A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld 2
A kommunizmus tévtana nem csak valamilyen szociális megvalósulást tűzött ki célul, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekedett és törekszik. (...) Úgy tűnik, hogy az Istentől és az igazságtól való elszakadási folyamat feltartóztathatatlanul ma is folyik tovább! A profán politika nem hordoz igazi megoldást, mert a békés világ megteremtése csakis az ember és Isten, ember és ember kiengesztelődésével érhető el. Ez pedig a „felvilágosodás” liberalizmusával és a marxizmus-leninizmus tudatos ateizmusával végzetes irányt vett. Amikor ez a megosztó süllyedés a 20. század elején világméretű katasztrófává terebélyesedett, még időben megnyílt a menny és mentőövet küldött. 1917. május 13-án Szűz Mária megjelent Fatimában, a menekvés egyetlen eszközével a Szeplőtelen Szívnek való világfelajánlással és az általa meghirdetett egyetemes engeszteléssel!
A fatimai üzenet egy „életmentő ajándék” a világnak, melyet a világ vonakodott elfogadni! Ám, nem vádolhatjuk az Egyházat a világfelajánlás késedelméért! Mert vajon mi ‒ Isten Népe ‒ időben megvalósítottuk-e a napi rózsafüzér-imádságot, a Szeplőtelen Szívnek való egyéni és közösségi felajánlást, az első-szombatok megtartását, Szentmisével, szentáldozással és 15 percnyi (mise utáni) elmélkedéssel? Az egyéni és egyetemes engesztelésről a szegény bűnösök megtéréséért, a világ békéjéről már nem is beszélve! ‒ És?