Japánban, ahol a lakosságnak csak 0,3 %-a katolikus, különleges jelentősége van Isten csodáinak!
És ilyen csodák vannak, s talán a legnagyobbak közé tartozik, hogy a több évszázados kegyetlen üldöztetés után, amikor végre misszionáriusok léphettek Japán földre, találtak még titkos keresztény közösségeket.
Amikor 1865-ben Japán újra megnyitotta kapuit, a több mint két évszázados keresztényüldözés és elszigeteltség után, a francia egyház Mgr Bernard-Thadée Petitjean püspököt küldte a Párizsi Külföldi Missziók Társasága (MEP) részéről.
Első ténykedése, hogy egy kis kápolna építésébe kezdett Nagaszaki Urakami kerületében. Később így emlékezett vissza. Egyik nap, 12-15 emberből álló csoport, férfiak, nők és gyermekek gyűltek össze a kicsiny kápolna előtt. Sietettem, hogy kinyitom, de egy nő közeledett hozzám, és kezét a szívére téve, félősen ezt mondta: "A mi szívünk, ugyan úgy érez, minta tiéd!" – aztán azonnal megkérdezte, hogy hol van a Szűzanya képe?
Ekkor – emlékezik Petitjean püspök –, minden kétségem eltűnt. Rájöttem, hogy Japán halálosan üldözött katolikusai két és fél évszázadon át, minden papi szolgálat nélkül őrizték hitüket néhány kis Mária-kép előtt, csendben mondva a rózsafüzért! Ezt a 15 ezerre tehető keresztény magot, az Istenanya vezette, megtartva őket Jézus iránti töretlen hűségükben. Azon voltam, hogy egy nagy templomot építsünk, Szeplőtelen Fogantatás titulussal. (El is készült 1914-ben!)
Amikor 1945. augusztus 9-én az atombomba felrobbant Nagasaki-i Urakami katedrálistól 500 méterre!! A hívek épp az augusztus 15-i ünnepre készítették fel a templomot, és szentmise folyt. A robbanás, mindenki maga alá temetett az épület!
A Szeplőtelen Fogantatás fából készült szobra elszesedett, és megrongálódott, de ép fejét csak később találták meg! A mélyen megrendült katolikusok, nevet is adtak nek: Hibaku Maria ("Atomsérült Mária")
Ezt a relikviát, később bemutatták a New Yorki ENSZ székházában is! Emlékeztetőül máig meghagyták az atomi robbanás által leomlott harangtornyot.
Sajnos, bizonyára nem véletlenül lett kiválasztva ‒ két katolikus japán város, Hiroshima és Nagaszaki!
Hirosimában 1945. augusztus 6-án, kb. 1 km-re az epicentrumtól, teljesen sértetlen maradt egy jezsuita kolostor, a benne lévő 30 szerzetessel együtt, holott a robbanás központjától 10 km-re semmi esély nem volt az életbenmaradásra. A szerzetesek legfeljebb csak az üvegszilánkoktól szenvedtek kisebb sérüléseket, amellett, hogy voltak ablakok, amelyek be sem törtek! 20 év alatt 200-szor vizsgálták meg őket amerikai orvosok és megállapították, a bomba radioaktív sugárzása sem okozott náluk semmiféle betegséget vagy elváltozást. (Lásd az alábbi képet, melyen a szerzetesek sétálnak az egyébként sugárszennyezett terepen!) Arra nem tudtak magyarázatot adni, hogyan maradhattak életben a hirosimai robbanás után. Nincs semmi vizsgálati adat arra, hogy egy atomfegyver ilyen hatótávolságban ne pusztítana el mindent, mert azok, akik ilyen távolságra voltak az epicentrumtól, olyan halálos mennyiségű sugárterhelést valamint 11.000 - 16.000 Celsius fok hőmérsékletű lökéshullámot kaptak, hogy a pillanat töredéke alatt meghaltak. 
(A képen egy túlélő jezsuita atya Hubert Schiffer, aki a rózsafüzér-ima védelméről beszélt az atombombával szemben.)
Összesítve: egyetlen ember sem maradhat életben és semmi sem maradhat talpon egy kilométeres körzetben. És akik mégis életben maradtak? Ezek a túlélők meg voltak győződve arról, hogy csakis azért, mert a fatimai engesztelés szellemében éltek és mindennap imádkozták a rózsafüzért.
Na ez azért kissé sokkoló volt az USA Védelmi Minisztériumának! Úgyhogy sohasem kommentálták hivatalosan az esetet, valószínűleg titkosították és nem tárgyalták nyíltan a szakirodalomban.
