Az Oxfordi Mozgalom 2
„Amikor Isten megközelíti az embert, akkor emberi szintre ereszkedik le és alkalmazkodik az emberi képességekhez. Ezért az isteni Gondviselés fokozatosan adta át – általában a világnak és sajátosan Izraelnek – akaratának kinyilatkoztatását, és lépésenként készítette fel az embert az Evangélium gyümölcsöző befogadására. Ez az üdvösség rendjéről szóló tanításban fejeződik ki, amelyet Newman az egyházatyáktól, elsősorban Kelementől és Origenésztől vett át. Amint Apológiájában kifejti: „Volt egy isteni törvény, amely egyenesen a zsidóknak adatott és egy bizonyos értelemben vett elrendelés, amely a pogányok javára szólt. Ő, aki Jákob magvát (Jézust) az ő kiválasztottainak adta, nem zárta ki látószögéből az emberiség többi részét sem.” (Sermon notes of J. H. Newman, 1849-1878, 213.)
A világ így mind zsidó, mind pogány részről készen állt Krisztus, illetve a kinyilatkoztatás és az Egyház befogadására, mert senki emberfiától nem tagadtatott meg az isteni kinyilatkoztatás, de a világ egy része hiteles kinyilatkoztatásban részesült. „De amint a pogányok időben fel lettek készítve Krisztus világba való eljövetelére, a Kinyilatkoztatásra és az Egyházra – eljövetele, vagyis megtestesülése egyben az Egyház megvalósulása – úgy a ma embere is szívében fel van készítve Krisztus eljövetelére, a Kinyilatkoztatás elfogadására és arra, hogy tagja legyen az Egyháznak.
Az Egyházra tehát úgy tekinthetünk, mint az ember természetes vallásos törekvésének és vágyainak beteljesedésére és a lelkiismeret által megkívánt tekintélyre.” (Sr. Kathleen Dietz OFS)
(folytatása köv.)
