Az igazság utáni vágy 
Newman megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Így Írt: „Egész szívemmel vágyakozom az igazság után, és elfogadom, ha rátalálok”.
John Henry Newman 1822-től az Oriel College tagja és tanára lett. Huszonhárom évesen az állandóan ismétlődő erkölcsi bukások ellenére, minden erejével igyekezett a lelkiismeretét követni, melyről meggyőződése volt, hogy az Úr így emlékeztet a parancsaira. Mindez állandóan és új bizonyíték volt számára egy szuverén Uralkodó létezéséről, akitől a tudatunkban érzékelt parancsok és ítéletek származnak.
Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett.
1825. május 29-én, a Szentlélek eljövetelének ünnepén pappá szentelték őt az Anglikán Egyházban.
Elsőként az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem St. Mary templomának lelkésze lett. (Lásd alul!)
1828-ban tizenkilenc évesen váratlanul meghalt szeretett húga, Mary. Ez a fiatal Newman életének egyik legfájdalmasabb eseménye volt. Ekkor tudatosította a földi emberi élet törékenységét és megnyílt előtte az örökkévalóság távlata. Megértette, hogy az erkölcsi és lelki tökéletesség ‒ vagyis az életszentség ‒ sokkal fontosabb, mint az intellektuális tökéletesség. Márpedig a bensőséges Krisztus-követéshez nélkülözhetetlen a bensőséges Mária-tisztelet. Ez a szeretetkapcsolat részesíti az embert az életszentségben, ebben a szeretetkapcsolatban foglalt el a Szűz egy igen fontos helyet. Jézus Máriával való viszonya segít abban, hogy felfedezzük, és egyre jobban megismerjük Jézus emberségét.
(folytatása köv.)
