Időpont:

2018. július 14.  szombat, 9-17 óráig

Helyszín:

Kispesti Jézus Szíve-templom

(Budapest, XIX. Áchim András utca 78.)

Megközelíthető:

a 3-as Metróval a Határ útig, onnan 42-es villamossal 5 megálló.

A megállótól (menetirány szerint) jobbra a második sarok.

PROGRAM

 9.00: Hívek köszöntése

9.10: Szentségkitétel

9.15: Engesztelő imaóra

10.00: Kindelmann Győző buzdítása,

 majd az új egyházmegyei koordinátorok kinevezése

a személyes tanúságtételükkel egybekötve.

Szemánné Balla Mariann és Szemán Zoltán házastársak

– Egri Főegyházmegye,

Sibak Anikó – Váci Egyházmegye;

ezen kívül a Veszprémi Egyházmegyében éppen 5 éve jóváhagyott

Szeretetetláng Mozgalom egyházmegyei koordinátora,

Nyőgér Dezsőné Anna tesz tanúságot

a Szeretetláng terjedéséről.

12.00: Szentmise – főcelebráns: Kürtösi Krisztián atya

13.15 Ebédszünet

14.15:Tolvaj Endréné Irén, országos koordinátor ismertetője

az elmúlt év eredményeiről, valamint az előttünk álló tervekről

14.45: Mészáros Domonkos atya előadása

15.20: Irgalmasság rózsafüzére, családok szeretetláng rózsafüzére

15.45: A dicsőséges rózsafüzér elimádkozása

16.30 Szentségimádás majd szentségi áldás

Mindenkit szeretettel várunk!

– A menekülteket kiknek kéne befogadnia?
A menekültek országát kiknek kéne támogatnia?
– A válasz abban áll, hogy a mai menekültek országát kik zsákmányoltak ki (népüket irgalmatlanul irtva) sok száz éven keresztül? Magyarország soha nem gyarmatosított, sőt amikor tehette, támogatta (és támogatja) a krízisbe került országokat!

Nemzetünk büszkesége
     Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára.
     III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. Sírját a procedúrára még abban az évben felbontották  Váradon. A kiemelt testet bíborszínű, nehéz selyembe takarták és gazdagon aranyozott ezüstkoporsóba fektették. Fejére drágaköves koronát helyeztek, kezébe arany királyi pálcát adtak.
     Az első díszes fejereklyetartó mellszobrot (hermát) 1192–1300 között készítették, amibe az állkapocs nélküli fej került, de ez a herma az 1406-os tatárjárás kapcsán kialakult tűzvész során elpusztult, „de a koponyarészt még füst sem érte”.
     1565. június 22-én az unitárius János Zsigmond fejedelem által vezetett váradi protestánsok szétdúlták a király nyughelyét az értékeket elrabolták és Szent László csontjait a sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette (az újonnan elkészült ezüst fejereklyét még 1565 előtt megmentették).
     Az 1565. évi protestáns dúlások következtében a herma az ecsedi várba, a protestánsok kezére került, akik gúny tárgyává tették („László fejét ti imádgyátok, Szépen ezüstbe befoglaltatoe...”), ám Naprághy Demeter erdélyi, majd győri püspök megváltotta.
     A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását. Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor Szent László” lett a katonák védőszentje is.
Mi is kérjük őt hazánkért, népünkért:
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

/Több internetes forrásból, főként a www.katolkus.hu-szentek - felhasználásval szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/

254. Száz emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)

255. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!

256. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)

257. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)

258. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)

259. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!

260. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!

261. Földi életünk csak korlátozott ideig tart, mely az érdemszerzés sürgető lehetőségeit kínálja számunkra! Ezalatt küzdünk, változunk, öregszünk és más földi élőlényhez hasonlóan, meghalunk. Az ember esetében ezt a különítélet követi. Lelkünk ezt követően vagy a mennybe vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.

262. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mélyemlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk!

263. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)

264. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)

265. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)

266. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)

267. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.

268. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)

(Forrás nyomán: Szent László király és emlékezete népünk mondáiban – Windhager Kft. Decens Kiadó 34-35. oldal. Illusztráció: Nyíri Márton)

     Szent László királyunk dicsőséges híre és neve akkorra már széltében-hosszában elterjedt Európában Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia uralkodóinak körében. Ezek követeket küldöttek tehát, akik Bodrogon találták meg a királyt, amint a húsvét ünnepét ülte.
     Azok pedig azt hozták hírül Szent László királynak, hogy a nevezett királyok és fejedelmek semmit sem akarnának jobban, mint a mohamedánok ellen keresztes hadra menni a Szent Sír felszabadítása érdekében. Ennek okáért, ismerve László király hadvezéri voltát és lovagi erényeit, egy akarattal kérik, hogy vezesse őket és alattvalóikat, Jézus Krisztus seregeként a Szent Városba, Jeruzsálembe.
     Szent László kész is volt abba a városba menni, ahol Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, kész volt arra, hogy saját vére kiontásával is azok ellen küzdjön, akik Krisztus keresztjének az ellenségei. Azonban váratlan betegség döntötte le lábáról, legendás testi ereje egyre csak fogyott. Összehívta tehát országunk főembereit, hogy bejelentse, elközelgett földi élete vége. Ezt hallván a sokaság, mely jelen volt, nagy sírásba és jajgatásba fogott, hogy mi lesz ezután szegény Magyarországgal, ha legsikeresebb védelmezőjét magához rendeli az Úr.
De a király nyugodt maradt, magához vette az Oltáriszentséget, amelynek erejében híven hitt és mosollyal arcán, boldogan tért meg az Istenhez, így veszett el akkor, mint mondják külföldön is, a Krisztus szentségére felesküdött európai lovagok és seregek legnagyobb reménysége.
     Siratták szegények és gazdagok, az öregek és az ifjak, az áldott állapotban lévők és a szüzek. Siratta, akinek könnye volt, térdet hajtott életszentsége előtt, akinek térde volt. Sötét ruhába öltöztették még a kisdedeket is és három éven át nem táncoltak és mindenféle hangszert némaságra ítéltek, annyira gyászoltak.
     A nyári napok hősége miatt a tanácsosok azon tanakodtak, hogy a király testét Nagyváradra vigyék-e, ahogy meghagyta, vagy pedig helyben temessék el nagy pompával. Voltak, akik Fehéregyházat javasolták temetkezési helyül, mivelhogy az volt a közelebb.
     A nagy habozás közepette egy út menti csárdához ért a menet a király testével és még mindig nem tudtak dönteni. A fogadóban ilyen lelki állapotban ledőltek, hogy pihenjenek és a döntést azután hozzák meg. Az út fáradtságától és a király halála miatti szomorúságtól hamar elnyomta őket a jótékony álom. Ám, míg a vígasztaló alvásba merültek, a kocsi melyen a teste nyugovott, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül elindult a csárdától és ráfordult a helyes útra Nagyvárad felé.
     Felébredvén a halott király kísérői, megrémültek, hogy a kocsit, a király testével együtt, semerre sem találták. Szerte futkostak a vidéken lovaikon, mígnem meglelték a Várad felé magától futó, önjáró szekeret, a király szent testével együtt. Látván a csodát, hogy tudniillik a hitvalló király szent testét isteni erő hajtja, nagy ujjongással a kocsi mögé sereglettek és most már habozás nélkül követték Szent Lászlót Nagyvárad felé, ahol a király legvégső nyughelyét rendelte.

241. Szent Fausztina révén kéri tőlünk Jézus: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Merülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek Tőlem valamit.” ((Fausztina Napló N 1320)

242. Az az idő, melyet nem Isten szolgálatára fordítunk, elveszett idő. (Liguori Szent Alfonz)

243. Az idő végtelen értékű kincs; hiszen bármely pillanatban a kegyelem és a dicsőség kincseit szerezhetjük meg vele. (uo)

244. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)

245. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)

246. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!

247. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)

248. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)

249. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja az emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.

250. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!

251. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetének pedig árt!

252. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)

253. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve kívánjuk szívünk megtisztulását.

A Regnum Marianum eszmeisége
     A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával, hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.
     Közismert volt László vendégszeretete. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.
     A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette, az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket és a Szűz Anyával kötött Szent István-i országfelajánlás alapján, Szent László vezette be a Regnum Marianum (Mária Országa) eszmeiségét!
     Egész élete, eljárásai, intézkedései a szentség jegyét viselik magukon. Mindenkor rugalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette egy időre, s ,,ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.”
     Épp így kitűnt lelkével. ,,Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként a vad oroszlán.” Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak... Ugyanígy lesz ,,Szent László füve” gyógyír a betegség ellen.
     Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én, 49 éves korában az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a rekkenő hőség miatt (a szintén általa alapított) somogyvári bencés monostorban nyugodott ,,boldog teste'' (Arany J.), később Váradon helyezték végső nyugalomra.

/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

228. Az ember test és lélek! Bizony balga dolog, ha az egyiket untalan ápoljuk, miközben a másik mocskos!

229. Minél gyakrabban járulsz kellő előkészülettel és lelkülettel a Bűnbocsánat Szentségéhez, annál tisztább lesz a lelked, és annál nagyobb lesz esélyed az üdvösségre. Mert „boldogok, akik megmossák ruháikat a Bárány vérében” (Jel 22,14). Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs! A kevélyek, sajnos így gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!”(?).

230. Pőrén születtél, pőrén távozol!

231. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny! (Prohászka)

232. A bűnök valamennyi gonoszsága abban áll, ha azt akarjuk, amit Isten nem akar! (Liguori Szent Alfonz)

233. Helytelenül nevezzük a bocsánatos bűnt kis bűnnek; mert hogyan is lehetne bármely bűnünk kicsi, ha a végtelen fölségű Istent bántottuk meg vele?! (uo)

234. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket!

235. Mi azonban vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Isten előtt; hogy vétettünk-e gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással Isten és az Anyaszentegyház parancsolatai ellen? Megbotránkoztattunk-e másokat rossz példával, vétettünk-e a szeretet vagy állapotbeli kötelességeink ellen? És ha valamit nem tudunk tisztázni magunkban, beszéljük ezt meg a gyóntató pappal, aki abban a helyzetben Istent képviseli!

236. Az ember, élete során sok testi-lelki veszélynek van kitéve. Ma még virulsz egészségben, de holnapra már ravatalon lehetsz! Ezért gyakran indítsd fel magadban a tökéletes bánatot, s mondd el a 'gyónás utáni' bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt kerülöm. Amen.

237. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (Liguori Szent Alfonz)

238. Isten irgalma végtelen; – végtelen irgalmasságának tökéletes tanújele Jézus Krisztus – akinek irgalma nem határtalan! (uo)

239. A „szentek közössége” miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, s közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent Eucharisztikus Áldozatot.(ÚK 1055)

240. Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, ha már minden el volna is veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket! (Fausztina Napló N 1448)

Az országépítő
    A hadjáratokban, Oroszországban, Lengyelországban vagy a nyugati végeken, mindig arra törekedett, hogy azt a részt támogassa, ahol az igazságot vélte. VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt. A sok háborúság, amit kényszerűségből kellett vállalnia, váltotta ki belőle a montecassinói apáthoz 1091-ben írt levelében a következő vallomást: ,,Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.”
     Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.
Megújította az egyházi életet is, intézményeit újjászervezte, továbbfejlesztette. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházmegyék és kolostorok egész sorát alapította. Somogyvárott a bencéseknek építtetett monostort. Ugyanilyen bőkezűséggel gondoskodott a püspökségekről is. A váci székesegyházat befejezte. Újakat épített Váradon és Gyulafehérvárott. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, Bácsra helyezte át a székhelyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek rendelte alá.
Ugyancsak ezévben alapította a nagyváradi prépostságot Szűz Mária tiszteletére.
     Már hatalomra jutása első időszakában azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez és az igazságszolgáltatás újjárendezéséhez. A tulajdonviszonyok átalakulása ugyanis a lakosság egy részét szolgasorba taszította, mivel az évtizedes belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad: ,,Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt.” Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott, azt fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.

/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

210. A bűn mindennek a megrontója!

211. Az égbekiáltó bűnök: 1. Szándékos gyilkosság (Káin). 2. Természetellenes testi bűn (Szodoma). 3. A szegények, özvegyek s árvák nyomorgatása. 4. A szolgák, munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése.

212. A lelket két hajlam képes elsötétíteni: a jóra való restség és a rosszra való készség.

213. A bűn olyan a szívben, mint terebélyes bálvány az oltáron. (Liguori Szent Alfonz)

214. Legyen bármely szentnél nagyobb az érdemed, egyetlen halálos bűnnel semmivé válhat! (uo)

215. Ó Jézusom, nem merném a bocsánatodat kérni, ha nem tudnám, csak azért adtad az életedet, hogy nekem megbocsáthass! (uo)

216. Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős lelki alkatának a kialakulásáért! (Arisztotelész)

217. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen!

218. A kínos tévedések négy fokozata: 1) Amikor kigondoljuk. 2) Amikor cselekménnyé váltjuk. 3) Amikor a felelősséget megpróbáljuk áthárítani. 4) Amikor legszívesebben meg nem történtté tennénk az egészet.

219. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. (ÚK 1009)

220. Tökéletlen jóságunk a tökéletes jó után kiált. Kicsinységünk a Mindenhatót kívánja. Miként véges létünk a végtelenre, úgy emberségünk az isteni létre vágyakozik.

221. Ha a kísértésekben mindig Isten segítségét kérnénk, sohase vétkeznénk. (Liguori Szent Alfonz)

222. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (uo)

223. Jézus szeretete nem elégedett meg azzal, hogy minden emberért emberré lett, szenvedett s meghalt. Szeretete módot talált arra is, hogy mindegyikünknek külön-külön egészen odaadja magát; ezért alapította a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. (uo)

224. Az Üdvözítő azért szenvedett annyit, mert utolsó leheletéig a mi bűneinket tartotta szem előtt! (uo)

225. Hogy megérthessük, milyen rossz a bűn, fel kellene fognunk, hogy kit bántottunk meg vele! (uo)

226. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!

227. A gyóntatónak hatalmat adott Isten a megbocsátásra, nem hétszer, de hetvenszer hétszer! (Don Bosco)

A lovagkirály
     Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.
     1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából – jóllehet Salamon még életben volt –, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát. Vissza akarta adni Salamonnak az országot, és magának csak a hercegséget akarta megtartani. Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. ,,Hírneves és fönséges volt”, mivel ,,Magyarországot meggyarapította.” Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia önálló bánságként a Szentkorona oltalmába való befogadása. Ez nem hódítás volt, mert egyfelől a horvát uralkodóház kérelmezte a Magyar Királyság védelmét a velencei támadásokkal szemben, másfelől, Lászlónak örökösödési joga is volt, a megözvegyült horvát királyné (Ilona) testvéreként.
     László idejében különösen a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok jelentettek állandó veszélyt a magyar népre. Először 1085-ben Kutesk fejedelem indított támadást Salamon izgatására, aki nem tudott belenyugodni országa elvesztésébe. Hatalmas sereggel tört be, de László rájuk rontott, s a kunok úgy menekültek, ,,mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől”. Sokkal nagyobb veszélyt jelentett az 1091. évi betörés, mert a király akkor éppen Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította az ország keleti részét, rengeteg rabot és zsákmányt hurcolva magával. Hallván az ország veszedelmét, László sietett vissza népe védelmére. Még idejében sikerült a kunokat utolérnie. Egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette. Ekkor történt, hogy a csata hevében egyszer csak fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!”
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

201. Önmagad ítéled el, ha vétkezel! (Liguori Szent Alfonz)

202. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, eszközként szolgálva istenellenes művének építését. Ez a sátáni tevékenység tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig mindenütt. (vö. JÜ 27)

203. A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)

204. Szabados életed valójában az ördögnek kínál szabad teret életed felett.

205. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és meg kell vívnia a harcot nap mint nap. E harchoz ad erőt és biztos győzelmet a szentségi élet! (vö. JÜ 28)

206. A sátáni megszállottságban elkövetett tetteket nem lehet a racionális tudomány logikájával értékelni, mivel nem evilági indíttatásokról, erőről és hatékonyságról van szó. A megszállott ember annyiban felelős a tetteiért, amennyiben lelki irányultságával bűnös cselekedeteivel, óvatlanul, vagy számító szándékosságával megnyitotta magát (benső lelkületét) annak a személyes valóságnak, aki az ember megátalkodott ellensége, és aki ellen kifejezett küzdelemre szólít fel és figyelmeztet az Evangélium (Ef 4,27; 6,19). (Szerk.)

207. A sátán uralkodni akar az emberek felett és magának akarja lelküket megnyerni. Világuralomra tör a szervezetek és médiák felett, melyek az emberek életterét, „világát” képezik és meghatározzák. Kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden pillanatban, minden órában, a csábítás és megtévesztés minden eszközével; a tét pedig az örök élet boldogsága!

208. Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, „melyet /.../ nem ismert volna meg, ha nem vétkezik”. (ÚK 1018)

209. A bűn személyes cselekedet, de felelősséggel tartozunk a mások által elkövetett bűnökért is, amikor rossz példát adtunk, mutattunk:                     1) közvetlenül és szándékosan; 2) parancsolva, dicsérve tanácsolva, vagy jóváhagyva; 3) palástolva vagy meg nem akadályozva (kötelesség mulasztás); 4) pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt (pl. pártszavazatunkkal). (vö. ÚK 1868)

Származása
Lengyelország, 1046 körül - Nyitra, †1095. július 27.
     László király erős hitű katolikus, kegyes, adakozó, szeretettel teljes, bátor és harcias király volt. „Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”
     Valóban az isteni gondviselés különös intézkedését kell látnunk abban, hogy őt adta a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt népe történelmében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól.
     Nem magyar földön, hanem Lengyel-országban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richeza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Két fiú és több leány-testvére volt. Bátyja, Géza 1074-1077 között ural-kodott. A leányok közül Zsófia Weimar Ulrik őrgrófhoz ment feleségül, Ilona pedig Zvonimir horvát király felesége lett. László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Iréne nevű leánya született; őt János görög császár vette el feleségül. Ilyenformán szinte az összes szomszédos uralkodóházzal rokonságba került, beleszámítva a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Salamon király (1063-1074), László unokatestvére ugyanis Judit német császárleányt kapta feleségül. László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
     Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte, aki mielőtt a lengyel királyleány kezét megkapta, párviadalban legyőzte az egyik pamerán vezért. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között (Illusztr. lásd lent!) Így korán megedződött az élet iskolájában. Az ő feladata lett ugyanis az országban a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

194. A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet. (Szent Ágoston)

195. A bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam, hanem a bűnnek van szerzője. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: hogy az ember létét és történelmét, alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni. (JÜ. 26-27)

196. A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás pedig gyakori. Sajátos formája az egység megbontása, a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, mely a sátán kezében hatékony eszköz! (vö. JÜ.28)

197. A Szentírás figyelmünkbe ajánlja: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szt Péter apostol pedig így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1 Pét 5,8-9). Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek: „Ne adjatok helyet a sátánnak”, vagyis ne adjatok teret, működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. (vö. JÜ.27)

198. A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis kimutathatóan felismerhető: „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö. Jel 12,9b).

199. Ha az ördög nem képes bennünket rászedni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba!

200. Sátán által inspirált személyek – megbízójuk irányítása mellett – kitartóan igyekeznek a gonoszság hatalmát megerősíteni, és az istenhitet a lelkekből kiirtani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, az igazságokat és a emberi nemes célokat. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, az indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. És ez az idők végéig fog tartani.

Holnaptól 6 részes sorozat következik Szent László életéről!

Szent László királyunk!

Védd meg Édes Magyar Hazánkat

a folytonos ármánykodás ellen,

 és könyörögj népünk megtéréséért!

185. Minden kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz. (Jak 1,14-15)

186. Aki megtagadja Istentől a szeretetét, az a „világ bűnének” közös állapotába esik, megfeneklik a pusztulásban és a gyűlölet eszközévé válhat. Minden bűn sérti Isten szeretetét, gyengíti a szeretetre való készséget és bűnrészessé válik a szeretet nélküli világ „fagyhalálában”. Bűn nem csak elkövetőjére vet árnyékot, de megsebzi az egész világ szeretetburkát is!

187. A pénz és jólét nem lehet legfőbb gondunk. Óvakodnunk kell a mohóságtól, kapzsiságtól és zsugoriságtól. Jobb a földön szűkölködni és a mennybe jutni, mint földi javakra vadászni és örökre elveszni. Krisztus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti és ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 6,19-21)

188. Múlik a véges idő. Jézust követve nekünk is „Atyánk dolgaiban kell lennünk” (Lk 2,49). Legyen számunkra örömforrás, hogy Isten gyermekei lehetünk és Őáltala, Ővele és Őérte élhetünk. Ez a tudat, leegyszerűsíthet mindent, s a dolgok csendesebbé, békésebbé, átszellemültté, természetfölöttivé és istenivé válnak.

189. A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; /.../ akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható... (vö. ÚK 1863)

190. „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mt 12,32). Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki /.../ visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget, ez elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. (vö. ÚK 1864)

191. A bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. Analóg értelemben „társadalmi bűnt” hoznak létre. (ÚK 1869)

192. Az első emberpár bűnével született meg az „áteredő bűn”, a szégyenérzet és az ösztön.

193. Isten akarata, hogy földi életünk próbaidő legyen, mert a mennyei dicsőséget nemcsak ajándéknak szánja, hanem győzelmi díjnak is. Ezért megengedi, hogy megkísértessünk, vétkezzünk és így üdvösségünket veszélyeztessük. (HK)

Előzmény: Egy hitetlen ifjú hadnagy fogadásból gyónást próbált imitálni, de a pap ezt észrevéve, sima társalgásra irányította a beszélgetésüket. Feltette a kérdést: „Mondja, mi a tiszti rangja?”

     A tiszt észrevette, hogy kínos helyzetbe került és örült, hogy így kimászhat a csávából, ezért elég udvariasan válaszolt. „Alhadnagy vagyok, és éppen most fejeztem be a tiszti-iskolát.”

– Alhadnagy? És sokáig az marad?

– Ezt nem lehet tudni, talán 2-3, esetleg négy évig!

– És utána? – kérdezte tovább a pap.

– Utánaaa? Utána hadnagy leszek.

– És az után?

– Utána százados!

– És hány évesen lehet valaki százados?

– Hát nézze, ha szerencsém van, akkor 28-29 évesen – válaszolta a tiszt nevetve.

Az atya, azonban tovább kérezte: „És utána?”

– Oh, százados sokáig marad az ember. De ha mégis emelkedek a ranglétrán, akkor lehetek zászlóaljparancsnok, aztán a főhadnagy és végül az ezredes.

– Ejha! – mondta a pap –, így tehát 41-42 évesen ezredes is lehet!? De utána mi lesz?

– Utánaaa?? Arra már nem is vágyom, de lehet valaki dandártábornok, hadosztályparancsnok, és a végén már csak a marsallbot van hátra!

– Ez igazán szép! – bólintott elismerően az atya, majd tovább kérdezett. – És ha már hadosztályparancsnok, és talán Franciaország marsallja is lesz, mi következik azután?

– Aztááán?? – ismételte a fiatal tiszt értetlenkedve. – őszintén szólva, fogalmam sincs!

– Na látja, milyen furcsa? – mondta mind komorabbá váló hangon a pap. – Maga mindent tud, ami addig a pillanatig lehetséges, de hogy azután mi történik, azt nem tudja! De én igen, és meg is mondom önnek. Utána kedves uram, meg fog halni, a halála után pedig meg fog jelenni Isten előtt, ahol ítélet hangzik el maga felett. És bizony, ha így halad tovább ahogy eddig, akkor az örök kárhozatra esélyes és a pokolra fog jutni. Ez az, ami ezután történni fog magával!

És ekkor a magabiztos és szemtelen fiatalember megszégyenülve el akart sompolyogni, de a pap utána szólt:

– Egy pillanatra uram, lenne még egy-két szavam! Ön katonatiszt és van önérzete, nem igaz? Nos nekem is van, és maga súlyosan megsértett, amiért elégtétellel tartozik! Egyébként nagyon egyszerűvel: Szavát adja nekem, hogy becsülettel nyolc napon keresztül elalvás előtt mindennap letérdel és a következő szavakat ismétli el hangosan: ‘Egy napon meg fogok halni, de fütyülök rá; halálom után ítélkezni fognak felettem, de fütyülök rá; ha kárhozatra ítéltetem, én fütyülök rá; a pokolban örök szenvedés vár rám, de én fütyülök rá!’ Ez minden! Most azonban a tiszti becsület szavát adja nekem, hogy teljesíteni fogja!

Az alhadnagy igen kínosnak érezte a helyzetet, és már maga mögött akarta tudni az egész ballépését, ezért mindent megígért. A pap végre el is bocsátotta, ám közben jóságosan hozzáfűzte: „Fölösleges mondanom, hogy teljes szívemből megbocsátok magának. És ha egyszer el akar jönni hozzám, a helyemen talál. Csak az adott szavát el ne feledje!” Ezután a fiatal tisztek elváltak egymástól, mint fentebb már említettem.

A fiatalember igen bosszús és szomorú volt. Este, lefekvés előtt tétovázott egy kicsit, de mégiscsak beleharapott a savanyú citromba: „Meg fogok halni; el fognak ítélni; talán a pokolba kerülök...”, de ahhoz már nem volt mersze, hogy hozzátegye, „és én fütyülök rá”.

Így telt el néhány nap. Vezeklése megszakítás nélkül foglalkoztatta, állandóan a fülében csengtek a szavai. Alapjában, mint a fiatalok 99 százaléka, ő is inkább csak meggondolatlan volt, mint rossz. Még a nyolc nap sem telt le, amikor visszatért a templomba, és életgyónást végzett könnyekkel a szemében, de szívében nagy örömmel lépett ki a gyóntatószékből. Azt követően megmaradt jó és buzgó kereszténynek.

A pokol megrázó gondolata és Isten kegyelme hajtotta végre a fiatal tisztben a változást. E történet minket is mélyebb belegondolásra kell késztessen, hiszen az esetleges konok tévedésünk végzetes lehet!                      (forrás az első részben!)

178. Az egyéni bűn mindig megakadályozza az emberi értelmet, még az egyértelmű igazságok felismerésében is!

179. A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.

180. Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy a lelkünk üdvössége kárát vallja. Küzdenünk kell a rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, óvakodva azoktól a dolgoktól, melyek elhangolhatják Krisztusba vetett hitünket és mások iránti tanúságunkat. Mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például önként lemondva valamiről, ami meg van engedve. Ha engedjük a szenvedélyeket úrrá lenni magunkon, az ördögnek nyitunk kaput a lélek felé. Önfegyelem és küzdés nélkül nincsen keresztény élet. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk az örök életre.

181. Isten szemében minden ember teste és léte drága. Ezért kell felebarátunk testét és életét nekünk is tisztelnünk, óvnunk és testi jólétét elősegítenünk. Különösen azoknak tartozunk segítséggel, akik szükséget látnak. Gyakorolnunk kell az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt adni az éhezőknek, italt a szomjúhozóknak, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket látogatni, a holtakat eltemetni. (ld: Mt 25,34-36) Krisztus e cselekedetek szerint fog megítélni minket az Utolsó Ítélet napján.

182. Azokat a napokat, melyekben nem nevettünk, életünk legrosszabb napjai közé számíthatjuk. A sötét gondolatok és a szomorúság nem Istentől valók, hanem az ördögtől! (Pie-Aymon Reggio)

183. A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától... (vö. ÚK 1855)

184. Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, /.../ a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében (szentgyónásban) valósul meg. (vö. ÚK 1856)

                                                                  (Az alábbi történet Msgr. de Ségur:                                         A pokol létezése bizonyított tény c. könyvéből való,                          melyet 1876-ban Boldog IX. Piusz pápa ajánlással látott el!)

     1837-ben történt. Két fiatal alhadnagy, a Saint-Cyr tiszti-iskolát éppen elhagyva, meglátogatták Párizs látnivalóit. A Tuileriák közelében betértek a Mennybemenetel Templomába is, ahol e szép kerek épület képeit, festményeit és más művészeti értékeit kezdték nézegetni. Imádkozni nem állt szándékukban.

A gyóntatószék közelében egyikük észrevett egy karingben levő fiatal papot, aki az Oltáriszentség előtt imádkozott. „Nézd csak ezt a papot”, mondta bajtársának, „az ember azt gondolná, hogy vár valakire.”

– Talán rád! – válaszolta a másik nevetve.

– Rám? Ugyan minek?

– Ki tudja, talán, hogy meggyónjál?!

– Gyónjaaak? Na rendben! – szólt kissé tétován –, fogadsz velem, hogy odamegyek?

– Ó persze, te és a gyónás?! – válaszolta amaz és elkezdett nevetni.

– Na mibe fogadsz? – erősködött tovább a fiatal tiszt, elszánt és gúnyos tekintettel.

– Fogadjunk egy hűtött-pezsgős vacsorában!

– Rendben, legyen! Bár kétlem, hogy be mersz menni abba a kasztniba!

Ám alig mondta ki e szavakat, a barátja egyenesen a fiatal paphoz ment és súgott valamit a fülébe. Ő felállt és a gyóntatószékbe ment, mialatt az állítólagos bűnbánó diadalmasan tekintett a társára. Letérdelt, mintha gyónni készülne.

„Hű, de szemtelen”, mormogta magában a másik és leült, hogy figyelje a történteket. Várt öt percet, tízet, negyedórát. „Mit csinálhat ez ilyen sokáig?” – tanakodott magában.

Végre kinyílt a gyóntatószék ajtaja és felindult, komoly arccal kilépett a pap, és indult a sekrestye felé. A „gyónó” is felemelkedett a térdelésből és vörösen, megütköző kifejezéssel intett barátjának, hogy hagyják el a templomot.

– Na deee – sürgette emez –, mi történt? Majdnem húsz percig voltál a papnál? Egy pillanatra már komolyan azt hittem, hogy valóban gyónsz. Mindenesetre a vacsorát megnyerted pajtás! Akarod ma este?

– Nem! – válaszolta a másik rosszkedvűen, majd máskor! Dolgom van, úgyhogy sietek! És egy kézfogás után, izgatott feszültséggel távozott.

Kérdés, mi zajlódhatott le az alhadnagy és a gyóntatóatya között?

Nos, alighogy a pap a gyóntatószék tolóablakát félretolta, rögtön észrevette a fiatalember hangján, hogy ugratásról van szó. A fiatalember ugyanis odáig merészkedett, hogy gyónási hecce végén ezt mondta az atyának: „Mit nekem a vallás, meg a gyónás?! Fütyülök rájuk!” A pap azonban talpraesett volt.

– De tisztelt uram – szakította félbe szelíden. Látom, hogy amit ön itt csinál, az nem komoly, úgyhogy hagyjuk a gyónást és ha ön is akarja, társalogjunk egy kicsit. Én becsülöm a katonákat és maga egy fess és szeretetreméltó fiatal ember benyomását kelti bennem. „Mondja, mi a tiszti rangja?” (folyt.) 

164. A lehetőség néha igen halkan kopogtat.

165. Sokak számára a keresztség abban áll, hogy valamikor beírták nevüket a kereszteltek anyakönyvébe.

166. Amit az anyagi táplálék jelent a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás lelki életünkben. Az Eucharisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával. Megerősít a keresztségben kapott kegyelmi életben, erőt ad a jelen élet zarándokútján való küzdésre, és fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket a feltámadott Krisztussal, a mennyei Egyházzal. (vö. Róm. Komp. 294)

167. Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint az irgalmas szeretet, és azért, hogy rejtettségében éjjel-nappal kegyelmeket osztogasson, tanújelét adva szeretetének. (Liguori Szent Alfonz)

168. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Így nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (uo)

169. Minél inkább részesedünk az Eucharisztia által Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. Ám a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a Bűnbocsánat Szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. (vö. ÚK 1395)

170. Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.

171. A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes (akarati) beleegyezés kell... (vö. ÚK 1859)

172. Minél nagyobb a kegyelem, melyet Istentől kaptunk, annál nagyobb a hálátlanságunk, ha visszaéltünk vele.(uo)

173. Ne attól rettegj, hogy elesel, hanem attól hogy nem tudsz majd felkelni! Élj a szentségekkel!

174. Nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)

175. Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük a jót. (Liguori Szent Alfonz)

176. A gőg megüli a lelket, romba dönti a szívek közti hidakat, és aláássa az üdvösség minden kötelékét.

177. A gőgös ember kérkedik a lázadásban fogant szabadságával. Az ily módon lopott szabadság azonban – melyet balgán saját magának tulajdonít –, idővel keserűvé válik számára és a rabságba vezeti.

152. A bűnt pedig, ha elkövetik, halált okoz. (Jak 1,15)

153. Nagy Szent Leo pápa (+461), a római néphez intézett prédikációjában így beszélt: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)

154. Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. ÉIjünk józanul, igazként és istenfélelemmel ezen a világon. (Tit 2,11-12)

155. A gonosznak a megváltás szab határt! Isten maga jött a világba, hogy megszabadítsa az embert a rossztól, Jézus Krisztus önként vállalt áldozata által!

156. Vagy szentnek, vagy bűnösnek kell lenni, középút nincs! (Raoul Plus SJ)

157. Nem a születés által válunk kereszténnyé, hanem a keresztségben való újjászületés által. A keresztség, egy életen át tartó állandó megtérés és megújulás kezdete, melyet az isteni kegyelem, a Bűnbocsánat Szentsége által biztosít.

158. Tudatlanok voltunk, amikor megkereszteltek, vigyázzunk, nehogy azok is maradjunk! (Roul Plus SJ)

159. A hívők, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: „Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal”. Ez elsősorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk, és az Eucharisztiára, ami által „valóságosan részesedünk az Úr testéből és fölemeltetünk a Vele és az egymással való kommunióra”. (ÚK 790)

160. A szentségek önmagukban is hatékonyak, de az ember hite nélkül nem érvényesül a kegyelmük.

161. Ha az emberiség szenvedéseiben mindig a Legméltóságosabb Oltáriszentségnél keresett volna vigaszt és menedéket, már rég nem lenne a világ ilyen szánalmas állapotban. (vö. Liguori Szent Alfonz)

162. A tiszta szándéktól indíttatott cselekedet legbiztosabb jele, hogy nem nyugtalanítja a kudarc. (uo)

163. A szentáldozásra készülő, bensőleg minél jobban szűküljön be a teremtmények számára és forrón kívánja, hogy szíve kitáruljon Isten szeretetének. (vö. uo)

     Az égi eredetet számtalan rendkívüli és orvosilag igazolt csoda támasztja alá! 

Kedves Olvasóm! Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy akkor az újabb megyéspüspök Msgr. Francis Keiichi Sato O.F.M. (+2004) miért vonta vissza az akitai jelenségek jóváhagyását?

Nos, a válasz: az új főpásztori rendelkezés, egyes ál-látnokoknak az igaz eseményekhez fűzött hamis, estenként dilettáns kiegészítéseinek a következménye!

Agnes Sasagawa nővér 1981-ben végetért próféciáit ugyanis, újabb és újabb üzenetekkel egészítették ki, főként a garabandáli és a Minden Népek Asszonya amszterdami részleteinek összeollózásával, megfűszerezve a kitalációikkal! Mindezt megfejelték azzal híreszteltéssel, hogy az akitai harmadik üzenet, tulajdonképpen azonos a fatimai III. Titokkal, amely addig még ismeretlen volt. Amint a fatimai titok 2000-ben nyilvánosságra lett hozva, akkor a hamis látnokok azt állították, hogy a Vatikán elhallgatta a titok nagy részét, és valójában az akitai 3. üzenet tartalmazza a teljes tartalmat! Ez bizony nagyon súlyos hazugság, hiszen Krisztus Egyházát vádolták meg!

Erre főpásztorilag egyféleképp lehetett pontot tenni, visszavonni a jóváhagyást!

Amiként blogomban már feltettem a kérdést: Miért sír a Szűzanya? – Természetesen azért, mert gyermekei már nem hallgatnak édesanyai szavára, és látja, hogy az emberiség a bűneivel a vesztébe rohan! De sír azért is, mert sokak meghamisítják üzeneteit, miáltal elterelik a lelkek figyelmét az igaz üzenetek megvalósításáról! Bizony jó lenne, ha sokak, különösen a könnyed prófétai lélekkel bírók, elgondolkoznának ezen, és belátnák a megtévesztő szellem, olykor valóban „hihető szavainak” ez a végcélja! (A képen Don Stefano Gobbi az Akitai Szűzanyánál)

134. Krisztus minden emberért megízlelte a halált, aki emberré lett, meghalt és eltemették. (vö. ÚK 629)

135. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk”, állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)

136. Isten hív, hogy jót cselekedjél. Jó, ha még ma teljesíted, mert holnap talán már késő lesz, vagy Isten már nem is hív többé! (Liguori Szent Alfonz)

137. Istentől mindenki megkapja a megtéréséhez szükséges és elégséges kegyelmet, még a megrögzött bűnösök is! (vö. Schütz dogmatika)

138. A kegyelem – mely ingyenes ajándék – nem jár az embernek, de Isten szeretete által adható.

139. Ahhoz, hogy az ember jót cselekedjen, nem feltétlen szükséges az isteni kegyelem.(Schütz dogmatika)

140. A béke, mosollyal kezdődik. (Boldog Teréz anya)

141. A szív csendjén keresztül beszél Isten. (uo.)

142. Az elhagyottság és feleslegesség érzése: a legiszonyatosabb szegénység. (uo.)

143. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk, valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)

144. A halálban csupán az marad meg számunkra, amit Istenért éltünk! (Liguori Szent Alfonz)

145. Minden véget ér a földön; az öröm is, a bánat is. Az örökkévalóság azonban soha nem ér véget! (uo)

146. A földi élet úgy egyedileg, mint társadalmilag különböző lehet. Isten az emberi adottságokat nem egyformán osztja szét, hogy az emberek függjenek egymástól és gondoskodniuk kelljen egymásról.

147. A bajban ne csüggedj, s a reményt fel ne add! Mert ez az egyetlen, mely sírig kíséri az embert. (Cátó)

148. Semmi sem gátolhat abban, hogy szentek legyünk még a bűnelkövetés sem, ha azt bánva őszintén kívánjuk, hogy szentek legyünk. (Liguori Szent Alfonz)

149. Egyetlen mély gondolat az örökkévalóságra, sokszor elegendő ahhoz, hogy szentté tegyen valakit. (uo)

150. A szándék tisztasága abban áll, hogy mindazt amit cselekszünk, Istennek tetszően tesszük. (uo)

151. Morus Szent Tamás kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: „Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.”

     1974. május 18-án – a Szűzanya ígérete szerint – Ágnes nővér hirtelen meggyógyult minden betegségéből, jóllehet az orvosilag gyógyíthatatlannak tartott hallását csak 1982. május 30-án Pünkösdkor nyerte vissza! (A csodás gyógyulás tényét az akitai Vöröskereszt Kórház orr-fül-gégésze, Dr. Arait igazolta egy nyilatkozatában!)

1975. január 4. és 1981. szeptember 15. között a Mária-szobor 101 alkalommal könnyezett és vérzett.

A helyi püspök megbízásából az akitai Igazságügyi orvosszakértők labor-elemzése megállapította, hogy a faszobor szeméből folyó folyadék valóban emberi könny, és nem víz vagy gyanta. A professzor nyilatkozata szerint „Meghaladja az emberi képességet, hogy vizet hozzon létre onnan, ahol nincs. Ráadásul nem tiszta vízről, mint elemről van szó, hanem emberi könnyekről, minden biológiai tényezőjével együtt! Nem beszélve arról, hogy ez az esemény több mint százszor megismétlődött, több éven keresztül, számos tanú előtt! Meg kellett állapítani, hogy semmiképp nem emberi mesterkedés, csalás eredménye. Ha ezek az események nem természetes eredetűek, akkor három lehetséges okot tarthatunk szem előtt:

1) Valamely emberi lény – esetleg Ágnes nővér – rendkívüli erőinek tudható be, pl. Teleportáció, vagy paranormális „ektoplazma” .

2) Kifejezetten ördögi tevékenység eredménye.

3) Isteni beavatkozásról van szó.”

     Az első felvetésre a válasz: A fából faragott Madonna szobor akkor is könnyezett, amikor Agnes Sasagawa nővér aludt, vagy távol volt a 400 km-re lévő családjánál. Következtetésképp nem tudható be az ő „paranormális” képességeinek!

     Második felvetés: ha ördögi mesterkedésről van szó, akkor a hitre kedvezőtlen hatással lenne. Ilyen azonban nem volt eddig tapasztalható, sőt kifejezetten pozitív gyümölcsökről beszélhetünk.

123. Isten szándéka nem az, hogy „épp csak üdvözüljünk”, hanem az, hogy a legnagyobb boldogság szintjére! (Olykor, ezért nem könnyebbednek keresztjeink!)

124. A „test” szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A test föltámadása azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem „halandó testünk” (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet. (ÚK 990)

125. „Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem lenne képes kitartani megigazultságában!” (Katolikus hittétel)

126. Szent Péter az isteni tervbe vetett apostoli hitet így írja le: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Ő előre már a világ teremtése előtt kiválasztatott, de csak az utolsó időkben jelent meg miattatok” (1Pt 1,18-20). Az emberek áteredő bűnt követő bűneinek büntetése a halál. Amikor tulajdon Fiát szolga alakjában tudniillik az elesett és a bűn miatt halálra szánt emberség formájában küldte el, Isten „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne”. (2Kor 5,21) (ÚK 602)

127. A hitvallás a „Jézus alászállt a poklokra” kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt és halála által számunkra legyőzte a halált és az ördögöt, „aki birtokolta a halál birodalmát” (Zsid 2,14). „Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” (ÚK 636)

128. Értsük meg! Az ősbűnnel a végtelen Isten lett megbántva. Nyilvánvaló, hogy a jóvátételnek is végtelen értékűnek kellett lennie! Ezt az ember soha nem tudta volna teljesíteni. Ehhez maga az Isten kellett!

129. Az ember önmagától nem képes üdvözülni, mert Isten úgy akarta, hogy mindazt, amije van és lehet, csakis a kegyelem segítségével nyerheti el. A kegyelem segítségét pedig általános gondviselése szerint, az imádság révén adhatja. (Liguori Szent Alfonz)

130. Krisztus „Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte „a halált” (Zsid 2,9). Isten üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon „bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem „megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír- és a pokolra szállás misztériuma. (ÚK 624)

131. Kegyelem nélkül az ember semmit sem tehet üdvössége érdekében. De Isten, aki az embert természetfölötti létre hívta, senkitől sem vonja meg a szükséges és elégséges kegyelmet. (Katolikus hittétel)

132. Az akarat, a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad. (Katolikus hittétel)

133. A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket az (eredendő) bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. (ÚK 654)

     Amikor július 5-én csütörtök este hatkor az esti ima kezdődött, bal keze újra fájni kezdett. Olyan volt, „mintha egy fúró hatolt volna bele” ‒ jegyezte fel naplójában. Összeszorította a fogát, és amikor kinyitotta a kezét, a kereszt alakú heg közepén kis vérző sebet látott. Éjjel három órakor őrangyalának hangját hallotta:: "Ne félj, viseld el a szenvedést és imádkozz, de ne csak a saját bűneidért, hanem az egész emberiség bűneiért! A mai világ hitetlensége és sértései, szörnyű fájdalmat okoznak a Két Legszentebb Szívnek. Tudd, hogy Mária sebei sokkal mélyebbek, mint a tiéd, és gyere imádkozzunk együtt a kápolnában, engesztelve a Két Szívet."

Sasagawa nővér szenvedései minden péntekre virradó éjszaka megismétlődtek. Ugyanezen a napon néhány nővértársa észrevette, ahogy vér csöpög a szobor jobb kezéből. Ez a vérzés négy alkalommal is megismétlődött.

Július 25-én az egyházmegye püspöke Msgr. John Shojiro Ito meglátogatta a kolostort és személyes tanúja lehetett, hogy a szobor kezén egy véres seb keletkezett.

Július 27-én a nővér őrangyala ezt mondta: „A Szent Szűz vérének látványát, értékes emlékként őrizd szíved mélyén, mert nagy jelentőségű Mária vére hullatása! Imádkozz és engesztelj az egész emberiségért!”

Augusztus 3-án a nővér által a Szűzanya válaszolt a püspök kérdéseire. Ezen a napon kapta meg a nővér a második üzenetet, melyben az Istenanya hangsúlyozta az engesztelés egyetemes szükségességét, mert ha ez meg nem valósul, akkor igen nagy büntetés zúdulhat az emberiségre!

Ito püspök hansgúlyozta, hogy az akitai üzenet célja, a figyelem felkeltése az Istenanya kéréseinek – különösen a fatimai üzenetnek – a sürgős teljesítésére!

Szeptember 29-én Szent Mihály napján, minden nővér láthatta, hogy a szobrot fénykoszorú övezi. Ugyanekkor Ágnes nővér kezéről eltűnt a seb. A kápolnában nyolc angyalt látott, amint az Oltáriszentséget imádva a tabernákulum előtt térdeltek félkörben. Este vér szivárgott a Szent Szűz lábából. Ezt követően az egész szobortest jó illatú olajat verejtékezett különösen a homlok és a nyak tájékán. Az illatot egészen október első feléig érezni lehetett. Számos csoda történt.

110. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!

111. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!

112. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!

113. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)

114. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)

115. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)

116. A poklot kiérdemelt, de megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)

117. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)

118. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)

119. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)

120. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)

121. Jézus életében, szenvedésében és haláltusájában mindegyikünkért és egyenként odaadta önmagát. Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus Szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért döftek át, jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (vö.. ÚK 478)

122. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)

Márfi Gyula Veszprém érsek tapasztalata szerint, hazánk egyfajta lelki megújulás részese, és a felemelkedés, lelki gyarapodás időszakát élheti meg. Az európai vezetők ugyanakkor sötétségben járnak, elméjükre homály borult, ezért bélyegzik meg és támadják igaztalanul Magyarországot.
Imádkozzunk, hogy az európai vezetők elméjét megvilágosítsa a Szentlélek.

     A püspök így folytatja: „Én több mint tíz éve ismerem Sasagawa nővért. Normális, becsületes és problémáktól mentes asszony. Mindig a normális egyén benyomását keltette bennem. Ennek következtében az üzenetek, amelyekről azt állítja, hogy természetfeletti módon kapottak, szerintem egyáltalán nem vezethetők vissza képzelődésre vagy érzéki csalódásokra. Ami az üzenetek tartalmát illeti, egyáltalán nem állnak ellentétben a katolikus tanítással vagy a jó erkölccsel, és ha az ember a világ mai állapotára gondol, úgy látszik a figyelmeztetés sok pontban megegyezik.” − Eddig a püspöki levélből!

A továbbiakban összefoglalom az Akitában történt rendkívüli bizonyságokat, és misztikus eseményeket.

1973. június 12-én, hogy Agnes Sasagawa nővér kinyitotta szentségimádásra a tabernákulum ajtaját, ragyogó fény áradt ki belőle és betöltötte az egész kápolnát. A nővérek hallhatták, amint az angyaloktól a „Szent, szent, szent vagy mindenség Ura Istene...” elhangzott. Ez az esemény két nap múlva megismétlődött azzal a különbséggel, hogy az aranyos sugarakat lángnyelvek vették körül, mintha kigyulladt volna a tabernákulum.

Június 28-án a kápolnában imádkozva erős fájdalom járta át Sasagawa nővér bal kezét, majd kereszt alakú karcolást vett észre tenyerén. Szentségimádás alatt látta, amint „hirtelen ragyogó fény közepette, angyalokhoz hasonló lények sokasága jelent meg és az Oltáriszentséget imádva körülvették az oltárt... A Szentostya olyan ragyogó volt, hogy nem tudott rátekinteni.”

Június 29-én, Jézus Szentséges Szívének ünnepén a szentségimádás alatt angyal jelent meg és megtanította Ágnes nővérnek az „Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged...” kezdetű fatimai imát.

Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

101. Az Istennek felajánlott áldozathozatal első és legkézenfekvőbb megnyilvánulási formája az, hogy elfogadjuk azokat a lemondásokat, küzdelmeket és szenvedéseket, melyeket feladataink hűséges teljesítése jelent számunkra. A fatimai Angyal világosan beszélt: „Főként azokat a szenvedéseket fogadjátok el és viseljétek megadással, amelyeket Isten küld rátok.”

Lúcia később ezt fűzi hozzá: „Ez az engesztelés és áldozat amit a jó Isten kíván, melyet mindenkinek vállalnia kell ahhoz, hogy Isten törvényét betartva, igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra”. Az Úr később ezt a tanítást adta számunkra Lúciának: „Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és tudatosan betartsa törvényeimet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el!”

102. A bűnös mindazt a szenvedést, melyet a bűnei miatti tisztulásáért kell majd viselnie a túlvilágon, akár csak töredékében is, még a földön Istenért (Istennek felajánlottan) szenvedné, nem csak érdemszerzően és boldogabban élhetne már a földön, de jelentősen megrövidíthetné a tisztítótűzbéli vezeklését is!

103. Nagyobb boldogság adni, mint kapni! (ApCsel 20,35)

104. Az istenszeretettől eltöltött lélek nem szenved, ha megtagadja magát. Az olyan szívben, mely Istenen kívül semmit sem szeret, a legnagyobb csapások sem oltják ki a szeretet lángját, sőt inkább élesztik azt. (uo)

105. Ne azt reméld, hogy Isten megkímél a szenvedéstől, hanem azt, hogy erőt ad hozzá! (Kempis)

106. Az idővel minden gyümölcs beérik. (Don Bosco)

107. Jézus Krisztus nem vonzó megjelenésével, nem üdvösséges tanító igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott kínszenvedésével! Ezzel a szenvedést a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi szenvedésnek! Tudnunk kell azt is, hogy ha nem csak önmagunk-, hanem más lelkek üdvéért ajánljuk fel áldozatainkat, ezzel részt vállalhatunk Jézus megváltó munkájában.

108. A szenvedés értelmét ne abban keressük, hogy az valami elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem abban, hogy saját személyes hivatásunkhoz szükséges! (Thomas Merton)

109. Amikor a vezeklésről és engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, hogy miféle kínokkal sanyargatnánk testünket. Mert nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. A bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért, vagy mások bűneiért.

     A harmadik és utolsó üzenetet az Istenanya szobrából elhangzó hang 1973. október 13-án közölte Sasagawa nővérrel: »Szeretett leányom, figyelj arra, amit neked kell mondanom. Tovább kell adnod az elöljáródnak! Ha az emberek nem bánják meg a bűneiket és nem térnek meg, a mennyei Atya az egész emberi nemre borzalmas büntetést fog róni. Olyan büntetést, mely sokkal rosszabb lesz, mint az özönvíz volt, olyan büntetést, amilyen idáig még nem volt. Tűz hull majd az égből, és az emberiség nagyobb része megsemmisül, a jók csakúgy, mint a rosszak. Nem kíméli sem a papokat, sem a hívőket. Akik túlélik, annyira szenvednek majd, hogy irigyelni fogják a halottakat.

Az egyedüli fegyveretek a rózsafüzér és a kereszt, amelyet Fiam nektek hagyott. Éjjel-nappal imádkozzátok a rózsafüzért a pápáért, a püspökökért és a papokért. A sátáni széthúzás behatol még az Egyházba is. A közvélemény előtt zajlanak majd az ellenkezések, bíborosok lesznek bíborosok ellen, püspökök egymás ellen. A hithű és engem tisztelő papokat paptársaik megvetik és kinevetik. Templomokat és oltárokat fognak lerombolni, kifosztani. Az Egyházban egyre növekszik azok száma, akik mindenféle kompromisszumok elfogadására biztatnak az ökumené jegyében, és a Sátántól félrevezetve sok pap és szerzetes felhagy hivatásával, az Úr szolgálatával.

Az ördög főleg az Istennek szentelt lelkekkel szemben fog kérlelhetetlenül támadni. A gondolat, hogy olyan sok lélek fog elveszni, az oka az én szenvedésemnek. Ez az én nagy kínom. Ha nem történik változás és az emberek meg nem térnek, hamarosan már nem lesz számukra bűnbocsánat sem...« (...)

Natália nővér és Regőczi atya

Már keresztet vetni is tilos!
Szintet lépett a keresztény vallás üldözése, ellehetetlenítése, háttérbe szorítása.

Korábban egy áruházlánc tüntette el a görög joghurtján látható ortodox templomról a keresztet. Majd Genovában tiltakozott a helyi imám a déli harangszó ellen, mert szerinte túl hangosak a harangok.

A toleranciabajnok liberális világnak való kóros megfelelési kényszer, a keresztény vallás gyakorlását súlyosan diszkrimináló őrület immár elérte a ma kezdődő labdarúgó világbajnokságot is.

Az „O Globo” brazil napilap szerint a brazil labdarúgó-szövetség megtiltotta a közös imát mind a pályán a meccsek előtt, mind a szállodában. A vezetőség a csapaton belüli felesleges feszültségek elkerülésével indokolta döntését – számolt be a példa nélkül álló esetről a Magyar Kurír katolikus hírportál.

Mi lesz a következő?

Talán megbüntetik a mélyen vallásos Neymart egy remek keresztlabda, vagy egy csodás keresztpassz után?

Esetleg eltiltja majd a szövetség, ha keresztet vet egy gól után? (Forrás: MAGYAR IDŐK 2018. június 14.)

80. Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. – Történelmünk során tapasztalt túlkapásaik valóban ezt látszanak igazolni!

81. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan. (Márai: Füveskönyv 6.f.)

82. Az ember életének egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálja a hivatását!

83. Nem a vagyon teszi a méltóságot, hanem az erkölcs.

84. Az ember nem élhet szeretet nélkül, s az élet számára felfoghatatlan, értelmetlen mindaddig, amíg a szeretet fel nem tárul számára, amíg meg nem tapasztalja a szeretetet, és nem teszi magáévá és bensőségesen részt nem vesz benne.

85. Boldogtalanságunk mértéke mindig arányos Istentől való távolságtartásunkkal. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!

86. Az élvezet messze nem azonos a boldogsággal. A valódi boldogság ugyanis lélekben fogan és a csöndben születik!

87. Aki szereti Istent, mindenben örömet talál; aki nem szereti, nem talál sehol sem! (Liguori Szent Alfonz)

88. A spontán röpimák sokkal könnyebben helyeznek Isten jelenlétébe, mint a hosszú direkt imádságok. (uo)

89. Ha az ember nem tesz jót, ez abból következik, hogy rosszat tesz. (Szienai Szent Katalin)

90. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent! (Mt 5,8)

91. A Tízparancsolatnak, mindig a boldogság fölött kell állnia! Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de a sajátját sem érheti el tartósan!

92. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre, és nem várod meg azt az időt, amikor az Isten hív téged! (Egy Markthali Premontrei szerzetes)

93. Lelketlenül az élvezetek halmozása se öröm, míg a lélekben átélt pillanat is határtalan boldogság lehet!

94. A jövő boldogságáért érdemes vállalni az átmeneti boldogtalanságot is!

95. Míg az emberek szemében a több fáradtságba került cselekedet az értékesebb; Isten szemében viszont az, melyet jó szándék vezérelt. (Liguori Szent Alfonz)

96. Életünk célja nem az, hogy kellemesen éljünk a földön, hanem az, hogy megmentsük a lelkünket. (uo)

97. Az Úr nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem azt, hogy amit teszünk, helyes szándékkal tegyük! (uo)

98. Kevesen ismerik fel, hogy boldogtalanságuk valójában görcsös boldogságkeresésükben gyökerezik.

99. Az isteni törvények nélkül bármit tehetsz, bármi lehetsz, de megelégedett és boldog az soha!

100. Mind a szenvedés, mind a boldogság, létünk határain túli reményt sejtet meg bennünk!

61. Midőn imádkozol, te szólsz Istenhez. Ha a Szentírást olvasod, Isten szól tehozzád! (Szent Ágoston)

62. Áhítattal imádkozni annyit tesz, mint alázatosan és bizalommal imádkozni. (Liguori Szent Alfonz)

63. Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a felvilágosodás által!

64. Az istenszerető lélek kevéssé törődik azzal, hogy mit tartanak felőle az emberek; csak az a gondja, hogy Istennek tessék. (Liguori Szent Alfonz)

65. Ha imáinkra Isten valamit meg nem ad, biztosak lehetünk, hogy nem válna a javunkra! (uo)

66. Betegségben az a legszebb ima, ha megnyugszunk Isten akaratában. (uo)

67. A szemlélődés és benső ima képes lángra lobbantani szívünket az istenszeretetre. (uo)

68. Csak azok igazán bölcsek, akik tudják, hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét és a mennyországot. (uo)

69. Az örök boldogság kegyelme nem egyetlen kegyelem, hanem a kegyelmek láncolata, melynek utolsó szeme a kitartás kegyelme! (Meg ne szakítsuk tehát!)

70. A Megváltás Egyetemes Művében való részvétel minden kereszténynek kötelessége. Mindenki kiveheti részét az apostolkodásból. Ott és annyit segíthet - ahol és amennyi ideje van. Azokkal a képességekkel, amelyeket az Úrtól kapott.

71. Jézus azt mondta, hogy egymást szeressétek, nem azt, hogy az egész világot!

72. Mivel küldetésed van, a világban kell élned, de nehogy a világnak élj!

73. Ha fel nem ismered életed célját, halálodnak sem lesz semmi értelme!

74. Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsősorban „Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét” kell keresnie. (ÚK 428)

75. Mit használ nekünk, ha az emberek becsülnek ugyan, de Isten megvet? (Liguori Szent Alfonz)

76. Aki egészen Istené akar lenni, ne kívánja az emberek megbecsülését. (uo)

77. Az ember akkor válik igazán felnőtté, amikor rádöbben, hogy mégsem tud mindent. (Alphonse Karr)

78. Egy kegyelem elutasítása „elriaszthatja” a többit!

79. Azzal, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, fogékonnyá tette a boldogságra, melyet teljes valóságában csak az Ő országában találhat meg. Az emberi szívbe van írva az örökös visszavágyódás Teremtőjéhez, mely sajnos a bűn következményeként elhomályosulhat, miként a földi boldogság is időnként tovatűnhet, ám a lehetősége meg nem szűnik! Minden ember életében „titkos nosztalgiaként” munkálkodik a vágy, hogy rátaláljon a szeretet, az igazság és a boldogság Forrására. Ebből következően a 'testben és lélekben való' ember, e vágytól indíttatott és következetes gondolkodása nyomán természete szerint eredendően vallásos lény, aki lelke által képes közösségbe kerülni Istennel. Ez a bensőséges hitkötelék meghatározhatja az ember ön- és nemzettudatát, emberi méltóságát, egész földi és természetfeletti életét.

     A második üzenetet, akárcsak az elsőt, a legszentebb Szűzanya szobrából jövő hang közölte vele: „Újoncnő leányom! Ha szereted az Urat, akkor hallgass meg, mert fontos és közölnöd kell elöljáróddal. Sok ember szomorítja meg az Urat. Azokra a lelkekre várok, akik a bűnösök és a hálátlanok helyett szenvednek, és áldozataik lecsillapítják a mennyei Atya haragját.

Fiammal együtt már többször elértük, hogy ne büntesse az emberiséget. Sok szerencsétlenséget megakadályoztam azáltal, hogy eléje vittem az értékes engesztelő lelkeket, akik megvigasztalták az Atyát, miközben megmutattam Fiának szenvedését a kereszten, az Ő vérét és áldozatainak számát: imáit, vezeklését, szegénységét, néma áldozatát.

Azt kívánom, hogy Intézményed ebben az értelemben működjék. Becsülje nagyra a szegénységét, és imádkozva kiengeszteljenek sok-sok ember hálátlansága és sértései miatt. Az Intézmény imáját végezzétek ezen üzenet tudatában!

Az imára szükség van világi intézményekben is. Az imára kész lelkek már egyesültek. Anélkül, hogy túlságosan aggódnátok a külsőségek miatt, legyetek hűségesek és buzgók az imában, hogy megvigasztaljátok Mestereteket!”

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

     Az 1931-ben született Agnes Sasagawa vallásilag talán „későn érő” volt. Huszonöt évesen keresztelkedett meg, harmincöt évesen lépett be az „Eucharisztia Szolgálói” laikus nővér-közösségbe. De amikor e közösségben megtalálta lelki otthonát, Isten betört az életébe. A japán nő nem egyszerű életúton jutott idáig. Egy szerencsétlen altatás következtében 15 évig fekvőbeteg volt. A lourdes-i forrás vize gyógyította meg.

Ezután katekétaként dolgozott, de 1973-ban megsüketült, vissza kellett vonulnia közössége anyaházába, ahol sekrestyés lett. Később a nővér bal kezén kereszt alakú stigma megjelent meg. Itt az „Eucharisztia Szolgálói” közösségben kezdődött találkozása a természetfölöttivel, melyben három üzenetet kapott a Szent Szűztől.

Ennek ismertetését a Niigata-i egyházmegye püspökének John Sorijo Ito, 1984. április 22-én húsvét ünnepén kiadott elismerő nyilatkozatából idézem:

„Mivel olyan személy vagyok, aki ezzel az üggyel szoros kapcsolatba kerültem, úgy vélem, nem viselhetem továbbra is annak felelősségét, hogy hallgatok!”

Az első üzenetet június 6-án, a hónap első péntekének reggelén kapta, mely Mária 'Minden Népek asszonya' fából készült, ragyogó szobrából hanzott:

„Újoncnő leányom, jól tetted, hogy követésemért mindent elhagytál. Nagyon szenvedsz süketséged miatt? Fáj a kezeden lévő seb? Hamarosan meggyógyulsz. Ez próbatétel, légy türelmes. Imádkozz, engesztelve az emberek minden bűnéért. Ennek a közösségnek minden tagja felbecsülhetetlen értékű. Lelkiismeretesen teljesíted a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak imáját? Imádkozzál sokat a pápáért, a püspökökért, a papokért!” (...)

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

46. Hinni azt jelenti, hogy „ament” mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség 'amenja'. (vö. ÚK 1064)

47. A szeretet teszi, hogy a hit nem csupán a szellemben, hanem az akaratban is él. (Liguori Szent Alfonz)

48. Vedd el a világtól a láthatatlan valóságokat, s a maradék már egyetlen fabatkát sem ér! (R. Plus SJ)

49. Isten létét bebizonyítani nehéz, de tagadni lehetetlen! (Alexis Carrel)

50. Aki lelke mélyén felismeri Krisztus üzenetét, az úgy érzi magát mint a madár, mely először fedezi fel, hogy szárnya van és repülhet. Ez a felismerés megszünteti a félelmet, s megnyílik előtte a szabadság végtelenje. (Lev Tolsztoj)

51. A hívő ember nem dicsekedhet azzal, hogy megtalálta az élet értelmét. A hit által történő felismerés ugyanis ingyenes ajándék és nem annak bizonysága, hogy a hívő ember másokét felülmúló erkölcsi képesség birtokában lenne.

52. Akkor kérsz bizalommal Istentől, ha meghajolva elfogadod: „legyen meg a Te akaratod”!

53. Aki abbahagyja a benső imát, nemsokára megszűnik Istent szeretni. (Liguori Szent Alfonz)

54. A lemondás nélküli élet: az üdvösségről való lemondás!

55. Áldozat és imádság nélkül nincs üdvösség! (Liguori Szent. Alfonz)

56. Az Isten kormányozza a világot, az imádság azonban magát az Istent! (Aranyszájú Szent János)

57. Angyalok, vagyis az embernél tökéletesebb szellemi valók léteznek, anyagi testük nincs, de a látszatért magukra ölthetik! Az angyalok személyes, halhatatlan és tisztán szellemi teremtmények, akiknek (az emberét messze felülmúló, de Isten által behatárolt) tisztánlátásuk, magas értelmük és önálló, határozott akaratuk van. Tökéletességük fölülmúlja valamennyi látható teremtményét. A jó angyalok mindig készek arra, hogy Istentől kapott feladatuk szerint az emberek segítségére legyenek, védelmezőn és szolgálva mellettünk álljanak. (Katolikus hittétel)

58. Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben! „A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (Szent II. János Pál 1987.05.24)

59. Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszik jó angyalok, akik esetenként közbenjárnak Istennél. „Senki sem tagadhatja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy őrangyal, mint valami pedagógus és életirányító pásztor.” (vö. ÚK 336)

60. Barátként kezeld őrangyalodat, folyamodj hozzá imádban segítségét kérve, hiszen mindig veled van, csak vedd észre törődését!" (Szent Bernát)

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

33. A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!

34. Az ember képes Isten felismerésére, mint a dolgok okára, alapjára és céljára. De először a hitben kell kapcsolatot teremtenie Istennel, és csak azután keresheti az értelem bizonyítékait!

35. A keresztény hit nem mitológia, nem filozófia, hanem isteni kinyilatkoztatás!

36. Hinni annyi, mint Istenben bízni, Rá hagyatkozni, Rá építeni, Őt tenni életünk irányadójává s céljává!

37. A pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, lsten fényessége világlik fel lelkünkben.(R. Plus SJ)

38. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk és szeretjük. Őt pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarát vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: Aki nem szeret, az halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete (1Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha nem segítünk a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”. (vö. ÚK 1033)

39. Sohasem ismerhetjük meg magunkat igazán addig, amíg nem igyekszünk megismerni Istent! (Avilai Szent Teréz)

40. Amikor a világot ma mind jobban veszélyezteti az elburjánzó erőszak és kizsákmányolás, az egyház tagjainak tisztán kell látnia, hogy az emberiségnek minden egyébnél égetőbb szüksége van a megváltás örömhírére. Van-e bátorságunk kiállni az emberek elé, és elmondani nekik, milyen sötét mélységekbe sodródnak, ha elvetik Isten szeretetét? (vö. ÜF 107)

41. A bűnnel és hamissággal sújtott világban is úgy kell élni, mintha mindenki tisztességes lenne. Bármit sulykoljon is a divatos világ, az igazság nem rasszista, nem kapzsi, hanem politikailag korrekt és erkölcsös.

42. A keresztényi viselkedésmód a liturgiából és a szentségek vételéből táplálkozik. (vö. ÚK 2047)

43. Az emberek nem szenvedhetik a tolakodást; Isten ellenben egyenesen elvárja, hogy szüntelenül ostromoljuk Őt kegyelmekért. (Liguori Szent Alfonz)

44. A keresztény Credo, (hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben) a tetőpontjára ér, amikor meghirdeti az idők végén a halottak föltámadását és az örök életet. (vö. ÚK 988)

45. Csak kétféle ember él: az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös – és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz! (Pascal)

     Egyes szkeptikusok mondhatnák, hogy egy eset, nem eset! Viszont NEM MONDHATJÁK! 1945. augusztus 9-én ugyanis Nagaszakira is ledobtak egy atombombát, és természetesen a japán katolikusok kétharmada ebben a városban élt. Azok a katolikusok, akik az évszázados üldöztetések után is kitartottak - ezt kapták jutalmul a keresztény nyugattól – írja a Catholic Herald újság.

Nagaszakiban, több mint 130 katolikus templom van! (https://visit-nagasaki.com/CandidateForWorldHeritage/pdf/Nagasaki_Pilgrimage_GuideBook.pdf) 

A Hirosimainál nagyobb hatóerejű hidrogénbomba felrobbanása után a Szent Maximilian Kolbe által alapított ferences rendház túlélte a támadást. Kolbe atya, ugyanis bensőséges kapcsolatban volt a Szűzanyával, és a kolostort, minden szaktanács ellenére egy olyan helyre építette, amelyet egy kisebb hegy választ el attól a helytől, ahova a bombát dobták, így a hegy megvédte a kolostort.

A Catholic Herald cikkírója, Donal Anthony Foley szerint nyilvánvalóan a Szűzanya közbenjárásának köszönhető, hogy a két kolostor túlélte a támadást. (Magyar Kurír)

Nos, ez is bizonyíték, sőt biztosíték, hogy a Szűzanya és a sátán végső harcában nem vagyunk egyedül. A Szűzanya a földi fegyvereknél sokkal erősebb eszközöket adott a kezünkbe, a Szent Rózsafüzért, a Fatimai Engesztelést és az ezek megvalósításához segítő „kegyelmi hatást", Szeplőtelen Szíve Szeretetlángját!

Kedves Olvasóm, most térek rá a tulajdonképpeni témára, az akitai Mária-jelenésre!

Akita a Japán-tenger északi partvidékén fekszik, Honsú szigetén, ám a Legméltóságosabb Oltáriszentség Szolgálóinak Intézménye, mely történetünk helyszíne, a várostól hat kilométerre található egy Juzavadai nevű dombon. Női szerzetesközösséget az Isteni Ige Társasága vagy más néven a Verbiták vezetik.

E közösség tagja a jelenések és üzenetek kiváltságoltja, Agnes Sasagawa.

     2018. június elejétől, több ezer katolikus hívő látogatja az új-mexikói Hobbs városát, ahol napok óta virágillatú olajat könnyezik a Guadalupe-i Szűz Mária bronzszobra.
A hívek vasárnap észlelték mise közben a különleges jelenséget, a „csodáról” értesítették Jose ‘Pepe’ Segura atyát, aki egy zsebkendővel letörülte a szobor arcán lecsorgó illatos olajat, ám percek múlva a bronzból készült Mária szobor szeméből ismét megeredt az illatos olaj.
„Ekkor eszméltem fel, hogy valójában könnyezik a szobrunk” – mesélte a Las Cruces Sun Sentinel című helyi lapnak Segura atya. Hozzátette: égi jelként értelmezi a csodát, Isten így figyelmezteti az embereket, hogy forduljanak szeretettel egymás felé.
     Amint híre ment a könnyező Mária-szobornak, a hívek óriási tömege rohamozta meg a templomot, így azt éjjel-nappal nyitva tartják.
Ricardo Flores Kastanis, a könnyező bronzszobor alkotója egy helyi tévéadónak mesélte - értetlenül áll a csoda előtt, mivel eddig egyetlen munkája sem könnyezett még és nincs logikus magyarázata a mostani esetre. „Fogalmam sincs mi történik, szerintem csodáról van szó. Technikai értelemben kivitelezhetetlen, hogy a tömör fémszobor vizet, vagy bármilyen más folyadékot bocsásson ki magából” – magyarázta.
     Kedden az új-mexikói Las Cruces érsekség képviselői is megjelentek a templomban, hogy kivizsgálják, valóban csodával állunk-e szemben. A papok alaposan megvizsgálták a szobrot, mintát vettek a könnyből, de kivizsgálásuk eredményére még várni kell. Nem kizárt, hogy meg is röntgenezik a szobrot és történelmi analógiákat keresnek, mielőtt az egyház állást foglalna. Az egész folyamat akár éveket is igénybe vehet, viszont a hívek már most meg vannak győződve arról, hogy csodatevő Mária-szoborral van dolguk. (Forrás: http://www.maszol.ro/index.php/szajtato/97061-illatos-olajat-konnyezik-a-sz-z-maria-bronzszobor)

IMAEST A CSALÁDOKÉRT!

IDŐPONT: 2018. JÚNIUS 19. (kedd) 17 ÓRÁTÓL

Az imaestet vezeti:

 Dr. Kovács Zoltán atya

érseki irodaigazgató, mariológus,

a Szeretetláng Lelki napló teológiai kivizsgálója (cenzora). 

     Mozgalmunk nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a szakértelme, a segítsége jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Erdő Péter bíboros úr 2009-ben jóváhagyta a Napló hivatalos kiadását, illetve a Szeretetláng Mozgalom működését hazánkban. 

A Kápolna címe:

1065 Budapest, Székely Bertalan utca 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

Higgyük és bízzunk, hogy továbbra is csak a kitartó ima, az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal töltött idő oldhatja meg azt a sok bajt, szenvedést, békétlenséget, nehézséget, amelyek családjainkat érik, s amelyeket önerőből képtelenek vagyunk megoldani.

21. Sokak számára valószerűtlennek, távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, Isten hallgat és rejtőzik. Ennek okait sokszor az emberek gőgjében kell keresni, akik emiatt saját maguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak. (vö. ÜF 115)

22. Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot.

23. Az életeszmények nélküli élet csak puszta lét.

24. Az Istentől elszakadó ember a megtévesztések csapdájába esik, fokozatosan a sátán befolyása alá kerülhet, veszít emberségéből, megrontja a környezetét és maga is a gonoszság aktív eszközévé válik.

25. Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé, ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak!

26. Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában.

27. Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak /.../ vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt./.../ Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságodat. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom /.../ de nincs alku sem. Ezért ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai S: Füveskönyv)

28. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit, az a biztos tudat, hogy végül győz a Szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dologért küzdeni, olyasmiért, ami nem szolgálja, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (ÜF 118)

29. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét, mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: szeressük egymást. (1Jn 3,11)

30. A hitben való kitartás küzdelemmel és áldozattal jár! Az Úr azonban megígérte, hogy aki megvallja Őt az emberek előtt, Ő is megvallja Mennyei Atyja előtt!

31. Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.

32. Mindig azon légy, hogy szívedet elvond a látható dolgoktól, s a láthatatlan értékek felé fordítsd!

     Japánban, ahol a lakosságnak csak 0,3 %-a katolikus, különleges jelentősége van Isten csodáinak!

És ilyen csodák vannak, s talán a legnagyobbak közé tartozik, hogy a több évszázados kegyetlen üldöztetés után, amikor végre misszionáriusok léphettek Japán földre, találtak még titkos keresztény közösségeket.

Amikor 1865-ben Japán újra megnyitotta kapuit, a több mint két évszázados keresztényüldözés és elszigeteltség után, a francia egyház Mgr Bernard-Thadée Petitjean    püspököt küldte a Párizsi Külföldi Missziók Társasága (MEP) részéről.

Első ténykedése, hogy egy kis kápolna építésébe kezdett Nagaszaki Urakami kerületében. Később így emlékezett vissza. Egyik nap, 12-15 emberből álló csoport, férfiak, nők és gyermekek gyűltek össze a kicsiny kápolna előtt. Sietettem, hogy kinyitom, de egy nő közeledett hozzám, és kezét a szívére téve, félősen ezt mondta: "A mi szívünk, ugyan úgy érez, minta tiéd!" – aztán azonnal megkérdezte, hogy hol van a Szűzanya képe?

Ekkor – emlékezik Petitjean püspök –, minden kétségem eltűnt. Rájöttem, hogy Japán halálosan üldözött katolikusai két és fél évszázadon át, minden papi szolgálat nélkül őrizték hitüket néhány kis Mária-kép előtt, csendben mondva a rózsafüzért! Ezt a 15 ezerre tehető keresztény magot, az Istenanya vezette, megtartva őket Jézus iránti töretlen hűségükben. Azon voltam, hogy egy nagy templomot építsünk, Szeplőtelen Fogantatás titulussal. (El is készült 1914-ben!)

Amikor 1945. augusztus 9-én az atombomba felrobbant Nagasaki-i Urakami katedrálistól 500 méterre!! A hívek épp az augusztus 15-i ünnepre készítették fel a templomot, és szentmise folyt. A robbanás, mindenki maga alá temetett az épület!

A Szeplőtelen Fogantatás fából készült szobra elszesedett, és megrongálódott, de ép fejét csak később találták meg! A mélyen megrendült katolikusok, nevet is adtak nek: Hibaku Maria ("Atomsérült Mária")

Ezt a relikviát, később bemutatták a New Yorki ENSZ székházában is! Emlékeztetőül máig meghagyták az atomi robbanás által leomlott harangtornyot.

Sajnos, bizonyára nem véletlenül lett kiválasztva ‒ két katolikus japán város, Hiroshima és Nagaszaki!

     Hirosimában 1945. augusztus 6-án, kb. 1 km-re az epicentrumtól, teljesen sértetlen maradt egy jezsuita kolostor, a benne lévő 30 szerzetessel együtt, holott a robbanás központjától 10 km-re semmi esély nem volt az életbenmaradásra. A szerzetesek legfeljebb csak az üvegszilánkoktól szenvedtek kisebb sérüléseket, amellett, hogy voltak ablakok, amelyek be sem törtek! 20 év alatt 200-szor vizsgálták meg őket amerikai orvosok és megállapították, a bomba radioaktív sugárzása sem okozott náluk semmiféle betegséget vagy elváltozást. (Lásd az alábbi képet, melyen a szerzetesek sétálnak az egyébként sugárszennyezett terepen!) Arra nem tudtak magyarázatot adni, hogyan maradhattak életben a hirosimai robbanás után. Nincs semmi vizsgálati adat arra, hogy egy atomfegyver ilyen hatótávolságban ne pusztítana el mindent, mert azok, akik ilyen távolságra voltak az epicentrumtól, olyan halálos mennyiségű sugárterhelést valamint 11.000 - 16.000 Celsius fok hőmérsékletű lökéshullámot kaptak, hogy a pillanat töredéke alatt meghaltak. (A képen egy túlélő jezsuita atya Hubert Schiffer, aki a rózsafüzér-ima védelméről beszélt az atombombával szemben.)

Összesítve: egyetlen ember sem maradhat életben és semmi sem maradhat talpon egy kilométeres körzetben. És akik mégis életben maradtak? Ezek a túlélők meg voltak győződve arról, hogy csakis azért, mert a fatimai engesztelés szellemében éltek és mindennap imádkozták a rózsafüzért.

Na ez azért kissé sokkoló volt az USA Védelmi Minisztériumának! Úgyhogy sohasem kommentálták hivatalosan az esetet, valószínűleg titkosították és nem tárgyalták nyíltan a szakirodalomban. 

A házibuli
     A végzős diákok meghívtak néhány elsőéves lányt egyikük családi villá-jába, bulizni.
A vendégek sorra érkeztek és fogyott a "welcome drink", csak egy fiú Lé-nárd nem akart inni semmit, pedig mindenki azt várta, hogyha becsics-csent, még jobb hangulatot teremt maga körül.
Valamennyien ötöd éve ismerték Lénárdot és alig akadt aki ne kedvelte volna. Vidámnak látszó fiú volt, a társaságok tréfamestere – de csak lát-szatra –, mert bensőleg összeszedett és komoly volt. Mindenki tudta róla, hogy nincsenek szülei. Zárkózottságára jellemző volt, hogy nehezen is-merkedett a lányokkal, melyet maga azzal magyarázott, hogy úgyse talál "magának valót" (ami alatt bensőségesen hívő katolikus leányzót értett).
     Nyári kánikula volt és a hűsítő italok bizonyultak a legnépszerűbbnek. Lénit is megkínálták egy jegessel, ám ő nem tudta, hogy dupla szeszt raktak bele. Rettenetesen a fejébe szállt! Nos eddig mindenki gurult a poénjaitól, ám ezúttal megbizonyosodhat-tak, hogy ez az ember "fordítva van beköt-ve", mivel látványosan elcsendesedett, leült a sarokba, "derengeni" a félhomályban.
A lakás légkondija épp rossz volt, így mindenki nekivetkőzött a tisztesség határa-in belül. És ekkor kezdődött el a baj!
     Lénárd szeme megakadt az egyik csinos szőke lányon, akit már tavaly az első látásra vonzónak talált, de soha nem volt mersze közeledni hozzá. A lány – Ilcsi – szerényen ült, s a nyakában egy Csodásérem ragyo-gott. A fiú valójában nem is a lányt, hanem az érmecskét nézte, szinte megigézve.
A többiek is észrevették, a szinte mozdulat-lan hódolatot és heccelni kezdték, "nicsak, tetszik neki a csaj, csak egy kicsit merev"! Erre kitört a röhögés. Csak egy valaki vette észre, hogy valami gond van a fiúval – a csodásérmes lány –, mert Léni szemében egyre csak gyűltek a könnyek.
     A lány, mivel maga is kóstolgatta az ita-lokat, nem kevéssé spiccesen, egyszeriben – mint aki segíteni is akar, meg magával sem bír –, se szó, se beszéd, odament és beleült a nekikeseredett fiú ölébe, magához szorít-va borzas fejét! Más fiatalember meglepett és boldog lett volna érezni egy ilyen szép lány illatát és szívdobogását, ám Léni nemhogy boldog, de kifejezetten szomorú volt, melyet a benne dolgozó ital sem csillapított. Többször elsuttogta fájdalmasan: "elhagytam őt, szégyelltem őt és megtagadtam őt"!
A lány csak keveset értett a szavakból, de azt tudta, hogy nem neki szól. Azt azonban meg kellett állapítania, hogy kiváltságolt partnere minden romantika ellenére, igen kényelmetlen helyzetben van. A fiúnak ugyanis folytak a könnyei.
     Illő nem illő, most jókor jött ez az ölelés a félhomályban, mert ha a többiek így látták volna a máskor vidám fickót, nyomban buta heccelődés áldozatává teszik.
     A zene döngött, néhányan táncoltak, egy pohár kiömlött, ám ami ezután történt, váratlan volt mindenki számára. A férfitársak által bátortalannak tartott Léni elemelte a fejét a lánytól és forrón megcsókolta a melle fölötti érmet. A többiek csak azt látták, amit láttak és tapsvihar tört ki, gratulálva neki, hogy most végre leküzdötte a komplexusait!
     Ilcsi oldotta meg a helyzetet és gyorsan szellőzés ürügyén kiosontak a kertbe, de leginkább azért, hogy a kiragadja Lénit az értetlen társaságból.
     A félénk fiatalember, maga sem tudta honnan vette a bátorságot, de habozás nélkül megvallotta Ilcsinek, hogy már egy éve vágyva tekint rá, de nem merte megszólítani sem. Egyben azonban elnézést is kért, hogy álmai nőjének szoros ölelésében mégsem iránta érzett fájó szeretetet, hanem a Szűzanya iránt, akinek az érméjét szándékosan otthon hagyta, hogy ne lássák a többiek! "Pedig, mindent Neki köszönhetek!" – mondta és mély lélegzetet vett, nehogy megint elsírja magát! Ahogy ott álltak egymással szemben, olyanok voltak, mint Ádám és Éva a Paradicsomkertben.
A lány anyásan megsimogatta Léni fejét és így vigasztalta: "Ne haragudj, hogy ilyen brutálisan ismerkedtem, ez épp oly idegen tőlem, mint az ivás! Nemhogy nem így szoktam, de eddig még sehogysem! Tavaly, hogy először láttalak, azóta te voltál az elérhetetlen ideálom, és ma reggel a Csodásérmű Szent Szűzhöz fohászkodtam, hogy hozzon össze bennünket! Bocsánatot kell kérnem a Szűzanyától, mert Ő aligha így szerette volna, bizonyára megbántottam Őt is a viselkedésemmel – suttogta –, felemelve ajkához az érmet és megcsókolta – majd folytatta: Biztos, hogy nem a Szeplőtelen Anyácska késztetett illetlenségre, hanem az alkohol bódító szelleme. Még soha nem ittam és bizonyára azért szállt a fejembe ennyire. Édesanyám mindig óvott a szesztől és így figyelmeztetett: "Ne igyál, mert elveszted az eszedet!" És valóban elvesztettem az eszemet, de nem a szívemet! Bizony, három dolog is közrejátszott: az ital, az hogy segíteni akartam rajtad és az, hogy... ééés az, hogy szeretlek! De ezt a szót már a sírás formázgatta szép ajkán, miközben könnyek gördültek végig bájos arcocskáján ezt gügyögve, csücsörítve: "nem éreztem féltékenységet amiért az a bocsánatkérő puszi nem nekem szólt! Deee most én adok neked egyet, a bocsánatodat kérve a viselkedésemért..." Ebben a pillanatban egy alma leesett a fáról. (A szerk. írása)

11. Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat.

12. Létünk magyarázatát keresendő, miért tekintenénk más vallások felé, hiszen Isten, egyedül és kizárólag Jézus Krisztust igazolta!

13. Isten az embernek részt ad a teremtésből, önállóságot adva a családoknak és a társadalomnak. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük, hogy Isten ezt az embert „önmagáért akarja”. (vö.. LCS 15-16. o)

14. A hit nem csak a felismerésből vagy a lélek készségéből ered, hanem elsősorban az Isten kegyelméből.

15. Jóllehet a hit tanítása világos afelől akiben hisz a hitét gyakorló ember, olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö. ÚK 164)

16. Márai szerint: az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „én más vagyok, mint a tenger.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden s aztán, a következő pillanatban a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember testi mivoltában pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, (de) a lelkünk erősebb és maradandóbb. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. (Füveskönyv 9.f.)

17. Azáltal, hogy a Második Isteni Személy emberként megtestesült, megszentelte az emberi nemet testi mivoltában is, mely a Szentlélek temploma!

18. Nagy vagy Uram és minden dicséretre méltó /.../. Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned. (Szent Ágoston)

19. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44)

20. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett napokat, éveket – ha átérezzük –, mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, bánkódásunk felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásainkban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, amelyet Isten mindenkinek felkínál. (vö. ÜF 36)

Brazília: megtiltották a futballistáknak az imádságot és keresztvetést!

Az „O Globo” brazil napilap szerint a brazil labdarúgó-szövetség megtiltotta a közös imát mind a pályán a meccsek előtt, mind a szállodában. A vezetőség a csapaton belüli felesleges feszültségek elkerülésével indokolta döntését.

A döntés nyomán a brazil válogatott tagjainak a néhány nap múlva kezdődő oroszországi labdarúgó-világbajnokságon le kell mondaniuk korábban megszokott vallásos gesztusaikról. 

A brazil futballisták többsége a szabadegyházak (pünkösdi gyülekezetek) tagja, a katolikusok kisebbségben vannak. 

A futball legnagyobb sztárjai nem félnek nyíltan megvallani Istenbe vetett hitüket. A korábbi világbajnokságokon a játékosok gyakran használtak vallásos szimbólumokat. A brazil futball sztárja, a huszonhat éves Neymar „100% Jesus” feliratú fejpántjával hívta fel a figyelmet, ami már a 2016-os Rio de Janeiró-i Olimpiai Játékokon sem tetszett a NOB tagjainak. A FIFA-nak már évekkel ezelőtt be kellett tiltania az ilyen típusú „manifesztációkat” a világbajnokságokon. 

A brazil csapatot ugyanakkor korábbi világbajnokságokra az evangéliumi egyházak lelkészei is elkísérték. A védő Lúcio például, aki a Bayern München és az Internazionale Milano csapatában is játszott, a 2002-es, 2004-es és 2010-es versenyekre saját lelkészét is magával vitte. Az is megszokott volt, hogy a pünkösdi felekezethez tartozó játékosok közösen imádkoztak az edzéseken, valamint a meccsek előtt és után is. A csapat többi tagját ez nem zavarta. 

A brazil labdarúgó-szövetség szigorú belső előírásai már érvénybe léptek. A szövetséget, mint hangsúlyozzák, nem érdekli a játékosok magánélete, azonban ettől kezdve a világbajnokságokon és a csapatmunka terén „világi” szellemnek kell érvényesülnie. Ennek ellenére a játékosok a pályára való bevonulásuk előtt közösen fogják kérni Isten oltalmát. Ez a vallási hovatartozástól független szokás a csapatban.

Fordítás: Koncz Éva

Forrás: Ekai.pl   -   Fotó: O Globo   -   Magyar Kurír

1. Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

2. Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870)

3. Egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy halhatatlan lélekkel ugyan, de mulandó anyagba zártan kell élnie a haláláig! (Isten az embert eredendően is testnek és léleknek teremtette, de romolhatatlan testét a bűn által vesztette el és csak a föltámadásban nyerheti vissza, amikor is Krisztus feltámadott teste képességeihez lesz hasonlóvá!)

4. Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét tudatosan hirdesse, részt vállaljon a megváltásban, s cselekedetei által megvalósíthassa az isteni életet önmagában és környezetében. Ezen született alkalmasságot mondjuk a teremtés istenképiségének, mely eltörölhetetlen bélyegként, még a legromlottabb emberen is fellelhető. Az istenképiség az ember alapvető méltósága, mely folyvást tökéletesíthető a megszentelő kegyelem által. Ezáltal munkálkodhat az ember saját üdvösségén, mely csak Krisztus végtelen érdemei által nyerhető el.

5. A Zsinat tanítja, hogy az „ember az egyetlen teremtmény a földön, melyet Isten önmagáért akart”, kezdettől fogva akarta és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Mert Isten az embert – minden embert – „önmagáért” teremti, mégpedig az örök boldogságra szánva. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek!

6. „Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent – mint minden lét alapját és célját –, az emberi ész természetes világosságával, a teremtett dolgokból meg lehet ismerni” (ÚK 36). Ezen fölismerés hatására az Istennel – mint okkal és végső céllal – létrehozott élő szeretetkapcsolat, a vallás lényege! Ennélfogva az istenhit az emberi élet tengelye.

7. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá (önmegvalósítóvá) tette.

8. Az életalakítás tényezői: az értelmi megismerés és az akarati cselekvés. Mindkettő lehet helyes vagy helytelen. A helyes megismerés eleget tesz az igazságnak, a helyes cselekvés pedig eleget tesz az erkölcsnek.

9. A földi test a lélektől nem értékelhető külön-külön, lényegében a test a lélek kifejeződése. (ÜF 134)

10. Miért születtem? Istenért! Mert öröktől fogva akart, „kiválasztott és rendelt, hogy gyümölcsöt teremjek és gyümölcsöm megmaradjon” mindörökre. (vö. Jn 15,16)

     A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis üzenetek jelentik, mely a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny misztikus (1850-1941, boldoggáavatása folyamatban van), így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”

     Egyháziak és magam is számtalanszor felhívtam a figyelmet, hogy óvakodjunk az újabb és újabb üzenetközlőktől, mert nem az okozza a veszélyt, hogy szépet és igazat mondanak, hanem az, hogy miután ezzel „beetették” követőiket, végül olyan „üzenettel” rukkolnak elő, ami súlyosan félrevezető lehet!

     Ilyen például az alábbi közzétett „üzenet”: „Fontos felhívás! A Normafánál nem lesz sem engesztelés, sem szentmise, sem Szentségimádás. A Szűzanya kérése: Mindenki számára, akinek fontos az engesztelés műve,és a kápolna felépülésének dolga, tisztelettel felhívom mindenki figyelmét, hogy az első szombati alkalmak a Kútvölgyi Kápolnában 13 órától kezdődnek , ahol engesztelés, szentmise, Szentségimádás lesz. Felhívom a figyelmet, a Normafánál nem lesz sem engesztelés, sem szentmise, sem Szentségimádás.”

Néhány kérdés nyomban felmerül:

1) Kinek mondta a „Szűzanya”? Aki „kapta” nincs neve? (– Így könnyű, mivel itt a földön nem lehet felelősségre vonni!)

2) Biztos, hogy a Szűzanya mondta és nem a megtévesztő szellem? Ki vizsgálta ki? Mert erre csak az Egyházmegyei Hatóság, vagy a megbízottja illetékes, és csak az ő engedélyével lehet közzé tenni!

3) Ki mondja azt, hogy „Felhívom a figyelmet” talán Isten Szentséges Anyja? (– Ő ilyen szavakat nem használ!) Vagy a névtelen üzenetközlő? (– Na, de ki ő?) Esetleg a lelki elvezetője? (– Tudatában van a felelősségének?)

4) A legszembetűnőbb kérdés: lehetséges-e, hogy a Szent Szűz leállítsa valahol az imát és az engesztelést? (– Aligha!)

     Nos, kedves Olvasóm! Ha ezek után az Égi Anya szólna, akkor az a következőképp hangzana (jóllehet, Ő nem vitatkozik és nem is mentegetőzik, de lehet, hogy sír):

     »Gyermekeim! Én nem mondtam, hogy a „Normafánál ne legyen engesztelés, se Szentmise, se Szentségimádás”, mert ezzel emberiségmentő anyai tervem ellen szóltam volna! De azt mondom, hogy otthonaitokban vagy bárhol vagytok – egyénileg vagy közösségben –, szüntelenül folytassátok az imát és Szent Fiam engesztelését! Menjetek az én kedves Kápolnámba – oda is, de ne helyette!

Bármely templom és kápolna szent hely, mert ott van a Legszentebb! Különleges hely a Kútvölgyi Kápolna is, mert én jelöltem ki pontját a Szentségimádásra! És igen kiváltságolt hely a Szent Anna-rét is, hiszen anyám Szent Anna nevét viseli, de még inkább az, mert Szent Fiam jelölte ki népem engesztelési helyéül, hogy végbevigye titokzatos tervét. Fiam is számtalanszor ott volt a Legméltóságosabb Oltáriszentségben veletek, és végleges Jelenléte is ott lesz, országom és a világ megmentéséért!

Mint Édesanyátok mondom, hogy ne csüggedjetek, és a jóravaló indíttatásaitokkal le ne álljatok! Mert sokan jönnek majd Fiam és az én nevemben, hogy hamis üzeneteikkel zavart keltsenek s végül reményvesztettek legyetek! De minden üzenetnél fontosabb, hogy mindenkor Szent Fiam evangéliumi szavait kövessétek: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. (Mt 7,15)« (A fentiek csupán elmélkedés pontok, a szerkesztőtől!)

„Az Úrnak élünk amíg élünk, és az Úrnak halunk meg, amikor meghalunk.” (Róm 14,8)

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

Szellemi létünk legjellemzőbb vonása a gondolkodás, a keresés, a megismerés, a kérdés-feltevés és a válaszadás.  Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni! Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés: Ki vagyok én és ki Isten? Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van? Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

Kisirkánk célja a megismerés és a 'számvetés' segítése! 1-től 412-ig az élet és halál alapvető kérdéseire próbálunk választ adni a Szentírás, a bölcselet és a teológia forrásaiból. A T. Olvasó „spontán nyitással” is lelhet iránymutató gondolatokat, ám ajánlott végigböngészve rákeresni az élet és halál nagy kérdéseire!

„Egy könyv a teremtett világ, aki okosan olvassa, annak elmondja Isten önmagát.” (Angelus Silesius)

»KISIRKA«

 Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

És ne szabadkozzék senki, hogy nem hallott róla!

Útravaló

az ÉLETRŐL,

a HALÁLRÓL és az  

ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL

(tét az örök élet!)

Szerkesztette:

Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő kiadása

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása, hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

https://www.youtube.com/watch?v=MB96IBEUEpU

www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

(folytatás)

     Az Egyház elrendelte Natália nővér közléseinek felülvizsgálatát. A vizsgálat egészen odáig jól zajlott, amíg az akkori kecskeméti nővértársak rágalmaikkal meg nem akasztották az ügy folyását.
     Mindszenty József amint Magyarország főpásztora lett, 1945. november 16-án Dr. Tóth K. János külügyi szentszéki referenst levélben kérte a Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatások ügyében a Serédi bíboros utasítására lefolytatott eljárás felülvizsgálatát. A hercegprímás a felülvizsgálattal dr. Szabó Imre tb. kanonok, esperes plébánost, valamint dr. Kecskés Pál, dr. Bánk József egyetemi tanárokat és P. Gologi Lajos SJ (Natália nővér lelkiatyját) bízta meg. A pozitív állásfoglalás a 6818/1946 ill. 3437/1948 sz. alatt került az Esztergomi Prímási Levéltárba.
     Mindszenty bíboros levele a bizottság vezetőjének: „... Minthogy a fentnevezett nővér ügyével már sokan és sokat foglalkoztak – neki sok megpróbáltatást okozva – kérem, hogy ez a hivatalos kivizsgálás külön tapintattal folyjék le...” A vizsgálat nagyon körültekintően zajlott. A vizsgálatról Shvoy püspök úr is tájékoztatást kapott, ezután írt a hercegprímásnak:
„...Eminenciád magas megbízásából dr. Szabó Imre Krisztinavárosi esperesplébános jelentette nekem, hogy Eminenciád egy komoly bizottsággal Kovacsics M. Natália ügyét kivizsgáltatni, s másfélévi vizsgálat után a sokat szenvedett nővért rehabilitálni méltóztatott..."
     1946. január 25-én sajátkezűleg írta Hermány Géza (volt  platina diplomás építészmérnök) tervrajza alá:
"A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom."
1946. augusztus 26-án Székesfehérvárott a Szűzanyának mint a Világ Királynőjének ajánlotta fel Magyarországot a főpásztor. Engesztelésül hirdette meg a Boldogasszony Évét, ünnepélyesen nyitotta meg Esztergomban, 1947. augusztus 15-én, és ott elhangzott beszédében megígérte (Nr. 2930/1947):
"Főpásztori óhajom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön. A magyar püspöki kar 1946. dec. 26-i körlevele szellemében AKAROM AZ ENGESZTELÉSNEK EZT A SZENTÉLYÉT, mint az engesztelés évének maradandó emlékét...", melynek alapkövét ő maga rakta le 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén. (Ez volt a második alapkőletétel!)
     Jézus kérésének eleget téve XII. Pius pápa 1954. november 1-én kibocsátott "Ad coeli Reginam" kezdetű enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-én bensőséges hódolattal megüljük.
     „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad coeli Reginam enciklika, 1954)

     Jézus Krisztus születése után 2012 évvel, Mindszenty József bíboros születése után 120 évvel, Natália nővér halála után 20 évvel, az Istenszülő Oltalmának havában - a Miskolci Törvényszék nyilvántartásba vette a Világ Királynője Engesztelő Mozgalmat. A végzés 2012. 11. 01-én, Mindenszentek ünnepén vált jogerőssé és a Miskolci Törvényszék erről Szent Imre herceg napján adta ki az igazolását:
A Mozgalom neve: Világ Királynője Engesztelő Mozgalom
A Mozgalom székhelye:3937 Komlóska, Rákóczi út 27.
e-mail: komloska@t-online.hu | telefon: 06 47 338 127
A Mozgalom Bankszámlaszáma (OTP Bank): 11734169-20012199
A Mozgalom Adószáma: 18334083-1-05
Bővebb információ: http://www.vilagkiralynoje.hu/vilag_kiralynoje_engesztelo_mozgalom/

Dicsértessék a Jézus Krisztus, éljen a Világ Királynője!

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

"Az Úrnapja, a föltámadás ünneplése, a keresztények napja, a mi napunk. Az Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

Katekizmus 1167: "Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek,hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által": [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Amikor tehát elmélkedünk [ó, Krisztus] a dicsőséges csodákon, és a bámulatos jeleken, melyek a te szent és dicsőséges föltámadásod e szent napján történtek, mondjuk: áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

Kat. 1193: A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

A magyar engesztelés

     Magyarországon, úgy a Világ Királynője eszméjének, mint az Engesztelő Kápolna felépítésének alapgondolata Kovacsics Mária Natália nővér (1901-1992) magán- kinyilatkoztatásaihoz kötődik.
     Az Úr Jézus és a Szűzanya a 30-as évektől kezdve részesítette látomásokban és üzenetekben Natália nővért. Az Úr egy nagy magyar engesztelő mozgalom elindítását kérte tőle és azt ígérte, hogy ez a mozgalom Mária, a Világ Királynője oltalma alatt az egész földön el fog terjedni, az emberiség teljes megtéréséhez és békéjéhez vezet. Az engesztelés látható jeléül egy kápolna felépítését kérte a Normafai Szent Anna-réten, női és férfi engesztelő szerzetesrend alapítását, továbbá azt kívánta a Magyar Katolikus Egyháztól, hogy ossza szét vagyonát a szegények között.
Három ígéretet fűzött kéréseihez: isteni hatalommal lép közbe azért, hogy
   1) Magyarország semleges maradjon a II. világháborúban,
   2) a nemzet megmeneküljön a további borzalmaktól és
   3) megkezdődjék Mária Országa teljes felvirágzása.
     A 40-es évek elején Jézus felszólította a nővért, hogy kéréseit lelkiatyja útján közölje az állami és egyházi vezetőkkel. Az illetékesek azonban elutasították Jézus szavait. Horthy Miklós kormányzó azzal utasította el, hogy "országunk jelen gazdasági állapotában, nem áll abban a helyzetben", míg Serédi Jusztinián hercegprímás azzal hárította el az égi kérést, hogy "szükségtelen kápolnát építeni oda, ahol nincs egyházközség"! A nővér négy éven át, újra meg újra kérte az egyház vezetőit, hogy építsék fel az engesztelő kápolnát és vagyonukat adják a szegényeknek az ország megmenekülése érdekében. Tudatta velük Jézus jövendölését, hogy mi lesz a következménye, ha nem teszik meg.
     Budapesten 1942-ben társulat alakult a kápolna felépítésére (Kisegítő Kápolna Egyesület, Svábhegyi helyi Bizottsága néven), a főváros vezetése pedig a Jézus által megjelölt helyen, a Szent Anna-réten nagy területet ajándékozott erre a célra. Hermány Géza építészmérnök 1942 őszén kapott megbízást a terv elkészítésére. Serédi Jusztinián hercegprímás 1944 őszén hagyta jóvá a kápolna felépítését, amikor már betegen kellett az óvóhelyre menekülnie és gyógyszerellátás hiányának következtében meg is halt (diabetes-ben).
     1944. december 8-án, miközben Molnár László, a Batthyány téri Szent Anna templom esperesplébánosa felszentelte a Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét, már bombák hullottak Budapestre. 
    Mindszenty Józseffel együtt Natália nővér lelkes támogatója volt Badalik Bertalan, Grősz József, Pétery József, Shvoy Lajos püspök. Így egyházi személyek juttatták Rómába Natália nővér leveleit, XII. Piusz pápa kezébe. A Szentatya feltűnő érdeklődést tanúsított a nővér által tolmácsolt üzeneteknek. 
     Már a 40-es évektől elkezdődött országos engesztelő mozgalom formájának Dr Erdey Ferenc egyetemi tanár, kalocsai apát-kanonok (1895-1966) a 30-as években (Natália nővértől függetlenül) folytatott a "Nagy Magyar Engesztelés Műve" írásai is iránymutatást adtak. Az ország nehéz helyzetből való kilábalása szinte egyetlen eszközeként hirdették a Világ Királynője segítségének kérését és templomokban imádkozták a Világ Királynője rózsafüzért engesztelő imaórákon, zarándoklatokon vettek részt az emberek.
     Terjesztették a Natália nővér látomása által készült, egyházilag jóváhagyott képeket. (1946. április 10. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök).
     A magyar engesztelés mozgalmának célja az ország, s rajta keresztül az egész világ mentése volt. A Világ Királynője tiszteletének terjesztése egy megkezdett út volt a világbéke elnyerése felé – és ez érvényes mind a mai napig! Alább, a Normafai Szent Anna kápolna. (folyt. holnap!)