Eredményes kilenced
.jpg)
A 10-es számú Honvédkórházban történt az alábbi eset:
Komoly szívbajjal szállítottak be egy alezredest. Bár katolikusnak vallotta magát, közben azonban bevallotta, hogy több, mint 25 éve nem volt templomban s azóta nem is gyónt, mert nézete szerint, ezt csak a papok találták ki.
A nővér, látva a beteg súlyos állapotát, ajánlotta neki a Szentségeket. Tagadó választ kapott. Helyzete azonban mind aggasztóbbá vált. S mert a Csodásérmet sem fogadta el, a nővér titokban párnája alá rejtette azt és egy szent kilencedet kezdett érte a Szentséges Szűzhöz.
A beteg állapota rohamosan súlyosbodott. Gyónásról azonban hallani sem akart. Azzal csak fölöslegesen izgatnák őt – mondta.
A szentkilenced 5. napján a beteg hangos jajveszékeléssel fogadta a nővért:
- Kedves nővér, segítsen rajtam! Jaj, mindjárt meghalok!
- Alezredes úr! Ne keményítse tovább a szívét, mert a jó Isten még mindig megbocsátólag hajol önhöz és kínálja az alkalmat. Ha elutasítja ezt a kegyelmet is, örökre elvész a lelke. Már pedig milyen jó lenne egy hosszú földi szenvedés után a jó Istennel megbékélve, a szép mennyországba jutni!
- Nem! – hangzott újra a válasz.
A nővér aggódó szívvel hagyta el a betegszobát.
- Szűzanyám, tégy csodát - fohászkodott! Ne hagyd elveszni ezt a szegény lelket!
Alig tett azonban néhány lépést a folyosón, a beteg sürgősen hívatta:
- Nővér, nővér, hívjon papot! Rövid előkészület után buzgón meggyónt, megáldozott, s fölvette a betegek szentségét a pápai áldással.
Utolsó pillanataiban hálás szívvel csókolgatta a Csodásérmet és mondogatta a kis fohászt.
