A csoda híre villámgyorsan terjedt Rómában és az egész világon
Mindenki kérdezősködött és mindenki mesélgette a keveset, amit a dologról megtudott. A legbuzgóbb érdeklődő, Chlapouski generális volt, aki nem nyugodott amíg személyesen nem találkozhatott a csodálatosan megtérttel. Ostromolni kezdte kérdéseivel: "Mondja csak, igazán látta a szent Szűz képét? Szóljon, beszéljen, hogyan történt?"
"Képét? – szakította félbe Ratisbonne– én nem csupán a képét láttam, hanem Őt magát, valóságban, személyesen, úgy, ahogy most önt látom magam előtt."
Nyolc napra rá Ratisbonne Alphonse, aki eddig egyáltalán nem volt járatos hit dolgában, belső megvilágosodásában ráeszmélt, hogy nem élhet tovább úgy, ahogyan addig. Szakítani akart a bűnnel és ezért kérte a Keresztséget. Mint az Apostolok cselekedeteiből is ismeretes, ilyen esetben nincs szükség várakozásra. Január 31-én Róma helyettes püspöke keresztelte meg őt az Il Gesù templomban, amikor is felvette a "Mária" nevet. Alphonse február 3-án meglátogatta XVI. Gergely pápát, aki megmutatta neki féltve őrzött kincsét, a Csodásérmét. 1842. február 17-én Rómában megindították e figyelemreméltó esemény kivizsgálását, melyet az egyházi hatóságok hitelesnek fogadtak el. Ratisbonne Alphonse hamarosan kérelmezte felvételét a jezsuitákhoz.
A damaszkuszi út csodája megismétlődött! Saul is azt kérdezte "Ki vagy?", ám a feleletre nem kellett neki sem várakoznia, mert lelkén átáradt az egyedüli üdvözítő Krisztus Fénye. 
A csodálatos megtérés ügyét a római Szentszék hivatalos vizsgálat alá vette és 1842. június 3-án XVI. Gergely pápaa következő dekrétumot adta ki:
"Őeminenciáia, főtisztelendő Patrizi bíboros érsek, pápai általános helynök, igazolja, hogy a csoda, melyet a jóságos Isten a Szeplőtelen Istenanya közbenjárására Ratisbonne Mária Alfonznak a zsidó hitről való hirtelen és tökéletes megtérése által művelt, igaz esemény, valóban megtörtént. Isten nagyobb dicsőségének és a Szeplőtelen Szent Szűz tiszteletének előmozdítása céljából Őeminenciája megengedi, hogy e nagy csoda írásban közöltessék, és az igazság jogerejével bírjon."
Erre a dekrétumra támaszkodva, a Szertartások Kongregációja 1894. július 23-án külön ünnepet engedélyezett a Csodásérmű Szeplőtelen Istenanya tiszteletére, mint ahogy már régebb idő óta külön ünnepe van a Szentolvasónak és a kármelita Skapulárénak. A Csodásérem ünnepét november 27-én üljük". 
A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon.
Alphonse Maria Ratisbonne-t 1848-ban pappá szentelték, és jezsuitaként annak az Egyháznak lett harcos katonájává, amelyet annyira gyűlölt. És íme "a jó fa jó gyümölcsöt terem", még előzőleg – mint neves embert –, felkereste tanácsadás végett őt két zsidó lány akik a vele való beszélgetések hatására megkeresztelkedtek. Ratisbonne atya megbízatásával visszatértek Palesztinába és megalapították a Notre Dame de Sion Leányainak Közösségét, melynek célja a gyermekkel való foglalkozás és iskolák fenntartása volt (Az intézmények ma is fennállnak!) (Alább a két Ratisbonne testvér)
1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával Theodorral együtt Palesztinába költözött és egész életétükben népük megtérítésén fáradoztak. Először a Sion Leányainak kolostora volt az alapbázis, ahonnan 1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion nevű kongregációt, pontosan azon a helyen ahol Pilátus háza állt és az iskola építése közben fedezték fel a "Flagellatio"kolostor hajdani romjait 1857-ben. Alphonse Maria Ratisbonne, több iskolát és árvaházat alapított a héber és arab gyermekek keresztényi nevelésére. (alább az Ecce Homo Monostor)
1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek". (ld a legalsó képen!)
A S. Andrea bazilika kápolnájában, ahol megtért, gyönyörű Csodásérmű Szűzanya oltárkép hirdeti a csodát. Kétoldalt, márványtáblák láthatók. A baloldalin ez áll: "Megátalkodott zsidóként jött ide, a Szűzanyát meglátva zsidóként borult le Előtte, de keresztényként emelkedett fel". A jobboldali pedig annak emlékét hirdeti, hogy Szent Maximilian Kolbe atya ennél a jelenési oltárnál mutatta be Első Szentmiséjét 1918. április 28-án. (ld alább!)
Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös szívét, ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el?
