†Kerekes Károly O.Cist elmélkedése nyomán
A szenvedés, misztérium (Lk 9,44-45)
Vannak dolgok, melyeket hiába magyaráz maga Jézus – a megtestesült isteni Bölcsesség –, ésszel a legjobb tanítványok sem tudják követni, számukra is titok! Amint mondja: "Az Emberfia emberek kezébe kerül... Kicsúfolják, megverik, megölik..." Még azzal a záradékkal sem értik, hogy "De harmadnapra föltámad!"
E titok el volt rejtve az értelmük elől, amiként a Zebedeus-fiaknak sem volt halvány fogalmuk sem a "Kehely" kiürítéséről, az anyjuknak még kevésbé!
Péter maga is csak esztelenkedni tudott az Úr halálosan komoly szavaira: "Isten ments Uram, sohasem történhet ilyesmi veled!"
Ki érti meg a szenvedést? Még Nikodémus esze is kevés, pedig ő "mester volt" Izraelben, a Nagytanács tagja, az Írások professzora. Bizony, szégyellnivaló naiv módon reagált Jézus szavaira.
Egyedül mintha a Szűzanya értené meg, de az Ő "értése" inkább csak a mélységes hit. 'CSAK' persze, a legtöbb itt a földön! Az tény azonban, hogy a Szentlélek eljövetele után ez már könnyebben ment Péternek és a többi Apostolnak is, amiként Antiochiai Szent Ignácnak és a sok ezer mártírnak és vértanúnak is!
Analógiák, hasonlatok és képek nyomán valami megközelítésre magunk is képesek vagyunk. Megközelítésre – igen, de megértésre nem!
A föld felszántása, a szőlőtő megmetszése, a búza megőrletése, a szőlőszemek összezúzatása, egyáltalán az életadó anya vajúdása és a születés – mind-mind kép: sejtjük – hisszük!
Egyszóval: a szenvedés misztérium, aki megérti, igazgyöngyre lelt!
"Belátom Jézusom, eszem kevés,
hogy értsem mit jelent – a szenvedés;
Péter, János, Jakab sem fogta fel:
a szenvedés: húsvéti gyolcs-lepel..."
(Részlet, Kerekes Károly atya: a Szenvedés – misztérium! c. verséből)
