Kerekes Károly O.Cist Zirc, 1995. április 16. Evangélium: Jn 20,1-9
HOMILIA: A húsvéti örömünk titka. Tegnap este elmélkedtünk a húsvéti öröm magvát jelentő ószövetségi szóról, az Allelujáról. Most konkrétabban az újszövetségi valóságot próbáljuk érzékelni, mikor ezt a témát tűzzük ki rövid elmélkedésünknek: Mi a húsvéti öröm titka? - Az, hogy Krisztus feltámadott, és mi is feltámadunk!
Isten ószövetségi népe immár több, mint háromezer éve a húsvéti báránylakomával emlékezik meg az egyiptomi rabszolgasorsból való szabadulásról. Az Újszövetség viszont már az egész világnak a bűntől, a haláltól, az örök kárhozattól és a sátán rabságából való szabadulásra emlékezik ma. Ezt a szabadulást Krisztus feltámadásával éli meg. Nem csupán elméletileg kigondolt eszme, vagy ideológia alapján, hanem megbízható tanúk elmondásából, tanúságtételekből. "A tanítvány mindezt látta és hitt" – hallottuk az evangéliumból, attól a szeretett tanítványtól, aki azután elmondja, amint hallottuk az Apostolok Cselekedeteiből is: "Láttuk Őt, találkoztunk Vele, ettünk és ittunk Vele, és tanúsítjuk, hogy él, valóban feltámadott! - Aki találkozott már Húsvét napján keleti szertartású keresztényekkel, amint én is annak idején oroszokkal, akik csak úgy titkos összejöveteleken szívesen hallgatták tőlem anyanyelvükön a szentírás-magyarázatot, tehát aki ilyenekkel találkozhatott, az tanúsíthatja, milyen semmihez se hasonlítható, kitörő örömmel tudták mondani: "Krisztosz vaszkresz, – Naverna vaszkresz, Isztyinna vaszkresz!" – Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott! Igazán feltámadott! És akkor még az ingüket is hajlandók voltak odaadni a másiknak. Mert csak ezért érdemes élni! – vallották – és csak ezért érdemes meghalni is: mert Krisztus él, Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! – Csak ebből tudjuk meg, hogy az életnek mi az értelme, és a halálnak mi az értelme. Aki Krisztussal és Krisztusban hal meg, az Krisztussal és Krisztusban támad fel az örök életre, dicsőségben. Csak Jézussal és Jézusban van feltámadás személynek, családnak, nemzetnek, az egész világnak. Ezt nem tudósok, filozófusok, politikusok, vagy hadvezérek érték el, hanem, amint liturgiánk számtalanszor imádkozza ezekben a napokban: "Ezt a napot az Úristen adta!
Ujjongjunk és örvendezzünk rajta!" Ajándékul adta, szeretetből adta, ingyen adta, mert azt akarta, hogy éljünk, örökké éljünk – te is – Őáltala, Ővele és őbenne.
Szent Pál szinte áttüzesedik, amikor ezt írja a korintusiaknak: "Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi prédikálásunk és erőlködésünk és hiábavaló a ti hitetek. De Krisztus feltámadt, vele együtt mi is feltámadunk. Hiszen egy testté lettünk vele!" (v. ö. 1 Kor 15,12-24)
De hogyan lehetséges ez? - kérdi a mi gyenge, gyarló, törékeny, nehezen nevelhető emberségünk. Hogyan lehetséges? - Mint ahogy kérdezte boldogult Belon Gellért püspököt a látnoki képességű író, az akkor már tolókocsiba kényszerült, majdnem teljesen bénult Kodolányi János: "Gellért, én meghalok, de te azt mondod, feltámadok. De hogyan lehet nekem örömöm a feltámadásban ilyen nyomorék, elrothadt testtel?"- indulatos volt már akkor János bácsi. Gellért atya azt mondja neki: "Most felzaklattalak, de nem akartam." - "De nem baj, csak mondjad, mert nekem olyan erőt ad, hogy te ezt hiszed. Én is akarom tudni, hogyan lehetséges ez!" - Ekkor elővette Belon Gellért a mindig zsebében hordott újszövetségi szentírását és felütötte a korintusiaknak írt első levél 15. fejezetének azt a helyét, ahol írva áll: Nem az új növényt veted el, hanem a magot, és akármilyen öreg is ez a mag, teljesen új növény kel ki belőle.
"Nézd, a Szentlélek mondja itt:
Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl.
Dicstelennek vetik el - dicsőségben támad föl.
Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl.
Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl."
A folytatásban szintén ez áll:
"Ádámi bűnös testet vetnek el és krisztusi, megdicsőült test támad fel."
Sokáig nem szólt Kodolányi, potyogtak a könnyei, majd azt kérte: "Gellért, segíts le engem a tolókocsiból. Én most letérdelek és mondjuk el közösen a Hiszekegyet. Én sohasem tudtam, hogy ilyen nagy dolgok vannak a Hiszekegy zárószavaiban: ‘Hiszem a test feltámadását és az örök életet.’
Csodálatos ez a hit, csodálatos, hogy mennyire szeret engem az Isten.
Testvéreim, ezt ünnepeljük ma, hogy milyen csodálatos a mi élő hitünk, és milyen csodálatosan
szeret bennünket az Isten, az értünk szeretetből meghalt, de dicsőségesen feltámadott Jézus
Krisztusban.
Ez a mi hitünk, amit most húsvéti szívvel valljunk meg. Amen.
Kerekes Károly O. Cist.
