A Kína-USA repülőjárat telve volt izgatott és nyugodt utasokkal. Volt köztük egy fiatal popsztár, és egy nagyon idős katolikus szerzetes is.
A popsztár tíznapos kínai turné után tért vissza az Államokba. Már a gépen újságírók készítettek vele interjút, fotózták és hősként ünnepelték, mint olyan embert, akinek a nyugati zenével, kultúrával sikerült meghódítania Kínát.
A gép landolása után még nagyobb volt a felhajtás, tévések, magukból kivetkőzött rajongók és tapsvihar fogadta a fiatalembert.
Az öreg szerzetes is fogta a kézipoggyászát és elhagyta a gépet. A tiszteletreméltó ember, több évtizedig szolgálta Krisztust, az egész életét a lelkekért ajándékozta és most idős korára hazatért. Senki sem várta, senki sem köszöntötte őt, nem kapott virágot, és interjút sem kért tőle senki. Az egyébként edzett idős embernek ez igen rosszulesett, és a lelkére ült a fájdalom.
Ekkor Isten hangja csendesen megszólalt a szíve mélyén: „Várj még, légy türelemmel, hiszen te még nem érkeztél haza!”
A popsztárt a VIP kapun keresztül, csókokat dobáló lányok kísérték a limuzinjáig. Az idős szerzetes pedig mosolyogva várta ki az útlevél és vámellenőrzésben a sorát, és a vámtisztek rá is kérdeztek: „Ennyire örül, hogy megérkezett uram?” Erre ő így felelt: „Hát még milyen boldog leszek, ha hazaérkeztem!”
