A szeretet útja

     Két testvér a rizsföldjén dolgozgatott. Földjeik egy domb közepén, másokénál feljebb terültek el. Nyáron, a nagy forróság idején a két testvér egész nap mást sem tett, csak vizet hordott a földjére, míg este pihenni nem tértek.
     Egyik éjszaka, valaki lyukat fúrt a testvérek földjét körülvevő öntözőcsatornába és lefolyatta a vizet a saját rizsföldjére.
     Másnap a két testvér észrevette ugyan, hogy mi történt, de nem szóltak egy szót sem.
Újra megtöltötték az árkokat, de a rákövetkező este valaki megint leengedte belőlük a vizet. A testvérek ismét csak hallgattak.
     Mivel keresztények voltak, úgy érezték, hogy csendben tűrniük kell. Ez hét egymást követő napon megismétlődött. Némelyek már azt javasolták, hogy őrködjenek éjszakánként, hogy elkaphassák és megverhessék a kártevőt. De ők erre semmit sem válaszoltak: Keresztények voltak, hogyan tehetnének ilyesmit?
     Azt gondolhatnánk, hogy az a keresztény, aki hagyja, hogy nap mint nap így bánjanak vele és sohasem emel szót magáért, biztosan tele van örömmel. De ők furcsa módon egyáltalán nem voltak boldogok. A boldogtalanság annyira úrrá lett rajtuk, hogy feltárták helyzetüket egy tapasztaltabb testvér előtt.
     Elmesélve az esetet, megkérdezték tőle: „Hogy lehet az, hogy egy teljes héten át elszenvedjük ezt a rosszat türelemmel, és még mindig boldogtalanok vagyunk?”
     A tapasztaltabb testvér így válaszolt: „Azért vagytok boldogtalanok, mert nem vittétek végig a dolgot. Először az ő földjét kellene megöntöznötök és csak azután a tiéteket. Menjetek vissza, próbáljátok ki és figyeljétek meg, vajon nyugalmat talál-e a szívetek.”
     A két testvér beleegyezett, hogy kipróbálják a jó tanácsot és másnap reggel már a szokásosnál korábban talpon voltak. Első dolguk az volt, hogy megöntözték annak a gazdának a földjét, aki oly buzgalommal lopta tőlük a vizet. És különös dolog történt – minél többet dolgoztak rosszakarójuk földjén, annál boldogabbnak érezték magukat. Mire befejezték az öntözést saját földjeiken is, szívük teljes nyugalomra talált. Amikor ezt kétszer-háromszor megismételték, odament hozzájuk az az ember aki előzőleg lecsapolta a vizüket, bocsánatot kért és ezt mondta: „Ha ez a kereszténység, akkor többet is szeretnék hallani róla.”
     Ez a történet azt bizonyítja, hogy a helyes-helytelen mérlegelése esetében, a tűrés helyes megoldás. A két testvér tanulatlan, egyszerű földművesek voltak és helyesen cselekedtek. Mi mást lehetett volna még elvárni tőlük? Végül azonban nem csak a türelem, hanem a szeretet útját választották. Mindig ezt az utat kell választanunk. A ”helyes vagy helytelen” mérlegelése az emberek szerint elegendő. Isten azonban nem éri be a szeretet tetteinél kevesebbel. Mindent úgy kell végeznünk, hogy a szívünk megteljen békességgel és örömmel. Ez a különbség a két út között. Isten tehát nem elégszik meg a helyes cselekedetekkel Ő azt kívánja, hogy a szeretet követelményei szerint is cselekedjünk. (Watchman Nee írása nyomán)

NEGYEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Bár Mária megváltott teremtmény (az első a megváltottak közül és ráadásul páratlan módon), közreműködése Krisztussal mégis egyedülálló és megismételhetetlen. Máriának a megváltásban való közreműködése azonban a Megváltás eseményének bekövetkezésekor ment végbe, vagyis az ő szabad beleegyezésére volt szükség, hogy ez megvalósulhasson.
     Ha Mária nem adta volna szabad beleegyezését a Fiú Megtestesülésébe, akkor Jézus Krisztus nem ölthetett volna testet, amit a kereszten felajánlhasson áldozatul. Mária szabad akarati belegyezése nélkül Krisztus a Kálváriára sem mehetett  volna fel, ahol értünk feláldozták. Mária ugyanis hozzájárulását adta Fia Szenvedéséhez, s bár nem tagadhatta meg beleegyezését, hiszen ezt bennfoglaltan már az Angyali Üdvözletkor megadta, a Kereszt lábainál mégis újra megerősítette azt. Jézus feláldozásához adott beleegyezése "nem passzív elfogadás, hanem hiteles szeretetaktus, amellyel Fiát engesztelő áldozatul ajánlotta fel, az egész emberiség bűneiért" (Vö. II. János Pál, Általános kihallgatás, 1997. április 1), hogy így kiragadja az embereket a sátán hatalmából. A Kereszt lábainál Mária "mélységesen együtt szenvedett Egyszülőttjével és lelkében anyai szeretettel társult az Ő áldozatához. szeretetteljes beleegyezését adva az általa világra hozott isteni áldozat felajánlásához"
     Rodriguez Szent Alfonz, laikus jezsuita testvér "a Boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva, egyik napon egy Mária-kép előtt térdelt, és e szavakban tört ki:
»Óh szeretetre legméltóbb Anyám, tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, mint én téged« Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: »Mit beszélsz te itt, Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem; tudd meg, hogy az ég és föld közötti távolság nem oly nagy, mint amekkora a különbség az én szeretetem és a tied között.« Az anya szeretetét a gyermeknek is hasonló szeretettel kell viszonoznia; Canterbury-i Szent Anzelm így imádkozik: "Jézus, Isten Fia, esedezve kérlek: anyád iránti határtalan szeretetedért add, hogy én is úgy szerethessem őt, ahogyan Te szereted s ahogyan elvárod, hogy szeressék". Szent Maximilián Kolbe pedig így ír: "Ne tartsatok attól, hogy túlzottan szeretitek a Szeplőtelen Szüzet, mert bármilyen nagy is lesz az iránta való szeretetetek, soha nem fog felérni az ő Jézus iránti szeretetével, akinek követésében áll életszentségünk. "

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

 Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

HARMADIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Mária a Szentírás első könyvétől az utolsóig, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig, mindig a megváltó Fiúhoz kötődik ‒ a Mennyei Atya terve szerint ‒ és elválaszthatatlan egységben, együtt munkálkodik vele az emberek kimentésén a sátán hatalmából: "Az ősbűn elkövetése után, Isten a sátánt jelképező kígyóhoz fordul, megátkozza és egy ígéretet fogalmaz meg: »Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba« (Ter 3,15). Az elégtételvétel meghirdetéséről van itt szó: a teremtés kezdetén, úgy tűnik, a sátán kerekedett felül, de jön majd egy ember, aki asszonytól születik és széttiporja a fejét. Így, az asszony nemzetsége révén, maga Isten fog diadalt aratni. Ez az asszony Mária, akitől Jézus Krisztus született, és aki áldozatával egyszer s mindenkorra legyőzte az ősi kisértőt. Ezért ábrázolják a Szeplőtelen Szüzet ‒ számtalan festményen és szobron ‒, mint aki lábával egy kígyó fejére tapos." 7
     A Szentírás feltárja előttünk, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó, az egyetlen Közvetítő az Atya felé, egyedül ő képes az emberiséget a sátán hatalmából kimenteni és megszabadítani. A sátán elleni harcát azonban nem egyedül, hanem Máriával, a jó angyalokkal és a szentekkel együtt vívja.
Bár léte első pillanatától kezdve Szeplőtelen és kegyelemmel teljes, Mária nem mentesült a harc és a szenvedés alól, épp ellenkezőleg, egyetlen emberi teremtménynek sem kellett olyan rettenetes próbatételeket kiállnia, mint neki.
     Mindazonáltal, Anyjának sajátos és különleges szerepe van, mert éppen anyaságából kifolyólag, egyetlen más teremtményhez sem fogható módon működik együtt megváltó Fiával az emberiség megváltásának művében.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Ha Adventben bármerre jársz, bárhol is állsz, ne csak csodálkozz a természet szépségén, hanem ott helyben mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

MÁSODIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Minden ember az áteredő bűnnel jön evilágra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus Megváltására van utalva. Máriának is, minden más emberhez hasonlóan, hiszen ő is az emberi törzsből származik, az áteredő bűnnel, ill. Isten természetfőlőtti adományai és kegyelme nélkül kellett volna világra jönnie. De nem így történt. Jézus leendő Anyjaként, a megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, a Legszentebb Szentháromság, fogantatásának első pillanatától ‒ a neki megadatott páratlan kiváltságnak köszönhetően ‒ megőrizte őt az áteredő bűntől. Nem megszabadult az áteredő bűntől, hanem Fia érdemeinek köszönhetően, eleve mentesült alóla.
     A megváltó Krisztus kiválasztott Anyjaként ugyanis, szükségszerűen meg kellett előznie őt. Időrendben előbb az anya van és utána a fiú. Következésképpen, ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania őt.
Ezért, Mária esetében, a Megváltás "megelőző jelleggel" érvényesült, vagyis, mielőtt még Krisztus kieszközölte volna. Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez" (In Lucam, 2,17).
     Mária fogantatása első pillanatától Szeplőtelen, ő maga is tisztában van ezzel, és velünk együtt folyton hálát ad az Úrnak Megváltásáért! Ez az értelme dicsőítő és hálaadó éneke szavainak: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben" (Lk 1 ,46-47).
Mi nem szeplőtelenül fogantattunk, mint Mária, hanem, a kegyelemnek köszönhetően, a Keresztségben, bűnből kigyógyult és szeplőtelenségben újjászületett személyek vagyunk. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés tehát csak Máriát illeti meg.
     A Keresztségben való újjászületésseI régi teremtményekből új teremtménnyé lettünk, tehát nem lehet azt mondani, hogy a keresztség által olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. A mi esetükben ugyanis ezt az állapotot megelőzte az áteredő bűnben történt fogantatás. Mária számára azonban nem volt olyan fogantatás, ami ne lett volna szeplőtelen.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

IMAÓRA, SZENTMISE ÉS FELAJÁNLÁS
EURÓPA ÉS HAZÁNK VESZÉLYHELYZETÉBEN

Minden hónap első keddjén imaórát szervez
az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia.
Címe: 1131. Bp., Babér u. 17.

(Tehát december 1-én)

M3 metróval a Gyöngyösi útig,
vagy a 105-ös busz végállomása.
A templom előtt nagy fizetős parkoló van!

Program:
   Oltáriszentség előtt: 12 órakor Úrangyala imádság;
   Isteni Irgalmasság rózsafüzére;

   Litánia Szent Mihály főangyal tiszteletére.
   A szentségi áldás után a Szent Mihály himnusz éneklése,
   majd utána Szentmise –
   (amikor a liturgia engedi ‒ könyörgés Szent Mihály arkangyal közbenjárásáért a Gonosz elleni küzdelmeinkhez.)
   Mise után a lourdesi kápolnába vonulunk, ahol
   Szent II. János Pál pápa szavaival megújítjuk felajánlásunkat
a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.

Közeledik a karácsony: fények, ünneplés, kivilágított fák, Betlehemek – már ahol...
     Mert minden csak álca: továbbra is háború folyik, a világ fiai öldökölnek és rombolnak.
„Átkozottak, akik a háborún dolgoznak, miközben a békéért cselekvők életüket veszítik!” – fogalmazott Ferenc pápa a november 19-én bemutatott vatikáni szentmisén.
A Szentatya már többször felemelte szavát a fegyverkereskedelem ellen, de most fogalmazott a legélesebben, ez pedig (az Úr színe előtt) súlyos teher lehet az érintettek lelkén!
     Az egyházfő hangsúlyozta, hogy az első világháború és az összes többi konfliktus „felesleges öldöklés” volt. Ferenc pápa megismételte gyakran hangoztatott véleményét, miszerint ma is „világháborúban” élünk, olyan háborúban, amely a világ különböző részein egyszerre zajlik, milliók áldozatával!
„Közeledik a karácsony: fények, ünneplés, kivilágított fák, Betlehemek... Minden álca: a világ továbbra is háborúzik” – mondta Ferenc pápa.

Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
     Mi, akik még tehetjük, imádkoz-zunk szenvedő felebarátainkért!
(http://mno.hu/lelkivilag – cikkének felhasználásával)

Bármilyen viharos időben is jársz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

ELSŐ NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
A Szent János Apostol által látott csodálatos égi jelenséget. a »napba öltözött asszonyt« nem alaptalanul vonatkoztatja a liturgia a Boldogságos Szűz Máriára, aki a megváltó Krisztus kegyelméből minden ember anyja" (VI. Pál, Signum magnum, 1967. május 13). »Az égen nagy jel tűnt fel« ‒ olvassuk a Jelenések könyvében, melyet az Egyház mai elmélkedésünk tárgyául kínál- »egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona« (12,1). Ebben a fénytől ragyogó asszonyban az Egyházatyák Máriát vélték felismerni. A történelem viszontagságai közepette zarándokló keresztény nép pedig várakozása beteljesülését és reménye biztos jelének látta az ő győzelmét." (XVI. Benedek szavai az Úrangyala előtt 2006. augusztus 15-én. Nagyboldogasszony ünnepén.)
A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő. o.)
Az asszony, aki bár előbb engedett a kígyó kísértésének, mint a férfi, később ‒ az isteni tervnek köszönhetően ‒ mégis Isten első szövetségese lett. Az Újszövetség és az Egyház hagyományának fényében tudjuk, hogy a Protoevangelium * által előre meghirdetett új asszony Mária, és nemzetségében (Ter 3,15) ráismerünk a Fiúra, Jézusra, aki a Húsvét titka által diadalmaskodik a sátán hatalma fölött.
* Protoevangéliumon az első (ószövetségi) örömhír értendő és a Szentírás azon bejelentésére vonatkozik. amely meghirdeti a Messiás és az Asszony (Mária) végső győzelmét a sátán és a gonoszság erői fölött. Ez a hír képes felébreszteni az üdvösség reményét az emberiségben, mely a bűn következtében a sátán hatalmába került.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Ábrányi Emil: ÉL A MAGYAR

Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenül:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

     Az Advent latin eredetű szó – adventus – megérkezést, eljövetelt jelent, a reménykedés időszaka. A Megváltó eljövetelét várjuk.
Annak ellenére, hogy karácsony üzenete sajnos nem egyértelműen világos mindenki számára, mégis a manapság oly szükséges családiasság, a nyugodtság, a boldogság és leginkább a szeretet árad belőle. Éppen ezért hála Istennek, mindenki várja: a gyerekek a csodát, sok ajándékot, a felnőttek pihenést, nyugalmat remélnek és a családok igazi meghitt együttlétet.
     A felkészülés időszaka négy vasárnapot foglal magába, melyek közül, az András napjához, november 30-hoz legközelebb eső vasárnap – advent első vasárnapja – az egyházi év kezdetét jelenti. December 25-ig a négy hetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A csend, az elmélkedés, az imádság, a bűnbánat, és a hajnali roráté misék ideje. A keresztények számára a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka.
     A hozzá kapcsolódó számos népszokás egyik legszebbike az „adventi koszorú” készítése. Először 1860 karácsonyán vált a koszorú az áhítatos várakozás részévé, amikor egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a karácsonyig még hátra lévő időt, jóllehet a magyar népszokásokban sokkal ősibb időket idéz!
     Az adventi koszorú nem véletlenül éppen az örökzöld fenyőből készült és négy gyertyát helyeznek el a koszorún. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével is díszíthetik. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb. (Józsa Judit internetes írása nyomán)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

 December 8-át megelőzően, készüljünk egy kilenceddel,
tiszteletünket téve drága Szűzanyánk iránt – 
kérve Őt –, hogy esdje ki Szent Fiánál irgalmasságának kiáradását a végveszélybe sodródott emberiségre!

A kilenced imádkozásának menete:  ( HOLNAPTÓL! )

1) Keresztvetés, a bűnbánat felindítása, majd háromszor a fohászt:
"Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen."
2) Napi elmélkedés olvasása.
3) A elmélkedés végén: egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és Dicsőség
4) A naponként ismétlődő Záróima elmondása.

      Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Az elmélkedések forrása:
1) F. BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS 2014.
2) L. ANTALÓCZI: Jelenések, üzentek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia EGER 2000.
3) Fatimáról beszél Lúcia nővér - Secretaradio Dos Pastorinhos, Fatima, 1997.

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 47. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az általa kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt, VI. Pálnak címezte:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni. 
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján! 
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban. 
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra. Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurir nyomán)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

IMAÓRA, SZENTMISE ÉS FELAJÁNLÁS
EURÓPA ÉS HAZÁNK VESZÉLYHELYZETÉBEN

Minden hónap első keddjén imaórát szervez
az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia.
Címe: 1131. Bp., Babér u. 17.

(Tehát december 1-én)

M3 metróval a Gyöngyösi útig,
vagy a 105-ös busz végállomása.
A templom előtt nagy fizetős parkoló van!

Program:
   Oltáriszentség előtt: 12 órakor Úrangyala imádság;
   Isteni Irgalmasság rózsafüzére;

   Litánia Szent Mihály főangyal tiszteletére.
   A szentségi áldás után a Szent Mihály himnusz éneklése,
   majd utána Szentmise –
   (amikor a liturgia engedi ‒ könyörgés Szent Mihály arkangyal közbenjárásáért a Gonosz elleni küzdelmeinkhez.)
   Mise után a lourdesi kápolnába vonulunk, ahol
   Szent II. János Pál pápa szavaival megújítjuk felajánlásunkat
a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.

A Szentatya 2013. szeptember 20-án reggel szentmisét mutatott be a Szent Márta Ház kápolnájában. Homíliájában kiemelte: a pénz beteggé teszi a gondolkodást és a hitet, és más útra térít bennünket.

     Ferenc pápa így folytatta: ezért olyan erősek Jézus szavai ezzel a témával kapcsolatban: nem szolgálhatod Istent és a pénzt is. Vagy az egyiket vagy a másikat szolgáljuk. Ez nem kommunizmus, ez az evangélium. Ezek Jézus szavai.
     Mit történik a pénz választása esetén? A pénz valamelyest jólétet biztosít az elején. Ez rendben van. Később aztán elkezded magad kicsit fontosnak érezni, és megjelenik a hiúság, amire nincs szükség. A hiúságtól eljutunk a kevélységhez, a gőghöz. Három lépcsőfokról van szó: gazdagság, hiúság és gőg. Senki nem üdvözülhet a pénz által. Az ördög a kísértéseknek mindig ezt az útját választja: a gazdagságot, hogy önelégültnek érezzük magunkat; a hiúságot, hogy fontosnak érezzük magunkat; és végül a gőgöt, a kevélységet.
     Bárki mondhatja azonban: olvasom a Tízparancsolatot, és egyik sem beszél a pénzről. Melyik parancsolat ellen vétkezem, amikor valamit pénzért teszek meg?” Az első ellen. A bálványimádás bűnébe esel, mert a pénz bálvánnyá válik, és imádni kezded. Ezért mondja Jézus: nem szolgálhatsz a pénz bálványának és az élő Istennek, csak az egyiknek. Az első egyházatyák – a Krisztus utáni III. századról van szó – erős szavakat használtak: a pénz az ördög trágyája. Így is van, mert bálványimádóvá tesz bennünket, megbetegíti elménket a gőggel, és hiábavaló kérdések követőivé változtat minket. Eltávolítva a hittől, korrupttá tesz.
     Szent Pál arra kér, hogy tartsuk távol magunkat ezektől a dolgoktól, de az „igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj”. Béketűrésre és szelídségre, a hiúság és gőg ellen. Ez Isten útja, nem a bálványimádó hatalomé, amely pénzhez juttat. Az alázat Isten szolgálatának útja. Az Úr segítsen mindannyiunknak, hogy ne essünk bele a pénz bálványimádásának kelepcéjébe – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír    Forrás   (Képek az internetről!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A megátalkodott ifjú

     Az Istenanya által kiesdett többletkegyelmek – vagy fogalmazzunk úgy "többlet ígéretek" –, bizony elgondolkoztatták (vagy kiakasztották) a teológiailag képzetteket. A Katolikus teológusok sokasága, bár elismeri a Szent Szűz Minden Kegyelem Közvetítői szerepét, mégis kissé erősnek ítélték a Szent Szűz Kármelita Skapuláréhoz és a Csodáséremhez fűződő azon ígéreteit, miszerint, akik az érmet (bármelyiket a kettő közül) viselik, nem kárhoznak el, (ill. haláluk nyolcadán kiszabadulnak a tisztítótűzből). Ám az Istenanyának az éremhez kötött ígérete csak arra vonatkozik, aki az érmet viseli, illetve magánál hordja! Hangsúlyozzuk: legalább MAGÁNÁL HORDJA!
Tény, hogy a Szűzanya ígérete valóban merész, ám a kifogásolók megfeledkeznek arról, hogy Isten Szentséges Anyja – egyben az Irgalmasság Anyja is –, valamint arról, hogy az érem viselése, nem függeszti fel és nem is korlátozza az emberi szabad akaratot!
     Egy szörnyű eset példázza leginkább a fent említett kifogások tarthatatlanságát, és számunkra való tanulságát!
     Egy jó családból származó fiatalember, aki különutas kalandozásai folytán rossz társaságba keveredett, nagy konoksággal elhatározta, hogy szándékosan más véleményt és életmódot választ magának, mint amilyet a szülei képviseltek. Azzal kezdte, hogy már formálisan sem volt hajlandó templomba járni!
     Az aggódó édesanya, látván gyermekének csökönyösségét és külön útjait, tehetetlenségében egy Csodásérmet varrt bele fiacskája fekete dzsekijének gallérjába.
     A fiú, egy sátánista jellegű rock-banda szűkebb rajongói tagja lett, ám több alkalommal kapott felszólítást, hogy ne ebben a dzsekijében jelenjen meg a havy-metal szeánszokon. Bár ő nem értette, hogy mi kifogásolható van öltözékén, társaival szemben is konok volt és csak azért is abban mutatkozott mindannyiszor. A "metálos gyülekezet" által megfogalmazott istentelen fogadalmakat még letehette ugyan, de engedetlensége okán kizárták őt maguk közül. Ez mélyen megrendítette hiúságát és átértékelve az életét, tudva és akarva öngyilkosságra határozta el magát.
     Kiment tehát a város legmagasabb hídjára és vízbe vetette magát. Búcsúlevelet nem írt, a hatóságok nem lelték meg a tetemét, csupán a fekete dzsekijét találták meg letéve az ugrás helyszínén.
Szektatársai örömújjongva gyújtottak gyertyát emlékére a hídon.
– Isten irgalmazzon nekik, és legyen irgalmas a fiatalemberhez is – aki nem tudva bár –, de mielőtt öngyilkos lett, levette magáról a Csodásérmet! Kérdés, hogy az édesanyja segítő szándéka hiábavaló volt-e azzal, hogy a dzsekijébe varrta az érmét? Mindenesetre a fiú, szabad akaratának rosszra való használatával, igen bűnös lélekkel állhatott az Úr Szent Színe elé, sőt még a "akaratlan jó pontja" – a Szűzanyának az Éremhez fűződő rendkívüli ígérete – sem érvényesülhetett rajta! Elgondolkoztató és tanulságos! Legyünk figyelmesebbek magunkhoz és mások iránt, amíg földi életünkben tehetjük!

A Szentatya szeptember 20-án reggel szentmisét mutatott be a Szent Márta Ház kápolnájában. Homíliájában kiemelte: a pénz beteggé teszi a gondolkodást és a hitet, és más útra térít bennünket.

     A pénzimádatból olyan rossz dolgok születnek, mint a hiúság és a büszkeség, amelyek e hiábavaló kérdések mániákusaivá tesznek bennünket – fogalmazott a pápa. Nem lehet Istent és a pénzt is szolgálni.
     Tanításában a Szentatya Pál apostol szavaiból indult ki, amelyek a Jézus Krisztus útja és a pénz közötti kapcsolatról szólnak. Van ugyanis valami a pénz iránti szeretetben, ami eltávolít Istentől. Létezik sok betegség, bűn, de Jézus kiemeli: „Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság” (1Tim 6,2c-12). Ebből a káros kívánságból kiindulva sokan eltávolodtak a hittől, és sok gyötrelmet szereztek maguknak – állapította meg Ferenc pápa.
     A pénz a gondolkodást is beteggé teszi, ahogy a hitet is és más útra téríti. Ebből születik az irigység, a veszekedés, a rosszindulatú pletykálkodás, a gonosz gyanakvás, az emberek konfliktusai, akik korrumpálódtak gondolataikban, és az igazság nélkül élnek; akik a vallást, pénzszerzési forrásnak tekintik. Vannak, akik így gondolkodnak: „Katolikus vagyok, elmegyek misére, mert az egyfajta státuszt nyújt nekem. Jó szemmel néznek rám… aztán meg azt csinálok, amit akarok. Pénzimádó vagyok…” Van egy szó, amit nagyon gyakran megtalálunk az újságokban: „Gondolataikban korrumpálódott emberek”. A pénz korrupttá tesz. Nincs menekvés. Ha a pénz útját választod, a végén korrupttá válsz. A pénz elcsábít, és lassanként vesztedbe sodor – hangsúlyozta homíliájában a Szentatya.

Forrás   (Képek az internetről!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A bűnt kell gyűlölnünk
     Három hónappal később, 1944. május 19-én kivégezték a fehér James Hughes-t, aki változatlanul gyűlölte Claude Newmant. O'Leary atya így emlékszik erre: "Nincs az a szó, amely kifejezné Hughes gyűlöletét Isten ellen és minden ellen, ami a lélekkel kapcsolatos. Az utolsó pillanatban, még mielőtt megfordították volna a kulcsot a cella ajtajának zárában, az orvos azt mondta neki, hogy térdeljen le és imádkozzon el legalább egy Miatyánkot. A fogoly válasz helyett arcul köpte és szitkozódott. Mielőtt Hughes-t hozzákötözték volna a villamosszékhez, a serif még egyszer felszólította: »Ha akar még valamit mondani, mondja most!« Az elítélt még egyet káromkodott, de hirtelen elhallgatott, rémült tekintete a cella sarkába meredt és odakiáltott a serifnek: »Kérem, hívjon papot!«" 
     Az előírások szerint a papnak jelen kellett lennie kivégzéskor, az elítélt azonban azzal fenyegetőzött, hogy káromolni fogja az Istent, ha csak a közelébe is merészkedik. O'Leary atya ezért elrejtőzött az újságírók közé, és imádkozott érte. Mikor hívták, nyomban odament az elítélthez, aki bevallotta: "Katolikus voltam, de az élet miatt, amelyet folytattam, tizennyolc évesen kiléptem az Egyházból." Csak ő és a pap maradt a cellában, s az atya meghallgatta a bűnöző hosszú és fájdalmas bűnvallomását. 
     Mikor mindannyian visszatértek, a kíváncsi serif megkérdezte Jamestől: "Mi érintette meg olyan hirtelen a lelkiismeretedet?" "Emlékszik arra a fekete Claude Newman-re, akit annyira gyűlöltem?" – kérdezte a teljesen megváltozott Hughes. "Az utolsó percben, egyszer csak megpil-lantottam Claude-t, amint abban a sarokban állt a Szűzanyával, aki a vállára tette a kezét és ő így szólt: «Halálomat a kereszten függő Krisztussal egyesülve felajánlot-tam, hogy megmentselek. A Szűzanya megadta nekem a kegyelmet, hogy lássam a pokolnak azt a helyét, ahova kerülsz, ha meg nem bánod a rosszat, amit elkövettél, és nem térsz meg» – ekkor hívattam papot".  
James Hughes-on ezt követően végrehajtották a kivégzést, Isten mérhetetlen kegyelmének köszönhetően azonban sikerült megtérnie szó szerint az utolsó pillanatban. 
     Isten "türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem, hogy mindnyájan megtérjenek" (2Pt 3,9). Nem üdvözíthet bennünket azonban a mi együttműködésünk és beleegyezésünk nélkül, mert tiszteletben tartja szabad akaratunkat. Az Égi Édesanya azonban Szívének minden szeretetével igyekszik segíteni küzdő gyermekein.

†

     Szűz Mária minden bűnöst Jézushoz akar vezetni, Aki a bűnbánat szentségében csodát tesz azzal, hogy minden bűnt megbocsát. "Amikor szentgyónáshoz közeledsz – mondja Jézus – tudd, hogy én magam várok rád a gyóntatószékben. Csak elrejtőzöm a pap alakjában, de magam hatok a lelkekre. (...) Az irgalomnak ebből a forrásából csak a bizalom edényével meríthetnek" (Napló, 1602). 
     "Nyomorúságod ellenére, ami vagy, egyesülök veled. Elveszem nyomorúságodat, s irgalmamat adom neked. (...) Minél nagyobb bűnös valaki, annál nagyobb joga van irgalmasságomhoz. (...) Aki bízik irgalmamban, nem vész el" (Napló, 723).  
     Csakis Krisztus irgalmassága győzedelmeskedhet a fenyegető romláson, amely az Istent elvető emberiség fölött lebeg. Jézusnak azonban szüksége van beleegyezésünkre, hogy üdvözíthessen, s hogy szeretetével általunk a legnagyobb bűnösöket is megszólíthassa. Az ő Édesanyját adja nekünk, hogy megtanítson a szilárd hitre, s elvezessen minket hozzá, az üdvösség egyetlen Forrásához. 
     A Csodásérem a Mária által Jézusnak való szentelődés jelképe, aminek azzal kell megnyilvánulnia életünkben, hogy:
1. gyűlölni fogjuk a bűnt és a Katolikus Egyház tanításával összhangban fogunk élni; 
2. mindennap olvasni fogjuk a Szentírást és imádkozni fogunk; 
3. rendszeresen meggyónjuk bűneinket, hogy a megszentelő kegyelem állapotában élhessünk;
4. amilyen gyakran csak lehet, részt veszünk a szentmisén és szentségimádáson; 
5. megtartjuk a hónap első péntekjeit és szombatjait bűneinkért és az egész világ bűneiért való engesztelésként, és azok, akik tehetik, kenyéren és vízen fognak böjtölni. 
     Akkor majd ragyogni fogunk,"mint csillagok a mindenségben", mert"kifogástalanok és tiszták" leszünk "a gonosz és romlott nemzedék között" (Fil 2,15).

Angol nyelvű forrás nyomán

A megelőző sorozat linkjei

IMAÓRA, SZENTMISE ÉS FELAJÁNLÁS
EURÓPA ÉS HAZÁNK VESZÉLYHELYZETÉBEN

Minden hónap első keddjén imaórát szervez
az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia.
Címe: 1131. Bp., Babér u. 17.

(Tehát december 1-én)

M3 metróval a Gyöngyösi útig,
vagy a 105-ös busz végállomása.
A templom előtt nagy fizetős parkoló van!

Program:
   Oltáriszentség előtt: 12 órakor Úrangyala imádság;
   Isteni Irgalmasság rózsafüzére;

   Litánia Szent Mihály főangyal tiszteletére.
   A szentségi áldás után a Szent Mihály himnusz éneklése,
   majd utána Szentmise –
   (amikor a liturgia engedi ‒ könyörgés Szent Mihály arkangyal közbenjárásáért a Gonosz elleni küzdelmeinkhez.)
   Mise után a lourdesi kápolnába vonulunk, ahol
   Szent II. János Pál pápa szavaival megújítjuk felajánlásunkat
a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     November 23-án tartják a Holodomor (éhhalál) 80. évfordulóját, vagyis az 1932-1933-as szörnyű éhínség emléknapját.
     Az éhínséget nem természeti katasztrófa okozta, hanem a kommunista diktátor Sztálin tudatos terve, az ukrán népnek, mint politikai társadalmi tényezőnek a kiírtására. A lakosságtól besöpörték az utolsó szem élelmet is és az NKVD ellenőrzése alatt tartotta a falvakat és városokat, hogy senki el ne hagyhassa, jóllehet senki be se mehessen. A földekre gyűjtögetni kimerészkedőkre vadásztak és akár gyermekeket is helyben agyonlőtték. Eközben, az iszonyatos éhínség alatt a Szovjetúnió messze a világpiaci ár alatt szállított gabonát a világnak, mintegy bizonyítva a kommunista mezőgazdaság hatalmas sikerét. Sajnos a propagandisztikus blöff elérte máig ható politikai hatását a "fejlett nyugaton"! Az áldozatok száma 10 millióra tehető melyből 3 millió gyermek! Okkal nevezhető tehát ez a népírtás az ukrán nép holokausztjának. Ám erről a Nürnbergi perben említést sem lehetett tenni, márpedig nem volt elszigetelt jelenség a lenini-sztálini Oroszországban ez a népesség-szabályzó "technológia"!
     2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Egy halálraítélt rendkívüli megtérése
     1944-ben a húszéves fekete elítélt várta halálos ítéletének végrehajtását, az USA-beli Missisipi állami börtönben. 
Claude Newman 1923-ban született egy Mississippi folyó melletti kis faluban az Egyesült Államokban. Ötévesen elszökött az anyjától és nagyanyjánál, nevelkedett. Már nagyon fiatalon keményen dolgozott az ültetvényeken, ahol nagyanyja kicsapongó férje Sid Cook is dolgozott. 
     Egy alkalommal, a már 19 éves  Claude észrevette, hogy Sid ütlegeli és megalázza szeretett nagyanyját. Hirtelen harag hatására megölte a brutális férfit és elmenekült. Néhány napon belül azonban elfogták, és gyilkosságért villamosszék általi halálra ítélték. 
     Négy rabtársával volt egy cellában. Egyik este Claude figyelmét felkeltette egyik társa nyakában függő ovális érmecske. Ismétlődő kérdésére, hogy mi az, annyira feldühítette cellatársát, hogy letépve az érmet Calude-hoz vágta. Ő felvette a földről és az őr engedélyével nagy örömmel a nyakába akasztotta. 
     Az ezt követő egyik éjjel Claude egy érintést érzett, melyre rémülten felébredt. Egy gyönyörűséges hölgy állt mellette. Először ijedt volt és nem tudta mit tegyen, de a Hölgy így szólt hozzá:"Ha a gyermekem akarsz lenni, és el akarsz fogadni édesanyádnak, hívass egy katolikus papot!" Ezzel eltűnt... Claude-nak, aki még sosem került kapcsolatba a Katolikus Egyházzal, eszébe sem jutott volna, hogy egy katolikus pap bármi módon is segíthet neki, s elvezetheti az üdvösséghez. Úgy tett azonban, ahogy a Hölgy mondta. 
     A következő reggelen tehát Claudeot meglátogatta Robert O'Leary misszionárius, aki azon a környéken dolgozott. Claude Newman megosztotta vele titkát, hogy mi történt az éjjel, s más foglyokkal együtt megkérte a meglepődött misszionáriust, hogy magyarázza meg ezt a szokatlan esetet. A pap először szkeptikusan reagáIt, bár a másik négy fogoly, akik ugyan semmit sem láttak, buzgón bizonygatták, hogy Claude nem hazudik. A miszszionárius tehát megegyezett velük abban, hogy a katekizmust fogja velük tanítani. 
     Claude Newman azonban nem tudott sem írni, sem olvasni, mivel sosem járt iskolába. Még alapvető vallási ismeretei sem voltak. Lényegében szinte semmit sem tudott – nem ismerte Jézust, de valahol hallotta, hogy létezik Isten. Így kezdődött a hitoktatás, melyen Claude más fogolytársaival együtt vett részt. Hamarosan kitűnt azonban, hogy Claude egy kivételes tanuló.
     Egyszer O'Leary atya a gyónásról beszélt a foglyoknak. Nagyon meglepte, mikor Claude ezt mondta:"Ezt már hallottam. A Hölgy azt mondta nekem, hogy amikor gyónunk, nem a pap előtt borulunk térdre, hanem az ő Fiának keresztje előtt. Ha pedig bűneinket őszintén megbánjuk és megvalljuk, a vér, amelyet Jézus értünk ontott a keresztfán, lemossa vétkeinket és megtisztít."  
     A papot ez mélyen megrendítette. Félrevonultak, hogy a többiek ne hallják, miről beszélnek, s akkor a fogoly ezt mondta neki: "A Hölgy azt, is mondta, hogy mindig, mikor az atya kételkedni kezd vagy félelem tölti el, emlékeztessem arra az ígéretére, amelyet 1940-ben a holland lövészárkokban tett, mert ő még mindig vár arra, hogy teljesítse."Ezenkívül Claude még leírta neki azt is, miben rejlett ez az ígéret, ami a papot teljesen meggyőzte arról, hogy valóban az Isten Anyja szólt hozzá. 
     Claude biztatta barátait: "Ne féljetek a gyónástóI! Én megvallottam bűneimet az Istennek. A Szűzanya elmagyarázta nekem: a pap által Istennel beszélünk, Isten pedig a pap által válaszol."  

Angol nyelvű forrás nyomán (folyt.)

Krisztus Király vasárnapja

A katolikusok fő ünnepei közé XI. Piusz pápa vezette be az 1925-ös szentévben december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.

Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, a II. vatikáni zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. (Korábban ez a nap "a pünkösd utáni utolsó vasárnap" nevét viselte, saját speciális misével, amelynek bizonyos részeit a Krisztus király miséjébe is beleillesztették.) Az ünnepen a megelőző vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok.

Mozgó ünnep, a november 20 és november 26 közötti vasárnap, tehát  a legkorábbi, és a legkésőbbi időpontja, ezek között mozog. Ezen ünnep a liturgiai évkör utolsó vasárnapja, a egyházi év vége. Adventtel (advent első vasárnapjával) új egyházi év kezdődik.

Bár ünnepként új, az alapgondolat az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza és az Újtestamentum számos része utal rá, többek közt Jézus és Pilátus párbeszéde János evangéliumában, amelyben Pilátus kérdésére, hogy valóban király-e Jézus, ő ezt válaszolja: "Az én országom nem e világból való."

A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás által megdicsőült Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le. Krisztus az utolsó ítélet bírája is. (Ezt jelképezi, hogy a II. vatikáni zsinat után Krisztus király ünnepe lett az egyházi év jelképes vége.)

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér.

Az ünnep tartalmát kifejezi az ekkor tartott szentmisékben gyakran felhangzó himnikus latin röpima: "Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat", azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik".  Lásd:

https://www.youtube.com/watch?v=WZck6Axhpaw

  Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A szülői szeretet

     Egyik dunamenti nagyobb városunk neves, de hitetlen orvosának Csodásérmet ajánlott föl a betege. Udvariasságból elfogadta ugyan, de ismételt kérésére sem volt hajlandó hordani. Lekicsinyelte.
Történt azonban, hogy az orvos kisfia súlyoson megbetegedett. Sürgős de bizonytalan kimenetelű műtétről suttogtak kollegái. Vesztegetni való idő azonban nem volt. A halál angyala már-már ölelésre tárja ki karjait.
     A mi jó orvosunknak új fény villan át az agyán, a Csodáséremnek a fénye.
Sok-sok év óta először kulcsolta kezét imára. Egy életért könyörgött, a saját fiáért. Megfogadta, hogy különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és Érmének. A drága kegyelmi eszközt ajkához szorította és fiacskája láztól égő ajkát is megérintette vele.
     S íme, a Csodálatos Szűz kezébe vette a gyermek életének fonalát, hogy meghosszabbítsa.
Másnap reggelre a fiúcska csodálatosképp túl volt minden veszélyen, s pár nap múlva szüleivel együtt térdelt hálálkodva a Szentséges Szűz oltára előtt. 

Bevezető
     Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

KILENCEDIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat! 

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

     Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdet: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó". 
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!  

E tanúságtételt, a Hajnal szép Sugara blog számára
írta Horváth Mária a "Békesség nektek!" c. könyve alapján.

A csodás gyógyulás
     Néhány nap múlva érezhetően jobban lettem.
Amikor elmúlt az őrsömör fejemről, mentem a szemészhez. Alapos vizsgálat után ezeket mondta:
– Meggyógyult a szeme asszonyom, de erre nem volt remény.
Megdobbant a szívem. Akkor fogtam fel igazán, mi is történt velem valójában. Ki is gyógyított meg azon az éjszakán! És csak ennyit válaszoltam az orvosnak:
– Istennek legyen hála. De Önnek is köszönöm!
Pár évvel ezelőtt itt járt nálunk egy mélyen hívő orvos, akinek ezt az eseményt elmeséltem.
– Nem kétséges, a Szűzanya gyógyította meg, mert ez orvosilag nem szokványos eset, mivel a szeme fölött volt az övsömör.
     Dicsőítem az Urat, mert irgalma örökké tart. Dicsőítem az Ég Királynőjét, akit az Úr Édesanyánkul rendelt. Az Ő anyai jósága velem volt nehéz, kilátástalannak tűnő betegségemben és fölemelte lelkem. Fölemelt és megáldott, hogy az Ő Országának lehessek kicsi építőköve, szolgálója. Ámen.

MA VAN SZŰZ MÁRIA TEMPLOMBA VALÓ BEMUTATÁSÁNAK ÜNNEPE!

E tanúságtételt, a Hajnal szép Sugara blog számára
írta Horváth Mária a "Békesség nektek!" c. könyve alapján.

Szűz Mária bemutatása a templomban
     Sokáig nem tértem magamhoz, megmozdulni sem bírtam. Aztán végre nagy nehezen feltettem a kérdést, többször is:
"Édesanyám, mit kell nekem bevégeznem? Mi az én feladatom?" – de választ nem kaptam. Ám engem, egyre csak ez a kérdés foglalkoztatott.
     Visszafeküdtem ágyamba és azonnal elnyomott az álom. Ugyanott találtam magam, mint előzőleg, a kőrúton. A Szent Szűz már nem volt ott.
Lassan elindultam visszafelé és megláttam egy épületet. Alacsony ház volt, lapos tetővel, az ajtaja nyitva. Bementem, tele volt emberekkel. Hangosan megkérdeztem:
"Megmondanák nekem, mi az én feladatom?"
Felmutattak egy fehér papírt, amire nagy betűkkel ez volt felírva:                                                         REGNUM MARIANUM
     Felébredtem és ismét letérdeltem. Kora reggel volt és hatása alatt voltam az álomnak. Hirtelen gondolattól vezérelve, elővettem a Liturgikus naptáramat és megnéztem, vajon milyen nap is van. Meglepve láttam: november 21-e, Szűz Mária bemutatása a templomban, ünnepnapja.
     Fogalmam sem volt addig arról, hogy ilyen ünnep is létezik!
Nagyon meghatódtam. Ő eljött, hogy közölje velem ennek az ünnepnek szépségét, fontosságát és rámutasson arra, hogy mindnyájunkat bemutat az Atyának, ha Őt Édesanyánkká fogadjuk. Ő lesz majdan a Védelmünk az Atya előtt.
     Megmutatta azt is, hogy Vele van a Szentlélek, hiszen ott volt jobb oldalában az élő Galamb, a Lélek.
Mária a Szeplőtelen Fogantatás a Szentlélek Mátkája.
     Ó, Mária, Édesanyánk, tündöklő Tisztaság! Jelenléted boldogító, bánatban vigaszt adó, reménytelenségben bátorító Anyánk! Maradj velünk, s mutasd be gyermekeidet a Mennyei Atyának, hogy Jézus nyomában haladhassunk! 
(folyt.)

Bevezető
     Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

NYOLCADIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A munkaszerző Csodásérem

     Súlyos betegen szállították be a Klinikára Rufina nővért, a kalocsai Miasszonyunkról nevezett apácarend egyik tagját. Bélcsavarodása volt, hashártyagyulladással egybekötve. A professzor a bélcsavarodásán elvégezte ugyan a műtétet, de kijelentette, hogy a beteg menthetetlen. Megbénultak a belek. Kereken meg is mondta a főnöknőnek: Én itt már segíteni nem tudok. Maguk azonban jóban vannak a jó Istennel; hát próbálkozzanak!
     Amire a professzor emberként képtelen volt, azt elvégezte a Csodásérem. Szinte pillanatok alatt könnyebben lett a beteg, s az orvosok legnagyobb csodálkozására néhány napra rá egészségesen hagyta el a kórházat.
Azóta is nagyon buzgó terjesztője a Csodáséremnek. Egész sorozat kézzelfogható csodás esemény játszódott le már a szeme előtt, fáradozása jutalmául. Csak egy kettőt ezek közül. Rufina nővér elbeszélése nyomán:

     Kétségbeesett, állásnélküli ember fordult hozzám segítségért. Mint elmondta, az öngyilkosság gondolatát forgatja fejében, mert nem képes elviselni népes családjának éhhalálát. A gyilkos eszközt állandóan magánál hordja. 
     A vigasztalás már nem ért el az ő szívéig!
- Nézze, kérem! Nincs módomban, hogy magán segítsek. Azonban fogadja el ezt az Érmet és viselje nyakán bizalommal, és mondja naponta a köriratát: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk! Tartsunk együtt egy szent kilencedet a jó Szűzanyához, mert még sohasem lehetett hallani, hogy valakit, aki hozzáfordult, segítség nélkül hagyott volna...
     A mi emberünk máris kitárta lelkét a kegyelem harmatának. Szívére szorította a kapott kincset s meggyötört homlokát bizalommal hajtotta a mindenkor segítő, Szentséges Szűz ölébe.
     Nemsokára rá, vasúton utazom. A kalauz feltűnően figyelmes. Meg is szólít: 
- Nem ismer engem tisztelendő nővér?
     Hiába kutattam emlékezetemben.
- Pedig tisztelendő nővér életem megmentője. Mikor azt a csodálatos Érmet adta nekem, akkor kezdődött a boldogságom. Ez az Érem, – s áhítattal megcsókolta – éppen akkor került a kezembe, amikor már lelkemben minden megrendült. De a drága Szűzanya könyörgött értem, mert hozzá menekültem.
     Elmondotta aztán, hogy a fohászimát egyetlen nap sem mulasztotta el. S egy szép napon minden remény ellenére bejutott a vasúthoz, és most mint kalauz teljesít szolgálatot.
Az érmemet a sírba is elviszem magammal! – mondta.

November 19. Árpádházi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe.

Bevezető
       Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

HETEDIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Az idegbajos feleség

     A budapesti Klinikán egy 35 év körüli ügyvédet operáltak perforált vakbéllel. Egy hét múlva hashártyagyulladás lépett fel. Szegény beteg egészen felfúvódott.
     Az est vizitnél az orvostanár – a beteg távoli rokona – igen súlyosnak találta állapotát, de segíteni nem tudott.
Nemsokára rá az irgalmas nővér visszahívja a tanár urat, mert újabb komplikáció állott be. A nagy beteg egy tálnyi vért vesztett. Újra megkezdődött az életmentés. Mind hibába. A tanár nagyon szomorúan jegyezte meg: Itt már kérem, semmit sem tehetünk. A beteg menthetetlen.
     Az irgalmas nővér egy Csodásérmet ajánlott a betegnek. Tette ezt annak ismeretében, hogy a beteg diákkora óta nem gyónt és semmi jelét sem adta a megtérésnek.
Az ügyvéd szívesen elfogadt ugyanaz, de gyónni nem akart. 
A nővér most már csak Máriával, a Betegek Gyógyítójával beszélgethetett buzgó imában.
     Egy óra sem telt bele és betegünk papot kért. Ezen szándékában azonban elbizonytalanodott, amikor ideges felesége épp belépett. A hisztérikus asszony ellökte a nővért és sápítozott, hogy a drága férjének most már meg kell halnia.
     Betegünk azonban – mintha külön indíttatást kapott volna –, egyszeriben nem tágított a Szentség utáni vágyától. Így a gonosz lélek kénytelen volt már csak a feleségével űzni visszataszító játékát. 
     Az ügyvéd kitartott és végül áhítattal és töredelmes szívvel végezte el a gyónását. Feltűnő nyugalommal adta át magát Isten szent tetszésének, külön meglepő volt, hogy az előtérben várakozó asszonya is egyszeriben megnyugodott.
     Mily nagy volt azonban mindnyájunk meglepetése, amikor reggel – az előző nap még haldokló –, feltűnően jobban érezte magát. Az elkövetkező napok megmutatták, hogy a javulás tartós és túl van minden életveszélyben.
     Ezek után felesége is egészen megváltozott és egész családja részére kérte a Csodásérmet. Megígérte, hogy ezentúl tevékeny katolikus életet fognak élni.
     Amikor betegünk gyógyultan elhagyta a kórházat, a professzor úr őszintén beismerte, hogy ami történt, az nem emberi segítség volt, hanem természetfölötti, csodálatos gyógyulás.

E tanúságtételt, a Hajnal szép Sugara blog számára
írta Horváth Mária a "Békesség nektek!" c. könyve alapján.

Az álombéli látomás
     Sétám alatt egy sarokhoz érve megálltam, és mintegy kényszerítve felfelé néztem az égre. Egy gyönyörűséges szép Hölgyet láttam, hófehér felhőkön állva, mezítelen lábáig érő szürkés-fehér ruhában, kékes árnyalattal színezve - derekán és két karja alján a ruha behúzva. Szépséges arcán, kezein, lábain kívül semmi, még a haja sem látszott ki alóla. Jobb oldalát repkedő hófehér Galamb töltötte be.
     Lenyűgözve térdre estem. Ekkor leereszkedett a fel-hőkkel együtt és fölém rakta áldott kezeit, egészen a fejemre téve. Elragadtatott állapotomban csak becézni tudtam őt, Anyukámnak, Édesanyámnak szólongatva és – ma sem értem, milyen merészség indított rá – kinyújtottam kezemet és megsimogattam karjait. Valóságosan éreztem Őt, mint egy hús-vér embert, de mégis ez egy átszellemült érintés volt.
Sokáig fogta mindkét kezével fejemet, majd ezt mondta:
"Be kell végezned a felada-todat!"
Hangja mint a legtisztább forrás, mint a legszebb muzsika, lágy volt, de határozott.
     Ekkor magamhoz tértem.
Egész testemben reszkettem, és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Az ágyról leszállva azonnal földre borultam és egyvégtében dicsértem Őt, Anyukának becézve sokáig. Nem voltam magamnál. Könnyeim folyamatosan hullottak, nem tudtam megállítani őket. Fölfoghatatlan boldogság járt át. (folyt.)

Szent Péter és Pál bazilikák felszentelésének emléknapja

A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket. 

Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péter vatikáni és Szent Pál "falakon kívüli"  bazilikáinak szentelési ünnepét. Sőt, már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák is megünnepelték a két bazilika felszentelését. A ma is látható újjáépített Szent Péter Bazilikát 1626. november 18-án, a Szent Pál Bazilikát pedig 1854. december 10-én.
Ma napon tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péter vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.
A két bazilika monumentális építészeti szépségével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott azzal, hogy evangelizációjukkal beragyogtatták a világot, és életükkel megdicsőítették Istent. 

Bevezető
      Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

HATODIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Az imádságos kislány

     A váci Karolina-intézet főnöknője a következő levelet kapta egyik volt tanítványától:
     Kilencéves leánykám gyermekhűdést kapott, jobboldali bénulással. Még beszélni sem tudott. Ha mondani akart valamit s nem bírta, csak a fogát csikorgatta. Ilyenkor a könny is kicsordult szegénykének szeméből s legyintett.
Azt azonban gyakran láttam, hogy Csodásérmét bal kezével minduntalan ajkához emelte és szája mozgása elárulta, hogy imádkozik.
     Az orvosi konzílium után háziorvosunk a kezelések fájdalmas tortúráját ajánlotta, de még így is csak két évre ígért javulást. Teljes eredménnyel nem biztatott. Mivel pedig a kínos kórházi kezeléseknek gyakorlati értékét nem láttam, nem egyeztem bele.
     Gyógyulás mégis bekövetkezett! A drága Szűzanya gyógyította meg kisgyermekemet. Karácsonykor kisleányom már saját lábán ment föl a doktor bácsihoz, hogy saját kezűleg készített kézimunkájával kedveskedjék neki. Azonban addig... ó hányszor, de hányszor kulcsolódott kezünk forró imára! Hányszor elsírtuk a fohászt: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!"

Az alábbi négy részben közölt tanúságtételt, a Hajnal szép Sugara blog számára
írta Horváth Mária a "Békesség nektek!" c. könyve alapján.

Az aggodalmas valóság és a bizakodó álom
     1991. októberében egy súlyos betegség tört rám. Ővsömört kaptam a fejemen, mely nagy fájdalmakkal járt. Azonban nem a fájdalom volt a betegségben a legnagyobb baj, hanem annak tudata, hogy majdnem biztos elveszítem látásomat.
     Még az 1980-as évek elején bal szememen uveitist kaptam. (Magyarul: szemüvegtest gyulladást, ami nem igen gyógyítható.) Istennek hála, az orvosok megtalálták ennek a betegségnek okát, és antibiotikumot kaptam infúzióban – meg is gyógyultam.
     Mivel születésem óta a jobb szememen hályog van, amit nem lehet megműteni, ezért igazán csak a bal szememmel látok tisztán.
Amikor övsömört kaptam és éppen a jó szemem fölé, az orvosok nem sok jóval biztattak. Fennállt a komoly veszélye annak, hogy a bal szememre megvakulok, s mivel a jobb szememmel csak nagyon homályosan látok, a teljes homály világa várt rám – olvasás, írás nélkül!
     Nem keseredtem el, mert hittem Jézus irgalmában és abban, hogy mint életemben oly gyakran, a Szűzanya is oltalmába vesz. Egyébként pedig átadtam magam az Úr akaratának.
Kezelésekre jártam, mindent megtettem, amit az orvosok előírtak.
     November 21-ére virradóan különös álomlátás lepett meg. Az álmomban is igazi novemberi nap volt, nyirkos, őszies és szürke, miként a valóságban. A kőrúton mentem elgondolkodva a lábam elé nézve, nehogy sárba tapossak. (folyt.)

Bevezető
      Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

ÖTÖDIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Hívják azt a papot!

     Egy budapesti klinikán súlyos epekővel operáltak meg egy katonatisztet. Öt-hat hétig jóformán csak injekciókkal tartották benne a lelket. Meg is mondták neki, hogy betegsége emberi számítás szerint halálos. Megtéréséről azonban hallani sem akart, de egy jól eltalált pillanatban mégis csak elfogadta a Csodásérmet – mondván –, hogy
utóvégre "se nem árt, se nem használ", de papot ne hozzanak – tette hozzá!
     Egész nap föl sem hozták neki ezt a témát, pedig állapota válságosabbra fordult. Annál sűrűbben fohászkodtak azonban a nővérek a Csodálatos Szűzhöz, hogy ne hagyja elveszni a Szent Fia Drága Vére által megváltott szegény lelket.
     És az érem dolgozott. Éjjel a nagybeteg egyszer csak megszólalt:
- Hívják azt a papot!
     Az ápoló kedves nővér nyomban indult is, nehogy késve érkezzen a pap. De már szaladnak utána, hogy nagy baj van: mert a beteg kidülledt szemekkel földhöz vágta a feszületet és messze eldobta Érmét is.
     A gonosz lélek indított rohamot még egyszer s utoljára kiszemelt zsákmánya ellen.
Kérlelték, nyugtatták a haldoklót. Négyszer is visszakötötték rá az Érmet, de ő mindannyiszor letépte, eldobta.   Utoljára már közeledni sem lehetett hozzá.
- Menjenek innen, mert ütök! – kiáltotta.
     Mialatt így viaskodtak vele, megérkezett a főtisztelendő úr. Magával hozta Mária Fiát, a Béke Istenét. Amint belépett a szobába, a haldokló Laudetur Jesus Christus-szal köszöntötte. Feszületet és Érmet kért, s megható töredelemmel meggyónt, megáldozott. Alighogy véget ért a szertartás, félórára rá csöndes megnyugvással adta vissza megtisztult lelkét teremtő Istenének.

Bevezető
      Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

NEGYEDIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Bevezető
         Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

HARMADIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes taberná-kulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Eredményes kilenced

     A 10-es számú Honvédkórházban történt az alábbi eset:
     Komoly szívbajjal szállítottak be egy alezredest. Bár katolikusnak vallotta magát, közben azonban bevallotta, hogy több, mint 25 éve nem volt templomban s azóta nem is gyónt, mert nézete szerint, ezt csak a papok találták ki. 
     A nővér, látva a beteg súlyos állapotát, ajánlotta neki a Szentségeket. Tagadó választ kapott. Helyzete azonban mind aggasztóbbá vált. S mert a Csodásérmet sem fogadta el, a nővér titokban párnája alá rejtette azt és egy szent kilencedet kezdett érte a Szentséges Szűzhöz.
     A beteg állapota rohamosan súlyosbodott. Gyónásról azonban hallani sem akart. Azzal csak fölöslegesen izgatnák őt – mondta.
A szentkilenced 5. napján a beteg hangos jajveszékeléssel fogadta a nővért:
- Kedves nővér, segítsen rajtam! Jaj, mindjárt meghalok!
- Alezredes úr! Ne keményítse tovább a szívét, mert a jó Isten még mindig megbocsátólag hajol önhöz és kínálja az alkalmat. Ha elutasítja ezt a kegyelmet is, örökre elvész a lelke. Már pedig milyen jó lenne egy hosszú földi szenvedés után a jó Istennel megbékélve, a szép mennyországba jutni!
- Nem! – hangzott újra a válasz.
A nővér aggódó szívvel hagyta el a betegszobát.
- Szűzanyám, tégy csodát - fohászkodott! Ne hagyd elveszni ezt a szegény lelket!
Alig tett azonban néhány lépést a folyosón, a beteg sürgősen hívatta:
- Nővér, nővér, hívjon papot! Rövid előkészület után buzgón meggyónt, megáldozott, s fölvette a betegek szentségét a pápai áldással.
Utolsó pillanataiban hálás szívvel csókolgatta a Csodásérmet és mondogatta a kis fohászt.

Bevezető
         Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

MÁSODIK NAP
     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?-Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellet szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt, Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( Forrás ) 

Bevezető
     Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!
     Az imák minden napra azonosak.
     A Kilenced befejezéseként kért Üdvözlégybe kérem mondják bele a Szeretetláng egyetemes könyörgését (az alábbi módon), mellyel az egész emberiség lelki átalakulását kérjük Isten Szent Anyjától!
     Kérem, hogy erejükhöz mérten – és az országunkban kialakult helyzetet figyelembe véve – vegyék ki részüket ezen Engesztelő Kilencedből, melyet minden hónap 13-val kezdődően megismételnénk!
     Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!
     Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek
     gyümölcse Jézus!
     Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
     imádkozzál érettünk bűnösökért,
     áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az
     egész emberiségre, most és halálunk óráján, amen!

ELSŐ NAP

     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

     Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...
Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért, e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért! A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve! 

Oltalom a harctéren

     Az 1942. év nyarán a Budapest Keleti pályaudvarról harctérre indultak honvédeink. A vezénylő fiatal tiszt fölszólította csapatát, hogy mindenki szerezzen be magának Csodásérmet, mert nem hajlandó olyan katonával elindulni, aki nem helyezte magát Szűz Mária különös oltalma alá. A csapat legénysége készséggel eleget tett a parancsnak. Egytől-egyig fölvértezték magukat a Csodáséremmel.
     Történt azután, hogy orosz földön kemény ütközetre került sor. Egyszer csak arra eszméltek, hogy támadóik bekerítettek őket. Egyetlen lehetőség sem volt, hogy a gyűrűből kitörjenek. Szovjet fogságba esni pedig gyötrelmesebb volt a halálnál. Mindenki a Csodásérmű Szűzanyába helyezte bizalmát.
     Mintha vakság sújtotta volna az ellenséget, azok érthetetlen okból visszavonultak. Honvédeinknek bántódás nélkül el tudtak vonulni és a derék csapat utolsó szál emberig hazakerült Budapestre. Többen sebesülésekkel ugyan, de valamennyien életben maradtak. 

(Kemény beszéd!)

Tisztelt Corvin-köziek!
Pesti Srácok és pesti Lányok!
Tisztelt emlékezők!

Nem ünnepelni jöttem a Corvin-közbe. Nincs okunk az ünneplésre. Emlékezni és emlékeztetni jöttem el e szent helyre. 
Emlékezni a magyarok legújabb kori aprószentjeire, akik életüket adták Nemzetért, a Hazáért, a Becsületért és a Tisztességért.
Életüket adták a Szakrális Magyarországért.
A Corvin-közi srácok és lányok gyújtópontok voltak és példaképek. A fegyveres ellenállás bátor harcosai. Példájukat követték munkások, parasztok, fiatal értelmiségiek. Nem az elősző rendszer haszonélvezői, grófok, bárók, bankárok, nagytőkések. A lázadók sem szocializmust, sem kapitalizmust nem akartak.
Harmadik úton akartak járni. Igazságos, a Nemzet hagyományait őrző és tiszteletben tartó harmadik úton. A magyar úton.
A szabadságharc a szovjet birodalom ellen bontakozott ki, de nem kívánták visszaállítani azt a rendszert sem, amely évszázados hagyományai alapján az embereket kirabolta, és szegénységbe taszította.
12 nap alatt bebizonyították a világnak, hogy a Magyar Nép államalapító, nemzetformáló ereje ott szunnyadt a magyar emberek szívében, lelkében. Mértéktartó, igazságos, becsületes, egymást szerető emberek fogtak fegyvert, vagy emelték fel szavukat a gonosz ellen.
Az ön - és közösségszervező erő csodákat művelt. A betört kirakatokban a közösségi tereken papírdobozokba összegyűjtött forintokhoz, az üresen maradt lakásokhoz, rabló, pusztító kéz nem akadt. Mert még a tolvajok is érezték a mámorító érzést, a szabadságot. Érezték és tudták, hogy nem a gazdagokat, a bankárokat, hanem a hasonló sorsúakat lopnák meg.
Isten mindannyiunk lelkébe beleoltotta a lelkiismeretet.
56 bebizonyította, hogy a magyarság ősi erényei: becsület, testvéri szeretet, hazaszeretet, kiolthatatlan értékek.
A tiszták és becsületesek, könnyen becsaphatók. Ezért hihették el a szabadságharcosok, hogy Nyugatról bármiféle támogatást kaphatunk. A lélek győzött az értelem felett. Hiszen tudhattuk, hogy nyugatról sem a tatárjárás, sem a török dúlás, sem a Rákóczi szabadságharc, sem 1848 szabadságharca során segítséget nem kaptunk. Csak ígéretet.
'56 gyalázata abban állt, hogy nemcsak a vezetőkkel, hanem a néppel is elhitették, hogy jön a segítség. Rádión keresztül naponta küldték bíztató, támogató üzeneteiket, miközben már régen a világ két nagyhatalma kiegyezett. 
Kiegyeztek, mert érdekük közös volt: pusztuljon a magyar élet, pusztuljon a magyar szellem, pusztuljon az évezredek óta magyarságot összetartó szellemi-lelki kapcsolat.
Az '56-os szabadságharc alatt a Corvin-közben, a Kossuth téren, Mosonmagyarovárott, Salgótarjánban és számos más helyen fegyverrel bizonyították könyörtelenségüket, gonoszságukat, a világ gonoszai. Nem csak a fegyveres lázadókat, hanem az ünnepelni vágyó, szabadságukat örömmel megélő, a szabadság mámorába merülő sok száz fegyvertelen magyart, nőt, férfit, gyermeket is meggyilkoltak.
Ezért emlékeztetni szeretnék mindenkit. A gonosz lételeme a pusztítás. Az ősgonosz elvét vallják: pusztítsd el mindenáron akár fegyverrel, vagy más eszközzel! Ha nem tudod elpusztítani, akkor épülj be, rombold belülről! Ha így sem érsz célhoz, állj az élére!
Ezt tette Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Gyurcsány Ferenc. Rákosi zseniális kis gonosz törpe elszívta a levegőt, elvette az élelmet a magyar emberektől. Gerő Ernő ott folytatta ahol Spanyolországban 1937-ben abbahagyta. Ő és eszmetársai 1937-júmiusától szeptemberéig több mint 5500 papot, 12 püspököt, több mint 500 apácát végeztek ki. Gonoszságukra jellemző, hogy a holttesteket elföldelték, majd kiásták, hogy levizelhessék őket.
Kádár János ugyanezen gyalázatos módon járt el 56 hőseivel. Jelöletlen sírgödörbe lökték őket, dróttal összekötött kezekkel és lábakkal. 
A földbe lököttek testét ugyan megölték, de lelküket, szellemüket elpusztítani nem tudták.
56-tól 89-ig a rabtartók az emberek lelkét, szellemét gyilkolták.
89-ben azt hittem, hogy '56 a legnagyobb ünnepünk lesz. Megbüntetik a gyilkosokat és megjutalmazzák a hősöket. Tudjuk nem ez történt. A rabtartók színt, ruhát, izmust váltottak. Szocializmus helyett, kapitalizmust építettek. Az 56-os hősöket eszközként használták, közöttük ellentéteket szítottak. Lelki, anyagi megaláztatásukat 56 hőseinek öregkorukban is el kellett szenvedniük.
2006-ban a rabtartók utódai megmutatták, hogy nem változtak. Tömegbe lőni, tömeget verni a Magyar Nemzetet megalázni, a magyar nemzeti lobogót meggyalázni... csak az alkalmat keresték.
A rabtartók elfelejtették, hogy a Magyar Nemzet soha le nem győzhető. Gyilkolható, gyalázható, de le nem győzhető.
Ezért innét üzenem a világ hatalmasainak és azok hazai helytartóinak, hogy a Magyar Lélek él, teremtő Istenünk működik bennünk és általunk.
Szakrális Magyarországot akarok!
Nem felejtünk el benneteket pesti srácok, 56-osok.
56 szelleme ma is él bennünk és mindörökké élni fog. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan magyar gyermekek, nők és férfiak, akik hajlandóak életüket a Hazáért áldozni.
Kérem a mai korban élő magyar politikai, gazdasági, szellemi, egyházi vezetőket, ne feledjék, minél magasabb pozícióba kerülnek annál nagyobb a felelősségük, és így annál nagyobb a bűnük, ha a magyar ősiség ellen vétenek.
Herodotos görög bölcselő lejegyezte: a magyar szkíták a törvényeket nem kőbe vésik, hanem szívükben hordják.
Kérek mindenkit, hogy a szívükkel lássanak! Ne engedjék, hogy a sátán szép szavakkal elméjüket elhomályosítsa.
Életem alkonyán itt és most Dsida Jenő Magyar Zsoltár című gyönyörű versének örökérvényű soraival teszek tanúságot:
"Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!"
(...)
"ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,"
(...)
"dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!"

"Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele!"
(..)
"Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!"

Papp Lajos professzor

2012. október 23-án a Corvin-közben elhangzott  beszéde nyomán

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyerekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlé-kezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére. Forrás1 ; Forrás2 

A csoda híre villámgyorsan terjedt Rómában és az egész világon

     Mindenki kérdezősködött és mindenki mesélgette a keveset, amit a dologról megtudott. A legbuzgóbb érdeklődő, Chlapouski generális volt, aki nem nyugodott amíg személyesen nem találkozhatott a csodálatosan megtérttel. Ostromolni kezdte kérdéseivel: "Mondja csak, igazán látta a szent Szűz képét? Szóljon, beszéljen, hogyan történt?" 
"Képét? – szakította félbe Ratisbonne– én nem csupán a képét láttam, hanem Őt magát, valóságban, személyesen, úgy, ahogy most önt látom magam előtt." 
     Nyolc napra rá Ratisbonne Alphonse, aki eddig egyáltalán nem volt járatos hit dolgában, belső megvilágosodásában ráeszmélt, hogy nem élhet tovább úgy, ahogyan addig. Szakítani akart a bűnnel és ezért kérte a Keresztséget. Mint az Apostolok cselekedeteiből is ismeretes, ilyen esetben nincs szükség várakozásra. Január 31-én Róma helyettes püspöke keresztelte meg őt az Il Gesù templomban, amikor is felvette a "Mária" nevet. Alphonse február 3-án meglátogatta XVI. Gergely pápát, aki megmutatta neki féltve őrzött kincsét, a Csodásérmét. 1842. február 17-én Rómában megindították e figyelemreméltó esemény kivizsgálását, melyet az egyházi hatóságok hitelesnek fogadtak el. Ratisbonne Alphonse hamarosan kérelmezte felvételét a jezsuitákhoz.

     A damaszkuszi út csodája megismétlődött! Saul is azt kérdezte "Ki vagy?", ám a feleletre nem kellett neki sem várakoznia, mert lelkén átáradt az egyedüli üdvözítő Krisztus Fénye. 
     A csodálatos megtérés ügyét a római Szentszék hivatalos vizsgálat alá vette és 1842. június 3-án XVI. Gergely pápaa következő dekrétumot adta ki: 
"Őeminenciáia, főtisztelendő Patrizi bíboros érsek, pápai általános helynök, igazolja, hogy a csoda, melyet a jóságos Isten a Szeplőtelen Istenanya közbenjárására Ratisbonne Mária Alfonznak a zsidó hitről való hirtelen és tökéletes megtérése által művelt, igaz esemény, valóban megtörtént. Isten nagyobb dicsőségének és a Szeplőtelen Szent Szűz tiszteletének előmozdítása céljából Őeminenciája megengedi, hogy e nagy csoda írásban közöltessék, és az igazság jogerejével bírjon." 
     Erre a dekrétumra támaszkodva, a Szertartások Kongregációja 1894. július 23-án külön ünnepet engedélyezett a Csodásérmű Szeplőtelen Istenanya tiszteletére, mint ahogy már régebb idő óta külön ünnepe van a Szentolvasónak és a kármelita Skapulárénak. A Csodásérem ünnepét november 27-én üljük".  
    A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon. 
Alphonse Maria Ratisbonne-t 1848-ban pappá szentelték, és jezsuitaként annak az Egyháznak lett harcos katonájává, amelyet annyira gyűlölt. És íme "a jó fa jó gyümölcsöt terem", még előzőleg – mint neves embert –, felkereste tanácsadás végett őt két zsidó lány akik a vele való beszélgetések hatására megkeresztelkedtek. Ratisbonne atya megbízatásával visszatértek Palesztinába és megalapították a Notre Dame de Sion Leányainak Közösségét, melynek célja a gyermekkel való foglalkozás és iskolák fenntartása volt (Az intézmények ma is fennállnak!) (Alább a két Ratisbonne testvér)    

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával Theodorral együtt Palesztinába költözött és egész életétükben népük megtérítésén fáradoztak. Először a Sion Leányainak kolostora volt az alapbázis, ahonnan 1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion nevű kongregációt, pontosan azon a helyen ahol Pilátus háza állt és az iskola építése közben fedezték fel a "Flagellatio"kolostor hajdani romjait 1857-ben. Alphonse Maria Ratisbonne, több iskolát és árvaházat alapított a héber és arab gyermekek keresztényi nevelésére. (alább az Ecce Homo Monostor)

     1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek". (ld a legalsó képen!)

     A S. Andrea bazilika kápolnájában, ahol megtért, gyönyörű Csodásérmű Szűzanya oltárkép hirdeti a csodát. Kétoldalt, márványtáblák láthatók. A baloldalin ez áll: "Megátalkodott zsidóként jött ide, a Szűzanyát meglátva zsidóként borult le Előtte, de keresztényként emelkedett fel". A jobboldali pedig annak emlékét hirdeti, hogy Szent Maximilian Kolbe atya ennél a jelenési oltárnál mutatta be Első Szentmiséjét 1918. április 28-án. (ld alább!)
     Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös szívét, ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el?

2016-ban ünnepli az Egyház Tours-i Szent Márton 1700 éves évfordulóját.

Szent Márton, a koraközépkor egyik jelentős egyházi személyisége, aki a pannóniai Savarián (mai Szombathely) született 316/17-ben pogány római család gyermekeként. Gyerekkorát itt töltötte, fő tevékenysége azonban Galliához, legfőképpen Tours városához kötötte, lévén e város püspöke. Ám galliai tartózkodása idején sem feledkezett meg szülőföldjéről, ahová 357 körül vissza is tért. Először édesanyját, majd a város és a környék számos lakosát térítette meg. Szent Márton egyike azon szenteknek, akiket két nemzet, a magyar és a francia is patrónusának tart.

Személye szorosan összefonódott a katonaszent, lovagszent, vagyis az Athleta Christi eszméjével, és az aszketikus életideállal, kevésbé közismert azonban, hogy nagy hatású gyógyító és ördögűző is volt. (Lásd holnap az életrajzát!)

1842. január 20-án feltűnő csoda irányította a figyelmet a Csodásérem rendkívüli kegyelmi hatására. 

     Alphonse Ratisbonne strassburgi vallástalan zsidó családból származott. Párizsi tanulmányai befejeztével szülővárosában lett banktisztviselő és 28 évesen már következetes liberál-ateista. Szüleivel együtt megtagadta Theodore nevű bátyját, amiért az katolikus pap lett (1830-ban). A diaszpóra hagyományait valamiképp tisztelve, saját unokahugát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti protestáns családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt otthon. 

     Várakozás közben (mily érdekes) a báró egyik buzgó katolikus fiával keveredett beszélgetésbe, majd vitába a kereszténységről. Ratisbonne, aki felvilágosultsága következetességével bőszen érvelt, még durva szavakra is ragadtatta magát. Kijelentette, hogy "zsidónak születtem és úgy is fogok meghalni"! A fiatal báró, hogy véget vessen a vitának, barátságosan megkérte Alphons-ot, hogy "szó, ami szó", fogadjon el tőle egy Csodásérmet, melyet Labouré Katalin látomása alapján készítettek. Nézze – mondta a báró –, ön egy komoly és szilárd felvilágosult ember! Kössünk egy fogadást! Ratisbonne csak nevetett, de tekintve, hogy közben odagyűltek vendéglátójának gyermekei is, visszafogta magát és puszta udvariasságból belement a játékba, sőt még ígéretet is tett, hogy nem csak a nyakában fogja viselni, de még a báró által megmutatott Szent Bernát"Emlékezzél meg" kezdetű imáját is hajlandó lemásolni.
     A fiatal Bussiere báró másnap, felkérte egyházközségi imaközösségét, hogy imádkozzanak a szándékára, sőt egy idős gróf barátját kifejezetten megkérte, hogy imádkozzon egy figyelemre méltó izraelita fiatalember megtéréséért! A grófnak elmondta, hogy lemásoltatta vele Szent Bernát híres imáját is. Az idős ember ezt válaszolta: "Barátom, ha valaki elmondja az 'Emlékezzél meg' kezdetű imát, akkor nincs mit aggódnunk. Meg fog térni!" (Csak a nyomaték kedvéért jegyzem meg, hogy ez a gróf még aznap elment a S. Andrea delle Fratte templomba – ahová szentmisére járt – és százszor elmondta a Bernát imát, Ratisbonne megtéréséért. A lappangó betegséggel küzdő gróf, még aznap este meghalt!)

     Január 20.-a csütörtöki nap volt. Bussiere báró, az elhunyt gróf temetését intézte és felkérte Ratisbonnet, hogy kísérje el a Szent András templomba. Megkérte, hogy várakozzon rá a jobboldali hajóban. A gróf ott volt széltében-hosszában felravatalozva és Alphonse felettébb csodálkozott, hogy a ravatal körül egy fekete kutya csaholt.
Amikor a báró visszatért, legnagyobb meglepetésére, barátját a baloldali részben találta, térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa előtt. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált. Aztán amikor végre felnézett, az arca könnyben úszott és mélységes megrendülés tükröződött rajta. Elővette Csodásérmét, rámutatva, nagy nehezen így szólt: „Őt láttam... Őt láttam!” Amikor kissé megnyugodott, elmondta: „Alig töltöttem pár pillanatot a templomban, megmagyarázhatatlan izgalom és nyugtalanság fogott el. Eltűnt körülöttem minden, illetve úgy láttam, hogy az angyalok kápolnájából fényesség árad. Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd. Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok, akik nem hisznek! Kérem – fordult a báró felé, aki szintén könnyezett –, vigyen innen ahová csak akar!” Mellesleg, Alphonse később sem tudta megmagyarázni, hogyan jutott át a hatalmas ravatalon, hiszen semmi mást nem látott maga előtt, mint a kegyelmet sugárzó két kezet.

     A báró a közeli Jezsuiták rendházához kísérte, ahol bemutatta Jean-Philippe Roothaan atyának, az általános főnöknek. 
     A tiszteletreméltó pap így számolt be a nevezetes látogatásról: "Ratisbonne-t először láttam életemben. Egész viselkedése nagy izgatottságot árult el. Mellén a Csodásérmet viselte. Meglepődésemet igyekeztem eltitkolni, de közben behatóan figyeltem őt. Néhány elejtett, szaggatott szavából tisztán kivettem, hogy itt nem hétköznapi dologról van szó. Töredelmesen mesélte, hogy egy félórával ezelőtt még ócsárolta Jézus Krisztus hitét. "Tegnap éjjel – mesélte a megtért –, hiába igyekeztem gondolataimat másfelé terelni, mégis untalan egy különös alakú, fekete keresztet láttam magam előtt, Krisztus alakja nélkül... olyan volt, mint az érmemen... Most már értem! – zokogta el magát." (folyt) 

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében. Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

Azt mondják a hatalmasok, 
hogy egy embernek hat alma sok.
És ez hatalmas ok,
mert a polgárok hatalma sok.

Kardvívó győzött tussal,
nevét írták vörös tussal.
Lezuhanyzott meleg tussal,
karnagy várta hangos tussal.

Mentő-mentében botlott meg a hős mentő, 
hazafelé mentében.

Szövődében kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.

Ádám így szólt: 
Kertedben Uram, minden bőséges és egész, 
az én egész-ségem mégis felemás.
Válaszként a Teremtő, feleséget teremt Ő.
Ádám boldog ugyan, de csak kimondja:
Jó a feleség, de csak fele-ség, kettő lenne egész-ség!
Így lett Ádám baja s vétke, örök elégedetlensége.

Érdekes, örömteli és érthetetlen...

     Az olasz labdarúgó bajnokság egyik élvonalbeli együttesének, a Lazio Rómának a himnusza az 1956-os Magyar Forradalomnak és Szabadságharcnak állít-e emléket. Római mérkőzéseit a Lazio szurkolóinak több tízezres tömege valóban minden mérkőzésen elénekli az Avanti ragazzi di Buda, avanti ragazzi di Pest c. dalt, amely a klub himnusza. Kérdés, hogy mind a mai napig hol voltak a magyar rádió, a magyar televízió, a magyar távirati iroda római tudósítói az elmúlt jó fél évszázadban? Hogyhogy erről nem adtak sohasem hírt?
     Alább olvashatjuk a dalszövegét, amiként meghallgathatjuk a szurkolók lelkes énekét!

http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/1504-avanti-ragazzi-elore-budapesti-sracok-az-mvsz-elnoksegenek-allasfoglalasa-es-palyazati-felhivasa

https://www.youtube.com/watch?v=dbp4bjaiwjo

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Mindszenty hercegprímás 1956. november 3-i, évtizedekig elhallgatott beszéde (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=lX-pCkIeoW0

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

XII. Piusz pápa
DATIS NUPERRIMIS kezdetű levele

Róma, 1956. november 5.

     Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.
     Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet.
Istennek Kainhoz intézett szava: "Testvéred vére hozzám kiáltott a földről" (Gen 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró a közönséges polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében.
     Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek –  Tisztelendő Testvérek – és a híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát.

XII. Piusz

Lyukas zászló III.
okt. 21, 2015 | Blog, Molnár Tibor cikke (részlet)

Emlékezünk, de továbbra is keressük a válaszokat: HOGYAN LÉTEZIK, hogy
     Az 1956. április 4-i díszszemlén meneteltek a kék, és a zöld ávó egységei is, amelytől oly sokan, jogosan rettegtek. Önök elgondolkoztak-e már azon, miként lehet, hogy ez a rettegett erőszakszervezet, szinte néhány nap alatt összeomlott? Elgondolkodtak-e már azon, hogy miközben a forradalom kultikus helyeket teremtett, mint a Corvin köz, a Tűzoltó utca, a Maros utca, vagy akár a Baross tér és a Kilián laktanya épülete is, de az Andrássy út 60 (vagy, ahogy 1956-ban nevezték, Magyar Ifjúság útja) például sértetlen maradt, miként a Belügyminisztérium épülete is. (Alább a Belügyminisztérium épülete 1951-ben, ahol a daráló is működött! /a szerk./)
     Hogy létezik az, hogy a budapesti pártbizottság épületét a Köztársaság téren megrohamozták, de ugyanakkor az Akadémia utcai pártközpont sértetlen maradt? Ami pedig teljesen érthetetlen, hogy a magyar nép által annyira gyűlölt vezetők 1956-ban egytől-egyig sértetlenek maradtak? A Corvin-közben kialakult egy nagyon kemény mag, akik szinte az utolsó csepp vérükig védték állásaikat, azonban ha valaki egy kicsit is ismeri a hely fekvését anno, akkor pontosan tudhatja, hogy stratégiailag teljesen védhetetlen volt, ezért a felkelők a lehetetlenre vállalkoztak, úgy, hogy a közelben semmilyen olyan objektum nem volt, ami miatt ott kellett kialakítani állásukat. A Blaha Lujza téren lévő, úgynevezett Szabad Nép Székház sokkal fontosabb volt, amelyet ugyan elfoglaltak a felkelők, de ez mégsem vált olyan kultikus hellyé, mint a Corvin-köz. A Kilián laktanya sem volt olyan fontos laktanya, amely indokolttá tette volna elfoglalását, hiszen ott csak „lapátos katonák” voltak elszállásolva. A Széna tér hadszíntérré tétele már stratégiailag fontos volt, mert ezzel kézben lehetett tartani Buda egy részét, de itt ismét fel kell, tegyek egy kérdést: a Móricz Zsigmond körtéren folytak harcok, de az onnan egy kőhajításra lévő Hadik laktanyát a Bartók Béla úton (amely egyben a Katonapolitika központja volt) mégsem foglalták el a forradalmárok. Miért? Az első néhány nap után a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium néhány prominense meg tudott szökni a Szovjetunióba, de ismert volt, hogy a Beloiannisz utca – Szalay utca – Néphadsereg utca által határolt részen rengeteg magas beosztású honvédtisztnek, ávós tisztnek, belügyi dolgozónak volt lakása, de a szovjetek által lakott objektumokat sem érte semmiféle támadás. Pontosan ismert volt a Pasaréten lévő villák és azok lakóinak névsora is. Igaz, féltek a forradalom napjai alatt, de sértetlenül megúszták az egészet.
Nos? (Alább, lásd a Corvin köz 56-os képeit!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Haljunk meg Krisztussal, hogy vele éljünk!
     Látjuk, hogy egyrészt a halál nyereség, másrészt pedig az élet büntetés. Ezért mondja Pál is: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Fil 1, 21). Kicsoda Krisztus, ha nem a test halála és a lélek élete? Ezért haljunk meg vele, hogy vele együtt éljünk! Akarjunk mindennap így meghalni, és tényleg haljunk is meg így, hogy lelkünk a halál által el tudjon szakadni a testi vágyaktól, és a halál képét öltse magára oly magasságokba emelkedve, ahová már nem érhetnek fel a földi szenvedélyek, és nem is tudják már a lelket beszennyezni. A test törvénye ugyanis a lélek törvénye ellen tusakodik, és bűnbe is viszi a lelket. De mi erre az orvosság? Ki vált meg e halálra szánt testtől? Az Isten kegyelme, Jézus Krisztus a mi Urunk által (Róm 7, 24).
     Van tehát orvosunk, használjuk is az orvosságát. A mi orvosságunk Krisztus kegyelme, és a halálra szánt testünk. Szakadjunk el tehát a testtől, de ne szakadjunk el Krisztustól. Bár testben élünk, mégse kövessük a test kívánságait, ne mondjunk le a természet jogairól, de becsüljük többre a kegyelmi adományokat.
Mi többre van még szükség? Egynek a halála megváltotta az egész világot. Krisztus nem halhatott volna meg, ha nem akarja, mivel minket semmi mással nem tudott volna jobban megmenteni minket az életre, mint a halálával. Így lett az Ő halála mindenki élete. Halála jegyét hordozzuk magunkon, halálát hirdetjük imádságunkban, azt magasztaljuk áldozatbemutatásunkban. Az ő halála győzelem, az ő halála szentség, az ő halála minden évben a világ főünnepe.
      Mit mondjunk még a halálról, amikor isteni példa mutatja nekünk, hogy csak a halál szerezte meg a halhatatlanságot, és csak a halál váltott meg minket a haláltól? Nem kell tehát gyászolnunk azt a halált, amely mindnyájunk üdvösséget hozta. Nem kell menekülnünk attól a haláltól, amelyet Isten Fia sem tartott magához méltatlannak, és nem is került el.
     Eredendően a halál nem tartozott hozzá természetünkhöz, hanem Isten gyógyszerül adta a bűnbeesett embernek. Úgy kellett, hogy a halál állítsa helyre, amit az élet elveszített. Ha a kegyelem nem segítene, a halhatatlanság inkább teher lenne, mint előny.
     ó, Ki ne félne-tisztelne téged Urunk, ki ne dicsérné nevedet? Egyedül csak te vagy a Szent, eljön majd minden nemzet, és színed elé borul (Jel 15, 3-4).
(Szent Ambrus püspök, testvérének, Satyrusnak haláláról írt leveléből)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

XII. Piusz pápa
LAETAMUR ADMODUM kezdetű levele

Róma, 1956. november 2.

     Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó "LUCTUOSISSIMI EVENTUS" kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.
     Nem kisebb örömmel vettük tudomásul, hogy szeretett fiainkat. S. Wyszynski bíborost, Varsó érsekét, valamint Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, akiket a múltban eltávolítottak székükből, visszaállítottak méltóságukba és felelős hivatalukba, ahol örvendező tömegek fogadták őket diadalmas üdvözléssel, miután ártatlannak és igazságtalanul megvádoltnak jelentették ki őket. Reményt táplálunk aziránt, hogy ez jó előjele mindkét országban az újjászervezésnek és a béke megteremtésének, az eddiginél józanabb és tökéletesebb elgondolás alapján. Ezért mégegyszer azzal fordulunk ezen országok valamennyi katolikusához, hogy hozzák összhangba erőiket, csoportosuljanak törvényes pásztoraik köré és így szorgalmas munkával ennek a szent ügynek továbbvitelére és megerősítésére szenteljék magukat. Mert ha egy ilyen alkalmat elszalasztanak, akkor sohasem fogják tudni elérni az igazi békét.
     Azonban egyik félelmünk még le sem csillapult lelkünkben, máris másik aggasztó helyzet állt elő. Amint tudjátok, Tisztelendő Testvérek, a középkeleten egy másik harci cselekménynek a lángjai csapnak fel fenyegetően, nem messze a Szentföldtől, ahova leszálltak egykor Isten angyalai az égből és az isteni Gyermek jászola fölött lebegve békét hirdettek a jóakaratú embereknek. (Lk 2,14) Mi, aki egyforma atyai szeretettel ölelünk át minden népet, nem tehetünk mást, mint imádkozunk a kegyelmek Atyjához és minden vigasztalás Istenéhez (2Kor 1,13) és sürgetünk mindnyájatokat, hogy imáitokat egyesítsétek a mienkkel, hiszen "harci fegyvereink nem földi, hanem isten erejűek" (uo. 10,46). Egyedül belé helyezzük reményünket, aki mennyei fényével meg tudja világosítani az emberek elméjét, feldühödött akaratukat jobb belátásra bírja, hogy így helyreálljon a jogos rend a nemzetek között, mindnagyobb kölcsönös előnyükre, mindig biztosítva az érdekelt felek törvényes jogait. Minden embernek, különösen azoknak, akik népek sorsát tartják kezükben, szem előtt kell tartania, hogy háborúból sohasem származhat tartós jó, de annál inkább rengeteg baj és szerencsétlenség.
     Az emberek között felmerült nézeteltéréseket sohasem lehet hadseregekkel, mészárlással, rombolással megoldani, hanem csak méltányossággal, törvényességgel, okossággal és igazságossággal. Ha az igazi béke utáni vágytól hajtott bölcs emberek összegyűlnek, hogy ilyen komoly problémájukkal foglalkozzanak, minden kétséget kizáróan arra kell kényszerítve érezniök magukat, hogy az igazságosság útját válasszák és ne az erőszak meredek lejtőin kalandozzanak, ha megfontolják, hogy milyen nagy veszélyei lehetnek egy háborúnak, amely kis szikrából hatalmas tűzvésszé tud fejlődni.
Szeretnénk felhívni a kormányok figyelmét ezen veszedelmes válság idején mindarra, amiről szóltunk. Nem tudunk kételkedni abban, hogy meg vannak győződve arról, hogy semmi más érdek nem vezet bennünket, hogy így tegyünk, mint minden ember közös java, s a közjólét, mely sohasem fog virágozni, ha testvérvér öntözi.
Így tehát, mint már mondottuk, különösen Isten gondviselésébe és kegyelmébe vetjük reményünket és sürgetünk benneteket, Tisztelendő Testvérek, hogy ne szűnjetek meg bátorítani és támogatni az imahadjáratot, amelynek, valamint Szűz Mária közbenjárásának hatására az Úr kegyesen megadja, hogy a háború veszélye megszűnik, a nemzetek közötti nézeteltérés kedvező megoldásra jut, az Egyház isteni Alapítója által szentesített jogait biztosítják mindenki javára és "a népek minden családja, akiket a bűn sebe elszakított egymástól, az Ő édes uralmának hódol." (Krisztus Király ünnepének könyörgése)
     Végül egész szívünkkel küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és a gondjaitokra bízott nyájra, amely bizonyára hozzátok hasonlóan fog válaszolni megújított buzdításunkra - apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelmek hordozóját és atyai jókívánságaink bizonyítékát.

XII. Piusz

Kosztolányi Dezső: Kedves

Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szorítod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádsága pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

IMAÓRA, SZENTMISE ÉS FELAJÁNLÁS
EURÓPA ÉS HAZÁNK VESZÉLYHELYZETÉBEN

Minden hónap első keddjén imaórát szervez
az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia.
Címe: 1131. Bp., Babér u. 17.

(most nov. 3-án)

M3 metróval a Gyöngyösi útig,
vagy a 105-ös busz végállomása.
A templom előtt nagy fizetős parkoló van!

Program:
   Oltáriszentség előtt: 12 órakor Úrangyala imádság;
   Isteni Irgalmasság rózsafüzére;
   Litánia Szent Mihály főangyal tiszteletére.
   A szentségi áldás után a Szent Mihály himnusz éneklése,
   majd utána Szentmise –
amikor a liturgia engedi ‒ könyörgés Szent Mihály arkangyal közbenjárásáért a Gonosz elleni küzdelmeinkhez.)
   Mise után a lourdesi kápolnába vonulunk, ahol
   Szent II. János Pál pápa szavaival megújítjuk felajánlásunkat
a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.

     Mindenszentek Napja – mint főünnep – azoknak a szenteknek (tehát a Megdicsőült Egyháznak) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2), vagyis a Szenvedő Egyház (az üdvösség várományosainak) ünnepével!

     Mindenszentek Napjának estéjét a halottak napi estének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottakért.
Ezen estén – ahány halottja van a családnak –, annyi gyertyát szokás gyújtani otthon és elimádkozni értük a rózsafüzért, ezen záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat (......), és az örök Világosság fényeskedjen neki(k)! Nyugodjan(ak) békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.
     A Mindenszentek napját ünneppé III. Gergely pápa (690-741) tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emlékezetére.
     IV. Gergely pápa (790-844) tette november 1-jére és egyetemes ünneppé.
     A Mindenszentek Ünnepe ekklesziológiailag (egyháztanilag) a Diadalmas (megdicsőült) Egyház ünnepe, amely a mennybe jutott, üdvözült lelkek társasága. Őket a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (a Küzdő Egyházzal) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel (a Szenvedő Egyházzal). A Katolikus Egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az un. "egész emberiségre" a Küzdő-, Szenvedő- és Megdicsőült Egyház összefogására alapoz!)
     Amiként a Katolikus Egyházban a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

Szent Bernát apát, így ír: „Mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk, mit érnek el azzal, ha mi dicsérjük őket, és a mai napon különösen ünnepeljük? Ugyan mit számít azoknak a földi dicsőítés, akiket a Fiú biztos ígérete szerint maga a mennyei Atya dicsőített meg? A szentek nem szorulnak rá a tiszteletünkre, ez csupán a mi érdekünk, csak a mi hasznunk! Ami engem illet, meg kell vallanom, hogy a róluk való megemlékezés hő vágyat gyullaszt bennem. Az első ilyen vágy, amelyet a szentekről való megemlékezés bennünk felkelt – vagy még jobban megerősít – az, hogy átérezzük boldogító közösségüket, és majdan méltók legyünk az üdvözült lelkek társaságára égi otthonukban: találkozzunk Máriával a mi Anyánkkal, a pátriárkák karával, a próféták soraival, az apostolok testületével, a vértanúk népes seregével, a hitvallók táborával, a szüzek kórusával, egyszóval együtt legyünk, és együtt örvendezzünk a Mindenszentek egész közösségével, a mi Urunk Jézus Krisztusban.” 

IMAÓRA, SZENTMISE ÉS FELAJÁNLÁS
EURÓPA ÉS HAZÁNK VESZÉLYHELYZETÉBEN

Minden hónap első keddjén imaórát szervez
az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia.
Címe: 1131. Bp., Babér u. 17.

(nov. 3-án)

M3 metróval a Gyöngyösi útig,
vagy a 105-ös busz végállomása.
A templom előtt nagy fizetős parkoló van!

Program:
   Oltáriszentség előtt: 12 órakor Úrangyala imádság;
   Isteni Irgalmasság rózsafüzére;

   Litánia Szent Mihály főangyal tiszteletére.
   A szentségi áldás után a Szent Mihály himnusz éneklése,
   majd utána Szentmise –
amikor a liturgia engedi ‒ könyörgés Szent Mihály arkangyal közbenjárásáért a Gonosz elleni küzdelmeinkhez.)
   Mise után a lourdesi kápolnába vonulunk, ahol
   Szent II. János Pál pápa szavaival megújítjuk felajánlásunkat
a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.

A RÓZSAFÜZÉR ÍGÉRETEI SZENT DOMONKOSNAK ÉS BOLDOG ALÁNNAK

1) Különleges védelmet és nagy áldásokat ígérek azoknak, akik rózsafüzéremet áhítattal mondják.
2) A rózsafüzér hatékony védőpajzs a pokol ellen, elpusztítja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.
3) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti
vágyakozást ülteti a szívekbe.
4) Aki imádság által rám hagyatkozik, nem vész el.
5) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, nem hal meg bűnbánat nélkül: a bűnösök megtérnek, az igazak megmaradnak a kegyelemben.
6) Akik odaadón ragaszkodnak rózsafüzéremhez, nem halnak meg Szentségek nélkül.
7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.
8) A tisztítótűzből megszabadítom azokat, akik odaadón hűek rózsafüzéremhez.
9) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben, különleges dicsőséget fognak élvezni.
10) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.
11) Rózsafüzérem terjesztőit. minden szükségükben megsegítem.
12) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér Társulatok tagjai életükben és halálukban testvérül kapják az égi szenteket.
13) Rózsafüzérem szeretete, nem csak az életben, de a halálban és az ítéletkor is külön érdemként segítő kegyelem – Fiam a mi Urunk által!
14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.
15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.

AVE MARIA!

Figyelmeztetés! Vannak sátánisták által gyártatott rózsafüzérek, amelyeket ingyen osztogatnak nagy rendezvényeken és kegyhelyeken, különösen a fiataloknak! Jellemzői: kínai gyártású zsinórra sütött műanyag, kék, rózsaszín, világító vagy fehér színben. A kereszt négy szélén ötszög (pentagon), melynek négy külső éle a kereszt végeit képezi, közepében a Nappal (ez a szbdkmvesek jele). Nincs INRI tábla, a Korpusz mögött egy kígyó kúszik, melynek feje Jézus feje mellett van, mely a sátán jele. Van olyan rózsafüzér is, ahol a kereszt szélén sátánfejek vannak. Fontos, ha meg is van szentelve, lehetőleg ne ilyennel imádkozzunk – jóllehet – a szentelés felülírja a rossz szándékot!

IMAÓRA, SZENTMISE ÉS FELAJÁNLÁS
EURÓPA ÉS HAZÁNK VESZÉLYHELYZETÉBEN

Minden hónap első keddjén imaórát szervez
az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia.
Címe: 1131. Bp., Babér u. 17.

(most nov. 3-án)

M3 metróval a Gyöngyösi útig,
vagy a 105-ös busz végállomása.
A templom előtt nagy fizetős parkoló van!

Program:
   Oltáriszentség előtt: 12 órakor Úrangyala imádság;
   Isteni Irgalmasság rózsafüzére;
   Litánia Szent Mihály főangyal tiszteletére.
   A szentségi áldás után a Szent Mihály himnusz éneklése,
   majd utána Szentmise –
amikor a liturgia engedi ‒ könyörgés Szent Mihály arkangyal közbenjárásáért a Gonosz elleni küzdelmeinkhez.)
   Mise után a lourdesi kápolnába vonulunk, ahol
   Szent II. János Pál pápa szavaival megújítjuk felajánlásunkat
a Szűzanya Szeplőtelen Szívének.