6. nap
Az áldozathozatal szentje
Margit még állhatatosabban folytatta alázatos áldozathozatalát.
Egyre kevesebbet aludt, de annál többet időzött imádott Uránál az Oltáriszentség előtt. Kicsi cellája szegényes volt, ágya alig volt nevezhető ágynak. A templomban majdnem egész éjszakákat töltött térden állva, teljes elragadtatásban. Alig evett. A kolostorban amúgy sem dúskáltak az ételekben, inkább a szegényeknek főztek jobb ételeket. Margit nem evett húst, háromszor egy héten pedig nem evett és nem ivott semmit. Ez alól egyedül egy évben a farsang időszakában tett némi kis kivételt.
Kora hajnaltól későig kivette részét a munkákban. A szolgálóleányok szolgálója lett. Nem tűrte, hogy királylányként nézzenek rá. A sorakozó szegényeknek vitte az ételt, maga pedig nem nyúlt hozzá.
Szülei többször meglátogatták
leányukat. A káptalanház szomszédságában külön fogadó helyiségük volt. Ha a kürtök jelezték érkezésüket, Margit gyorsan szólt valamelyik szerzetes társnőjének, varrjon foltot rongyos ruhájára. Mária királyné a nagyhét folyamán többször együtt imádkozott az apácákkal és ott is lakott. Jöttek rokonok is és a királyi pár közeli ismerősei, hogy láthassák Margitot. Előfordult, hogy mély imádságából hívatták, és ilyenkor nehezére esett bárkit fogadni.
Legörömtelibb és legodaadóbb szolgálata a betegek ápolása volt. Folyamatosan ápolta, mosdatta, itatta, etette őket, ágyukat áthúzta. Vigaszt nyújtott és szelíd, szerető szavaival megerősítette, megenyhítette beteg testvéreit az igékkel. Előfordultak csodás gyógyulások is kezének érintésétől.
Nagyon sokat böjtölt, amiért néha megkorholta a rendfőnök anya. Mindemellett súlyosan sanyargatta magát. Ha bármi bűnt fedezett fel, vagy hallott, bevonult kis cellájába, és kíméletlenül megostorozta önmagát, de nem csupán ostorral. Egyszer egy parasztember sündisznót vitt neki ajándékba. Margit megcsináltatta a bőrét és azután azzal verette meg magát kedves szerzetestársnői egyikével. Volt, aki sírva fakadt. Egyik alkalommal Kinga soror fényt látott fölötte, majd lángokat, mintha égne. Felsikoltott és eldobta a flagrumot (ostort). Margit kérte, ne szóljon erről senkinek. Máskor imádság közben láttak fényt körülötte.
Éjjel-nappal vezeklőövet hordott, mely vasból volt, szögekkel. Gyakran hordott vezeklő inget is.
Szentünk sokat sírt Jézus szenvedésén. Oly nagyon sírt, zokogott, hogy apácatársait is megrendítette. Beszélt nekik az Úr értünk kiontott Véréről, kínszenvedéséről, melyet ő egész szívével átélt.
Egyebekben keveset beszélt, ha szólt, szelíden, kedvesen tette.
Másokat azonban mosolyogva, szívesen hallgatott. Szerettek közelében lenni, már szép ragyogó kék szemének tekintetétől is megnyugodtak testvérei.
Uram Jézus, add, hogy meglássam minden szenvedő testvéremben a Te Szent Arcodat, s hogy segítségére siessek, amikor szüksége van rám!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen
(Forrás: az első részben!) (folyt.)
