Szent Jakabot március 25-én fejezték le, a későbbi Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Az Egyház azonban úgy határozott, hogy ünnepét egyetemlegesen július 25-én kell megülni, mert ez a legalkalmasabb időpont.
Jakab kivégzése után Herodes megtiltotta, hogy a testét eltemessék, a tanítványai Atanasius és Theodore azonban éjjel ellopták mesterük testét, és hajóra tették. Amint elszabadultak a kikötőből, a hajót az isteni gondviselésre bízták anélkül, hogy kormányozták volna. Az Úr angyalának vezérletével a hispániai Galíciában, az akkori Iria Flaviában, a mai Padrón-ban ért partot, ahol a helyi uralkodónőtől kértek segítséget. Bár Szent Jakab már életében járt ott, de ellenségeskedésre talált.
Jakab apostol testét egy hatalmas kőre helyezték, mely lassanként, mint a viasz, befogadta a testet és csodálatos módon szarkofággá változott. A tanítványok kérték az uralkodónőt: „Az Úr Jézus Krisztus küldi tanítványa tetemét hozzád, hogy akit nem akartál életében befogadni, fogadd be holtában.”
Elmesélték neki a csodát, hogy miként értek oda minden kormányzás nélkül, és illő helyet kértek sírjának. Miután az uralkodónő végighallgatta őket, csalárd módon így válaszolt: „Keressétek meg az ökreimet ezen és ezen a hegyen, és fogjátok kocsiba őket, s azzal szállítsátok el uratok testét, aztán olyan sírhelyet készíthettek neki, amilyet akartok.”
Ezt azonban fondorlatból mondta az uralkodónő, mert ugyanis a nevezett ökrök, fékezhetetlen vad bikák voltak és ha még sikerülne is igát rakni rájuk, megbokrosodnának, összetörnék a kocsit, a tetemet ledobnák és a tanítványokat is megölnék.
De mit sem ér az ármánykodás az Úr ellen! Azok ugyanis nem is gondolván semmi rosszra, felhágtak a hegyre, és a bikákhoz érve, keresztet vetettek rájuk, s azok rögtön jámbor ökrökké szelídültek. Befogva őket, az ökrök kormányzás nélkül, a palotába vitték őket. Az uralkodónő ennek láttára elámult, hitt, keresztény lett és bűnbánóként halt meg. Mindent amit kértek tőle, megadott. Szent Jakab tiszteletére egy kápolnát építtetett, melyet a két tanítvány gondjaira bízott.
(Források az első részben!) (folyt.)