164. A lehetőség néha igen halkan kopogtat.
165. Sokak számára a keresztség abban áll, hogy valamikor beírták nevüket a kereszteltek anyakönyvébe.
166. Amit az anyagi táplálék jelent a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás lelki életünkben. Az Eucharisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával. Megerősít a keresztségben kapott kegyelmi életben, erőt ad a jelen élet zarándokútján való küzdésre, és fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket a feltámadott Krisztussal, a mennyei Egyházzal. (vö. Róm. Komp. 294)
167. Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint az irgalmas szeretet, és azért, hogy rejtettségében éjjel-nappal kegyelmeket osztogasson, tanújelét adva szeretetének. (Liguori Szent Alfonz)
168. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Így nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (uo)
169. Minél inkább részesedünk az Eucharisztia által Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. Ám a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a Bűnbocsánat Szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. (vö. ÚK 1395)
170. Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.
171. A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes (akarati) beleegyezés kell... (vö. ÚK 1859)
172. Minél nagyobb a kegyelem, melyet Istentől kaptunk, annál nagyobb a hálátlanságunk, ha visszaéltünk vele.(uo)
173. Ne attól rettegj, hogy elesel, hanem attól hogy nem tudsz majd felkelni! Élj a szentségekkel!
174. Nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)
175. Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük a jót. (Liguori Szent Alfonz)
176. A gőg megüli a lelket, romba dönti a szívek közti hidakat, és aláássa az üdvösség minden kötelékét.
177. A gőgös ember kérkedik a lázadásban fogant szabadságával. Az ily módon lopott szabadság azonban – melyet balgán saját magának tulajdonít –, idővel keserűvé válik számára és a rabságba vezeti.