A Mária-korszak kezdete
Labouré Szent Katalinnak három képben mutatta meg magát az Istenanya és úgy tűnik, hogy az 1830-ban kezdődő Mária-korszak valóban az utolsó idők nyitánya, ahogyan Grignon Szent Lajos is jövendölte: ,,Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 50/f.)
A Csodás Érem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. Az érem által a Boldogasszony nem csupán a világ figyelmét hívta fel lélekmentő tevékenységére, de valamilyen kezdődő súlyos veszélyhelyzetre is figyelmeztetett. A Szent Szűz szemei könnybe lábadtak, amikor erről beszélt: "A papokat üldözni fogják. A keresztet megvetik. Az utakat vér borítja. Az egész világ mély gyászba borul!" Egyébiránt, a jelenésben látott földgömb és az érem felirata is egyértelműen erre utal: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!"
A Csodás Érem elfogadása, hittel való viselése, a vonatkozó röpima imádkozása, az éremmel kapcsolatos rendkívüli események megismerése egyrészt igen széles körben rátereli az emberek figyelmét a Boldogságos Szűz lélekmentő tevékenységére, másrészt sok kegyelem forrását jelenti azok számára, akik kitartó ragaszkodásról tesznek tanúságot.
A Csodásérmet közben tízmilliós darabszámban verették az egész világon, és az Éremhez kötődő csodák oly elképesztő méreteket öltöttek, hogy kezdetben az orvosok "ritka jelenségnek", egyes aggodalmas egyháziak sajnos csak "delejességnek" minősítették. De mint mondtuk, ezek a megnyilatkozások csak a kezdetekre voltak jellemzőek, rövidesen ugyanis elenyésztek, mivel a lelki gyógyulások, a csodás megtérések igazolták az egyértelmű égi eredetet és ezek számban messze meghaladták a testi gyógyulásokét!
Katalin nővér élete nagy részét Párizs egyik munkásnegyedében – Reuilly-ben – töltötte. 45 éven át nagy szeretettel, türelemmel gondozta itt a szegény öregeket. Azon fáradozott, hogy békésen éljék le hátralevő napjaikat. Amikor már nehezen tudott járni, a portán teljesített szolgálatot, mindenkinek jó példát adva. „Istent látta mindenben és mindent Istenben látott” – hangzott el a szentté avatásakor. Negyvenhat éven át őrizte gyönyörűséges titkát. Az érdeklődők kíváncsi kérdéseit mindig ügyesen kivédte – elterelve magáról a figyelmet.
Élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és élete végén a főnöknőjével, akinek elmondott mindent: „Én csak puszta eszköz voltam. A Szűzanya nem az én kedvemért jelent meg” – mondotta.
Alázatos és egyszerű volt 1876. december 31-én bekövetkezett haláláig. Hetven évet élt.
(Az alsó képen látható montázs a jelenlegi (jelenési) kápolnát mutatja jobb oldalt LabouréSzent Katalin időskori hiteles fényképével)
