329. A mennyországba csak a tiszták, ill. megtisztultak juthatnak.
330. Ha a mennyországba akarunk jutni, akkor az arra vezető úton kell haladni! (Liguori Szent Alfonz)
331. „A mennyek országának szépségét emberi nyelv tolmácsolni képtelen. Ha Isten, már a számkivetés e siralomvölgyében is oly bámulatos szépségeket halmozott fel, micsoda fénnyel és szépséggel népesítette be azt a helyet, ahová dicsőségének királyi székét helyezte./.../ A megdicsőült testek 4 tulajdonsággal bírnak: a finomság, gyorsaság, szenvedés-képtelenség és fényesség./.../ Egyéb javak, a betegségmentes élet, szépség csúfság nélkül, bőség ínség nélkül, biztonság és nyugalom zavar nélkül, öröm üröm nélkül és tisztesség ellentmondások nélkül.” (Alkantarai Szent Péter)
332. Az élet, dátumok sora, – egyikhez se fűződjék szégyen.
333. Mind a hét szentség az élőkért van. Holtaknak már nem szolgáltathatók ki!
334. Testi gyógyulást a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy jobban megkötözze a lelket.
335. Egyetlen gondunk az legyen, hogy egyetlen életünkben egyetlen lelkünk üdvösségéért fáradozzunk!
336. Az Üdvözítő, halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. (vö. ÚK 1026)
337. A mennyországban élni; a testben és lélekben való emberségünk boldog kiteljesedése Krisztusban, megtartva pozitív személyiségünket, saját nevünket. „Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország”. (Szent Ambrus)
338. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)
339. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék a halál után sem szakad meg.
340. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni” – rosszul teszed – mert meglehet, úgy elmész, hogy észre sem veszed!
