EGY EXORCISTA MESÉLI 2
Részlet GABRIELE AMORTH atya könyvéből
A Szentírás az angyalokról és a démonokról kifejezetten mint szellemi lényekről beszél, akiknek azonban igenis saját értelmük, akaratuk, szabadságuk és függetlenségük van. Ezzel szemben, a modern teológusok a Sátánt a gonosz elvont eszméjével azonosítják. Ez egyértelműen eretnekség, ami ellentétben áll a Bibliával, a patrisztikával és az Egyház tanítóhivatalával. A múltban soha nem kérdőjelezték meg ezt az igazságot, ezért nem történt meg eddig a sátán és a démonok létének dogmatikus definiálása. Ezzel együtt, a IV. Lateráni Zsinat világosan kimondja: „Az Ördögöt (tehát a Sátánt) és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de ők saját hibájukból (szabad akaratukból) gonoszak lettek.” Aki a sátánt eltűri, az a bűnt is eltűri, és nem érti meg többé a krisztusi kegyelem működését.
Az is nyilvánvaló, hogy Jézus kereszthalálával legyőzte a Sátánt, de ezen felül még tanításával is: „De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20). Jézus az erősebb, aki a Sátánt megkötözi, elrabolja holmiját és birodalmát kifosztja, amely így nem állhat fenn tovább (Mk 3,26-27). Jézus ezt válaszolta azoknak, akik elmondták neki, hogy Heródes meg akarja őt ölni:„Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: lám, ma és holnap ördögöt űzök és gyógyítok, csak harmadnap leszek készen” (Lk 13,32). Jézus megadja az apostoloknak a hatalmat az ördögűzéshez. Azután ezt a hatalmat kiterjeszti a 72 tanítványra is, végül mindazoknak megadja, akik hisznek őbenne.
Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, miként folytatták az apostolok a Szentlélek eljövetele után a démonok kiűzését. És ugyanígy tettek a későbbi idők keresztényei is. Már a legkorábbi egyházatyák, mint például Jusztin és Iréneusz, világosan beszéltek Sátánról és az ő kiűzésére szolgáló hatalomról. És ugyanígy tanítottak a többi egyházatyák is, akik közül én különösképpen Tertulliánt és Origenest emelem ki. Elég ezt a négy szerzőt idézni azoknak a modern teológusoknak a megszégyenítésére, akik gyakorlatilag nem hisznek az ördögben és ezért nem is beszélnek róla. (A Szent Margit Lapban közölt részletek nyomán)
Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. (Lk 10,18)
Szólj hozzá!
Harmadik jelenés
1933. január 19-e, csütörtök, este 19 óra.
Ezen a napon is kellemetlen, csípős, hideg téli este volt. Marietta egy régi kabáttal takarta be fejét, hogy védekezzen a hideg ellen. A kertbe sietett. A kis ösvénynél letérdelt és imádkozott. 
Ezen az estén hatan kísérték el a találkozás helyére. Imádkozva várták a "Bájos Hölgyet"! Ő pedig valóban jött és mosolygott.
Marietta azonnal megszólította.
‒ Ki Ön, szépséges Úrnőm? ‒ kérdezte Marietta.
‒ A szegények Szüze vagyok!
‒ Szépséges úrnő! Tegnap azt mondotta, hogy e forrás nekem van fönntartva. Mit jelent ez?
‒ Ez a forrás minden nemzeté. A betegek enyhítésére! ‒ válaszolta a Jelenés.
Marietta pedig csodálkozó hangon ismételgette magában "minden nemzeté, a betegek enyhítésére", majd hirtelen megszólalt:
‒ Köszönöm. Köszönöm!
Az Úrnő pedig ezeket mondotta:
‒ Imádkozni fogok érted! Isten veled! ‒ és eltűnt.
Marietta pedig tovább nézett a "Szépséges Úrnő" felé és sírva ismételgette az elhangzottakat. De Marietta nem értette, mit jelent valójában a "minden nemzeté" és a "betegek enyhítésére" kifejezés. Otthon édesapjától tudakozódott, aki levetkőzve korábbi félelmét és fenntartásait, megnyugtatóan elmagyarázta a szavak értelmét. Marietta pedig tele volt örömmel. Beszélt a találkozásról!
(A sorozat szeptember 9-én folytatódik!)
Szólj hozzá!
EGY EXORCISTA MESÉLI
Részlet P. Candido Amantinia, GABRIELE AMORTH atya könyvéhez írt előszavából
A Szentírás több helyen beszámol arról a rendkívüli hatalomról, amelyet Jézus ezen a területen mutatott. Isten egyszülött Fiának e világba való küldésével világosan kifejezésre juttatta, hogy a Sátán emberekre gyakorolt káros hatásának gátat akart vetni.
A szent írások ismételten utalnak arra, hogy a Sátán e világ fölötti hatalmát fizikai megszállottság formájában is kifejezi. Azok közé a rendkívüli képességek közé, melyeket Jézus az apostoloknak és azok utódainak át akart adni, az ördögök kiűzése is beletartozik (Mt 10,8; Mk 3,15; Luk 9,1).
Ha Isten megengedi, hogy az embereket ördögi támadások érjék, akkor mindenféle hatásos segítségről is gondoskodik ez ellen. Ezért az Egyházat nagyhatású szentségi erőkkel látta el. De mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördög támadásai elleni védelemre; hiszen már a kezdetekkor ellenkezést vetett közéjük.
Korunk szerzői, köztük a katolikus teológusok is arra törekszenek, hogy a Sátán és a többi bukott angyal befolyását kisebbítsék, ha éppenséggel nem tagadják egyszerűen még a létezésüket is. Holott ha fizikai befolyásról van szó, akkor a bizalmatlanság nem csak kötelesség, hanem egyúttal az okosság jele is. De sajnos manapság az ördög emberekre gyakorolt hatását elmúlt, sötét korok babonájának tartják csak.
A gonosz munkáját ez a beállítottság természetesen nagyban elősegíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitások ellen fellépni. Az ördögtől gyötörteket a Szentírás kijelentései, a teológia és a napi tapasztalat alapján még korunkban is szerencsétlenek légiójának kell tekinteni, akikért a tudomány csak keveset tud tenni, habár ezt nem vallja be. Felelősséggel démonopátiát diagnosztizálni – így lehet minden diabolikus hatást nevezni – a legtöbb esetben nem lehetetlen olyan valaki számára, aki ismeri azokat a tüneteket, amelyekkel a démoni tevékenység általában észrevéteti magát.
Egy démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél, még halálosaknál is gyakran lehet csodálatosképpen pusztán vallásos segítséggel javulást, sőt gyógyulást elérni. Ugyanakkor a gonosz szellemek áldozatai úgy érzik, hogy sorscsapások üldözik őket: életük szerencsétlenségek sorozatából áll.
Manapság sok tudós foglalkozik olyan jelenségekkel, amelyek a démonopátiás eseteknél is előfordulnak. Mivel ezek objektív szemmel nézve mindennemű szabályon kívül állnak, tudományos kifejezéssel paranormálisnak nevezték el őket. Bár semmiképpen nem akarjuk a tudomány fejlődését kisebbíteni, az azonban mégsem reális, hogy mindent a természettudománnyal akarjanak megmagyarázni, és mindenféle tünetet, bajt természetes okokra akarjanak visszavezetni.
Csak nagyon kevés kutató van, aki hisz az idegen, intelligens, de mégis testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében, aki e lényeket bizonyos jelenségek okozójaként elfogadja. Azon orvosok száma is csekély, akik a reménytelen eseteknél és klinikailag megmagyarázhatatlan vizsgálati eredményeknél, egyáltalán feltételezzék ilyen hatalmak befolyását. Ilyenkor közülük többen Siegmund Freud-hoz folyamodnak, amivel persze csak rontanak a szerencsétlen áldozat állapotán, miközben egy felszentelt exorcista ezekben az esetekben is segíthetett volna. (A Szent Margit Lap 85-87. száma nyomán)
Szólj hozzá!
Második jelenés
1933. január 18-án, szerda este 19 órakor Marietta este a havas kertben imádkozott, s egyre csak a szépséges hölgy megjelenésére gondolt, szinte várta. Édesapja közben izgatottan járt-kelt, hogy elűzze a boszorkányt, persze senkit sem talált.
A kislány ekkor, benső indíttatásra elhagyta a kertet, kiment az útra. Ott letérdelt a fagyos talajra és imádkozva várakozott. Az út melletti árokban egy kis tócsa volt, melyet egy parányi vízforrás táplált. Amint a lány ezt szemlélte, egyszerre ott állott a "Bájos Hölgy"! Kedvesen köszöntötte Mariettát, majd így szólt:
‒ Mártsd kezedet a vízbe!
A kislány készségesen megtette. Ekkor a Bájos Hölgy így szólt hozzá:
‒ Ez a forrás neked van fenntartva! ‒ majd jó éjt kívánva eltűnt.
Marietta tovább imádkozott és örömmel szívében tért vissza szegényes otthonukba! (folyt.)
Szólj hozzá!
Csapataink harcban állnak?
Nos, a Római Katolikus Egyházzal szemben már "fortyog a gyűlölet krátere" és zászlót bontott az Anti-egyház, mely akár állítólagos "égi üzenetek" által is igyekszik éket verni a hívek és a klérus közé. Esetenként igen rafináltan fogalmazott "Új Tant" hirdet, elveti a jelenlegi pápát és isteni átokkal fenyegeti meg azokat, akik "üzeneteinek" hitelességét kétségbe vonják! A forrás minden ember számára ismeretlen, hiszen álnéven munkálkodik a zavarkeltésen és a lelkek vesztén, s bizony sokan még a választottak közül is fennakadnak hálójában anélkül -, hogy tudatosulna bennük, mit és kit követnek.
A fentebb taglaltakról az Egyház szaktekintélyei tudnak ugyan, de a nyilvánosság előtt nem beszélnek, valószínűleg azért, hogy ne látsszanak vészjóslónak, hiszen – és ebben igazuk van –, ha mindenki hűséges maradna a Keresztségéhez (imádkozna, gyakorolná a hitét és élne a Szentségekkel), akkor valóban nem kéne tartani nagyobb "ijedelemtől", ám ez sajnos nem így van! Ha Isten Népe egyként kérné az Urat: "Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" (Lk 18,7-8) És itt ez a fenyegető tragédia nem az, hogy valakik hallgatnak a dolgokról vagy sem!
Szinte az 56-os segélykiáltást hallanám: "csapataink harcban állnak!" De egyházunk esetében, sajnos ez nem így áll! Krisztusunk követői nem állnak harcra készen, csak várják (vagy nem is tudják, mi várható), ahelyett, hogy szüntelenül imádkoznának és élnének a Szentmise és a Szentségek kegyelmével, amíg lehet! Mert hiszen mondva van: töltekezettek és erősödjetek meg benső emberré, hogy elkerüljétek mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie!
(A sorozat szept. 9-én folytatódik!)
Szólj hozzá!
Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban?
Írta: Dr. Heinz-Lothar Barth
Bár a katolikus teológiában biztosan akadnak szebb és fényesebb témák, az ördög és az ellene folytatott harc mégis a keresztény élet realitásai közé tartozik. Az ördögűzés, különösen a keresztelési, de egy valódi megszállottság esetén alkalmazott is, a keresztény-európai vallástörténelemben az eltelt csaknem 2000 évben nem lebecsülendő szerepet játszott. Ezért jobb az, ha az exorcizmust és korunkban játszott jelentőségét józan tudományos szempontból vizsgáljuk meg, mintha egyszerűen kiszorítjuk gondolatainkból és agyonhallgatjuk. És számolni kell azzal is, hogy egy ilyen témát a felvilágosulatlan szenzációhajhászás kezd el tárgyalni, miként ez sajnos már ebben az esetben is megfigyelhető.
_2.jpg)
Korunk egyetlen kritikus szemlélőjének sem kerülhette el figyelmét a sátánizmusnak és minden e körbe tartozó jelenségnek az utolsó években történő szinte megrázó mértékű növekedése. A médiák újra és újra mágikus és okkult praktikák különböző formáiról számolnak be, az állatkínzásoktól, a szexuális bűntettektől és az ún. fekete misék mindennemű egyéb perverzitásától kezdve egészen a nyilvánvaló és részben különös kegyetlenséggel végrehajtott rituális gyilkosságokig. Aki ezekről a szörnyűséges rémtettekről tájékozódni szeretne, annak ajánlani tudjuk Guido és Michael Grandt „Schwarzbuch Satanizmus. Innenansichten eines religiösch Wahnsystems” (= Feketekönyv, sátánizmus. Egy vallási tébolyrendszer belső nézetei, Pattloch Kiadó, Ausztria, 1995) című könyvét.
Íme egy kóstoló a napi sajtóból. A „Die Tagespost” című napilapban 2001. december 6-án a „Sátánizmus az, ha magadat imádod” címmel a következő hír jelent meg: „Két héttel ezelőtt az olasz napilapok arról számoltak be, hogy egy 18 éves olasz lány iskolája WC-jében öngyilkosságot követett el. A vizsgálatok 
megmutatták, hogy a lány a sátáni rockénekest, Marilyn Mansont istenítette. A múlt októberben két tizennégyéves egy dél-itáliai kisvárosbeli barátnőjük torkát próbálta meg elvágni. A két fiatal kijelentette, hogy tettükben Marilyn Manson inspirálta őket. Néhány nappal később két tizenöt éves, Milánó környékén egy temető néhány sírját gyalázta meg úgy, hogy spray-vel sátáni szimbólumokat és megfordított kereszteket fújt a sírkövekre. Az átkozódó szavak mellé idoljuk, Marilyn Manson nevét is felírták. A fiatalok köreiben az utolsó években a mágiának, az okkultizmusnak, a spiritizmusnak és magának a sátánizmusnak szabályos „boom”-ját figyelhetjük meg, jelentette ki Carlo Climati, olasz újságíró nemrég megjelent „l giovani e l'esoterismo” (A fiatalság és az ezoterizmus, Paoline Kiadó, 2001.) című könyvében, melyben a szerző az Olaszországban a közeljövőben megtörtént eseményekből kiindulva analizálja a mágia, a sátánizmus és az okkultizmus fiatalokra gyakorolt hatását. Ez a könyv 2001. tavasza, vagyis első megjelenése óta már négy kiadást ért meg, mely világosan mutatja e téma nagy aktualitását.”
Az Egyháznak tehát jobban, mint valaha, intenzívebben, mint ahogy ez a II. Vatikánum idejében történt, foglalkoznia kellene a gonosszal – gonosz alatt mind a személyt, mind a jelenséget értve. E célra különböző tevékenységi területek jöhetnek szóba: szóbeli és írásbeli felvilágosító munkák, a veszélyeztetettek lelki gondozása, különleges szándékú istentiszteletek stb. De mindenekelőtt a püspököknek kellene egyik legelső és legősibb feladatukra emlékezniük, nevezetesen a Sátánnak és seregeinek az imák és rítusok sajátos formáival való rendreutasítására. Ezek egyik és legelső formája az exorcizmus. Sajnos az utóbbi időkben több helyütt, éppen az ellenkezőjét tették, és az ördögűzést vagy teljesen megszüntették vagy legalábbis erősen ellaposították. És ez sajnos vonatkozik a keresztelés során, az exorcista ima következetes elhagyására is! (Megjelent a Szent Margit Lap 69. és 70. számában /részlet/)
Szólj hozzá!
Az első jelenés
1933. január 15-e vasárnap, igen hideg volt. Banneux környékén az emberek behúzódtak estére otthonaikba. A hét gyermekes Beco család Marietta nevű 12 éves kislánya, ki-kitekintgetett az ablakon, mert türelmetlenül várta haza 10 éves húgát, akit még reggel átvittek 
magukhoz a szomszédok.
A kékesen-hideg mozdulatlan téli vidéken egyszerre csak egy villanásra lett figyelmes. Először a szobában világitó lámpa tükröződésének gondolta, de rájött, hogy a kinti ragyogás egy hölgyforma. Kiáltott is 
anyjának:
‒ Édesanyám! Egy szépséges Hölgyet látok a fénysugárban. Az anya is kitekintett és látva a különös fényalakot, ijedten így válaszolt:
‒ Biztosan egy boszorkány!
Marietta úgy látta, hogy a szépséges hölgy kedvesen, szívélyesen integet neki és hívja. Ki is akart menni a kertbe, de édesanyja bezárta előtte az ajtót. Marietta, sírva visszatért az ablakhoz, de a csodálatos fénysugarat és benne a "Bájos Hölgyet" már nem látta. A fényesség is megszűnt. Ekkor imádkozni kezdett.
(folyt.)
Szólj hozzá!
A sátán tüzét mégsem oltjátok?
Az Úr panaszos szavai uo.: "Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti, választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlenek, Nekem szentelt lelkek, szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! Van még idő. Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. Koptassátok le magatokról legalább ti minél hamarabb ezt a szörnyen kétségbeejtő bűnt, melyről nem akartok tudomást szerezni. A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy az be ne hatoljon, és ennek a fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! Nem veszitek észre, mennyit járok utánatok? És a sok figyelmeztetés is hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. Én fogom kezeteket, csak ne szakítsátok ki magatokat az Én ölelő karjaimból. Térjetek hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső mártíromság szent oltárán!” Itt megkérdeztem az édes Üdvözítőt, hogyan értsem ezt? Hisz a külső tevékenység úgyis eléggé meg van akadályozva. Ő erre azt válaszolta: „Akarjátok észrevenni, hogy ez az Én akaratom. Ezt a belső mártíromságot a sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén, mint Értem hozott mártíromság, bőséges gyümölcsöt hoz. Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok.
Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem! Én veletek vagyok, és a küzdelem oroszlánrésze az Enyém, azt Én vállalom magamra. Fogjunk már össze, ti lanyha lelkek! Ne tegyétek magatokat szerencsétlenné. Bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz." (I/90)
(folyt.)
Szólj hozzá!
A denveri érsek a Sátán térnyeréséről és a győzelem esélyéről
„Kudarcos, zavaros időket élünk, mégpedig azért, mert nem fogjuk fel, hogy van ellenségünk. Pedig kifejezetten ellenségünk a Sátán, és sok ellenségünk van a világban is" – figyelmeztetett Charles J. Chaput egy római konferencián tartott beszédében.
A római Emmanuel közösség és a Redemptor Hominis Pápai Lelkipásztori Intézet által szervezett Papok és világiak küldetése című konferencián az amerikai érsek egy protestáns lelkipásztor gondolatát idézte: „Úgy prédikálunk, mintha nem volna ellenségünk”. Hozzátette: „Fontos, hogy megértsük: harc folyik, valóban szellemi küzdelem idejét éljük és azt hiszem, az egyház valahogy megfeledkezett erről. Fontos, hogy ráébredjünk: a Gonosz ténylegesen létezik, a Sátán valóságos személy."
A CNA hírügynökség kérdésére, hogy hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét a társadalomban, az érsek így válaszolt: „Amerikában az egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Ha az ember szót emel a pornográfia vagy más, nyilvánvalóan romboló jelenség ellen, mindjárt társadalomellenesnek, szólásszabadság-ellenesnek bélyegzik."
Chaput a válást és a házasság újradefiniálását is a Sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma kiejteni anélkül, hogy szabadság- és igazságellenesnek ne bélyegeznék az embert. Olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának."
A küzdelem sikerére vonatkozó kérdésre az érsek így felelt: „Úgy vélem, sok nagyon jó kezdeményezésünk van, jól küzdünk, de a társadalmi életben, kultúrában sok csatát veszítünk. Ugyanakkor – tette hozzá – minden egyes megtérés komoly győzelem, mert nem közösségileg üdvözülünk. Mindenki egyénileg üdvözül, és Isten ellenségének, a Sátánnak az tetszik, ha az emberek egyénileg hűtlenné válnak istengyermekségükhöz. Ezért valahányszor megtérünk és elfordulunk a bűneinktől, csatát nyerünk. Sok győzelmünk van, nem hiszem hát, hogy teljes társadalmi rétegek meghódítása jelentené a sikert; inkább az, ha egy-egy embert meg tudunk nyerni, hogy hűségesen, odaadóan kövesse Isten hívását az életében" – fogalmazott Chaput érsek. (Magyar Kurír nyomán)
Szólj hozzá!
Egy történelmi korszak nagy figyelmeztetése
A Banneux-i Mária-jelenés sokkal egyszerűbb és áttekint-hetőbb ‒ mind eseményében, mind üzenetében ‒, mint a Beauraing-i!
Belgium déli részén, az Ardennek vidékén, a Liege-i egyházmegyében fekszik egy alig pár száz lelkes település Banneux, nem mesze a francia határtól. A helység lelkipásztori szolgálatát évszázadokon át bencés szerzetesek látták el, egészen a francia forradalomig.
Elgondolkodtató, 1933-ban volt megváltásunk ezerkilencszáz éves jubileuma. Sztálin, több tízmilliós népírtása után, ekkor vitte végbe az ukrajnai éhínséget is tíz millió áldozattal. A Szűzanya erre is figyelmeztetett 1917-ben Fatimában! Kérései azonban nem lettek teljesítve, melyek megakadályozhatták volna az istentelenség szétáradását a világban! Ennek folyománya volt, hogy 1933-ban Hitler, Németország kancellárjaként hatalomra került.
A Szűzanya szinte előkészítette az embereket a Sötétség Erőinek újabb térnyerésére és próbálta felkészíteni szegény gyermekeit a nehéz időkre, miszerint ennek a "fajzatnak" a pusztítását, csak imádsággal enyhíthet-jük. Kijelentette, hogy ő a Szegények Édesanyja és minden alkalommal kérte, hogy imádkozzanak sokat, és higgyenek, mert az élő hit hegyeket mozgathat. Az Istenanya felhívta az emberiség figyelmét, hogy bízzunk Őbenne és Ő is bízik azokban, akik a segítségét kérik. Az élő hit képes olyan cselekedeteket véghez vinni, amelyek megfékezhetnék a sátáni erő-ket, és az ő Szeplőtelen Szíve által lehívhatná Krisztus Békéjét a világra!
Felhasznált források:
Dr. VARGHA Damján: Két belga Lourdes, Beauraing, Banneux – Maurinum Pécs 1933.
P. SCHANS Josef OSB.: Szűz Mária Belgiumban ‒ Congregationis Maria 1935.
BALASSY József: A Szűzanya banneux-i jelenése ‒ Balassay kiadó. Budapest, 2001.
Dr. MOLNÁR Gyula: Szűz Mária a történelemben ‒ Budapest, 2005.
Dr. ANTALÓCZI Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő ‒ Eger 2000
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2008.01.13/0801.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Our_Lady_of_Banneux
http://gloria.tv/?media=487794&connection=tablet&language=DGtkouwHWmP
(Képek az internetről!)
Szólj hozzá!
A Római Katolikus Egyház sorsa az emberiség sorsa
Don Stefano Gobbi atya könyve is hasonló nyomatékkal hívja fel figyelmünket (idézet Antalóczi prelátus könyvéből): "Kimondhatatlanul nagy megpróbáltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének." (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: "Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek." A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet – Gobbi atya szerint – a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdető egyháziakkal szemben kell majd folytatni. "Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim." (1975. 01. 04.) Ehhez olvassuk el a Szent Szűznek egy másik megnyilatkozását: "Szavaimat csak azok képesek megérteni és befogadni, akiknek értelme alázatos és készséges; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme világos és tiszta. Amikor az Édesanya gyermekeinek beszél, azok meghallgatják, mert szeretik. Megteszik amit mond, és így gyarapodnak a tudásban és az életben. Nem lehetnek az Édesanya gyermekei azok, akik még mielőtt meghallgatnák, bírálják azok, akik visszautasítják azt, amit mond, még mielőtt megvalósítanák. Ezek, ha a tudományban gyarapodnak is, nem gyarapodhatnak a bölcsességben és az életben..." (1977. 10. 29.). (Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000; 189-190 p.)
A Szent Szűz szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: "A Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. (...) A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok." (II/100)
(folyt.)
Szólj hozzá!
„A sátán gyűlöli a családot” – egy amerikai exorcista tapasztalatai
Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mély elkötelezettséggel csinálni – mondta a CNA-nak nyilatkozva a középkorú pap, akinek exorcista „pályafutása” tizenöt éve – röviddel azután, hogy pappá szentelték –, egy szentmise bemutatása közben kezdődött.
„A szent Vér átváltoztatásának pillanatában azt kértem az Úrtól, árassza szent Vérét a fiatalokra, és segítse azokat a fiúkat, akiknek papi hivatást szán.” Abban a pillanatban egy tizenhárom év körüli fiú „hátrazuhant és morogni kezdett. Erre nem számítottam” – mondta az amerikai pap, aki a kérdések özönétől tartva inkább névtelenül kívánt nyilatkozni a katolikus hírügynökségnek.
A papot püspöke küldte „gyakorlatra” a Római Egyházmegye hat, hivatalosan megbízott exorcistája mellé, miután az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája 2010 novemberében úgy határozott, jelentősen növelni kívánja exorcistái számát (amely ma ötven körül lehet a kontinensnyi országban). Azóta naponta három exorcizmuson vesz részt. Akikkel találkozunk – mondja –, bukott angyalok, akik jónak lettek teremtve. Az egyházatyák, köztük Szent Jeromos és Szent Ágoston úgy vélték, ezek az angyalok azért lázadtak fel, mert Isten feltárta előttük a megtestesülés tervét, s ők nem tudták elfogadni, hogy Isten a tiszta, végtelen szellem emberré legyen. Ezért izgatja őket annyira az ember testi mivolta, és ezért igyekeznek neki szenvedést okozni.
Angyali tudásuk alapján – teszi hozzá – a gonosz lelkek tudják, hogy Isten csak azért engedi sátáni működésüket, hogy a (felajánlott) 'engesztelő szenvedés' által üdvösségre vezesse az embereket. Akik így szenvednek, azáltal lesznek szentté, hogy felajánlják áldozataikat, amelyeket Isten elfogad és áldássá tesz az Egyház javára világszerte. Amikor erre emlékeztetjük a gonoszt, őrjöng, mert tudja, hogy veszít. Ezért amíg teheti, minél többet meg akar szerezni. Ha nem tudja megkaparintani a lelküket, legalább az életüket igyekszik pokollá tenni.
„A gonosz lélek általában már a szertartás elején megnyilatkozik a szenvedő emberben, akinek viselkedése erőszakossá válik, arca vagy hangja elváltozik. A gonosz igyekszik félelmet kelteni, de ezzel nem kell foglalkozni. Több kérdést szoktam föltenni neki, pl. hogy mi a neve, mert meggyengíti, ha a nevét is kimondjuk, amikor parancsolunk neki. Miután elárulta a nevét, a pap megparancsolja, hogy távozzék. Olykor azt is megkérdezi, mikor fog távozni. „Erre, mintha betanulták volna, mind azt feleli: SOHA! – Pedig egyszer igenis távozni fognak!” – jegyzi meg a leendő exorcista.
Hozzáteszi, hogy néha be lehet dobni egy-két dolgot csak azért, hogy megalázkodásra késztessük: segítségül lehet hívni szenteket, őrangyalokat vagy akitől a legjobban retteg: a Szűzanyát. Ettől egészen másként kezd viselkedni. A végén sokszor dühös, agresszív kitörésekben nyilatkozik meg; ilyenkor habzik a megszállott ember szája. Ha átok törik meg, az illető az átok során használt tárgyakat kezd kihányni. „Nem valami kellemes látvány, de ilyenkor tudom, hogy hatásos, amit teszünk.”
Az amerikai pap szerint a démoni befolyás oka minden esetben más, ám van egy közös vonás: az érintettek „súlyos sebeket kaptak életük során, elsősorban a családban. Olyan esetekre gondolok, amikor a szülők nagyon rossz döntések – házastársi hűtlenség, abortusz vagy más, családromboló cselekedetek – által beengedték otthonukba a gonoszt.
A család: ikon. A család a Szentháromság képmása, ezért a gonosz gyűlöli a családot.” (Magyar Kurír)
Szólj hozzá!
Augusztus 5. Havas Boldogasszony napja
A Standaard újság szerint 175 ezer ember gyűlt össze, nem csak Belgiumból. Nagy számmal hoztak betegeket is, akiket a fenntartott helyre vittek.
Délelőtt 9 órakor megjelent az 5 látnokgyermek valamint Tilmant Côme és letérdeltek imádkozni. Egyszer csak a férfi elragadtatásba esett és hangosan beszélt. A leendő kápolnát látta belülről is elmondva a látottakat. Amint a kápolna látomása eltűnt, a Szent Szűz maradt és egy ragyogó sugárral megvilágította a vasúti töltésen túli azon helyet, ahová az építendő kápolnát szeretné, majd így szólt:
‒ Minden évben május 5-én zarándokoljanak ide, Szent Fiam tiszteletére.
Tilmant könyörgött a népért és a lelkek megtéréséért. A Szűzanya így válaszolt:
‒ Kéréseid a gyermekek és a papság érdemei alapján teljesülnek!
A férfi újra könyörgött:
‒ Kérve-kérlek áldott Szűzanya, hogy add különös kegyelmeidet a betegekre. Választ azonban nem hallott. Ekkor azonban piros-fehér-zöld szárn
A jelenés alatt, orvosok és papok csoportja vizsgálta Tilmant Cômet. A szemébe világítottak, majd kézzel eltakarták szemeit, de a látomásban nem tudták megzavarni és pupillái sem reagáltak semmire.
Egészen rendkívüli és hirtelen gyógyulások történtek a jelenés alatt. Nem csak végstádiumú TBC-s beteg, de egy vakon született gyermek és még sokan mások!
A Lüttich-i újság egyik szerkesztője megkérdezte Cômetól:
– Újabb jelenésekben reménykedik?
‒ Nem, egyáltalán nem reménykedem ebben!
‒ De hiszen a Jelenés el sem búcsúzott öntől! ‒ érvelt az újságíró.
‒ Mért is búcsúzott volna, hiszen a Szűzanya azt ígérte, hogy "Én mindig melletted maradok"! ‒ válaszolta Tilmant.
A Beauraing-i történéseket ezzel zárom! A továbbiakban a Banneux-i jelenést kívánom bemutatni!
(folyt.)
/Alsó képen, II. János Pál pápa látogatása 1985-ben/
Szólj hozzá!
A X. MAGYAROK NAGYASSZONYA TALÁLKOZÓRA
1153 Budapest, Széchenyi tér
mobil: 06-20/357-4229;
email: rpmnafoplebania@gmail.com
Web: http://www.rakospalotaifoplebania.hu
Szólj hozzá!
A külső ellenség belülről
Korunkban a kereszténységet nem külső ellenség fenyegeti, hanem az Egyház testébe behatolt ellenség! A sátán észrevette, hogy a kívülről jött üldöztetés után az Egyház mindig megerősödött, most tehát megpróbálja belülről zülleszteni Jézus Krisztus egyházát. Nem a törökök, nem a kommunisták vagy a muszlimok azok, akik meg akarják semmisíteni, hanem maga az Antikrisztus. Bár többszörösen álcázva él közöttünk, mégis mindenki ismeri lelkes követőit. Évszázadok humánus elveit hirdeti untalan, ha kell a keresztények egységéről prédikál, hogy viszályt szítson. Igazságként hirdeti a hazugságot és az emberi szellem értékének és eredményének tüntet fel olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágatja a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjeszti, mint az igazság újfajta értelmezését! Ennek nyomán felüti fejét a bűn iránti érzék lanyhulása, a lelki vakság, a viszálykodás, a családok szétesése, a szodómia divatja, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. Mindezt úgy állítja be, hogy csak az "emberi jogok" (szabadosságok) kiszélesítésével biztosítható a "világbéke". 
Pozícióba kerülve, pozitív intézkedéseket tesz majd – pl. stabilizálja azt a világgazdaságot (melyet előzőleg maga rendíttetett meg övéivel) – mindezt azért, hogy (világ)uralmát véglegesen megalapozza. Szinte minden médiát ügyel és befolyásol, és ezeken keresztül számon kér, rágalmaz, hibákat nagyíttat fel és bomlasztja a társadalmi kötelékeket, az erkölcsiséget.
A kérdés hamleti: Jézus Krisztus vagy az Antikrisztus, ez itt a kérdés! Tét: az üdvösség vagy kárhozat!? Kiélezett harc folyik ugyanis minden egyes lélekért, a média és a technika minden eszközével!
Az emberiség eddigi történelmének legnagyobb és legdöntőbb harca előtt áll és ebben a döntő harcban a bolygó minden embere részt vesz, tudatosan vagy anélkül.
Ez a harc rafináltan, álnokul és szinte észrevehetetlenül folyik a római katolikus keresztényekkel szemben. A cél a Rómától, a Pápától és a Tanítóhivataltól való elszakításuk, beterelve valamennyit egy "ökumenikus" vagy szinkretista világvallás egységébe. Ez pedig nem más, mint a Jelenések könyvének "vadállat" szobra, mely iránt be kell hódolnia mindenkinek (vö. Jel 13,15)!
(folyt.)
Szólj hozzá!
1933. június 12-e, hétfő.
Tilmant Côme, gyógyulásának másnapján valóban elment a jelenési helyre. Imádsága alatt elragadtatásba esett és elmondása szerint, látta a Szent Szüzet, aki így szólt hozzá:
‒ Belgium dicsőségéért jöttem és hogy ezt az országot megvédelmezzem a felforgatóktól. Siess!
Június 15., csütörtök. Az öt gyermek is jelen volt, de a jelenést ők nem látták. A férfi megkérdezte a Szűzanyát, hogy miért mondta, hogy "siess!"? A Jelenés azonban nem válaszolt. Majd újra kérdezte:
‒ Mit kívánsz tőlünk?
‒ Egy kápolnát!
‒ Hogyan nevezhetünk Téged? ‒ kérdezte Tilmant Côme.
‒ A Jelenés azonban nem válaszolt, viszont megjelent egy felirat: Notre Dame de Beauraing (Beauraing-i Miasszonyunk).
Június 18., vasárnap. Tilmant elragadtatásban rebegi:
‒ Kegyelmet kérek Tőled a szorongatottak és a bűnösök számára, hogy megtérjenek, valamint a magam, gyermekeim és az öt látnok gyermek számára!
‒ Kívánságaid teljesülnek, közöld ezt a néppel is! ‒ válaszolta a Szent Szűz.
Június 25., vasárnap.
(A Szűzanya:) ‒ Én mindig és mindenütt veled vagyok! Augusztus 5-én, az én ünnepemen, jöjjenek ide az emberek!
Június 26., hétfő. Ezen a napon eljött a namuri megyéspüspök Thomas Louis Heylen is és együtt imádkozott az öt gyermekkel. Ekkor hangzott el először a "Beauraing-i Szent Szűz, könyörögj érettünk!"
A Szent Szűz meghatározta az általa kívánt kápolna pontos helyét, majd ezt mondta: ‒ Ünnepnapomon új közléseim lesznek hozzád!
Július 9., vasárnap. A látnok szomorúnak látja a Szűzanyát, aki földreszegezi tekintetét.
‒ Beauraing-i Szűzanya, miért tekintesz olyan szomorúan a földre? ‒ kérdezte a férfi.
‒ Mert keresem a lelkeket! Kérlek, te légy állhatatos a szomorúak és betegek vigasztalásában!
Július 13., csütörtök. Tilmant kéri a Jelenést:
‒ Egy meggyőző bizonyságot kérek Tőled, hogy az emberek higgyenek!
‒ Én életetek minden napján elhalmozlak benneteket meggyőző bizonyítékokkal! ‒ válaszolta a Szűzanya.
(folyt.)
Szólj hozzá!
Mondjatok ellent az ördögnek!
Minden embernek van lelkiismerete, amely figyelmezteti őt, ha a gonosszal való együttműködés útjára lép. Erről az útról nem könnyű visszatérni, hiszen a sátán a magának megnyert munkatársat már a tulajdonának tekinti. 
Az ördög elsősorban a családokat igyekszik tönkretenni. Az egyik ismert ördögűző érsek ezt mondta: "Tudom, hogy egyes sátánista szekták legfőbb célja a családok szétesésének elősegítése. (...) Ez ellen imádsággal és böjttel lehet harcolni. Mindenki segíthet másokat megszabadítani az ördög befolyása alól. Jézus nevét kell segítségül hívnunk, a szentek közbenjárását kérnünk, elsősorban a Boldogságos Szűz Máriáét. Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért!" Az említett érsek még hozzátette: "A papoknak erősíteniük kell a hívekben a bátorságot, hogy merjenek harcba szállni a sátánnal. Meg kell tanítanunk az embereket szentségi életre, hogy ne legyen mitől félniük. Mindenekelőtt pedig imádkoznunk és szeretnünk kell." Egyetlen ember sem képes átverni az ördögöt, és a saját erejéből legyőzni őt. Az ember egyetlen segítsége ebben a harcban az Isten, aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált, a bűnt és magát az ördögöt is. Ezért Szent Jakab, Krisztus odaadó szolgája és az imádság embere így tanít minket: "Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal és az elfut előletek. Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket ti bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket" (Jak 4,7-8). Istenhez csakis akkor közeledhetünk, ha szakítunk a bűnnel, élünk az Általa adatott Szentségekkel, ha imádkozunk, és ha minden bukás után felkelünk. Csakis ezen az úton érhetjük el a megszentelődést és az örök életet!!!
"Legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által" (1Kor 15,57).
(Teresa Tyszkiewicz írása nyomán)
(Forrás: Vö. SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
Szólj hozzá!
A jelenések második szakasza
Január harmadikát követően az öt gyermek még rendszeresen járt a jelenési helyre imádkozni, de látomásban nem volt részük. Június 11-én azonban ismét megjelent a Szent Szűz a gyermekeknek, nem szólt ugyan, de a zarándokok közül egy férfivel egészen rendkívüli gyógyulás történt.
1933. június 12-től augusztus 15-ig egy Tilmant Côme, Pontuary-Mettet-ből való 58 éves munkás férfinek kilencszer volt jelenés-élménye. Az erősen liberális felfogású férfi, komoly betegségéből, a csigolya-csontgümőkórból hirtelen és csodásan meggyógyult. A neki mondott közlések nagyobb jelentőségűek, mint amit az öt gyermek kapott, mégis, a "Beauraing-i Mária-jelenés" alatt kizárólag a gyermekek jelenését értik.
Tilmant Côme hírét vette a Beauraing-i rendkívüli gyógyulások sorának és maga is elvitette magát gépkocsival a jelenési helyre, ahol hosszasan imádkozott, jóllehet addig nem gyakorolta katolikus hitét. Nem történt semmi. Vissza ültették a gépkocsiba és elindultak. Amint azonban haladtak tovább, Tilmant út közben könyörgőn visszafordította a fejét a jelenési hely felé – mint később elmesélte – egészen sajátos és boldog, meleg érzés hatotta át az egész testét. Megállíttatta az autót, simán kiszállt és visszagyalogolt ő, aki mozdulni is csak nagy fájdalmakkal tudott! Éppen ez a kilátástalan fájdalom vette rá, hogy Beauraing-be vitesse magát, ahol viszont szívből imádkozott!
A jelenlévő tömeg magán kívül volt a csodálkozástól, mindenki meg akarta érinteni a kiváltságoltat. Ő pedig hosszas hálaadás után megígérte, hogy vissza fog jönni!
Egy katolikus újságíró Raphael Sindic azt fejtegette, hogy Tilmant, mint felnőtt férfit sokkal inkább megérintette a jelenés érzelmileg, mint a látnok gyermekeket.
Tilmant Côme rövid idő alatt népszerű lett, bár ennek családja a legkevésbé sem örült, sőt vallástalan fiai egyenesen szégyellték apjukat!
A következő részekben, a korabeli brüsszeli De Standaard és a holland De Tijd c. katolikus lapok nyomán kapunk ízelítőt a Tilmant Côme – becenevén "a pontauri látnok" – által kapott üzenetekről.
(folyt.)
Szólj hozzá!
Gondold meg, hogy kire szavazol!
A vallás iránti közömbösség, a "nincs szükségem Istenre" jellegű hozzáállás, az agresszív ateizmus és az Egyházzal és a hívő emberekkel szembeni ellenséges magatartások – a keresztényellenes hozzáállás egyes szakaszai. A magukat felvilágosultnak gondoló emberek, ritkán maradnak meg az un. "békeszerető ateizmusnál", előbb-utóbb átmennek az agresszív ateizmusba, amely az Egyház elleni gyűlöletben nyilvánul meg. Az általuk annyira hangsúlyozott "tolerancia" jegyében, valójában a keresztények vallásszabadságát támadják. Ebből következik, hogy nem létezik "vallási semlegesség", hiszen ez a "semlegesség" abból áll, hogy kigúnyolják, megalázzák és jogaiktól megfosztják azokat, akik a Szentháromság egy Istenben hisznek, és hitüket nyilvánosan megvallják. Az agresszív ateizmus késztető forrása, maga a sátán, aki gyűlöli Istent és ugyanolyan gyűlöletet akar ébreszteni az ember szívében is.
A már említett René Chenesseau atya az ördögűzésekről szóló könyvében az alábbiakat írja, többek között a francia Marthe Robin misztikus jelenéseiből merítve: Hitler titkos ezoterikus és okkultista egyletek tagja volt, és az SS-en belül alapított egy titkos szolgálati egységet, melynek hatáskörébe a mágia és az okkultizmus kérdései
tartoztak. Állítólag szerződést kötött az ördöggel.
Aligha volt ez másként a marxista-leninista kommunizmus élcsapata és az ő eltökélt céljaikat illetően is!
A kiváló démonológus, Alois Mager ezt írja: "Minden olyan helyzetben, minden olyan helyen, ahol az élet alapelve, valamint a gondolkodás, az akarat és a cselekvés mozgatórugója a hazugság lesz, közvetlenül az ördög működik!" 
Mint sok más dolog is, a hazugságok terjesztése ma is megfigyelhető a politikában, a gazdaságban, a tömegtájékoztatásban. Márpedig aki részt vesz a rossz dolgokban, közvetetten maga is létrehozza őket! Vagyis, ha ezek a dolgok (pártok és elvek) erkölcsileg züllesztenek, ha pusztító törvényjavaslatokat terjesztenek elő, megszavazzák az eutanáziát és az abortuszt, tagadják az egy férfi és egy nő közti házasság szentségét, bizony, a "hazugság atyja" áll mögöttük! Ha nyilvánvalóan ártanak az emberek közti békességnek és rontják az életkörülményeiket, ha sátánista és istenkáromló rendezvényeket támogatnak, vagy szavaznak meg, ha a Katolikus Egyház működését vissza kívánják szorítani, akkor ott biztosan a sátánnal való együttműködésről van szó. Legyünk tehát nagyon óvatosak és ne dőljünk be a hangzatos jelszavaknak! Még egyetlen diktátor vagy zsarnok kormányzat sem reklámozta magát azzal, hogy "az országot csődbe viszem és a végén mindannyian ki lesztek semmizve"! Ezzel szemben olyat ígérnek, ami a szívek vágya, jóllehet maguk is tudják, hogy soha nem fognak tenni ennek érdekében semmit!
(Forrás nyomán: Vö. SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
(folyt. köv.)
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Szólj hozzá!
1933. január 3., kedd.
A reggeli újságok szétkürtölték, hogy ez az utolsó jelenési nap és a gyermekek mindegyike kapni fog egy titkot. A kíváncsiság és a csodavárás nagymértékben fokozódott. A zárda előtt, 25-30 ezer ember gyűlt össze, köztük 80 orvos. (!)
A jelenés, ezen a napon is a szokott módon és a szokott időben történt, azzal a különbséggel, hogy most Fernande térdelt le kis késéssel a többiekhez képest. A hangja is más volt, nem olyan ihletett, mint a társaié. A másik négy látnok egyszerre csak megállt az imádságban, ragyogott az arcuk, majd újra kezdték a rózsafüzért.
A jelenés végeztével, Fernande arca szomorúvá vált. Az egyik orvos, Dr. Maistriaux rávette, hogy kezdjen bele egy újabb rózsafüzérbe. A lány ott is maradt a csipkebokornál, míg a többiek a barlang előtt énekeltek. Egyszerre ő is térdre esett és valósággal a földhöz tapadt, majd átható boldog hangon felkiáltott: "Üdvözlégy Mária!" Ezt követően figyelmesen hallgatott, majd felállt és előbbre lépett. Aztán nagy és áhítatos lelkesedéssel még lépdelt néhányat, előre hajolt, mint aki keres valamit és végül zokogásban tört ki.
Nehezen tudott lenyugodni, miközben a többiek a Magnifikátot énekelték a barlang előtt. Az ének hirtelen abba maradt és a tömegen feszült reszketés futott végig.
A Jelenés ekkor szólt a kis látnokokhoz. Andreának ezt mondta:
‒ Én vagyok az Isten Anyja és az Egek Királynéja! Imádkozzatok mindig, Isten veletek!
Voisin Gilbertenek ezt mondta:
‒ Megtérítem a bűnösöket! Isten veletek!
Degeimbre Gilbertnek és Voisin Albertnek is ugyanezt mondta. Bár az emberek tudni vélték, hogy a Szűzanya a kis Alberttel kétszer is beszélt.
Mint kiderült, Fernande ezen a napon csak fényt látott, semmi mást, de a Szent Szűz felé is megnyilatkozott. A kislány mennydörgést hallott és egy tűzgömböt látott leereszkedni a rózsabokorra. A Szűzanya hangját hallotta:
‒ Szeretitek-e Szent Fiamat? ‒ kérdezte.
‒ Igen, nagyon szeretjük! ‒ válaszolta a lányka.
‒ Szerettek engem is?
‒ Igen, boldogan szeretünk!
‒ Akkor hozzatok sok áldozatot és tagadjátok meg magatokat érettem.
Ekkor végre megpillantotta Fernande a Boldogságos Szüzet, aki rendkívüli ragyogásban állt, és amikor kitárta karját, láthatóvá vált az Arany Szíve, miközben ezt mondta:
‒ Isten veletek!
Ezen búcsúszavakat követően, a Jelenés eltűnt. És bár a gyermekek olykor visszatértek a rózsabokorhoz, természetfeletti élményben nem volt részük ‒ legalább is nekik!
Ezzel az Beauraing-i események első szakasza lezárult.
(folyt.)
Szólj hozzá!
Szolgaság
A sátán, akit ördögnek is hívnak, az intrikák mestere. A diabolus ("ördög") szó a görög diaballein kifejezésből származik, melynek jelentése: tönkretenni, szétszórni, megrágalmazni, félrevezetni, megvádolni. Az ördög a kísértések, a bocsánatos bűnök és a rendezetlen érzelmek lekicsinylése által fokozatosan olyan állapotba juttatja az embert, hogy már nem képes harcolni ellenük. Jó, ha ezt időben észrevesszük, hogy segítséget kérhessünk.
Ezt nevezi a démonológia a gonosz hatása alá kerülésnek, de ez még nem az a gonosz lélek általi megszállottság. Amikor a démon átveszi az ember felett az irányítást, az különféleképp gyötri őt. Sajnos azonban, egyre szélesebb körben fenyeget ennek veszélye, az ördög ugyanis kihasználja az ember összes gyöngeségét, hogy minél inkább leigázza őt. Ez ma a világ helyzete!
A gonosz uralmától elsősorban az őszinte gyónás ment meg, melyben a bűnbánó őszintén feltárja erkölcsi állapotát. A gyóntató minden bizonnyal segíteni akar a bűnbánónak, de ismernie kell a bűn körülményeit. Jó dolog mindig ugyanannál a papnál gyónni, hogy az a gyónónak lelkivezetést is tudjon adni.
Van még két olyan dolog, melyek által az ember könnyelműségből vagy rosszakaratból megnyílik az ördög működésének. Az ördög "megidézésének" különböző formáiról van szó, illetve a vele való közvetlen együttműködésről. 
Kevesen gondolkodnak el a "menj a pokolba!" kifejezésen, amelyet az emberek nemegyszer viccből vagy haragból mondanak. "Vigyen el az ördög!" mondjuk máskor. Még borzasztóbb, ha valakinek ellenszenvből a legrosszabbat kívánjuk az ördögtől, aki biztosan nem hagy ki egy ilyen "meghívást" pusztító szándékainak megvalósítására.
Vannak olyanok is, akik varázslással foglalkoznak, vagy elátkoznak másokat; "imákat" mondanak az ördögnek, melyekben kérik a gonosz lelket, hogy segítsen nekik valakin bosszút állni; tárgyakat tisztelnek; egyezséget kötnek az ördöggel; szeánszokon és szertartásokon vesznek részt, ahol sátánizmussal foglalkoznak, vagy Istent
káromolják és a kereszténységet gúnyolják. Úgy tűnhet, hogy az "átkok" és a "varázslatok" ideje már régen elmúlt, de valójában ma is űzik ezeket, csak más név alatt, ahogy azt az ördögűzők is megmondják. Döbbenetesen sok művelt, értelmes ember hisz abban, hogy egy amulett vagy atlantiszi gyűrű hozza meg neki a boldogságot. 
"A mágia, az okkultizmus és a jóslás csodálóinak és híveinek száma oly aggasztó mértékben növekszik, hogy e jelenségek lassanként mindennapjaink szerves részévé válnak" – állítja René Chenesseau atya, az ismert francia ördögűző.
(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) Képek az internetről! (folyt. köv.)
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Szólj hozzá!
A helyzet bonyolódik
1932. december 28., szerda. A gyermekek úgy vették észre, mintha a Szűzanyának mondanivalója lenne, ezért együtt kiáltották (így): ‒ Beszélj, hallgatunk!
‒ Ez most az utolsó jelenésem! ‒ mondta a Szűzanya. Ezt állította a 3 lány és Albert, velük ellentétben Fernande úgy értette, hogy "Imádkozzatok sokat!" Sőt egy pillanatra úgy látta, hogy a Szent Szűz megmutatta "Arany Szívét".
Nagy eséllyel az utóbbi kijelentés állja meg a helyét, mert "érdemben és súlyában" ezt követően történtek az igazi üzenetek!
Ha a Jelenés búcsúzása lett volna valós, annak ellent mondott volna, hogy ezt követő-en még volt jelenés december 31-én, 1933. január 1- 2- 3-án, valamint azon év június 11-én! Ezzel valóban befejeződött az 5 gyermek revelá-ciója, viszont egy Tilmant Côme nevű 58 éves csodásan meggyógyult munkásnak további tíz látomás-élménye volt!
Az öt gyermek további jelenéseit most már pontosan követjük!
December 31., szombat. Ez alkalommal Albert is észlelte, hogy a Szűzanyának Arany Szíve van! Ezen a napon háromszor is volt jelenés 19-kor, 21.45-kor és 22 óra körül.
Hogy a gyermekek mennyire voltak álmosak, azt senki nem jegyezte fel, de másnap, 1933. január elsején is volt Jelenés.
Albert ez alkalommal is késve térdelt le, sőt panaszkodott, hogy egy éles kő került a térde alá. Bevallotta, hogy nem látott semmit. Vele ellentétben a nővére Gilberte látta és hallotta a Szüzet, aki ezt mondta: ‒ Imádkozzatok mindig!
Fernande és Degeimbre Gilberte látta a Jelenést beszélni, de nem hallotta. Az érdekesség azonban az volt, hogy 15 ezer ember előtt a két Gilberte nevű lányt, nem tudták felemelni a földről!
(folyt.)
Szólj hozzá!
A bűn lekicsinylése
A sátán hazugságainak egyike a bűn lekicsinylése: úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Először megpróbálja elaltatni az ember lelkiismeretét, vagy legalábbis elgyengíteni éberségét. Aztán kétségeket sugall Isten parancsainak helyessége iránt, s ha már az ember bűnbe esett, igyekszik erer újabb bűnöket halmoztatni, beletaszítva őt a súlyos bűn állapotába. Ezzel egyben a szigorú, könyörtelen Isten képével riogatja őt, aki éberen figyeli a bűnöst, azt lesve, mi miatt büntetheti meg. 
A valóságban azonban "ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre és nincs meg bennünk az igazság" (1Jn 1,8), s minden bűn egyre inkább eltávolít minket Istentől: "a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket" (Iz 59,2). Pedig Isten meg akar bocsátani nekünk, meg akar szentelni és tisztítani bennünket, ha szeretetére szeretettel válaszolunk: "Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú" (Iz 1,18). Ezért érdemes jól felkészülni a gyónásra, és őszinte, mély lelkiismeret-vizsgálatot végezni; érdemes szilárdan elhatározni, hogy megjavulunk, és hogy a megszentelő kegyelemben fogunk élni. Ily módon a bűnös a végtelenül irgalmas Üdvözítővel találkozik, s Istennek tetszőbb, mint az evangéliumi vámos, aki alázatosan veri a mellét (vö. Lk 18,13).
A sátán a kicsi, bocsánatos bűnöket is felhasználhatja, hogy a szolgájává tegyen és Istentől eltávolítson minket. Azt akarja, hogy az ember ne vegye figyelembe a kis bűnöket, sőt, egyáltalán ne is nevezze őket bűnnek. Növekedjenek csak ezek az "apróságok", majd fokozatosan akkorák lesznek, hogy az ember már nem tudja kordában tartani őket.
Ráadásul a sátán egy kis szikrából is képes nagy tüzet csinálni, ha az ember nem oltja el idejében a szikrát. "A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet." (Szent Ágoston)
(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)
Szólj hozzá!
Kedves Testvérek!
Kimondhatatlan az öröm és a hála bennem, a kisbaba megmenekült!
Áldott legyen az Isten!
Az anyuka úgy döntött, megtartja a babát.
Nagyon-nagyon köszönöm mindannyiótok imáját, segítségét, a leveleket,
azt gondolom, mindannyiunk ima-része kellett ehhez a harchoz!
Aki teheti, hordozza még őket imáiban, hogy elfogadja a helyzetét, és szeretetben
tudja majd nevelni, vagy örökbe adni, és így megvalósuljon Isten akarata.
Szólj hozzá!
Kedves Testvérek!
Szeretném imáitokat kérni egy lányanyáért, aki babája elvetetésén gondolkozik. Hétfőn, vagyis MA kell bevonulnia a kórházba, de az anya hezitál.
Kérem aki teheti imádkozzon, mondjon néhány szívbéli fohászt az anyáért, a babáért, Isten végtelen irgalmában bízva!
DC, Törökné Bea
Szólj hozzá!
Kisebb értetlenségek és sajátosságok
December 19. és 20. (hétfő-kedd)
Hétfőn, a negyedik tizednél tartottak a rózsafüzérben, amikor Fernanda kiáltott fel először, hogy látja a Szent Szüzet. Másnap a harmadik tized végén kezdődött a jelenés!
21-én a kis látnokok megkérdezték, hogy "Ki vagy?" 
‒ Én vagyok a Szeplőtelen Szűz! ‒ volt a válasz. Ám ezt a kihallgatások során csak három gyermek állította. Degeimbre Andree ugyanis csak a szájmozgást látta, de nem hallotta, a kis Albert pedig valahogy nem emlékezett az egészre.
A 22-i jelenés során jól megvilágították a rózsabokrot és a jelenlévő 18 orvos feljegyezte, hogy Albert, valamivel később esett térdre mint a lányok. A meghallgatásnál ki is jelentette a fiú, hogy ő bizony nem látott semmit. Így történt ez 23-án is, amikor Fernanda feltette a kérdést a Szűzanyának, hogy "Miért jössz ide?"
‒ Azért, hogy ide zarándokoljanak az emberek!
A három másik lány nem hallotta ezt a választ.
A 24-i jelenéskor, Voisin Gilberte újból kérte a Szent Szüzet:
‒ "Ha csakugyan Te vagy a Szeplőtelen Szűz, akkor tégy valami csodát". Degeimbre Andree csatlakozott a kéréshez és szóról szóra megismételte a kérést. A lányok szerint a Szent Szűz semmit sem 
válaszolt, ezzel szemen a kis Albert azt állította, hogy ő "igenlő" választ hallott.
December 25. Vasárnap és Karácsony! A látnokok biztosra vették, hogy jelenésben lesz részük, ám nem történt semmi, de még másnap sem!
December 27-én, a Szűzanya este háromnegyed 10-kor (!) jelent meg.
(folyt.)
Szólj hozzá!
Isten megteremtette a tiszta szellemeket, és szabad akaratot, intelligenciát, valamint hatalmat adott nekik, hogy különleges kapcsolatban lehessenek Teremtőjükkel, hogy teljesíthessék akaratát, de ne kényszer hatása alatt, hanem szabadon, szeretetből. Egy része ezeknek a szellemeknek azonban elutasította az lsten iránti engedelmességet és akarata ellen fordult. Azzal, hogy elutasították Istent, saját akaratukból kárhoztak el: szabad döntésükből gonosz szellemekké váltak – ők a lázadás és az Isten elleni gyűlölet szellemei.
Az ördög nem alszik
A héber "sátán" szó ellenséget jelent, és mindazokat a szellemeket nevezik meg vele, akik fellázadtak Isten ellen. A gyűlölettől elvakulva a sátán mindent tönkre akar tenni, amit Isten teremtett. Erejét elsősorban az ember ellen fordította, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Pusztító szándékára felhasználja egész intelligenciáját, cselvetéseivel úgy téve, mintha jót és boldogságot hozna, ehelyett azonban romlásba és pusztulásba dönt.
A Teremtő, értelmet és szabad akaratot adott az embernek. Ennek köszönhetően az ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és tud közülük választani. Isten szereti az embert és azt akarja, hogy csak a jót válassza: "életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet" (MTörv 30,19-20). Helyesen dönteni azonban nem könnyű, mert a bűn szolgaságba veti az embert: "Mindenki szolga, aki bűnt követ el" (Jn 8,34).
Krisztus az ő keresztjével és feltámadásával legyőzte a sátánt és megszabadította az embert a bűntől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elvette volna az embertől a döntés és az üdvösségért való küzdelem lehetőségét: mindenkinek joga van a jót vagy a rosszat választani. Ezért az ördög továbbra is működhet, s ebből az következik, hogy minden ember lelkében dúl a jó és a rossz közötti harc, mely egészen Krisztus második eljöveteléig, a parúziáig fog tartani. A jóságos Isten segíteni akar az embereknek ebben a harcban, ezért küldi hozzájuk az őrangyalokat, akik védelmeznek az ördög álnok cselszövevényeitől, és megerősítenek a jóra való törekvésben. 
Mi a sátán stratégiája? Elsősorban az ember és az Isten közötti szeretet és bizalom kötelékének elszakítása. Igyekszik meghamisítani Isten képét az ember lelkében: a sátán az Istent zsarnokként mutatja be, aki féltékenyen őrzi előjogait, és parancsaival korlátozza a szabadságunkat. Úgy mutatja be Istent, mint az ember ellenségét, aki akadályoz minket a boldogságra vezető úton. A jóságnak álcázott, rejtett embergyűlölettől vezérelt sátán egyre nagyobb bűnökre csábít, így elzárva előttünk az Istenhez vezető utat, majd a lelki halálba és ebből kifolyólag az örök kárhozatra vezetni minket. A sátán működésében jelen van a "gonoszság titka", melynek "emberi képtelenségét" nem érthetjük meg: mert hatalmas intelligencia, erős és ravasz, ám Istennél nem nagyobb, hiszen maga is csak teremtmény! 
Mivel ő maga örökre boldogtalan, népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatba. A jóság és a boldogság látszatát mutogatva az ördög, minden embert bele akar taszítani a végtelen gonoszság és boldogtalanság szakadékába, melynek ő maga is örökre a foglya.
A sátán jelenléte és működése a mai világban egyre dühödtebb. Ezzel egyenes arányban csökken az emberekben az életszentségre való törekvés, a Teremtőjükkel és Megváltójukkal való kapcsolat utáni vágy, a jóra való készség és a lelkierő. Az emberért folytatott harc kiéleződött és ma már szinte az egész pokol a földre zúdult, ádáz harcot folytatva minden egyes emberi lélekért. Az ember számára a tét, az örök élet boldogsága!
(Forrás: vö. SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!
Szólj hozzá!
A csodavárás
1932. december 8. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe nagy reményeket ébresztett az emberekben. Tizenötezres tömeg gyűlt össze ezen a napon.
A gyermekeknek már 6 után jelenésük volt.
‒ Ó Szent Szűz, Szeplőtelen Fogantatás! Eszközöld ki, hogy lássak! ‒ kiáltott a vak nagybácsi.
‒ Szűzanya, járni szeretnék! ‒ könyörgött a kis paralízises társuk.
‒ Beszélj hozzánk, kérünk! Hisz' megígérted nekünk! ‒ mondták a látnokok, de hiába.
Minthogy semmi választ nem kaptak, az öt gyermek zokogni kezdett. Az orvosok eközben különféle kísérleteket hajtottak végre a látnokokon. Pl. a halántékukat késsel, tűvel megbökték, kezüket megcsípték, megégették, a szemükbe pedig villanylámpával hirtelen belevilágítottak. A csodalátók azonban mindebből semmit sem vettek észre.
Este 9-kor a gyermekek újra eljöttek a jelenési helyre, ott imádkoztak, de semmi nem történt, még az elkövetkező négy napban sem.
Eközben a helyi pap Fr. Lambert ‒ amiként az egyházi hatóságok általában ‒, rendkívül óvatosságot tanúsított az eseményekkel kapcsolatban és körültekintő hozzáállásra szólította fel az esetlegesen oda látogató papokat. A megyéspüspök kifejezetten rendeletbe adta, hogy a papság zarándoklatokat szervezzen Beauraing-be.
December 13-án, a megszokott jelenet ismétlődik. Egy orvos közben újra arra készülődött, hogy tű-próbának veti alá a látnokokat, mire a kis Voisin Gilberte így szólt:
‒ Hagyjon békén! Önök miatt van az, hogy a Szűzanya nem jelenik meg!
Végül, december 17-én szombaton volt jelenés, melyet Andree Degeimbre vett először észre. Egy arra haladó jezsuita atya megkérte a még készülődő gyermekeket, hogy kérdezzék majd meg a Szűzanyától, hogy mit óhajt! Úgy is történt.
‒ A papság nevében kérünk, mondd meg, hogy mit tegyünk Érted? ‒ kérdezték a látnokok.
‒ Építsetek itt egy kápolnát! ‒ volt a Szűzanya válasza.
‒ Igen, fogunk építeni! ‒ szólt a kis Albert.
Másnap, vasárnap nem volt jelenés. (folyt.)
Szólj hozzá!
Az Egyház álláspontja
A latin Orcus szó „alvilágot” jelent, átvitt értelemben az alvilág istenét jelöli a római mitológiában, Plutót. A latin ex prepozíció/igekötő jelentése: -ból, -ből, ki(felé).
Valakit vagy valamit ex-orcizálni annyi, mint „kialvilágozni”, ad vocem: kibelezni (csirkét), kimagozni (cseresznyét). Vagyis: eltávolítani belőle az alvilági lényeket, kiűzni a démonokat. A latin Rituale Romanum a démonűzést Exorcismus néven tartalmazza, magyarul is gyakran használjuk az exorcizmus (= ördögűzés) szót.
A Ritualénak az exorcizmust tartalmazó, újonnan átdolgozva 1998-as évszámmal, külön könyvként megjelent része pontosan ezt a címet viseli: De Exorcismis et Supplicationibus Quibusdam, „Az exorcizmusok és némely könyörgések”, ahol a „némely könyörgések” a démoni hatalmak elleni oltalom kérésére szolgáló, bármely hívő által végezhető imádságokat jelentenek, míg az „exorcizmusok” a megyéspüspök engedélyével rendelkező áldozópapnak vannak fenntartva.
A Katekizmus 1673. pontja így tanít az exorcizmusról (a magyar fordítás szövegén helyenként javítottam a francia és a latin szöveg alapján, tartalmi eltérés nélkül): Amikor az Egyház nyilvánosan és hatalma teljével Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy személy vagy egy tárgy védelmet élvezzen a Gonosz erőivel szemben, és hatása alól mentesüljön, akkor exorcizmusról van szó. Jézus ezt gyakorolta (vö. Mk 1,25 köv.), az Egyház az exorcizálás feladatát és erre a hatalmat tőle, Jézus Krisztustól kapta (vö. Mk 3,15; 6,7.13; 16,17). Az exorcizmus egyszerű formában jelen van a keresztelés szertartásában.
Az ünnepélyes, más néven „nagy” exorcizmust csak a püspök különleges engedélyével rendelkező pap végezheti. Óvatosan kell eljárni valamennyi, az Egyház által fölállított szabályt szigorúan megtartva. Az exorcizmus a démonok kiűzését, vagyis a démoni befolyástól való szabadítást célozza, és ezt Jézus lelki hatalmával teszi, amit ő az Egyházra ruházott.
Más a helyzet a betegségek, főként a pszichikai betegségek esetében, amikor is a gyógyítás az orvostudományra tartozik. Fontos tehát az exorcizmus végzése előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenléte áll fönn és nem egy betegségé (vö. CIC, 1172. kánon).
Az ünnepélyes „nagy” exorcizmus tehát az, amit a Ritualéban ta-lálunk a De Exorcismis stb. cím alatt. Az egy-szerű („kis”) exorciz-mus szerepel a keresztelési szertartásban – ez esetben természetesen nem ördögűzés, hanem a keresztelendő megóvása értelemben, éspedig a keresztelés előtt. (Sajnos az újabb időkben ez a lényeges formula elhagyásra került több szertartásban is!) A keresztelésben mondott "kis exorcizmust" hasonlóképp alkalmazták már a katekumenátusban is (Ordo Initiationis Christianae Adultorum 101.,156.), sőt több további szentelmény elemeként is (vízszentelés, sószentelés). Fontos tudni, hogy mind az ünnepélyes "nagy", mind az egyszerű exorcizmus szentelmény, vagyis az Egyház nyilvános (= hivatalos) imádsága. Az exorcisták egyházi rendje, amelyet VI. Pál pápa eltörölt, valamikor a keresztelendők előkészítésében végzett szolgálatot, de már nagyon régóta nem volt önálló funkciója.
Az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici, „CIC”) 1172-es kánona a szorosan vett vagy „nagy” exorcizmussal kapcsolatban a következőket mondja ki:
1.§. Senki sem végezhet törvényesen ördögűzést megszállottakon, ha a helyi ordináriustól külön és kifejezett engedélyt nem kapott.
2.§. Ezt az engedélyt a helyi ordinárius csak jámbor, tudós, józan és kifogástalan életű áldozópapnak adja meg.
A De Exorcismis ehhez még hozzáteszi, hogy a helyi ordináriusnak rendes körülmények között a megyéspüspöknek kell lennie (Praenotanda 13.).
Mindezek után tegyük fel a kérdést: lehetséges-e exorcizmus magánima keretében is? Ha egy hívő orvosnő vagy bőrdíszműves démoni támadást tapasztal, megmondhatja-e Jézus nevében az ördögnek, hogy menjen a pokolba, vagy előbb el kell mennie a plébániára, hogy a pap folyamodjék a megyéspüspök engedélyéért? Ha egy gyóntató démoni befolyást észlel gyónóján, segíthet-e rajta azonnal, vagy előbb kérvényt kell írnia az ordináriusnak?
A kérdések fogalmazása sejteti a választ. De ez a válasz nem problémamentes. A magán-exorcizmust célszerűbb szabadító imának nevezni.
(A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele 2007.II. száma nyomán)
Szólj hozzá!
A helyszín egyre nagyobb tömegeket vonz
1932. december 4. (vasárnap). A kis Gilbertát ugyan időben hazakísérte egy nővér, este 7-kor azonban mégis a kerítés előtt állt mind az öt gyermek! Ezúttal velük volt a vak nagybácsikájuk és egyik béna lábú barátjuk mankókkal.
A gyermekek térden imádkoztak, amikor a Szűzanya megjelent. Megint a kis Albert szólalt meg, de ezúttal kérések és kérdések sorát intézte a Jelenéshez, esetenként egyenesen rákérdezve: "Add ránk áldásodat! Gyógyítsd meg a barátunkat és a nagybácsit 
és mikor jöjjünk ide legközelebb?"
A Szent Szűz azonban csak az utolsó kérdésre válaszolt: "Szeplőtelen Fogantatás napján!"
A fiúcska még megkérdezte: "Mit kívánsz tőlünk? Talán építsünk ide egy kápolnát?"
‒ Igen! ‒ volt a Szűzanya válasza.
Másnap hétfőn, hatalmas tömeg gyűlt össze a kolostorral szemközt. A csendőrök tartottak formális rendet. Fél hétkor a gyermekek imádkoztak és jelenésük volt. Albert kezdett beszélni:
‒ Ha te vagy a Szeplőtelen Szűz, akkor kérünk, hogy tegyél csodát fényes nappal! ‒ ám semmiféle választ nem kapott, ezért 
megismételte. A Szűzanya azonban néma maradt. Erre a gyerekek sírni kezdtek. Albert végre mást kérdezett:
‒ Mikor jöjjünk újra?
A válasz nagyon egyszerű és érthető volt: "Este!"
Este fél 9-kor valóban látták a jelenséget, éspedig ugyan abban a formában, mint előbb.
Az események hatására, ettől a naptól kezdve kifejezetten hatalmas tömeg gyülekezett már a kora délutáni órákban. Újabb és újabb zarándokbuszok érkeztek. A nővérek kénytelenek voltak a kutyákat elzárni. A környéken, mást sem lehetett hallani, mint az imádságok állandó moraját.
Egyes hívek gyertyákat és adományokat tettek a Lourdes-i barlang elé. A decemberi hideg ellenére szinte mindenütt álltak, félkörívben kihagyva a látnok-gyermekek szokott helyét.
Olykor papok is felbukkantak, de azok látható módon igyekeztek a plébánia felé venni útjukat.
A két család háza előtt is többen gyülekeztek, hogy megérinthessék a gyermekeket, sőt egy asszony azt sipítozta, hogy addig ő haza se megy, míg meg nem csókolhatja valamennyit.
A hideg decemberi sötétségből egyszer csak felbukkantak a gyermekek, sapkában sálakban. Megérkezve a templomi zsoltározás hangján imádkozták a rózsafüzért és a tömeg moraja mondta utánuk. Az öt gyermek egyszerre felemelte a kezét, majd leeresztette és átszellemülten, hol hangosabban, hol halkabban beszéltek. Mária megjelent nekik, de ez a jelenés nem tartott sokáig. A gyermekek újra visszatértek ebbe a világba.
(folyt.)
Szólj hozzá!
Létezik a sátán, én láttam 2
Prof. Simone Morabito tanúságtétele
A híres és elismert orvos-professzorként Dr Simone Morabito, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, nagy eredményeket ért el démonikus betegségek dokumentációja terén. Jóllehet, alig 20 évvel ezelőtt még nem hitte, hogy valóban léteznek angyalok és a gonosz lelkek, és hogy az ördögi megszállottság tényleges, klinikai valóság is lehet. Szemléletváltozását az okozta, hogy orvosi praxisában megmagyarázhatatlan és sokkoló tényekkel találkozott.
A folytatás!
Néhány héttel később, Dr. Morabito egy hasonló, új esettel találkozott. Egy 28 éves fiatalasszony kérte a segítségét huszonkét éves huga, Francesca ügyében. Az asszonyka igazán csinos és intelligens volt, és egy jómódú, ismert olasz családból származott. Amikor Francesca megérkezett a nővérével, Morabito észrevette, hogy irodájában a szobahőmérséklet hirtelen 10 fokot esett. Habár a doktor idegei kötélből voltak és a legtöbb nehéz helyzetben eleddig nyugodt tudott maradni, mégis ekkor túláradó félelem ejtette rabul.
Francesca odalépett hozzá gyűlölettől égő szemekkel és ezt mondta: "Azt akarom, hogy hipnotizálj engem doki!" Morabito határozottan érezte, hogy a rendelőben rajtuk kívül még egy láthatatlan, titokzatos személy is jelen van – egy ijesztően gonosz erő –, aki terrorizálni akarja, pánikba akarja ejteni őt, hogy félelmében reszkessen tőle. Így rájött, hogy a félelmeinek felbujtója nem Francesca, hanem az a személyes gonosz, aki a lányt kíséri. Morabito sokszor találkozott súlyos és veszélyes elmebetegekkel, de sosem érzett félelmet velük szemben. Ebben az esetben azonban legszívesebben kifutott volna a rendelőjéből. Nagy nehézségek árán felkelt a székéből és az ajtón kiszólt egy ügyvéd barátjának, hogy jöjjön be. Francesca azonban újra rákiáltott: "Azt akarom, hogy te hipnotizálj engem!" Az orvost átjárta a félelem. Az a gondolata támadt, hogy ebből a veszélyből csakis az imádság mentheti meg. A pánik hatására azonban, még a Miatyánk szövegét is elfelejtette, ezért Jézus nevét ismételgette.
Az Ő nevét hívta segítségül: Jézus! Jézus! Jézus! Amint így ismételgette az Üdvözítő nevét, a rendelő hőmérséklete visszaállt az eredetire, a doktor félelmei pedig elmúltak, és érezte, hogy megint ő uralja a helyzetet.
Kiküldte Francescát a helyiségből, hogy a nővérével négyszemközt beszélhessen. Ekkor tudta meg, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor Francesca, mint "modern istenkereső" egy sátánista szekta alkalmait kezdte látogatni. Fekete miséken és spirituális szeánszokon vett részt. És amikor ezek után hazatért, otthon elképzelhetetlen szörnyűségek kezdődtek. A vele együtt lakóknak tűnt úgy, mintha ilyenkor éjszaka akár húsz embernél is többen lennének a szobájában, szörnyű kiáltások, dörrenések, jajgatások hallatszódtak ki, és láthatatlan kezek dobáltak tárgyakat neki a falnak. Reggel Francesca zúzódásokkal került elő a szobájából, és bár már tíz napja nem evett semmit, tele volt energiával. 
Mialatt a pszichiáter Morabito doktor a nővérével beszélt, Francesca az ajtó mögött ordított a dühtől. "Ne mondj semmit! Ne beszélj vele!" – kiáltotta s közben ököllel verte a falat. Mikor újra visszatérhetett a rendelőbe, odament a doktorhoz gyűlölettől szikrázó szemekkel, ám Morabito nyugodt hangon így szólt hozzá: "Itt én vagyok az orvos és nem foglak hipnotizálni." – "Te nyomorult!" – ordított vissza a lány – "Jól ismerlek, és ezért még fizetni fogsz!". Ezt követően az orvos felhívta a lány szüleit és azt javasolta, hogy forduljanak ördögűzőhöz. Szörnyű dolgok történtek az első ördögűzésnél, de utána Francesca valamivel jobban lett. Mégis több ördögűzésre volt szüksége, hogy visszakaphassa a normális életét.
Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004 nyomán
Szólj hozzá!
5. SZERETETLÁNG FESZTIVÁL
AUGUSZTUS 25., 9-18 ÓRÁIG
HELYSZÍN:
MÁRIAREMETE, SZABADTÉRI OLTÁR
(1029 Budapest, Templomkert 1.)
A helyszín tömegközlekedéssel megközelíthető
a Széll Kálmán tértől az 56-os vagy a 61-es villamossal
Hűvösvölgy végállomásig.
Onnan a 257-es, a 157-es vagy az 57-es busszal
a "Máriaremetei Kegytemplom" megállóhelyig.
Kiemelt vendégünk:
LJUBO KURTOVIĆ ATYA
Medjugorje
Ljubo atya egyik előadásában Mozgalmunk idei jelmondatáról beszél majd,
amelyet a Szeretetláng Lelki Naplóból választottunk:
„Istennek élni, a családnak szolgálni”;
vagyis hogyan lehet egyszerre és egyformán megfelelni
Istennek és a családunknak.
PROGRAM:
9.00: Dicsőséges rózsafüzér
(Előimádkozzák a tiszafüredi gyermek rózsafüzér-közösség tagjai,
akik utána tanúságot tesznek róla,
mit jelent számukra a rózsafüzér, és miért imádkozzák rendszeresen.)
10.00: Tanúságtételek
10.30: SZENTMISE
Szentbeszédet mond: Kemenes Gábor atya
11.45: Plaszkó Petra (13 éves) tanúságtétele imádság "élményeiről".
12.00: Mészáros Domonkos atya,
a Szeretetláng Mozgalom magyaroszági lelki tanácsadója előadása:
Hogyan olthatunk tüzet tűzzel?
("Tüzet tűzzel oltunk a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével" - Szeretetláng Lelki Napló)
13.00: EDÉDSZÜNET
A résztvevőket zsíros kenyérrel látjuk vendégül.
Aki tud, kérjük, a közös agapéra hozzon magával
egy tálca pogácsát, süteményt stb. az étkező sátorhoz,
hogy az első keresztényekhez hasonlóan
megosztva egymással az ételünket, kifejezzük együvé tartozásunkat.)
14.00 Ljubo atya előadása
(„Istennek élni, a családnak szolgálni”)
14.50: Dé Diána tanúságtétele: hogyan tudott a fiatal leány
a drog- és alkohol függőségből szabadulni Jézus erejével?
15.00: Ljubo atya előadása
(„Az Eucharisztia forrás az Egyház számára”.)
16.00 Rövid szünet
16.15 – 17.15-ig: Szentségimádás
Ljubo atya vezetésével
A parkban egész nap van gyónási lehetőség;
a „Szent Sátor”-ban, az Oltáriszentség előtt
közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja
a testi-lelki szükségben szenvedőket.
Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt
előre jelezzék részvételi szándékukat telefon:
06-30-205-8170-es telefonszámon!
Kérjük, hogy akit tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket, ülőalkalmatosságot vagy szivacs matracot,
mert a parkban kevés az ülőhely!
Bővebb információ:
e-mail: szeretetlang.hu@gmail.com / telefon: 06-30-205-8170
A RÉSZVÉTEL INGYENES,
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
Szólj hozzá!
Létezik a sátán, én láttam
Prof. Simone Morabito tanúságtétele
A híres és elismert orvos-professzor Dr Simone Morabito, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, nagy eredményeket ért el a démonikus betegségek dokumentációja terén. Jóllehet, alig 20 évvel ezelőtt még nem hitte, hogy valóban léteznek angyalok és a gonosz lelkek, és hogy az ördögi megszállottság tényleges, klinikai valóság is lehet. Szemléletváltozását az okozta, hogy orvosi praxisában megmagyarázhatatlan és sokkoló tényekkel találkozott. Ezt követően elkezdte tudományos pontossággal dokumentálni azon eseteit, amelyeknél orvosilag igazoltnak látta a démonok által okozott betegséget. Materialista világnézetéből nem csak gyökeresen megtért az Egyházhoz, de több ördögűzővel is együtt dolgozik, és gyakran hívják meg olyan konferenciákra előadni, melyek ezzel a problémakörrel foglalkoznak.
Morabito professzor szerint az az ember, aki önként – még ha meggondolatlanul is –, de átadja magát a gonosz erők uralmának, ezzel egyidőben abba is beleegyezik, hogy a sátán birtokba vegye a testét és a legmeglepőbb módokon tönkre tehesse őt. Korunkban erre számtalan, ártatlannak látszó lehetőség adódik, a hiszékenységtől egészen a szórakozásokig!
Egyes "megmagyarázhatatlan" betegség és mentális képesség eredetéről vagy gyógymódjáról, a hivatalos orvostudomány semmit sem tud mondani. Még ha fel is merül egy-egy eset kapcsán, hogy "nem evilági erők" okozzák a tüneteket, ezt egyszerűen vagy elhallgatják, vagy "paranormális jelenségnek" írják le. Az egyszerűbb esetek többségében a betegért mondott egyetlen rózsafüzér a Szent Mihály imával, elegendőnek bizonyulna a gyógyulásához, mely persze nem nélkülözheti a páciens ezt követő szentgyónását és további szentségi életét, a védettségéért. Az ördögűző imádság egyidős az Egyházzal, és ez az egyetlen hatásos fegyver ezekben az esetekben.
Dr Morabitóbnak egy 20 évvel ezelőtti megrázó eset kapcsán igazolódott a Sátán létezése. Ekkor egy tizenkilenc éves diák, Fabio látogatta meg őt rendelőjében a szüleivel. Ránézésre Fabio egy teljesen normális, kedves fiúnak látszott. Mély depresszióról és félelemről panaszkodott, amely gátolta a nyugodt alvásban. Dr Morabito észrevette, hogy Fabio szülei olykor rémülten tekintenek fiúkra, akinek szeméből esetenként mérhetetlen gyűlölet sugárzott. A megbeszélés alatt egyszer csak valamilyen láthatatlan erő a fiút hirtelen a szülei felé fordította és nem csak nézett, de ki is mondta összeszorított fogakkal sziszegve: "Gyűlöllek titeket, anyám és apám!". Ezt követően visszafordult, és mintha semmi sem történt volna, visszatért a normális viselkedése. Nemsokára azonban a rémisztő megnyilvánulás újfent megismétlődött.
Nyilvánvalóvá vált Dr Morabito számára, hogy egy speciális patológiai viselkedéssel áll szemben. Úgy tűnt a számára, hogy valamely rejtett belső személyes erő kényszeríti Fabiót a bizarr viselkedésre.
Korábban, sokéves elmeorvosi munkássága során nem találkozott hasonlóval ezért úgy döntött, hogy páciensét alapos pszichoanalitikus vizsgálatnak veti alá. Amint azonban elkezdte a vizsgálatot, Fabio agresszív rángatózásba kezdett. Teljes erőből a falba verte a fejét és embertelen hangon ordítozott. Szörnyű látvány volt.
A tapasztalt pszichiáter jól tudta, hogy az ilyen erős ütések súlyos agyvérzést okozhatnak. A fiatalember azonban egyre erősebben és gyakrabban verte a fejét a falba, szinte öngyilkos módon. Az orvos, öt felnőtt férfi segítségét kérte, hogy le tudják fogni a fiút, de így sem sikerült. Ezért a doktor egy igen erős nyugtató injekciót adott be Fabiónak, ami egy elefántot is pillanatok alatt elaltatott volna. Azonban legnagyobb értetlenségére, a szer teljesen hatástalannak bizonyult. Fabio kitépte magát a férfiak karjából és újra a falnak ment ordítva.
Mikor később visszatért Fabio normális viselkedése, mintha mi sem történt volna. A doktor szokásos módon megvizsgálhatta páciensét, és döbbenten vette tudomásul, hogy a fiú semmilyen sérülést, horzsolást, zúzódást nem szenvedett őrjöngése következtében. Érthető, ha a pszichiáter teljesen tanácstalan volt, hiszen nem hatott a nyugtató és semmilyen sérülést sem okozott a fej sokszori erős falba verése.
Eltelt egy hét, Fabio visszatért a következő vizsgálatra. Kezdetben teljesen csendes, nyugodt volt. Rövid beszélgetés után azonban újra rátört a múltkori roham, és fejét ismét ordítozva a falba kezdte verni.
Morabito először ismét egy nyugtatóval próbálkozott, a múltkorinál erősebbel, de hiába. Eredendően katolikus lévén, annak idején a katekizmusból tanult az angyalok és ördögök létezéséről és most erős gyanúja támadt, hogy mégis igaz a természetfeletti szellemi erők létezése. Bár az egyetemi orvosi központban addig is számos furcsa esettel találkozott, melyek orvosilag érthetetlenek voltak, mégis ez volt az első olyan eset, ahol Dr Morabito elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy ez a tünetegyüttes nem az ördögtől való-e? A gonosz lélek jelenlétét és tevékenységét gyanítva, Morabito úgy döntött, hogy konzultál egy hivatásos ördögűző pappal Fabio érdekében. Nos, ez a megbeszélés jelentett valódi fordulópontot a doktor életében és orvosi praxisában! Az ördögűzővel folytatott hosszú beszélgetés során végre megértette, hogy sok betegség, amelyet ő korábban kezelni próbált, lehetett démonikus eredetű is, és ezek ördögűző imádsággal és áldozattal gyógyíthatóak.
Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004 nyomán
folyt.köv!
Szólj hozzá!
Az első újságírói riport
Miután a szülők utánajártak a "dolgoknak", néhány újságíró őket próbálta kikérdezni. Végül Degeimbre asszony adott nekik egy nyilatkozatot, melyet alább idézünk:
"A gyermekeim – Gilberte és Andree – nem sokkal hét után, kifulladva rohantak haza és izgatottan mesélték el, hogy Albert a zárda-iskola kerítésénél az egyik bokor ágai között tündöklő fényt pillantott meg, amelyet a többiek is láttak. Erre elmenekültek hátat fordítva a fénynek, pillantásukat a földre szegezve, hogy ne lássák meg azt, amitől féltek, ennek ellenére össze-vissza beszéltek Szűz Máriáról. Nézzék, nálunk a családban Róla nem esett soha szó! Mindez nagyon hihetetlennek tűnt fel nekünk, és mivel annyira 
bizonygatták hogy a Szűzanya volt, veszekedni kezdtem velük és aludni küldtem őket. A következő nap megint ugyanaz történt. Ismét futva jöttek haza és inkább félholtak voltak, mint élők, de amit akkor kaptak, azt soká nem fogják elfelejteni! Mindennek ellenére, csütörtökön is holtsápadtan jöttek haza és egyre csak erősítgették, hogy a jelenség kétségtelenül a Szűzanya. Összejöttünk és kitárgyaltuk ezt a másik két gyermek szüleivel. Ezek a dolgok, már nem csak értelmünket múlta felül, de a türelmünket is. Egészen biztosak voltunk, hogy valami ostoba és elvetemült ember ijeszti és izgatja gyermekeinket. Így aztán szóltam néhány szomszédnak, Voisin asszonynak is és minden eshetőségre felkészülve, elláttuk magunkat botokkal. Így értük el a kolostor kertet, amikor egészen a rács mellett a gyermekek térdre estek, pillantásukat mereven szegezték egy vadrózsa bokorra és hangosan ájtatosan imádkoztak. Őszinteségükben attól a pillanattól fogva nem lehetett kétségünk. Mi magunk ugyan nem láttunk semmit, de hogy ők látták, abban nem lehetett tovább kételkedni. Közben én hátra mentem a grotta mögé, nézegetni kezdtem a fákat, miközben a bokrok mögött a gyermekek imádkoztak. Amikor magam körül ütögetni kezdtem a bottal, Andree azonnal felkiáltott: ‒ Mama ne menj tovább, ott vagy Mellette! Erre én egészen elhűltem és el se tudom mondani, hogy mit éreztem ebben a pillanatban.”
(folyt.)
Szólj hozzá!
A jelenések folytatódnak
1932. december 2. (Péntek). Ezúttal az apa indult a lányáért, hazafelé azonban Degeimberékhez mentek, ahol további 11 felnőtt várta, és a látnok-gyermekek kiséretében botokkal felfegyverkezve, visszamentek a jelenések színhelyére. Menet közben valaki azt tanácsolta a kis 
Albertnek, hogy kérdezze meg a Jelenés nevét! (Kép: a Degeimber ház)
Hét óra körül volt. Alig érkeztek meg az intézet kerítéséhez, a három gyermek azonnal észrevette a Jelenséget, ezúttal mozdulatlanul. Ijedségükben sírva fakadak, ám könnyeik késztetése egyszeriben a meghatódottságba váltott. Erre térdre estek és önkéntelenül elkezdték az Üdvözlégyet imádkozni.
Albert meg is kérdezte a Hölgyet, hogy ő-e a Szeplőtelen Szűzanya? A Jelenés enyhén meghajtotta a fejét, helyeslésül.
‒ Mit kívánsz tőlünk? ‒ kérdezte a gyermek.
‒ Hogy legyetek nagyon okosak!
‒ Azok leszünk! ‒ volt a fiú válasza.
Ez a párbeszéd és maga a jelenés is befejeződött, ám 20 óra 30 tájban újra kezdődött.
Albert, megint megkérdezte:
‒ Valóban te vagy-e a Szeplőtelen Szűz?
A válasz igenlő volt és megismétlődött ez előző jelenés minden szava, ám ezt követően az égi Jelenés széttárta karjait és eltűnt.
Elindultak hazafelé, de az egyik fiatalember hátramaradt és botjával matatni kezdett az avarban. Erre a kis Albert visszaszaladt hozzá, hogy hívja, de nyomban térdre esett és megint látta a Jelenést. Miközben az Üdvözlégyet áhítatosan imádkozta, a felnőtt fiú egyre csak csodálkozott rajta megrökönyödve.
Az öt gyermek ezt követően nem kételkedett többé a Jelenés kilétében, sőt egyre csak vágyódtak, hogy újra láthassák! Albert később elmesélte, hogy a Szent Szűz tükröződő fehéreskék ruhát viselt, a kezeit nem összetéve, hanem széttárva imádkozott és a fejét aranyló fénysugarak övezték. A lábait felhő takarta, mintha azon állna. Gyönyörűen mosolygott.
A nép körében is elterjedt a hír, és egyre többen akarták látni a jelenések helyszínét, hogy ott imádkozhassanak.
A kedvesnővérek egyáltalán nem örültek, hogy a kertjük látványosság színtere lett, ezért, hogy megakadályozzák a jelenési alkalmakat, a főnökasszony egy nővérrel kísértette haza mindennap a kis Gilbertét. Felkérték a csendőrséget a fokozottabb felügyeletre, a kertben pedig szabadon eresztették a kutyákat.
A gyermekek ezen intézkedésektől igen elszomorodtak, a kis Degeimbre lány, Andree pedig – megfeledkezve jó lelkületéről ‒ azt kívánta, hogy pusztulnának el a nővérek kutyái.
(folyt.)
(Alább, a jelenési hely a kerten belül, a zárda épületével)
Szólj hozzá!
A bűn és szerzője
(Dr Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő - Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000, 25-35)
Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán – valójában – népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével
kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat. ,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' – mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal pedig ,,manapság már sem a püspökök nem foglalkoznak..., sem a papok nem hajlandók erre. ... Napjainkban úgy tűnik, a katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetésről....'' (Don G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai. Bp., 1994. 220-221. o.) Mivel nincs aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos tevékenységét, egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát. Kevesen értik a bűn szerzőjének tevékenységét, sőt, nemegyszer tekintélyes tanítók az ördög puszta létét is tagadják. Sokan tudatlanul esnek áldozatul a megtévesztő szellem
mesterkedésének, s elfelejtik: az ördögnek annyi hatalma van felettünk, amennyit mi engedünk neki, mert Jézustól kapott eszközeinkkel – bár harc árán – száműzhetnénk sorsunk alakításából. Mivel kevesen vállalják a harcot, a bűn természetszerűen elhatalmasodik, s ennek következményeként alaposan állíthatjuk: elérkezett a tömeges elkárhozás veszélye.
Fontos volna a bűn szerzőjének tevékenységét érteni, mert ennek révén kivédhetnénk támadásait, s világosabbá válna előttünk a történelem, s az egyes emberi sors alakulásának háttere. Ez a tudás pedig szabaddá teszi az embert. ,,Ha felfedezzük azt, hogy a világ őrületében van valami pokoli rendszer, akkor megnyugtató világosságot jelenthet ez a felismerés... Valóban felszabadítja a lelket az, ha felfedezi a dolgok helytelenségének okát, még akkor is, ha ez az ok elég hátborzongató – írja Randell Paine atya, a démonológia értője. Érdekesen szól erről a kérdésről a nagy angol író, G.K. Chesterton: ,,A keresztény embernek igenis hinnie kell a gonosz létezésében és küzdenie kell ellene, mert akkor minden más igazán örömteli és kellemes lesz... A rózsák kétszer olyan pirosak lesznek, hogyha hiszünk a gonosz lelkekben. S az ég kétszer olyan kék...'' Ha megismerjük a betegség okát, joggal örülhetünk a gyógyulásnak, mert fény derült az orvoslás módjára, s általa megmenthetjük az életünket. Ebben a helyzetében az ember még ha beteg is, pirosabbnak látja a rózsát és kékebbnek az eget... (folyt.)
Szólj hozzá!
5. SZERETETLÁNG FESZTIVÁL
AUGUSZTUS 25., 9-18 ÓRÁIG
HELYSZÍN:
MÁRIAREMETE, SZABADTÉRI OLTÁR
(1029 Budapest, Templomkert 1.)
A helyszín tömegközlekedéssel megközelíthető
a Széll Kálmán tértől az 56-os vagy a 61-es villamossal
Hűvösvölgy végállomásig.
Onnan a 257-es, a 157-es vagy az 57-es busszal
a "Máriaremetei Kegytemplom" megállóhelyig.
Kiemelt vendégünk:
LJUBO KURTOVIĆ ATYA
Medjugorje
Ljubo atya egyik előadásában Mozgalmunk idei jelmondatáról beszél majd,
amelyet a Szeretetláng Lelki Naplóból választottunk:
„Istennek élni, a családnak szolgálni”;
vagyis hogyan lehet egyszerre és egyformán megfelelni
Istennek és a családunknak.
PROGRAM:
9.00: Dicsőséges rózsafüzér
(Előimádkozzák a tiszafüredi gyermek rózsafüzér-közösség tagjai,
akik utána tanúságot tesznek róla,
mit jelent számukra a rózsafüzér, és miért imádkozzák rendszeresen.)
10.00: Tanúságtételek
10.30: SZENTMISE
Szentbeszédet mond: Kemenes Gábor atya
11.45: Plaszkó Petra (13 éves) tanúságtétele imádság "élményeiről".
12.00: Mészáros Domonkos atya,
a Szeretetláng Mozgalom magyaroszági lelki tanácsadója előadása:
Hogyan olthatunk tüzet tűzzel?
("Tüzet tűzzel oltunk a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével" - Szeretetláng Lelki Napló)
13.00: EDÉDSZÜNET
A résztvevőket zsíros kenyérrel látjuk vendégül.
Aki tud, kérjük, a közös agapéra hozzon magával
egy tálca pogácsát, süteményt stb. az étkező sátorhoz,
hogy az első keresztényekhez hasonlóan
megosztva egymással az ételünket, kifejezzük együvé tartozásunkat.)
14.00 Ljubo atya előadása
(„Istennek élni, a családnak szolgálni”)
14.50: Dé Diána tanúságtétele: hogyan tudott a fiatal leány
a drog- és alkohol függőségből szabadulni Jézus erejével?
15.00: Ljubo atya előadása
(„Az Eucharisztia forrás az Egyház számára”.)
16.00 Rövid szünet
16.15 – 17.15-ig: Szentségimádás
Ljubo atya vezetésével
A parkban egész nap van gyónási lehetőség;
a „Szent Sátor”-ban, az Oltáriszentség előtt
közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja
a testi-lelki szükségben szenvedőket.
Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt
előre jelezzék részvételi szándékukat telefon:
06-30-205-8170-es telefonszámon!
Kérjük, hogy akit tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket, ülőalkalmatosságot vagy szivacs matracot,
mert a parkban kevés az ülőhely!
Bővebb információ:
e-mail: szeretetlang.hu@gmail.com / telefon: 06-30-205-8170
A RÉSZVÉTEL INGYENES,
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
Szólj hozzá!
Az első két jelenés
Beauraing-ben az 5 látnokgyermeknek 33 esetben jelent meg a Szent Szűz, volt, hogy naponta kétszer is! Ismertetésünk során azonban nem térünk ki valamennyi alkalomra, csupán a lényeget érintő eseteket mutatjuk be!
1932. november 29-én, Voisin kislányért nem az apja ment a nővérek intézetébe, hanem az öccse és nővére, a két Degeimbre barátnő kíséretében.
Este fél 7-kor csöngettek a parkban lévő épület bejáratánál és vártak, hogy a kislányt kiadják. Ekkor, Albert hátrafordult és úgy látta, hogy a Lourdes-i barlang szobra sétál a vasúti híd fölött. Meg is említette, de a többiek csak legyintettek, hogy bizonyára egy autó fényszórója. Egyszerre azonban ők is észlelték a jelenséget ugyan ott.
Közben kinyílt az ajtó és a főnökasszony, kézen fogva kiadta a kis Gilbertet társainak, ügyet sem vetve a gyermekek mutogatására, becsukta maga mögött az ajtót.
A kis társaság újra csak látta a jelenséget, és ettől úgy megijedtek, hogy hazáig futottak, eközben a kis Gilberte elesett és amint összekapta magát, ő is látta a jelenést. Otthon megilletődve viselkednek, de végül mégis elmesélték, hogy mit láttak. (Az alábbi képen a zárda épülete látható a kerttel. A Mária-szobor a jelenés helyét jelöli!)
Másnap, november 30-án, szintén a gyerekek mentek társukért este fél 7-kor. A Jelenés ekkor négy különböző helyen is mutatkozott. Egyszer, amikor a parkba megérkeztek, másodjára egy bokor fölött, aztán a vasúti hídon, majd hazafelé mentükben, egy ház fölött. A gyermekek annyira meg voltak illetődve, hogy a szülők úgy gondolták, majd ők végére járnak a dolognak.
Alig érkeztek meg az intézet kerítéséhez, a három gyermek azonnal észrevette a Jelenséget, ezúttal mozdulatlanul. Ijedségükben sírva fakadtak. Erre térdre estek és önkéntelenül elkezdték az Üdvözlégyet imádkozni.
A gyerekek később elbeszélték, hogy a látomásbeli Hölgy, egyáltalán nem hasonlít a Lourdes-i barlang szobrára – ahogy először vélekedtek ‒, hanem sokkal de sokkal szebb. (folyt.)
Szólj hozzá!
A helyszín és a csodalátók
Beauraing község dél-Belgium francia nyelvű vallon területén található.
A községbe vezető utcát, keresztezi egy vasúti felüljáró. Ettől jobbra van az Iskola-nővérek intézete, melynek kertjében különféle cserjék és bokrok díszelegnek, köztük vadrózsabokor is, mely több jelenés színhely volt. Ugyancsak ebben a kertben (vagy parkban) található egy Lourdes-i barlang is, melyet egy kerítés választ el az utcától.
A beauraingi eseményekben két, viszonylag jómódú familia a Voisin és a Degeimbre család gyermekei játszottak kiváltságos szerepet. A mellékelt képen balról jobbra, a következők: (felülről, balról-jobbra)
Fernande Voisin 15 éves
Andree Degeimbre 14 é.
Gilberte Voisin 13 é.
Gilberte Degeimbre 9 é.
Albert Voisin 11 éves fiú
Kezdjük a Voisin családdal. A családfő, szocialista érzelmű vasúti munkás. 13 éves Gilberte nevű lányuk, akit kisebb tanulási gondjai miatt, a nevezett nővérekhez járatták iskolába, de nem bentlakóként, hanem esténként édesapja vitte haza. Sem a szülők, sem a gyermekek nem voltak különösebben templombajárók.
A Degeimbre gyermekek anyja özvegy gazdálkodó volt két lányával: Andree 14- és Gilberte 9 éves. Az áhitatos vallásosság ettől a családtól is távol állt.
Érdekes, hogy az ég épp erre az öt gyermekre tekintett irgalmasan.
(folyt.)
Szólj hozzá!
A Kína-USA repülőjárat telve volt izgatott és nyugodt utasokkal. Volt köztük egy fiatal popsztár, és egy nagyon idős katolikus szerzetes is.
A popsztár tíznapos kínai turné után tért vissza az Államokba. Már a gépen újságírók készítettek vele interjút, fotózták és hősként ünnepelték, mint olyan embert, akinek a nyugati zenével, kultúrával sikerült meghódítania Kínát.
A gép landolása után még nagyobb volt a felhajtás, tévések, magukból kivetkőzött rajongók és tapsvihar fogadta a fiatalembert.
Az öreg szerzetes is fogta a kézipoggyászát és elhagyta a gépet. A tiszteletreméltó ember, több évtizedig szolgálta Krisztust, az egész életét a lelkekért ajándékozta és most idős korára hazatért. Senki sem várta, senki sem köszöntötte őt, nem kapott virágot, és interjút sem kért tőle senki. Az egyébként edzett idős embernek ez igen rosszulesett, és a lelkére ült a fájdalom.
Ekkor Isten hangja csendesen megszólalt a szíve mélyén: „Várj még, légy türelemmel, hiszen te még nem érkeztél haza!”
A popsztárt a VIP kapun keresztül, csókokat dobáló lányok kísérték a limuzinjáig. Az idős szerzetes pedig mosolyogva várta ki az útlevél és vámellenőrzésben a sorát, és a vámtisztek rá is kérdeztek: „Ennyire örül, hogy megérkezett uram?” Erre ő így felelt: „Hát még milyen boldog leszek, ha hazaérkeztem!”
Szólj hozzá!
Az Egyház hozzáállása
A fenti bevezetés kissé hosszúra nyúlt – sőt azt elemeztem –, amit még nem is ismertettem. Nézetem szerint azonban erre szükség volt a továbbiak megértéséhez!
Talán sejtet valamit, hogy a Szent Szűz Beauraing-ben a világ Aranyszívű Királynőjeként nevezte magát, Banneux-ben pedig a Szegények Anyjaként mutatkozott be.
Érdekes, hogy Mária szinte szótlan volt, illetve csak röviden nyilatkozott meg, ennél fogva a felhívások nagyságrendje, meg sem közelítette a La Salette-i vagy Fatima-i üzenetekét, hasonlóképp külön kegyelmi eszközöket sem kínált fel, mint pl. Paris Rue du Bac, Fatima vagy a Szeretetláng esetében.
Beauraing-ben 5 gyermek részesült a jelenésben (9, 11, 13, 14 és 15 évesek) 33 alkalommal és ezt követően egy csodásan meggyógyult 58 éves férfinek is volt 9 jelenési élménye. A Szűzanya azzal igazolta ezt az illetőt, hogy az ő imádkozó jelenlétében néhány súlyos beteg meggyógyult.
Banneux-ban egyetlen 11 éves kislány részesült a kiváltságban nyolc alkalommal.
Míg a Beauraing-i jelenéseket 10 év után, a Banneux-i Mária-jelenést csak 16 év után hagyta jóvá az illetékes helyi püspök.
Mindkét kegyhelyet meglátogatták neves egyházi személyek, így a jelenési helyen imádkozott Mindszenty bíboros és (Szent) II. János Pál pápa is!
Az internetes források mellett, alapul vettem:
Dr VARGHA Damján: Két belga Lourdes, Beauraing Banneux – Maurinum Pécs 1933.
P. SCHANS Josef OSB.: Szűz Mária Belgiumban ‒ Congregationis Maria 1935
BALASSY József: A Szűzanya banneux-i jelenése ‒ Balassay kiadó. Budapest, 2001.
Dr. MOLNÁR Gyula: Szűz Mária a történelemben ‒ Budapest 2002
Dr. ANTALÓCZI Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő ‒ Eger 2000
Internetes:
Forrás 1
Forrás 2
Forrás 3
Forrás 4
Forrás 5
(folyt.)
Szólj hozzá!
Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Augusztus 20, 
évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvé-nyek kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.) Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre. Mindemellett István az első az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.
Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.
A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradá-sának máig is egyetlen "receptje"!
István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjo-gilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves 
Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist szánták a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott.
Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
A Szentkorona, nemcsak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházjogilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják (Coronation Canonica)!
Szent István királyunk nemzetközileg is ünnepelt liturgikus szent, ám halálának napját – Magyarországon kívül (Szűz Mária Mennybevételének 15-i ünnepe miatt) –, augusztus 16-án tartják!
Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)
A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona- és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!
Szólj hozzá!
Szakmai érvek a jelenések mellett
A csodás események védelmére szintén neves újságírók, orvosok és teológusok szálltak síkra. Így az akkor kéthetente megjelenő beauraingi újság az Annales, cikksorozatban cáfolta pontról pontra a fent nevezett tanulmányt! F. Dorola kifejtette, hogy a bölcseleti és lélektani okfejtések lényegüket tekintve nem cáfolják a jelenések és tanúvallomások lehetséges igazát, az események vizsgálata inkább analízist kívántak volna a "megfigyelők" részéről, semmint előre felállított szintézist.
A helyi orvosok, Maistriaux és Heusse, akik személyesen voltak tanúi a hirtelen bekövetkezett gyógyulásoknak, szintén szakvéleményekben tanúskodtak a két Mária-jelenés hitele mellett.
Az egyházi állásfoglalók közül, akik a beauraingi-banneuxi eseményekkel hittudományi; orvosi és lélektani szempontból is foglalkoztak, kiemelkedők a nagytekintélyű jezsuita J. B. Lenain atya beszédei, melyeket a namuri és lüttichi egyházmegyék papjainak tartott. 
Ezen előadásait a "Beauraing-i események" címmel közölte a Nouvelle Revue Théologique francia folyóirat 1933. áprilisi száma.
J. B. Lenain SJ értekezésében többek közt kijelentette, hogy a hallucináció jellemzője a bőbeszédűség, a szétfolyó határozatlanság, ám ezzel szemben a gyermekek kristály tisztán és röviden válaszoltak a kivizsgálók, gyakran becsapós kérdéseire is! A Jelenésről pedig hangsúlyozta, hogy mély és elgondolkodtató az a kijelentett szentírási gondolat, miszerint "Megtérítem a bűnösöket" (33. jan. 3.)! Mint a cikk írja, egyedül Isten tudja tökéletesen egyesíteni az egyszerűséget a mélyebb jelentésekkel és az örök igazsággal: Digitus Dei est hic ‒ Isten ujja van itt!
A szerkesztő csak annyit fűzne hozzá, hogy a hitelesség mellett szól az is, hogy sem a látnokok, sem az eseményekben a "környék fellendítését látók" nem csináltak végeláthatatlan menetrend szerinti "jelenéseket", mert mondva van: mindennek megvan a maga ideje, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében (Préd 3,1)!
(folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!
Szólj hozzá!
Az események hiteles voltának kétségei
A szóban forgó két jelenés hitelességét tekintve a Beauraing-i volt egyértelműbb ‒ már azért is ‒, mert itt öt gyermek külön-külön is egybehangzó elbeszélése, nyomatékot adott az ügy hihetőségének. (A Banneux-i jelenésnek csak egyetlen látnoka volt.) Banneux-nek ugyanakkor nagyobb a nemzetközi ismertsége! 
A belga katolikusság, a Beauraing-i és Banneux-i Mária-jelenést nagy büszkén a "két belga Lourdes-ként" említi.
1933. júniusában, tudományos, kritikai munka jelent meg Les faits mystérieux de Beauraing (A beauraingi titokzatos események) címmel. Szerkesztője két tudós kármelita: P. Bruno de Jesus-Maria és P. Alois Janssens OCD.
Vitairatukban két további tudományos cikket is leközöltek: Etienne de 
Greef, lőveni büntetőjogi szakértő és 
Paul van Gehuchten ideggyógyász orvos-professzor tollából. Az egész munka, mely viták és érvelések sorozatát indította el, az Études Carmelitaines (Kármelita Tanulmányok) c. folyóiratban jelentek meg. 
A kritikus tanulmány egyfelől a látnok gyermekek esetére az "auto-szuggesztiós, akaratlan színlelés" lehetőségét vetette fel, ennek folytán kétségbe vonták, hogy alkalmasak-e egyáltalán hiteles tanúnak. Másfelől a fejtegetéseik szerint a csodás események, lehetnek akár hipnózis, tömeg-hallucináció, esetleg tudatos vagy öntudatlan színlelés eredménye is.
A szerzők kiemelték azt is, hogy a beauraingi lakosok miszticizmusra hajlók, vallásellenesek vagy közömbösek. A népesség körében um. szinte fizikai szerepet játszik az "ihletett érzelem", a babona és a hiszékenység.
Mindazáltal a nevezett négy író, tanulmánya végén határozottan kijelentette, hogy a csodás eseményeket olyannyira nem tartják természetfelettinek, hogy az események mögött még az ördögi manipulációt sem tartják kizártnak!
A Kármelita Tanulmányok, élénk visszhangot keltettek az Európai sajtóban, de ez egyben hírverést is jelentett a belgiumi eseményeknek! (folyt.)
Szólj hozzá!
A Beauraing-i és Banneux-i jelenéseket övező kortünetek 2
A belga szocialista újság, a Le Peuple például cáfolta, hogy a megtért Tilmant Côme látnok állítólagosan anarchista szocialista lett volna. A katolikus De Standaard viszont hangsúlyozta, hogy az viszont tény, hogy Tilmant Côme egyáltalában nem volt templombajáró, amíg meg nem tapasztalta a természetfelettit.
Az un. "munkáslátnokok" felbukkanását, a szocialisták az Egyház manipulációjának tartották azért, hogy hangsúlyt adjanak a Rerum Novarum, a Redemptoris Divini, Quod apostolici muneris és a Quadragesmio anno pápai enciklikáknak.
Ez volt a helyzet azokban az időkben és valószínűleg ezek a látszólagos ellentmondások akadályozták pl. Dr. Molnár Gyula diakónus-mariológust is abban (aki a Mária-jelenésekről igazán hosszasan tudott értekezni), hogy a két belgiumi kegy-eseményt a "Szűz Mária a történelemben" c. művében igen röviden említi!
E sorok szerkesztője is járt a belgiumi kegyhelyeken és benyomásai kedvezőek voltak. Szembetűnő, az imameghallgatásokról tanúságot tevő rengeteg hálatábla is. Kiemelkedő azon pozitívum, hogy egy alapvetően protestáns és szkeptikus országban, van néhány hely, ahol az emberek bensőségesen imádkoznak, szentmisén vehetnek részt és gyógyulást, vigaszt remélhetnek! Ugyan bizony az Istenanyának nem-é ez a szívevágya?
Beauraing és Banneux, kezdettől fogva vonzotta az embereket és mára jelentős kegyhellyé nőtte ki magát! A püspöknek igaza volt: a jó fa jó gyümölcsöt terem (még ha ez csak egy vadrózsa-galagonya bokor is)!
A korabeli történések, az időpontok és a helyzetleírások azonban valóban kissé sajátosak, ezért e sorozat nem feltétlen követi a naprakész eseményeket, hanem csak a lényegre szeretne rámutatni, helyenként részletesebben!
(folyt.) (Alsó kép: amerikai katonák a beauraingi kegyhelyen 1945-ben.)
Szólj hozzá!
A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe.
Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!) Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is mindig megtartotta! És, hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját, jelzi az is, hogy a beteg király érezve halála közeledtét, magához rendelte a püspököket és országának vezető tisztségviselőit. Megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak, atyailag intve őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot és alázatossággal gyakorolják a szeretetet! Mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után a kezét és szemét az égre emelve így fohászkodott: ‘Ég Királynője, végső könyörgéseimben a Szentegyházat a püspökökkel és papokkal, Magyarországot a Szentkoronával, az összes jogaival, a népekkel és az urakkal, a birtokodba és szerető gondoskodásodba helyezem mindörökre, és nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.‘ Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Szent László óta, Regnum Marianum-nak!
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.
Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr) "Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten".
XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, amely a hitüket gyakorló katolikusok számára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik.
Lásd még! (Ősi Magyar Himnuszunkat)
Szólj hozzá!
A Beauraing-i és Banneux-i jelenéseket övező kortünetek 1
A belgiumi eseményeket az is sajátossá teszi, hogy 1932 és 1940 között több tucatnyi jelenést regisztráltak Belgiumban, melyek közös jellemzője volt, hogy többnyire egyszerű munkás férfiak voltak a kiváltságolt látnokok! Blogomban nem kívánok foglalkozni a 30-as évek belgiumi szociális és vallási helyzetével, ám a dolgok máig kérdőjelesek és bizony befolyásolták a Beauraing-i és Banneux-i jelenések iránti általános hozzáállást is!
Mindez annál is inkább érdekes, mivel az öt beauraingi gyermek alig kapott érdemleges üzenetet, ugyanakkor az ő jelenéseik megszűntével, közvetlenül egy Tilmant Cȏme nevű liberalista munkás férfinek 9 alkalommal volt jelenése ugyanott és többször a gyermekekkel együtt, akik persze nem láttak és hallottak semmit! És itt kapcsolódunk bele a belgiumi "munkás-jelenésekbe". Példaként megemlítenék a több tucatnyi
egyszerű munkás-látnokból néhányat, pl. Henri Kempenaers, Remy de Wilde, Jules De Vuyst, Omer Eeneman, Van den Broecke, Leonie Van Dijck stb. Talán két kivétel volt, aki nem munkás az "ex-szeminarista" Gabriel Quatannens vagy a "koldus" Henri Maquet. Az "egyszerűséget" értsd úgy is, hogy pl. az egyik férfi útban a kocsmába menet részesült a jelenésben (Omer Eeneman), míg másik a kocsmából jövet (Maurice Van den Broecke).
Két író, akik megpróbálták feldolgozni az "áttekinthetetlent" H. Didion és L. Wilmet, könyvükben ezt írják a látnokok megoszlásáról: 53 férfi, 55 nő, 12 fiú és 22 lány.
Mindenesetre hiábavaló volt a jelenések nagy száma és a nagy hírverés, az idő (meg a háború) elmosta valamennyit és az Egyház sem hitelesítette őket! Pedig még a német Neumann Teréz is levelet írt a Gent-i püspöknek, melyben megerősítette, hogy az ún. Onkerzele-i események látnokai igazak.
A máig kibogozhatatlan valós-nemvalós látomások, mindenesetre helyi jellegűek voltak és maradtak! Ám, ezek kapcsán beindultak a támadások az Egyház ellen, egyfelől azért mert nem ismerik el azonnal a történteket, másfelől meg azért mert úm. "az egész vallási hisztériát ők manipulálják"!
Természetszerűleg beindultak a találgatások és a lejárató rágalmak is!
(folyt.)
Szólj hozzá!
Mégis
Az előzőkben érzékeltetett viták ellenére az illetékes egyházi hatóság lefolytatta vizsgálatait és kedvező nyilatkozatot tett a Beauraing-i eseményekre. Ennek ellenére, a kétségek máig sem csillapodtak, sem az egyháziak, sem a hívek körében!
Ám ne gondolja a kedves Olvasó, hogy a püspök felületesen vizsgálódott és a jóváhagyása, valami bizonytalant hitelesített volna! Nem! A történések, a látnokok kihallgatása, gyermekek megegyező elmondásainak hitelessége és a rendkívüli gyümölcsök, meggyőzőek voltak. 
Thomas Louis Heylen O. Praem. 1899-1941 közt Namur püspöke, két dokumentumban is állást foglalt a beauraingi események hitelessége mellett!
Az elsőben az általa felállított orvosi bizottságnak a csodás gyógyulásokkal kapcsolatos (kedvező) véleményét ismerte el. A második dokumentumban pedig kinyilvánította, hogy az Ég Királynője jelent meg a gyermekeknek a Beauraing-ben 1932-1933 telén ‒ amint írta azért ‒, hogy megmutassa értünk aggódó anyai Arany Szívét és felszólítson mindenkit, hogy kérjék az ő hatalmas közbenjárását a bűnösök megtéréséért.
A püspök kijelentette, hogy a látnokok által közzé tett üzenetek nem ellentétesek az Egyház tanításával. Továbbá, hogy Máriát tisztelhetjük az "Aranyszívű Királynő" elnevezéssel is, ennek folytán szobrok és képek 
készíthetők, a jelenési területet pedig kegyhellyé nyilvánította! Az őt követő püspök ‒ André Marie Charue (1941-77) ‒ is megerősítette elődje állásfoglalását! (Mi magyarok tanulhattunk volna tőle!)
(folyt.)
Szólj hozzá!
A Beauraing-i jelenések bevezetője
Az események hitelét nyomatékozta, hogy súlyos betegek egész sorának rendkívüli gyógyulását regisztrálták, melyek mindig a rózsafüzér imádság közben vagy utána történtek. Ezek többsége teljesen megdöbbentette az orvosokat és az egyháziakat is! Igen különös azonban, hogy az engesztelésről ‒ mely kifejezésként, először Fatimában hangzott el ‒, itt szó sem esett (annál inkább az ezt követő években, Magyarországon)! 
Lehetséges, hogy más Mária-jelenés kapcsán is voltak vitás kérdések ‒ ám kevéssé tudunk róluk ‒, a két belgiumi esemény esetében azonban, nyilvánosság előtt zajlottak le olyan komoly viták, amelyek a történések hiteltelensége vagy hitelessége mellett kardoskodtak.
Az utólagos leírásokban, már az is vitát indított, hogy a Jelenés vadrózsa- vagy galagonyabokor fölött mutatkozott-e, gyanút-keltőnek tartották azt is, hogy Beauraing-ben a Szűzanyának soha nem látszott a lába (miként Medjugorje esetében sem), nem beszélve arról az elgondolkodtató tényről, hogy az események télvíz idején, miért mindig este 19 óra tájban vagy pláne 22 órakor, sötétben történtek?! Nem beszélve arról, hogy a Jelenés többször is bejelentette, hogy "ez az utolsó alkalom", mégis folytatódtak a történések.
Jellemző volt egy Gedinne vidéki plébános felszólalása, miszerint »az nem lehet, hogy Szűz Mária jelent meg Beauraing-ben, nagy valószínű-séggel inkább az ördög – mondta indulatosan, majd folytatta – merthogy a látnokok a Jelenségnek nem látták a lábát, melyet felhő takart el. Ez pedig elvitathatatlan bizonyítéka az ördögi megnyilatkozásoknak, hiszen az igyekszik eltakarni a lábát, hogy fel ne ismerhessék a népek! Ezen kívül, igen beszédes az időpont is, a női alak megjelenése, kifejezetten az esti sötétben történt. A néphit szerint ez a szellemek ideje. A Jelenés, nem lehet a Papság Királynője, mert épp ellene tett a vallon papság azon kérésének, miszerint a szülők idejében fektessék le a gyermekeiket!«
Ilyen és hasonló érvek és ellenvetések nagy számmal hangzottak el, de voltak számosan papok, akik egészen más véleményen voltak. Egy Betaumont-i plébános így érvelt a jelenés hitele mellett: "Szűz Mária nem azért száll le az égből, hogy a lábát mutogassa, hanem ezúttal is azért jött, hogy a könyörületes édesanyai Szívét mutassa meg, azért hogy a segítségét kérjük"!
És folytathatnánk tovább!
(folyt.)
.jpg)
Szólj hozzá!
Bevezető 1
Két olyan kegyhelyet mutatok be olvasóimnak, amelyek bár egyházilag jóváhagyottak, mégis máig némi fenntartással vannak irántuk, úgy egyes egyháziak-, mint a hívek részéről is. Az, hogy nagyságrendjét illetően kissé hosszasan foglalkozom vele (velük), annak három oka van: egyfelől nehe-zen feldolgozható az egyébként egyszerű történet, másfelől pedig, részle-tes magyar nyelvű irodalom alig található róla, harmadsorban pedig azért, hogy épp ez előzők okán, pontosabb ismereteket szerezhessenek kedves Olvasóim!
Az, hogy a belgiumi jelenések – Beauraing és Banneux esetében –, miből eredhet a meggyőződéses hit és a fenntartásos elutasítás, nos azt magyar nyelven egyedülálló részletességgel mutatom be, hogy ezáltal a t. Olvasó maga alkothasson véleményt az eseményekről! (Remélhetőleg pozitívat!)
1932-33-ban, a belgiumi Beauraing-i és Banneux-i (boren, bannő) Mária-jelenések, nem olyan nagy horderejűek, mint Lourdes vagy Fatima. Mégis igen figyelemreméltó tanulságokat hordoznak nem csak a zarándok hívek-, de esetenként a teológusok számára is!
E két esemény kapcsán el kell mondanunk a magánkinyilatkoztatásokra jellemzőket, vagyis azt, hogy céljukat tekintve lehetnek magánjellegűek, érinthetnek egy kisebb közösséget, szólhatnak egy ország népéhez, vagy akár az egész emberiséghez! A lényeg viszont mindnél a lényeg, hogy egyik sem hirdethet új tanokat, és nem írhatják felül az Egyház alapvető tanítását, a depositum fideit! (Csak megjegyzem, hogy sok "üzenet-hívő", a legfrissebb magán-üzeneteket is fontosabbnak (vagy azonosnak) tartja akár a fatimai üzenetnél is, jóllehet többségük a hitelesség tekintetében még bizonytalan! Ezen hozzáállásnak pedig oka az, hogy nem veszik komolyan az Egyház eligazító szavait! Ez pedig igen nagy veszélyeket hordoz magában! De ez egy másik poszt anyaga!)
Beauraing és Banneux az európai kontinens országainak, de elsősorban a belgák számára jelentős. Az események időpontja 1932-33, a nagy világ-égés előtti utolsó békeévekben ‒ már eleve Európa veszélyeztetettségét sejttette ‒, és nem véletlenül kérte a Jelenés: "Imádkozzatok sokat, imádkozzatok mindig!" (1932. december 28.; 1933. január 1. és 3.) Ez a felhívás még inkább aktuális napjainkban (kérdés, hogy MOST figyelünk-e erre a felhívásra, vagy ez már "túl régi" – keresni kell egy frissebbet?)!
(folyt.)
Szólj hozzá!
Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!
Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány, közbenjárásának páratlanságát.
A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúsá-gának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk. Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolja.
Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves és névtelen személyek hosszú sorát!
Szent Filoména életéről, vértanúságáról és a liturgikus naptárból való törlésének részleteiről olvashatnak holnaptól az e blogra tévedők. Fogadják szeretettel és tanuljunk példájából!
Szent Filoména könyörögj érettünk!
Szólj hozzá!
A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta szűz, vértanú (Edit Stein) Európa társvédőszentje
Korunk "szép új világában" a feminista teológusok követelték II. János Pál pápától a nők egyenjogúsítását az Egyházban. A szent pápa az egyház szentségéhez illő választ adott. Szent Benedek, Cirill és Metód mellé kinevezte Sienai Szent Katalint, Svéd Szent Brigittát és a keresztről nev. Szent Terézia Benedikta Edit Steint, Európa védőszentjeivé.
A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.
1891-ben született Breslauban, zsidó szülők tizenegyedik gyermekeként. Nagy érdeklődéssel fordult a filozófia felé, és állandó kapcsolatot tartott fenn korának jeles képviselőivel. (Husserl) Nagy hatással volt rá Avilai szent Teréz önéletrajza, és a kereszténységgel való számos találkozás hatására 1922 január 1-én megkeresztelkedik. Bár ekkor szeretett volna a Kármelbe lépni, de a tanítás és oktatás lett a feladata.
Vágya csak 1933-ban teljesült, és Köln városának monostorába lépett be, ahol folyamatosan tette le a fogadalmait, 1938-ban az örök fogadalmat. Tudományos munkát végezhetett, és a lelki élet nagyjainak írásait tanulmányozta. Keresztes Szent János születésének 400. évfordulójára írt még egy cikket. 1942. augusztus 5-én, több nővérrel együtt a Gestapo elhurcolta és augusztus 9-én az Auschwitz-i haláltáborban fejezte be életét. Boldoggá avatása Kölnben 1987. május 1-én, szentté avatása 1998. október 11-én, Rómában, a Szent Péter téren történt.
FORRÁS (képek az internetről!)
Szólj hozzá!
Szent Domonkos élete
Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
Gyermekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvéről. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérust. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve.
1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja" idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát.
Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét az 1215-es IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
Domonkos nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van.
FORRÁS felhasználásával!
Szólj hozzá!
412. De még előtte álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, nagy jeleket s csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is. Ha azt mondják nektek, hogy kinn van Krisztus a pusztában, ne menjetek ki, hogy a házban van, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy fog eljönni az Emberfia is. A föld minden népe, az ég felhőin látja majd az Emberfiát nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. (vö. Mt 24,24-31)
Bocsáss meg Urunk mindenért!
FŐBB FORRÁSOK
Katolikus Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat
Katolikus dogmatika, Dr. Előd István
Szent István Társulat 1979
Levél a Kereszt Barátainak
Montforti Grignon Szent Lajos, (kézirat)
Gondolatkincsek
Válogatás Liguori Szent Alfonz műveiből
Szalézi Művek, 1945
Imádság, elmélkedés
Alkantarai Szent Péter, Szalézi Művek 1936
Római Kompendium, Libreria Editrice Vaticana, 2005
JÜ – Antalóczi L., Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000
GS, DS, EM – Szentszéki dokumentumok
HK – Herder Katekizmus - Herder kiadó Róma-Freiburg-Bécs 1958
LCS – II. János Pál pápa: Levél a családokhoz
N – Fausztina Kowalska: Napló - Kisboldogasszony Plébánia Eger 1999
ÚK – Új katekizmus, Szent István Társulat
ÜF – Bernhard Häring, Jézus Szíve, az üdvösség forrása, „Agape” 1998
GPO – Dr Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért, (Bogota, Kolumbia) Bp, Marana Tha 2000
VIGYÁZZATOK TEHÁT ÉS SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK!
Szólj hozzá!
Rendkívülinek tekinthető, hogy az Ars-i plébános már a dogma-kihirdetés előtt (1854) bensőségesen tisztelte Mária Szeplőtelen Szívét és felajánlotta híveit – olyannyira ‒, hogy templomának Mária-szobrára készíttetett egy nagy nyitható szívet, melybe elhelyezte híveinek a nevét! (Ld. a képen!)
De hamarosan jelentkezett a sátáni válasz is! Az ürügyet egy leány bukása szolgáltatta, aki gyermeket szült. A plébá-nia falát telemázolták gyalázó megjegyzésekkel, és a környékbeli városkák kávéházaiban mindenütt az arsi pap ,,esetét'' tárgyalták. Szentünk már várta püspökét, hogy az egy furkósbottal kiverje a faluból. De messze nem így történt!
Minden károgás ellenére a püspöke tiszteletbeli kanonokká nevezte ki, a kormányzattól pedig 1855-ben megkapta a Becsületrendet. Ez azonban a Vianney Szent János szerénységét nem befolyásolta.
Mindenét szétosztotta a szegények között, s amije volt, azt az ő javukra eladta. A bűnös emberek úgy sereglettek köréje, hogy már-már ezt mondta: ,,A bűnösök a végén meg fogják ölni a szegény bűnöst.''
De ekkor a faluban már mindenki keresztény életet élt és csak a fizikai ereje fogyott el, de a szeretete és türelme nem! És bár sokan voltak 
körülötte, a 19. század egyik legnagyobb szentje oly magányosan halt meg a kimerültségtől, amilyen magányosan élt. Akik látták a holttestét, egyhangúlag tanúsították, hogy az erőnek utolsó cseppje is eltávozott belőle. (A képen szentünk holtteste, eredeti fotón)
X. Szent Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta. (A képen X. Piusz íróasztalán a Szent Ars-i Plébános szobra!)
1929-ben a plébánosok patrónusává nyilvánította az Egyház, ezzel mintegy emlékeztetve minden idők papjait, hogy Isten ereje a gyengékben válik tökéletessé.
Ünnepét több módosítás után 1969-ben a halála napjára, augusztus 4-re tették.
Vianney Szent János a szerény arsi plébános, a fáradatlan "lelki forradalmával" és eredményes evangelizációjával, példájára minden papnak, dicső nyomot hagyott a világban.
Robespierre és társainak neve, szégyen és átokként maradt fenn a világban. Ők akik forradalmi vérfürdőikben mintegy 2 millió embert öltek meg, köztük egyháziak ezreit, eredményesen szórták szét a liberalizmus és a "nagyüzemi emberírtás" technikáit a világban.
Íme két írányvonal, két ember vezetésével. A francia népnek, nem 1789. július 14-ét ‒ a forradalom kitörését ‒, hanem 1859. augusztus 4-ét, az Arsi Plébános halálának napját kellene ünnepelniük!
(Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/vianney_szent_janos_emleknapja_iii_resz
Szólj hozzá!
405. „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!” (Newman bíboros)
406. A földi élet az örökkévalóság előszobája az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene! Halálunk óráján aratjuk le mindazt, amit egész életünkben vetettünk!
407. Halálra születtünk, s az életre halunk meg!
408. Az istentelen és hiszékeny ember, az Antikrisztus természetes szövetségese!
409. „Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre” (1Pét 4,7-8).
410. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben Isten béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is. A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1Kor 4,5) Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus testestől-lelkestől magához hívja és neki adja az örök életet a Mennyben, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja a Pokolba. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt, csatlósaival együtt. (vö. HK)
411. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (ld: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. „Elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2Pét 3,13) Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. (ld: 1Kor 15,24)
Szólj hozzá!
Az egyszerű és "tanulatlan" Ars-i plébános olyan híres és keresett gyóntató és tanácsadó lett, hogy a szomszédos városokból, külön kocsijáratot rendszeresítettek Arsba! A környék papságának jelentős része, persze nem nézte jó szemmel a "kolléga" sikereit. Annál is inkább féltékenyek voltak, mert a forradalom utáni konszolidációval, állami vezetők is és királyi tisztségviselők is jöttek hozzá tanácsot kérni!
Ha netán az egyházközségében akadt egyetlen valaki, aki nem járt misére, akkor a szent plébános imádkozott és böjtölt azért a lélekért, és nem hiába! És egyre több rendkívüli csoda fűződött Vianney János atya nevéhez, annak ellenére, hogy ő azokat a rendkívüliségeket mind Szent Filoména számlájára íratta!
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére ‒ vallotta az egyik tanú ‒, hogy senki nem tudott neki ellenállni.'' De persze a bírálatok is fokozódtak ellene, amelyek mindenfelől érték és nagyon meggyötörték a pásztort. A szentmise és a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen forrás, ahol felüdülést talált.
Alig evett valamit. Kis kondérjában előre lefőzött krumpliját napokig ette, már romlottan is. Ez kikészítette a gyomrát! Nem véletlenül csúfolták ellenfelei "krumplievőnek"! Ráadásul alig aludt, és a gyóntatások után éjszakánként még átment lámpásával a templomba 
virrasztani a Tabernákulum előtt.
Nagy tervekbe fogott és megépíttette a Gondviselésről elnevezett arsi iskolát, melyet később átalakított a szegény és kitett leányok otthonává. Olyan szegénység és elhagyatottság volt helyenként, hogy olykor teljesen mezítelen csontsovány kislányok jelentkeztek menedékért. Mindannyiukat ruházni és etetni is kellett, de a gyermekek nagy vigaszára voltak szentünknek, akiket megmentett a testi lelki leépüléstől, és minden délután hittanórát tarthatott nekik. Köztük művelte az első csodát is, amikor lisztet szaporított, ugyanis már csak egy szakajtónyi volt száz gyermek részére! Rosszakarói hívatták is a püspököt, hogy nézné meg a gyermekek ellátását. Ő azonban amikor kinyitotta a kamra ajtaját, majd elsodorta a kiömlő liszt! De ha lehet így kifejezni, lehetetlenebb gondja is támadt szentünknek!
A nagyarányú építkezések kifizetésének határideje letelt és délutánra 300 aranyat kellett kifizetnie. Neki persze nem volt egy fillérje sem! Most aztán mélységes könyörgő imában kezdett tárgyalásba a tabernákulumban lévő Mindenható Istennel, megígérve, hogy soha többet nem építkezik, csak ezt az egyet segítse neki kifizetni! Amint kilépett a Gondviselés árvaház kápolnájából, jött egy gazdag hölgy örvendezve, hogy "Drága atyám, az örökségemből hoztam önnek 150 aranyat, ugye elfogadja tőlem?"
‒ Nem! ‒ volt szentünk válasza.
‒ De miért nem? ‒ kérdezte az asszony kétségek közt.
‒ Azért, mert nekem 150 nem kell, mert 300 aranyra van szükségem, se több, se kevesebb!
Az úri hölgy belesápadt és azt hebegte: "Atyám! Várjon, azonnal hozom!" – És hozta!
Az Ars-i Plébános szavai szerint, ő maga olyan volt a környék papjai közt, mint a falu bolondja, jóllehet ‒ és ezt már nem állította magáról ‒, akik mégis rábízták magukat, azokat a tökéletesség útjára vezette. Ekkor vált Ars zarándokhellyé!
(Folytatás holnap!)
(Alul a Gondviselés Háza gyermekotthon)
Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/05/vianney_szent_janos_emleknapja_ii_resz
Szólj hozzá!
398. Akkor majd a hitből látás lesz, a reményből birtoklás. Nem lesz többé kísértés, küzdelem, éhség, szomjúság, szenvedés, széthúzás, szakadás és halál, mert egy lesz az ég és a föld és az angyalok seregei Isten gyermekeivel egyesülnek Istenben. Akkor nem lesznek már templomok, mert maga a megváltott teremtés lesz az Isten ragyogó Háza. Nem lesznek évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli azt az Ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített. (HK nyomán)
399. A Szentírás a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi „új égnek és új földnek” (2Pét 3,13). Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: „összefoglalni mindent Krisztusban, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,10). (ÚK 1043)
400. Az új mindenségben, a Mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. „És letöröl a szemükről minden könnyet és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak” (Jel 21,4). (ÚK 1044)
401. A kinyilatkoztatás, mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását /.../ abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabaduljon. (vö. ÚK 1046)
402. Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik majd, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely valaha feltört az emberi szívekből (GS 39). (ÚK 1048)
403. Figyelmetekbe ajánlom az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál. Megtartva, általa nyeritek el az üdvösséget. Azt hagyom rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették s harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (a Fiú) átadja Atyjának az uralmat, miután minden más hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! (vö. 1Kor 15,1-34)
404. Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. De, mi lesz majd a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Evangéliumban?! (vö. 1Pét 4,17)
Szólj hozzá!
Első gyónói közt volt egy hölgy Pauline Jaricot – aki elindította a világban az Élő Rózsafüzér Mozgalmat – erős indíttatást érzett, hogy Vianney atyának adjon egy Csodatévő Szent Filoména szobrocskát ereklyével. Ez nagy hatással volt a magányos és vagyontalan kispapra, akit végül a püspöke egy jelentéktelen faluba Ars-ba helyezett el. Szentünk azt se tudta hol van, így aztán elsőre meg se találta. És egy kis pásztort volt kénytelen megkérdezni Ars holléte felől! A legényke megmutatta az irányt, mire
Vianney Szent János így köszönte meg: "Fiacskám, te megmutattad az irányt Ars-ba, én meg meg fogom neked mutatni az utat a mennyországba"! Azon a helyen azóta is van egy szobor, mely őrzi ennek emlékét! (ld. a képen!)
Ez a település, mint a többi, oly mérték-ben volt elkereszténytelenedve a "dicső" Francia Forradalom eredményeként, hogy ez mélyen elkeserítette szentünket. Úgy érezte, hogy az általa hirdetett Isten Igéje, teljesen hatástalan az emberekre, már akik hajlandóak voltak átlépni a templom küszöbét! 
Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
És ekkor János, Szent Filoménát kérte meg, hogy járjon közbe az Úrnál, hogy kérése meghallgatást találjon! Egyszerre csak azt vette észre, hogy a környék lelki helyzete elkezdett javulni. Egyre többen jártak a szentmisékre, és plébánosuk lánglelkű, szívhez szóló beszédei lassan felmelengették az Isten iránt kihűlt, fagyos szíveket. Mindezt olyan hatékonyan tette, hogy egyre többen álltak sorba a gyóntatószéke előtt! 
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
Szinte éjjel-nappal gyóntatott. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna.
Egy férfi azzal kezdte a gyónását, hogy utoljára harminc éve gyónt. János kiigazította: ,,nem harminc, hanem harminchárom éve''. Amikor az ember utánaszámolt, elismerte! Egy asszony elmondta, hogy János abbé – ahogy nevezték – olyan pontosan ismerte az ő családi viszonyait, az eseményeket és a neveket, hogy a megdöbbenéstől alig tudott megszólalni. Arra a kérdésére, hogy honnan tudja mindezt, azt válaszolta: ,,Az ön őrangyala mondta nekem!''
Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Aztán mikor valaki rákérdezett csodálkozásában, ezt mondta neki: ,,Barátom, én azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit.''
A lélekmentés sikerének persze "meg volt az ára". Éjjelente hatalmas – sokszor fizikai küzdelmet – kellett vívnia az ördöggel! Nem csak hogy bántalmazták, de még az ágyát is rágyújtották A "harcok" iszonyatos hangjai kihallatszottak a paplakból, úgyhogy két hencegő módos fiatalember felajánlotta az atyának, hogy majd ők puskával megvédik éjszakánként!
A legények meg is jelentek, ám az első percek után kiszaladtak még a faluból is (szó szerint!), maguk után hagyva a "dióverőket", amelyek szintén láthatóak az Ars-i Plébános házában!
(Folytatása holnap!)
Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/04/vianney_szent_janos_emleknapja_augusztus
Szólj hozzá!
Augusztus 5-e Havas Boldogasszony avagy Szűz Mária római főtemplomának felszentelése
Eredetileg a Szent Szűz római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója (440-ben szentelték fel). Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.
A 4. században pestis dúlt Rómában. Liberius pápának (352–366) volt egy álma, miszerint ha templomot épít egy dombra, a pestis el fog múlni. A helyet úgy jelezte az Úr, hogy 432 augusztus 5-én hó esett oda. Ezzel egy időben egy János nevű gazdag, gyermektelen patrícius is álmot látott a feleségével, melyben a Szent Szűz azt kérte, hogy a helyen melyet másnap hó borít, emeljenek templomot a tiszteletére. A házaspár, értesülve a jelzett helyről – mely a tulajdonukat képezte –, azt nyomban felajánlották Isten Anyjának. A pestis azonnal elmúlt az Örök Városban!
Augusztus 5-e reggelére hullott havazás helyén, fel is épült a Szűzanya szentélye az Esquilinus dombra, melyet Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A felépített bazilikát Szent III. Szixtusz pápa (432–440) díszíttette remek mozaik képekkel annak emlékére, hogy az Efezusi Zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát. A Szűzanya oldalkápolnájában mai is látható a kép, melyen Liberius pápa az alapkövet ássa a hóban.
A Bazilika kegyképét (ld. alább!) az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz halleluja (innen indul a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.
A kegykép római tisztelete az Efezusi Zsinat után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek a Mária tiszteletben való egységét hangsúlyozta. A kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták. Egyébként, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrzik a Betlehem-i Jászol darabjait is (ld. legalul!)
Szólj hozzá!
389. A föltámadás megelőzi az utolsó ítéletet, amikor a sírokban mind meghallják Isten Fiának szavát. Összegyűjtik elébe a nemzeteket; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor a juhokat a kecskéktől.” (vö. Mt 25,31)
390. A halottak feltámadását az ítélet követi. Isten egy napon igazságban ítélkezni fog a világon (ApCsel 17,31). Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött (Róm 2,16). „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta” (Jn 5,22). Krisztus váltotta ugyanis meg a világot, neki kell megítélnie is.
391. Akkor majd megvilágosodik számunkra Isten üdvösségre segítő Irgalmas Szeretete, melyet életünk során, gyakran oly értetlenül fogadtunk. (HK)
392. Az Úr eljövetelekor úgy lesz, amint Noé idejében a vízözön előtt. Ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, míg el nem sodorta mindnyájukat az ár. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Mt 24,36-44)
393. A megdicsőült Úr színe előtt minden tett kiderül. Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait (1Kor 4,5). A jók a gonoszoktól elválnak és Krisztus kimondja az ítéletet: aki Istent szerette és szolgálta, azt magához hívja és neki adja az örök életet. Aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza Hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja. (HK nyomán)
394. A szent római Egyház erősen hiszi és szilárdan állítja, hogy /.../ az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjon cselekedeteiről. (DS 859) (ÚK 1059)
395. Az Ítélet után a jók testestül-lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért részese a jutalomnak vagy büntetésnek, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi a hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt. (vö.. HK) És „akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek”.(Bölcs 5,35)
396. Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentsége, igazságossága és bölcsessége az egész világ előtt megdicsőüljön. Akkor az Úr megmutatja minden hatalmát és az egész látható világ újjá fog alakulni (vö. Mt 19,28). Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. De elmúlik ennek a világnak az alakja (1Kor 7,31). Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. (uo)
397. Az idők végén fogja elérni Isten Országa a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal. Az Egyház az emberi nemmel együtt a mennyei dicsőségben kiteljesedik, miként az egész világmindenség is megújul. Mindaz, amely bensőségesen kapcsolódik az emberhez, tökéletesen helyreáll Krisztusban. (vö. ÚK 1048) Akkor Isten lesz „minden mindenben” (1Kor 15, 28). Az új föld várása azonban nem csökkentheti a jelen világ iránt való felelősségünket! (EM 39) (vö. ÚK 1060)
Szólj hozzá!
Vianney Szent János 1786. május 8-án a Felvilágosodás korának legnagyobb sötétségében született, a Lyon melletti Dardilly-ben. A dolgos, hívő földműves szülei a Jean-Baptist Marie névre keresztelték. Édesanyja bensőséges hitben nevelte. (Képen a szülőháza) 
A francia forradalom kitörésével iszonyatos vallásellenes diktatúra vette kezdetét, amellyel kezdetét vette Franciaország elkereszténytelenítése. Föloszlatták a szerzetesrendet, elkobozták házaikat. A papság számára kötelezővé tették az ateista deklarációra való eskütételt és akik ezt megtagadták, 24 órán belül kivégezték.
Jean-Baptist is éjnek idején titokban járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentgyónását otthon, a szobájukban végezhette el egy papnál, aki megtagadta az alkotmányra teendő esküt. Első szentáldozásához egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Hitoktatók és a papság, de még maguk a Szentségben részesülők is az azonnali kivégzéssel játszottak! Nos, ez volt a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!
Az elemi iskolát megszakításokkal végezte el, mivel szükség volt munkaerejére a földeken.
A szülők papi pályára szánták, melyben egy ismerős idős atya is támogatta és titokban fel is készítette a papszentelésre.
Ez azonban több akadályba ütközött. Egyfelől behívták katonának, ahonnan megszökött. Másodsorban az ateista diktatúra, amely eskütételhez kötötte a papi tevékenységet (és be is tartatták az istentelen direktívákat)! Harmadsorban, Jean-Baptist nagyon nehezen tudott vizsgázni, mert a tananyag latinul volt – amiként az oktatás is – és ő képtelen volt rendesen visszaadni tudását latin nyelven.. Emiatt máig az a tévhit Vianney Szent Jánosról, hogy nem csak egyszerű ember volt, de buta is, persze átsiklanak afelett, hogy mint Ars-i plébános rendkívüli hatású beszédeket mondott, és a konszolidáció után, tanácsért fordultak hozzá még az állami tisztségviselők is!
A latinos hiányosságai ellenére, egyházi felettesei azzal az indoklással bocsátották szentelésre, hogy: ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi!'' (Példaadó hozzáállás lehetne ez máig is!)
Végül Grenoble-ban szentelték pappá, olyan körülmények között, ahol a kispap távozása csak a konventi megbízottak aláíróasztala előtt volt lehetséges. És ott dőlt el, hogy még aznap kivégzik, vagy útjára mehet Júdás-tudattal!
Szentünk azonban egy óvatlan pillanatban átugrott a kerítésen és elmenekült. Szülőfalujában bújtatta a nép és "civil" ruhában volt kénytelen járni, amit ő nagyon szégyellt. Első szentmiséjét végül 1815. augusztus 14-én mutatta be.
(Folytatás holnap!)