban, és nemcsak én, hanem mindazok, akik teszik és tenni akarják Jézus Krisztus akaratát, és engedelmeskedni akarnak neki. Közismert ugyanis, hogy mennyire élhettél volna e világ dicsőségével és hírnevével, s miként fölségedhez illenék, még a fölséges császárhoz is feleségül mehettél volna, te pedig szíved egész érzületével és bensőséges vágyával inkább a szent szegénységet és a test megtagadását választottad, mert az Úr Jézus Krisztust tekintetted mindenkinél nemesebb jegyesednek. Őt, aki a te romlatlan és érintetlen szüzességedet örökre megőrzi szeplőtelenül; akinek szeretete megtisztít téged, akinek érintése egyre tisztábbá tesz, akivel ha egyesülsz, szűz maradsz. Az ő hatalma minden hatalomnál erősebb, kegyelme mindennél kedvesebb, tekintete mindennél szebb, szerelme páratlan, minden gyönyörűségnél édesebb. E Jegyes ölelésére választattál ki, aki csodálatos drágakövekből nyakláncot és fülbevalót adott neked, krizolitba öltöztetett, s megkoronázott arany koronával, melyen a szentség fénye ragyog. Ezért, drága nővérem, sőt tiszteletreméltó úrnőm, hiszen az én Uramnak, Jézus Krisztusnak nővére és menyasszonya vagy, kit dicsőséggel ékesít a szüzesség és a szent szegénység zászlaja, erősödj meg a szent szolgálatban, melyet a szegény és megfeszített Jézus példájától lángra lobbanva megkezdtél. Ő minden kegyetlen kínt elviselt értünk a kereszten, kiragadott minket a sötétség Fejedelmének hatalmából -- aki az ősszülők bűne miatt fogságban tartott bennünket --, és kiengesztelt minket az Atya Istennel. Ó, boldog szegénység! Ki örök javakkal ajándékozod meg azokat, akik téged szeretnek, s kedvesen magukhoz ölelnek! Ó, szent szegénység, kit ha valaki birtokol, ígéretként övé a mennyek országának örök dicsősége, s minden kétség nélkül ajándékba kapja a boldog életet! Ó, szeretetreméltó szegénység, kit az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt! Mert ő maga mondja:      A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük, az Emberfiának azonban, azaz Krisztusnak nincs hova lehajtania a fejét, ezért a kereszten lehelte ki lelkét, ott hajtva le a fejét. Ez a hatalmas és gazdag Úr a tisztaságos Szűz méhébe költözvén ínségesen és szegényen akart e világra jönni, hogy az emberek, kik a mennyei ételben szükséget szenvedtek és koldusok voltak, benne gazdagok legyenek, és uralkodjanak a mennyek országában. Örülj tehát és ujjongj nagyon, és töltsön el a lelki öröm! …
     Lelkem felének, kit szívből, egyedülálló módon szeretek, a nagy méltóságú Ágnes királynőnek, szerelmes anyámnak és mindenkinél jobban szeretett leányomnak, Klára, Krisztus méltatlan szolgálója és az ő szolgálóinak, kik a San Damiano kolostorban vannak, haszontalan szolgálóleánya, üdvözletemet küldöm…. Ó csodálatos alázatosság, ó ámulatra méltó szegénység! Az angyalok Királya, a menny és föld Ura jászolba helyeztetett! E tükör közepében lásd meg a szent alázat boldog szegénységét, melynek kedvéért az emberi nem megváltására annyi kényelmetlenséget viselt! A tükör végén pedig lásd meg a kimondhatatlan szeretetet, mellyel szenvedni és becstelen halállal meghalni akart a kereszten. Ez a tükör, amikor a fára volt szögezve, intette az általmenőket, mondván: ,,Ó ti mind, kik általmentek az úton, nézzétek és lássátok, van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam''. Válaszoljunk Neki, aki hív és utánunk sóhajt, egy szóval és lélekkel: ,,Emlékezvén megemlékezem rólad, és elemésztődik az én lelkem.'' A szeretetnek e tüze gyújtson lángra, ó királynő, s ugyanakkor emlékezzél a mennyei király kimondhatatlan gyönyörűségére, gazdagságára és örök dicsőségére, és sóhajtozva a nagy vágytól és szívbéli szerelemtől kiálts: Vonj magadhoz, mennyei Jegyesem, és én futok keneteid illata után! Futok és meg nem állok, míg be nem vezetsz a borospincébe, míg bal karod nem lesz a fejem alatt, s jobbod boldogítón át nem ölel engem…
     Miközben ezen szemlélődsz, emlékezzél meg szegény anyádról, és tudd meg, hogy én kitörölhetetlenül szívem táblájára írtam boldog emlékezetedet, mert mindenkinél kedvesebb vagy nekem. És mi több: hallgasson el a nyelv szeretetedről, és szólaljon meg, ó áldott leányom, a lélek nyelve, mert a szeretetet, mellyel irántad vagyok, a test nyelve ki nem fejezheti. Éppen ezért, amiket gyarló módon írtam, jóakarattal és szívesen fogadd, s legalább az anyai szeretetet vedd észre benne, mely irántad és leányaid iránt mindennap bennem ég.   Méltóságos nővérünk, Ágnes, szorgosan ajánld leányaimat a te leányaidnak az Úrban. Élj boldogan, kedvesem, leányaiddal együtt, míg a nagy Isten dicsőségének trónusához nem érsz, és értünk is imádkozzál…"
PRÁGAI SZENT ÁGNES, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK AZ ÚRNÁL!
/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

Ünnepe: június 8.

Prága, 1205-1282. március 2.
     Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére az ott eltöltött három év döntő hatást gyakorolt.
     Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
     A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a "lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
     A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
     Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát lásd alább!) 
     Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én. (Folyt.) /Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 88-89. oldal nyomán. (Részletek), 1997. május 18.

...Hamarosan bekövetkezik az Egyház és az egész emberiség számára a második pünkösd csodája.
A Szentlélek tökéletes tanúbizonyságot fog tenni (...), mely a világot meggyőzi a bűnről.
‒ Igazsága fényénél az egész emberiség meg fogja érteni, micsoda mélységbe hagyta magát taszítani a Sátán által, aki az emberiségben és az emberiség által akarta megismételni Isten és az Ő törvénye visszautasításának kevély cselekedetét.
Így jutott el az emberiség odáig, hogy Isten nélküli civilizációt építsen ki, melynek a törvénnyel ellenkező erkölcsöket adott, a gonoszságnak és a bűnnek minden formáját elismerte, hagyta, hogy félrevezesse a materializmus, a gyűlölet, az erőszak és a tisztátalanság.
Az emberiség tökéletesen megtisztul a Szentlélek isteni tüzétől, hogy új kertté változzon, ahol a Szentháromság megkapja legnagyobb dicsőségét.*
A Szentlélek tanúbizonysága alapjaiban fogja megújítani az egész Egyházat.
‒ Igazsága fényénél az Egyház meglátja magát emberi gyarlóságában és meggyógyul hitének válságából, megszabadul a tévedések kelepcéiből, amelyek a hitehagyás és a hűtlenség mély sebeit ütötték rajta.
A Szentlélek isteni tüzétől megújulva az egész Egyház Ura dicsőségét fogja visszatükrözni égi Édesanyja példájára. Újból hűséges és tiszta, egészen szép, szeplő és ránc nélküli jegyes lesz.
A Szentlélek tanúbizonysága juttat el benneteket a teljes Igazság megértésére.
‒ Igazsága fényénél mindenki előtt megjelenik Jézus Evangéliumának üdvözítő ereje, ami mindenütt szétárasztja isteni ragyogását.
És így Jézust majd meghallgatják szavaiban, az általa kijelölt Úton járnak, követik életében, megdicsőítik személyében.
Elérkezett az az óra amikor mindenkinek meg kell dicsőítenie Fiamat, Jézust!
A második pünkösd csodája által az emberiség elismeri Jézus Krisztust Megváltójának és egyedüli Üdvözítőjének.
A Szentlélek akkor megnyitja a szíveket és a lelkeket, hogy befogadják Krisztust, aki isteni dicsőségének ragyogásában fog visszatérni hozzátok.
Így valósul meg végül Szeplőtelen Szívem nagy diadala.

*Ide vonatkozó idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
»Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. (...) a sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! (III/203) Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224) Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (II/93)« (A szerk.)

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 38-40. oldal. (Részletek), 1996. május 26.

A második pünkösd
     "Megemlékeztetek arról a csodás eseményről, hogy a Szentlélek lángnyelvek alakjában szállt le a jeruzsálemi cönákulumban (az Utolsó Vacsora termében) az apostolokra, akik imádságra gyűltek össze velem, a ti égi Édesanyátokkal.
     Ti is készüljetek fel, akik Szeplőtelen Szívem cönákulumában imára gyűltetek, a második pünkösd csodálatos adományának fogadására!
‒ A második pünkösd eljön*, hogy ezt a pogánnyá vált emberiséget, mely a gonosz lélek erős befolyása alatt áll, teljes életközösségre vigye Urával, aki megteremtette, megváltotta és megmentette. Csodálatos és lelki tűznyelvek fogják megtisztítani minden ember szívét és lelkét. Isten világosságában fogják látni magukat és át fogja őket járni az Ő isteni igazságának éles tőre.
‒ A második pünkösd eljön, hogy az egész Egyházat ragyogásának csúcsára emelje.
Az értelem Lelke elvezeti az Evangéliumhoz való teljes hűségre; a tanács Lelke segíti és erősíti minden szenvedésében; az erősség Lelke Jézus iránti mindennapos és hősies tanúságtételre viszi.
A Szentlélek ezenfelül megadja az Egyháznak a teljes egység és a nagy szentség értékes ajándékát.
Jézus el fogja hozni számára dicsőséges uralmát.
‒ A második pünkösd leszáll a szívekbe, hogy átalakítsa, érzékennyé és nyitottá tegye őket a szeretetre, hogy alázatossá és irgalmassá tegye és megszabadítsa őket az önzéstől és mindenfajta gonoszságtól.
Az Úr Lelke akkor minden kőszívet átalakít húsból való szívvé.
‒ A második pünkösd fel fogja égetni isteni szeretete tüzével a bűnöket, melyek elhomályosítják lelketek szépségét.
Így a lelkek teljes életközösségre lépnek Istennel, az Ő jelenlétének kiváltságos kertje lesznek, és abban a fénylő kertben kivirágzik minden erény, melyeket különös gonddal ápolok én, a ti égi Kertészetek.
Így a Szentlélek majd kiárasztja a Földre isteni szentségének ajándékát.
‒ A második pünkösd leszáll minden nemzetre, melyeket annyira megosztottak az önzés és az egyéni érdekek, az ellentétek, melyek gyakran állítják szembe egymással az embereket. És így mindenütt elterjedtek a háborúk és a testvérharcok, melyek igen sok vért ontottak ki utcáikon.
A nemzetek akkor mind egy nagy család tagja lesznek, amelyet az Úr köztetek való jelenléte tart össze és áld meg.
     Ma meghívlak benneteket, hogy lépjetek be Szeplőtelen Szívem cönákulumába, hogy (...) így, együtt esedezünk a Szentlélek ajándékáért és együtt várjuk, hogy eljöjjön a második pünkösd, ami megújítja a világot és megváltoztatja a Föld színét."

*Idézet a Szeretetláng lelki Naplóból:
     »Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.« (Szeretetláng Napló II/93-94)

Könyörögjünk!

Engedd kérünk Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk és a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk és örökké tartó örömet élvezzünk.
Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

(Litánia itt!) 

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Ezért a verséért 1920-ban Kárpáti Piroska tanítónőt a románok felakasztották.

Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?

Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,

Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!

Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!

Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!

És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,

Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

A pünkösdöt az Egyház születéseként, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Ebből következően pünkösdvasárnap legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra eshet.
A név görög megfelelője, a pentékoszté szintén 50-et jelent, a magyar elnevezés is erre a szóra vezethető vissza.
Az ókori keresztény írók a 2. században tesznek először említést a pünkösdről, mint ünnepről. Viszont a pünkösdöt már az egyház kezdetétől, az apostolok ideje óta ünneplik. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a hagyomány szerint pünkösdtől veszi kezdetét a Római Katolikus Egyházban. Az ünnep nevéről májust a pünkösd havának is szokás nevezni.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja – Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéretére! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit – Irgalmazz nekünk!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit – Hallgass meg minket! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten!     —     Irgalmazz                                                                  nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve       —       Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent Temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent Szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország Kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló Tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet Tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény Mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív Királya és Központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért Engesztelő Áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás Kútfeje,
Jézus Szíve, Életünk és Feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök Áldozatja.
Jézus Szíve, benned remélők Üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók Reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek Gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus!
Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit – Kegyelmezz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Magyarok Nagyasszonya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Isten Anyja Örökös Királynőnk a szentistváni felajánlás által. A „Nagyasszony” megnevezés a magyar néplélekben királynőt is jelent, amiként Máriát a mai napig „asszonyunknak” szólítjuk az Üdvözlégyben, ami teljesen egyedülálló a nemzeti nyelvek között! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A világot átölelő Miseszövetség

     Egy egyedülálló és rendkívüli lehetőség itt a földön az, melyet egy szerzetesrend papjai  az Isteni Ige Társasága (a Verbiták) kínálnak fel a lelkeknek.
     A Verbita Missziós atyák egy az egész világra kiterjedő ún. Miseszövetséget ajánlanak az egyéneknek és családoknak.
     A Miseszövetség egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a Szentmiseáldozat végtelen nagy értékére. Egyben lehetővé teszi, hogy minél többen biztosíthassák maguknak és szeretteiknek a szentmise maradandó kegyelmeit. A Miseszövetség tagjaiért, azok különös szándékaira és szükségeire naponta hét (évi 2555) szentmisét mutatnak be a Verbita Rend papjai. A tagok a miseszövetségi szentmisék kegyelmeiben haláluk után is részesülnek, amikor már mindenki megfeledkezett róluk. A Miseszövetség tagságáért, egyszeri adományként 7.000 - forintot kell fizetni. Az átutalásnál fel kell tüntetni a célt: "Miseszövetség", valamint a kedvezményezett nevét és életkorát, akiért a Szentmiséket mondani fogják! Ez a rendkívüli lehetőség, más országokban is elérhető!

Tíz nagy lelki előny:

1. A Miseszövetség tagjaiért, azok különös szándékaira és szükségeiért napi hét (évi 2555!) Szentmisét mutatnak be a verbita missziós atyák a világ különböző pontjain. A Szentmiseáldozat végtelen értékében mindenki ugyanúgy és a maga teljességében részesül. Isten áldása együtt száll le az egész közösségre, a Missziós Miseszövetség minden tagjára.
2. A tagok a miseszövetségi Szentmisék kegyelmeiben haláluk után is részesülnek, amikor talán már mindenki megfeledkezik róluk.
3. Aki a Miseszövetségbe felvéteti elhunyt hozzátartozóit, ápolja velük a lelki kapcsolatot.
4. A tagok megtanulják értékelni a Szentmisét, és ennek folytán másokat is erre ösztönöznek.
5. Élő szeretteinket tudtuk nélkül is beírathatjuk, hogy a Szentmise révén külön kegyelemben részesülhessenek.
6. Akinek élete elemévé válik a Szentmise, az örömmel segíti, hogy mások is felfedezzék annak végtelen értékeit.
7. A tagok anyagilag is támogatják a világmissziót, mivel tagsági díjukkal segítik annak munkáját: hozzájárulnak a hithirdetés, Krisztus Örömhíre terjesztésének költségeihez.
8. Minden egyes tag aktív, lelki munkatársa az Isteni Ige Társaságának, melynek több mint 6000 fogadalmas tagja fáradozik az Evangélium terjesztésén.
9. A napi Szentmisék kegyelmeiben való részesedés erőt ad a mindennapi élet küzdelmeinek megvívásához. Érezzük, hogy Isten velünk van, amikor ránk nehezednek az élet terhei.
10. A pápák külön áldásukban részesítik a Miseszövetség tagjait és terjesztőit.

 A Miseszövetségbe való felvétel feltételei:

1. Mind az élők, mind az elhunytak személyenként - tehát nem csoportban - vehetők fel a Miseszövetségbe.
2. Beküldjük azoknak a vezeték- és keresztnevét, akiket be szeretnénk íratni. Az elhunyt szeretteink neve elé tegyünk egy kis keresztet (+).
3. Az egyszeri felvételi díj személyenként 7.000,- Ft, melyet tanácsos a Missziós Titkárság csekkjén vagy banki átutalással befizetni. A szelvényen jelezzük az összeg rendeltetését („Miseszövetség") és a tagságra jelölt nevét.
4. A tagok részére nincs külön kötelezettség, azonban mégis ajánlatos naponként egy Üdvözlégy Máriát elmondani a következő záró fohásszal: Mária, apostolok királynéja, segítsd a missziókat!
5. A tagok halálát nem kell utólag bejelenteni.

 A pápák ajánló sorai:

„Fentnevezett Miseszövetséget szívből ajánljuk, és mindazokra, akik abba beiratkoznak, azt terjesztik és támogatják, szeretettel adjuk apostoli áldásunkat." (XI. Piusz pápa, 1925. október 12.)
„Szeretettel áldjuk meg mindazokat, akik a Missziós Miseszövetséget bármely módon támogatják és terjesztik, és hőn óhajtjuk, eszközölje ki a szent áldozat ereje, hogy legyen az Úr neve a pogányok között, és az egész föld imádja és dicsőítse Őt." (XII. Piusz pápa, 1939. július 21.)
„A miseszövetségi tagságot készséges lélekkel ajánljuk, és kívánjuk, hogy a mi korunkban is hathatósan segítse az Egyházat az evangélium hirdetése feladatában. A terjesztőkre és tagokra nagy szeretettel adjuk apostoli áldásunkat." (II. János Pál pápa, 1979. március 22.)

Magyarországi elérhetőség: 

A Missziós Titkárság bankszámlaszáma:

 10700024-69018251-51100005 (CIB)

     A Szentmise befizetést személyesen is lehet intézni Budatétényben. Címe:
1223. Budapest, Bajcsy Zsilinszky u. 3-5
     Telefon: +36 30 418 9196  Fransis atyát kell kérni, akinek teljes neve: Magung Fransiskus SVD
     Magyar nyelvű honlap: http://verbita.hu/miseszovetseg

Kármel Ékessége és Fénye – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – »Meddig sántikáltok kétfelé? – mondta Szent Illés próféta a népnek a Kármel hegyén – Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.« (1Kir 18,20)

Vajon nem ez a kétfelé sántítás a jellemző korunk emberére? A Kármel ékessége és királynéja, üdvösségünk érdekében e kettősség ellen szól, és kérőn figyelmeztet a százszázalékos lelki életre!

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Az Egyház és Szentjeinek ajánlásai a Szentmise értékeiről:

XV. Benedek pápa:
     "Sokkal inkább részesülne az ember a szentmise értékéből, ha még életében, és nem halála utáni engesztelésül mondanák érte."
Aquinói Szent Tamás:
     "A szentmise bemutatása éppen olyan értékes, mint Jézus halála a kereszten."
Szent Gergely, egyházdoktor:
     "Megnyílnak az egek és angyalok sokasága asszisztál a Szentmisén. Bizony, számos gonosz lélektől, számtalan látható és láthatatlan veszedelemtől szabadít meg a mise."
Szent Ágoston:
     "A Szentmise-áldozatot bemutató papot, segítő angyalok veszik körül."
     "Mindaz, aki áhítatosan hallgat misét, nagy erőt kap a halálos bűnök elkerüléséhez és az addig elkövetett bocsánatos bűnei megbocsátást nyernek."
     "Az, aki a Szentmisén a legtökéletesebb imádattal vesz részt, megmenekülhet a hirtelen haláltól, ami bizony a legsúlyosabb csapás lenne a bűnösre. Élj ezzel a csodálatos védelemmel a hirtelen halállal szemben."
Szent Jeromos: 
     "Kétségkívül az Úr megadja mindazt, amit a Szentmisében kérünk tőle, feltéve, ha az javunkra szolgál, és - ami nagy csoda - gyakran még azt is, amit nem kérünk, hacsak mi meg nem akadályozzuk."
Aranyszájú Szent János: 
     "Mise alatt a szentélyt számtalan angyal népesíti be, akik az oltár Áldozatát imádják. A Mise hatása olyan csodálatos, hogy Isten kegyelme és bőkezűsége olyankor határtalan, kérést előhozni nincs még annál megfelelőbb pillanat, mint mikor Jézus megszületik az oltáron. Amit akkor kérünk, majdnem biztos, hogy megkapjuk, és amit a misében nem kapunk meg, aligha fogjuk megkapni más imában, vezeklésben vagy zarándoklat útján. Az angyalok tudják ezt, és seregekben jönnek imádni Istent, hogy a kegyelemnek ebben az órájában hozzák elő kérésüket."
Szent Anzelm: 
     "Egyetlen életünkben értünk mondott mise, ezer halálunk után mondatott misével ér föl."
Szent Teréz, egyházdoktor: 
     Szent Teréz egy alkalommal, mikor Isten elhalmozta jótéteményeivel, megkérdezte az Úrtól: "Hogyan köszönhetem meg mindezt?"
Az Úr így válaszolt: "Végy részt egy Szentmisén."
Vianney Szent János:
     "Ha tökéletesen megértenénk a misét, meghalnánk az örömtől." 
     "Semmi sem olyan nagyszerű, mint az Oltáriszentség. Ha Istennek bármi értékesebbje volna, azt adta volna nekünk." 
     "Mikor szentáldozáshoz járulunk, a szeretet balzsama úgy takarja be a lelket, mint a virág a méhet."
Szent Pio atya:
     "Könnyebb volna a világnak Nap nélkül fönnmaradnia, mint szentmise nélkül." "Minden egyes áhítattal hallgatott miséért az Úr egy szentet küld mellénk halálunk idején vigaszul."
Porto Mauriziói Szent Leonárd: 
     "...Igen, igen a szentmisében szeretett drága Jézusunk, mint a legfőbb főpap az Atyának ajánl minket, imádkozik értünk és párfogónkká lesz. Hogyan kételkedhetsz abban, hogy Ő meg akarja adni neked mindazt az erényt és tökéletességet, ami ahhoz szükséges, hogy szent, nagy szent lehess a mennyben?" 
     "Micsoda kegyelmeket, ajándékokat, erényeket hív le számunkra a szentmise:... bűnbocsánatot, erőt a kísértések legyőzéséhez, szent sugallatokat nyerünk általa... és micsoda lehetőségeket, hogy lerázzuk magunkról a tétlenséget... hogy állhatatosak legyünk, amitől az üdvösségünk függ, és olyan időszakos áldásokat is kapunk benne, mint a béke, jólét és egészség..." 
     "Ó, áldott szentmise, amelyben Isten Fiát nem karjainkba, hanem szívünkbe fogadhatjuk!
Semmi kétség, hogy Vele, csakis Vele fogjuk tudni leróni hálatartozásunkat Istennek." 
Krisztus kinyilatkoztatása Szent Mechtildnek:
     "Aki rendszeresen áhítatosan hallgat szentmisét, azt halálakor angyalok és szentek fogják körülvenni, hogy bátran megvédelmezzék a pokol gonosz lelkeinek minden cselvetésétől."
Svéd Szent Brigitta: 
     "Egy nap a Szentmisén nagyszámú angyalt láttam leszállni és az oltár köré gyűlni, ahogy a papot figyelték. Az énekük olyan volt, hogy majd meghasadt a szívem a hallatán, a Menny is olyannak tűnt, mintha a szent áldozatot hallgatná. És mi szerencsétlen, vak teremtmények mennyire kevés szeretettel, kedvvel és tisztelettel veszünk részt a misén. Ó, ha Isten megnyitná a szemünket, milyen csodákat láthatnánk!"

Béke Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Béke Királynőjének neveztek, mégsem tőlem kéritek a világ békéjét, pedig a fatimai Jácintámtól megtudhattátok, hogy Isten az én Szeplőtelen Szívemre bízta ezt! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Athanasius Schneider püspök kiváló könyvében bebizonyítja, miért fontos, hogy a Szentostyát mindenképpen nyelvre fogadjuk.
A püspök megrendítő elbeszéléssel kezdi könyvét. Édesanyja a szovjet időkben a többi német katolikushoz hasonlóan nagyon ritkán jutott szentáldozáshoz. Ám volt egy atya, aki néha-néha elért a hívekhez..
„Maria Schneider egy szívességet kért tőle: »Atya, itt tudna nekem hagyni egy konszekrált Szentostyát? Ugyanis édesanyám súlyos beteg, és szeretne megáldozni, mielőtt meghal.« Alexij atya adott neki egy konszekrált Szentostyát azzal a feltétellel, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel kezeli az Oltáriszentséget. Maria Schneider megígérte, hogy így lesz. Mielőtt családjával áttelepült volna Kirgizisztánba, megáldoztatta beteg édesanyját. Erre az alkalomra új fehér kesztyűt húzott és egy csipesszel helyezte a Szentostyát édesanyja nyelvére. Ezután elégette a kendőt, melyben a konszekrált Szentostyát őrizte."
     Ha valaki szerint ez túlzás és mindegy, hogy bánunk a LEGMÉLTÓSÁGOSABB Oltáriszentséggel, annak idézi könyvében Schneider érsek Szent II. János Pál pápa figyelmeztető szavait: „Nem fenyeget a túlbuzgóság veszélye az e misztériummal való törődésben." (Ecclesia de Eucharistia enciklika)
     A kézbeáldozással kapcsolatban, sokan hivatkoznak az őskeresztényekre, amely perzse egyáltalán nem a mai módon történt! Sőt, Krisztus követői talán már az Oltáriszentség megalapításakor is nyelvre áldoztak: „Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret minden apostolnak közvetlenül a szájába helyezte, és nem csak iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26–27). A közel-keleti vidékeken ténylegesen létezett Jézus idejében egy olyan hagyományos gyakorlat, amely még ma is változatlan maradt: a ház ura saját kezűleg eteti vendégeit, oly módon, hogy szájukba helyez egy szimbolikus darabkát az ételből."
     Schneider püspök leírja, hogy az őskeresztény kézre áldozás se úgy nézett ki, mint amit ma általában látunk, hogy a hívek a tenyerükben levő Ostyát megfogják és magukat áldoztatják meg, mintha csak egy cukorkát kapnának be, miközben már bandukolnak visszafelé az ülőhelyükre. Ehelyett a férfiak kezet mostak áldozás előtt, a nők pedig kendővel takarták le a kezüket. LETÉRDELTEK, és bal tenyerüket jobb kezük alá helyezve fogadták a Szent "Darabot", majd mélyen meghajoltak, és közvetlenül tenyerükről a szájukkal vették fel a "darabot" a legmélyebb áhítat közepette. Ezután pedig megtisztították a kezüket, hogy egy darabka se vesszen el. Szigorú egyházi tiltás volt a "darabot" megfogni és úgy helyezni a saját szájukba. Egyedül a papnak van joga megfogni az Oltáriszentséget, ennek jeleként, mikor felszentelik, a kezét is megáldja a püspök.
Ehhez képest legtöbb mai kézbe áldozó ember akarva-akaratlanul, de tiszteletlenül bánik a Szentostyával, ráadásul kockáztatja, hogy annak darabkái méltatlan bánásmódban részesüljenek.
     Szent Efrém szerint: „Jézus betöltötte a kenyeret önmagával és a Lélekkel, és saját élő testének nevezte. Azt, amit én most átadtam nektek, mondta Jézus, ne tekintsétek úgy, mint a kenyeret, és még morzsáit se tapossátok el lábatokkal. Ennek a kenyérnek legapróbb darabkája emberek millióit képes megszentelni és elegendő arra, hogy mindazoknak életet adjon, akik azt eszik.”
     XI. Piusz pápa pedig ezt parancsolta: „Az Eucharisztia szentségének kezelésében különös éberséggel ügyelni kell arra, hogy a konszekrált ostyák morzsái ne vesszenek el, mivel minden egyes morzsában jelen van Krisztus teljes teste. Ezen oknál fogva a legnagyobb gondossággal biztosítsák azt, hogy az ostyáról ne törhessenek le könnyedén darabkák, és ne essenek a földre, ahol – micsoda borzalmas gondolat! – a piszokkal összevegyülnének, és lábbal tapostatnának.”
     A tiszteletlenség és a szentségtörés elkerülése végett alakult ki a VI. századtól a nyelvre áldozás, és hamarosan egyeduralkodóvá vált. Ehhez képest ami ma zajlik, szentségtörő lázadás eredménye. Se a II. vatikáni zsinat, se az azt követő liturgikus reformok nem engedték meg a kézbe áldozást. Önhatalmúlag, lázadó módon kezdték el ezt a gyakorlatot feleleveníteni bizonyos plébániákon, míg az Egyház engedve a nyomásnak, jóváhagyta. De sajnos nem is az őskeresztény gyakorlathoz tértek vissza azok a hívek, akik kézbe áldoznak, mert egyáltalán nem úgy teszik, ahogy az akkori krisztuskövetők!
     Az, hogy kézbe áldozunk-e vagy nyelvre, nagyon is lényeges kérdés! Nem mindegy ugyanis, ha Krisztus Teste a földre hullik és lábbal tiporjuk, és azzal pedig, hogy tapogatjuk és közönséges csemegeként bekapjuk, ugyan bizony növekszik-e bennünk a tisztelet a Fölséges Isten iránt? Mivel nem csak lelki, de testi lények is vagyunk, mozdulataink hatással vannak hitünkre és azok hitére, akik látják, hogy bánunk a Szentostyával. Épp ezért írja Malcolm Ranjith érsek a Dominus est előszavában: „Azt hiszem, eljött annak az ideje, hogy a kézbeáldozás gyakorlatát felülvizsgáljuk, és, ha szükséges, beszüntessük, hiszen azt a Sacrosanctum Concilium (a II. Vatikáni Zsinat liturgikus konstitúciója) és a zsinati atyák valójában meg sem említik, csupán egyes országokban engedélyezték, miután visszaélésképpen bevezették. Ma jobban, mint valaha szükséges segíteni a híveknek, hogy megújítsák élő hitüket az eucharisztikus színek alatt valóságosan jelenlévő Jézusban, azzal a céllal, hogy magának az Egyháznak élete megerősödjék, és védelmet nyerjen a hit veszélyes torzulásaival szemben, amelyeket a jelen helyzet folytonosan előidéz."
Arra kérem a kedves Olvasókat, fontolják meg mindezt! (Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu/2016/06/mi-baj-kezbe-aldozassal-schneider.html)

     Ascensio Domini – a húsvét utáni hetedik vasárnapon ünnepeljük, hogy kereszthalála és feltámadása után negyven nappal mennybe ment Krisztus Urunk. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte.
     Liturgikus színe: a fehér. Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok Cselekedetei 1. fejezetében.
     Szent Ágoston szerint az egész világon elterjedt ünnep. Az Úr utolsó rendelkezéseit, a Vigasztaló megígérését és a mennybemenetelt beszéli el a liturgia.
     „Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk... Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél...” (Szent Ágoston)
Forrás: Magyar Kurir

Családok Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Minden családnak példaképként a Szent Családot kell tekintenie, melynek a bensőséges hit volt a meghatározója a kölcsönös szeretetben, a szolgáló alázatban és a tisztes szegénységben. Az egyszerűség, nem igénytelenség! A Szűzanya királynői méltósággal viselte el a betlehemi istálló szegénységét, a menekülés hányódtatásait, és a názáreti otthon szerénységét! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A Magyar Katolikus Püspöki Kar, az istentiszteleti Kongregációtól kért és megkapott engedélye alapján, 1986. júniusi konferenciáján döntött a kézbeáldoztatásról és engedélyezte folyó év szeptember 1-vel a kézbeáldoztatás lehetőségét. Az új gyakorlat bevezetése előtt a püspöki kar körlevélben fordult a papsághoz és a hívekhez. A körlevél, két kiegészítéssel, lényegében magyar fordításban közli a Kongregáció által meghatározott szabályokat.
     A körlevél az általános buzdítás mellett megjegyzi, hogy "ezek a szabályok azt a célt szolgálják, hogy emlékeztessenek az Oltáriszentség iránti tisztelet kötelességére, függetlenül a módtól, ahogyan a szentáldozáshoz járulunk". Az első és az utolsó szabály a legfontosabb. Az első előírás szerint a kézbe áldoztatásnak ki kell fejeznie, amiként a nyelvre történő áldozásnak is, a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Eucharisztiában. Ezért hangsúlyozni kell, miként ezt az egyházatyák is tették, a hívő imádó gesztusának méltóságát, nemességét. Az utolsó előírás fontosnak tartja megemlíteni, hogy "a híveket hagyni kell, hogy teljesen szabadon válasszák az áldozás egyik, vagy másik módját". A püspökkari körlevél egyik kiegészítő szabálya előírja, hogy kézbeáldoztatásnál is a ministránsnak tartania kell az áldoztató paténát, a másik pedig kézbe történő áldoztatásnál megtiltja a két szín alatti áldozást. (Forrás az első részben)
     A szerkesztő megjegyzése: A közölt Vigilia cikk elején (ld. az 54/1 részben!), a püspökök kérelmében világosan megfogalmazódott, hogy "amint ez a kereszténység első századaiban is szokásban volt".
Igen ám, csakhogy nem az első századok szokása szerint valósult meg a szentáldozás módja!
1) Az első századokban nem állva áldoztak, hanem térdelve, vagy ha ültek, mélyen meghajoltak!
2) A kézben áldozónak előtte kezet kellett mosnia.
3) A Szentostyát a bal kezébe helyezte az áldoztató, és az áldozó nem a jobb kezével vette magához az Eucharisztiát, hanem a nyelvével felnyalta! Hölgyeknek egy fehér kendőt kellet a kezükre teríteni (lásd alább)!
4) Fentiekből következően több helyütt súlyosan sérül az imádás gesztusa, hiszen az áldozó nem hajtott térdet a Legfölségesebb Isten előtt, a kezének tisztasága bizonytalan, és a leeső darabok "fragmentumok" biztonsága sem megoldott, különösen a "kétkezes" áldozás következményeként!

Szentolvasó Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A rózsafüzér imádkozása nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges kereszténység. Kereszténység nélkül pedig nincs valódi Béke! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A másik jelentős dokumentum Immensae caritatis kezdetű utasítás, amit a Szentségi Kongregáció adott ki 1973. január 29-én. Ez utóbbi az áldozással, ill. áldoztatással kapcsolatban négy kérdésre vonatkozóan ad kötelező eligazítást:
1. A rendkívüli áldoztatókról.
2. A napi kétszeri szentáldozás lehetőségének kiterjesztéséről.
3. A betegek és öregek szentségi böjtjéről.
4. Az Oltáriszentség tisztelet és a kézbeáldoztatásról.
     A Kongregáció dokumentumainak tartalma röviden a következő: A szentáldozásnál tartsuk meg azt a szokást, hogy a konszekrált Kenyeret az áldozók nyelvére tesszük. Ezt a szokást több évszázad hagyománya támogatja. Az országok püspöki konferenciái azonban úgy is határozhattak, hogy az apostoli szentszéktől kapott megerősítés után területükön a szentáldozás egyéni, külön engedélyeztetés nélkül is kiszolgáltatható az átváltoztatott kenyérnek a hívek kezébe való helyezésével. Ez esetben is elejét kell venni a tiszteletlenség veszélyének és annak, hogy ez a gyakorlat a hívek lelkében téves véleményeknek adjon tápot az Eucharisztiával kapcsolatban.
     A szentáldozást mindkét esetben jogosult szolgálattevőnek kell kiosztania, aki a Szentostyát az áldozónak felmutatja, majd odanyújtja, miközben 'Krisztus teste' formulát mondja, amire a hívőnek Amen-nel kell válaszolni.
Az Istentiszteleti Kongregáció harmadik dokumentumát 1985. április 3-án adták ki (La communion dans la main címmel, francia nyelven). Az addigi tapasztalatok alapján újra összefoglalja a kézbe áldoztatásra vonatkozó liturgikus és pasztorális jellegű előírásokat és tanácsokat. A II. vatikáni zsinaton tehát nem hoztak olyan rendelkezést, mely általánosan engedélyezte volna a kézbe áldozást, csupán – a külön kérelmezés nélküli –, egyéni lehetőségét hagyta jóvá! Ezeket az előírásokat az engedélyezés kihirdetésekor minden püspöki karnak megfelelő módon közölni kellett. (Folyt.) (Forrás az első részben)

Néri Szent Fülöp élete

     Fülöp édesapja jegyző és alkimista volt Firenzében. Fülöp öt évesen vesztett el édesanyját, de nevelőanyja nagy szeretettel nevelte. A kis ,,Pippo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, vidámság és nagy lelkesedni tudás jellemezte. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
     Első képzését szülővárosának Szent Márk-konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne – vallotta később –, azt nekik köszönheti.
     Apja kereskedőt szeretett volna belőle faragni, ezért 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte gazdag kereskedő nagybátyjához. Ám, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben ő maga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. 
     Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Loyolai Szent Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas – csak a szeretet számít'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
     Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' – mondta később. És mégis azt mondták róla, hogy tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, az nem tudja mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, az nem tudja mit csinál.''
     Ettől fogva, napjai az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Éjszakai virrasztásai közben költeményeket is írt.     Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''

     Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült, leghíresebb, melyet 1544-ben kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. A Szentlélek különös módon, teljesen birtokába vette Fülöpöt, fizikailag is látható volt ez a „tűzrobbanás” a szívén. Tanítványai halálakor abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Isten akarata szerint a világba kell menned és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' – hallotta egy benső hang szavát. Szent Fülöpben nem ébredt olyan vágy, negatív érzés vagy gondolat, melyet kellő vizsgálat alá ne vett volna, hogy az nem "Isten majmától" származik-e amely igyekeznék beférkőzni az életébe. 
     Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntató atyja rábeszélésére fölvette a papi rendet. Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A régi sivatagi remete-szerzetességhez hasonlóan, mint ,,lelki atyja'' körül alakult ki, lelki gyermekeinek növekvő tábora. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca ragadta meg az embereket. A világ részéről, az állandó életderűje miatt „Isten bohócának” is nevezték kritikusai.
     Mindazáltal a cellája hamarosan szűknek bizonyult. A  templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Nemcsak az imádsággal válaszoltak Isten szavára, hanem egyénileg ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Fülöp oratóriumi közösségéből került ki Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. A világ mindazáltal bolondnak tartotta. Ennek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromeo Szent Károly.
     1564-ben a pápa közbelépésére át kellett vennie egy egyházközség vezetését. Ekkor három tanítványát pappá szenteltette. Ezzel először kezdtek világi papok és testvérek kis csoportja – fogadalom nélküli – közös életet. Feladatuk volt az emberek között élve szolgálni őket. Így alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte föladata, hogy a népet a belsőleg megújult papság és a testvérek életpéldája vezesse a keresztényi életre.
     Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ra.

Mennybe fölvett Királynő – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Isten, aki az alázatosakat felmagasztalja, azt akarja, hogy az ég, a föld és a pokol, ha tetszik, ha nem, meghajoljon az alázatos Szűz parancsai előtt, akit az ég és föld uralkodónőjévé, a kegyelmek kiosztójává, az emberi nem helyreállítójává; az emberek közbenjárójává, Isten ellenségeinek elpusztítójává, dicsőségének és diadalainak hűséges társnőjévé tett. (Grignon: TMT 28) 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig

_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!

„Törékeny híveit testével táplálta; szomorú szívüket vérrel vigasztalta” (Aquinói Szent Tamás)

Részlet: Müller Lajos SJ Az Oltáriszentség – SZIT 1926. Bp. 31-32. o. nyomán.

     Az Eucharisztia addig fejti ki bennünk szentségi hatásait, míg csak gyomrunkban fel nem oldódik. Ez pedig az áldozó egészségi állapota szerint 8-10 perc. A kegyelem kiáradása azonban nem annyira a jelenlét időtartamától, mint inkább az áldozó felkészültségétől, lelki tisztaságától és szeretetétől. Azért olyan fontos a szentáldozásra való előkészület és főleg a Szentség fogadása után együtt töltött percek.

     Vajon aki a Szent Vért is magához veszi, több vagy más kegyelmekben is részesül-e, mint az, aki csak Kenyér színe alatt fogadja Krisztust? Ez a mai napig eldöntetlen kérdés ez az Egyház tudósai között. A legtöbb közülük viszont azon a véleményen van, hogy semmi különbség sincs az egy vagy két szín alatti áldozás hatásai között. A tridenti szent zsinat ugyan az utraquisták (kelyhesek) ellenében hangsúlyozta, hogy az egy szín alatti áldozás – mivel az egész Krisztust közli – az áldozó összes szükségleteit s igényeit kielégíti. (Vö. Egyházparancsok 131. lap.) Kérdés azonban, hogy Krisztus Szent Vérének vannak-e olyan hatásai is lelkünkre, amelyeket a Szent Test nem fejt ki és viszont. Bár a szent zsinat efelől nem akart dönteni, jó okunk van annak erős hitére, hogy a Szent Vér oly mellékes gyümölcsöket is rejt, amelyeket a Szent Test nem közöl. A Két Szín szentségi jelei – a kenyér és bor – azonkívül, hogy a test táplálásában s fenntartásában közreműködnek, más és más hatást fejtenek ki szervezetünkre. Nevezetesen a Szent Vér úgy hat lelkünkre, mint ahogy a bor testünkre. Vidámítja lelkünket s elűzi a vigasztalanság fellegeit... Így Szent Cyprián a Zsoltár igéit: „Kedvadó poharam mely jeles” (Zsolt 22,5) magyarázva hosszú párhuzamot von a bor és Szent Vér hatásai között. Szent Ambrus pedig ez ügyben így nyilatkozik: „Szívünket e táplálék megerősíti, az ital pedig, amiként a próféta állítja (Zsolt 103,15), felvidámítja. Amíg tehát a Test szentségének sajátossága, hogy tápláljon, addig a Vér szentsége főképpen az, hogy tápláljon megvidámítva a szomorúakat, megedzve őket a munkára és szenvedésre”. (Vö. Stentrup De SS. Eucharistiae sacramento. 1900.)

     Talán ezért énekli az Eucharisztia legnagyobb költője Aquinói Szent Tamás is: „Törékeny híveit testével táplálta; szomorú szívüket vérrel vigasztalta”. Mindazonáltal a fentiekben tárgyalt hatások távolról sem oly jelentékenyek, hogy azokat az érveket és indokokat megdöntsék, amelyek miatt a római Egyház híveinek az Eucharisztiát csupán egy szín alatt szolgáltatja ki. (852. kánon.) (A képen: Szent Jeromos szentáldozása)

Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe
     A magyar nyelvben: Áldozócsütörtök, áldozónap (latinul Ascensio Domini, 'Urunk mennybemenetele'), mely húsvét után a 40. nap. Az ős-egyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünne-pelte. Az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.
     Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek és mintegy utolsó találkozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elküldi a Szentlelket. Bár látható jelenlétét megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
     A mennybemenetelt a Lukács evangélium a végén röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.
     Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", hanem annak a kifejeződése, hogy megértesse a tanítványokkal, ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).
Van megváltástani jelentése is, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, s az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Igazolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A mennybemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Miközben merően nézték, amint az égbe száll, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.”
     A mi Urunk Jézus nem úgy emelkedett az égbe, mint ahogyan egy űrjármű felszáll, hiszen Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”. Emiatt is hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az "ég" vagyis Isten Országa nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul, de érzékelhetően a szeretetben. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).
     Az apostolok azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá, hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak. Amint a kereszthalálban csak néhány követője, a megjelenésekben csak a kiválasztott tanúk látták meg Krisztust (ApCsel 10,41), második eljövetelekor azonban mindenki meggyőződik róla.
A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudást, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybemenetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem vész el, hanem "megüdvözülünk", hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.
És ne feledjük, Jézus úgy jön el ismét, ahogyan a mennybe szállt! (Vö. Lk 24,46-53)

Felhasznált irodalom: Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3

     60 évvel ezelőtt nagymamáink még úgy tanulták, hogy a Szentostyát csak a pap érintheti. Avatatlan kezekbe nem kerülhet!            Nem sokkal a Liturgikus konstitúció megjelenése után néhány ország püspöki kara hivatalosan is kérte, hogy a Szentszék engedélyezze a kézbe történő áldoztatást, amint ez a kereszténység első századaiban is szokásban volt. VI. Pál pápa a kérdés tanulmányozásával megbízta a zsinati liturgikus reformokat irányító Bizottságot (Consilium), amely az ügyben körkérdést intézett a világ püspöki karaihoz (1968. okt. 28). A püspöknek, titkos szavazással élve, három kérdésre kellett válaszolni a kézbe áldoztatás bevezetésével kapcsolatban. A püspökök döntő többsége nemmel válaszolt a feltett kérdésekre (Vezessék-e be a kézbe áldoztatást? Ad experimentum engedélyezzék-e kisebb közösségekben? A hívek hogyan fogadnák az áldozásnak ezt a formáját?).
     A püspöki karok válaszait a Bizottság összegezte és tanulmányozás céljából átadta a Szentatyának (1969. márc. 10).
     A kézbe áldoztatással kapcsolatban három római dokumentum jelent meg. Az Istentiszteleti Kongregáció Memoriale Domini kezdetű, első intsrukciója (1969. máj. 29) mintegy válasz akart lenni a körkérdéssel kapcsolatos nehézségekre. A dokumentum nem engedélyezi általánosan a kézbeáldoztatást, hanem csak az egyes püspöki karok kérése alapján, és a kérés alapos kivizsgálása után. A dokumentumhoz mellékletként csatolták összefoglalt liturgikus és pasztorális normákat, amelyeket a kézbeáldoztatásnál meg kell tartani. A 7. pontban összefoglalt normák tulajdonképpen a Francia püspöki kar részére készültek, akik elsőként kérték a kézbeáldoztatás lehetőségét. (Folyt.) (Forrás: Vigilia 64 (1999/3) 182-189 nyomán)

Eredeti bűn nélkül fogantatott Szűz Mária – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Ez a kiváltság, csodálatos fényben ragyogja be a Szűzanyát és az összes szentek fölé emeli, akik bár szintén diadalmaskodtak a sátán fölött, ám egy ideig a hatalma alatt voltak. Az Istenanya nemcsak mentes volt a sátán hatalmától, de még az angyalok fölé is emelte Isten, mert ugyan az ég angyalai sem vétkeztek soha, de azért a kísértésnek (legalább egyszer) ők is ki voltak téve. A Szeplőtelen Szűzanya bár a világban élt, de még a külső-benső kísértések sem közelíthették meg!

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     Nem hallgathatjuk el azokat a visszaéléseket sem, amelyek során egyesek emléktárgy gyanánt magukkal viszik a szent színeket, áruba bocsátják, vagy ami még rosszabb, sátáni rítusokban szentségtelenítik meg őket. Ilyen dolgok bizonyítottan előfordulnak. Akár még a nagyobb koncelebrációk alkalmával, magában Rómában is többször a földre dobva találták meg a szent színeket.
     Ez a helyzet arra késztet, hogy fontolóra vegyük a hit súlyos mértékű megfogyatkozásán túl az Úr meggyaláztatását és megsértését is, aki pedig azért méltóztatik közénk jönni, hogy találkozzék velünk, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, hogy bennünk is visszatükröződjék az Isten szentsége.
     A pápa nemcsak annak a szükségéről beszél, hogy az Eucharisztia igazi és mély jelentőségét megértsük, hanem arról is, hogy azt méltón és tisztelettel ünnepeljük. Azt mondja, hogy tudatosítanunk kell a gesztusok és a testtartás jelentőségét, mint amilyen például „a térdelés az eucharisztikus ima kiemelkedő pillanatai alatt” (Sacramentum Caritatis, 65). Továbbá, amikor a szentáldozás vételéről szól, mindenkit így buzdít: „mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy ez a gesztus a maga egyszerűségében megfeleljen az Úr Jézus Krisztussal való személyes, szentségi találkozás értékének” (Sacramentum Caritatis, 50).
     Azt hiszem, eljött az ideje, hogy felülvizsgáljuk a kézbeáldozás gyakorlatát, és ha kell, akár be is szüntessük, hiszen azt valójában sem maga a Sacrosanctum Concilium [zsinati rendelkezés], sem a zsinati atyák nem irányozták elő, és csak azután vált elfogadottá, hogy egyes országokban visszaélésként bevezették. Manapság nagyobb szükség van rá, mint valaha, hogy segítsünk a híveknek megújítani élő hitüket az eucharisztikus színek alatt valóságosan jelen lévő Jézusban, hogy ezáltal magának az Egyháznak az élete is megerősödjék, és védelmet nyerjen a hit veszélyes torzulásaival szemben, amelyeket a jelenlegi helyzet újra meg újra előidéz.
     Ezt a javaslatot nem annyira akadémikus, mint sokkal inkább lelkipásztori, spirituális és liturgikus okok indokolják. A kérdés egyszerűen az, mi építi jobban a hitet. Schneider püspök ebben az értelemben dicséretreméltó bátorságról tett tanúságot, amikor megértette Szent Pál szavainak igazi jelentését: „minden a ti épülésetekre történjék!” (1Kor 14, 26.) (folyt.)

Mindenszentek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Egyetlen szentet sem tudunk példaként hozni, aki ne lett volna bensőséges Mária-tisztelő! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig

_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!

A „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     Manapság egyes templomokban azt lehet tapasztalni, hogy ez a gyakorlat egyre inkább elvész, és hogy az illetékesek nemcsak arra utasítják a híveket, hogy állva fogadják a Szent Eucharisztiát, hanem még az összes térdeplőt is eltávolították, és így arra kényszerítik híveiket, hogy üljenek vagy álljanak, még akkor is, amikor az eucharisztikus színeket a pap felemeli és a híveknek imádásra felmutatja. Nagyon furcsa, hogy ezeket a rendeleteket az egyházmegyék liturgiáért felelős személyei vagy az egyes templomok plébánosai úgy bocsátják ki, hogy előtte egyáltalán nem kérdezik meg a híveket, pedig napjainkban némely körökben többet beszélnek az Egyházon belüli demokráciáról, mint valaha.
     Ugyanakkor a kézbeáldozásról szólva el kell ismerni, hogy az egy olyan gyakorlat, amelyet egyes részegyházakban visszaélésként és elsietett módon vezettek be rögtön a zsinat után, megváltoztatva ily módon a korábbi évszázados gyakorlatot és az újat téve általános szabállyá az egész Egyházban. Ezt a változtatást azzal igazolták, hogy a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.
     Egy dologban igazuk van: amit az ember a nyelvére fogad, azt fogadhatja kézbe is, mivel mindkét testrész egyenlő méltósággal bír. Ennek a gyakorlatnak az igazolására idézik egyesek Jézus szavait: „Vegyétek és egyétek” (Mk 14,22; Mt 26,26). Bármelyek is legyenek azonban az érvek, amelyekkel a kézbeáldozást igazolni próbálják, nem lehet nem észrevenni mindazt, ami világszerte történik ott, ahol ezt a gyakorlatot bevezették. A kézbeáldozás elősegíti a Szent Eucharisztia színei iránti tiszteletteljes magatartás fokozatos és egyre komolyabb gyengülését. A korábbi gyakorlat ezzel szemben jobban megőrizte a tisztelet iránti érzéket, amelynek helyét újabban az általános figyelmetlenség szelleme és az összeszedettség riasztó mértékű hiánya foglalta el. Ma gyakran látunk áldozókat, akik úgy térnek vissza helyükre, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. A legszétszórtabb figyelműek a gyerekek és a fiatalok. Sok esetben semmi nyoma sincs a komolyság szellemének és a belső csendnek, amelynek ki kellene fejeznie az Isten jelenlétét a lélekben. (Folyt.)

Szüzek Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Mária, aki tökéletesen ismerte a szűzi tisztaság égi-földi értékét, óva int a meggondolatlanságtól! A tisztaság üdvös érdem a mennyben és biztonság a földön, mert a szűzi élet, határtalan sok testi-lelki veszélytől mentesít! – És bizony, pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a szüzesség megbecsülésére! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig

_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!

A „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     A Tridenti Zsinat Krisztusnak az eucharisztikus színek alatti valóságos jelenléte kapcsán a következőket tanítja: in almo sanctae Encharistiae sacramento post panis et vini consecrationem Dominum nostrum Iesum Christum verum Deum atque hominem vere, realiter ac substantialiter sub specie illarum rerum sensibilium contineri [„a legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember”] (DS 1651).
     Aquinói Szent Tamás a szent Eucharisztiát latens Deitas-ként [„rejtőző Istenségként”] jelöli meg (Aquinói Szent Tamás: Adoro te devote szekvencia). Tehát Krisztus eucharisztikus színek alatti valóságos jelenlétének hite már akkor a Katolikus Egyház hittanításának magjához tartozott és már akkor a katolikus identitás lényeges eleme volt. Világos volt, hogy nem lehet felépíteni az Egyházat, ha ez a hit akár a legkisebb mértékben is sérül.
Következésképpen az Eucharisztiát, amely Krisztus Testévé lényegileg átváltozott kenyér és Krisztus Vérévé átváltozott bor, maga a köztünk élő Isten, csakis csodálattal és a lehető legnagyobb tisztelettel vehetjük magunkhoz, az alázatos imádást kifejező testtartásban.
     XVI. Benedek pápa Szent Ágoston szavaira emlékeztet: nemo autem illam panem manducat, nisi prius adoraverit; peccemus non adorando [„senki sem eszi ezt a Testet, ha előtte nem imádta; vétkeznénk, ha nem imádjuk”] (Enarrationes in Psalmos, 98,9: CCSL 39, 1385) és kihangsúlyozza a következőket: „az Eucharisztiát magunkhoz venni annyit jelent, hogy az imádás magatartásával közelítünk Ahhoz, Akit fogadunk [...] csak az imádásban érlelődhet meg egy mély és igazi befogadókészség” (Sacramentum Caritatis, 66).
E hagyomány alapján világos, hogy egyre szervesebbé és nélkülözhetetlenebbé váltak az olyan testi és lelki gesztusok és magatartásformák, amelyek elősegítik a csendet, a belső összeszedettséget, saját kicsinységünk alázatos elismerését annak mérhetetlen nagysága és szentsége előtt, aki az eucharisztikus színekben előttünk áll. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus Úr iránt, Péter apostol példájának követése, aki – az evangélium tanúsága szerint – térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8). (Folyt.)

Hitvallók Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A hitvallók életét nem csak oly mértékben irányítja a hit, mint az átlagos keresztények életében, hanem úgy, hogy a legcsekélyebb gondolatuk, szavuk és cselekedetük is a hit fényében történik. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A „DOMINUS EST” könyvhöz írt előszava Malcolm Ranjith, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció titkára tollából. (Athanasius Schneider: Dominus Est – Szent István Társ. 2010)

     A Jelenések könyvében Szent János elmondja, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22, 8). A fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek olyan gesztusa volt, amelyet Izrael mindig is gyakorolt az Úr jelenlétében. Így olvassuk a Királyok első könyvében: „Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr oltárának színe előtt - ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével -, felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét” (IKir 8, 54-55). A király testtartása a könyörgő imádság alatt egyértelmű: térden áll az oltár előtt.
     Ugyanez a hagyomány található az Újszövetségben is, ahol látjuk Pétert térdre borulni Jézus előtt (vö. Lk 5,8); hasonlóképpen Jairust, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41); a szamáriait, aki visszajött neki hálát adni, végül Máriát, Lázár testvérét, amikor Lázár életéért könyörgött (Jn 11,32). Az isteni jelenlét és kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8;14 és 19,4).
     Ezzel a hagyománnyal függött össze az a meggyőződés, hogy mivel a jeruzsálemi Szent Templom Isten lakóhelye, ezért a templomba csakis olyan testtartással léphettek be, amely az Úr jelenléte előtti mélységes alázat és hódolat magatartását fejetei ki.
     Az Egyháznak is az a mély meggyőződése, hogy az Úr ténylegesen és valóságosan jelen van az eucharisztikus színek alatt, s az Oltáriszentség tabernákulumban való őrzésének egyre terjedő szokása kifejlesztette azt a gyakorlatot, hogy az Eucharisztiában jelen lévő Urat alázattal térdre borulva imádjuk. (Folyt.)

Vértanúk Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Szűzanya védőn oltalmazza földi gyermekeit, mert tudja, hogy a legteljesebb szeretet is sebezhető! Az Ő életét is végigkísérte a prófécia: Lelkedet tőr járja át! ‒ Életünk minden helyzetében Rá figyeljünk! ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A kézben áldoztatással, hova jutottunk?
     A szentmise liturgiájának 1969-ben történt megújítása után Nyugat Európában rohamosan elterjedt a hívek között az a szokás, hogy áldozáskor az Eucharisztiát a paptól saját (bal) kezükbe kérik, és utána önmagukat áldoztatják meg jobb kézzel. A római misekönyv általános rendelkezései között erre nem találunk utalást, mert a 117. pont csupán ezt írja elő: (A pap) „a kissé felemelt Szentostyát az áldozónak felmutatja és mondja: Krisztus Teste! Az áldozó ámennel felel és magához veszi a Szentséget.”
     Az őskeresztény kézben áldozásnál az áldozó nem foghatta meg ujjaival a Szentséget (a "Darabot"), hanem csupán szájával vehette magához, majd lenyalta a tenyerét!
A Legméltóságosabb Oltáriszentség kézbevétele, megfogása, csupán papi kiváltság, hiszen a püspök papszenteléskor a szentelendő kezeit (ujjait, a két tenyerét) a keresztelendők olajával keresztalakban megkente. A pap kezei így váltak méltóvá, hogy az Úr Testét érinthessék.
     A kézben áldoztatás apostolai az 1970-es években ókeresztény szokásra hivatkozva azt a példát idézték, hogy Pius Parsch (1884-1954) cseh pap már a 30-as években idézte Jeruzsálemi Szent Cirillt (+386), aki az áldozóknak ezt a utasítást adta: „Amikor odalépsz, ne menj tenyeredet kinyújtva, sem az ujjaidat szétterpesztve, hanem alakítsd bal kezedet mintegy trónussá a jobb kéz számára, mint olyan számára, aki a királyt fogadja. Tenyeredet tartsd öblösen, s úgy fogadd Krisztus testét, miközben áment mondasz.”
A liturgikus reform apostola azt azonban nem tette hozzá, hogy az áldozó nem foghatta meg a "Darabot" és nyelvével kellett megáldoznia, ott helyben! Nem beszélve arról, hogy még így is visszaélésektől (elvitel, szentségtörés) kellett tartani, úgyhogy Rómában már a VI. század folyamán elhagyták a kézben áldoztatást és elrendelték, hogy a "Darabot" a pap egyenesen az áldozó nyelvére tegye.
     A VII-VIII. században számos helyi zsinat átvette a római rendelkezést, nyilvánvalóan nem ok nélkül.
A modernista újítókat nem a nagyobb higiénia iránti igény sarkallta, hanem egyfajta "ökumenés" hangsúlyeltolódás az Eucharisztia szentségi szemlélete és a szentségi gesztusok kifejezésének elhagyására (hogy még véletlenül se lehessen letérdelni, lebontatták az áldoztatórácsokat). Ez a liturgia-reform alkalmas kifejezése annak, hogy a hívő és Isten között a pap szerepe visszaszorítandó, hiszen a hívő önmagát áldoztatja. Ebben pedig benne lehet az önüdvözítés nyú-édzses gesztusa is. Ez a "reform-szemlélet" viszont nem marad nyomtalanul a bensőséges vallásgyakorlatban, mert az Eucharisztikus Áldozat, illetve a kereszthalál áldozat jelle­gét igyekszik gyöngíteni vagy egyenesen megsemmisíteni a hívek tudatában. A szentmise közösségi, hálaadó étkezésként túlhangsúlyozott bemutatása lényegében annak tartalmi kiüresítése (a nem liturgikus gitár zenével). A sikerüket bizonyítja a gyónások ijesztően csökkenő száma is, mert bár kevesen gyónnak, sokan áldoznak. A szentség­imádások elnéptelenedése is szintén figyelmeztető jel.
És ezen tényekből ki vonja le a következtetéseket?
     VI. Pál pápa a hivatalos engedélyt nélkülöző kézben áldozásról tudomást szerezve, kérdést intézett a világ püspökeihez. Válaszokban 1233 püspök elutasította az áldozás új módját, 567 mellette foglalt állást, 315 pedig komoly föltételekhez kötve tartotta csak megengedhetőnek. A világ püspökeinek többsége tehát elutasította! És...?
     Szent II. János Pál pápa 1980-as párizsi látogatásakor a köztársasági elnök feleségének a televíziók kamerája előtt sem adta kezébe az Eucharisztiát, hanem a hagyományos módon áldoztatta meg. A pápa tudta, mit tesz! A történelmi tények felidézése segíthet az Eucharisztia iránti tisztelet továbbgondolásában, mert amint az alábbi képek tanúsítják, egyre kevésbé van tisztában a klérus egy része, hogy a Végtelen Fölségű Isten rájuk bízta magát!

Apostolok Királynője – Könyörögj érettünk!  

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Az életszentség nagyságát nem az egyéni kiválóság határozza meg, hanem az isteni kegyelem, mellyel az Apostolok különösen el lettek halmozva. Ezért számíthatjuk őket a legnagyobb szentek közé. A tizenkét apostolon kívül azonban volt valaki, aki még bensőbb és még mélyrehatóbb kegyelmekben részesült Jézus részéről és ez Édesanyja, aki szívébe zárta isteni gyermekének minden szavát, minden gondolatát. Ezért ő az Apostolok Királynője. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig

_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!

A Szentírás szerint az embernek le kell borulnia Isten színe előtt

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Miért méltóbb térden állva fogadnunk a fölséges Istent? A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8). 
     A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfontolásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én adok neked! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3) 
A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk Isten gyermekeinek valóságos eledelünk. Amikor az Oltáriszentséghez közeledünk, emlékezetünkbe idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmában imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szádat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az Utolsó Vacsorán a bemártott kenyeret az iskarióti Júdásnak közvetlenül a szájába helyezte (vö. Jn 13,26–27), hiszen az átázott kenyeret kézbe adva, akkor és ott sem lett volna ésszerű! Bizonyára így tett az Úr minden apostollal is.

A kézbeáldozás hívei azzal érvelnek, hogy az ősegyházban is a kézben áldozás volt szokásban, "ezer évig csupán megtörték a kenyeret és úgy vették magukhoz, miért lenne ez méltatlan cselekedet napjainkban?" 
     De tekintsük csak meg, hogy miként áldoztak 1930 évig azok, akiknek a pap megtörte e kenyeret? Az áldozó férfinak először is kezet kellett mosnia, majd – a leborulás előzetes tiszteletadása után –, bal tenyerébe fogadta a Szentséget (a Darabot), s mély meghajlás közepette ajkával vette fel, majd nagy gonddal mintegy végignyalta saját tenyérét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. A Szentáldozás után, újra kezet kellett mosniuk, amiként ez a mai napig előírás a bizánci rítusban! – Nos, ez volt a gyakorlat! (Lásd: Arles-i Szent Caesarius /470-542/ prédikációjában, Sermones, 227,5 /PL 39,2168/) A nők esetében annyi módosítás volt, hogy egy fehér kendőcskét kellett a bal tenyerére terítenie mindenkinek magának és ajkukkal vették fel a Szentséget! 
Márpedig ez az eredeti ősi szokás, mely igen messze van a mai gyakorlattól! Gondoljunk bele! Nem csak nem mosunk kezet, de előtte még kezet is fogunk "szívből egymással", azzal a kézzel, amelyik jövet a busz kapaszkodóját fogta, vagy épp előtt használta az átázott papírzsebkendőjét!                                                                                                          A konszekrált Kenyér színei alatt valóságosan jelen levő – nemcsak Testével és Vérével –, hanem az istenségének fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb és legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell. (A valóságon Jézus Krisztus jelenlétét értjük az Áldozatban, de egyben a Keresztről ránk áradó valóságos isteni kegyelemet is!) A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt. 
     XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” (A képen XVI. Benedek pápa áldoztatja Guido Marini prelátust.) (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán, a szerk.kiegészítésével.)

Próféták Királynője – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A próféták jövendölései Őrá mutatnak, mint Isten által adatott jelre: Íme a szűz méhében fogan, Fiat szül és Emánuel lesz a neve! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka

Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”

     Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka, Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az Élet Kenyerét (vö. Jn 6,48). 
     A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
     Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszentségben a szent színek feloszlásáig tart és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből következik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lelki előkészületet, a Szentség kezelése és magunkhoz vétele pedig a legteljesebb hódolatot és figyelmességet kívánja meg tőlünk. 
     Az Oltáriszentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, tökéletes imádattal és felkészült lélekkel engedheti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisztiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ezzel szemben, egyre több templomban tapasztalható, hogy az illetékesek nem csak arra utasítják a híveket, hogy állva fogadják a Szent Eucharisztiát – még akkor is, amikor a pap felmutatja az eucharisztikus színeket –, hanem még a térdeplőket is eltávolították.

     A II. Vatikáni Zsinat, a legmesszebbmenőkig igyekezett elősegíteni Isten népének a Szentség vételét abban is, hogy indokolt esetben – ne kelljen külön engedély ahhoz –, hogy ne a nyelvükre fogadják a Legszentebbet! Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi, melyet az egyes részegyházakban visszaélésként és bizony, elsietett módon vezettek be rögtön a zsinat után, így szokássá vált és széles körben elterjedt a kézbeáldoztatás – mint lehetőség. Ám, ez a modernkedő gyakorlat a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg! 
     Egy dologban igazuk van: amit az ember a nyelvére fogad, azt fogadhatja kézbe is, mivel a két testrész egyenlő méltósággal bír, csakhogy a kézbeáldozásnál fokozottan fennáll a Szent Test morzsáinak (fragmentumok) elszórásának veszélye, a szennyezett kézről nem is beszélve. Bármelyek is legyenek azonban az érvek, amelyekkel a kézbeáldozást igazolni próbálják, nem lehet nem észrevenni mindazt, ami világszerte történik e gyakorlat bevezetésével! Ez, ugyanis elősegíti a Szent Eucharisztia színei iránti tiszteletteljes magatartás gyengülését, az általános figyelmetlenséget és az összeszedettség riasztó hiányát. Ez esetben óhatatlanul lanyhul a komolyság szelleme és a belső csend, melynek ki kellene fejeznie az Isten jelenlétét a lélekben. Ezen gyakorlat eredményeként gyakran látunk áldozókat, akik úgy térnek vissza helyükre, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. Az Úr iránti érzékben leginkább fiataljaink sérülnek, akiket helyenként a hitoktatóik eleve a kézbeáldozásra tanítanak!

     Nem hallgathatjuk el azokat a visszaéléseket sem, amelyek során egyesek emléktárgy gyanánt viszik magukkal a Szent Testet, netán valahol esetleg eldobják, vagy esetenként sátáni meggyalázás részese is lehet!  Nyilvánvaló, hogy fontolóra kell vennünk, hogy a hit súlyos mértékű megfogyatkozásán túl, a kézbeáldozás az Úr meggyalázását és megsértését is jelenti, Aki pedig azért jött közénk, hogy találkozzon velünk, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, hogy visszatükröződjék bennünk Isten szentsége. A szentáldozás helyes és kívánatos módjának bizony, továbbra is a térdelve, nyelvre való vételnek kellene lennie, melyet Szentatyáink példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért. 
    (A. Schneider: Dominus est - SZIT. 2014. részleteinek felhasználásával) 

Pátriárkák Királynője – Könyörögj érettünk! (Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Máriában érvényre jutott az ősi Ígéret, az ős-evangélium, mely szerint az Asszony ivadéka ‒ Krisztus ‒, megrontja a kígyó fejét. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ

A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig

_____________________________________

A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!

Boldog Kalkuttai Teréz anya szomorúsága és öröme

     Megdöbbentő történetről tett tanúságot az amerikai George Rutler atya a New York-i Szent Ágnes-templom 1989-es évi nagypénteki prédikációjában. Mint elmesélte, egy alkalommal Teréz anyánál, a Szeretet Misszionáriusainak mutatott be Szentmisét ezernyi hívő jelenlétében. A liturgiát követő reggeli után, elbeszélgethetett egy kicsit Boldog Kalkuttai Terézzel (2016. 09. 4-én szentté avatta a pápa). George atya egyszer csak váratlanul, megkérdezte az anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” 
Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz azonban minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” 
     Teréz anya és nővérei, az Egyház hitével vallják az Úr Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség legapróbb morzsájában is, és tántoríthatatlanok az Eucharisztikus Krisztust megillető imádásban: ebből következően valamennyi nővér csak az ajkára fogadja az Oltáriszentséget az egész világon. Kalkuttai Teréz anya mindig az Eucharisztiából élt, testében és lelkében egyaránt a szent színekben rejtező Istenség iránti vágyakozás hatotta át. Meggyőződése volt, hogy gyermekkori első Szentáldozása lobbantotta föl benne a lélekmentés életreszóló vágyát, és az Eucharisztia napi vétele teszi képessé, hogy missziós küldetését végre is hajthassa. Nővéreinek, mindig azt tanította, hogy a kenyér és a bor színében ugyanazt a Krisztust találják meg, akit szolgálnak a szegények legszegényebbjeiben (vö. Mt 25,40), és Akiből erejüket meríthetik. 
     Legendássá vált, hogy amikor Teréz anya és nővérei számára kilátástalanná fokozódott a szolgálat, Kalkutta Szentje sohasem kurtította meg az imádság idejét, sőt inkább növelte a szentségimádásra szánt időt – s ekkor csodálatos módon a nővérek ereje mindig megsokszorozódott, s a látszólagos időveszteség ellenére is mindent megfelelően el tudtak végezni időben, szeretettel és mosolyogva. 
     Számára a nővérek bárhol való megtelepedésének mindenkori alapfeltétele volt, hogy a rendház kápolnájában velük lehessen az Eucharisztikus Krisztus. Amikor a jemeni hatóságok nővéreket kértek Teréz anyától, kategorikus választ kaptak: „Legfontosabb feltételem, hogy legyen velük egy katolikus pap. Nem tudunk dolgozni ugyanis anélkül, hogy ne kapnánk meg minden reggel a Szentáldozást. Ennek hiánya annyit jelentene, mint Krisztus nélkül élni.” Miután biztosították számára mindezt, kitörő örömmel írta: „A kereszténység hatszáz éves távolléte után – ahol eddig egyetlen pap, egyetlen mise és szentségkiszolgáltatás sem volt – most újra Szentmisét fognak bemutatni!” Teréz anya számára az Eucharisztia a földi élet legnagyobb boldogsága, az Úr valóságos jelenléte pedig az Élő Evangélium, amelyet el kell vinni az egész világra.
     1986. május 28-án, első magyarországi látogatásakor Teréz anya a következő szavakat intézte a Budapesti Központi Szeminárium papnövendékeihez: „Ó milyen szentté kell válnotok, hogy az Ő helyét foglalhassátok el, és Őt képviselhessétek a világban. (...) Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a Keresztre nézünk, láthatjuk mennyire szeretett bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket.” 
     Az Eucharisztikus Krisztusról Teréz anya egyszerűen csak úgy beszélt a rendházakban, hogy Ő a „ház Ura”. A betérő vendégeket a nővérek előbb mindig az Úrhoz vezetik köszöntésre. A Szeretet Misszionáriusainak a napirendjében pedig elengedhetetlenül szükséges a szentségimádási óra. 
     Teréz anya szentként fejezte be földi életét és lépett az örök Atya házába. A kórházban gyönyörűséges ajándékként fogadta, hogy kérését meghallgatva, ágya közelében Tabernákulumot helyeztek el, hogy az Úr vele lehessen. A Szent Vér egy-egy cseppje, amit az utolsó időkben, küszködő légzésével még magához vehetett, valósággal elöntötte szívét örömmel és békével, és nem egyszer látványos állapotbeli javulást is eredményezett. A szentáldozás tartotta életben a földön, ez tette a sötétségben Krisztus világosságává, és vezette el az örök üdvösség ragyogó mennyei boldogságára. 
„Nem tudom, kinek nagyobb a szomjúsága, az Övé, vagy az enyém Iránta” – szólt vallomása, amely a halálos ágyon egészen beteljesedett. Kalkuttai Teréz anyát a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek való teljes önátadás emelte az oltár magasára. (Fülep Dániel írása nyomán.) 

Angyaloknak Királynője – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés a Szűzanya szavaival: ‒ Ti, akik ezen a néven tiszteltek, az angyalaimat mégsem kéritek! Pedig nap mint nap tapasztalhatjátok, hogy a gonosz ádáz küzdelmet folytat minden egyes lélekért! Gondolkozzatok és imádkozzatok! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat

     Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük. XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Aziránt, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.) 
     A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszentséget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták. 
     Ugyanezen mozdulatot követően a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni a Szentség morzsáit. (Talán még sokak emlékeznek, hogy szokásban volt és van, hogy az áldozópap a hüvelyk és mutatóujját mindaddig összezárva tartotta, amíg a purifikációt végre nem hajtotta!). 
     Tudnunk kell, hogy minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak az Eucharisztia darabkái, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent fragmentumok szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni. 
     A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásának örömét és kegyelmét is: élete legszentebb pillanatát, a szentáldozást a legtöbb esetben úgy éli át, hogy az Oltáriszentséget jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelőző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmiseáldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik.
A kézbeáldozás gyakorlatát téves értelmezés nyomán terjesztették el!
     A kézbeáldoztatás modern kori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte a rendelkezés helytelen értelmezéseként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott.      Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt. 
A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást tette a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbe-áldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
     Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja az ókeresztény gyakorlatot követi – (jóllehet) a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! c. kiváló könyve, amely megjelent a Szent István Társulatnál.) De nézzük meg, hogy az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint, hogyan kellene ma a kézbe-áldozónak magához vennie az Úr Szent Testét? Előzetes kézmosás és a leborulás tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajkával kellene fölvennie a Szentostyát, végül nagy gonddal végignyalni a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra.

     A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül. 
     A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és kellő körültekintés nélkül vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló tevékeny szándéka húzódik meg.
A kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet. 
A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett ártatlan vétkekért is, és imádkozzunk a térdelve, a nyelvre áldoztatás visszatéréséért mielőbb! (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) 

Keresztények segítsége – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Napjainkban hihetetlen méreteket öltött a keresztényellenesség a világban, amely csírájában akarja kiirtani a Katolikus Egyházat! Négy percenként végeznek ki egy keresztényt a hitéért! – Hogyan történhet ez meg? Úgy, hogy nem imádkozunk és nem hozunk áldozatot a lelkekért, kérve a Keresztények Segítségének hathatós közbenjárását!

  Virrasszatok tehát, és szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni. (Lk 21,36) ‒ Ugyan bizony, imádkozzuk a litániát és a rózsafüzért?? –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”

     Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – jelentette ki 2011. júniusában – az ACI Prensának adott interjúban Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.
     A pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a szentségek ügyéért a Vatikánban. 
Mint ismeretes, a térden állva, nyelvre való áldoztatás jelentőségére Őszentsége XVI. Benedek pápa erőteljesen fel kívánta hívni az Egyház figyelmét nemcsak szavaival, de személyes példamutatásával is: a pápánál áldozó hívek mindig így veszik magukhoz az Eucharisztiát. A szentáldozás ezen hagyományos módja jobban megfelel a 
Szentséget megillető köteles hódolatnak, a Szent Test részecskéit is megóvó feltétlen tiszteletnek, valamint a krisztushívő szükséges gyermeki alázatának és a testi-lelki összeszedettségének. Cañizares bíboros a liturgikus tradíció és a Szentatya iránymutatása mellett kiállva, teljes hivatali tekintélyével támogatja, hogy a szentáldozás 
a lehető legméltóbb módon történjék, ami ősi hagyományunk szerint a térdelve és nyelvre áldozás.
     Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit a mindennapi liturgikus gyakorlatban helyre kell állítani. „Úgy vélem, az egész Egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa. 
     Ha a körülmények miatt, vagy egészségi okokból nincs lehetőségünk letérdelni az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha legalább térdet hajtanánk vagy mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség előtt, mielőtt ajkunkkal fogadjuk a Mennyei Eledelt. A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele keresztény életünk legfontosabb pillanata e földön. 
Cañizares újságírói kérdésre újfent elítélte a liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha méltósággal, az Egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.
     A Szentostyát nyelvre fogadni, az Oltáriszentség előtt letérdelni, az Átváltoztatás alatt térden állni nem formai dolog! Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Cañizares bíboros. Ezek az emberi hódolati, imádati gesztusok az ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát. 
     Ezért disszonáns, ha a kezünket nyújtva fogadjuk a Szentostyát. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”
(Fülep Dániel, a Magyar Kurírban 2011. július 27-én megjelent cikke nyomán.) 

Szomorúak vigasztalója – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A nagy szomorúságok alkalmával egyedüli vigasztalónk a Fájdalmas Anya. Hisz' van-e fájdalom, amelynél Ő nagyobbat ne szenvedett volna. A Kereszt alatt álló Anyára joggal alkalmazza az Anyaszentegyház Jeremiás szavait: „Ó ti valamennyien, akik általmentek az úton, figyeljetek és nézzétek, vajon van-e fájdalom olyan, mint az enyém” (Sir 1,12). 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Két szempont érvényesüljön: Isten imádása és az emberek üdvössége
     Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szent Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:
"Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész is kiesne a tenyeredből, azt úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el. Mondd, ha valaki aranyport adna neked, vajon nem kezelnéd-e azt a legnagyobb óvatossággal és gondossággal, s nem ügyelnél-e, hogy semmit el ne veszíts belőle? Nem kellene-e még nagyobb figyelmességgel lenned, hogy az Úr Testéből le ne essék egy piciny darabka se, hiszen messze értékesebb az aranynál...? (Vö. Catecheses mystagogicae, 5,21 /PG 33,1125/)
Szent Jeromos aggodalommal tekintett arra a lehetőségre, mint lelki veszélyre, hogy egy eucharisztikus darabka a földre eshet: "Amikor Krisztus Testének vételére készülünk – aki hívő, meg tudja érteni –, veszélybe hozhatjuk magunkat, ha egy darabka a földre esik": (In Psalmos, 147,14)
     Abban a korban, amikor a szentáldozást csak nyelvre szolgáltatták ki, sőt még hófehér terítőt és áldoztató tálcát is alkalmaztak, XI. Piusz pápa mégis a következő szigorú utasítás kiadását rendelte el: "Az Eucharisztia szentségének kezelésében különös éberséggel kell ügyelni arra, hogy a konszekrált ostyák morzsái ne vesszenek el, mivel minden egyes morzsában jelen van Krisztus teljes Teste. Ennél fogva a legnagyobb gondossággal biztosítsák, hogy az Ostyáról ne törhessenek le könnyedén darabkák, és ne essenek a földre, ahol – micsoda borzalmas gondolat! – összevegyülnének a piszokkal és lábbal taposnák őket": ( A Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója, 1929. március 26.: AAS 21 /1929/ 635)
     A káld egyház régi kánonjai megtiltották mindenkinek – a celebráló papot is bele értve –, hogy saját ujjaival tegye szájába az eucharisztikus Kenyeret. Tehát mindenkinek közvetlenül a tenyeréből kellett szájával felvennie az Úr Testét! "A papnak megparancsoljuk, hogy a konszekrált kenyér darabkáját, közvetlenül a tenyeréből vegye magához. Nincs neki megengedve, hogy a kezével helyezze a szájába, hanem a szájával kell felvennie, mivel mennyei eledelről van szó". (Iohannes Bar-Abgari anaforája. DENZINGER: Ritus Orientalium /15. j./ I 81)

Bűnösök menedéke – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A bűnös ember nem tehet jobbat, minthogy teljesen a Boldogságos Szűz anyai karjaiba veti magát. Az Ő Szíve Szeretetlángja felperzseli a bűnt, csodálatos Tisztasága fertőtleníti a lelket, és Tökéletessége természetfölötti ambíciókat kelt a lélekben.  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Ó, imádandó nagy Szentség
     Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret minden apostolnak közvetlenül a szájába helyezte, és nem csak iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26-27) Ezékiel próféta is jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: "Nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok. /.../ Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz." (Ez 2,8-8; 3,2-3)
     A szentáldozásban Krisztus valóban a saját Testével és Vérével táplál minket, és ezt az egyházatyák korában az anya szoptatásához hasonlították, ahogyan ezt Aranyszájú Szent János ékes szavai kifejezik: "Ezen eucharisztikus titok által Krisztus egyesül minden egyes hívővel, és saját maga táplálja őket /.../ és nem bízza senki másra. Nem látjátok, micsoda hévvel közelítik ajkukat az újszülöttek édesanyjuk kebléhez? Nos, mi is ilyen égő vággyal közeledjünk a szent asztalhoz..." (In Ioannem homiliae, 82,5)
     Egy régi eucharisztikus szertartási rendben (Ordo communionis), a következőket olvassuk: "Mindenki boruljon le a földre, a kicsinyek, a nagyok és így kezdődjék meg a szentáldozás kiosztása. (Collectiones canonum Coptiace: H. DENZINGER: Ritus Orientalium, Würzburg 1863, I 405)
     A görög és a keleti szír egyházakban már a VI. században elő volt írva a szentáldozás előtt a háromszoros leborulás. (Vö. JUNGMANN: Missarum sollemnia /3. j./ II 458)
     A szentáldozás és az imádás szoros kapcsolatáról Joseph Ratzinger bíboros igen nyomatékosan nyilatkozott. A Szent Eucharisztiával táplálkozni egy olyan spirituális esemény, amely az egész emberi valóságot magában foglalja. Belőle táplálkozni annyit jelent, mint Őt imádni. Ennélfogva az imádás nem egy olyan dolog, amelyet utólag csatoltak a szentáldozáshoz: "A szentáldozás csak akkor éri el igazi mélységét, ha az imádás hordozza és veszi körül". (Der Geist der Liturgie. Eine Einführung, Freiburg 2002,78)
     Az Egyház liturgikus előírásai nem követelik meg az imádás gesztusait azoktól, akik térdelve áldoznak, mivel a térdelés ténye már önmagában kifejezi az imádást! (De ahol kidobták az áldoztatórácsot a térdeplővel, és a hívek kénytelenek állva áldozni...??)

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

Betegek gyógyítója – Könyörögj Érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ A Máté evangéliumában elhangzó szavak visszhangzanak minden Mária-jelenésben: ”Beteljesedett az idő... Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (1,15) Mária ismételt felhívásai, az aggódó Édesanya kérései a megtérést és bűnbocsánatot igénylő gyermekeinek testi-lelki gyógyulása érdekében. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)

Ami egyszer szent volt, az nem lehet később nem szentté!
     Annak tudatában, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a szentáldozás pillanata, az Egyház kétezer éves történelme során mindig igyekezett megtalálni a megfelelő rituális formát, amellyel a lehető legtökéletesebben fejezheti ki hitét, szeretetét, tiszteletét. Ez mutatkozott meg akkor, amikor az Egyház egy szerves fejlődés során, legkésőbb a VI. századtól fogva elkezdte az eucharisztikus szent színeket közvetlenül a hívek szájába helyezni (monasztikus környezetben, pl. Szent Kolumbán kolostorában). Ezt bizonyítja Nagy Szent Gergely pápa életrajza (590-604) és ugyanezen pápának egy utalása (Dialógusok III. könyve /PL 77,224/). A córdobai zsinat 83-ben elítélte az ún. kassziánusok szektáját, amelynek tagjai elutasították a szentáldozás nyelvre történő fogadását.
Később a roueni zsinat 878-ban érvényes szabályként erősítette meg az Úr Testének nyelvre történő kiszolgáltatását és felfüggesztéssel fenyegette meg azokat a papokat, akik a híveknek kezébe adja az Oltáriszentséget.
     Az egyházatyák korának végén messzemenően elterjedt és szinte általánosan érvényes volt az a gyakorlat, hogy az Oltáriszentséget közvetlenül szájba fogadják.
     A híres liturgikus, J. A. Jungmann feltárta azokat a különféle aggályokat, amelyeket a szájba való áldoztatással ki lehetett zárni: A hívek keze nem volt mindig eléggé tiszta, vagy ami még súlyosabb probléma, hogy a konszekrált Kenyér darabkái könnyel elveszhettek, és ezért meg kellett tisztítani a tenyeret a Szentség vétele után. Később az áldozási lepel (térdeplő-terítő), majd az áldoztatótálca megjelenése világosan jelzi az egyre nagyobb figyelmességet az Eucharisztia szentsége iránt. (Vö. JUNGMANN: Missarum solemnia /3. j./ II 463-464.)
     II. János Pál pápa is hangsúlyozta az eucharisztikus Kenyér iránti tisztelet külső kifejezési formáinak szükségességét: " Bár a 'lakoma' természetes családiasságot sugall, az Egyház sohasem engedett a bizalmaskodó 'közvetlenség' kísértésének, mert nem feledkezett meg arról, hogy Jegyes az ő Ura. /.../ Az eucharisztikus lakoma valóban szent lakoma, melyben egyszerű lelkek mögött Isten szentsége elrejtőzik. /.../ A Kenyér, mely megtöretik oltárainkon /.../ az angyalok kenyere, melyhez csak az evangéliumi százados alázatával szabad közeledni". (Ecclesia de Eucharistia enciklika, 48. p.)

Hajnali Szép Csillag – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: ‒ A napfelkeltét megelőző, reményt adó csillag a Naptól kapja ragyogását. Mária viszont közvetlenül az Isteni Napot ‒ Krisztus Fényét ‒ sugározza a még sötétség és homály borította a népek számára. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Kedves Olvasóim!
     Száz éves a fatimai jelenés, melyben az elhangzott istenanyai kérések máig sem teljesültek, amiként (természetszerűleg) nem teljesülhettek a Fatimai Szűzanya ígéretei sem!
     A jelenlegi világhelyzet általánosságban jelentősen rosszabb a száz évvel ezelőttinél, még akkor is, ha Európa nagyobb részében, látszólagos béke van (egyenlőre)!
     Több imafelhívás elindult már a világ békéjéért és a fatimai kérések teljesítéséért, és ez 90 napos "imahadjárat" is az volt! Kérem kedves Olvasóimat, hogy az imát, az áldozathozatalt, az első-szombatok végzését ne hagyjuk abba, mert ne feledjük nekünk nem csak másokért, mások helyett is imádkoznunk kell!
     Ne keressünk kifogásokat (mert találunk)!
     Egyet ne feledjünk: érdemszerzőbb (és talán eredményesebb) békében imádkozni és böjtölni a békéért, mint az óvóhelyen könyörögni és éhezni!

Mennyország Ajtaja – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)  

Elmélkedés: – A jeruzsálemi Templom elpusztult az ékes kapujával együtt. Az Üdvözítő Jézus az új Templom, és Hozzá Mária az Ékes Kapu! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Utószó

     Árpád-házi Szent Margit egy szombati napon költözött a mennyei Atya házába.
     Életének négy fő szabálya volt:
     „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
     Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölés adományát is. Bizonyított példa, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerországért folytatott harcában a győzelmet előre megmondotta. Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árpád-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebben a kapcsolatban és közös felelősségben látta életének igazi értelmét. És ez az elhivatottság olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte öngyilkosságnak tűnik. …Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
     Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Boldoggáavatási pere nehezen bontakozott, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.
     Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben.
     Szent Margit az országért és az egyházért vezekelt és engesztelt. Egyházát végtelenül szerette – mondván –, maga is az Egyház leánya, s ha az egyház „metéltetik” – ő is metéltetik és vele együtt gyötrődik.
     Hozzátesszük, az ország akkor a NAGY Magyarországot jelentette – Szent István felajánlott országát –, tehát Szent Margit, Mária Országának minden népéért engesztelt az életével!
Fatimában a Rózsafüzér Királynője a kis pásztorgyermekektől már az egész világért kért engesztelést.
Hálát adunk az Úr Jézus Krisztusnak a mi nagy szentünkért, Aki elárasztotta őt Szentlelkének mindennemű kegyelmével!
Hálát adunk az Árpád-ház nagy Kincsének – Margitnak –, hogy vállalta a küldetését és a legtökéletesebb szeretettel meg is élte, miérettünk!

Köszönjük Neked Urunk, köszönjük Neked Szent Margit!
Ékes Virágszál,
Fényességes Gyöngy,
Esedezz népünkért
Szép magyar hazánkért
Tenger bánatunkban
Légy segítségünkre,
Fénylő könnyeiddel
Kelj védelmünkre!

(Forrás: az első részben!)

Frigynek Szent Szekrénye – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Názáreti Szűzben megvalósult az Újszövetség Ígérete és Ő lett az Élő Tabernákulum, isteni Szent Fia által! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

9. nap
Jézus boldog jegyese

      1242. január 27-én született és 1271. január 18-án, 28 éves korában szállt a mennybe a mi szentünk lelke, édes Jegyeséhez, Akit mindenekfölött, oly nagy szerelemmel szeretett.
Margit kapcsolata mély volt szüleivel. Gyakran kikérték tanácsát még államügyekben is, és az ő békeszerző áldozatának volt köszönhető, hogy király atyja kibékült fiával, a későbbi V. István királlyal.
Erős kötelékkel szerette a szüleit, éppen ezért gyors haláluk megtörte Margitot. A sok vezekléstől, munkától legyengült szervezete és szíve lassanként megtörte összes fizikai erejét, és felemésztette őt hatalmas, lángoló szeretete.
     1270. Karácsonyán Margit már alig tudott beszélni. Mindig ő olvasott fel a Dávid zsoltárokból, és mesélt társnőinek a szent Karácsonyról, a leggyönyörűbb, szépséges Asszonyról, Máriáról, akihez sosem talált foghatót. Karácsonykor egyesült az Ő nagy szegénységükkel és nem vigadozott, hanem még inkább böjtölt, hogy egységben legyen a Szent Családdal. Legenda szerint Margit látomásban ott volt Betlehemben, a születés barlangjában.
     Az utolsó karácsonykor áttetsző volt már teste, hófehér az arca és lángolóan tüzes, szép kék tekintete.
Már csak pislákolt benne az élet, míg végül magas lázzal elvágódott a köves udvaron, amint vizet vitt a dézsában a konyhába. Tél volt, dermesztően hideg. Margit keze a sok jeges vízben megpucolt haltól kisebesedett, felhasadozott, vérzett. Ő mégis mindig ragyogó mosolyával utolsó pillanatig szolgálta Krisztusban kedves testvéreit. A szeretettől esett el.
     Egyik soror vette észre, amint áthaladt a kerten és felsikoltott. Margitot bevitték és lefektették. Hívatták az orvost, de ő nem tudott már segíteni. A magas láz nem ment le többé.
Szentünk kérette az atyát, adja fel számára a szent kenetet. Mihály atya megkente tehát kezeit, homlokát, ajkait, fülét, lábát. A legenda szerint amint elhangzottak a szent bűnbocsátó szavak, minden egyes végtag megkenésénél egy hang szólott: „Nem vétkezett!” „Nem vétkezett!” Az atya eleinte azt hitte, hogy valaki szólt, de hiába kereste a hang forrását, nem lelte. Megrendülten távozott.
     Margit 12 napon át szenvedett, de a mosoly nem hagyta el ajkait. Tekintetéből derű sugárzott és szeretet. A nővérek sírva vették körül, de ő megintette őket: „Miért sírtok én édes atyámfiai, örvendenetek kellene, hogy imhol' közelít az óra, amikor elnyerem csekély érdemem mérhetetlen jutalmát.”
Szép szóval intette őket, maradjanak helyükön, ne hagyják el hivatásukat – amint oly gyakran akadályozta meg egy-egy megingó nővér eltávozását.
     Megígérte, hogy amíg teste ott pihen náluk, a kolostoron nem vesz erőt vihar…
Az apácák zokogtak.
Az infirmatóriumban (betegszoba) hirtelen felült a szent és utoljára ezt mondta:
„A te kezedbe Uram, ajánlom lelkemet!” – Majd ágyára visszahanyatlott és visszaadta lelkét Teremtőjének.                                             Szent Margit sírja nem maradt fenn: eredetileg a Margit-szigeti kolostor templomában volt a nyugvóhelye, de amikor a domonkos apácák elhagyták a Szigetet a török elől menekülve, akkor földi maradványait is magukkal vitték új lakóhelyükre, Pozsonyba, a klarissza kolostorba. Ott a 18. században nyoma veszett. Sírhelye megmaradt márványán ez van írva: SANTA MARGARITA.

Mennyei Atyánk! Szent Margit érdemeiért, könyörülj magyar hazánkon, egész Egyházunkon! Ezekben a vészterhes időkben mentsd meg Uram a Te népedet, a Te híveidet a szorongattatástól, üldözéstől, vérontástól! Adj békét a világnak!

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)

Mária Aranyház – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – A Salamon által kapott ígéretet, miszerint örök hajlékot építhet az Úrnak, végül a Szűzanya teljesítette be! Salamon "Aranyháza" elpusztult, Mária viszont önmaga lett a dicsőséges Arany Szentély mindörökre. ‒ 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

8. nap
A béke és egység szentje

     Most már fogadalma szerint élhetett. Ám fizikailag, lelkileg egyre több szenvedés zúdult rá. A sok megerőltető munka, a metsző, jeges hidegben való serénykedés, és a vezeklő sanyargatások miatt egyre többször betegségbe esett. A testi meggyötörtségnél még erősebb volt azonban a lelki megtöretés. Megtudta, hogy atyja és bátyja (későbbi V. István király) éveken át harcban álltak egymással.
     Margitnak, aki az ország egységéért, békéjéért engesztelt, mély fájdalmat okozott a családjában lévő békétlenség, ellenségesség, széthúzás, viszálykodás. Ez teljesen összetörte őt: „ilyenféle háborúság semmiképpen nem lehet sok lelkeknek veszedelme nélkül!” – állította sok szerzetestársa előtt. Emellett nagy fájdalommal töltötte el egyházának szorongatott állapota is. Hiába vigasztalták társnői, ő csak sírt és sírt és egyre többet vezekelt a bűnökért. Atyjához eljutott a hír, hogy leányuk őt okolja, sőt megítéli az ő háborúságait. Ezután megvonták tőle látogatásaikat és támogatásukat. Margit, aki megszokta, hogy családja gyakran látogatja őt – akiket szeretett –, egyre inkább hiányolta jelenlétüket. Mindezen kívül addig, ellátták gazdag ajándékokkal, melyeket ő mindig kolostorának, és a szegényeinek juttatott, most észre kellett vennie, hogy rendjének nem tud semmit adni többé. Szegényeinek akart volna még adakozni, de az apácatársai keményen rászóltak: „Semmit se adunk a szegényeknek. Mi is szegények lettünk!” Szegényei is morogni kezdtek és szidták, amiért nem kaptak tőle már semmit. „Bocsássatok meg atyámfiai!” – kiáltotta oda nekik zokogva, de azok csúnyán elfordultak tőle. Egyedül György fráter állt ki mellette és erőteljes alakjával védelmébe vette őt, haragjában szétkergette a méltatlankodókat. Margit halálsápadtan ájult el a kövezeten.
Egész életében mindig önként alázta meg magát. Most azonban folyamatosan őt alázták meg. Meggyötörték, gúnyolták, sértegették. Abban a kolostorban, melyet a király őmiatta építtetett, nővértársnői elfordultak tőle. Még akik nagyon szerették, mint pl. a volt dajkája, Olimpiádesz anya, sem merték érzésüket mások előtt kimutatni. Csak titkon siratták királylányukat, látván mindennapos megaláztatásait. Csodálták őt, amiért ezt oly nagy lelki erővel viselte.
     Margit egészen magára maradt. A királyi pár, miként bátyja is, másfél éven keresztül megvonták tőle jelenlétüket, szeretetüket. Őrá haragudtak, aki békíteni akarta a haragosokat egymással, akinek legfontosabb vágya országa egysége és békéje volt, most megtagadták őt,megvonva tőle szeretetüket. Még Marcellus atya is arra kezdte buzdítani, hogy menjen át egy másik kolostorba, mert nyíltan megmondták neki, nem kívánatos a jelenléte és nem tudják őt eltartani. Sorsa a kolostorban a leghitványabb szolgálóleánynál is rosszabbra fordult.
     Margit átélte Jézussal a teljes elhagyatottságot, kitaszítottságot és éjszakánként együtt mondta Jézussal a feszület előtt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
     Ez volt Margit lelkének sötét éjszakája. 
     Marcellus atya meglátogatta és keményen rászólt: „A szent engedelmességre megparancsolom, szedd össze holmidat. Holnaptól fogva a fejérvári kolostor lakója leszel.” Szentünk mélyen meghajtotta fejét, de szívét tőr járta át. Csak annyit kért, hogy elmehessen még egyszer a templomba imádkozni. Zokogva borult le a Szent Kereszt oltáránál és kérte: „Atyám, ha lehetséges, távoztasd el tőlem ezt a poharat.” A Szent Kereszttel szemben volt Szent Erzsébet asszony falra festett gyönyörű képe. Mély könyörgésre fakadt IV. Béla király húgának képe előtt, kérve őt, ha csak lehetséges, ne kelljen eltávoznia onnan. Esdve kérlelte, szóljon az érdekében Jézusnál, hogy fordítsa vissza szüleinek, testvéreinek szívét őfelé. S ne kövesse őt haragjuk. Ekkor feje fölött imádságára egy hangot hallott: „Amen!”
Margit felnézett és látta, amint Szent Erzsébet elmosolyodik, ragyogó kék szeméből mennyei szeretet sugárzik rá. Margit felsikoltott és lerogyott a kőre. S ezután nem sokkal, a templom tornyában megkondultak a harangok. Bekiáltották, hogy jön a király.
     Szentünk kisietett és látta, amint apját haldokolva hozzák a Boldogasszony kolostorába. Vele volt a királyné, aki zokogva térdelt ura mellett, és ott állt István király is családjával, s velük az udvar főemberei mind. Béla király, aki utolsó idejében megtagadta leányát, most az ölébe hajtva fejét, kiengesztelődött szívvel adta vissza lelkét Teremtőjének. Nemsokára elhunyt a királyleány édesanyja, Mária királyné is. Családjának tragikus elvesztése mély szenvedést okozott Margitnak.

Édes Jézus, Te, akit kiválasztasz, azt elvezeted a kálváriára, szenvedésed helyére, és Szíved fájdalmában részesíted. Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor megtapasztaljuk a vigasztalanságot, a megaláztatásokat, a sötétséget, mi is erős, bátor lélekkel fogadjuk azokat! Adj lelkünkbe nagy bizalmat, hogy Te osztozol szenvedésünkben, s hogy Szent Sebeid által nyerünk majd gyógyulást.

Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Békeszerző Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
Szent Margit érdemeiért árasszon el bennünket a Békesség Lelke,
hogy általa megértsük, egység nélkül nincsen béke!
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)

Elefántcsont Torony – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Amiként a keleti uralkodókat elefánthát magasában, elefántcsontból faragott ékes baldachinban hordozták, hogy mentesek legyenek a föld porától, úgy a Szent Szűz az isteni kegyelmek ékes magasában végtelenszer inkább mentes minden szennytől! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!