254. Száz emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)
255. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!
256. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)
257. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)
258. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)
259. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!
260. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!
261. Földi életünk csak korlátozott ideig tart, mely az érdemszerzés sürgető lehetőségeit kínálja számunkra! Ezalatt küzdünk, változunk, öregszünk és más földi élőlényhez hasonlóan, meghalunk. Az ember esetében ezt a különítélet követi. Lelkünk ezt követően vagy a mennybe vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.
262. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mélyemlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk!
263. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)
264. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)
265. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)
266. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)
267. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.
268. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)
