A sötét ellenforradalmárok
Az egyházi inkvizíció intézményét III. Pál pápa 1542-ben átszervezte, V. Sixtus pápa pedig 1587-ben megszüntette és helyébe a hit tisztaságára 
ügyelő Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis Sancti Officii nevű egyházi bizottságot (Szent Officium) állította fel, amelynek tagjai bíbornokok, kiváló teológusok, akik mellett több egyházi és világi jogtudós működik.
A spanyol inkvizíciót a XV. század vége felé (1480) Katolikus Ferdinand és Izabella alatt a spanyol államhatalom létesítette, s főképpen Spanyolországban működött. Célja az államra nézve veszélyes elemeknek, a hatalmukban féktelen s a kereszténységből gúnyt űző marannóknak (titkos zsidóknak) és utóbb a moriszkóknak (titkos mohamedánoknak) megtörésével a spanyol nemzeti és vallási egységnek megmentése.
Nagy tévedés vagy rosszakaratú célzatosság tehát azt állítani, hogy a spanyol inkvizíció voltaképpeni célja a zsidók vagyonának lefoglalása, elkobzása volt, amelyen a korona és az egyház osztozott. Első és fő célja a kereszténységnek és a spanyol nemzetiségnek a mindent elnyelő marannók, vagyis a keresztény álarc alá rejtőzködő titkos zsidóság ellen való megvédelmezése.
A spanyol inkvizíció fő célja eredetileg az egymással összejátszó s a keresztény Spanyolország ellen többször összeesküvő marannók és moriszkók (színleg megtért mórok) üzelmeinek kivizsgálása volt, ami közvetlenül nem is vallási, hanem államvédelmi szempontból történt. Abban az évszázados önvédelmi harcban, amelyet a spanyol kereszténység vívott két esküdt ellenségével, a mórokkal és zsidókkal, az inkvizíció volt a keresztény nemzeti királyságnak utolsó fegyvere a hatalmában elbizakodott és egész Spanyolországot zsidó uralom alá vetni akaró (titkos) zsidóság, valamint az afrikai hitrokonainak és a törököknek segítségével a régi mór uralom újból való felállítására számító mórok (moriszkók) ellen. Pedig a spanyolok, akik majdnem 800 éven át nyögtek a mór uralom alatt, rettegtek ennek visszatérésétől, Spanyolországnak újabb leigázásától.
Ahogy Henry Kamen, a spanyol inkvizíció kortárs kutatója állítja, a 16. és a 17. században előfordultak olyan esetek, amikor az emberek eretnekséget színleltek, csak hogy a hagyományos börtönből átkerülhessenek az inkvizíciós börtönbe.
Az inkvizíció börtönei is különbek voltak, mint azon kornak börtönei általában; mind jól ívezett, világos és száraz szobák, amelyekben a fogoly nem volt vasra verve, föl s alá mozoghatott. Az élelmezés is sokkal jobb, mint más börtönök foglyaié. A beteg foglyok ellátására különös gondot fordítottak. A foglyokat az inkvizíció megbízottja időnként megkérdezte, vajon a felügyelő és az őrök jól bánnak-e velük.
A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.
.jpg)
Hogyan lehet az előzőkben felsorolt bajok ellen védekezni? Szigorúan véve – a rituálé szerint –, ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a sértések megbocsátása, az állandó Isten felé fordulás, valamint a Szűzanya, a szentek és az angyalok tisztelete és a hozzájuk való imádság. Nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért, vagy mindez fordítva.
Szentírásból megtudjuk, hogy az angyalok kilenc kórusba vannak osztva: uralkodók, hatalmasságok, trónállók, fejedelmek, az egek erői, angyalok, arkangyalok, kerubok, és szeráfok. Az a hívő, aki a Legszentebb Szentháromság jelenlétében él, sőt, lelkében őrzi Őt, aki tudja, hogy egy anyának, aki egy úttal Isten Anyja is, állandó támogatását élvezi, aki tudja, hogy mindig számíthat az angyalok és szentek segítségére, hogyan érezhetné magát egyedül, elhagyatottnak és a gonosztól eltiporva? A hívőknél van tere a fájdalomnak, hiszen ez a kereszt útja, amely megment bennünket, de a szomorúságnak nincsen helye. És a hívő mindig kész a tanúskodásra azzal szemben, aki arról a reményről kérdezi, ami megtartja őt. (lásd 1 Pét 3,15)
Ahogy azt a francia Régine Pernoud kortárs középkorkutató észrevette: Az inkvizíció intézményének a gyakorlati életben megvolt a pozitív oldala is. A kivizsgálás gyakorlata helyett bevetette a vádemelés gyakorlatát. S abban az időben, amikor a nép könyörtelen volt az eretnekekkel szemben, bevezette a szabályos törvénykezést." 
Ez az imádság a Garganó-i Szent Mihály kegyhelyen olvasható!
Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)
A gonosz lélek egyénre, közösségre, a társadalmakra vagy az eseményekre gyakorolt hatásának tanulmányozása a katolikus tanítás igen fontos fejezete, amelyet újra szükséges lenne tanulmányozni, ez azonban sajnos nem történik meg. Egyesek úgy vélik, hogy kielégítő magyarázattal szolgálnak a pszichoanalitikus és pszichiátriai tanulmányok vagy a manapság sajnos sok országban elterjedt spiritiszta tapasztalatok. Attól tartanak, hogy újra az ősi, manicheista elméletekbe csúszunk vissza, vagy a rémisztő és babonás fantáziák területére tévedünk. Manapság az ember szeret erősnek és előítélet mentesnek mutatkozni, pozitivistaként viselkedni, miközben hitelt ad mindenféle olcsó mágikus és népi babonás félelemnek. Vagy ‒ ami még rosszabb ‒, abba a megkeresztelt lelkébe enged utat az érzékek kicsapongásának, a kábítószerek káros hatásainak, divatos tévedések csábító ideológiáinak, amely számtalanszor befogadta az eucharisztikus jelenlétet és amely a Szentlélek otthona! Ezen megnyitott réseken könnyűszerrel behatolhat a gonosz és eltorzíthatja az emberi mentalitást. 
Ahogy a kortárs brit történész. E. Grant ál-lítja: ,,Számos komoly probléma, mely a 16. és 17. század tudósai előtt felmerült – s me-lyek többségét sikere-sen megoldották –, a középkor szellemi öröksége volt. Ha nem lett volna a középkor, és ha hiányzott volna a középkori egyete-mek természetfilozó-fiájának hosszú tradíciója, akkor a 17. században nem lett volna mit megvitatni. A középkori egyetemek, az Egyház támogatása nélkül nem sorolhatták volna be oktatási programjukba az egzakt tudo-mányokat, a logikát és a természetfilozófiát, mely megalapozta Nyugat-Európa hosszú és megszakítás nélküli elköteleződését a tudományos gondolkodás és problémamegoldás mellett." 
Társadalmi bomlasztó hatása abban nyilvá-nult meg, hogy az em-beri testet is rossznak tartotta (nem úgy fogta fel, mint a "Szentlélek templomát", ahogy azt az Egyház tanítja), ezért megengedte, egyenesen megparancsolta a test pusztítását, pl. féktelen erkölcstelenséggel, en-nél fogva pusztítandó-nak tartották a társa-dalmat is, és akadá-lyozták a békés fejlő-dést. Napjainkban, hány és hány szülő vár-ja el, hogyha gyermekei valamilyen szekta háló-jába kerültek, hogy az állam keményen vessen véget az efféle destruktív szerveződéseknek?!
Úgyszintén a középkor hagya-téka a nemzetközi tudományos világ is. Pont a középkorban ter-jedt el a tudósok később szokássá váló szabad vándorlása, a külön-féle tudományos központok kö-zött. A latin ‒ az európai tudósok körében általánosan ismert nyelv ‒ lehetővé tette a problémamen-tes (internacionális) kommuni-kációt. Egy biztos: a középkor nem az elmaradottság, az átjár-hatatlan határok, hanem inkább a szellemi közösség szerves for-málásának európai korszaka volt. 
Nem csak az összehasonlí-tásban leplezhető le a "sötét középkor" kritizálóinak tudat-lansága. Hiszen meg kellene említeniük, hogy a középkor a szisztematikus fejlődés kor-szaka volt a megismerés és a tudomány terén (a természet-tudományokban is). Márpedig a nyugati civilizáció oktatási rendszere a mai napig azokon az intézményeken alapszik, amelyek a középkorban ‒ és elsősorban az Egyház védnök-sége alatt ‒ jöttek létre, vagyis az egyetemeken. 
népszerű napjainkban a boszorkánykodás, a jóslás, kártyavetés, okkult babonaságok! 
század totalitárius rendszereivel összehasonlítva a béke oázisának tűnik. Ez a kép, nem egy náci koncentráci-óstáborban készült, hanem egy Szovjet haláltáborban!
Eredetét 1218-ra vezethetjük vissza, amikor augusztus 1-jén, a Boldogságos Szűz látomásban buzdította 
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében: A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben 
idézi fel Bamonte atya tanulmánya bevezetőjében a legfontosabb tanbeli hivatkozásokat. A Hittani Kongregáció egyik dokumentuma szerint azért nem születtek e téren dogmatikai meghatározások (definíciók), mert sem a hívők, sem az eretnekek soha nem vonták kétségbe az igazságot, mely szerint: "Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa" (1 Jn 3,8). (Előszó-részlet vége!) 
A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt, ahol Kandaké királynő kincstárnoka -- akit az ApCsel szerint Fülöp diákonus keresztelt meg -- fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok Mátét tanácsolta urának. Ő föl is támasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy jöjjenek Mátéhoz, aki az egy Iga z Isten Igéjét tanítja. 
Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Apostoli jelképe az angyal.
Végső soron, a renesaince esetében is szellemi újjászületésről beszélünk, de ateizmus nélkül! És ezt valamiképp egybe-mossák a felvilágosodás korával. Pl. a "nagynak" titulált Francia Forra-dalom tömegmészárlá-sairól, a teljes falvak kiírtásáról hallgatnak (pl. Vendée-i genocí-dium). Volt, hogy 48 óra alatt három katoli-kus püspököt és több mint 200 papot gyil-koltak meg (szeptem-beri vérengzés). Vagy Nantes-ban, az elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat meztelenre vetkőztetve, párosával egymáshoz kötözték és a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 embert fojtottak vízbe.
A garganói eseményeket követően száz évre, 590-ben Rómában hatalmas pestisjárvány pusztított. A városban tomboló járvány megszűnéséért Nagy Szent Gergely pápa könyörgő körmenetet tartott. Ekkor a Hadrianus császár síremléke feletti vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint angyalok éneke közben a büntetés kardját visszahelyezte hüvelyébe: ezzel jelezve a járvány végét. Gergely utóda, Bonifác pápa ennek emlékére az erődítmény tetejére hatalmas Szent Mihály bronzszobrot készíttetett. Ettől fogva nevezték a különös építményt, Angyalvárnak. 
A III. vagy V. századtól egészen a XV. századig terjedő időszak "sötét" középkor minősítését, a reformáció, majd a felvilágosodás sulykolta a köztudatba. A Katolikus Egyháztól további elszakadók és az ateizmus liberalista terjesztői már nemcsak átvették ezt a fiktív fogalmat, de sokkal pejoratívabb, lejáratóbb értelemben használták. 
A Szent Mihály kegyhelyeire látogatók elsősorban az Istennel való kiengesztelődés kegyelmében részesülnek. Ha megfelelő lelkülettel érkeznek, megtapasztalnak valamit Isten és a mennyei seregek vezérének a fenségéből és átélik egyszerre saját nyomorúságukat és Isten irgalmát. És felajánlva magukat Szent Mihálynak, biztosabb léptekkel járhatnak azután a mennyország felé vezető úton, amelynek kapujában a Paradicsom legfőbb angyali fejedelme várja majd őket. 
Egy gyakran hangosan vitatkozó házaspár, akik maguk is csodálkoztak hirtelen indulataikon – mert szerették egymást –, felkerestek egy szent remetét, hogy tanácsot kérjenek tőle. 
ujjával lyukat égetett a püspök koponyáján, átégetve a püspöksüvegét! A derék püspök természetesen nem halt bele, miként ennek nem is lett volna értelme, hiszen a templomot neki kellett felépíttetnie! (A szent püspök koponyája máig megtekinthető
A jelenések kislányát jól ismerte Regőczi István atya, aki életében először éppen a jelenések évében járt Belgiumban, a szentelése előtti évben, 1942-ben pedig a Beco családnál töltötte a szilveszterestét. A hétgyermekes család eredendően, nehéz anyagi körülmények között élt, Banneux mellett egy olyan elhagyatott területen laktak, amely‒ az első világháború idején ‒ lágerként működött a menekültek számára, illetve a hontalanok elhelyezésére. 
családot. Becóék korántsem voltak vallásgyakorlók, templomba nem jártak, ritkán imádkoztak. Első gyermekük, az 1921-ben született Marietta a Szűzanya jelenésekor még nem volt elsőáldozó. Regőczi István atyának ő maga mondta el az eseményeket. A magyar atyát az évek során, mindig a legközelebbi családtagként fogadták Becóék, később Marietta, aki 2011. decemberében 90 éves korában hunyt el, egy öregotthonban.
»Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik hazugsággal elfojtják az isteni igazságot. Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat, de esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.
emberileg megoldhatatlan feladatához, az Egyház főpatrónusának a segítségét kérje. 
A kegyhely látnivalói közé tartoznak a fenyves különböző útjain épített kápolnák. A csendes, meditációs imának, áhítatnak, a szentek tiszteletének állomásai.
kegyhely-nek, melyen ma emlék-tábla látható! Érdekes a Szent Mihály kápolna (ld. alul!) története. Konrád Adenauer a Bonn melletti, Rhödendorfban élt családjával. Pap fiuk – Paul Adenauer prelátus 
A kegyhely a szolgáló szeretet központja is. Az évek során egy kórház és számos szociális intézmény épült a kegyhely területén, így a szenvedélybetegek otthona, elhagyott kisgyermekek menhelye lett. A Banneux-i Madonna a cirkuszi akrobaták pártfogója is, akik szép számban jelentek meg, hogy találkozzanak a kegyhelyre látogató II. János Pál pápával 1985. május 21-én.
Michel Leplay protestáns lelkész, 2018. március 22-én a La Croix c. francia újságban azt a kijelentést tette, hogy „Amennyire én tudom, Mária soha nem jelent meg protestánsnak!”
Nos, ezzel a protestáns férfivel 8 évvel korábban 1649. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a következő történt. Felesége kérésére nem volt hajlandó templomba menni, inkább kosárfonó fűzet gyűjtött, ám minden ágból ömlött a piros vér. Miután teljesen „összevérezte” magát, Jézus Anyját csúnyán gyalázta! Hívta a feleségét, de mikor ő vágott ágat, az nem vérzett! Jeanne korholta is a férjét, hogy „látod, a Szűzanya megbüntetett!”
szent hely fölszentelésének módjáról és időpontjáról. A Szentatya elrendelte, hogy a környék püspökei gyűljenek össze Sipontóban, és háromnapos böjttel és imával kérjék Szent Mihályt, hogy méltóztassék kinyilatkoztatni Isten és a saját akaratát. 
nekem ezt a templomot, mert én magam választottam ki székhe-lyemül és én magam szenteltem fel. Hanem ti lépjetek be oda bátran, és a jelenlétemben, mondjatok imákat és mutassatok be Szentmisét, hogy ezzel átadjátok ezt a felszentelt barlangot a népnek.”
Egyházi részről röviddel a jelenések megszűnése után megkezdődött azok vizsgálata. Az egyházmegye főpásztora bizottságot állított föl, melyben teológusok, orvosok, pszichológusok és más szakterületek tudósai vettek részt. A főpásztor előbb 1942-ben, majd 1947-ben hivatalosan is engedélyezte a "Szegények Szent Szüzének" tiszteletét. Közben 1949 tavaszára elkészült a bizottság jelentése, majd augusztus 22-én a főpásztor kihirdette a Szűzanya jelenéseinek valódiságát. Így vált Banneux a Szentszék által is elismert és engedélyezett búcsújáróhellyé.
böjtöt, és imát rendelt el és azt tanácsolta híveinek, hogy eszközöljenek ki Odoaker Királytól háromnapos fegyverszünetet. Mindenki megkettőzte imáit és könyörgéseit Szent Mihály tiszteletére. 
Krisztus után 490-ben, május 8-án történt. Egy Siponto-beli nemes emberrel, akit Garga-nónak hív-tak. Ő, aki a hegy birto-kosa volt, elveszítette egyik tehe-nét és 3 napi hiábavaló keresés után elhatározta, hogy szolgái-val együtt ő maga is a kutatására indul. Mindenki ámulatára az állatot egy megközelíthetetlen barlang szájánál térdepelve találták. A gazda látva, hogy onnan élve elhozni nem tudja, mérgezett nyíllal akarta megölni. A nyíl azonban félútról visszafordult és őt magát véresen megsebezte. A szolgái nagy sietséggel Siponto-i házába vitték. 
Jamin atya buzgólkodása, a hívek és az egyre nagyobb számban érkező zarándokok összefogásával, még ugyanabban az esztendőben felépült a jelenések kis kápolnája, melyet Kerkhofs püspök áldott meg 1933. augusztus 15-én a Szűzanya mennybevételének ünnepén. Az ünnepi szentmisén mintegy 60 000 zarándok vett részt. 
(Jamin atya egy imatársulatot is létre hozott, mely 1955-re már 2 milliós tagsággal bírt.) 
Kedves Olvasóm! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azáltal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nemcsak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ezügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel!
Ezúttal is havazás és hideg téli este volt, bár mindez nem zavarta Mariettát. Elhagyva a kertet, a havazás és hideg ellenére az úton kétszer is letérdelt – miként a forrásnál is – és a rózsafüzért imádkozta. Mintegy nyolc fő kísérte el. A Szűzanya most is kis időt töltött el és csak ennyit mondott: 
A Szűz így válaszolt: 
Marietta reménye és hűséges várakozása beteljesült, aznap is a forráshoz igyekezett. Miközben a kislány megmosta kezét a vízben és keresztet rajzolt magára, megjelent a Szűzanya és a következőket mondta. 
A jelenéseknek egyre nagyobb híre kelt és a falu káplánja 
1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (uralk. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.
(Fordította: Dr. Tekulics Judit)
Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31). 
Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. 
Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz. 
De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 
Fontos tudnunk, hogy milyen hatásokat tud a démon az emberekre földi életükben gyakorolni. Először is létezik a démon szokásos működése, ami minden ember ellen azonos mértékben megnyilvánul, nevezetesen a rosszra csábítás. Jézus ebben a vonatkozásban is elfogadta emberi természetét, amikor hagyta, hogy a Sátán megkísértse. A Sátán azonban rendkívüli módon is megnyilvánulhat, amelyet Isten csak egész különös esetekben engedélyez.
Szeptember 7.
Az alábbi válaszos-imát, tiszteletreméltó kármelita Marton Boldozsár
Ezért intézik Jézushoz a kérdést: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). És emiatt a hatalom miatt, ami a gerazai gonosz lelkeknek még megmaradt, kérték ők Jézust, „hogy ne küldje őket a pokolba, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek” (Lk 8,31-32). Egy emberből kiűzött démon számára, ha a pokolba küldik, ez a végleges halált jelenti. Ezért védekezik, ahogy csak tud ez ellen.
A Szentírás az angyalokról és a démonokról kifejezetten mint szellemi lényekről beszél, akiknek azonban igenis saját értelmük, akaratuk, szabadságuk és függetlenségük van. Ezzel szemben, a modern teológusok a Sátánt a gonosz elvont eszméjével azonosítják. Ez egyértelműen eretnekség, ami ellentétben áll a Bibliával, a patrisztikával és az Egyház tanítóhivatalával. A múltban soha nem kérdőjelezték meg ezt az igazságot, ezért nem történt meg eddig a sátán és a démonok létének dogmatikus definiálása. Ezzel együtt, a IV. Lateráni Zsinat világosan kimondja: „Az Ördögöt (tehát a Sátánt) és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de ők saját hibájukból (szabad akaratukból) gonoszak lettek.” Aki a sátánt eltűri, az a bűnt is eltűri, és nem érti meg többé a krisztusi kegyelem működését.
Ezen az estén hatan kísérték el a találkozás helyére. Imádkozva várták a "Bájos Hölgyet"! Ő pedig valóban jött és mosolygott. 
