110. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!
111. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!
112. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!
113. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)
114. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)
115. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)
116. A poklot kiérdemelt, de megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)
117. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)
118. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)
119. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)
120. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)
121. Jézus életében, szenvedésében és haláltusájában mindegyikünkért és egyenként odaadta önmagát. Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus Szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért döftek át, jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (vö.. ÚK 478)
122. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)
