241. Szent Fausztina révén kéri tőlünk Jézus: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Merülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek Tőlem valamit.” ((Fausztina Napló N 1320)
242. Az az idő, melyet nem Isten szolgálatára fordítunk, elveszett idő. (Liguori Szent Alfonz)
243. Az idő végtelen értékű kincs; hiszen bármely pillanatban a kegyelem és a dicsőség kincseit szerezhetjük meg vele. (uo)
244. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)
245. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)
246. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!
247. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)
248. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)
249. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja az emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.
250. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!
251. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetének pedig árt!
252. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)
253. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve kívánjuk szívünk megtisztulását.