3. Ez csodálatos és a reményen túlmutató! A világ fáradatlanul "fejlődik", és büszke gazdagságára, hatalmára, fegyvereire és zsenialitására. Az Egyház viszont határozott és biztos lépésekkel halad tovább évszázadokon keresztül csak Istenbe bízva, aki éjjel-nappal rajta tartja a szemét és oltalmazó kezét. Bár Isten egyetlen mozdulatával véget vethetne az emberi szenvedésnek, megvárja míg bensőséges imában fordulnak feléje, és ezáltal megszabadulhassunk az addig elkerülhetetlennek tűnő megpróbáltatásoktól.
Amellett, hogy a a lelkek számára az üdvösség útja tisztábban látható, a világ szellemétől való hatékony távolságtartás, az isteni akarattal való folyamatos egyesülését is elősegíti Krisztus békéjében. Abban a békében, melyet Krisztus kínszenvedése és keresztje által értünk, a mi üdvösségünkért elviselt. A keresztény bölcsesség ezen alapvető vágyát, a krisztuskövetők mindenkoron ápolták és hittel követték, olyannyira, hogy az imáik gyakoribbak és intenzívebbek voltak, amikor a Szent Egyházat vagy annak legfelsőbb vezetőjét erőszakos és méltatlan támadások érték. Márpedig az egységes imádság hatékony erejét példázza Péternek, az Úr Krisztus földi helyettesének szabadulása a börtönből (Apcsel 12, 6-10). A gonosz Heródes parancsára ugyanis börtönbe került és bizonyosan halálra szánta. Fogva tartói meg voltak győződve, hogy kettős bilincsbe verve, két katona között nincs olyan külső segítség, amely kiszabadíthatná. "Az egyház azonban szüntelenül könyörgött érte Istenhez" (ApCsel 12,5), és az Úr elküldte angyalát szabadítására! Ez mindenkor biztatás a kérő imák sikerességére, mert minél nagyobb a baj miatti félelem, annál nagyobb az esdeklő ima buzgalma Istenhez.
Krisztus példát adott nekünk ‒ isteni példát ‒, hogy az Egyház ne csak az ő parancsain, hanem az ő példáján alapuljon, hiszen egész életében gyakran és buzgón imádkozott az Atyához, még utolsó óráiban is a Getszemáné kertjében, amikor a lelkét keserűség és szomorúság töltötte el. (Lk 22,43) Nem önmagáért imádkozott, mert Ő nem félt, mivel Isten, legfeljebb embersége igényelte a részvétet. Krisztus értünk imádkozott, az egyházáért, amelynek imáit és jövőbeli könnyeit már akkor örömmel fogadta el, hogy irgalommal adja vissza őket.
(folyt.)