Régi magyar katolikus köszöntésünk: a »Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké amen«. Figyelemre méltó, hogy ezen köszönési formula a nyugati és déli országokban nem szokásos, inkább csak Közép-Európában.
Régen a katolikus parasztok, ha bármi munkába fogtak, vagy útra indultak, Jézus nevével fohászkodtak.
Jézus nevének tisztelete Szent Pál intelmében gyökerezik: »Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr!« (Fil 2,10-11). (Vö. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium nyomán)
A Kiskarácsonnyal (jan. 1) szoros összefüggésben áll Jézus neve napjának ünnepe, mely ha január 2-6-ika közé esik akkor vasárnap, ha pedig ilyen nincs, akkor január 2-án kell megünnepelni. Üdvösségünk e névben van, azért tiszteljük mi is az Egyházzal és hívjuk e szent Nevet a bűnök elleni harcokban segítségünkre. Főként ne hagyjuk elveszni a fenti ősi köszöntést, mert mindannyiszor részleges búcsút, a halála óráján 
kimondva pedig a kívánt föltételek mellett, teljes búcsút nyerhetünk XIII. Kelemen pápa 1759. évi szeptember 5-én kiadott rendelete szerint.
Jézus Szentséges Nevének ünnepén és ennek nyolcada alatt teljes búcsút nyerhet az, aki meggyón, megáldozik, szentmisét hallgat és a pápa szándékára legalább egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot és egy Dicsőséget elimádkozik. (IX. Pius, 1866.)
