Létezik a sátán, én láttam 2
Prof. Simone Morabito tanúságtétele
A híres és elismert orvos-professzorként Dr Simone Morabito, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, nagy eredményeket ért el démonikus betegségek dokumentációja terén. Jóllehet, alig 20 évvel ezelőtt még nem hitte, hogy valóban léteznek angyalok és a gonosz lelkek, és hogy az ördögi megszállottság tényleges, klinikai valóság is lehet. Szemléletváltozását az okozta, hogy orvosi praxisában megmagyarázhatatlan és sokkoló tényekkel találkozott.
A folytatás!
Néhány héttel később, Dr. Morabito egy hasonló, új esettel találkozott. Egy 28 éves fiatalasszony kérte a segítségét huszonkét éves huga, Francesca ügyében. Az asszonyka igazán csinos és intelligens volt, és egy jómódú, ismert olasz családból származott. Amikor Francesca megérkezett a nővérével, Morabito észrevette, hogy irodájában a szobahőmérséklet hirtelen 10 fokot esett. Habár a doktor idegei kötélből voltak és a legtöbb nehéz helyzetben eleddig nyugodt tudott maradni, mégis ekkor túláradó félelem ejtette rabul.
Francesca odalépett hozzá gyűlölettől égő szemekkel és ezt mondta: "Azt akarom, hogy hipnotizálj engem doki!" Morabito határozottan érezte, hogy a rendelőben rajtuk kívül még egy láthatatlan, titokzatos személy is jelen van – egy ijesztően gonosz erő –, aki terrorizálni akarja, pánikba akarja ejteni őt, hogy félelmében reszkessen tőle. Így rájött, hogy a félelmeinek felbujtója nem Francesca, hanem az a személyes gonosz, aki a lányt kíséri. Morabito sokszor találkozott súlyos és veszélyes elmebetegekkel, de sosem érzett félelmet velük szemben. Ebben az esetben azonban legszívesebben kifutott volna a rendelőjéből. Nagy nehézségek árán felkelt a székéből és az ajtón kiszólt egy ügyvéd barátjának, hogy jöjjön be. Francesca azonban újra rákiáltott: "Azt akarom, hogy te hipnotizálj engem!" Az orvost átjárta a félelem. Az a gondolata támadt, hogy ebből a veszélyből csakis az imádság mentheti meg. A pánik hatására azonban, még a Miatyánk szövegét is elfelejtette, ezért Jézus nevét ismételgette.
Az Ő nevét hívta segítségül: Jézus! Jézus! Jézus! Amint így ismételgette az Üdvözítő nevét, a rendelő hőmérséklete visszaállt az eredetire, a doktor félelmei pedig elmúltak, és érezte, hogy megint ő uralja a helyzetet.
Kiküldte Francescát a helyiségből, hogy a nővérével négyszemközt beszélhessen. Ekkor tudta meg, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor Francesca, mint "modern istenkereső" egy sátánista szekta alkalmait kezdte látogatni. Fekete miséken és spirituális szeánszokon vett részt. És amikor ezek után hazatért, otthon elképzelhetetlen szörnyűségek kezdődtek. A vele együtt lakóknak tűnt úgy, mintha ilyenkor éjszaka akár húsz embernél is többen lennének a szobájában, szörnyű kiáltások, dörrenések, jajgatások hallatszódtak ki, és láthatatlan kezek dobáltak tárgyakat neki a falnak. Reggel Francesca zúzódásokkal került elő a szobájából, és bár már tíz napja nem evett semmit, tele volt energiával. 
Mialatt a pszichiáter Morabito doktor a nővérével beszélt, Francesca az ajtó mögött ordított a dühtől. "Ne mondj semmit! Ne beszélj vele!" – kiáltotta s közben ököllel verte a falat. Mikor újra visszatérhetett a rendelőbe, odament a doktorhoz gyűlölettől szikrázó szemekkel, ám Morabito nyugodt hangon így szólt hozzá: "Itt én vagyok az orvos és nem foglak hipnotizálni." – "Te nyomorult!" – ordított vissza a lány – "Jól ismerlek, és ezért még fizetni fogsz!". Ezt követően az orvos felhívta a lány szüleit és azt javasolta, hogy forduljanak ördögűzőhöz. Szörnyű dolgok történtek az első ördögűzésnél, de utána Francesca valamivel jobban lett. Mégis több ördögűzésre volt szüksége, hogy visszakaphassa a normális életét.
Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004 nyomán
