Bevezető 1
Két olyan kegyhelyet mutatok be olvasóimnak, amelyek bár egyházilag jóváhagyottak, mégis máig némi fenntartással vannak irántuk, úgy egyes egyháziak-, mint a hívek részéről is. Az, hogy nagyságrendjét illetően kissé hosszasan foglalkozom vele (velük), annak három oka van: egyfelől nehe-zen feldolgozható az egyébként egyszerű történet, másfelől pedig, részle-tes magyar nyelvű irodalom alig található róla, harmadsorban pedig azért, hogy épp ez előzők okán, pontosabb ismereteket szerezhessenek kedves Olvasóim!
Az, hogy a belgiumi jelenések – Beauraing és Banneux esetében –, miből eredhet a meggyőződéses hit és a fenntartásos elutasítás, nos azt magyar nyelven egyedülálló részletességgel mutatom be, hogy ezáltal a t. Olvasó maga alkothasson véleményt az eseményekről! (Remélhetőleg pozitívat!)
1932-33-ban, a belgiumi Beauraing-i és Banneux-i (boren, bannő) Mária-jelenések, nem olyan nagy horderejűek, mint Lourdes vagy Fatima. Mégis igen figyelemreméltó tanulságokat hordoznak nem csak a zarándok hívek-, de esetenként a teológusok számára is!
E két esemény kapcsán el kell mondanunk a magánkinyilatkoztatásokra jellemzőket, vagyis azt, hogy céljukat tekintve lehetnek magánjellegűek, érinthetnek egy kisebb közösséget, szólhatnak egy ország népéhez, vagy akár az egész emberiséghez! A lényeg viszont mindnél a lényeg, hogy egyik sem hirdethet új tanokat, és nem írhatják felül az Egyház alapvető tanítását, a depositum fideit! (Csak megjegyzem, hogy sok "üzenet-hívő", a legfrissebb magán-üzeneteket is fontosabbnak (vagy azonosnak) tartja akár a fatimai üzenetnél is, jóllehet többségük a hitelesség tekintetében még bizonytalan! Ezen hozzáállásnak pedig oka az, hogy nem veszik komolyan az Egyház eligazító szavait! Ez pedig igen nagy veszélyeket hordoz magában! De ez egy másik poszt anyaga!)
Beauraing és Banneux az európai kontinens országainak, de elsősorban a belgák számára jelentős. Az események időpontja 1932-33, a nagy világ-égés előtti utolsó békeévekben ‒ már eleve Európa veszélyeztetettségét sejttette ‒, és nem véletlenül kérte a Jelenés: "Imádkozzatok sokat, imádkozzatok mindig!" (1932. december 28.; 1933. január 1. és 3.) Ez a felhívás még inkább aktuális napjainkban (kérdés, hogy MOST figyelünk-e erre a felhívásra, vagy ez már "túl régi" – keresni kell egy frissebbet?)!
(folyt.)
