Betlehem
„Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az Én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e Velünk jönni, mert most indulunk csak el Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz Tőlünk.” És ezek után olyan lelkiállapotba kerültem, hogy jártányi erőm alig volt. Úgy éreztem, hogy fizikai erőm szinte fölösleges is, csak lelkem ereje hordoz, mellyel a Szent Szűzzel Betlehem sötét utcáit járom. A ködös utcákon keresünk szállást, de csak elutasítást kapunk mindenhol. (I/107-108) „Édesanyám! Alázatosan bocsánatot kérek Tőled. Nem akarok meginogni még a szörnyű kísértéseim közepette sem. Te tudod, milyen parányi porszem vagyok, és nem tudok semmit tenni Nélkületek?” Ő pedig így válaszolt: „És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz, és maradj rejtett alázatosságban!” A Szűzanya megígérte: „Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához.” A Szűzanya jóságos szavaival ismét felém fordult: „Gyere Velem! Szeretetlángommal végigjárjuk Betlehem sötét, ködös utcáit. Ne félj, Szent József és Én veled leszünk és addig, míg más nincs, mi hármasban járunk.” A fájdalom, melyekkel eláraszt, könnyben tartják szemeimet. A Szűzanya az Ő nagy fájdalmát sokszor átérezteti velem. Szeretetlángjáért, mely betölti lelkemet, szinte állandó fájdalmat hordok én is magamban. Vannak napok, mikor én is annyira szenvedek Vele együtt, hogy alig bírok járni. (vö I/112-113)
„Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján szállást keresni Szeretetlángomnak. Kármelita kislányom, Velem jössz és Szent Józseffel. Szívem Szeretetlángja szállást keres. Vedd az Én anyai Szívem egész aggodalmát és a szeretetet, mellyel Én is megalázva, sötét bizonytalanságban kerestem szállást Szent Józseffel. Most neked is ezen az úton kell elindulnod, csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez, de veled van Megváltód! Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd Őt! Ő jóságos, csak kérd hathatós pártfogását!” (vö II/8)
(Szívem Lángját) én fogom hitelesíteni külön-külön minden lélekben, hogy megismerjétek Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradását. - És míg ezeket mondta a Szűzanya, lelkemet a betlehemi barlang sötét homályában elmerülve tartotta, az „Ige testté lett” csodálatos nagy titkában. (…) A Szűzanya továbbra is az alázatosságra erősített meg. Így szólt: „Légy az a lélek, aki mindig csak (az) alázatosságot keresi. Akik téged tisztelnek, szeretnek, azoktól menj jó messzire és csak a megvetést keresd. Szeresd azokat, akik rosszat mondanak rólad és azokat, akik félreértenek.” Amikor szavait befejezte, hangja egybeolvadt az Úr Jézus szavaival. Ő így szólt: „Ez az Én tanításom, ezt cselekedd! Adok Én időt és alkalmat, hogy a feladott leckét gyakorold. Megváltó munkámban való részvételeddel azokat a lelkeket, akik megvetnek Engem és téged is félreértenek, kell közelembe hoznod. Nem könnyű, de a mi kezünk együtt gyűjt, aki pedig Velem gyűjt, az biztos eredményt ér el. Még ha a látszat nem is mutat eredményt, akkor is biztos lehetsz benne. Kérjétek Atyámat az Én nevemben, Ő megadja nektek, amit Általam kértek, csak legyetek bizalommal és Szent Szűzanyám Szeretetlángjára hivatkozzatok. Mert Ő lekötelezi a Három Isteni Személyt. Ő a Szentlélek Mátkája, és szeretete úgy felmelegíti a világban kihűlt szíveket-lelkeket, hogy feléledve, megerősödve emelkedhetnek Istenhez.” (vö II/19)
