A második jelenés
1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott.
Ismét selyemruha suhogást hallott.
Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte.
Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája a hajnalpír színében játszott. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott mindkét kezével. Tekintete Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényesebbnél fényesebb, drágaköves gyűrűknek látszó ragyogások látszottak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...
A Szentséges Szűz így szólt:
- Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik. A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'' Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait könnyedén kitárva leeresztette.
A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a földre. A Jelenés Asszonya kérte Katalint: ,,E minta szerint egy érmet kell veretni, s mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.''
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte. 
Katalin küldetése csak most kezdődik. Veretnie kell érmeket, a látott minta szerint. Hűségesen beszámolt mindenről gyóntatójának, ez azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. Mindkettő teljesítése szent előtte, ám az utóbbi útját szegi az előbbinek. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:
- Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.
