A sátán tüzét mégsem oltjátok?
Az Úr panaszos szavai uo.: "Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti, választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlenek, Nekem szentelt lelkek, szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! Van még idő. Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. Koptassátok le magatokról legalább ti minél hamarabb ezt a szörnyen kétségbeejtő bűnt, melyről nem akartok tudomást szerezni. A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy az be ne hatoljon, és ennek a fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! Nem veszitek észre, mennyit járok utánatok? És a sok figyelmeztetés is hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. Én fogom kezeteket, csak ne szakítsátok ki magatokat az Én ölelő karjaimból. Térjetek hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső mártíromság szent oltárán!” Itt megkérdeztem az édes Üdvözítőt, hogyan értsem ezt? Hisz a külső tevékenység úgyis eléggé meg van akadályozva. Ő erre azt válaszolta: „Akarjátok észrevenni, hogy ez az Én akaratom. Ezt a belső mártíromságot a sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén, mint Értem hozott mártíromság, bőséges gyümölcsöt hoz. Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok.
Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem! Én veletek vagyok, és a küzdelem oroszlánrésze az Enyém, azt Én vállalom magamra. Fogjunk már össze, ti lanyha lelkek! Ne tegyétek magatokat szerencsétlenné. Bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz." (I/90)
(folyt.)
