A Hajnal Szép Sugara

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.
Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Feljegyzések a purgatóriumról 3

     1874. március 24. (húsvét utáni 2. vasárnap) Holnap minél többször látogassa meg az Oltáriszentséget. Mivel önnel tarthatok, abban a boldogságban részesülök, hogy az Úr közelében lehetek. Ez enyhülést ad!

1874. március 25. Most a második purgatóriumban vagyok. Halálom óta megjártam már az elsőt, ahol a lélek igen nagy szenvedéseken megy keresztül. A másodikban is szenvedünk, de kevésbé, mint az elsőben. Legyen elöljárója segítségére, ne sokat beszéljen; várjon, míg kérdezik!

1874. május. Az angyali üdvözlet ünnepe óta vagyok a második purgatóriumban. Először láttam a Szűzanyát, mert az elsőben nem látjuk. Amíg látjuk, megerősítő és enyhülnek szenvedéseink, ráadásul e drága Anya a mennyországról beszél. Ó, vágyakozom a mennybe jutni! Micsoda mártíriumot szenvedünk! Azt gondolom, hogy a Jóisten az ön javára és az én vigasztalásomra engedi a köztünk lévő párbeszédet.

Jól figyeljen arra, amit mondok: A Jóisten nagy kegyelmeket tartogat önnek, amellyel azt akarja, hogy sok lelket mentsen meg. Ha azonban ezt elhanyagolja, egy napon minden lélekről számot kell majd adnia, akiket megmenthetett volna. Bizony jól teszi, ha Szent Mihályhoz imádkozik, és másokat is erre biztat. Halála óráján boldog az az ember, akinek bizalma volt néhány szentben, mert védelmére kelnek Isten előtt ama rettenetes pillanatban. Merje az önre bízott leányokat az üdvösség nagy igazságaira emlékeztetni! A lelkeknek gyakorta szükségük van rá, hogy valaki felrázza őket, manapság még inkább, mint valaha.

El ne vesztegessen egyet sem a kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen, őt dicsőítse meg mindenben! Mert ön még annyi jót tehet a lelkekért! Bármit tesz, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszik-e Istennek, amire készül. És mindent Jézusért!

Én igen szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez, nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni Istent, ahogy ő kívánja, átélhet majd valamicskét abból az epedésből, mellyel annyira vágyakozunk egyesülni Jézussal, szeretetünk céljával.

Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Krisztus látható Egyháza
     Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után Newman hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért.
     1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én - néhány barátjával együtt - letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált. A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon. Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
     Newman rendíthetetlenül vallotta, hogy „van egy látható Egyház, szentségekkel és rítusokkal, melyek a láthatatlan kegyelem csatornái”.
     „Amióta katolikus lettem – írta Newman –, tökéletes békében és zavartalan belső csöndben éltem, a legkisebb kétely nélkül... Nem lettem buzgóbb, mint azelőtt voltam, de úgy tűnt, hogy viharos út után egy békés kikötőbe érkeztem, s hogy a boldogság, melyet ennek köszönhetően érzek, szűnös-szüntelen tart mind a mai napig.”

(folytatása köv.)

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó? Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"! Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

Feljegyzések a purgatóriumról 2

     1874. A főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne. A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások. L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni, ámde a plébániáját elhanyagolta.

A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha valamennyi tisztítóhelyen lévő lélekért tesz, mintha egyetlen lélekért tenné. E pillanatban én azért szenvedek a legerősebben, mert nem voltam hű a hivatásomhoz.

A szentmise után a keresztút a és a rózsafüzér a legjobb imádság. Nem tudok önnek látható jelet adni, mert Isten nem engedi meg! Ehhez túl bűnös voltam. Mivel én annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! Bárcsak mondatna értem néhány Szentmisét! Mondjon értem néhány rózsafüzért! Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza bensőségesen a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben fegyelmezett, mert én mindig forgattam a tekintetemet, hogy nézzem, amit nem kellett volna látnom. Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Ó szegény, ha tudná mit szenvedek! Kérem őt, hogy imádkozzon értem!

Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor, mintegy visszfényként pillanthatjuk meg azt a boldogságot, amit a menny lakói élveznek, ám ez csaknem büntetés, hiszen hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium meg mély sötétség.

Isten végtelenül irgalmas és Neki is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. Ha gondosan ügyel magára, a Jóisten olyan kegyelmekkel fogja megajándékozni, mint még soha senkit. Egyszerre sokakért felajánlhatja a zsolozsmát, ha ügyel, hogy mielőtt elmondaná, úgy irányítsa a szándékát, mintha mindegyikükért külön imádkozhatna. Így mindegyiküknek ugyanannyira javára válik, mintha csakis érte mondta volna.

A purgatóriumban rettenetes vezeklés vár azokra a szerzetesekre, akik fájdalmat okoztak elöljárójuknak. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?- Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellett szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt. Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( Forrás ) 

A tanítás igaz volta
     Henry Newman az Egyház és a pápa tévedhetetlenségéről szóló tanítást így magyarázta: „Az evangélium valóban mennyei üzenet, melyet a Katolikus Egyház közössége őriz és tart fenn. Ezt a kinyilatkoztatott üzenetet Isten az Egyháznak adta át, s az Egyház tévedhetetlen abban, ami a rábízott üzenetet érinti. Hogyan értelmezhetnénk másként a tévedhetetlenséget a tanításban, minthogy a tanító a tanításában védve van a tévedésektől? (...) A pápa csak azért tévedhetetlen, mert a tévedhetetlen Egyház élén áll.” Az Egyház élő hitmagyarázatának a Szentlélek a garanciája, Ő az, aki az időről időre felmerülő kérdéseket az Egyházon keresztül megválaszolja. (Ez már az első apostoli zsinaton is megnyilvánult, amikor a zsinati határozatokat ez a kijelentés vezette be: „Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk...” – lásd ApCsel 15,28.)
     A csalatkozhatatlanság dogmája garantálja a tanítás igaz voltát, de ez nem jelenti azt, hogy a hívő nem ütközhet nehézségekbe egyik-másik dogma értelmezése során. Azonban egészen más, ha valamit hiszek, bár nem egészen értem, mintha mindenestül kételkednék benne. Newman szavaival: „Tízezer nehézség sem tesz ki egyetlen kételyt sem.” (Ap 360)

(folytatása köv.)

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért! A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve! 

Ma ünnepeljük továbbá Szent Asztrik emlékét is, lásd alább! 

Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi bencés kolostor apátja lett. 999-ben a magyarok őt küldték a pápához Rómába, hogy hozza vissza a Szent Koronát és a keresztet Istvánnak, apostoli áldással! A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellett kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.  ( Forrás)   

Feljegyzések a purgatóriumról 1

Forrás: christianae.wordpress.com nyomán KIVONAT!                                                    Eredeti címe: „Le Purgatoire – Le Manuscrit du Purgatoire” IMPRIMATUR Joseph PALICA Archip. Philippens, Vic. Gén., Roma.

     1873 novemberében a franciaországi Valognes-ben élő ágostonrendi Marie de la Croix nővér, a kolostorában hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Mivel nem látott senkit, rémülten kérdezte, ki az? – választ nem kapott, ám a sóhajtozás heteken át folytatódott.

1874. február 15-én azonban, egy ismerős hang szólalt meg – egykori apácatársa –, aki három évvel azelőtt hunyt el 36 éves korában:

„Ne féljen, nem fog látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok. Csak addig zaklatom, amíg a mennybe nem jutok. Utána rajtam a sor és imádkozni fogok önért. Megtapasztalhatja, hogy nem hálátlanok a tisztítótűzben szenvedő lelkek!”

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza soha! A szenvedő lélek azonban Isten akaratára hivatkozott, miszerint addig kell jönnie, míg ki nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott.

1874 és 1890. közötti beszélgetéseikről a nővér feljegyzéseket készített, mely Marie Gabrielle nővér lelki tanácsait és Croix nővér kérdéseire adott válaszait tartalmazza. Ezek nem a szokásos párbeszédes szövegszerkesztésben olvashatók!

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodásúnak tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kitűnik, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, sőt égi büntetésnek vélte azokat. Lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya komolyan vette a közléseket. A feljegyzést két neves teológus is vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárásában tisztséget töltött be, valamint az egyházmegyei cenzor Mons. Gontier. Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel. Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort c. francia vallási folyóiratban jelent meg, egyházi jóváhagyással (ld. fenn)! 

Gondolatban, szóban és írásban
     Nagyon súlyos, egybefüggő igazságok az előzőkben taglaltak, mert Isten minden műve összetartozik és átjárja egymást, ezért nem elég csak egyik vagy másik misztériumra figyelni, hanem egységben kell szemlélni őket, ahogy mi most Newman nyomán járva tesszük.
     A lényegi kérdés ugyanis nem katolikus dogmák hihetősége, hanem az, hogy te kinek tartod Krisztust és az ő Egyházát, és mit gondolsz az isteni Gondviselésről? Ezt írja Newman: „Azt mondják, hogy az átlényegülés tanában nehéz hinni, én sem hittem benne, amíg nem lettem katolikus. De semmilyen nehézséget nem okozott attól fogva, hogy hinni kezdtem abban, hogy az Isten a római katolikus egyházon keresztül szól, s az egyház ezt a tant az eredeti kinyilatkoztatásként deklarálta.” (Ap 360.)
     Megtérése utáni könyveit, fordításai névtelenül adta közre. Így védte pl. az egyházatyák műveinek angol fordítását attól, hogy ne lehessen a „katolikus” jelzővel csorbítani azok tekintélyét, és így e kiadványok úgymond megmaradhattak mint az anglikán teológia újjászületésének forrásai. (folytatása köv.)

A tisztítótűzben szenvedőkért érzett buzgóság

(Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka – Új ember kiadó 2017 – 101-1029)

     Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya rengetegszer keresztet vetett magára. Az egyik testvér megkérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?”

Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:

– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. A kegyelem állapotában ahányszor hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel érinted fejedet a keresztvetéssel, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmát és gyötrelmét tudod megkönnyíteni. És talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem!

Egy gazda, aki arca verítékével öntözi a földet s egész évet vár, hogy begyűjthesse munkája gyümölcsét. Fáradozása után nagy öröme lesz a bőséges termésben. Így az is gyümölcsöző, ha a Szüzet szólítod naponta százszor is: „Ó Mária!” mert ezzel is búcsút nyerhetsz minden fáradság és bajlódás nélkül úgy, hogy a munkádat megszakítás nélkül tudod végezni. Így egyben nagy érdemeket biztosítasz magadnak is azzal, hogy tisztítótűzben lévő lelkeknek enyhülést szerzel, s megrövidíted szenvedésük idejét. Fiam, hatalmas Mária neve, és kimondása védőbástya minden sátáni kísértés ellen. Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez, és Szűz Máriát rendszeresen segítségül hívja, akkor minden kísértést legyőzhet. A keresztvetés ugyanis a démonok elűzésének egyik eszköze, Szűz Mária nevének pedig teljhatalma van felettük azzal, hogy a romlás mélyébe taszítja a gonosz lelkeket.

Ha hallgatsz rám testvér, akkor végezz áhítatgyakorlatot a tisztítótűzben lévő lelkekért. Mert ebben Istennek adod át magad, miként a Szentírás is tanítja: „Aki a rászorulóknak ad, Istennek ad, és hagynád-e, hogy elvesszen az Ő nevében adott egyetlen pohár vízért is megígért jutalom? Imádkozz tehát a tisztítótűzben szenvedő lélekért, hogy megrövidüljön a purgatóriumban eltöltött ideje. Amiként a tiéd is megrövidül ezáltal!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyermekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére. Forrás1 ; Forrás2 

Az Egyház az igazság oszlopa!
     Newman heves írásokban és beszédekben hangsúlyozta, hogy az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15), s hogy az út Krisztus megismeréséhez az élő Katolikus Egyházon át vezet, mely Krisztus Egyháza és örököse az első századok egyházának. Az Egyházat olyan közösségként értelmezte, melyben Krisztus él, működik és tanít. Tudta, hogy az Egyház közösségének tagjaként lelkiismeretét, értelmét és érzelmét Krisztus vezetésének és tanításának kell alárendelnie. Nem a szubjektív lelkiismeret, az értelem vagy az érzelmek a meghatározóak, hanem az Egyházban jelenlévő és tanító Krisztus tekintélye. Amikor ezt felismerte, akkor döbbent rá a Katolikus Egyház egyedülvalóságára, arra, hogy egyedül ez az egyház a teljes és szerves folytatása az ősegyháznak, s így tudott benne mindent elfogadni, amit azelőtt tagadott, illetve ami addig idegen volt neki: a Szeplőtelen Fogantatást, az Átlényegülést, a pápai csalatkozhatatlanságot és a szentek tiszteletét. Ezek a hittitkok, melyek összefüggésükből kiszakítva és külön-külön szemlélve olyan képtelennek tűnnek mindaddig, amíg az ember nem katolikus. Mert annak az isteni Gondviselésnek a kontextusában, amely az emberi történelemből üdvtörténetet alkotott, aminek csúcspontja az Ige megtestesülése, a valóságos Isten és valóságos ember Krisztusé, aki látható Egyházat alapított, mégpedig egyet és egyetlent, az ő Titokzatos Testét, mind-mind a helyükre kerülnek és elfogadásuk nem ütközik – nem ütközhet már -- semmiféle nehézségbe.

(folytatása köv.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 5

Lábjegyzetek a teológiai szakvéleményben (TEOSZ):

1) »A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése [...] A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideig tartó büntetéseitől« (KEK 1471). (vö. Penitentiaria Apostolica, Iesu, humani generis határozat, 1999. július 16, in Notitiæ, 36 (2000), nr. 2 e 4. A részleges búcsúkat 1968-ig idő szerint mérték.) »Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jócselekedet hány évi, hónapi, vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve 1-3- vagy 5 búcsút. Ez pedig azt jelentette, hogy a részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki« (Diós I. – Szigeti K., ed., A búcsúk imakönyve, Budapest 1984, 18).

VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója értelmében 1968-tól az Egyháznak a részleges búcsúk mértékére vonatkozó hagyományos értékelése megváltozott: »Indulgentia partialis, in posterum, his tantum verbis «indulgentia partialis» significabitur, nulla addita dierum vel annorum determinatione« (VI. Pál, Indulgentiarum doctrina Sacrarum Indulgentiarum recognitio promulgatur apostoli konstitúció, 1967. január 1, in AAS 59 (1967), 5-24, Normae 4). A szóban forgó problémára vonatkozó üzenetek a Lelki Naplóban 1967 előtti dátumot viselnek. Ezért érthetjük meg ehhez hasonló logikával a tisztítótűzből kiszabaduló lelkek számszerűsítését is.

2) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak Napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat. 

3) Jézus engesztelő napként a csütörtököt és a pénteket jelöli meg. Jó, ha az engesztelést 2-3 személy végzi, lehetőleg családban, napi 1 órát. Ehhez kapcsolódik az az ígéret, hogy egy elhunyt családtag egy szigorú böjti nap után kiszabadul a purgatóriumból (vö. III/121).

4) Az engesztelés kegyelmet eszközöl ki, és a bűnösökért végzett könyörgések hatására a sátán hatalma meggyengül (vö. I/116). Egy másik üzenet szerint, engesztelő szentségimádás vagy szentséglátogatás alatt az egyházközség területén a „sátán megvakul”, így hatalmát veszti a lelkek felett (vö. II/22).

5) Erzsébet asszony érdemszerző áldozathozatalai is hozzájárulnak a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásához. »A te életed áldozatai az én érdemeimmel egyesülve a világosság lesz számukra is« (IV/11). Jézus és Mária közös közlésének tulajdonítja Erzsébet asszony azt az üzenetet is, miszerint a papokért felajánlott, hétfői, kenyéren és vízen való böjt az értük felajánlott szentmisével együtt a papi lelkeknek a tisztítótűzből való tömeges szabadulását eredményezi (vö. IV/28).

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat. (ÉHÖ 5. o.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 4

     Dr. Kovács Zoltán szakvéleményéből: A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése. II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. Ha nem is értelmezzük szó szerint ezt az üzenetet, annyi bizonyos, hogy az Egyház gyakorlatában is jelen van a kegyelemnyerés halottak hónapjában való fokozásának lehetősége a tisztuló lelkek számára. Hasonló problémával állunk szemben, amikor – az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük – már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115). Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint «mostantól». (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint «mostantól» (1964 Pünkösd hétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170).

Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, «felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?» Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív (számszerű) mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt. 

Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (TEOSZ 6.6.1)

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Nagy Szent Leó (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) a 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leó pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó könyörögj érettünk, mert példádat elfeledtük, és már nagyon önteltek lettünk!

Lemondani a mindenért
     Az Anglikán Egyházból való távozása Newmannek az oxfordi egyetemi környezetből való távozását is jelentette. Így írt erről: „Minden emberi dolog közül talán Oxford a legdrágább a szívemnek.” Ez Newman számára különösen is fájdalmas élmény volt.
     1844 végén egy filozófiai értekezést kezdett írni a keresztény tanítás fejlődéséről. Az egyházatyák tanítását tanulmányozva Newman megbizonyosodott arról, hogy az első századok egyháza egyedül a Katolikus Egyházban maradt fenn sértetlenül.
     A hit istenadta kincse egyedül benne van meg egész teljességében. Megvallotta: „A kezdeti Egyházban lévő viták tanulmányozása által megérett bennem az a világos meggyőződés, hogy mi anglikánok vagyunk az eretnekek.”
Newman – a legnagyobb anglikán teológus – feladta az egyetemi karrierjét, a jól fizető professzori és plébánosi állását, hogy tagja lehessen a Katolikus Egyháznak, melyet VIII. Henrik uralmának idejétől fogva kegyetlenül üldöztek Angliában.

(folytatása köv.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 3

     A november hónapra szóló kiváltság: (Erzsébet a.:) Nagy vágyakozásom közben a Szűzanya így szólt: „Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon (III/116) a halottak hónapjában egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/16)

A Naplóban több helyütt szerepel a tisztítótűzből való kiszabadulás lehetősége a Szeretetláng által. Az erre vonatkozó teológiai magyarázatokat már a Lelki Napló egy előző, kivonatos kiadása is szükségesnek tartotta. A magyarázat így hangzik: «Feltéve, hogy a kegyelem állapotában halt meg. Egy beszélgetés alkalmával Erzsébet a következőket mondta: „A naplóban több helyen, ahol a szenvedő lelkek kiszabadulásáról van szó, mindannyiszor oda kellett volna írnom: Ha a kegyelem állapotában halt meg. Mivel ezt akkoriban teljesen magától értetődőnek véltem, feleslegesnek tartottam megjegyezni.”»

(V.ö.: Anna Roth szerkesztésében: A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja – Lelki napló – 1961-1981, A-3423 St. Andrá-Wördern 1985, 36.) (Dr. Kovács Zoltán, a Szeretetláng Lelki Napló teológiai cenzorának értékelése 6.6.1 Szeretetláng Lelki Napló - SZIT 2010 Budapest 430-431. /NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. A továbbiakban: TEOSZ)

(További források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár a pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA  megszegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült Államok még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma, elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával 

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 2

     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai célja” azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! »A (...) szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.« (I/115) »Add át az illetékeseknek. Azok a családok, akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.« (III/121)

Szűzanya: »Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátán világtalanná válik, és hatalma megszűnik a lelkek felett! (II/22) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) Kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet. (I/110) Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118) Az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (IV/36) Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.« (II/15-16) (Begyik Tibor OCDS: A Hajnal Szép Sugara, a Sz.láng lelkiségének bemutatása. – A Mozgalom kiadása 2012.)

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Az Oxfordi Mozgalom 3

     John Henry Newman fiatal egyetemista és tanár korában az anglikanizmus megújítására és a katolikus gyökerekhez való visszatérésére törekedett és társaival elindította.
     Newman meg akarta mutatni az Anglikán Egyház katolikus arcát, ezért 1841. februárjában a The Times angol újságban megjelentette a 'Tract 90' című írását, melyben bebizonyította, hogy a 'Harminckilenc cikkely' nem áll ellentétben a katolikus tanítással.
     Ezen újságcikke nyomán, sokan visszatértek a Katolikus Egyházba. Az Oxfordi Egyetem legfőbb képviselői viszont határozottan elutasították a 'Tract 90'-et, Newmant pedig tisztességtelennek nyilvánították, mint aki be akarja bizonyítani, hogy a 'Harminckilenc cikkely' összeegyeztethető a „római katolikus tévedésekkel”.  Newman egy tömeges befeketítő rágalomhadjárat célpontjává vált: az anglikán püspökök, lelkipásztorok és az egyetemi liberálisok a sajtóban gyalázták őt.

(folytatása köv.)

    A Mária-tisztelet háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Boldog Newman bíboros:

Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy meggyalázzák az Anyát, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik.

     Bizonyított, hogy a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, hajdanán csak az Anyán csúfolódtak. (NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 1 

     SZERETETLÁNG néven, az egész világon futótűzként terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony (1913-1985) Lelki Naplója nyomán – több országban főpásztori jóváhagyással –, jelentős evangelizációs tényezővé vált. Hitelességét nem csupán az evangélium hű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat és egész közösségeket késztetnek rendszeres imára és irányítanak vissza a Katolikus Egyház életébe. A teljes nevén Mária Szíve Szeretetlángja, a Szent Szűz által Istentől kiesdett többletkegyelem, mely mozgalomként a Katolikus Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának.

 Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz (tehát a fohászhoz nem kell hozzátoldani: „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”)!

Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18,93; III/129,140) Ez hatalmas kegyelemkiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Nem hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlöletet érzel!

A szentek tanításai a tisztítótűzről 3

Génuai Szent Katalin (1447-1510) Látom, hogy a szeretet Istene, ez a végtelenül szerető Isten bizonyos sugarakat, bizonyos lángoló fényt bocsát a lelkekre, melyek oly áthatóak, hogy ha lehetséges volna, azok megsemmisítenék magát a lelket is. A tisztítóhelybeli lelkek, midőn látják, hogy Isten rendelkezése alatt állnak, ki azt teszi velük, ami neki tetszik, oly nagy örömet éreznek, hogy lelkük elé nem állhat semmi olyan gondolat, mely képes volna szenvedéseiket növelni. Ők egyedül Isten jóságának működését, az ő kimondhatatlan irgalmát látják, mellyel az emberrel bánik, midőn a tisztítóhelyet azon úttá teszi, mely Őhozzá vezet. Ami pedig saját érdekük volna, legyen az akár büntetés, akár áldás, lehetetlen, hogy lekösse tekintetüket, mert ha ez lehetséges volna, szeretetük nem volna tiszta. (Traité du Purg. XIII. Fej.) «A tisztítóhelybeli lelkek akarata teljesen Istenéhez simul; Isten is érezteti velük, az ő végtelen jóságát és szeretetét, amitől ők igazi boldogságot éreznek.» (uo. V. fej.)

Alacoque Szent Margit (1647-1690) Úrnapján, az Oltáriszentség előtt hirtelen egy tűzzel körülölelt személy jelent meg előttem. Nyomorúságos állapotából megértettem, hogy a tisztítótűzben van és eleredtek a könnyeim. Azt mondta, ő annak a bencés szerzetesnek a lelke, aki egyszer alaposan meghallgatta a gyónásomat. Ennek jutalmaként Isten megengedte neki, hogy hozzám forduljon: én enyhíteni tudok a gyötrelmein. Arra kért, hogy három hónapon át vezekeljek érte. A három hónap eltelte után örömmel és dicsőségben pillantottam meg: elindult, hogy részese legyen az örök boldogságnak. Köszönetet mondott és megígérte: közbenjár értem Istennél.

Bosco Szent János (1815-1888) 1839-ben elveszítette legjobb barátját, Luigi Comollót. A két barát merész fogadalmat tett: amelyikük előbb hal meg, visszatér az őt túlélőhöz, hogy beszámoljon neki arról, mi várta a túlvilágon. A temetés utáni éjszakán rettentő zaj támadt a hálóteremben ahol a húsz szeminarista aludt. Lángok villantak és aludtak ki. A ház megremegett. Majd kiáltás hallatszott: »Bosco, megszabadultam!« A szeminaristák megrémültek, és a hajnal beálltáig senki sem mert megmozdulni. Hihetetlen történet! De minden tanú egybehangzóan bizonyítja, hogy átélték az esetet. (L. von Matt: Don Bosco. NZN - Kiadó, Zürich)

Ferreri Szent Vince (1350-1419) »Ó mily segítő szeretetet tanúsít a Szent Szűz a tisztítóhelyen szenvedők iránt, ki által folyton enyhülést és erősítést nyernek!« (Serm. 2. de Nat.)

(Forrásokat, lásd az első részben!)

 Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

(A szerk.: Életről, Halálról, Örökkévalóságról 2. oldal. A továbbiakban ÉHÖ)

Az Oxfordi Mozgalom 1

     Néhány nappal Rómából való visszatérése után, 1833 júliusában, Newman többedmagával egy megújulási mozgalmat kezdeményezett az anglikán egyházban, melynek ő volt a nemhivatalos elnöke. Ez volt az az ún. Oxfordi-, más néven traktariánus mozgalmat azzal a céllal, hogy az angol egyház harminckilenc traktátusát az első öt-hat század katolikus tanítása alapján értelmezve megvédjék egyházukat a kor antidogmatikus liberalizmusától, és helyreállítsák benne a „katolicitást”, vagyis az első öt-hat század kereszténységének tanítását. „Ahogy a gyermekek újjászületnek a keresztségben, nem saját szüleik, hanem az egyház hite révén, úgy én is azt mondom, hogy a Cikkelyek nem szerkesztőik, hanem az egyetlen katolikus értelemben veendők.” (Ap 228.)
     Irodalmi hadjáratot indított az anglikán egyház megújulása érdekében, és le akarta győzni a „high church”-ben eluralkodó liberalizmust. Newman ekkor dogmatikailag is egyre jobban közeledett a korábban meg-vetett, „antikrisztusi” és „római rontásnak” tekintett katolikus egyházhoz.
     Könyvei, levélváltásai, beszédei és szellemi hatása hamarosan túlnőtt Oxford város határain, és egész Angliában érdeklődéssel és kíváncsisággal tekintettek rá, mint tüneményszerű lángelmére. 1833-tól 1845-ig több művet írt az Egyház védelmében, és ő írja az Oxford-mozgalom röpiratszerű traktátusainak jelentékeny részét, a 90 részes Tracts for the Times ('Időszerű röpiratok') közül 24-nek ő a szerzője, melyet ha vaskos kötetben adtak ki (lásd a mellékelt képen!).

(folytatása köv.)

A szentek tanításai a tisztítótűzről 2

Szienai Szent Bernát (1380-1444) »A Boldogságos Szűz elnyerte a hatalmat, hogy imádsága és érdemei által kiszabadíthassa a szenvedő lelkeket, s főként azokat, akik őt leginkább tisztelték.« (Serm. 3. de Nom. Mar. a. 2. c. 3.)

Nagy Szent Gertrúd (1256-1302) Helfta apátnője, 'Az isteni szeretet küldötte' c. híres mű szerzője egyszer látta egy elhunyt apáca lelkét, aki gesztusokkal az értésére adta, hogy távol tartja magát isteni vőlegényétől. Mikor Gertrúd ennek okáról kérdezte, az így válaszolt: „Mert még nem vagyok mentes attól a szennytől, amelyet a bűneim ejtettek rajtam. Ha ebben az állapotban be is léphetne a mennyek országába, nem közelednék Hozzá, mert ha teelőtted makulátlannak tűnök is, tudom, hogy még nem vagyok méltó menyasszonya az én Uramnak!”

Szent Bonaventura (1221-1274) A tűz általi büntetés keményebb, mint amilyen földi életben az embert ebben érheti. 

Szent Brigitta (1303-1373) Ahogy az éhező örvend az ételnek, a szomjazó az italnak, a ruhátlan az öltözéknek, s a beteg a nyugvást adó ágynak, úgy örvendeznek a szenvedő lelkek, amikor részük van azon javakban, amelyeket értük ajánlanak fel a földön: (Részlet dr. F. Holböck Gottes Nordlicht /Isten sarki fénye/ – Svéd Szent Brigitta című könyvéből Christiana Kiadó) Szent Brigitta egy napon elragadtatásában hallotta, amint Jézus a következőképp szólt Édesanyjához: »Te anyám vagy, így anyja az Irgalmasságnak, te vigasztalója vagy azoknak, akik a tisztítóhelyen szenvednek«. (Revel. lib. I. c. 16.)

Avilai Szent Teréz (1515-1582) Isten nélkülözése – azaz a megfosztás Isten színelátásától –, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez. (Belső várkastély)

Aquinói Szent Tamás (1225-1274)     A szeretet kiterjed mindazokra, akik (az isteni) szeretetben haltak meg, mert a szeretet élteti a lelket: úgy, ahogy a lélek a testet élteti. 

(Forrásokat, lásd az első részben!)

A Jó Fény Rómára mutat!

     1832 decemberében Newman hosszú tengeri útra kelt Spanyolországba, Gibraltárba, Algériába, Máltára, Szicíliába, Nápolyba és Rómába.
     1833. március 2-án érkezett meg az Örök városba. A római templomok, a gazdag műalkotások és a csoda szép építészet látványa térdre kényszerítette. Olaszországban megbetegedett, már-már úgy érezte, hogy meg fog halni, ám belül, szíve mélyén érezte, hogy dolga van még a földön, hogy a megkezdett utat végig kell járnia! (A visszaúton, amikor megálltak Bonifacio elragadó kikötőjében, Newman megírta „A felhőoszlop” (The pillar of the Claud) című verset és a „Jó Fény, vezess” (Lead, Kindly Light) kezdetűt, mely az egyik legismertebb vallási ének lett. Harminckét éves korában Szicíliából hazautaztában ebben így ír: „Vezess, szelíd fény, a rám boruló sötétségben, vezess előre” ‒ s ez a szelíd fény tizenkét évvel később az anglikán egyházból Rómába vezette. Katolikussá lett, mert úgy érezte, „megsértené az Istent, ha nem lenne azzá”.
     „Éveken át majdnem a kétségbeesés, meg a lelki sötétség állapotában éltem. Nem úgy, hogy nem mondhattam volna bensőleg: Istenem és mindenem, mert ezek a szavak állandóan számban voltak, de sok minden volt, ami rám nehezedett”. 1845 októberében tette le a katolikus hitvallást (kéziratát lásd lent!), melyben kifejezte létének törékenységét, és teljesen átadja magát az irgalmas Isten kezébe. Erről így írt: „Ha nem szeretjük Istent, ez amiatt van, hogy nem akarjuk őt szeretni, nem igyekszünk őt szeretni, soha nem imádkoztunk azért, hogy szeressük őt. Nem hordoztuk nap mint nap lelkünkben ezt a gondolatot, vágyat és nem tartottuk nap, mint nap szem előtt”

     Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának gondos követésében rejlik, abban a benső „Krisztus-képben”, a belső világosság jelenlétében, amelyet a Szentlélek ajándékoz a megkereszteltnek. Így a lelkiismeretet, állandó kapcsolat lehet a kinyilatkoztatás Istenével. Ez az a benső indíttató, amely az eleven képzelőerővel végzett szentírásolvasásra és elmélkedésre, az imádságra és böjtre; általában a keresztényi erényekre késztet (pl. békességre törekvés és harc az igazságért); „az életszentség egyszerű útja” (a mindennapi kötelességek egyszerű teljesítése), a szenvedés és betegség elfogadása és rész vállalás Jézus megváltó munkájában! Ez a felismerés vezette őt ‒ az anglikán papot ‒, az általa szeretett közösségből abba a Római Katolikus Apostoli Egyházba. Ez magyarázza, hogy Newmant a csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. 

(folytatása köv.)

     Borromei Szent Károly a milánói hercegség egyik leggazdagabb családjának gyermekeként született 1538. október 2-án Aronában. Édesanyja Medici Margit volt, akinek egyik bátyja, Gian Angelo bíboros, aki 1559-ben IV. Pius néven pápa lett. Egész kicsi korában elvesztette édesanyját. Mostohaanyja úgy határozott, hogy a család számára fenntartott sok egyházi javadalomra való tekintettel Károly kispap legyen. E határozat szerencsésen egybevágott Károly elgondolásaival, ezért tizenkét évesen reverendát öltött és megkapta (az Istennek elkötelezettség jelét) a tonzúrát. Ugyanekkor a római bencés kolostor apátja lett. Ez azt jelentette, hogy az apátsági jövedelem felett Károly, illetve a család rendelkezett, a tényleges apáti tisztet egy szerzetes látta el a kolostorban. Károly évi jövedelme kétezer arany volt, ám ő ahelyett, hogy a család rendelkezésére bocsátotta volna, azonnal sajátjaként kezelte és szétosztotta a szegények között.
     Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor már néhány éve ő kormányozta az egész családi birtokot.
     Néhány héttel Károly egyetemi tanulmányainak befejezése után választották meg a fentiekben említett bíboros nagybátyját pápának, mint IV. Piust, aki a huszonegy éves Károlyt azonnal Rómába hívta. 1560. január 31-én bíborossá, nyolc napra rá, február 8-án milánói érsekké nevezte ki, azzal a kikötéssel, hogy Rómában kell maradnia, a tényleges érseki teendőket pedig egy helynök lássa el. Ezen felül megkapta a szerzetesrendek felügyeletét és az Egyház politikai ügyeinek vezetését, ami azt jelentette, hogy a pápai intézkedések rajta keresztül kerültek ki a kúriából. És gondoljuk el, hogy Károly ekkor még nem is volt pappá szentelve!
     Olyan következetes szigort és rendet vezetett be és követelt meg, hogy megszűntek a papok, apácák és szerzetesek körüli pletykák és botrányok. Új élet alakult körülötte, a nép is megszerette, atyjaként kezdte tisztelni.       Legendák kezdtek róla terjedni: jótéteményeiről, kemény böjtjéről, erkölcsi tisztaságáról. A papképzést, sőt a hívek képzését is szívügyének tekintette. Nem csak megalapította a Borromeum egyetemet, de 'hitiskolákat' is létesített. 

     1576-77-ben pestisjárvány tört Milánóra, a város vezetői gyorsan menekültek a városból, ellentétben Károly érsekkel, aki Milánóban mezítláb, kötéllel a nyakában, nehéz keresztet cipelve engesztelő körmenetet vezetett. Járta a kórházakat, nem csak vigasztalta, de ápolta is a betegeket. Minden pénzét, vagyonát a járvány leküzdésére fordította. És győzött!
     Példamutató életét a reformok folytatásával mindannyiunknak példának adta.
     1584. november 3-án hunyt el, 1610-ben szentté avatta V. Pál pápa.

A szentek tanításai a tisztítótűzről 1

     Több szent író azt állítja, hogy Mária mennybevételekor azt a kegyelmet kérte isteni Fiától, hogy a tisztítóhelyen épp akkor tartózkodó valamennyi lelket magával vihesse. (Ibid.) Ez időtől fogva szerezte meg magának a Boldogságos Szűz azt az előjogot, hogy hűséges szolgáit a purgatórium szenvedéseitől megszabadíthassa. (vö. Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária Dicsősége 138. oldal)

Szent Odil (962-1048) Különösen vonzódott a tisztítótűzben Szenvedő Egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

Aranyszájú Szent János (344-447) Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével. 

Belgiumi Szent Krisztina (1150-1224) A lüttichi egyházmegyéhez tartozó St. Trond-ban élő pásztorlánynak, akit csodatévő Krisztinának is neveztek, mert életében számtalan – tanúk által igazolt – csodát tulajdonítottak neki, megjelent egy látomásában a menny és a tisztítótűz. „Krisztina!” – hallott egy hangot – „most fent vagy a mennyei üdvösségben és választhatsz: a kiválasztottak között maradhatsz, vagy visszatérsz még néhány évre a földre, hogy jócselekedetekkel szolgáld a Szenvedő Lelkeket! Ha az elsőt választod biztonságban vagy, és többé nincs mitől félned, ha az utóbbit, akkor vissza kell térned a földre, és valódi vértanúságot fogsz szenvedni a szenvedő lelkekért, ezzel fényesítve a koronádat!”        Krisztina így válaszolt: „Uram! Hadd térjek vissza, hogy vezekeljek az elhunytakért: nem félek sem a fájdalomtól, sem az egyéb keservektől!” És beteljesítette a szokatlan szolgálatot, vezekelt a szenvedő lelkekért. Ezt követően több lélek, egyebek között Lajos, Leon grófja is meglátogatta, hogy köszönetet mondjon neki, amiért megszabadította őt a tisztítótűzből.

(Forrásokat, lásd az első részben!)

Az igazság prédikátora

     John Henry Newman prédikációi, az anglikán korában elmondottakat is beleértve, mindenestül katolikusak. Katolikusak nemcsak abban az értelemben, hogy nincs bennük semmi, amit a Katolikus Anyaszentegyház ne vallana, hanem mindenekelőtt abban az értelemben, ahogyan ő a hit igazságainak ősiségéhez ragaszkodott, mindent az apostoli hit forrásaihoz vezetve vissza. Ezért lehet tanítása korunkban is érvényes és hatékony.
     Newman beszédeiről elmondhatjuk, hogy erőteljesek, talán éppen azért, mert nincs bennük semmi öncélú, magamutogató és fellengzős. A kortársak szerint Newman egyszerű szavakkal, minden szónoki hévtől mentesen, halk és nyugodt hangon prédikált. Mégis, amikor a szószéken állt vagy bibliaórát tartott, olyan erővel hatott a lelkekre, mintha a fölséges Isten színe előtt állna, sőt mintha emberi lénye el is tűnt volna, és maga Isten szólt volna az ő szavai által.
     A Katolikus Egyház „az emberiséget markában tartó gonoszság intenzitása miatt” nem ismer megalkuvást az igazság hirdetésében, de éppen mivel a legnagyobb bajnak a bűnt tartja, áll készen, hogy gyógyulást adjon rá Krisztus felhatalmazása szerint, az ő megváltó vérének erejéből: „Én téged feloldozlak...”
     A történelem századain keresztül így növekszik Jézus Krisztus az ő Egyházában, nemcsak korban, hanem bölcsességben és Isten előtti kedvességben is, s e növekedésnek segítője Mária, Jézus és az Egyház Anyja, aki a katolikus hit és erkölcs védője, gondozója és a Szentlélektől adott anyai garanciája.

(folytatása köv.)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 8

     XVI. Benedek pápa tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában: A purgatórium tanának kialakulását elősegítette az Egyház bűnbánati gyakorlata is, mely előfeltételezi a kegyelem és a megtérés egységét.* Az ókori Egyházban a keresztség után elkövetett súlyos bűn (hittagadás, bálványimádás, házasságtörés, gyilkosság) esetében a bűnbánó a püspök által kiszabott vezeklés nyilvános elvégzése, szigorú elégtételadás, a bűnbánat konkrét tettei (böjt, ima, alamizsnálkodás stb.) révén nyerhette el a bűnbocsánatot Istentől. Ennek az Istennel való kibékülésnek a kifejezése és biztosítéka volt az egyházi közösségbe való ünnepélyes visszavétel a püspök szolgálatán keresztül. Az Egyházzal, mint Isten üdvközösségével való kibékülés az Istennel való kibékülés jele és eszköze volt (pax cum Ecclesia, pax cum Deo). Betegek bűnbánata alkalmával a kánoni vezeklés ideje lerövidülhetett, halálveszélyben pedig azonnal megtörténhetett a kiengesztelődés az Egyházzal, valamint ezáltal Istennel. Ezzel összefüggésben kialakult az a meggyőződés, hogy a halál előtt nem teljesített vezeklést a halál utáni tisztulásban lehet és kell pótolni.**

Vértanúk vagy hitvallók közbenjáró imájára a püspök a kiszabott vezeklési idő előtt már megadhatta az Egyházzal való kiengesztelődést, vagy könnyíthetett a vezeklés mértékén. Az Egyház közbenjáró segítségének hatékonyságába vetett hit vonatkozott a halál utáni állapotra is. Ha a bűnbánó nem tudta halála előtt teljesíteni az elégtételadást, s így szükséges volt a halál utáni tisztulása, ebben a tisztulásban segíthette őt a földi Egyház, és az egész közösség közbenjárását kifejező papi imák. (...)

Általános emberi és keresztény tapasztalat azonban az, hogy a legtöbben úgy távoznak a földi életből, hogy alapvetően igent mondtak a Szent Isten akaratára, de életüket nem járta át teljesen ez a döntésük. A megtisztulás útját járták, de nem váltak egészen tisztává, a Szent Istennel való boldogító és elveszíthetetlen közösségre alkalmassá. (...) A későbbi tanítóhivatali megnyilatkozások úgy beszélnek róluk, hogy ők azok, akik a megszentelő kegyelem állapotában, Isten és a felebarát iránti szeretettel a szívükben, Isten barátságában, de még nem tökéletesen tisztán haltak meg. A teljes szentté válásra felhívó isteni parancsból és Isten üdvözítő akaratából kiindulva jutottak el az egyházatyák arra a következtetésre, hogy e megholtak számára lehetséges és szükséges a tisztulás ahhoz, hogy Isten boldogító látására jussanak.***

(Forrásokat, lásd az első részben!)­_____________________________________

* Vö. MÜLLER, G.L., Katolikus dogmatika, Budapest 2007, 529k.

** Vö. CYPRIANUS, Epist. 55,20. Szent Cyprianus (200k.–258) teológiájában a halál utáni tisztulás gondolata szorosan összekapcsolódott a Decius-féle keresztényüldözések alkalmával elbukottak üdvözülésének a kérdésével, illetve az egyházi bűnbánati-bűnbocsánati rend szerepével. A karthágói püspök tanítja a vértanúk végérvényes üdvösségre jutását közvetlenül a halál után. Az igazi lelkipásztori problémát azoknak a keresztényeknek a helyzete jelentette, akik jó szándékúak voltak, de gyengéknek bizonyultak. Krisztust félelemből nyilvánosan megtagadták, ám valójában keresztények akartak maradni és kérték az Istennel és az Egyházzal való kibékülést. (VANYÓ, L., Az ókeresztény Egyház és irodalma, in Ókeresztény írók 1, Budapest, 1980, 443–456.)

*** Vö. AURELIUS AUGUSTINUS, Enchiridion de Fide, Spe et Caritate, 183-185, in PL 40. Ágoston ezen a helyen azokról beszél, akik nem elég jók ahhoz, hogy ne lenne szükségük az imáinkra és nem elég rosszak ahhoz, hogy az imák ne használnának nekik.

„Félek, hogy katolikussá kell lennem”

     Newman az evangéliumot tekintette alapnak, amely segíti Mária fontosságának megértését. János evangéliuma beszámol arról, hogy a kereszt alatt ott állt Mária, és Jézus földi életének utolsó dialógusáról, amikor Máriát Jánosra bízta.
     John Henry Newman prédikációira legelőször is mélységes intellektuális becsületesség és alázat volt jellemző, mellyel a hit igazságaihoz közelített. Az Igazság iránti egzisztenciális elkötelezettségét legjobban saját életútja, megtérésének folyamata példázza. Kérlelhetetlen logikáját akkor sem adta fel, ha az számára fájdalmas következményekkel jár. Megrendítő, ahogy eljutott odáig, hogy kimondja: „Félek, hogy katolikussá kell lennem”, ezzel megvallotta, hogy aggodalom tölti el amiatt, hogy ki kell szakadnia abból a vallási otthonból, melyben nevelkedett, de egyben az is nyilvánvalóvá lett számára, hogy a felismert igazságot akkor is követni fogja, ha az megszokott, biztonságot adó világa elhagyását követeli tőle. Nem csoda, hogy a halála után érte bemutatott gyászmisén Manning bíboros Newman életpéldáját a legerőteljesebb, legmeggyőzőbb beszédének nevezte, amikor ezt mondta: „Minden szónoklat között a nemes és szép élet győz meg leginkább, s mi éreztük ennek hatalmát.”

(folytatása köv.)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 5

III. Pál. Tridenti Zsinat: Határozat a megigazulásról, 30. kán. (1547) (DH 1580) Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelmének elnyerése után bármelyik bűnösnek a bűnbánat oly mértékben eltünteti a vétkét, és eltörli az örök büntetést érdemlő vádlott állapotot, hogy megszűnik az időleges büntetést érdemlő bűnösség is, amelytől ti. vagy ebben a világban, vagy a tisztítóhelyen kell megszabadulni, mielőtt bárki is beléphetne a mennyek országába: legyen kiközösítve. 

IV. Piusz. Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról (1562) (DH 1743; 1753). [A szentmiseáldozatot] nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért, s más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani. 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élőkért, sem holtakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért, és más szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve.

Ugyancsak IV. Piusz nevéhez fűződik a Tridenti Zsinat határozata a tisztítóhelyről (1563). (DH 1820) Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől oktatva, a Szentírás és az ókori atyák hagyományai alapján szent zsinatain és legújabban ezen az egyetemes zsinaton azt tanította, hogy létezik tisztítóhely [vö. DH 1580], és hogy az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves áldozata megsegíti [vö. DH 1743; 1753], a szent zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni. Azokat a kéréseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék vitatni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat.

(Forrásokat, lásd az első részben!)

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

A katolikus Mária-tisztelet
     John Henry Newmantól anglikán korában igen távol állott a Szent Szűz kultusza. Protestánsként ő is egyfajta bálványimádásként tartotta számon a katolikusok Mária-tiszteletét. 
     Egy könyv kerül a kezébe Liguori Szent Alfonztól. Megdöbben, amikor látja, hogy a marialatriának (Mária imádásának) nyoma sincs benne. Meggyőződik róla, hogy a katolikusok Mária-tisztelete nem emel akadályt Isten és ember kizárólagos kapcsolata elé.
     „Ma teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház semmiféle alakot, anyagi vagy anyagtalan képzetet, dogmatikus szimbólumot, szertartást, egyetlen szentet, még a Szűzanyát sem engedi a lélek és Teremtője közé lépni. Mindent szemtől szembe, »solus cum solo«, Isten és ember között ragad meg. Csak Isten teremt, csak ő váltott meg, az ő rettenetes szeme előtt halunk meg, s az ő látásában van örök boldogságunk... Az angyalok és szentek iránti áhítat az Örökkévaló közölhetetlen dicsőségét éppoly kevéssé zavarja meg, mint ahogy a barátaink és rokonaink iránt érzett szeretetünk, rokonszenveink sem összeegyeztethetetlenek a Láthatatlannak járó szívből jövő hódolattal, amely valójában nem féltékeny rombolója, hanem megszentelője és fölizzítója minden e világinak.” (Ap 308., 309.)
     Anyja ölében a Kisded Jézus Betlehemben és a Fájdalmas Anya a Kereszt alatt a Golgotán. Valójában ez a kontraszt nem is annyira éles, hiszen Jézus emberségében is mindenekelőtt az Atya egyszülött Fia, a betlehemi barlangban éppúgy, mint a kereszten függve, ám egyszersmind Mária fia is, éspedig a kereszten nem kevésbé, mint a betlehemi barlangban, hiszen éppen a kereszten függve rendeli Máriát János anyjává, a most születő Egyház Anyjává.
     Ebben az összefüggésben válik érthetővé Newman-nek az a megállapítása is, hogy a katolikus Mária-tisztelet valóban bálványimádás lenne egy kálvinista templomban, ahol nincs realis praesentia, vagyis Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. A római egyházban azonban nem az, mert ott mindenki hiszi, vallja a valóságos jelenlétet. „Bementek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte” – ez Newman útjának végpontja. (Mt 2,10)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 4

VI. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (1439) (DH 1304-1306) Ugyanígy [határozatba foglaljuk, hogy] ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna, és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint. Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak, és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent, úgy, ahogy Ő van, ám mégis érdemeik szerint különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent). Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben, vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük.

X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (1518). (DH 1448-1449) A római pápa Péternek, a kulcsárnak az utóda és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztushívőkben lévő akadályait… Képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.

(http://www.depositum.hu/purgatorium1.html) (További forrásokat, lásd az első részben!)

   Mindenszentek Napja – a Diadalmas Egyház ünnepe – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindazonáltal Mindenszentek Napja estéjét a Halottak Napja előestéjének (vigíliájának) is nevezik Régen ilyenkor sok helyütt akár 1-2 órán át is szóltak a harangok a halottak emlékezetére. 
Ma is élő szokás, hogy ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök Világosság fényeskedjen nekik! Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen  

     A Mindenszentek ünneplése történetileg kapcsolatban áll a római Pantheon "minden istennek" szentelt, pogány körtemplomával, melyet IV. Bonifác (608-615) pápa szentelt 'Szűz Mária és a Vértanúk' templomává.

Végül III. Gergely pápa (690-741) szentelte a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, vagyis a Mindenszenteknek templomává.        Egészen 835-ig május 13-án ünnepelték a Húsvét és Pünkösd közelében. E két ünnephez való eredeti kötődés, némi fényt vet a Mindenszentek ünnep jelentőségére – mintegy meghívást arra –, hogy már földi életünkben részesüljünk azok örömében, akik Krisztust életük középpontjába helyezték! IV. Gergely pápa (790-844) tette egyetemes ünneppé november 1-re.
     A Mindenszenteket – vagyis a Diadalmas Egyházat – (amit a Hiszekegyben említünk), a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az ún. "egész emberiség" összefogására alapoz!), miként a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

Máriával Jézusért 2
     Newman Mária-tiszteletét folyamatosan mélyítette és beszédeiben a Szent-írásból vett idézetekre támaszkodott. Newman nemcsak azokat a helyeket idézte, amelyek Égi Édesanyánkkal közvetlen kapcsolatban vannak, hanem az egész Szentírást egységesnek tekintette, így az evangéliumi idézeteket Szent Pál gondolataival egészítette ki.
Máriát – mint ahogy sok évszázaddal korábban az ikonok készítői – nem ön-magában, hanem mindig Jézussal való kapcsolatában nézte. Ez Mária üdvtörténetben betöltött szerepének is nagyobb jelentőséget tulajdonít, hisz enélkül nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy miért mondta Gábor angyal  Máriának, hogy malaszttal teljes, és miért hirdette Erzsébet a Szent Szűzről, hogy áldott az asszonyok között.
     Newman Mária-tiszteletét Lukács Evangéliumából vezette le: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék. Ha minden nemzedék áldottnak (boldognak) mondja, akkor miért nem tiszteli őt az anglikán egyház? – tette fel a kérdést. Az ifjú lelkipásztor ennek az okát abban látta, hogy vannak keresztények, akiknek Mária-tiszteletében túlzások vannak, de ezek a túlzások nem lehetnek indokai annak, hogy egészen elhanyagoljuk Mária tiszteletét.
     Beszédének célja ezért az volt, hogy megalapozza az anglikán Mária-tiszteletet, segítse a kor teológusait abban, hogy ezzel a kérdéssel is bátran szembenézzenek.

(folytatása köv.)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 3

     Sajnos, ha valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik. (uo. /24/ 19 §)

A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg – úgy –, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába. (uo. /25/ 20§)

Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyet az eucharisztikus Szentség hatalmas mértékben erősít, ezen áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis a kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a Szeretet.

A hitben ugyanis az érvényes, hogy bár ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, de az égben az Istennel uralkodó szentek tiszteletére is – akiket Isten koronázott meg –, be lehet mutatni, hogy pártfogásukat elnyerjük!

Sőt, az apostolok tanítása nyomán, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. (XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél /Kr. u. 1902/ /DH 3363/)

Őseink hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. Niceai, [DS 600] a Firenzei [DS 1304] és a Trentói [DS 1821-24; 1820; 1580.] szent Zsinatok határozatait megismétli. (VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 51. (DH 4169)) (A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

Máriával Jézusért 1
     1832-ben mondta el az első olyan beszédet, amelynek témája a Szent Szűz tisztelete volt.
Newman a Mária-tiszteletet igyekezett a Szentírásra és később az egyházatyák írásaira alapozni. Így elkerülte azt a veszélyt, mivel nem a katolikus Mária-tiszteletből vezette le az anglikán Mária-tiszteletet, hanem azokból az írásokból, amely írásokat minden anglikán teológus tiszteletben tartott.
     John Henry Newman már anglikán korszakában is foglalkozott a Szent Szűz tiszteletével. Az egyik első beszéde, amelyet 1831. márc. 25-én, Gyümölcs-oltó Boldogasszony ünnepén mondott, leírt egy új utat, amelyen az ifjú egyetemi lelkész járni szándékozott.
     1833-ban indítja meg néhány nagytudású és apostoli lendületű barátjával (Keble, Pusey) az ún. traktáriánus, más néven Oxford-mozgalmat, az angol egyház legszellemibb köreinek harcát az Egyházon belüli liberalizmus és az ellen, hogy a legfőbb világi hatalom legyen egyben az egyház feje is (cezaropapizmus). A mozgalom évtizedes harca, amelyet beszéde-ken és előadásokon kívül füzetes kiadványokkal (traktátusokkal) vittek bele az anglikán értelmiség szélesebb köreibe, három alaptételt védelmezett: dogmatikus kereszténységért küzdenek, szakramentális egyházért (vagyis a nem hivatalnok egyházért) és a százados angol hagyomány alapján a bálványimádó és babonás római egyház ellen. E küzdelmek során Newman felállítja a „via media” (középút) elméletét, melyben a babonás római katolicizmus és az eretnek protestantizmus között az anglikán egy-ház képezné az igazi, ősi katolikus kereszténységet. Ezt az elméletet az ősegyháznak, elsősorban az egyházatyák műveinek szenvedélyes tanulmányozásával iparkodik tudományosan alátámasztani. Kutatásai azonban ellenkező eredményre vezettek. „Az ősegyház tükrében megláttam arcomat és megdöbbenve láttam, hogy eretnek vagyok”. Az atyák lapjain az eretnek tanok közt, 1833-ban az Oxford-mozgalommal egy új társaság jött létre, amelyben Newman vezető szerepet töltött be és baráti kapcsolatot alakított ki a csoport tagjaival.
     A középút értékrendje szerint jobban meg kellett ismerni a katolikus egyház és a protestáns egyházak tanítását Mária tiszteletével kapcsolatban is. Ez azt is jelentette, hogy az egyház hivatalos tanítását kellett tanulmányozniuk minden előítélettől mentesen, hogy újra meg tudják határozni a helyes utat.

(folytatása köv.)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 2

     Megjegyzendő, hogy azon lelkek, akik a Keresztség felvétele után semmilyen vétekbe nem estek, amiként azok is, akik a bűnszenny elkövetése után éltek a Bűnbocsánat Szentségével, és életükben (a felajánlott szenvedéseikkel), vagy haláluk után a tisztítótűzben megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik a Háromságos Egyistent. Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben, vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, haláluk után a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük! (IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306))

Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt (...) a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. (...) Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére szolgál az élő hívek közbenjárása, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőért az Egyház szokása szerint.

Érdemes megismételni, amit fentebb mástól említettünk: „Azok lelkei, akikre a Szent Keresztség fölvétele után nem ragadt a bűn semmiféle foltja és azoké, akik miután beszennyeződtek bár, de testben élve megtisztultak, akár – mint az előbb említett elégtétel folytán – akkor, amint testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.” (Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zs.: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) /DH 856-857/) 

Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek. (III. Ince Kr. u. 1208) (DH 797)

Mivel maguk a görögök is tartják azt a kétségkívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthetők egyfelől azok lelke, akik a bűnbánatban részesedtek ugyan, de a penitencia nincs végrehajtva, másfelől akik halálos bűn nélkül, de bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről! Mi, az ilyesféle tisztulás helyét számukra a szentatyák hagyományai és tekintélye alapján purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem a főbűnök és gonoszságok, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek bár, de le nem vezekelték. (IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz 23. Kr. u. 1245) (DH 838)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 1 

     A római pápa, Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, (...) képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai (akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen), Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni.

A fenti sorokhoz hozzá kell tennünk, hogy a skolasztikus felfogás szerint, a lelkek túlvilági sorsára vonatkozóan Isten a legnagyobb szabadságot tartja fenn. Következésképp a búcsúk érvényesítése tekintetében a pápáknak, nem azonos joghatóságuk van a tisztítótűzbeli lelkekre, mint az élőkre! Tehát az Egyház joghatósága, csak könyörgésképpen jut érvényre − jóllehet nem hatástalan!

Mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szétosztva, megadja a részleges vagy teljes búcsút. Ezáltal mind az élők, mind az elhunytak, akik a búcsúkat elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijárna nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. Apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett. (X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének Kr. u. 1518) (DH 1448-1449))

Ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért s mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul. Ezen szenvedéstől való megszabadulásukban, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a Szentmiseáldozat, az imádság, az alamizsna és más jámbor cselekedetek, az Egyház rendelkezései szerint.

Hozzá fűzendő, hogy az Úr ítélőszéke előtt a bűnök sokkal nagyobbnak tűnnek fel, mint a földi életben, de az is igaz, hogy a földi életben gyakorolt erények is sokkal élénkebb fényben ragyognak.

Az anglikán egyház kialakulása
     VIII. Henrik (1491-1547) uralkodásáig a szentek és Szűz Mária tisztelete jelentős szerepet töltött be az emberek életében és az angol egyház teológiájában. A Rómától való elszakadás nyomán kialakult anglikán egyház, mely egyre nagyobb mértékben vette át a protestáns hitszemléletet. Ennél fogva egyre vadabbul üldözték a Katolikus Apostoli hitet vallókat, Azokat az egyházi és világi tisztségviselőket, akik nem voltak hajlandóak felvenni a protestáns hitvallást, nem csak pozíciójuktól, de sok esetben az életüktől is megfosztották.
     A katolikusok ellen folytatott hosszú küzdelem egyik szörnyű hatása az volt, hogy azoknál az angoloknál, akiknél katolikusokra jellemző tárgyakat találtak, azokat bírság megfizetésére, vagyonelkobzásra ítélhették. Így a szentképek, rózsafüzér, vagy akár csak egy gyertya is bizonyítékként szolgálhatott a család ellen.
     A XIX. századra a Szent Szűz tisztelete szinte teljesen a háttérbe szorult. Ezért nagyon meglepő, hogy az apológiában Newman megemlítette, hogy kisgyermekként egy rózsafüzért rajzolt a naplójába. Bár anglikán családban nőtt fel és nem volt kapcsolata keresztényekkel, gyermeki szívében mégis mély benyomást tett rá a Katolikus Egyház.
     Az Anglikán Egyház hittanítása a Harminckilenc cikkelyben van hivatalosan lefektetve, melyet a 16. században, I. Erzsébet uralkodása kezdetén szerkesztettek.

(folytatása köv.)

A tisztító szenvedés időtartama 2

     Szent Ágoston szerint a tisztítótűz tüzének gyötrelme felülmúlja e világ legfájdalmasabb szenvedéseit is. Hasonlóképpen vélekedett Szt Gergely, Szt Béda, Szt Anzelm és Szt Bernát is. Szt Tamás még tovább ment és azt tartotta, hogy a tisztítóhely legcsekélyebb szenvedése is felülmúlja e világ összes szenvedéseit. Boldog Fáber Péter szerint a fájdalom élesebb és jobban belénk nyilall, amikor nem a testet éri, hanem a lelket és az értelmet.

Bellarmin bíboros szavai szerint: „Időt meghatározni a lélek tisztítóhelyen való maradásáról vakmerőség, mert ez nem lehet ismeretes előttünk, Istennek különös kinyilatkoztatása nélkül”. (LOU)

Ferreri Szent Vinczének volt egy Franciska nevű nővére, aki nagyon el volt merülve a világ hiúságaiban. Élete végén azonban a legőszintébb bánatot ébresztette fel magában.  Halálát követő néhány nappal, midőn testvére érette a Szentmisét felajánlotta, megjelent neki lángokban, tűrhetetlen kínoktól szenvedve. «Az utolsó ítélet napjáig tartó szenvedésre ítéltettem – mondta – de nagyon meg fogok enyhülni, talán ki is szabadulok, ha a harminc „Gregorián” Szentmisét elvégzed érettem.» A szent sietett eleget tenni e kérésnek, s harmincadik napon nővére megjelent neki angyaloktól körülvéve, amint az égbe szállt. (Vie de saint Vincent Ferrier, Bayle, XIII. Fej.)

Hozzá kell fűzni, hogy ez a leghatékonyabb segítség, ami itt a földön csak elképzelhető! Magyarázatként: A „gregorián-mise”, az elhunytért 30 napig folyamatosan (megszakítás nélkül) bemutatott (napi egy) Szentmise. Hitalapja, hogy Isten irgalmas jósága Nagy Szent Gergely pápa közbenjárására kihozza a tisztítótűzből azt, akiért a harminc Szentmisét bemutatják. Liturgikus megkötés, hogy az e szándékra bemutatott miséknek nem kell gyászmisének lennie, és XIV. Benedek pápa rendelete szerint, csupán egyetlen esetben szabad megszakítani, hogyha Húsvét utolsó három Szent Napja beleesik, melyeken egyébként sem szabad magánmisét tartani (de utána folytatni kell)! Az viszont sajnálatos, hogy 1968 óta, az egyházi búcsúk közt nem szerepel!

     1917. május 13-án Fatimában megjelent a Boldogságos Szent Szűz. Lúcia de Santos a legidősebb látnok, élve a rendkívüli helyzettel, kérdéseket tett fel a Szűzanyának: ,,Én is az égbe fogok jutni?” ,,Igen!” ,,És Jácinta?” ,,ő is!” ,,És Ferenc?” ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia!” 

Lúcia tovább kérdezett nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen!” ,,És Amália?” (Ez a lány 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad!” – volt a válasz. Ez a rövid, példa nélkül álló párbeszéd gondolkodásra késztetheti a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt! (Antalóczi: Jelenések, Üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Pléb. Eger 2000. 91. oldal) 

Az igazság utáni vágy
     Newman megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Így Írt: „Egész szívemmel vágyakozom az igazság után, és elfogadom, ha rátalálok”.
     John Henry Newman 1822-től az Oriel College tagja és tanára lett. Huszonhárom évesen az állandóan ismétlődő erkölcsi bukások ellenére, minden erejével igyekezett a lelkiismeretét követni, melyről meggyőződése volt, hogy az Úr így emlékeztet a parancsaira. Mindez állandóan és új bizonyíték volt számára egy szuverén Uralkodó létezéséről, akitől a tudatunkban érzékelt parancsok és ítéletek származnak.
Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett.
     1825. május 29-én, a Szentlélek eljövetelének ünnepén pappá szentelték őt az Anglikán Egyházban.
Elsőként az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem St. Mary templomának lelkésze lett. (Lásd alul!) 
     1828-ban tizenkilenc évesen váratlanul meghalt szeretett húga, Mary. Ez a fiatal Newman életének egyik legfájdalmasabb eseménye volt. Ekkor tudatosította a földi emberi élet törékenységét és megnyílt előtte az örökkévalóság távlata. Megértette, hogy az erkölcsi és lelki tökéletesség ‒ vagyis az életszentség ‒ sokkal fontosabb, mint az intellektuális tökéletesség. Márpedig a bensőséges Krisztus-követéshez nélkülözhetetlen a bensőséges Mária-tisztelet. Ez a szeretetkapcsolat részesíti az embert az életszentségben, ebben a szeretetkapcsolatban foglalt el a Szűz egy igen fontos helyet. Jézus Máriával való viszonya segít abban, hogy felfedezzük, és egyre jobban megismerjük Jézus emberségét.

(folytatása köv.)

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztó mennyiségű páncélos volt szinte a felsimerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

A tisztító szenvedés időtartama 1

     Hitünk tanítása nem tájékoztat minket a tisztítóhelyen való szenvedés időtartamáról. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibái számának és súlyosságának arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki az Úrnál. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket vagy a Küzdő Egyház engesztelő Szentmiséi, vezeklései, esdő imái és jócselekedetei által enyhíti vagy elengedi azokat. 

Az egyházdoktorok általános véleménye – földi mérték szerint –, hogy többnyire hosszú ideig tartanak a szenvedések. „Nem kétséges – mondja Szent Bellarmin –, hogy a tisztítóhely szenvedései (földi értelemben) nem csak tíz-húsz évig tarthatnak, hanem némely esetben évszázadokra terjednek ki. De még ha csak tíz-húsz évnyi lenne is, akkor se kicsinyelhetnénk le azt, hogy valaki a legcsekélyebb enyhülés nélkül szenved ennyi ideig.

Ha valaki biztosan tudná, hogy rettenetes fájdalmakat fog kiállni lábában, fejében, vagy fogaiban húsz éven keresztül, s hogy ezalatt sem aludni, sem a legkisebb fokban pihenni nem lesz képes, nemde inkább ezerszer a halált kívánná ehelyett a kínok helyett? És ha választhatna az ily nyomorúságos élet és minden vagyonának elvesztése között, habozna-e mindent feláldozni, hogy ettől a szenvedéstől megszabaduljon? De nehéznek találhatjuk-e akkor, hogy szenvedjünk és vezekeljünk azért, hogy megszabaduljunk a tisztítóhely gyötrelmeitől? Félhetünk-e a legáldozatosabb földi gyakorlatoktól, mint a virrasztástól, böjttől, alamizsnálkodástól, hosszas imáktól és főleg a sóhajtások és könnyek közt végzett bűnbánattól?”

 Ezek a szavak összefoglalják a szentek és hittudósok minden tanítását! A tisztítótűz óráit ugyanis nem úgy számítják, mint a földieket. A földön éveken keresztül tartó szomorúság, fáradtság, szegénység, vagy betegség semmi a tisztítótűz egyetlen órás szenvedéséhez képest. Már az is nagy dolog, hogy az irgalmas Isten megengedi nekünk, hogy bármily fokban is befolyásoljuk igazságosságát.

A szentatyák szerint a tisztítóhely tüze (esetenként) azonos a pokol tüzével, amely az elkárhozott dúsgazdagot gyötörte. (Lk 16,19-31)

Ezen szenvedések foka arányos a bűnök súlyosságával és számával, és megfelel azok természetének. Az egyházdoktorok megegyeznek abban, hogy a tisztítóhely szenvedései a leggyötrelmesebbek. 

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MIG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános, dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülése után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért,  hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

Kísértések és felismerések
     1817-ben Oxfordban kezdte el tanulmányait. Az első négy évben irodalmat, matematikát és jogot, később anglikán teológiát tanult. Különleges képességeinek köszönhetően már 1822-ben a teológia professzorává nevezték ki őt az Oriel College-ban.
     A kifelé kiváló és sikeres ember, bensőjében hatalmas küzdelmeket, heves kísértéseket élt át, melyek ellen elszántan küzdött. Erről így írt: „A testi és a hitetlen emberek a világban meg vannak győződve arról, hogy a kísértések, melyeket átélnek, és a bűnök, melyeknek átadják magukat, a természetükhöz tartoznak, s ezért nem az ő hibájuk; így kétségbe vonják a bűn létezését, pedig az minden ember legnagyobb tragédiája.
    " Lehetetlen a mennyország boldogsága felé tartani a hit útján, ha már az út legelején nem gyűlöljük meg a bűnt,” Ezért Newman így imádkozott:
„Istenem, arra teremtettél minket, hogy boldogok legyünk. Boldogságunk pedig az irántad való engedelmességben rejlik. Ám mi elhagyván téged más utakon kerestük a boldogságot. Ó Istenem, milyen hálátlanok vagyunk – miként magam is –, amikor vétkezünk!" 
     Szörnyű hálátlanság a részemről! És milyen büntetés vár rám, ha elutasítom a boldogságot, és a mennyország helyett a poklot választom! Tudom, azt mondod majd: »Tégy, amint akarod! Ha a kárhozatot és a pusztulást keresed, meg is fogod találni! Mert aki elveti a kegyelmeket, amelyeket adok neki, azok mind átokká válnak a számára!«
     Istenem, neked jogod van rám, egészen a tiéd vagyok, a te tulajdonod, a te műved vagyok és egyetlen kötelességem az, hogy neked szolgáljak. Istenem, megvallom, hogy gyakran egészen megfeledkezem erről.
Nagyon gyakran úgy viselkedtem, mintha a magam ura lennék és szembeszegültem veled. Azt tettem, amire csak kedvem szottyant és nem kérdeztem, hogy neked tetszik-e, oly nagy a szívem keménysége és érzéketlensége, hogy alig érzem tetteim gonoszságát. Nem fogom fel a bűn szörnyűségét, nem gyűlölöm, és nem félek tőle annyira, amennyire kellene. Nem irtózom tőle és nem utálom, nem fordulok el a rossztól attól undorodva, hogy az megbánt téged, hanem játszadozom vele, s bár a súlyos bűnöktől tartózkodom, bocsánatos bűnöket minden további nélkül elkövetek. Ó, Istenem, milyen borzalmas, szörnyű a különbség aközött, aki vagyok és aközött, akinek lennem kellene!” – És ezt szívesen megbeszélte Mary nevű húgával a családban.

(Képünkön John Henry nővérei is öccse társaságában).(folytatása köv.)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 8

     Kosztka Szent Szaniszló Lengyelországban megkérdezett egy neki megjelent lelket, hogy a tisztítóhely tüze fájdalmasabb-e a földinél?

„A föld minden tüze a tisztítóhely tüzével összehasonlítva üdítő szellőnek tűnik kiáltott fel a lélek.” Szaniszló ezt nem igen tudta elhinni.

– Szeretnék bizonyítékot kapni erről – mondta. Ha Isten megengedi, a te megkönnyítésedre és saját lelkem javára, beleegyezek abba, hogy elszenvedjem fájdalmaidnak egy részét. 

A lélek így felelt: „Nem tudnád elviselni. Egyetlen ember sem lenne képes túlélni ilyen gyötrelmet. Azonban Isten megengedi, hogy kis fokban megérezd azt. Nyújtsd ki kezedet.”

Szaniszló kinyújtotta kezét, és a szenvedő lélek rácsöppentette „izzadságának” egy csöppjét, vagy legalábbis valami ennek tetszőt. Abban a pillanatban a szerzetes velőt hasító kiáltással földre rogyott, és eszméletét vesztette. Amikor félelmetes fájdalmából magához tért, beszámolt tapasztalatáról rendtársainak: „Kedves Atyák, ha ismernénk az isteni büntetés szigorúságát, sose követnénk el bűnt, és sose szűnnénk meg vezekelni ebben az életben, hogy elkerülhessük a túlvilági vezeklést” – fejezte be.

Ettől kezdve Szaniszló ágyban fekvő beteg lett: Még egy éven keresztül gyötrődött így rettenetes sebe fájdalmától, mielőtt meghalt. Utoljára még emlékeztette rendtársait az isteni igazságosság szigorára. Példája annak a tartománynak minden rendházában fellendítette a lelki életet. 

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 7

     Egy ferences szerzetes hosszú időn át fájdalmas betegségben szenvedett. A türelme elhagyta, és már a halált kívánta, hogy megszabaduljon szenvedéseitől. Ekkor Isten elküldte őrangyalát, hogy terjessze választás elé: itt akar-e szenvedni vagy a másvilágon. Akar-e most mindjárt meghalni és három napra a tisztítóhelyre menni, vagy szenvedésekben még egy évig élni s akkor egyenesen az égbe menni? A választás rögtön megtörtént. «Jobb szeretnék rögtön meghalni – válaszolt a szegény szerzetes – mert éltem itt folytonos haldoklás, és aligha hiszem, hogy ehhez hasonló szenvedéseket találhatnék a purgatóriumban!» — «Jó, legyen, amint kívántad! Még ma meghalsz, úgyhogy készülj mielőbb felvenni a végső Szentségeket.» A beteg előhíván szerzetestársait, elbeszélé látomását, felvette a végső szentségeket és meghalt.

Egy nap múlva őrangyala a tisztítóhelyen meglátogatta őt. – «Ah! hogy tetszik a tisztítótűzbeli szenvedés, amelyet választottál? Még most is ezt választanád?» – «Ó mennyire el voltam vakulva – felelte a szerzetes – de te is nagyon kegyetlen vagy hozzám, mivel három napról beszéltél és már sok száz év elmúlt, mióta e lángok közt vagyok, és még semmi sem mutatja, szabadulásom közeledtét.»

«Látod? Így tévedhet egy szerencsétlen lélek, ha panaszkodik földi sorsa felett! – mondta az angyal – te vádolsz engem, hogy megcsaltalak? Hiszen az időben, még huszonnégy órája sincs, hogy meghaltál! Nem az idő hosszú, hanem a szenvedés nagysága az, ami hosszúnak tünteti fel ezt az időt, melyben egy pillanat évnek, egy óra száz évnek tűnik fel előtted. Biztosíthatlak, hogy így van, hiszen a testedet még el sem temették; azért ha bánod választásodat, Isten megengedi, hogy visszatérj a földre s szenvedd ott egy évig azt a betegséget, ami neked szánva van.» – «Ó igen, örömmel fogadom ezt a kegyelmet. A tapasztalás megváltoztatta fogalmaimat. Mert inkább két, három, vagy tíz évig is kínos betegségben élnék a földön, mint e kimondhatatlan gyötrelmek helyén, csak egy óráig is!»

Ekkor a megrémült szerzetestársak szeme láttára a lélek visszaszállt testébe, s halottuk feltámadt. Mihelyt beszélni tudott, elmondott mindent ami vele történt buzdítva testvéreit, hogy a legkisebb vétkekért is szigorú bűnbánatot tartsanak, hogy majdan kikerülhessék a kiengesztelődés gyötrelmeit a másvilágon.

Amíg élt, türelemmel viselte a legélesebb fájdalmakat is, melyek most már semmiségnek tűntek fel előtte és alig egy év múlva meghalt. A neki tett ígéretnél fogva hihetjük, hogy egyenesen az égbe ment.

Az évszázadok során, több lélek is igyekezett megértetni velünk a purgatórium tűzének rettenetes voltát azzal, hogy asztalon, vagy ajtón hagyták kéznyomaikat, amelyek úgy bele égődtek a fába, mintha izzó vasak lettek volna. Olaszországban, Assisi közelében még ma is őrzik azt az ajtót, amelyen a Folignói Teréz nővér kéznyoma látható.

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret! Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

Gyermekkor ‒ egy nagy személyiség kibontakozása

     Szent John Henry Newman bíboros 1801. február 24-én született London-ban. Apja anglikán vallású bankár volt, édesanyja Jamnia Fourdrinier (1772-1836) pedig egy Angliába emigrált francia kálvinista családból származott (leánykori képét lásd alább!). A hat testvér közül John Henry volt a legidősebb (két öccse és három húga volt).
     A rendkívül tehetséges Johnt édesapja liberális anglikán szellemben nevelte és a Szentírás mindennapi olvasására buzdította őt. Mindazáltal 15 éves koráig semmilyen vallási meggyőződése sem volt. 
     Ehhez még hozzájárult az a tragédia, hogy tizennégy éves korában olyan könyvek kerültek a kezébe, amelyek kétségbe vonták a Szentírás hitelességét, támadták az Egyházat, elutasították a csodák létezését és a lélek halhatatlanságát.
     E keresztényellenes könyvek hatására tizenöt éves korában John megszűnt Istenben hinni. Aztán...

(folytatása köv.)

SZENT MÓR (1000 körül,  † Pécs, 1070 körül) 
     Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született, és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán. Kora legjobb képzését kapta meg.  
     1030 körül a Szent Hegy bencés kolostorának apátja volt, s ebben az időben itt  találkozott Szent Istvánnal és fiával, Imrével, amikor felkeresték a szerzeteseket.
A Szent Imre legenda szövege így tudósít erről:
„A király, ismerve fiának kitűnő érdemességét és a fogadtatás tisztségét, amely őt illette volna meg, fiának engedte át. Amikor ugyanis a nevezett szerzetesek körmenetben jöttek a király üdvözlésére, ez tiszteletből fiát bocsátotta előre üdvözlésük fogadására. A kis Imre pedig betelve Szentlélekkel, mintegy isteni kegyelem megnyilatkozásából, mindannyiuknak érdemeit ismerte, és ezek szerint több-kevesebb csókot adott nekik. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg. Szent István király a többiek előtt némán szemlélte a dolgot. Amikor azonban a misének vége lett, kíváncsian tudakolta fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyik érdemeit elszámolta atyja előtt.  Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta meg ő az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűzi életet élt." 
                                                                           
   A hét csókot tehát Mór szerzetes kapta, és hogy mennyire osztatlan szívvel szolgálta ő Istent, kitűnik a legenda másik jelenetéből is. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, két kísérőt véve maga mellé visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte.
     „A hajnali zsolozsma után a szerzetesek visszatérhettek fekhelyükre, azok azonban, akiket Imre csókjaival kitüntetett, továbbra is a templomban maradtak. Buzgóságuk a virrasztás kihasználására ösztönözte őket, és oltártól oltárhoz menve zsoltárokat énekeltek, dicsérték Istent. A király először félrevonulva figyelte az imádkozókat, majd fölfedte jelenlétét. A barátok üdvözölték, köszöntötték, és evvel eleget tettek az illem szabályainak, de megszegték a hallgatást. Mór itt is kivétel maradt: megtartotta a rend szabályát, jóllehet a király fenyegetéssel is próbálta eltántorítani. Később a káptalanteremben gyűltek össze a barátok a király jelenlétében. A nyilvános bűnvallomáskor István azzal tette próbára Mór alázatosságát, hogy igen sok dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Mór mindezt hang nélkül, Istenbe vetett bizalommal tűrte. Végül is Szent István a dolgokat rendben elbeszélvén, Mórt dicséretekkel felemelte, és hogy a püspöki hely általa ékesíttessék, kevéssel annak utána a pécsi püspökségre felmagasztalta.”
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit: Csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
     Mór 1036-ban foglalta el püspöki székét, a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Templomokat építtet, kolostorokat alapítva szerzeteseket telepített le. Gyalogosan, szekéren járta egyházmegyéje településeit, amelynek területe a mai pécsi egyházmegyének háromszorosa volt.  
     Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
     Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
     Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke.
     Bár Mór püspök tisztelete hamarosan elterjedt, nyilvános kultuszát csak IX. Piusz 1848. augusztus 4-i döntése erősítette meg Scitovszky János, Pécs akkori püspökének kérésére. Periratában kifejtette, hogy képét nemegyszer festették meg ’szent’ felirattal, és vannak 1449-ből való misekönyvek, amelyek Mór dicséretét zengik. A martirológiumokban is szerepel Mór neve, ezek szentként említik. XI. Piusz pápa 1925-ben a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította, ünnepe október 25-re került.  Az Árpád-házi szenteken kívül Szent Mór az első magyar, akit az oltárra emeltek között tisztelhetünk.
     A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli nevét. Pécsett utca, a székesegyházban kápolna őrzi nevét.
(Katona István püspök: Szentek, szent életű emberek, és a Magyar Kurír felhasználásával)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 6

     De halljunk még egy megrendítő dolgot. Tiszteletreméltó Pingarola Archangéla domonkos nővér, mindig élénk buzgalommal viseltetett a tisztítóhelybeli lelkek iránt. Imákat végeztetett összes ismerőseiért, sőt azokért is, akiket nem is ismert. 

Édesapja meghalt. Ki ne gondolná, hogy e szent leány megkétszerezte imáit és jó cselekedeteit atyja érdekében? Tekintve azonban, hogy apja azon világfiak közül való volt, akik soha sem törődtek a tisztítótűzben szenvedőkkel, bizonyos lélektani csoda által Isten megengedte, hogy a leánya majdnem teljesen elfeledte őt a tisztítóhelyben. Végre is atyja jelent meg neki panaszkodva, hogy őt képes volt elfeledni, amikor pedig mások irányában oly gyöngéd részvéttel volt. A szent nővér nem tudott hova lenni a csodálkozástól.

– Hogyan történhetett ez? – kérdezte őrangyalát –, hogy én megfeledkeztem a saját szeretett apámról?

Igaz persze, hogy sokszor volt szándékomban imádkozni érette, de ugyanekkor más lelkekre gondoltam s így az atyám érdekében végül nem tettem semmit. Emlékszem, hogy egy reggel, midőn elkezdtem érette imádkozni, elragadtatásba estem s úgy tűnt fel előttem, hogy egy fehér kenyeret nyújtottam neki, melyre ő visszautasító pillantást vetett és nem akarta elfogadni; ebből arra gondoltam, hogy jó helyen van már és ez okból nem imádkoztam többé ő érette.

Az őrangyal ezt válaszolta neki: Ezen feledést Isten engedte meg büntetésül, mert amíg atyád élt, csekély buzgalommal volt a tisztítóhelyen szenvedő lelkek iránt. Igaz, hogy nem volt rossz erkölcsű, de nem mutatott semmi készséget azon jó cselekedetekben, melyeket az ég sugalmazott neki, s ha teljesítette is némelyiket, kellő figyelem nélkül tette azt. Isten rendesen ezen büntetést szabja azokra, akik a jó cselekedetek iránti buzgalom nélkül töltötték el életüket; Isten megengedi, hogy velük szemben is úgy viselkedjenek az emberek, amint ők viselkedtek mások (a tisztítótűzben szenvedők) és Isten irányában. Feledésért, feledés! (Vie de la soeur Archangéle, I. rész, II. fej.) (LOU) 

Bevezető
     Neves protestánsok megtérését gyűjtöttem össze új sorozatomban. Elsőként Szent Henry Newman bíboros életpályáját szeretném bemutatni, aki azonban olyan hatalmas ívű teológus és szellemi zseni, hogy szerény blogomba „alig fért bele”! Ám, épp az ő tanítását követve kellett megpróbálnom – és remélem sikerrel!

     E sorozatom rendkívüli emberek történetét kínálja kedves Olvasóimnak 81 részben! Rendkívüli azért is, mert a protestantizmusból való katolizálás nagyobb lelki átalakulást igényel, mintha valaki a pogányságból venné fel a Szent Keresztséget!
Szent Henry Newman filozófiai és teológiai írásai az emberiség legnagyobb kincseihez tartoznak. Számára a teológia több volt mint tudomány, amely hiteltelen ‒ a személyes vallásosság ‒, az élet megszentelése nélkül. De érzéke volt a veszélyek felismerésében is!
     Az újkori szellemi mozgalmak célját Newman a kereszténység elleni harcban, a természetfölötti igazságok és a világ fölött álló személyes Egy Isten létének tagadásában látta. És ez a sátáni igyekezet olyan eredményes lesz, hogy már Fiatal korától kezdve meggyőződése volt, hogy olyan idők következnek, amikor a hitetlenség árja, mint a vízözön, mindent elönt s oly magasra hág, hogy csak a hegycsúcsok emelkednek ki belőle, mint szigetek az uralkodó árból.
     Szent Newman bíboros az ész és hit harmóniájának eleven képviselője számunkra egy olyan korban, amikor az Istennek való ellentmondás, szinte követendő „dogmája” a közvéleménynek.
A Minden érv Rómába vezet sorozatot tehát fogadják szeretettel és ajánlják másoknak is!

Felhasznált források:
1) Szeressétek egymást, katolikus magazin 2015/3 (16) szám
2) Barsi Balázs: John Henry Newman ‒ Az életszentség Mesteri sorozat 2. -- PPEK 238
3) Kálmán Antal: Mária-tisztelet Boldog John Henry Newman tanításában (Doktori disszertáció)
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar. Budapest, 2012
4) Newman Breviárium, Szent István Társulat Bp. 1961
5) Newman ‒ Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és magyarul
Szent István Társulat (Istentől Istenig, Budapest, 1977.)
6) https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Henry_Newman
7) http://www.magyarkurir.hu/hirek/beatrix-nover-newman-koenyvtarban-varja-biboros-irant-erdeklodoket

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 5

     Két szentéletű szerzetes jó barátok voltak. Az egyik halálos betegségbe esett, de halála előtt néhány órával megjelent neki őrangyala és kijelentette neki, hogy csupán addig kell a tisztítóhelyen maradnia, amíg érette egy Szentmisét bemutatnak. A haldokló ujjongva magához hívatta barátját, s arra kérte, hogy mihelyt meghal, végezzen el az egy Szentmisét, mely megnyitja előtte az ég kapuját. A jó szerzetes könnyezve megígérte ezt. A beteg a következő nap reggelén meghalt. Barátja egy percet sem késlekedve, felöltötte a szent ruhákat és amilyen buzgón csak képes volt, elvégezte érette az engesztelő Szentmisét.

Alig ment vissza a sekrestyébe, amikor barátja megjelent neki dicsőségtől ragyogva, de még egy kis elégedetlenség tükröződött arcán. «Testvérem! – mondá – miért vártál egy évet a megígért Szentmise bemutatásával?! » – Hogyan? – felelte a másik meglepődve. – De hiszen, mihelyt lehunytad szemedet, azonnal siettem beváltani ígéretemet. Épp most értem vissza az oltártól! Egy órája sincs, hogy elhagytad a földet, és a holttested még ki sem hűlt!

Akkor a megholt mintegy ráébredve, így szólt: «Ó láthatod, mily borzasztók a tisztítóhely kínjai! Egy óra hosszabbnak tűnik, mint egy év! Áldott legyen az Úr, ki megrövidítette a szenvedésemet! Köszönöm szeretetteljes segítségedet.» (LOU)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 4

Kérdés: A halál pillanatában teljes fényben látjuk-e Istent vagy még csak homályosan? 

– Még csak homályosan, de azért ez mégis olyan világosság, hogy elég ahhoz, hogy nosztalgiát érezzünk iránta. Persze, vakító fényesség ez, a Föld sötétségéhez képest. De ez még semmi ahhoz az örök világossághoz, amelyet a lélek megismer majd amikor a mennybe megy. 

Kérdés: Mi a Szent Szűz szerepe a szenvedő lelkekkel kapcsolatban?

– Gyakran megvigasztalja őket, mondván nekik, hogy sok jót is tettek. Biztatja őket. 

Kérdés: Vannak-e különleges napok, amikor megszabadítja őket?

– Igen! Főleg Karácsonykor, Mindenszentek és Halottak Napján, Nagypénteken, s megszabadítja őket a Mennybemenetele Napján és Jézus Mennybemenetele Napján is. 

Kérdés: Miért kerül valaki a tisztítóhelyre, melyek azok a bűnök, amelyek a leginkább odajuttatnak minket? 

– A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök. A szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, a kihívó öltözködés, az Egyház tanításának kétségbevonása – pl. a tisztítótűzről. (vö. EM)

Mária Simma könyvéből: A természetfeletti jelenségek – nem lehetnek a mércéi az életszentségnek. A tökéletesség mércéje mindenkor a szeretet, az volt és marad, vagyis az önzetlen Isten- és emberszeretet. Pontosabban meghatározva az, hogy Krisztus követőiként másokért  vagyunk-e képesek szenvedni. A kereszt és a szenvedés vállalása nélkül nem boldogulunk ebben a világban, és a túlvilágra pedig „üres kézzel” megyünk!

Egy Szenvedő Lélek egyszer azt mondta: akkor a leghatékonyabb a szenvedés, ha türelemmel viseljük, és önfeláldozóan a Szűzanya kezébe tesszük, hogy arra használja, amire jónak látja. Ő tudja egyedül, hol van rá a legnagyobb szükség. 

Halálunk órájában azok a Szentmisék, amelyeken életünk során szívbéli áhítattal vettünk részt, a legnagyobb kincsünkké válhatnak odaát, és bizony jóval nagyobb kegyelmi segítségek lesznek számunkra, mint a halálunk után értünk mondatott Szentmisék! (!)

A szenteltvízzel való meghintésnek hatalmas enyhítő szerepe van a tisztítótűzbeli lelkek számára! Az mindegy, hogy egy maréknyi szenteltvízzel vagy csak egyetlen cseppjével küldünk fohászt a szenvedőknek.

Forrás nyomán: https://filantropikum.com/a-vilaghiru-magyar-agykutato-dobbenetes-vallomasa-istenrol/

Egy világhírű magyar agykutató vallomása Istenről

     Sajnos a tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az „anyagi” szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen „kirándulnak”, az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.

Az „Istenadta” című kiváló könyvben, különböző emberekkel beszélget Istenről és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.

Az, hogy a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal „finomabb szintű” dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai dolgok mellett, és Istenről kezdenek el beszélni az alábbi interjú részlet példázza.

Freund Tamás professzor: „…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára, és olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint pl., hogy mi az élet értelme.

– A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

– Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. Ha valaki elhiszi, hogyha ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni.

– Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

– Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Én abban hiszek, hogy volt egy Teremtő Lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?”

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 3

     A tisztítótűzben vannak nagyon bűnös lelkek, de bánják bűnüket és jóllehet bűneikért engesztelést kell nyújtaniuk, ők megerősödtek a kegyelemben, s többé már nem tudnak vétkezni. Tökéletesednek, amint a lélek fokozatosan megtisztul az engesztelésnek ezen a helyén. A lélek jobban megérti Istent, anélkül azonban, hogy látná, mert akkor már ez nem lenne többé tisztítóhely.

A tisztítóhelyen nem lenne oly nagy a szenvedésünk, és a vértanúságunk oly kegyetlen, ha nem ismernénk jobban Istent, mint ahogy a földön ismerik őt. Fő szenvedésünk, hogy távol vagyunk Tőle, aki hosszan tartó vágyainknak egyedüli tárgya. (NET) 

A szenvedő lelkek gyakran beszéltek Mária Simmának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre és arról, milyen fájdalmas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám a szenvedő lelkekkel: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hiánybetegség: Isten hiányzik nekünk. 

Emmánuel nővér kérdései: A szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette? 

– Igen! – tolmácsolta a választ M. Simma. – Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Az ő ismereteik végtelenül felülmúlják a minénket, és nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség, az ottani és a földi szenvedéshez képest. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdalma, megvan annak bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni. És ez a bizonyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. A földön végülis az ember sohasem biztos semmiben. 

Kérdés: Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga dönti el, hogy odamegy? 

– Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy megtisztuljon, mielőtt a mennybe megy. De azt is el kell mondani, hogy a lélek, mikor ott van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is. E lelkek teljesen egyek Isten akaratával és világosságával. 

Szent II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 2

Kérdés: Nem szoktak lázadni a purgatóriumi lelkek a szenvedéseik miatt?

– Nem, ők maguk akarnak megtisztulni. Ők akkor már értik, hogy ez Isten színelátásának és örök boldogságuknak a feltétele. (SM)

Isten nélkülözésének kínját még jobban felfoghatjuk e kérdésre adott válaszból: a tisztítóhelyen lévők tökéletesebben ismerik-e Istent, mint mi, ezt felelte:

– Természetes, hogy mi sokkal jobban ismerjük és szeretjük Istent, mint ti. Valójában épp ez okozza számunkra a legnagyobb szenvedést. A földön ti egyszerűen nem tudjátok milyen az Isten. Ott mindegyikteknek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek gondolja Istent – nagyon korlátolt ismerete szerint –, azonban amikor elhagyjuk agyagburkolatunkat, és semmi sem akadályozza lelkünk szabadságát, akkor végre kezdjük megismerni Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét. Miután így világosabban látunk és szomjazzuk az egyesülést, lelkünk vágyakozik Isten után. Ez életünk lényege, és mivel nem vagyunk eléggé tiszták, állandóan visszataszíttatunk. Egyszóval ez a mi legfájdalmasabb szenvedésünk, ami a legkeményebb, legkeserűbb számunkra, ó, ha mi visszamehetnénk a földre, miután ismerjük, milyen valójában Isten, mennyire más életet élnénk!

Míg a földön vagyunk, nem tudunk igazi képet alkotni Istenről, hogy milyen Ő a valóságban, elképzelni sem tudjuk, de mi (a tisztítótűzben) úgy ismerjük őt, amilyen valójában, s megértjük mert lelkünk megszabadult minden köteléktől, amely lebéklyózta és meggátolta abban, hogy felfogja Isten szentségét, fölségét és nagy irgalmasságát. Mi mintegy a szeretettől felemésztett vértanúk vagyunk. Ellenállhatatlan erő vonz minket Isten felé, aki középpontunk, de ugyanakkor egy más erő visszataszít minket az engesztelés helyére.

A mi állapotunkban képtelenek vagyunk kielégíteni vágyakozásunkat. Ó, mily szenvedés ez, de mi kívánjuk, és nem zúgolódunk itt Isten ellen. Csak azt kívánjuk, amit Isten akar. Ti azonban ott a földön nem vagytok képesek arra, hogy megértsétek, mit kell kiállanunk.

KATTINTS IDE!

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 1

     Mária Simma gyakran kapott figyelmeztetéseket és gyakorlati tanácsokat is a Szenvedő Lelkektől. Néhány ezek közül röviden: 

Az Oltáriszentség már nem kapja meg azt a kiemelt tiszteletet, ami járna neki. Az alázat és a tisztelet hiányára mutat, hogy állva vesszük magunkhoz az Oltáriszentséget, térdhajtás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem szabad állva áldozni, például öregeknek vagy betegeknek. De aki ezt térdelve megtehetné, lehetőséget kell kapnia erre, ahogy erre VI. Pál pápa is nyomatékosan utalt. 

A rózsafüzér-imának is nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani. Nagyon nagy hatalma van. Ne feledjük: Mária a Keresztények Segítsége!

Lépten-nyomon azt tapasztalom, amikor a Szenvedő Lelkek nevében beszélek, miszerint sokan azért szenvednek a tisztítótűzben, mert kihívóan öltözködtek, ami az erkölcstelenség melegágya. Ezt a dolgot komolyan kell venni, és a nőknek ebben nagy a felelősségük. 

A Szenvedő Lelkek azt állítják, hogy az ember lelke már a fogantatáskor jelen van. Azt is kívánják a lelkek, hogy időben készítsünk végrendeletet: nagyon gyakran nemzedékekre kiható ellenségeskedést eredményez, ha nem készül végrendelet, vagy pedig igazságtalan módon fogalmazódik. 

Fontos az is, hogy mindenki részt vegyen Isten országának építésében. A szülők felelőssége, ha a gyerekeiket ettől távol tartják. A fiatalok pedig vétkeznek, ha kényelemből nem visznek végbe jó cselekedeteket. 

Mária Simma közlése szerint a Szenvedő Lelkek erősen hangsúlyozzák a családi rózsafüzér jelentőségét: „A gonosz léleknek kisebb hatalma lenne egyházunkban, ha a családokban gyakrabban imádkoznák a rózsafüzért.” 

A türelemmel viselt szenvedéssel több lelket lehet megmenteni, mint az imával. (De az ima segít elviselni a szenvedést!)

A földi szenvedésben nem szabad mindig büntetést látnunk. Nemcsak önmagunk miatt vezekelhetünk, hanem mások helyett is. Krisztus bűntelen volt, mégis ő szenvedett a földön a legtöbbet vezeklésből. Csak az Égben fogjuk megtudni, mi mindent nyertünk a el türelemmel hordozott keresztjeinkkel, ha felajánlásban egyesítettük Krisztus szenvedéseivel.

Ördögűzők tapasztalatai szerint az gonoszok irtóznak a rózsafüzér jelenlététől is! Megvallották, hogy a rózsafüzér egyetlen Üdvözlégyétől megremeg az egész pokol! „Nem tudjátok, nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Mária Szeplőtelen Szíve fogja megmenteni a világot!”– nyüszítette a démon. (Vö. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014)

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe 2

     Milyen ellenszolgáltatást vár el tőlünk a Szűzanya ahhoz, hogy kegyelmi kiváltságaiban részesülhessünk? (A szerk. összeállítása!):

1. Törekednünk kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni.

2. Viseljük a Kármelita Skapulárét, valamint a Csodásérmet, teljesítve a feladott feltételeket: az előbbinél ima a kármelita szándékra; az utóbbinál a Szűzanya által kért fohász tudatos elmondása: „Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

3. El kell végeznünk az Öt Elsőszombati engesztelést (Szentmise, szentáldozás /szentgyónással/ és a mise végén 15 percnyi elmélkedés a Szűzanyáról).

4. Lehetőségeink szerint tartózkodnunk kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől, felajánlva ezt Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére!

5. Imádkoznunk kell az úgynevezett „máriás” napi imákat: a Szent Rózsafüzért, a Kis Zsolozsmát, a Litániákat, és a Felajánló imákat. Ahol csak lehetséges, fűzzük hozzá a Szeretetláng könyörgést, mely ajánlott (az Üdvözlégyekbe, vagy a tizedek végén, amiként a máriás fohászhoz is hozzá fűzhetjük: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!)

6. Szentmise, virrasztás, áldozat, imádság, böjt, és az Egyház által felajánlott klf. búcsúnyerési lehetőségek felajánlása a szenvedő lelkekért.

     Miért kér az Istenanya külön figyelmességet és ájtatosságot kiválasztott gyermekeitől? – Azért, mert Isten őrá bízta a békét, az életünket és üdvösségünket, valamint az ehhez szükséges segítő kegyelmeket!

Mikor Lúcia nővért megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”

A Szeretetláng üzenetében a Szűzanya végső célját így fogalmazza meg: „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130)

Az ég győzedelmes Egyházának Mária a Királynéja, aki szeretettel hajlik le a Küzdő- és Szenvedő Egyházhoz, hogy enyhítésére legyen, vigasztalja, s arra segítse, hogy bejuthasson az örök dicsőség birtokába. Megható a lelkek közt a testvériség, mely nem található fel sehol, csak egyedül a Katolikus Egyházban!

  Október 18-án Szent Lukács evangélistáról emlékezünk meg. Pál apostolt kísérte missziós útjain, mestere halálát követően pedig Egyiptomban és Görögországban prédikált. Evangéliumán kívül őt tartjuk az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyv szerzőjének is. Ő írt legtöbbet a Szent Szűzről, ezért a „Szűzanya titkárának” is nevezik. Kiváló festő lévén, neki tulajdonítanak néhány Mária-ábrázolást, köztük a Czenstochovai Madonna képét is! Polgári foglalkozására nézve orvos volt, Szent Pál emlegeti így: „Lukács, ama szeretett orvos” (Kol 4,14). Így lett az orvosok, a kórházak, a fürdők és az ikonfestők védőszentje.

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe 1

     Meg kell említenünk Szűz Máriának a tisztítóhelyre való édes befolyását, aki erről Szent Brigittának ezt mondta: Én vagyok az anyja és királynéja mindazoknak, kik a kiengesztelődés helyén vannak. Imáim megédesítik szenvedéseiket, melyekkel vétkeik miatt sújtatnak. „Behatoltam az örvény mélységére” − írja Sírák könyve (24,8). Ez a mélység − mondja Szent Bonaventura − nem más, mint a purgatórium, amelybe Mária leereszkedik, hogy az ő jelenlétével enyhítse az ott tartózkodó lelkeket. 

A kármeliták és a szentek kinyilatkoztatásaiból látjuk, hogy a szombati nap, mely különösen a Boldogságos Szűznek van szentelve, a tisztítóhelynek is ünnepnapja. E napon az Irgalmasság Anyja leszáll a tisztítóhely börtönébe, hogy meglátogassa s megvigasztalja hű szolgáit.

A «Bulla Sabbatina» – szombati kiváltság – mindazokra vonatkozik, kik a Boldogságos Szűz skapuláréját viselték, eleget téve a feltételeknek, miáltal a haláluk utáni első szombaton kiszabadulnak a kiengesztelő lángok közül. Íme, amit erre vonatkozólag Paulina de Sancta Terézia nevű domonkosrendi nővér elbeszél, aki egy szombati napon elragadtatásában a tisztítóhelyre vitetvén elcsodálkozott, hogy azt mintegy a gyönyörűséges paradicsomként látta. A szokásos sötétség helyett nagy fény áradt szét benne. Midőn e változás oka után érdeklődött, meglátta ott Máriát végtelen sok angyaltól körülvéve, kiknek épp akkor parancsolta meg, hogy szabadítsák ki innen azon lelkeket, kik életükben hű hódolattal voltak őiránta s vezessék őket az égbe.  (Rossignoli, les Merveilles du Purgatoire, IV. csoda.)

Ha már ott, a Szűzanyának szentelt egyszerű szombatok is ünnepek, nem kételkedhetünk, hogy még inkább ünnepek az egyházi év Istenanyának szentelt napjai. Mindezen ünnepek közt a legnagyobb szabadulási nap, amelyen Mária testestül égbe vétetett (augusztus 15). Damiani Szent Péter tanítja, hogy minden évben Nagyboldogasszony ünnepén több ezer lélek kiszabadul a a tisztítótűzből – olvashatjuk az ő leírásában.

Csak aki teljesen átadja magát!

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Ó, ha tudnátok, mennyire vágyom én a ti önátadásotokra, hogy meg tudjam mutatni nektek jóságomat. Ó, ha tudnátok, milyen szomorú vagyok, ha nyugtalannak látlak titeteket.

A Sátán pontosan arra törekszik, hogy zaklatottá tegyen benneteket, hogy kiragadjon titeket kezemből és emberi kezdeményezések zsákmányává tegyen.

     Ezért bízzatok bennem, pihenjetek meg bennem, adjatok át mindent nekem. Én oly mértékben teszek csodát, amennyire ti átadjátok magatokat, és nem oly mértékben, amennyire önmagatokban bíztok. Akkor árasztom rátok kegyelmeim bőségét, ha ti teljes szegénységben vagytok!

Ha vannak saját forrásaitok – akkor is, ha nem tudtok róla –, de keresitek azokat, a földön jártok, s a dolgok természetes folyását követitek, melyben gyakran a Sátán rejtezik. Senki, aki vitatkozott vagy töprengett nem tett csodát, még a szentek sem. Csak, aki átadja magát Istennek, az tud isteni dolgokat tenni.

Tagadható-e az emberiség hármas egysége? 2

     Szent Domonkos mondta rendtársainak haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után, és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).

   Mivel a 16. század reformátorai megtagadták ezt a tant, nemcsak az Egyház tizenhat évszázadon át töretlen hagyományán tettek erőszakot, hanem gátolták természetes ösztöneink kibontakozását is. Elvágták azokat a gyengéd szálakat, amelyek a földet az éggel, a testben élő lelket a földi porhüvelyétől már megszabadult lélekkel összekötik.

Ha a földön tudok imádkozni a testvéremért, miért ne tudnék imádkozni az örökkévalóságban is? Hiszen a halál csak a testet pusztítja el, a lelket pedig nemde érintetlenül hagyja? Tehát nemde él, gondolkodik, emlékezik és szeret továbbra is? Milyen földi ok indokolhatná akkor, hogy ne gondoljak továbbra is a testvéremre, és az iránta érzett szeretetemet a haszontalan könnyek helyett az imádsággal bizonyítsam? Van-e olyan keresztény, aki amikor szerette nyitott sírnál áll, könnytől elhomályosult szemmel ne kiáltana az égre: „Istenem, könyörülj a lelkén!” 

A protestáns sem azzal törődik, mit mond hitvallása, hanem a szívére hallgat és a szeretet és együttérzés egyetemes nyelvén válaszol, amit mindenki megért. A halott felebarát néma ajkáról ugyanazt a könyörgést hallja, amely Jób ajkairól tört elő nyomorúságában:

„Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Isten keze!” 

Egy ilyen kérés nem találhat süket fülekre! „Imáinkban misztikus testünk egyetlen tagjáról sem szabad megfeledkeznünk, legkevésbé azokról, akik haláluk után a tisztítótűzbe kerültek.” (XII. Piusz pápa, A Misztikus Test kezdetű enciklikájából)

Ha hiszünk a szentek közösségében, azaz a földön küzdő, és a tisztítótűzben szenvedő és a mennyekben megdicsőült háromszintű egyházban, akkor hihetjük, hogy a földön befolyásunk lehet azokra a lelkekre, akik átlépték a küszöböt; és ők is befolyásolhatnak bennünket. Csak kevesen hagyják el a világot annak a tisztaságnak és kegyelemnek az állapotában, amely lehetővé teszi számukra az azonnali belépést a mennyekbe. És még kevesebb azok száma, legalábbis ezt reméljük, akik előtt a tisztítótűz áldott menedéke zárva van.

Nem tudom elképzelni, hogyan hihetik ezt a protestánsok? Ennek folytán nem csoda, ha a tisztítótűz lehetőségének elvetése sokaknál oda vezetett, hogy a poklot is tagadják! Ez az utóbbi doktrína elég szörnyű, ha csak önmagában tekinti az ember. (vö. SM) És lám, e lélekpusztító hitvallás korrigálására 500 év sem volt elegendő!!!

Október 16
     Szűz Mária tisztasága, szorosan összefügg Szeplőtelen Fogantatásának és minden bűntől való mentességének a dogmájával, melyet csak 1854-ben hirdetett ki az Egyház (december 8), jóllehet az istenanya eredendő bűntől való mentességének gondolatát már a keresztény ókorban elfogadták az egyházatyák. Szent Ágoston kora teológiai vitáiban például úgy beszél Máriáról, mint olyan kivételes személyről, aki kiemelkedik az eredeti bűn következményeit elszenvedő emberek közül. Később, a 9. századtól az istenanya eredendő tisztaságának az egyház ünnepet is szentelt, amely a minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette és ezt ünnepeljük október 16-án.
     A szüzesség, a lélek és test közös tulajdonsága: mert a lélekből ered az az elhatározás vagy fogadalom, amely az önmegtartóztatás erényét Istennek ajánlja, a testé az önmegtagadás, mely a lélek akaratából következik.
     Szűz Mária szüzessége minden tekintetben a lehető legtökéletesebb:
a) A legzsengébb korában tett önkéntes – a lehető legnemesebb érzületből – Istennek tett fogadalmát mindvégig megtartotta – olyannyira –, hogy ettől még az ígért istenanyaság kiváltsága sem lett volna képes őt eltéríteni.
b) Tökéletes volt Máriának testi szüzessége, mert a Mindenható még az eredeti bűn következményeként fellépő rendetlen vágyaktól is megóvta Szeplőtelen Fogantatásával. Mária érzékei sohasem háborogtak; mikor pedig Isten anyja lett, az anyaság szent örömei csak tetézték szüzességének tiszta örömét.
c) Mária lelkében a legtökéletesebb összhang volt, így tehát minden vágya szent, szívének minden érzelme tiszta, minden gondolata és tette nemes volt. Nem volt benne semmi rejteni vagy szégyellni való, semmi tökéletlen. Szűz Mária Isten Anyja tiszta szeplőtelenségben áll Isten és az angyalok előtt, amiként példaként az emberiség előtt is, ahogyan a Lorettói Litánia szólítja: Tisztaságos Anya, Szüzek királynője, könyörögj érettünk!

     A testi-lelki tisztaság, a szüzesség ma is Istennek tetsző erény (sokszor az ember saját érdeke is), ám a világ, melyben működni kénytelenek, sokszor nemcsak félreismeri, de egyenesen megveti őket, tisztaságukat nevetségesnek tartja és mindent elkövet, hogy hűségükben megtántorítsa őket. Amilyen ragyogó és dicsőséges az ilyen harc győzelmi koronája, olyan végtelenül szomorú és szánalmas azoknak a sorsa, kik végül önmaguk vagy közösségük szégyenévé válnak.

Alacoque Szent Margit (1647-1690), a Jézus Szíve tisztelet kiváltságoltjának emléknapja.  

Alacoque Szent Margit imája
Ó szerető Szív,
Beléd helyezem minden bizalmamat!
Félek az én gyengeségemtől és gonoszságomtól, mert minden kitelik tőlem, de a Te szeretetedtől mindent remélek.

Töröld el bennem mindazt,
ami nem tetszik Neked, vagy ellenáll Neked.
Hassa át a Te tiszta szereteted
olyan mélyen a szívemet,
hogy soha el ne tudjalak felejteni,
és soha ne legyek képes Tőled elválni.

Üdvözítőm, minden szeretetedre kérlek, írd be nevemet szentséges Szívedbe!
Boldogságom és dicsőségem legyen
a Te szolgálatodban élni és halni! Ámen 

Szent Margit könyörögj érettünk!