Mi az Eucharisztia?
(Schütz A. – Az Oltáriszentség a hit és ész világánál –
a szerk. által kivonatolva.)
Az Eucharisztia Jézus Krisztus testének és vérének valóságos jelenléte a kenyér és bor eucharisztiás színe alatt az átlényegülés erejénél fogva, tehát az egész Krisztusnak a személyes egységnél fogva.
Más szentségek mint eszközök közvetítik Jézus Krisztus erejét és kegyelmét; az Oltáriszentség magát a kegyelmek szerzőjét és forrását tartalmazza, az Úr Krisztust. Ennek következtében az Eucharisztia a keresztény hittitkok pecsétje és az istenszeretés kompendiuma (Bonaventura). Az Isten közlődésének életárama, mely az Oltáriszentségben egybeköti a megtestesülés titkának érzékelhetőségét a Szentlélek küldésének láthatatlanságával, s így a legbensőbb Isten- és ember-közösségnek záloga és valósulása. Az a természetfölötti áramkör, mely a hitben kezdődik (a Keresztség Szentsége), a reményben földuzzad (a Bérmálás Szentsége), az Eucharisztiában, a szeretet szentségében célhoz jut. Az Oltáriszentségben az Üdvözítő folytatja áldott földi jelenlétét az idők végéig, egész közvetlenségével és melegségével. Az Eucharisztia készítése az újszövetség áldozata, a krisztusi életre választott nép méltó istentisztelete, és ezáltal nemcsak Isten emberszerető leereszkedésének záloga, hanem az ember istenkeresésének is megfelelő kinyilvánítása. Minden katolikus népnél a leghasználtabb elnevezése: Eucharisztia, a görög 'hálát adni' igéből. Az Üdvözítő is hálát adott a kenyér és bor fölött a szentség rendelésekor. Ez az elnevezés azért is igen találó, mert az Oltáriszentség ünneplése a legméltóbb hálaadás, mellyel a keresztény közösség Istennek szolgálhat. Ezért már az első keresztény időkben találkozunk vele. Úrvacsorának már Szent Pál nevezi. Anyag tekintetében: a kenyér és bor szentsége; jelzőkkel illetik mennyei eredetére és tartalmára utalva: mennyei-, angyali-, titokzatos kenyér.
Tartalmát tekintve: az Úr teste és vére. Hatás tekintetében: communio, mely ma a szentség vételét jelenti; agape (szeretetlakoma); útravaló (viaticum), szentlakoma, tiszteletreméltó-, legméltóságosabb szentség, vagy kiemelő módon: Szentség. Áldozati jellege alapján: Oltáriszentség (már Szent Ágoston), az Úr Asztala, Szent Ostya (hostia = áldozat), Szentmiseáldozat (sacrificium missae).
Az Oltáriszentség ünneplése és vétele kezdettől fogva a keresztény élet középpontjában van. Ez nemcsak a szentmise bemutatásában jut kifejezésre, hanem abban a tényben is, hogy a megkereszteltek ennek a szentségnek vétele által jutottak a félelmes nagy titkok (tremenda mysteria) teljes birtokába. Nem csoda tehát, ha a hittudományi irodalom kezdettől fogva sűrűn foglalkozik vele, mégpedig a dolog természete szerint elsősorban gyakorlatilag: liturgiai vonatkozásban. Az atyák közül erőteljes eucharisztiás hitet lehelő kijelentéseivel és gondolataival Aranyszájú Szent János érdemelte ki a ,,doctor eucharistiae'' címét. Az Eucharisztiának középponti jelentőségét és a többi hittitokkal való összefüggését Alexandriai Szent Ciril ismerte föl elsőnek teljes jelentőségében.
