Engesztelés és bűnbánat
Elengedhetetlenül fontos feladat az engesztelés, amelyben részt kell vennie az Egyház minden, a probléma komolyságának tudatában lévő tagjának. Különösen fontos az ima, valamint az egyházmegyékben, a plébániákon és a családokban végzett vezeklés. Több mint egymilliárd olyan ember van a világon, akit érint a terhességmegszakítás bűne, és nincs tudatában a bűnbánat és megtérés szükségének, holott ezért a pokol büntetése fenyegeti. Talán országos engesztelő központokat kellene létrehozni – templomokat –, amelyekben állandó imával, a Bűnbocsánat Szentségével, az Oltáriszentséggel, lelkivezetéssel és a szentolvasó imádkozásával engesztelnének az életellenes bűnökért. Egyénileg és szervezetten könyörögnének a szentek, és különösen az anyjuk méhében megölt gyermekek közbenjárásáért, valamint a terhességmegszakítás bűnébe esett emberek megtéréséért. Ezek az engesztelő bázisok, olyan helyek lennének, melyek összekötik a mennyet a földdel, s ahol bőségesen áradna a megtisztulás kegyelme az egész nép számára. Talán nincs elég okunk arra, hogy komolyabban elgondolkodjunk ennek szükségességéről?
Még mindig aktuális II János Pál pápa felhívása: "Sürgetően szükségünk van az életért szóló nagy imádságra szerte az egész világon. Minden keresztény közösségből, csoportból vagy társulásból, minden családból, s minden egyes hívő szívéből – a megszokott és külön ezért mondott imádságokban – szálljon föl Istenhez, az élet Teremtőjéhez és szerelmeséhez a buzgó kérés. Maga Jézus mutatta meg, hogy az imádság és a böjt a fő és leghatásosabb fegyver a gonosz erői ellen (vö. Mt 4,1-11), és mondta tanítványainak, hogy egyes ördögök másként nem űzhetők ki (vö. Mk 9,29).
Alázattal és bátran kezdjünk újra imádkozni és böjtölni, hogy a Magasságból jövő erő lerontsa a hazugság falait, melyek eltakarják az életellenes magatartások és törvények romlott természetét, és nyissa meg a szíveket a szeretet és az élet civilizációját szolgáló vágyakra és elhatározásokra." (vö Evangelium vitae, 100) Halálunk után az ítélőszék előtt mindannyiunknak fel lesz téve a kérdés: "Mit tettél a legkisebbekért?" Az Úr rendkívüli módon megáld mindenkit, aki az ő nevében oltalmazza a meg nem születettek életét, ezért már most el kell mondanunk Jézusnak: "Uram, a rendelkezésedre állok. Használj, és tégy velem belátásod szerint. Kérlek, mutasd meg, mit tegyek a meg nem születettek védelmében, és miként segítsem hozzá azokat, akiket a terhességmegszakítás bűne terhel, hogy kiengesztelődjenek Veled."
Miként biztosítható a gyógyulás az abortusz bűne után
Mindenkinek, aki abortuszt végeztetett, vagy hozzájárult, testi-lelki-szellemi gyógyulásra van szüksége. Ez csakis úgy lehetséges, ha teljesen átadja magát Krisztusnak és bizalommal merül el az ő végtelen irgalmában. A kiengesztelődés szentségében őszinte bűnbánattal és a megjavulás elhatározásával vallja meg Jézusnak minden bűnét, és amikor az Oltáriszentségben magához veszi őt, könyörögjön, hogy kiengesztelődjön megölt gyermekével, hogy lélekben mintegy átölelhesse. Kérje Jézust, hogy árulja el a gyermek nemét! Azután adjon neki nevet, kérve őt, hogy bocsásson meg az abortuszért!
Fogadja el Jézus megbocsátását és a gyermek megbocsátását is! Ha gyermeke és lsten is megbocsát, akkor önmagának is meg kell bocsátania! Mondja el a gyermekének, hogy szereti őt, és igyekezni fog mindennap imádkozni, a szentségekhez járulni, és az evangélium szerint élni. Tudatosan felkészüljön halála pillanatára, az Istennel való találkozásra, hogy utána együtt örülhessenek a mennyei életnek.
Ha a bűnbánó mindezeket a gyógyuláshoz vezető lépéseket összeköti a kiengesztelődés szentségével, valamint a hasonló szülők és a gyermekekért bemutatott engesztelő szentmisével, akkor Krisztus biztosan meg fog gyógyítani mindenkit, aki a posztabortusz-szindrómában szenvednek.
A SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 6. száma, Leszek Dokowicz cikke nyomán.
